Ne add fel, a nehézségek mögött
van a tudás tára, rád is várva.
Gondolkodjál, mások miatt
ne váljál el, a Hazádat
végleg, te se hagyd el.
Ha már azt megérzed,
hogy téged lenéznek,
mert nincsen tenger
pénzed neked, ne bánjad.
Másban van a gazdagságod,
s a gondolkodó agyaddal,
a lelkeddel, a szíveddel te
is vagy, annyi és fontos is.
Két oldalunk van, van aki
ebben, van aki meg a másikban
hozza a tehetségét, a többletét.
Van aki meg a nagy sietségben el
is veszítheti, az emberséges létét.
Nem különb itt senki senkinél se,
csupán más a feladata, mint neked.
Ha az Isten nem szeretett volna a
szép, színes, szíves, lelkes Világot,
hát szürke, üres lenne és minden itt.
Én már 27. éve tudom mi az enyém,
a tehetségem, a hivatásommá lett.
Így, ha egy feladatunk elfogyott,
fogjunk hozzá egy másikhoz.
Tanulom a racionális oldalamat
hasznossá tenni, gondolkodom
azon, mi módon tudnám azt a
tudásomat eladni, amit magam
találtam fel és Oktatom 11. éve.
Tán nem az elválás a megoldás,
leginkább a leválás az ami,
időnként egy időre,
fontos lehet.
Mibe éppen
mennyi
energiát
teszel bele,
meg lehet
tanulni azt
is Oktatom.
Az egészséges
egyensúly miatt.
Közben arra
figyelsz ami,
akkor fontos
lehet neked.
Mutasd meg
magadból,
óvatosan
azt is amit
addig eltitkoltál,
hogy azt is tudod már,
összefüggésében látod.
Ő is gondol aztán azzal,
s majd elmondja, hogy
mire jutott, mit szeretne
ő abból de másképpen.
Már létre is jöhet az,
ami egymástól
addig távolított.
Adni is tanulj meg,
hogy kifinomulj,
lelkileg és áradjon
a szívednek a ritmusa,
gondolkodva éld meg.
Az egyensúlyodra figyelj,
hol a racionális oldalad szerint,
máskor meg a lelekes énedért.
Haladj, teljesedj ki,
éld meg azt amit,
az Isten neked
adott, s osszad
meg valakivel,
azt ami bánt,
de tudjad,
hogy az jó
helyen van-e
nála vagy várd
ki a lehető
legjobbat,
a pillanatot,
amikor azt
megoldja a sorsod,
mert, van az Isten,
én már hiszem.
Óvatosan azzal,
aki többnek érzi
magát, mint ami
az emberségéből
érezhetően átmegy.
Tisztelet nélkül, azt a.
Mondjad hát,
te tudod-e,
hogy mit
csinálsz,
ha nem
hallod
és
nem
látod át.
Csodára vársz,
pedig benned van,
magadnak önmagadért
alkotod meg azt is idejében.
Vagy a túlzott hiszékenységed,
miatt majd érezni is fog,
tán helyetted más.
Gyors pörgésben
van a Világ,
az ember
szedi a lábát,
hogy ritmust is
tudjon tartani,
s a sajátja
szerint
is
haladni.
Átfordultunk
2013. szilveszterén,
eltelt azóta a hetedik év,
s látszik, hogy erősen
kötik,
a nincs
hova és
nincs is mit,
az üres semmit.
Már mindent mindig
felülbírálhat a pénz
szava és szaga.
Vannak sokan,
akik nem hiszik
el, hogy létezne
más is itt,
ami az
életüket
élhetővé
tehetné,
másképp is.
Így, nem
használják,
azt amit
hoztak,
amire
születtek,
amiben már
tehetséget
mutatnak.
Egyensúly
a két olda
adott
ahhoz.
Tudás nélkül
már nem hat,
üres az csak.
Nocsak,
hát
azért
tenni
kellene,
hogy
lelkileg is
fejlődjenek,
átlátva lépjenek,
átgondoltan is
haladjanak.
Az ember
emberies,
így született.
Ha elhagyod
azt amit te
építettél fel,
magadért is
tetted azt,
sok- sok időd,
energiád is van
benne és kész lett.
Birtokolni kezded,
azért nem osztod
meg az örömödet
azokkal, akik addig
ott abban is együtt
voltak, tettek veled.
Körbezár az téged túlzón,
az a te pénzed, amiért
annyit tettél,
más már
nem is
érdekel, s
bizony az
lehet már
neked a
legnagyobb
tanulságod.
Megtalálod
a hasonlóan
gondolkodót,
barátnak mondod,
hiszen egy az ügy,
amiben haladni
kell, hogy
legyen
még
és még,
még és még.
Feljebb és
nem tudod
hol van az elég.
Elhagyod a talajt,
a minden a tied
lehet érzése,
lebegésében
kiváltságot érzel.
Közben azt már
észre sem veszed,
hogy kiüresedhetsz.
Egyre többen vagytok
hasonlóan élitek meg,
egyen gondolkodtok,
szinte egyformán.
S mindenben
egymást
leutánozva
élitek meg,
sablonokban
jól érzitek
magatokat.
Újra és megint
legyártatjátok,
a nesze semmit,
pedig régen
elkoptak.
Nem
adott
fejlődési
lehetőséget,
a körkörös
üresjárat.
Egy,
meg egy,
meg egy,
egyenként és
egyéniségekként
születtünk mindannyian.
Az újszerű látszatos
sokszorosan
utánzathoz
igazodva élve,
mindent
ugyanúgy
tesztek, ha jó
nektek, ha nem.
Ti inkább már
amit csak
lehet
pénzzel
oldotok meg.
Minek a régi
gondolkodó
én, ha úgy tűnik,
mindent megold
látszatra a pénz.
Kívülről látva,
minél nagyobb
a ragaszkodásuk
a gyorsan elért
jólétükhöz,
annál
inkább
távolodnak
el önmaguktól,
a szeretteiktől.
Elképzelni
sem
tudják,
hogy az
lehetne
másképp is.
A fokozatosság
nem kerülhető el,
vissza fog köszönni.
Hallottad-e,
tegyél
magadért,
s amikor már
elérted mindazt,
amiben jólétben élsz,
a fejlődésed miatt, tanulj meg
tenni jó időben még, másokért.
Alap dolgok ezek,
mert ha azt
szerette volna,
az Isten, hogy
csak te és te
és te létezz,
hát miért
lennénk,
mint a
Nép,
mi is itt.
Nem is
gondoltál erre
ugye, azt a mindenit.
Mert van az
egészséges
életvitelnek
is határa, az a
saját sorsod.
Amikor már
nem lehet
túlhúzni,
nem
hagyja
tovább.
Akkor jön
a lehetőség
tanuljál meg
úgy élni, hogy a
sorsodat ne kerüld ki.
Elmúlik az üzleti barátság,
elszámoltok, de nem tudsz
engedni
se, mert a
birtoklásban
közösen
voltatok.
Mivel
nem tesz,
azért semmit,
hogy a másik
megmaradjon neki,
természetesnek veszi.
Elvárja még azt is,
ami nincs, nem
szabadna
elvárnia,
mert
attól
a másiknak,
már nincs is
abban meg az
egyensúlya.
S amikor
mindenestől
ő magát rábízza
a másikra, mert az
annyira azt sugallja,
benne ő megbízhat.
Nélküle már nincs,
nem létezik semmi,
ami biztonságot adna.
Kibillen az egyensúlya.
Egyedül mint az árva,
nehezen talál magára.
Mivel elszállt belőle
minden önbizalma, azt
érzi, ő egyedül nem tudja
megoldani, feltételezi,
csak a másik tudja,
helyette is,
hogy neki
mi a dolga.
Na akkor
körbeért,
és már
nincs
is
kihívásként
semmi benne.
Azt fogja
látni,
hogy
a másik,
nézelődik,
keresgél
és már, másra, a
következőre vár.
Nem változtat,
hanem vált,
az a gond
abban is,
másokra
hallgatva
teszi azt.
Pedig még
tartoznának
annyival akkor
egymásnak, hogy
úgy váljanak, ahogy
az együtt megéléseik
el is várná azt már tőlük.
Hiszen egy nem tisztelt
pillanatban, oda,
mindegyikük
egész múltja.
Tanulni,
megtanulni,
úgy élni, hogy
ismerik a
sorsukat és
a másik sorsa
is fontos, mert
ketten egy pár.
A válás után
gyakran
későn
jönnek rá,
ha egyikük
feladata már
elfogyott, hát
egymásnak
segítve is lehet
a párkapcsolatot
összetartóvá tenni.
S vannak azok az
időszakok, amikor
a gyermekekkel
való törődés
a fontosabb.
A tiszteletről
el ne feledkezzen
senki se, otthonról
azt viszi amit lát.
Már a hétköznapok
adhatják az éltető
erőt, az együtt
főzés is. Ki mit
képes tenni
azért, hogy
legyen abban
mindenkinek
sikerélménye.
A hangulaton
múlik ám az is,
az egészséges
egyensúlya
megmarad-e.
S nemcsak a
párkapcsolatban
vannak összekötő
szálak,
azon
belül
még,
ott vannak,
azok amikben,
ők családként,
jól együtt időzhetnek.
Kihívásos feladatokat
oldhatnak meg, hiszen
ismerik egymást, tudják
megbízhatnak egymásban.
Vagy a boldogságot keresve,
a másiktól képesek és
elveszik az addig párjának
hittet, hogy ők maguk már
végre boldogok legyenek,
nem számolnak azzal,
hogy nemcsak ők ketten
lesznek abban a helyzetben.
Hanem akik érintettek lehetnek,
mert hozzájuk tartoznak, azokkal
meg mi lesz, ha hirtelen onnan ők
kifordulnak, nélkülük, hogyan
boldogulnak, ha nincs akkor
átlátható élet sem holnap.
Ha bárkiknek és tudatosan
ártasz, magadnak csinálod azt.
Ugyan hány embernek kell, a
számukra lehetetlenben élnie,
hogy elérjed a túlzó vágyaidat.
Megint, elment a tegnap,
hát örüljünk a mának, a
most pillanatának, a holnap meg,
a küszöbödön, úgyis megvár téged is majd.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” tréning.
Bejelentkezéssel Online Önismereti Oktatás, ha a
Világban most bárhol is éltek, viszont
magyarul beszéltek
és gondolkodva éltek.
Szeretettel. Julamami
