Bocsánatot most kérek így előtte,

ha arra várnának,  hogy adjam fel,

nem tehetem, a  feltaláltamnak az

eladása után, átadom a tudásomat.

Nem tanítottam még be, senkit sem,

az oktatására  a megrajzoltamnak, se

 engedélyt nem adtam  rá, védjegy.

Vándorlok az Online Világában,

tíz éve is elmúlt már, hol

itt, hol meg amott, ahol

jónak látom, időzök.

Addig amíg, meg nem

látom, hogy én  annak

megfelelően fizetni nem

tudok, ahogy ők  élhetnek.

Ha van lehetőségem arra,

megköszönöm és megyek

tovább, megint tapasztalok.

Viszont sem segítséget, sem

szívességet nem szeretnék

kapni, mert  azt már tudom,

hogy túl drága tud az lenni.

Mindenkit megszólít, előbb,

vagy később a  lelkiismerete,

hogy adjon, amikor arra képes,

vissza oda, ahonnan elindult.

Különösen, ha önmagához

képest túl nagyot lépett, s

mások nem tudhattak róla,

hogy nekik  is megjárna az.

Ami által a tehetségükből

azóta meg is tudnának élni.

Ha az emberséges magából

indul ki, hát nem felételezi,

hogy mások kihasználják,

hiszen ő nem tenne olyat.

A szolgáltatásomnak díja

van már, nem úgy mint az

első 7 évben 90%-ban,

adtam oda a tudásomat,

grátisz, letörlesztettem.

Jók voltak hozzám régen,

amikor bajban voltam,

visssza akartam adni,

mert energiaszinten,

az nem mindegy ám.

Megszolgáltam azzal,

hogy az érkezőknek ott

akkor grátisz olvastam le

 a sorsukat, igen sokuknak.

 Hiszen oda nem tudtam

hálás lenni, ahonnan azt

akkor segítségül kaphattam.

Hát a tudásommal megháláltam,

mással visszaadni nem tudtam.

S voltam grátisz, mert az

 utolsó pénzét nem tudtam

elfogadni, sem nem fogadtam,

azt, amitől nem volt jó érzésem

és közte az oda járó tiszteletem.

Akik tiszteltek,  szerettek tudták,

azáltal gazdag is lehettem volna.

Hiszen tömegnek számított az

akik megtiszteltek a

személyes érkezésükkel,

A racionális énem nem  tudta

jelezni, a lelkes, szíves énemnek,

hogy hahó, ami nem bevétel lett,

attól a nyugdíjad kicsinyke lesz.

Nem bántam meg,

nagy volt és most is, a

 tisztelet bennem oda,

ahol van miért tisztelni.

Íme hivatásommá lett, én

magam a hivatásom szerint

élek. Már a hivatásom és én is

 a megelőzésben otthon vagyok.

Megtanultam  azt is, hogy akik

nem kérdezik a véleményemet,

azt úgy tiszteletben is tartsam.

Tíz év alatt 600 videót csináltam,

néhány percesek, sokat segítettek

azok akkor nekem a túlélésemben.

Prevenciósként arra várok, hogy

kihallják belőle az emberséges,

mondatokat, ne kapkodjanak.

Minden sorsnak más az ideje és

más időben teljesedik az is be.

Minden sors más és másabb az

a szint, a kultúra, ami komoly

eltérést mutat mindenkor.

Amikor nem látja még

át összefüggésében,

lemásolja azt amiben

felnőtt, ha nincs más

hatással addig rá.

Tanulni és tanulni,

mindazt amit nem

hoztunk tudásként is tudni.

A tehetségemből élek 27. éve,

nem volt az sorsszerű abból sem,

ami megtörtént tíz éven keresztűl,

gondolom nem vagyok azzal én egyedül.

Az Isten és a hivatásukban emberségesek, akik

 nem felejtették azt el, megjár a jó élet a Népnek,

hiszen a Hazánkért is teremtünk, ha van hol és mivel.

Vannak akik megoldják és a tehetségükből élnek,

s már elérték abban is a legfelső szintjüket.

Megtanulták mindazt, amit nem hoztak,

 úgy összefüggésében látják mindazokat.

Ebben az évben, a racionális oldalamat

igyekszem felerősíteni ahhoz, hinnye,

 amit pénzben elvár most itt minden.

Felelősen a Nép egyszerűen élő

korosodó gyermekeként,

nagyszerű,

azt érezni,

igen, jól döntöttem.

Ráment 70 évem arra,

hogy túléltem mindazt

is, ami nem volt benne

a sorsomban. Nehezített.

Arra is gondoltam közben,

hátha valaki megéli mindazt

a sok jót, amit én nem élhettem

meg, hiszen sok jó energia lett az.

Hasznára válik a következőknek,

alapot ad a tehetségükből élni.

Megtanultam,  amit nem én

hoztam tehetségként és

szükségesnek láttam,

az emberesedésemhez.

A vevőjét várom annak amit

feltaláltam és oktatom tíz éve.

Hátha kinőtt azóta valaki ahhoz,

hogy a saját életén érzi már meg,

hiányzik valami a lelkesedéséhez.

Magyarország az én Hazám,

ide szült engemet az Anyám.

Sokadikként emberesedtem az

egyre nehezebbekben, hát így  a

 gyakorlatból át az elméletbe

megrajzoltam 153 oldalon,

már összefüggésében.

Védjegye van, Online

Oktatom. Julamami

Nem a könnyű felé

visz téged, ha a

sorsodat már

ismerve éled meg.

Ha bármiben éred

el azt emberségesen,

ami a saját tehetséged

munkájának a gyümölcse,

a Hazádért is teremtesz, a

hivatásoddá válhat neked.

Amikor generációsan már

megértetted és  arra beértél

 az emberségedben,  rájössz,

mekkora utat tettél meg.

A belső tartásodból

megjön a jelzése, ah.

Már tudod, tisztelet

nélkül nem ment volna.

Biztosítva azzal amit

magad teremtettél

meg, a jó alapot

adva generációsan,

hogy a tehetségük

által teremteni jól

tudjanak, sorsszerű.

Megigazíthatod az

emberséges tartásodat.

Már ismered az alázatod,

emberséges is maradsz.

Azt, hogy ki vagy te,

magadról tudod-e.

Fura  generációs

kutatásaikba

bonyolódók,

hozottjukhoz,

tapasztalatlan

önmagukhoz,

ej, de hamar

  szélestérben

mozgolódók,

csak róluk szól.

Vaj ismerik-e

a generációs

feladataikat

a tenyerük is

megmutatja,

a saját jelet.

Ismerned

kellene tán

önmagadat,

 fontos lenne,

ahhoz, hogy

felismerjed

másokban is

az értékeket.

Emberismeret.

Tudjuk,

minden

egy,

de

ott

nem.

Inkább

egyesen

minden

embernek,

más és más.

Kérem lehetne,

ne csoportosan,

de magyarosan,

ne összemosva

 is nézze meg,

hisz egyedül

születtünk

mind le,

ez itt

 a jövő

jelene.

Ember,

arról,

hogy

azt amit

te hoztál,

teljesítened

is lehetne

neked is,

azt ugyan,

te tudod-e.

Ha magasabb

szinten nevelődsz,

mint ahova születtél,

az téged nem segít fel,

ha a botlásaid által

te megcsúsznál,

hiszen abban te,

nem alapoztál,

nagyra vágytál.

Amit te hoztál

 és generációsan,

az a te saját utad,

járja végig a lábad.

Szoktam mondani,

nem szükséges oda

a divatosba rohanni,

elég az is, ha magad

körül észreveszed,

tedd jóvá a lelked.

Mihez képest és

most hol tartasz,

 mindenki más

mondja meg

neked,

akkor,

mire

rakod

majd le

a lantod.

A könnyebb,

lesz a nehezebb,

akkor, ha tudatosan

kerülöd ki azt, amit

neked szánt a sorsod.

Mindig a nehezebbet

választom, amióta

tudom, hogy

voltak akik,

elrontották,

azt az elődeim

által már átvittet,

úgy, hogy többet

meríttek annál is,

 amit érdemeltek.

Nem fontos ezt

elhinned nekem,

csak a tapasztalat

mondatja ki velem.

Mondták-e

neked már,

hogy 7 év az,

hét generáción,

át egyik tagjánál,

 amit te elrontottál,

rávetítheti a bélyegét,

hozadékként a sorsára.

Azokra a sarjaikra,

akik még azt sem

tudják, hogy nekik

saját sorsuk van-e.

Mert, azzal vannak

ők elfoglalva, amit az

elődeik tettek, vagy

 nem tettek meg.

Hiszen

minden

napjukra

rávetül az

és elég rendesen.

Azt élik, abban vannak,

amiről nem is értik, hogy

lehet, nem is követtek el,

ők semmi rosszat,

senki ellen sem.

Nem elég az,

hogy sikeres

lettél,

azt is

látnod

kellene,

ki még nem

tudott akkor se,

úgy haladni előre.

Amikor elérted

a saját sorszerű

magasságodat,

hagyd felnőni,

önmagához

a másikat.

Amikor

már

látod

a saját

utadat

és rajta

haladsz,

nem ártva,

nem bántva,

láthatja azt is,

hogy s mint,

mind, akik,

még

időben

megtalálják

a saját útjukat.

Ha azt akarta

volna az Isten,

 minden a tied

és nálad legyen,

akkor nem lenne

sikeres egy sem.

Mindenki hozott

valami nagyon

fontosat,

ami érte,

a szeretteiért van,

ha teljesíteni tudja,

akkor továbbléphet

az őt követő generáció,

legmagasabb rezgésűje.

Ha nagyon sietve, másokat

kihasználva az ő vállain állva

jutsz fel oda, a számodra még,

akkor nem megérdemeltbe, jó

nagy bukta lehet neked belőle.

Mégpedig úgy, hogy nemcsak azt

 veszíted el amit megteremtesz

közben, hanem elveszítheted,

azzal, akkor a hitelességedet.

A fokozatosság a lényege,

magabiztosan csak úgy,

lehet egy magasabb

szinten, hogy az

előzőket megélve,

ott van az a sejtjeiben.

Fejlettebb lett attól is,

na de az látszik ám a

külső rezgésében is.

Mert átformálja a

jólétének az energiája,

csak ne tévesszen meg,

mert attól még ő csak,

a pénze magas szintjét

 közvetíti láthatóan ki.

Minél erősebb az ami,

kívül rakódik rá a jólét

által, annál erősebben

épül le a lelkiismerete.

Mintha immunis lenne,

minden más hatás fele.

Amikor már te is látod,

mert letörlesztetted,

azt, amit mások nem.

Ne uraljon el a bánat,

úgy lépj előre,

hogy a

jövőd

majd,

meg is

veregethesse

a te vállaidat,

már bocsánat.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel: Julamami

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”. Julamami

 

Jó egészséget kívánok,

és bocsánatot kérek,

emberségesnek

születtem, nem

változnék meg,

a jó sorsomat

megcsinálni

igyekszem.

Az Isten adta

Nép, egyszerű

már korosodó

gyermekeiként

érezzük azt át,

egy Haza ez

csak egy. Ide

teremtettük

a jót és a szépet,

azt várjuk mind,

amit a Hazánkba

beleteremtettünk.

Innen teljesítsen

felénk jól,  ha

felvállalta,

szeretnénk

megélni és

tőle várjuk

jól bánjon

velünk, ha

rámaradtunk,

itt élünk várjuk,

a jót és a szépet.

Amit a saját sorsunkban

mi az itt maradt Nép, egyszerű

emberségesen segítői

nekünk megfelelően,

jó minőségben

élnénk meg

még a földi

életünkben.

Nem mindenki

hiszi a következő

életében teljesítés

lehetőségét, így hát

most teljesítenénk.

Ne várakoztassanak

kérem szépen, adják

meg ahhoz azt a

pénzt, ami

szükséges

a sorsunknak

a teljesítéséhez.

A Hazaértem

érzését is itt

várjuk meg, ez

a szülőhelyünk.

Gondolkodó

tisztelettel,

jól bánni a

tiszteletet

megérdemlő,

ide teremtő, itt a

jó életre váró Néppel.

Akik a jó sorsukat mind,

a  saját elért szintjükön is

jó minőségben megélni

itthon tervezték el.

Megélnénk a jó

sorsunkat és

a generációs

feladatainkat

teljesítenénk a

következő már

itt várakozó.

generációnak.

Legyen meg az

alapjuk ahhoz,

hogy a saját

sorsukat ők is

megélhessék.

Ha mindezeket

át nem láthatják,

azt a minőséget

biztostosítani

nem tudják,

tanuljanak

hát előtte

önismeretet.

Mielőtt olyat

vállalnának, ami

meghaladja a

számukra

teljesíthetőket.

Ne menj még,

hova is sietnél,

hiszen a neked jó

 életminőségedben,

itt még nem is éltél.

Otthon vagy,

amikor,

a kicsiben,

a fejlődőkben,

már látod magadat,

nem mentél sehova, a

 Világ mégis ott van nálad.

Ah, ha néha ránézel a Népre,

az nem elég most, a jólétükért

szükséges hozzá az a pénz.

Ami biztosítja számukra azt a

  jó minőségű életet, amit a saját

Hazájukba, jó minőségben,

igényesen, ide teremtettek.

A saját otthonukra gondolnak,

érezhető amikor kimondják

mert meg, át is élik az érzését.

Megértették azt is amit addig

nem tudtak megválaszolni se,

mert a miértje sem volt meg.

Körbeértnek mondom, azt ami

teljesített feladattal beteljesült.

Lehet tovább is lépni, új utakat

keresni és nem megrekedve,

élni az életüket, ugyanabban.

Mit jelent az otthon neked,

mit jelent neki és nekem.

Nekem azt jelenti, hogy

nyugodtan mondhatom,

nem fog senki sem, se

megsértődni, sem nem

érti félre, amit hallani fog.

Megelőzésként fogalmazok.

Hiszen pontosan tudja ő azt,

hogy csak ki van mondva ott,

arról a mondandóm nekem.

Nem veszi magára senki sem,

 hiszen kommunikálunk és nem

 azt jelenti az, hogy róla szólna,

 de elgondolkodhat bárki rajta.

Ő is, mások is azon, hátha

segít akkor, amikor ők is

benne lehetnek egyszer,

olyan élethelyzetben ami,

addig nem volt betervezve.

Mégis megtörténhet bármikor,

ha mások szerint kellene élnünk,

a sorsunkat  teljesíteni nem tudnánk.

Otthon vagyok, ahol van saját terem,

ahol megélhetem az elvonulásomat is,

hiszen hozzátartozik a hivatásomhoz.

Otthon vannak-e a gyermekek akkor,

amikor csak úgy benyitottunk, nem

várjuk meg a kopogtatás utáni

érthetően „szabad”  válaszukat.

Megadva azzal a tiszteletet,

felnőttnek és gyermeknek.

A feszültséget mindenki

simán hazaviszi, nem is

gondolja, hogy az övéi

 túlrezgést kapnak tőle.

Pedig ha nem rögtön

hazasietne, hanem

inkább valamit tán,

még elintézne előtte,

akár együtt mennének,

jobban járna mindenki.

Mert ha szűrés nélkül azt a

megpakoltat hazaviszi, amit

ott szedett össze, ahol

időzött napközben.

Ahol nincs sem,

tolerancia, sem

tisztelet,

ezekből a hiány

tölti be a teret,

ott szeretet sincs.

 Biza, visítva rohan

 ki onnan, az otthon

édes otthon melege messzire.

Tolerancia is van az oktatásomban,

életszerű és sorsszerű  is az egyben.

Kellemes időtöltést mindenkinek,

legyen ott ahol vagytok éppen,

tisztelet és szeretet,

áldjon meg az Isten,

minden földi jóval bennünket.

Online. Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból,

szeretettel,

Julamami

 

 

Az éretlen szót hagyd magára ott magadban,

beérik az  a saját  idejében, használhatod majd,

az egészséges egyensúlyod megtartására.

Az életünknek az a folyamata,

amit úgy élünk, hogy jó nekünk,

mert észleljük a tehetségünket,

azért mindig  sokat teszünk,

abból jó minőségében

meg is élünk,

az a sorsunk,

sorstalanná

nem leszünk.

Ha kapkodsz

a sajátodból

kifordulva élsz,

azt veszed észre,

hogy te mindent,

másoktól remélsz, s

 ha nem kapod meg

bizony kesereghetsz.

Ugyan hova sietnél,

miért rohannál,

hát úgy minden

szépről és jóról

le is maradnál.

S ha még benned,

alázat nincsen,

kezed akkor,

csak

legyintsen,

jobb

legyintéshez

szokni, mint

megalázó

kezeket

rázogatni.

Az alázat az,

ritkán hozott,

leginkább,

egy

folyamat,

amit,

kikínlódik

az emberséges.

Nem adják

csak úgy azt,

neked sem

ingyen ám,

 az keserves

szenvedés,

tétovázás,

kesergős

keresés,

az nem a

készbe bele

huppanás

és lazulás.

Viszont

ha rájössz,

hogy nem

szenvedni,

születtél,

megjött

az eszed,

ahhoz is,

hogy most,

abban, hogyan élj.

Vissza ne éljél, tán ne

éljed azt magad felett.

Lehetőségként talán,

feladatként kaptad-e,

vagy sorsszerű-e neked,

amit már ne kapkodva,

érdemben éljél meg.

Na hiszen, látszik

az a te

életed,

maga a

megelőzésed.

Sajátod, amikor,

igyekszel te is

betartani a te

lelked impulzusát,

a szíveddel hozzáadott

saját életritmusodat,

ami megformálja az

intelligens agyadnak

a döntését is most.

Fejlődhetsz közben

rendesen.

Akkor is,

ha olyan a

kívülről jövő

hatás, hogy az

sürgetően hat.

 A józan agyadra,

úgy van hatással,

hogy ne unatkozzál.

Döntéseket is hozz,

minden olyanban,

ami számodra,

akkor a

legjobbat

adja, a saját

életminőségedet

megkeresheted és

meg is találhatod,

a megelőzésben.

A lelked, a szíved,

a gondolkodó agyad,

kéri nap mint nap újra,

a megfelelő táplálékát.

Túlmenni annyi,

mint a saját

szinted

felett

élni,

s

attól bizony,

nagyon gyorsan

ki is lehet ám égni.

Hahó, mellé tetszett

menni, ne tessék még

önmagát is elrontani.

Nem illik, az Isten

remekművébe, ah

belepiszkálni ám,

a megelőzésbe.

Ha nem a saját,

Isten adta,

természetes,

egészséges,

szinteden éled

az életedet,

bármivel

is

segíted

feljebb

magadat,

 bizony kárt

okozol azzal

 önmagadnak.

Túlmentél,

akkor már nem a

megelőzésben és

nem önmagad vagy.

S sok- sok túlzónak,

a téged abban is

irigylőnek,

lennél az

a minta,

amit ők is,

el szeretnének érni

elbirtokolni, hogy

hasonlítsanak

rád, sőt, ha

lehet, túl is

teljesítenének.

Megelőzésben

vagy te akinek,

az Isten azt a,

természetes

rezgésszintet

adta, hasonlót

legyárthatnak

annyit,

amennyit

csak akarnak.

De az nem

a valóság,

ám, csak

az utánzata,

 nincs meg a saját

energia forrása,

mint a tudásának,

a kikristályosodása.

Tiszta megelőzés

nélkül, egyszer

csak azt érzed,

kimerülsz

attól is,

ami addig,

megtévesztően,

túlrezegtetett.

Kihasználóan,

nem tisztelve

önmagadat se,

belementél,

a mások,

üresítő

játékába.

Megelőzés

nélkül, helyette,

azok után már,

egyre kevesebb,

 türelmed lenne.

Hiszen

nem

találnád a

biztonságos

rezgésedet,

kibillennél,

s ott is

tovább

üresednél.

Amikor már

belefáradtál

abba,

hogy

 másokkal

versenyezz,

visszarendezheted,

a természeteshez.

Hát bizony az

nem,

egyik

napról a

másikra megy.

Hiszen látszik,

sokan vannak

most úgy,

azzal,

hogy

lemaradni

 nem akarnak.

Szinte mindent

elkövetnek,

azért, hogy

kitűnjenek

gyorsan,

mintha,

valamiről már

lemaradnának.

Szeretnék

megmutatni,

hogy máris

képesek,

ugyanazt

teljesíteni,

mint az aki

az irigységük tárgya.

Megelőzés helyett,

mint a siserehad,

 őket legyőzni,

megalázni,

lejáratni,

igyekeznek,

ártva, rontva,

kifordulva élnek.

Nincs se tartás,

se méltóság,

se alázat még,

de már maguk

fölött vezetnek,

a nekik kitalált

lehetőségekben.

Se a megelőzésben,

sem a biztonságos,

saját lépcsőfokaikon

nincsenek. Nem ismerik fel,

 még így ha megállni

és megpihenni,

szeretnének,

nem biztos,

hogy maguktól

arra képesek,

hát keresik a

segítséget.

Megelőzés,

megelőzés,

megelőzés.

S akad,

arra is

jelentkező,

hogy majd ő,

kihozza őket,

abból ezerrel.

Na meg azzal,

a hozzá nem

értéssel is

lát hozzá,

sürgősen,

gyógyítja,

mert ő

azt

mondja,

s rongálja

tovább őket.

S ha nem bír el

a feladattal, ugyan

nem gond az, vannak

már túlzók sokan abban,

egy jó nagy katyvaszban.

A megelőzés, megelőzés,

az is nagyon

fontos

lenne,

hogy

még

időben,

felismerjék azt,

mindenki csak egy.

Saját sorsot hozva,

a saját életritmusában,

eléri idejében azt amit,

egészségesen megélhet.

S igazodik oda,

ami éppen a

feladata neki,

mert már van

neki tudomása róla,

hogy van saját sorsa.

Megelőzés, megelőzés.

A gyermekek nem arra

születnek, hogy a mások

felelőtlensége miatt,

még mielőtt,

felnőnének,

kiüresedjenek.

Egyenként és nem

tucattal születtünk.

Van saját belső

kontrollunk,

azt is lehetne ám,

hogy felismerhessék

még időben az iperedők.

Ah, ők, tán ne a mások

életritmusában, hol

azt meg amazt felvéve,

nap mint nap,

túlmenve,

s attól

már előtte,

alaposan

kimerülve

kellene,

hogy

keressék a

következő

kihívásos

feladatukat.

Emberismeret,

önbecsülés, ki

vagy, mi a saját

sorsod és van

generációs

feladatod, ah.

Megelőzésben,

 is felismerni

a saját rezgést,

meglelni a ritmust,

s megélni azáltal,

a saját életet,

letörlesztve

a saját

sorsot.

Ami

talán ad

megint

nekik is

saját,

akaratot.

Hiszen

tiltakozik

minden

sejtjük

az

ellen,

ahogy

ők saját

magukat

becsapva

túlrezegve

még azon is túl

teljesítsenek.

Kimerülnek,

lemerülnek,

azután megint

keresik, azt ami

újat ad, ami szinten

  is tudja tartani őket.

Megfeledkezve közben,

arról, vagy

észre sem

vették, hogy

addig, nem is a

saját szintjükön

voltak, tán még

egyszer sem.

A  hatásosak

szintjén

élték

meg,

így az

nem

tölti,

elviszi

őket is,

a jó sorsukhoz

képest megélhető,

életritmusuktól, a

hétköznapi

 valóságtól.

Az önismeret,

mint megelőzés

is működik és nem,

az ide nekem,

és mindent

állapotok

azok.

Amikor

összeállnak

és azáltal,

összetett

energiában

is vannak,

s feltételezik,

hogy magasabb

szintre jutottak.

Hamar rájönnek,

egyedül nem megy,

mert jól becsapták,

azzal önmagukat

és a követőiket.

Hiszen azt,

láttatják,

ami hamis,

a valóságtól

 nagyon alaposan

elrugaszkodott.

Ők magukhoz

képest is

túlmentek,

kontrollálatlan

túlrezegnek,

rongálva

azzal,

önmagukat,

a sajátjaikat

és másokat.

Mindenki

valami

fontos

feladatot

hozott,

mind,

mind,

másban

hoztuk azt,

amitől a

legmagasabb

szintünkig

el is juthatunk.

Megelőzésként,

felismerni ezt.

Csak hogy

az is mind,

ami hamisan

tájékoztat,

más

időben,

van. A

fokozatok

sablonosak,

az emberiesek

is másképpen

kapcsolódnak

egymáshoz,

mint

egészséges

körforgáshoz.

Generációs jelek,

a megelőzésben.

Nézz magadban

szét, látod milyen

szép a lelked tiszta

tükre, mind-mind

így érkezünk le.

Jelentkezz be te is,

ha úgy érzed, hogy

itt az idő számodra,

s eljött a „most”,

előzd meg te,

azt, amivel,

neked,

dolgod,

soha ne

is legyen.

Maradj a

saját hozott

szinteden és élj

természetesen.

Nem tucattal

születtünk,

mind-mind

egyenként

landoltunk.

A saját szinted

megismeréséért, a

 szinteden maradásodért.

A Különös oktatás,

nevelés tréninget,

tisztelettel ajánlom.

Többlet tudásként is

veheted magadhoz, ha

 segítő emberségesként,

a hivatásodban teszed

a dolgod. Meg arra is

jó, hogy rálátásod

legyen ahhoz még,

ezáltal is amiben most is,

  sikeresként vagy, meg is maradj.

Meg ne feledkezzél arról, ha bármilyen

magasságokig toltad is fel magadat,

tisztelet, szeretet nélkül, minden

csak egy üresedő halom lehet.

Na ide jöhet is, a jó öreg

bocsánatot

kérek, hinnye.

 

 

 

Azt is tudom

már, mit jelent

Julamamiként,

a Hazaszeretet.

22. éve, hogy

különböző

kultúráju

sokféle

ember,

tisztelt

már meg a

tanácsaimért.

Addig ne válj el,

arra kérlek téged,

amíg nem tettél meg

mindent a maradásért,

se a mások hatásai miatt,

ne add fel, tán változz meg,

a Hazádat végleg ne hagyd el.

Azt gondolják néhányan, hogy

ha valami nem ugyanúgy van,

mint ahogy ők szeretnék,

akkor bizony,

nem

is

lehet

másképp.

Miközben,

azt sem tudják,

hogy ki mit hozott,

mint a saját sorsát,

na és generációs

feladatának.

Azért, hogy

letörlessze,

azt, amit az

elődei nem

tettek meg.

Változzon ő is

jóvá, ha lehet,

ha arra képes,

ne kövesse,

ugyanazt,

a semmit.

Ilyenkor azt

mondják,

hogy

olyan

mint

a

nagy,

déd,

ük,

mert,

hát ők

olyanok.

Igen gyorsan

rájuk kerülnek

a beszorító

sablonok.

Ugyanígy,

egyes

iskolákban,

ha egy ideig

nem úgy

teljesít,

nem

nézik

meg,

hogy

mi

lenne

az,

amiben

ő is jó

lehetne,

inkább

megnézik,

hogy miből

eredhet az

amiért nem

az elvárásuk

szerint teljesít.

Sikerélmények

nélkül meg is

halhat az

 a lélek, ha

csak kétféle

sablont adnak

nekik mind, mint az

elvárt teljesítést.

Elavultak már a

nem is itt

tapasztalt

sablonok.

Nem tudnak,

igazodni,

a nagyon

sok mindent érző,

hozottan is rálátó,

kihalló, intelligens

gyermekekhez.

Magyaros agyalós

az amit itt oktatok,

ide hozták a tudást,

ide jönnek hála Isten,

a magas szintjükön élő,

hivatásukat úgy gyakorló

intelligens emberiesek.

Kevesen tudják azt is még,

hogy bizony ők is azok, csak

a túl erősen hatásosak által,

kerülnek ők, a szintjük alá.

Tapasztalva tanulom az

emberieseket nap

mint nap, s így

naprakészen

 is oktathatom.

Fordítva vannak,

az elvárásosak,

nekik kellene,

ha tetszik,

ha nem,

igazodni,

ahhoz amit

felvállaltak.

Miközben ők,

elvárnak, az

elvásásukkal,

a magaszintű

gyermekekből

a legjobbjuk,

a hozottjuk

kinevelődik.

Az amit aztán

tölcsérrel oda

visszatölteni

nem lehet.

Nem igazán

pozitívak,

azok az

energiák,

amiben

el lesz

döntve,

hogy

ki ő,

mit hozott,

hova és miért

született oda.

Generációs

feladatok,

az meg

végképp

nem is

merül

fel

senkiben.

Itt születtem,

itt neveltem

magamat,

innen

jöttem-

mentem,

szorgosan,

hogy azt

tanuljam meg,

amit szeretnék.

Itt teljesedett ki

bennem az amit,

az engemet is

megtisztelők,

a hozzám ide

érkezők által,

tanácsot adva,

tapasztaltam.

Hiszen itt,

rendeződtek, a

hozott, adok – kapok,

által a szintkülönbségek.

Megkapták és kaptam én is,

tőlük tiszteletet, szeretetet.

Egyszer, egy „nagyember”,

azt kérdezte tőlem, hogy

itt mindenki ilyen kicsi

lesz, az ő leolvasása

közben.

Igen,

csak

úgy

tud

átmenni

a tiszta szó, ha

 a szint hasonló.

Itt találtam meg,

itt a mindenhonnan

érkezők által kaptam,

azt a tapasztalt tudást,

amit a Különös oktatás,

nevelés által adnék már

tovább, hogy nekik is

legyen rálátásuk,

széles látásuk,

önmagukra,

a környezetre,

a körülöttük zajló,

szépnek is láthatóra.

Most kedvezményes.

A szintjére

kerülhetne,

ha megtanulja,

hol van a sajátja.

A saját szintjén élve,

másképp is rálát a Világra.

Az élet szép, ha hallod már

a lelkedben is a csendzenéd,

kívánok hozzá, jó szerencsét.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.

Szeretettel: Julamami

 

A Tüskénél  bevett szokás,

mindenkinek felkínálja,

többszőr is, a játékhoz a labdát.

Julamami védjegy, nem adtam oda,

sem nem engedtem meg senkinek,

hogy használja,  hinnye, azt a..

Az elégedettség egy érzés,

ki miben éli át és meg.

Ismerd meg a sorsodat,

s a generációs feladattal,

 sok tennivalót kaphatsz.

Ha nem tudod ki vagy, azt

sem mi a sorsod, a generációs

feladatod, bocsánat, hogy ezt

írom, akkor csak beleélsz most

is éppen abba, másokat utánozva.

Lehetne és megértenék végre,

így, a 70. évemre is tekintettel,

ne kérjenek tőlem több pénzt,

mint amire képes lehetek.

Ne önmagukhoz mérjenek,

bennünket kifelejtettek

a nekünk is járó jókból.

Egyéni vállalkozóként,

aprópénzes nyugdíj

nincsen dicséret.

Mit akarnának

legyőzni, tán nem,

az én 156 centimet.

Azt a, megtartanám az

önbecsülésemet, hinnye.

Viszont a szívességtől, a

középszerűségtől,

óvjon meg az Isten.

Segítőknek születtünk,

vagy emberesednek  érte, hogy

a jólétükben el ne vesszenek.

Kérem szépen én már,

teljesítettem egyszer, a

 hivatásomért teszem.

S egyben ebből is élek,

 lehetőséget nem is

kaptam még egyet sem,

hogy valamire azt mondhassam

ha úgy érzem, hogy nem kérem.

Talán keressék a megoldást, ha

 nettóból van a nyugdíjunk,

akkor az úgy rendben van.

Vagy annyira távol vannak

a valóságtól, hogy nem is

gondolkodnak azon, hogy

minden szinten úgy hat-e.

Olyan minőségben élhet-e a

Nép abból amit a régi sablonnal,

nem a jelenhez igazítva adnak,

mintha az szívességből lenne.

A szívességek sokba kerülnek,

igénybe veszem, ki is fizetem,

ez az életszerű gyakorlat, ah.

Mind akik itt vagyunk kint, más

országok fogadnak el bennünket,

hozzájuk igazodni tanulunk naponta.

Ah, csak nem az a gondjuk, hogy kinél

vagyok regisztrálva, az a betű miért nem

a tájékoztatásomra van, miért nincsenek

magyar fordítások a szolgáltatásoknál.

Persze tudom, hogy nincsen rá ember,

vagy a kisemberek nem  számítanak,

talán majd teremtenek,  dolgoznak

helyettünk mi csak sanyarogjunk,

megfelelő ellátást ne is várjunk.

Ez a Hazánk nekünk, szeretnénk

jól érezni magunkat ide születtünk,

ide teremtettünk, hol  a jó hozadéka.

Azért nem szeretnénk megélni azt,

hogy akinek az lenne a dolga, nem

tesz azért, hogy megkapjuk mind

azt, ami itt másoknak megadatik.

Nem véletlenül  megyünk oda ahol

elfogadnak bennünket, ha a tehetségünk

által ott gyakorolhatjuk a hivatásainkat.

Hát nincsenek most emberek a Hazánkban ah,

arra hogy megkapjuk azt, mint akik máshol élnek,

az internet világában ne alázódjunk meg azért, ah,

 mi a Népből vagyunk, gondolkodó emberségesek.

Nem  vállalnak fel  bennünket, oldjuk meg, na hiszen

nincsen fizetésünk se, ha nem tudunk  jól dolgozni.

Ahhoz szükségünk lenne az internet világában

olyan emberségesekre, akik nem a sajátjukként

kezelik a dolgainkat, a szabadságunk megmarad.

Máris van ötletem hozzá, Önismeretet oktatok,

tiszteletem, szolgáltathatnék oda, ahhoz értek.

Tudom nem mindenki tudja tisztelni az öregeket,

nem  is várom  el,  hiszen könnyen elbánhat velem.

A magam kínján neveltem  fel magamat,  nem vagyok

informatikus, nem ismerem azt a nyelvet, tiszteletem.

Amikor szűrés  nélkül gyakorolja  felém, azt is megoldom,

a magam módján, tanulhatna belőle, az ember gondolkodik.

A hivatásunkat,  a munkánkat mind magunk szervezzük és

igyekszünk itt túlélni,  sorstalanná  nem szeretnénk  lenni,

ha nem nagy kérés lenne, némi tiszteletet kérnénk érte.

Mi ide születtünk, itt szeretnénk megélni azt, hogy amit

ide teremtettünk, egyszer megjár nekünk a Hazánkban.

Ha így haladnak, beszorulhatunk a saját Hazánk általi,

nem  magunk generálta, hozzá nem értésükbe, hinnye.

Lehetne, hogy az életkorunk és az internet világában

körülményeskedéseink miatt ne alázzanak, azzal,

hogy a védjegyet sem  tartják tiszteletben.

Lehetne, hogy ne szoruljunk  más országok

szívességére, fizetni szeretnénk azért,

amit ott használunk. Az igaz, hogy

elismertek nem vagyunk, a saját

Hazánkban se, mi vagyunk talán

az egyéb kategória. Tudják tán,

hogy létezünk, reménykedünk,

hogy nem  másolják le maguknak

a tehetségünk védjegyes termését.

Isten óvjon a gondolattól  is, hogy

sokszor lemásoljanak bennünket,

azért mert megtehetik. Nekik lehet,

hát meg sem kérdeznek, csak azt

vesszük észre, az egész életünk

munkája, megy a pocsékságba.

Imádkozom érte eleget,  hogy ez

ne történhessen meg velem sem.

Van az Isten, hát most is segítek

magamon. Ha nem bírnék el ah,

a hivatásom gyakorlásához

szükséges lehetőségemért

emberesedve nem érnék el,

jó minőségű eredményt.  Hát

rábízom  a teremtő Istenre,

eldönti megérdemlem-e  azt,

hogy végig vigyem és jó legyen

az eredménye a feltaláltamnak.

Gyere velem  jó öreg bocsánatot

kérek, az irigységet én már nem

ismerem, mégis kapok belőle

naponta, olyan szinten is,

ahol nem gondolnám már,

hogy még létezhet, hinnye.

Ha megbántódtak volna,

kérem gondolkodjanak  el

azon, jó helyen vannak-e ott.

Ahova a Világhoz való jól

alkalmazkodás  lenne az emberies

alapja, ha működőképesre gondoltak.

Nem tudom megjár-e nekem azért, ah,

amit 27.  éve  hivatásként gyakorlok,

annyi,  hogy legalább  nem ártsanak.

Leállt a számlálóm,  nekem  napi

öröm volt, az, hogy olvassák

azt amit írok tizedik éve.

Kérek helyette olyat, ami nem

csak mutatja az írásomat blokkolni

szándékozók számát.  Jól meg is oldja,

hogy átküldi ide, a most számomra, a

legjobbat, kiérzem azt amiben

kiszolgáltatva lennék, olyat

nem kérek, köszönöm.

Ballagjunk gyere velem hát,

bocsánatot kérek, helyettük,

mert látszik nekik az nem megy.

Bizony így járnak,  ha emberismeret

nélkül kerülnek feljebb annál,  mint

amit az egyensúlyukkal elbírnának.

Elragadhatja őket az kiüresítő

hatások gyorsasága, hinnye.

Segíteni akkor lehet, ha arra

már elég érett emberileg és

megkérdezte, azért amit

kapott tőle az elég fizetség-e.

Azért amit jól teljesítettünk,

abban a minőségben kapjuk.

Igen azt is gondolhatja,

ugyan már, nem kérte

hogy tegyem a dolgom,

akkor miért teljesítene.

Akkor mind vesszünk oda,

akiknek nincsen üzleti érzéke.

Mert kényük kedvük szerint,

úgy intézhetik, hiszen azt

úgy sem vesszük észre,

nem kaptuk meg a jót.

Ami azért nekünk járt volna,

akik a közösbe is teremtettünk,

bármilyen anyagi síkon is vagyunk,

értjük egymást emberesedünk.

Az ismertségemet mind,

a tehetségemmel értem el,

kívül vagyok kérem szépen.

A Nép öregedő gyermekekként,

csak nézem hova mivé lett minden.

Hazaszerető lettem, el nem kerülhettem,

a sok emberséges akikkel találkozhattam,

az nagyon megtisztelő lett számomra.

Ha vannak miértek, a motiváló erő az

meg egyensúlyban van az emberséggel.

Az elégedettség érzése akkor szabadul fel,

ha hasonló a jó értelmű az adok és a kapok.

Sok tanulásra van szüksége annak aki ezt

még fel  nem érte, egyszerű józan ésszel.

Megváltozott minden, a gyakorlati élet

adja a rálátást, hogy merre az előre.

Hiába van meg túl korán mindened,

utána hiányoznak a motiváló miértek,

amit szereztél az nem  lehet a tied

végleg, nem ugyanúgy rezeg mit te.

Ne vegyed zokon majd ha ismételsz,

köszönd meg az Istennek törődik veled.

Lelkes, szíves, gondolkodó az agyam,

 amit tehetségként a születésemmel hoztam,

tapasztalva tanuló és oktató is vagyok egyben.

S te magadtól ugyan mit tettél, a

saját erődből, tudásoddal el mit értél.

Tudod-e miben vagy a legtehetségesebb,

tudod-e hasznára tenni azt a Hazánknak is,

miután már kiszolgáltatottja  nem lehetsz.

Ide teremtettük mi, a szépet és a jót, pont

azt várnánk vissza annak a minősége jó.

Tartás és emberség, amim nekem van,

naponta alázattal fűszerezem meg.

Nem tartozom se ide, se oda,

tartozom hát, az érkezőkhöz,

s ahol a Világban olvasnak,

talán egy kicsit, mindenhova.

Ugyan, éltek-e hasonlókban,

ilyen helyzeteket azok akik,

felettem is így döntenek most.

Tanultak-e, vagy csak döntenek,

mert olyan feladatuk van, lehet.

Ha egy kicsit lefele is néznének,

megláthatnának ott lent a porban,

elég régóta, 11 éve integetek onnan.

Itt vagyok, itt lent, kívül hagytátok a jóra

 jól használható tudást, emberségeseket oktatok.

Ha megrekedve, mindig csak ugyanazt nyomod,

akkor már, magadat is nagyon unhatod.

Óriásira nőttek a rezgéskülönbségek,

tanuljátok ti is meg, ha megismeritek,

a másik kultúráját is, a hozottját, a sorsát is,

rájöttök, a magatok fölöttiben, ti már nem láttok.

Főleg, ha olyat vállalnátok, ami meghaladja mindazt

amit a tanult tudásotok adhat, mert ha a könnyűben

vagytok, magatok fölé helyezve, hát nem gondolom,

hogy annak megfelelően emberesednétek, hinnye.

A generációsan hozott feladataitokat, jelzéseiteket is,

felismerhetnétek, s amiért egymást meg nem értettétek.

Sok tízezer ember tisztelt meg és lett emberismeretemet,

miről beszélsz, ha te magad nem így, már túlzások között élsz.

Átfordultunk, a  rezgések ismeretében tapasztaltan jól vagyok,

felismerem a különbségeket, a még mindig erős erőlködéseket.

Van amit te magad hoztál tehetségnek, van amit még

neked is meg lehetne tanulnod,

 másoktól is, amit ők jól tudnak.

Nekem a hivatásom van egyben,

 tapasztaló és oktató is vagyok.

Nap mint nap ehhez alázattal,

élem a 70. évem egyszerűen,

viszem az életem, így élek én.

A boldogulásodtól egészen

a boldogság érzéséig vezet.

Az lesz az életed a sorsod,

a sorsod az életed neked

is, neked is és neked is.

S mond neked most,

mennyi az elég,

mikor érzed,

hogy kell-e,

ugyanabból,

még és még, még.

S amikor megvan,

akkor már nem is

érdekel, hogy mire

 jó az energiája annak,

amit addig beletettél,

sikert el nem érhettél.

Csinálod a sajátos

köreidet,

körbe

körbe,

s nem is

sejted,

hogy

mit üzenne,

 a saját sejted, a

generációs jeled.

Legalább  te ne ártsál,

jól kigondolva se bánts meg,

de kérlek magadra is vigyázz.

A lelked, szíved, agyad, rólad is

gondoskodva hat és takarít is.

Biza, mindent visszaad neked,

az egészséges körforgásod is,

fejlődhetsz tőle te magad is.

Sokan vagyunk és nem, csak te,

nem szólhat rólad, mindig minden,

egymást tiszteletben tartva is lehetne.

Jól kommunikálni úgy tudsz, ha felismered

abban a jól működő életszerűt, amiről beszélsz.

Szép színesen, szívesen, lelkesen gondolkodó

Világ is lehetne, ami mindenkivel jót is tenne.

Hiszen összefügg minden mindennel, én már

  tudom, te meg tanuld meg szépen kérlek téged.

Bizony, inkább alázattal tapasztalj, hogy a saját

lélekrezgésedig, te is a saját idődben eljuthass.

Szerintem, azért születtünk a tehetségünkkel,

hogy a jóban emberesedjünk, s egymást

 segítve, adok – kapok, éljünk.

Ha egymás sorsát ismernék,

végre megérthetnék a szavakat,

az egy anyanyelvet beszélő emberek.

Mindezekben, fordítónak már jó vagyok.

 a jóban, adok – kapok is lehetne élnünk.

Mond, te meg, hogy nem fáradsz

el bele,

ha csak

mindig

ugyanazt,

a kört járod.

S kezded újra,

ha úgy gondolod,

s nem is sejted, hogy

tiltakozna már az arra

alkalmas sejted, hiszen

fejlődni szeretne ma is.

Na meg éhes az újra már

a gondolkodó agyad is.

Szerintem két oldalon

is jó lehetne az ember,

a bal oldalunkon, az apai

hatásukat fedeztem fel.

A jobb oldalunkon meg,

az anyai ágnak a hatásait

tapasztalhatom, az első

fontos a magzati szakasz.

Nagyon különbözőek,

ott a jelek, a hatások,

amit közreadunk,

a tenyerünkben,

láthatóak már

azoknak, akik,

értik is azt.

Feladat

halmazok,

vannak ott.

Aki ért hozzá,

annak azok ott,

sokat mondanak.

Amikor megláttam,

a generációs jeleket,

igen megörültem nekik,

hiszen megvolt a magyarázat,

azokra a jelzésekre, amikhez,

addig nem találtam válaszokat.

A hiányt mutatja most a legtöbb

tenyér, ah, de a többleteket

is felfedeztem,

hála Isten.

S akkor,

már

tudtam,

kezdeni

is vele

valamit.

Hiány-

többlet,

amit a

többlet

okozhat,

az is hiány.

Biza, mert két

oldalunk van.

Az egyensúlyra

törekszünk mi mind,

hiszen jelez a szervezet.

Hahó, nincs belül rend,

s akkor gyorsan hozzá

is látunk, a magunk

módján,

megoldani

igyekszünk.

Nekem is

sikerült az,

mind sokaknak.

Eljutottam a saját

lélekrezgésemig,

a szívem adja hozzá

a saját ritmusomat,

 döntést hoz az agyam.

Ismerd meg önmagad,

biztosan sokszor

hallotta már

mindenki.

Igen én is

erről írok,

megismertem

önmagamat,

s azóta,

elboldogulok,

mert segít hozzá, a

 lelkem, a szívem, az agyam.

Furfangosak lehetnek a zenék,

mert átrezegnek az agyunkon.

S az nem a mi rezgésünk, a szerzőké,

megtalálhatók a sajátunkhoz hasonlók.

Ezért jó lenne, ha mindenki,

ráébredne, hogy van neki is,

egy saját lélekrezgése, ritmus

a szívében, az ami érte dobog,

miatta hoz jó döntést az agya is.

Tartás, méltóság az eredménye,

nem ártva sem nem bántóan.

Mi  és mindannyian hozunk,

valami fontos feladatot, az

nemcsak úgy adott,

ott vagy amott.

Önismeret,

Önbecsülés,

Emberismeret,

segíts magadon, az

 Isten abban segít.

Tapasztalva az

életszerűt meglátni,

ahhoz naponta tanulni.

Vagy tanultan, az

 életvezetésben

tapasztalatlanul

lenni, bizonytalanul

ide – oda évickélni.

Nagy alázattal lenni

mindenhez, amit

még nem tudunk,

aközben tapasztalva

sokat tanulhatunk.

Van aki Világgá

szalad, hogy megkeresse,

azt az impulzust ami neki jó,

van akinek bejön itt is éppen,

ezáltal amit megfogalmazott.

Különböző a feladatunk nekünk,

de attól még megérthetnénk mind egymást.

Ez maga az én nehéz tapasztalva tanuló utam,

Uram nem kapkodtam, nem siettem, megéltem

azt is, amit nekem szántál, megértettem azt,

amit rám tettek, mert éppen úgy döntöttek.

Ismerem az élet ízét, megismertem sok –

sok embert, ők mind – mind különbözőek,

az alázatot, tán a születésem óta ismerem.

Különös oktatás, nevelés a sors, védjegy,

már a saját sorsukra is igényeseknek.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, Online,

ha most bárhol is éltek a Világban.

Bocsánatot kérek, csupán az alázatom

íratja velem, tudás nélkül már nem megy.

A tapasztalt tudás lehet a megfelelője az

elméletinek, hiszen már gyorspörgésben

fejlődik minden, a sablonok elkoptak.

Azért, hogy kikíméljed magadat,

ne terheljél túl másokat, hinnye.

Egy napon megrajzoltam  azt, ami

a hivatásom gyakorlásából állt össze.

Tiszteljetek meg, legyetek az Online

tanítványaim,

 szombatonként,

10 órai kezdéssel,

bejelentkezéssel,

várlak tisztelettel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”. Védjegyes,

Önismereti oktatás az önbecsülésedért, bejelentkezéssel.

heringesarpadne@gmail.com,

+36707253808 vagy a +36302470589 számok hívása által.

Tiszteletem, a mai napon 10.00 – 12. 00-ig, hétköznaponként 10.00 –

17.00-ig  felveszem, ha közben el vagyok foglalva, miután észleltem

a hívását, egy csörgéssel jelzem, ha akkor még aktuális, hívjon fel.

Tiszteletem. Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné e.v.

Julamami védjegy

 

Tisztelettel, nehéz megfogalmazni, hogy fontos lenne, mindezekről, különösen az érintetteknek tudni. Miért szükséges a saját lelkes és a racionális énünket, mint hétköznapi érzéseinket a belső kontrollunkat időben felismerni.

Arról is tudni, hogy léteznek, kavarognak és mégse legyenek bántóak, azok a rezgéshatások, amiket nehéz, vagy nem is tudnánk megmagyarázni.

Akik át tudják ezeket úgy élni, hogy megfelelő módokon ésszel fel tudják azokat a hatásokat fogni, a saját életüknek az elért jó  minőségét, azoknak a hatásoknak ellenére is meg is tudják élni

Se ne keltsenek félelemet azok a hirtelen változó, kibillentő érzések, amiket éreznek, de nem tudnak hova sorolni. Nyolcadik éve annak, hogy megfestettem, „A csoda”című könyvemnek a borítója lett.

Benne van minden, amit akkor szilveszter éjjelén, ahogy húzgáltam az ecsetet, láthatóan úgy hagytak nyomot a vásznon, a különböző színű festékekkel.

Mindenki hozott saját sorsot és generációs feladatai is vannak, a sorsukat leolvasva döntenének, ha tudnának róla, hogy nem véletlenül vannak a tenyereikben azok a vonalak.

Jelzések azok arra az embereknek, hogy mikor milyen megoldással nem mennének mellé, a helyes megoldásnak. A  belső kontrolljukat felismerve, nem lenne szükségük mások tanácsaira.

Mert a lehetőségeik határain belül haladnának, a sorsukat és generációs feladataikat teljesíthetnék, hiszen a saját szintjükön vannak.

Mindannyian hoztuk ezeket a megérzéseket, belső határainkra utaló érzéseink jelzéseit, sokféle módon, különböző hatások által, sok emberből kikopott a legtöbb.

A gyakorlat az, hogy fel lehet eleveníteni ezeket a megérzéseket, helyére kerül azáltal a belső kontroll és a két oldalunk közötti egyensúly.

Az ismétlésükre való az amit feltaláltam, megrajzoltam, egy ritmusban oktatom, jó hangulatban, személyre szabott ritmusban, van úgy, hogy meghatódottan tanuljuk végig.

Miközben  feloldódnak, kipörögnek a szavak által, azok amikhez elhangzanak sorsszerű mondatok, a helyükre kerülnek a magyarázatok.

A régi egyensúlyunk működni kezd, a helyére kerül a jóérzésünk, kb. 20 -24 óra, napi, vagy egy alkalommal, kb. egy óra alatt. Nem lehet mellébeszélni, mert a lelkes énünk folyamatosan jelzi a valóságot.

Bizonyos élethelyzetek meghozzák azt, akiknek  van már igénye a belső kontrolljuk egyensúlyára, felhívnak. Bejelentkeznek, az önbecsülésükre van már igényük, hát megtanulják az önismeretüket a helyükre teszik, a saját tenyereikben benne lévő generációs jeleik.

S úgy élik tovább az életüket, mintha előtte kieső idejük nem is lett  volna, hiszen visszarendeződött, a belső egyensúlyuk.

A helyükre kerültek, a feltaláltam, lerajzoltam oktatási formájával, az  időben kimondott egyenesen fogalmazott szavaimmal. Amik ott általuk folyamatosan átérezve voltak, újra működött a  belső  kontrolljuk, visszaállt a belső egyensúlyuk.

Magyarországról,  Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami

 

 

A jó öreg alázatom által, most is

bocsánatot kérek. Majd idejében

megjöhet másoknak is a jó

sorsukhoz az eszük.

Azt meg is

tehetik majd, a

 sarjaiknak önmagukért,

amikor ahhoz elég éretten,

védtelenné nem lehetnek.

A te sorsod csak a tied,

mindannyian más

sorsot hoztunk,

egy családon

belül  is

más a

sorsunk.

Mond,

miért is

gondolod,

te azt, hogy,

végig is

tudod

vinni.

Úgy a te

sikeredet,

hogy se a

Hazánkat,

sem az

 Isten adta

itt élő Népet,

önmagunkért,

vagy tán azért,

mert mi is ide

születtünk,

tisztelni

nem

tudod.

Tán azt is

gondolod,

hogy ők, az

érintettek

nem

veszik majd

észre azt sem,

nem is a tied.

Az amit mások

találtak fel nem

te, s úgy mint a

sajátodat

kezeled.

Teheted,

a hiteles

látszata

mellett, a

lemásolt által,

a megszerzettel,

a szinte hitelesített,

lemásolt látszatossal.

Akik azt igénybe veszik,

a hamis által megrekedt

 talán az életük is,

sorsszerűtlen,

nem  kaptak

általa

te azt is

tudod.

S még

akkor

sem

jutna

eszedbe, nem,

hogy már jóvá is

tehetnéd mindazt,

amit ellenük tettél,

a szutyokból sokadat

csak számolod, pedig

azáltal már a

lelked is

vágyna,

esetleg

arra, hogy

tisztázzad

azt is, amitől,

azzá is válhattál,

amiben most lehetsz.

Létezik  az egészséges

körforgás, átfordultunk,

a belső egyensúlyunkat

szükséges ismernünk,

mielőtt felnőnénk.

Két oldalunk van,

a racionálisról tudunk,

a lelkes, szíves énnek

a hatásaira rátaláltam.

Ez adja a talpalattnyi talajt,

megtanulni járni ebben az

új lehetőségben, a sors az

ami mind másképpen.

Az egyes embernek

adott most a sorsának

az élhető jelzéseit látni.

Ismerem mint a tenyeremet,

nehéz agytorna, megtanulható.

Itt születtünk meg, ide

köt minden bennünket,

itt szeretnénk megélni mi is

nekünk megfelelő minőségben.

A hallomásból jól ismert,

de számunkra még nem

jött meg jólétünket is, a

 sorsunkat, ezen az egy helyen.

Mert tiszteljük, szeretjük a helyet,

ez a Hazánk, megbecsüljük itt élünk.

Azt tapasztalom, már a jó energiákban

vagyunk, 2013. évben átfordult a Világ,

mindhiába tán a rosszalkodásod,

hamar ott van a tükrödben,

s újra felkínálja neked, hogy

jóvá tegyed, amint tudod.

Mindennek megvan az ideje

és helye, legalább ne ártsál és

magadra is tanulj meg vigyázni.

Lehet, hogy van egy ilyen

kérdés bennetek, ugyan,

miért nem úgy teszek,

mint mások tennének,

ebben az esetben sem.

Hát csak azért nem, mert

nem szeretnék még én is

ártani, hiszen árt magának

eleget, segítőnek születtem.

 A tapasztalatom nekem az,

hogy ami összetartozik az,

együtt is marad, ami nem,

az időben válik le most,

s változik kezelhetővé.

Ha teheted hát kérjél

elnézést, tán bocsánatot,

várjad ki az idejét annak,

ne szolgáltasd ki magad.

A lelkiismeretednek a

megkönnyebbülése miatt.

Hahó, te is megtalálhatod

 az utadat, rajta vagy.

Menj,

menjél,

átlátóan,

kihallóan,

megérzően,

mozgásban

 legyél te még.

Éld a sokakat

megelőzésben

is értően segítőt

és jót, te és te is, az

lesz a saját dolgod.

Persze csak akkor,

ha már képes vagy,

úgy is segíteni, hogy

magadnak és másnak

sem fogsz vele ártani.

Ha mókuskeréknek

is tűnik, közben,

sok minden,

aközben,

meglátod,

benned is

feloldódik,

ha akarod

rajtad múlik,

még időben

megoldódik.

Ami elmúlt

az már

nincs,

ne úgy

nézz

már

a

múltra,

mintha,

az lenne

most is,

az életed

motorja.

Engedd el

a múltat,

éld meg

azt amit

a mai

nap ad,

a holnap,

 a küszöbön

még várhat,

már bocsánat.

A hétköznapok

arról is szólnak,

a sok tapasztaló

napodon,

ha nem is

változik

látszatra

 semmi,

attól

még,

benned

az is

tudássá

válik,

amit

még

úgy véltél,

csak ismétlődik.

Amikor felismered

a sorsodat és azt is,

hogy mennyire

mellette vagy,

még annak,

ami

előre

vinne

téged,

hogy

majd

azt is, a

sarjaidnak

ismételnie

ne kelljen.

Csak azért,

hogy neked

akkor és megint

könnyebb legyen.

Amíg a könnyebbet

keresed mindenben,

azt jelenti, elodázod,

a fejlődési lehetőséged,

ami fel is emelhetne,

a saját szintedre is,

hogy számot

vethess,

azzal,

amit

hoztál,

abban

meddig

jutottál,

s most

hova

tartasz.

Mi épült

be, abból

már az

életedbe,

úgy, hogy

tapasztalt leszel

 tőle te és te meg te.

Nagyon nehéz volt az,

amikor a sikerben úgy

haladtam, hogy nemcsak

magamra gondolva éltem.

Lám megcsináltam azt is,

 tanultam és oktattam,

annak úgy tezenéve  már,

megadta az Isten hozzá a

lehetőséget, éltem benne.

El is hihettem volna azt,

hogy az örökre siker lesz,

de tudtam a lelkemben,

tovább ne vigyem, mert

leépítene az engemet.

Így nem is sikeresként

éltem meg, csak a saját

szintemen, sorszerűen.

Mindent letörleszthettem,

ami rámvetült generációsan.

Van egy telített pillanata,

érzésben mindenkinek,

aki már tudja, hogy

a saját sorsában a

sikerét ő is eléri,

ha már felismeri,

lám megcsináltam.

Az érzés megmarad

beül az arra alkalmas

sejtjébe, emberesedik.

Valami fontos lenne,

benne a  feltaláltamban,

minden embernek.

Aki már felfogta,

hogy mitől, vagy

mik által lett irigyeltjük,

a visszasegítés helyett, mik,

rekesztették ott akkor meg.

Körbeért akkor az érzés,

nem ártva, nem is,

bántva és bánkódás

nélkül is haladhatsz.

Tartásod lesz azáltal,

felneveled általa is

magadat a sorsodhoz.

Attól a pillanattól

kezdve már újra

vár a sikeredhez,

vezető utad, a

 saját szintedre.

Ami jót már

át

is

adhatnál,

azoknak

akik

nem

koptathatták

az iskolákat,

azét mert

tanulni

nem

tudtak.

Van aki

már

hozza,

azt amit

másnak

meg kell

tanulnia.

Kevesen

vagyunk

olyan

is

lehetne,

mint egy

tiszta

szép

család,

akik

a

jóban

segítik

előre-

jutni,

haladni

egymást.

Emberesednek

mert az a sorsuk,

arra  való az élet.

Amit átéltek az

emlékezteti

őket arra,

a saját

sarjuknak

ismételnie

nincs miért.

Hiszen már

pontosan

tudják,

hogy

minden

hat

mindenre.

Hát

legalább

ne árts

és senkit

se bánts,

mert

a saját

tükröd

neked

a

létező

aurád.

Időben

takarítsad

a lelkedet,

hogy ne

maradjon

elmélyülő

benne.

Ami

csak

terhel

visz,

húz,

rángat

az üresbe.

Pottyantam,

nem tervezetten

születtem,

jót tettem vele,

meggyógyult tőle.

Tehát felemeltem azt,

ami úgy nem véglegesen

süllyedt, egészségesedett.

Nyugodt lehetsz, van bennem

tapasztaltan is mit miért lenne fontos,

tudni mindenkinek még megelőzésben.

Megtanulni az elvártakat,

már senkitől

sem tudtam,

magamat is

tanítottam,

arra ami már

megjelent, mint

hiány bennem és a

 válaszokat keresve

is emberesedtem.

Amikor szükségét

éreztem  a külső

tükörnek,

megkaptam hát

egy Akadémia által.

Megcsináltam,

Kitűnő megajánlott

nemzetközi a diplomám.

Szükségem  volt ahhoz arra,

hogy ne vegyem komolyan, a

sok ember felemelő hatását.

Átfordult a sorsom akkor,

generációs törlesztésbe,

nem érintett meg a  pénz.

Mostanra értem be arra,

a racionális életemet tanulom,

hiszen a lelkes, szíves, kész van.

Gazdagságom lett az alázatom.

Íme, lám segítő ember lettem,

a megelőzéshez értek.

Kérem szépen,

ne húzzák az

időt, 70. az

 éveim száma.

Hát oktatnám,

nevelném is ezzel,

a sorsukhoz az embereket.

Akik majd bejelentkeznek,

megtanulják, mi a módja

annak, hogy a saját jó

minőségű  életüket

éljék emberesedve.

Van miből oktatni,

van is mit átadnom,

komoly a tapasztalatom.

Amikor telített lett az

bennem, amit feltaláltam,

 egy nap alatt rajzoltam le.

Egy ritmusban van és hat,

mindenkire éppen abban,

amiben kiteljesedhetne, azt

 megtálalja számára a sorsa,

nem megy mellé általa.

Győzz meg, legyőzni

könnyű engemet,

nem harcolnék

ellened sem,

hiszen ide is az,

 oktatásnak a

lehetőségéért jöttem.

 A „Különös oktatás,

nevelés tréning mint megelőzés”,

Általános műveletséget növelő

„Tenyérolvasó” a végeredménye.

A ráadás része az ami megmarad

benned, le tudod olvasni a tenyeret.

Kinek mennyi időre van szüksége

ahhoz, hogy emberséges segítővé is

legyen általa, ez lehetne egy szakma is.

A döntő embereken múlik mindez,

27. éve gyakorlom naponta már

nagyon sok emberrel találkoztam.

Februárban kedvezményesen,

csoportoknak akik már érzik,

nincsenek magyarázataik,

azokra az élethelyzeteikre,

amiket nem ők generáltak és

mégis őket nehezítik még

tovább a terhek.

Senki más nem

lehet tökéletes,

csak az Isten,

de attól még,

az emberiesek

kiteljesedhetnek

 a saját életüket élve.

S nemcsak az  „álmese”

szálldos majd helyette,

mikor mennyi jót tett.

S ha vétett is volna,

tanulja meg,

hogyan

hozza azt még

a maga idejében helyre.

Leginkább a saját, lelkes,

szíves énje miatt, na meg

utána is lenyomat marad.

Jó egészséget kívánok, a

 belső egyensúly biza fontos,

bocsánat megelőző vagyok.

 

 

Védjegyes, Önismereti oktatás az önbecsülésedért. Julamami

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék, a tudásom által segítem felismerni, a sorsukat, generációs jeleiket az összefüggéseket, az oktatásomra bejelentkezőknek.

A tenyerekben lévő sorsunknak megfelelően, emberismeretként oktatatom számukra, a lelkük tükre folyamatosan kontrollálja, hogy a racionális és a lelkes énjük egyensúlya megfelelő e számukra.

Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné e.v. Prevenciósként gyakorlom a hivatásomat nap mint nap. Mástól ezt nem tanulhatod, még nem adtam át senkinek sem, betanítva adom át, ha megvették.

Segítek kiválasztani az arra már emberségükben a  helyükön lévőket, annak aki megveszi a feltaláltamat.

Nem hagyom magukra őket, azáltal  is emberesedek az életkoromnak megfelelően élem át, hogy a sorsomnak megfelelő hatásaikat naprakészen  éljem  velük együtt meg.

Úgy  tudjam átadni a gyakorlatomból  lett, rajzos elméletemet  az oktatásom által.

A fejlődésüket a háttérből, ha szükségét érzik végigkísérem, amig az életkorom szerint lehet, egy ember ezzel már utánam nem bír el.

Ebből akár segítő szakma  is lehetne, hozzátanulva ahhoz, amivel már elérték  a legmagasabb szintjüket, általa  kiteljesedhetnének.

Aztán mondjad, miből merítesz, ha nincsen az életkorodnak megfelelő emberismereted, se a sorsodat, sem a generációs jeleidet nem ismered.

Ha nem ismerted még fel megbékélve a saját határaidat és azt hiszed,  igazságod csak  neked  lehet, csapda helyzet lehet az neked, minden energiád bele teheted, a  csalódásoktól az sem óv majd meg.

Vágysz a boldogságra,  miközben a boldogulásod által, az már neked a napi gyakorlatodban ott van.

Meg is élhetnéd, ha nem csak a bizonyítási ingered hatására,  párosulva az akaratoddal mint erővel, minden résnyi lehetőséget kihasználva, megállás nélkül tolakodnál előre.

Mindenkit félre, mit számít az neked, hogy sortalanná lehet,  ha nem viszi végig azt amit az Isten adta hivatásával sorsszerűen számára is, jól megérdemelten lehetne.

Erőlködve tolod végig azt amihez közöd nem  is lenne, minek tanulnád meg, amit nem hoztál tudásként, ha úgy kanyaríthatod, ahogy magad szerint azt kényelmesnek véled.

Honnan tudnád mi és hogyan érinti az Isten adta Népet, ha nem azt a lehetőséget éled, amit megteremtettél, kimaradt az életedből, a  lépésről lépésra haladva emberesedni szakasza.

Mégis mit gondolsz miért ide születtünk, az Isten adta Néphez méltatlan lenne, miért szenvedték volna meg az elődeink mindazt. Talán nem pont azért, hogy a Hazánk, megadjon minden jót és szépet életszerűen, hétköznapi módon generációs feladatként nekünk is.

Ha felismerjük azt ami számunkra sorsszerű, hát meg is teremtjük, ahogy lehet. Fejlődünk, hogy folyamatosan emberesedjünk, minden odatett akadályt, feladatnak felfogva, nem várakozunk, ha csak araszolva is, haladunk.

Ah  teljesítésünknek megfelelő szinten éljük meg az öregedésünket, ne a hátrányunk legyen mindaz, amiért emberesedtünk a hivatásunk gyakorlása közben.

Ha késtünk is tíz évet, teljesíteni tudjuk a sorsunkat és a generációs feladatainkat, akár párhuzamosan a következő generációval.

Értük és magunkért is felelősen éljük meg, az önbecsülésünket se veszítsük el,  azért mert közben az életkorunk ennyi lett.

Bizony, nem hátrány a tapasztalt emberismeret sem, adjuk át az iránta bejelentkező érdeklődőknek, a hitelesen kontrollálható tudásunkat.

Legyél mellettem jó öreg alázatom, bocsánatot kérek rögvest.

Hiszen azzal érthetővé válna az ami megváltozott ugyan, de alapok nélkül nem lenne hova építkezniük a következő generációknak.

Érzéketlenné válhatsz, a szerzett jólét, nem tölti fel a lelkes énedet,  hiszen nem  közvetítheti  a siker érzését a gondolkodó agyad  felé, mint a napi egyensúlyodat erősítő siker táplálékodat.

Az emberséges belső kontrollod az alapja, a most megélhető jónak  és  szépnek, használd az okos, intelligens  agyadat. Megtanulva azt amit nem  hoztál tudásként, mind a két oldalad működőképes lehet, hiszen érted vannak.

Az értelmes felismerésedre várnak, megigazíthatod a tartásodat,  a sorsodhoz igazítva, megtanulhatod a  mértéktartásodnak az alapját. Amit a  napi alázatodat gyakorolva, annak a nyugalma által átélhetnéd, megtarthatnád, mint az emberi méltóságodat.

Sikeresnek éreznéd  magadat, hiszen rájönnél, magadhoz mérve elérted és megvan mindened. Viszont előlről kezdődhet  minden belső késztetésed, ismételhetsz, ha nem váltasz szintet közben a felerősödött, saját emberi nagyságodnak megfelelően.

Igen tudom, nem mindig és  mindenkinek érthető a  megfogalmazásom, változó, hogy kinek mennyi idő szükséges hozzá. Az oktatás közben vannak  akiknek azonnal a helyükre kerülnek, mások is menet közben felismerik, mit mondanak az éppen időben elhangzott szavak akkor nekik.

Az addig ismeretlen, vagy nem  minden nap használt  kifejezések, a nagyon különbözően élők,  gondolkodók, addig egy és ugyanazon  hatásokat másképp megfogalmazókra is mind, a saját idejükben hatnak.

Ezek által a kifejezések által  megértőek lesznek, rájönnek, hogy mindenki más sorsot és generációs feladatot hozott. Megtanulják alkalmazni a hétköznapi életükben, egymás iránt megértővé válnak. A  toleranciát a hétköznapokban megélni tanulják, ha fordítanak rá elég  időt  és türelmet, minden  szinten emberségesek maradhatnak.

Gyere velem jó öreg alázatom, hiszen  magad  vagy az összefüggésében látásomban a gazdagságom.

Nem sürgettem, nem kapkodtam, megéltem  amit nekem szántál  Uram.

Oktatnám és azáltal átadnám  már olyan emberségeseknek, akik tovább tudják utánam  oktatni. Betanítva annak a működőképes életszerű ritmusát, a személyiségüknek  megfelelően magukhoz tudják venni és alkalmazni.

Hiszen tudom, nem véletlenül  adta nekem az Isten, tudta, hogy van bennem kitartás  elég  ahhoz, hogy túléljem azokat a fékeket, gátakat, amiket tíz éven keresztűl gyakran kaptam,  tapasztaltam.

Amik által megerősödött lélekkel, ki tudom várni  azt, hogy a döntő emberek is rájöjjenek, nagyon különböző  a sorsa  mindenkinek.

Nem véletlenül  Magyarországon és a szülőhelyemen találtam ezt fel, rajzoltam meg összefüggésében. A jól működő, van úgy,  hogy  nehéz, az agysejteket alaposan megmozgató, de megtanulható oktatási formáját.

Nem költöztem  el, kitartok ott, ahova  eddig engemet megtisztelve, a feltaláltam  általi összefüggésében látásomért nagyon messziről is eljöttek.

Hiszen nem tartozom se ide, sem oda,  tartozom hát az engemet már értő, a sorsolvasásomat Online meghallgatók által akkor éppen  oda.  Az oktatásomon elhangzottakat a gondolkodó agyuk felfogja és a további életükben már, a hétköznapi szintjükön alkalmazza.

A lelkes, szíves, változatos  énjüket felismerve, oda úgy szolgáltatva, a  saját sorsukat már értően élő  emberek által, tisztelettel, alázattal vagyok.

Így alkalmazkodni tudóan, egy kicsit tán tartozom hát a megtapasztalt, szíves, lelkes,  gondolkodó énjük, szintjük  által emberesedve, tisztelettel, alázattal, szolgáltatva,  megmindenhova.

Miközben így, egyszerűen is a tudásom által lehetek a nagyszerűben, gyakran imádkozva várom a lehetőségemet, a feltaláltam oktatásáshoz, a 70. évemben, mert már tudom van az Isten.

Tiszteletem. Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.

Ismerd meg a saját sorsodat és a,

generációsan hozott feladataidat,

hogy tudjad, honnan  jöttél,

hova tartasz,

kihez képest

most ki is vagy.

Ott van benne,

a tenyered

redőiben,

annak

is a

jele,

hogy

miben

vagy most éppen

tehetséges, te és te.

A fejlődéseteknek

megfelelően is,

a szinteden-e

te, te és te.

Honnan van,

 tartásod és

méltóságod,

miből tudsz

meríteni erőt,

ha elfogyott a

feladatod ott,

ki mondja

meg

neked,

merre

kellene

az újat

meglelned.

S ki beszél majd,

neked arról is,

hogy

milyen

feladatot

hoztál,

mint

azon

generáció

tagja,

akinek

a legmagasabb

lélekrezgése

van  abban,

amiben.

Például,

apai

ágon

már

régóta,

el van az

hanyagolva,

hogy a

földjeiknek

a megművelése

lenne már régóta

 és kifejezetten

néhányuk

dolga.

S nosza

megszületik

valaki,

aki

még

csak

nem is,

a férfiak

számát

erősíti.

S fogja

és

a

földet,

megműveli,

persze előtte,

a rokonokat

is, arról,

igyekszik

meggyőzni.

Mert arra van

késztetése,

azt végzi el,

hogy ahhoz

jól értsen,

mindenkinek

alapos, tartós

megdöbbenésére.

Az ő férfitestvére

meg, a művészet

irányába keresi

azt, ami

az ő

vágyai

netovábbja.

S ott abban

teljesedik ki,

a családnak

okozva

azzal,

fejfájást

sokszor

majd.

Hiszen

fordítva

szerették

volna,

egyiket

szánták

a földhöz,

de eszükbe

sem jutott

volna,

hogy

az

lenne

a leányka.

Különbözőeket,

nagy és  érdekes

fordulatokat

tapasztalok,

a sorsokban,

s olyankor

az is

látszik,

hogy

vannak

annak

ellenzői

rendesen,

azoknak biza,

a családjukban.

Na meg még van

a saját sorsuk,

és az Isten

adta

dolguk.

Nagyon

szépen,

fel van

rajzolva,

annak

a jele is.

Amihez,

a feladatát,

hozzá tudom

olvasni egy jellel,

amit én már

gyakorlok

régóta.

Nagy

élmény

annak

akinek

a sorsát

leolvasom,

s jó érzés

nekem,

hiszen,

valami

addig

 nem is

ismerttel

gazdagodott

ő is azáltal, hogy

a sorsát megismerte.

Köszönöm Istenem,

hogy ez a hivatásom.

Sok tehetségesnek

lehetne a hivatása.

Önismereti oktatás,

igény szerint nevelés.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

 ha bárhol éltek a Világban,

Online, tíz éve szolgáltatok.

Életerő, energia, az emberséges sajátja,

abból merít, hogy tudja, mennyi az

ami jót már megosztott másokkal.

Sok ember jelent meg a képemen,

miután lefestettem, vettem észre,

hogy milyen változatos a mozgás ott.

Ha körforgásban vagyunk, hát adunk,

s nemcsak elvárjuk, hogy újra kapjunk,

egészséges a körforgás, amiben vagyunk.

Ha bele nem adsz, kapni miért is akarsz,

minek nevezed azt, ha nem illetne meg.

Amikor már túlzottan magabiztos vagy,

megtörténhet amit elodázni igyekeztél.

Ha felismerted a saját belső kontrollod,

 hát a lelkiismeretedről is lesz tudomásod.

Kinek ebben, kinek meg  a másik hatására,

önmagából merítve előkerül az életenergiája.

Ha nagy az a feladat az emberséges mércéjéhez,

még nem tudja, a Nép nem kiszolgáló személyzet.

Leginkább az Isten adja mindenkinek azt, teljesíthető

emberséges próbának, nem a sajátos gyarapodásának.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, oktatás.

Hát, láttam én már tapasztalva sok-sok olyat, hogy

hiába minden késztetés, belőle nem tanulnak.

Inkább kornyadoznak, punnyadnak ugyanúgy

azt a dolgot viszik tovább, amik már ártanak.

Ha használjuk az agyunkat, a megoldásokat

megtalálja nekünk és ki nem merülhetünk.

Van akinek árt az, ami másoknak a legjobb,

mert nagyon különbözőek vagyunk, s nem is

illik mindenkire, nem működnek a sablonok.

Szereted, ha körülötted nagy a társaság,

összetett energia az, amiből merítesz.

Ismered-e az energia szintedet és

tudod-e, magadból meríthetsz.

Van-e neked saját energiád,

vagy csak kókadtan

vészeled az

életedet

majd át.

Mind,

mind,

más,

ahány

ember,

annyi

féle

az

erő.

Az

amit

az

izom

sejtjeid

által

adsz

le,

s

az

amit a

lelkedben,

szívedben,

gondolkodva

generálsz,

te,

te,

te.

A belső

erőd,

szintén

mozgatna

téged is,

ha

tudnád,

mekkora

erőt is

adna

az

neked,

hát

tennél

érte,

hogy

meg

is

ismerjed.

A módját,

hogyan

lehetne,

hasznos

is az

neked,

neked,

neked.

Ki

így,

 ki meg

a

munkája

által ad le.

Ki

meg

másképp,

lelkileg

nagyon

erős.

Nem

is

beszélnek

ezekről,

a nagy

különbségekről,

mintha nem is

léteznének,

a magukból

meríteni

tudók.

Azok

az

emberek,

akiknek

a hatása

igen

jó

a

szeretteikre,

a hasonlóan

kirezgőkre

és

a

nagyobb

társaságokra.

Valamit hozunk,

s megismerve,

a számunkra

addig még

 ismeretlent,

valakivé válunk.

Mert két oldalunk

van, az egyikben

rejlik a tehetségünk,

jó lenne, ha időben

felismerhetnék,

hogy ne csak úgy

bele a semmibe

lődörögnének.

Határtalanul

színes a skála,

a hiszékenyek,

által nem is vetnek,

csak sokakat learatnak,

pedig nincs ott ám, még a

 csírája sem a tudásnak.

Vannak akik ezt már

felismerték,

a sajátunkból

generálva az erőt,

a közöshöz tennék.

A kényelmesek meg,

amikor érzik, hogy

kiüresednének,

hamar, legott,

olyan helyekre

mennek, ahol van

másoknak abból sok.

S attól ellustul a saját

generátoruk, s egyre

lejjebb merülnek,

azt érzik,

nincs is

kiút

belőle, pedig van.

Valamit feltaláltam,

ami még időben segít,

hogy megtanulják az

emberek, a saját erő,

az nem másokból,

merítendő,

meglévő.

S ha éppen

elfogyott volna

az energia abban,

hát ott van az ideje,

a másikra váltásnak.

A másikban az van,

amit megtanulva

magukhoz

is lehetne

venniük.

Kinek

mi a

módja,

hogy

erős

legyen,

de

mindez,

a saját

ritmusának

megfelelően.

Ha azt nem

is ismeri,

akkor,

honnan

tudná,

mikor

billen

abból

ki.

Azt

jó

lenne,

ha

mindenki

tudná

önmagáról,

hogy hol

fut az a

mezsgye,

amiben ő,

nyugodtan

élheti az

életét,

mert

azt

neki

szánta

a jó

életéhez

vezetően,

a saját

ritmusában

a teremtő Isten.

Amikor az ember,

elégedetlen

azzal,

amit

kapott,

hozott,

s még

és még,

különbnek

szeretne

látszani,

mint

sokan

mások.

Akkor

rápakol,

s a sajátját

roncsolja,

felelőtlen

önmagához,

inkább

igazodva,

abban is,

a ki nem

mondott

elváráshoz.

Ismerd meg

önmagad,

hogy

azáltal

a

sokszínű

Világban a

különbségeket

is megláthasd.

S el tudjad

fogadni

magad,

olyannak

amilyen

vagy.

Apró

fontos

részei

vagyunk

az

egésznek.

Nem különb

senki sem

senki másnál,

hiszen

mind,

mind,

része

az

egésznek,

de attól

még

nem

sablonos,

hanem

egyéniség,

egy

meg

egy,

meg

egy,

a

szíves,

lelkes,

színes

tömeg is

gondolkodik.

Hazaértem,

szokták

mondani,

azok,

akik a

tréningen

megértik,

honnan

jöttek,

hova

tartanak,

s abban

az adott,

tisztán

megértett

pillanatban,

érezhetően

jól vannak.

A boldogsághoz

a jól boldogulás

vezethet el,

a

fokozatokon

múlik minden.

Különös oktatás,

nevelés tréning,

azoknak akik,

keresik a

saját,

energia

forrásaikat.

Most engedménnyel,

két főnél, vagy többnél,

hogy a bentlétben,

szívesen,

színesen

éljenek,

tudjanak

beszélni

az újról,

energiát

merítsenek

a kibővült,

rálátásos

tudásukból,

ne úgy

várják

a telet,

hogy

közben,

energia-

hiányosan

elszürküljenek.

Jó egészséget emberek,

tisztelettel, szeretetben,

energikusan élni

könnyebb.

Hajtod magadat, hogy lehagyjad a többieket, amikor elérted,

rájössz már az indulásnál megvolt mindened, kár volt ismételned.

Nyilván, erre nem gondoltam volna, hogy a szülőhelyem, ahol élek,

ennyire kitol velem, mostanra éppen körbeértem, meg is fizettem.

Mások töltötték be kitudja, hogyan milyen módon, a hivatásomat

nem gyakorolhattam a szülőhelyemen, messziről  tiszteltek  meg,

s megadatott az internet világa kiszenvedtem, nem kényeztetett.

Így arra nem is gondolhatok, hogy valami módon itt megváltozott

volna a helyzet, még ugyanazok nyomják a sablonos jól betanultat.

Emberesedtem az összes 156 centimmel, nyugdíj  helyett aprópénz,

ma  már tudom mit miért, éltem meg azt úgy, világossá vált körbeért.

Hallgat nem beszél egyedül dolgozza fel, oktatás  közben mondom,

jó emberismeretet ad, önmagukat is ismerve, mire a végére érnek,

a belső tartásuk a helyén  marad, vagy visszarendeződve működik.

Annyit azért ide írok, hogy minden megváltozott, ha egyensúlyban

nincsen a racionális a lelkessel bárkinek, a sok pénze sem óvja meg.

Átfordultunk már 8. éve más energiák hatnak ránk a Világ  hatása

megváltozott, hiába kerekít bárki csak róla magának szóló világot.

Nyisd ki a szemed, a  saját határaidat felismerve tudjál, ne a mások

tudáshiánya által jónak tartottakban reménykedj, a sorsodat éljed.

Tudod-e honnan jöttél, hova tartasz és  most abban hol járhatsz,

ha a belső tartásod a helyén, a  határaidat ismered, legyél jó

minta azzal, hogy őszinte  vagy a sarjaiddal, nem mutatod

azt  kiváltságnak, amit még magad is csak tapasztalgatsz.

A birtoklás érzését is hoztuk amikor megszülettünk, csak

akkor mennek túlzásokba általa, ha a belső értékrendjük

még számukra nem ismert, ismerve már mellé nem mennek.

Prevenciósként gyakorlom 27. éve a hivatásomat, engemet

nagyon régóta se előadást tartani, sem oktatni nem hívtak,

bizonyára nem is ismerve a  feltaláltamat, döntöttek felettem.

Nem  várhatom azt, hogy a megelőzésért kiálljanak mellettem,

egyedül  haladok, ahogy szoktam, legtöbbször csak araszolok.

Tiszteletben tartom mindazt, amit tudok az oktatásom által az

 arra igényeseknek átadom, amit nem tudok még én is tanulom.

Ilyen módon igyekszem bepótolni az önbecsülésemért mindazt,

 online csoportos oktatással, tíz éve szinte napi gyakorlatom ez.

Várom a bejelentkezőket, egyenként sorsszerűen hatásos,

a csoportban egymástól is mindannyian tanulhatunk,

rájövünk mennyire más emberségesek vagyunk.

Felelősen gyakoroljuk a hivatásunkat mind,

nem várakozunk a fejlődésünkért teszünk.

Miközben tudjuk, nem  lenne jó a  könnyűt

választanunk, azt is, ha a döntőnek nincs

sokféle tapasztalata csak a lenyomatot adja

tovább. Amiben éppen csak üressé nem vált

mielőtt emberileg be sem érett  még  arra, a

 többiek hatása alatt, éppen,  hogy csak van.

Ha nem ismeri a sorsát, nem tudja felelőse is

annak  amit  és  ahogyan él, nem tudhatja alap

az. Nem  ártani  se nem bántani, magunkra is jól

vigyázni, építni a nehézben hát generációsan is

adott amit teljesíteni magunk szerint még tudunk.

A földi életet  nem  azért kaptuk, hogy ahhoz képest

amit  mindeddig teljesítettünk túl  jól éljünk, hiszen

ránk vetülne az generációsan meg is pecsételne.

Fanyalogva emlegetnének, hogy mennyi mindent

tehettünk volna, ha van magunkhoz való eszünk.

Sokan nem  tudják nem dőzsölni, punnyadozni

vagyunk a  földi életünket  fejlődéssel lenne

fontos megélnünk, az lesz a mi sikerélményünk.

Ahhoz képest amit hoztunk, kivé, mivé változtunk.

A jó  értelmű adok – kapok, egy egészséges

igényesen is emberségesen jó állapot.

Nem a pénz csinálja az emberségest,

megmarad és mégis teremthet,

ha a  sorsában is ott tart már.

Tartsad hát nyitva a szemed,

majd te is megláthatod most,

a már nyilvánvaló lényeget.

Nem az számít, hogyan él

a Nép, van már minden egyéb,

a saját álmaikat valósítják meg,

ott már nincs kontroll se lehet.

Emberségből nincsen  mérce

önmagukhoz vannak mérve,

aki utánozza, majd rájön hol

mikor ment mellé a sorsának.

Nehezen, tapasztalva értik

meg idővel ők, hogy miért is

olyan nagy mellényesek sokan,

láthatóan alacsonyban maradva.

Nem volt választék, vagy nincsen

az emberségesnek tán szava sem,

ha megpróbálkozna már mehet is.

Nem gondolnak vele  az ellátás

pénzben elengendő-e megfelelő-e,

ahhoz amit itt, ide megteremtettek.

A  ledolgozott életeket megbecsülni

az elvégzettjükért szó sincs róla. Ridegen,

kivűlről a látszatra adva azt természetesnek

tüntetik fel, egy saját sablonhoz ragaszkodva.

Vegye tudomásul a Nép nincs más, mintha az

emberséges jólétre nem,

is lenne igényük sem, jobb

 ha nincsen véleményük, várjanak csendben.

Az emberséges agyának a napi tápláléka  a sikere,

tanuld meg tisztelni és szeretni önmagadat lelkileg.

Ha bármi eltér az elképzelésüktől

rövidre fogva, sablonba határolva  az.

Senkit sem érdekel, ki mikor miben

és  mennyit bír el emberileg, hinnye.

A sajátjaiknak adnak csak, a többiek

még azt sem tudják megilletné-e az.

Kényelmi szempontok szerint azt

teszik, ami nem megerőltető nekik.

Nem tudják milyen az, ha a munkából,

a hivatásból, szorgalmasan  haladnak,

tájékozottak,  emberségesen élik azt meg.

Elvárnák, azt, hogy szerintük tanuljuk meg,

 amit a születésünktől fogva már tudunk.

Az emberséges határokat senki más

nem nézi ah élhető-e az ami itt adott.

Megmaradhat-e a belső tartásunk,

ha nincsen igénye arra a döntőknek.

A belső engyensúlyunk szerint élünk-e,

vagy oly mindegy, hisz nem érinti őket.

Magukhoz vesznek mindenféléket,

mert látják, hogy van rá lehetőség.

S nem tudnak róla az okosak, akiket

bizony szinten tudna tartani addig,

amíg ők is tovább teremthetnének.

A sablonos elvárások nem életszerűek,

elképzeltek, eddig a gyakorlatban még

nem bizonyítottak, a látszatra adnak.

Zseniket másoltatni próbálgatnak,

 mi lesz abból, ha magukra maradnak,

ha mindenki ugyanazt tanulhatja csak.

Valószínüleg nem tudják, a Nép nem

buta ám, csak hangot sem adhat annak,

ami hosszútűrőként fáj neki, ha lejáratják,

ha az elért szintjeik alatt hosszan tartják, ah.

Tán ne nézzék az emberségeseket butának,

nem néha születnek itt is bizony zseniálisak.

Megszenvedik miért érdekelné a döntőket,

ha a semlegesből az a tudás kimozdítaná.

Önismeretből eredne az emberismeret,

nem  elég ám  az elmélet, az életszerű

adná a lehetőséget, tán tanulják meg.

Amikor ráébredtél már a valóságra,

ne uraljon el téged se a bánat, úgy lépj

előre, majd a jövőd meg is veregethesse

a vállad, amikor körbeértél sorsodik érsz.

Ha benned alázat még nincsen, akkor

biza a  kezed csak legyintsen, jobb ám

leintéshez szokni, mint a megalázó

kezeket hálálkodva szorongatni.

Ugye te is látod, intelligensek,

okosak, szépek, ide születtek,

az agyuk sikereikre is éhes.

Ne gátoljad őket, inkább,

adj számukra is valamit,

megtanulva érdekeset.

A szintkülönbségek

okozhatnak nagy és

feltűnő eltéréseket.

Ne lefele vigyed ah,

oldalirányba is lenne,

lehetőség teljesítened.

Lehet, hogy számodra az,

most is a kényelmesebb,

ha unalmát észlelve

a kritikusa lennél.

A hangos szótól

lezárnak, hogy

meg ne sérüljenek,

szidás helyett dicsérd.

Ha nem tudod a módját,

hát gyere, tanuld itt meg.

Hahó, ne neveld ki belőle,

mert a föld sem foroghat

visszafele, csak azért,

hogy mindig, abban is,

az igazadat megleljed.

Hiányzik majd belőle az,

amit szorgosan kineveltek,

visszatölteni már nem lehet.

Egy Haza ez, mi vagyunk a  Nép,

az életünket átdolgozzuk, alkotunk,

korosodókként is bánjál jól velünk, azt a.

Ha ezt nem is tudod, nem  így éltél, hát

el ne feledkezzél a jóban rólunk sem,

hiszen mi már teremtettünk ide.

Azt várjuk  hát ellátásban amit ide

beleteremtettünk, se segítséget,

se szivességet, méltatlanul ne

várjatok, se azt, hogy kérjünk.

Az emberi méltóságunkat

megtartjuk, amit teljesíteni

még a sok gát miatt nem tudtunk,

igyekszünk és igényesen pótoljuk.

Lehetőségeket kérünk, hiszen ez itt

a saját megbecsült Hazánk nekünk.

A sorsunkat, a generációs feladatokat

igyekszünk jól teljesíteni, az életünket,

emberségesen tartásosan, mindent ami

 megérint bennünket, megbecsülve élni.

Amikor eljön az ideje, a becsületesen,

a helyükön tevékenykedő hozzáértőkre

bízva magunkat, méltósággal elkísérni.

Tartásosan távozva, egy másik létben

más feladatokat folytatva lenni,

bocsánat van tapasztalatom.

Mind nagyon különbözünk,

ezért a gyakorlati életben,

most toleranciát tanulunk.

Tanulj hát, teljesedjél te

is ki, legyél naprakész,

a 2016. év embere te is

lehetnél, ha ehhez értenél.

Átlátni, kihallani, át is érezni,

ha mindezek még hiányoznak is

belőled, be is pótolhatnád esetleg.

Az Általános műveltséget növelő,

„Tenyérolvasó” tréning, értetek,

így, ti is naprakészek lehetnétek,

ha már ehhez és ahhoz is értenétek.

Ezt lemásolni, utánozni nem lehet, ehhez

az én 26 év összefüggésében látásom van.

Összeollózva, lemásolva, eltulajdonítva, a

tiszta forrástól is eltérve, át úgy sem megy.

Megtanulni mindenki, egy másiktól is képes

lehetne, ha elhinné, bizony, ő sem tökéletes.

Az egyenestől eltérve, folyamatosan arra is

figyelve, hogy az kivűlről észlelhető ne legyen,

az emberi szervezet jelzi ám, mi nem jó neki.

Nézz magad körül szét, látod milyen szép,

lelked külső tükre, ha mégsem tetszene,

hát hozzá alkalmazkodni, azt át is látva,

azt jól kibogozni, még neked is lehetne.

A gyerek csak kicsi nem hülye, van úgy,

hogy tanulni is lehetne tőle, ah, hinnye.

Akkor lesz kicsit bánatos az ember,

amikor a megoldást már látja, de

nem tud tenni azért se, hogy az

 amivel összefüggésében lát,

szolgálhassa a többieket.

Mert nincsenek meg

hozzá, amik ahhoz

szükségesek

lennének

számára,

hogy azt

átadni

is tudja.

Megelőzés,

megelőzés,

megelőzés,

a 2016. év

 is alkalmas

lenne erre,

ha azt azok

akiknek azt

is tudnia,

átlátnia

kellene

tennének

érdemben

érte, érte

és érte.

Nem

hallja,

nem

látja,

nem

érzi

így,

nem is

megy át.

Nem

lenne

gond,

ha

az

a

más

sem

lenne

kitéve

azoknak,

akik meg

majd

meg

mondják,

hogy

mit

lehet,

meg

mit

nem

lehet.

A szint

amihez

még

fel

sem

érnek,

nem,

hogy

értenék,

az bizony

irritálja

is őket.

S akkor

tesznek

ellene,

ha

nem

bírnak

el vele

 se, hát

akkor,

inkább,

ne is

legyen.

Nem is

gondolnak

vele, hogy

akkor

ártanak

azzal és

azoknak,

akik meg

 arra már

éhesek,

hiszen,

abban,

a

széles

sávban és

magasságban

jár már az agyuk.

Jólétükre igényesen,

várják az emberek,

azokat az

élményeket,

 amiket

a máshonnan

jöttek adnának.

Van úgy is, hogy

csak a testükre

figyelve élnek,

 mellé is vihetik,

az óvatlanokat.

Pedig adja a jelet

a Világ, hogy lássák

meg, nem állhatnak

egy helyben, halad

minden, fejlődik.

Ott van biza az

egyensúly

hiánya

ebben,

hogy

akik

előre

sietnek,

s nincs

meg

hozzá a,

rálátásuk,

se bennük

a gondolat,

átszaladnak,

átrohannak,

mindenen,

hiszen

semmi

ál sem,

fékezi

majd

meg,

közben

őket,

mintha

bikkfából

lennének.

Az igazukat

keresik ők

mindenben,

s nem érintik

meg közben,

a lelküket,

a szívüket,

a gondolkodó

agyukat és

mást sem.

Pedig

ha

nem

veszik

a saját

idejükben

magukhoz

az újat,

a frisset,

belőlük,

unalmasak

és csőlátók

is lehetnek.

Nehezen

értik

meg,

hogy

nem

lehet,

hiszen

 ők már tán,

még többet is

tanultak,

s mások

meg

mégis

többet

látnak.

Talán

jó

mintát,

mutatott

ezzel az

Isten,

vannak

akik

már

így

születnek,

másoknak

meg, azt

tanulni is

 lehetne.

Különös

oktatás,

nevelés Online,

bejelentkezéssel.

Magyarországról,

Paksról a Hergál

Házból,

vagy

online,

ha bárhol

is éltek a

Világban.

Otthon

vagy,

amikor

a

kicsiben

már

látod

magadat,

nem

mentél

sehova,

 a

Világ

mégis

ott

van

nálad.

El

ne

feledd,

te is, meg te is,

szeretetből vagy,

jól használjad ám

az okos agyad.

Ha valamit

nem tudsz,

hát tanuljad.

Tisztelettel,

szeretetben

élni könnyebb.

Töröld meg jól a

szemed, hátha

megláthatod

most a lényeget.

Ide jól illik a jó öreg

bocsánatot kérek,

hiszen nekem az megy.

Ó Isten, lenne hozzád,

egy nagy kérésem a

 Népért, s minden

gyermekért.

Segítsd

hozzá a

döntőket,

emberiesen,

azon érzéshez,

hogy szeretettel,

a tisztában maradva

élni, sokkal könnyebb.

Láthatóan ment minden

lefele, így aztán ugy nézett ki

hogy mindenki egy szintre került.

S valóban amiket elértünk már

addigra, észlelhetően nem

működtek úgy mint régen.

Át lettek szövegezve,

olyan gyorsan történt,

hogy mire feleszmélt

bárki, már volt addigra

még több változás is.

Gondolom a kényelmük

miatt, mert nem látták

volna át, mint mások se.

A nyugdíjam az idén, ha

minden aszerint van,

amit addig mondtak,

már 55.862.-Ft lesz.

Az önbecsülésem miatt

írom ezt, mert dolgoztam

amikor volt munkám és

amikor meg nem, az nem

számított bele a nettóba.

Nem egészen 4 év hiányzik

ahhoz, hogy 40 évem legyen.

Közben felnőtt velem együtt

három gyermekem, volt egy

időszak amikor azt mondták,

beleszámítják néhány évvel.

Az övéik értik, hogy mit és

miért úgy tesznek, mások

meg nem is értik a miértet.

Tudom, mert a gyakorlatból

elméletre vittem,  rajzoltam

meg a generációs jeleket.

Ne várják tőlem  azt, hogy

megnyugvással nyugtázzam,

hiszen szerettem a munkámat

és a hivatásomat még jobban.

Gyere jó öreg alázat segíts

nekem, bocsánatot kérek.

Hiába no, az a helyzet,

hogy ha tele vannak is

szerzett pénzzel, azt

emberileg felfogni

abban nehéz lehet.

Hiszen emberesedve

kerülünk ki olyan

helyzetekből,

hozzuk ki

magunkat,

ami nekünk

nem a sorsunk,

de ránk vetült

életünk során.

Ha az emberileg

fentből lent lesz,

a  gubanc annyi

abban, hogy

ki tudja majd

megmagyarázni

azokat a miérteket.

Miért vegetálnak csak

a teljesítésük szerint

járó életminőségükhöz

képest kevés pénzekből.

Két oldalunk van ha csak

az egyiket, a hozott oldalt

élnénk meg, akkor biza

felborulna az életünk.

Nem lenne a fejlődésre

napi szinten igényünk.

A Világ gyorsan pörög,

aki nem halad úgy hozzá

igazodva, bizony lemarad.

Győzz meg legyőzni

könnyű engemet,

nem ismerem a

versenynek

a formáját,

se a miértjét.

Érvelni tudok,

azáltal amit meg

és feltaláltam az

engemet megtisztelő,

érkező embereknek a

sorsolvasásai által.

Ami azért

tíz éve már

Online is van

párhuzamosan.

Mindenki más

sorsot hozott.

Ah az önmagához

képest méltatlanul

lehetetlenben lévő

és nem azt érdemlő,

a sorsához képest

éppen csak túlélő

lett a sokszoros.

Nem találják

az útjukat,

messzire

mennek,

pedig itt is

törleszthetnék

azon nehezeket.

Amiket a sorsuk

tett értük oda,

hogy alapokat

adjanak az őket

követő sarjaiknak.

Ha már ismerjük

a sorsunkat,

a nehezeket

feladatoknak

fogjuk már fel.

Ó kérlek Isten,

ne bántódj meg,

de lenne még egy,

ennél nagyobb kérésem.

Segítsd a helyére tenni azt az

emberekben, mennyire fontos,

hogy a jót, adok – kapok által is

lehet, jó mintát is adva éljenek.

Megtanulva azt, lelkes, szíves

 és gondolkodó minőséget ad.

S ha még

lehetne tán

azt is kérni,

esetleg, hogy

észre is vegyék,

élhetővé is válhatna,

hogy felfogják végre.

 „A gyermek áldás”,

a legnagyobb

kegy, az, ami

lehetséges,

a földi létben.

Óvjad, védjed,

gondoskodjál róla,

adj, neki való jó életet,

nem szenvedni jöttek.

Persze jó ott, ahol,

azt is tudják már,

hogy a gyermekek,

megéreznek, kihallják,

átlátják és gondolkodnak.

S ezeknél fogva, bizony,

nyíltak és szerencsére

véleményük is van.

Azon kívül még,

vannak azok

a bizonyos,

generációs jelek,

feladataik nekik is.

Amik, őket, belülről

 mozgatnák jó irányba,

de ha a felnőttek meg,

rájuk szólnak azokért.

Mert nincsenek ezzel

tisztában, nem segítik,

tán gátolják is őket

a teljesítésében,

hát bizony így és

úgy is, adják a jeleket.

Na akkor aztán, hozzá is

látnak és jól megnevelik őket,

lehet nem  tudják mit tesznek.

Amit hozunk, azt mi tudjuk, amit

nem hoztunk, azt megtanulhatjuk,

egész életünkben fejlődhetünk,

hogy emberségesek legyünk.

Most már csak

óvatosan kérném,

még ezt az egyet.

Akik a gyermekek,

közelében lehetnek,

ők egymást segítve és

egymás tükreként, lelkileg is

saját szintjükön is fejlődve éljenek.

A hétköznapokban is otthon legyenek,

ne legyenek túl nagyok a gyermekek és az

oktatóik közötti, kezelhetetlen különbségek.

Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”.

Észrevegyék azokat a csapda helyzeteket,

buktatókat is időben, amiket a nem jót

akaróik, oda tán „belehelyeztek”.

Tanulják meg kihallani

a gyermeki szóból azt,

amit azért úgy fogalmaz,

mert segítséget várna tőlünk.

Átérezni, kívül maradva is segíteni,

tanulhassák meg azok, akiknek az is

dolga lenne, de nem érezték meg,

addig idejében, ne essen baj.

Az összefüggésében látás,

az a végkifejlete lehetne

annak, hogy jó kezekben

legyenek a legértékesebb

kincseik, sarjaik, szeretteik.

Azok a gyermekek, akik oda,

azért születtek meg, hogy ott,

legyenek belőlük, onnan kinőve,

emberiesen is értékes felnőttek.

Mindenhol, ahol gyermekeket is,

nevelnek, oktatnak, ott időznek,

legyenek belső kontrollok, fékek.

S időben, egymásnak jelezhessék,

hogy kifáradva vagy közömbösen,

kiüresedve meg tán egyáltalán ne

    terheljék meg a gyermekeket.

Segítőként én még időben

segíthetnék, hogy el ne

menjenek a szavaik,

egymás mellett,

a „katyvaszba”,

kezelhetetlen.

2016. évben már

alkalmazkodva,

 fontos lennünk,

hogy egymást,

időben és jól

kiteljesedve

meg is értsük.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

Online, ha bárhol is éltek

most, a Nagy Világban.

Önismereti oktatás,

az Önbecsülésért,

a belső egyensúlyért.

Jó egészséget kívánok.

 

Hiába minden, eljött az ideje

a tanulásnak, a tiszta

forrásból  merítésnek.

Hiszen minden jön fel,

azért, hogy változzál.

Mond, te tudsz-e,

szembesülni vele,

hogy rávetítetted,

elvárod azt másoktól,

 amit te eddig, sem magadért,

se senki másért nem tettél meg.

Egyre nagyobb lesz, a megmaradó

szintkülönbség és nő a lelki terhed.

Ha nem ismered fel a megoldását,

 ami az alázat hiányából ered neked,

csak nő az elvárás és mégy lefele.

Önismeret, önbecsülés, segíthet.

Mi marad,

a sarjaidra,

ha nem éled

meg azt sem,

amit a sorsod

eléd rakott.

Ha mindig,

más a hibás,

te keresed,

kutatod, véled,

a most aktuálisan

kijelölt bűnbakokat.

Befejezetlenül vagy,

félúton megálltál és

várod a fejlődésedet,

de nem teszel semmit.

Azért, hogy eljuss te is,

oda ahol, önmagadért

és a tehetségedért is

értékelnek és nem azért,

mert veled is,

többen vannak ott.

Hiszen nem érzed jól,

magadat a bőrödben, ah,

ha nem adsz fejlődésre

az idődből most sem.

Na és pont attól nem,

hogy te sem teszed,

se ott, sem másutt,

hanem alantabb,

a vermedben,

csinálod azt,

ami nem is,

lehetne soha,

a te jó sorsod.

Ám amikor

 azt már

tudod,

ki vagy és

mit lehetne,

kellene megint,

csinálnod neked,

ahhoz, hogy te is,

megbecsültje legyél

 ott most is másoknak,

ahol éppen csak, vagy.

Ha mások által teszed

azt, ami a tehetséged,

leépítheted a tartásod,

méltóságod, azt, amit,

neked az Isten adott.

Van amit sok-sok évig,

szükséges tanulniuk, amit

ő már a születésével hozott.

Neki meg az lett a többlete,

tanuld meg azt te, tőle.

Kiemelkedsz azáltal a

 saját idődben majd ott.

Biza, mókuskerékben

érzed te magadat, na

de közben haladhatnál,

nem úgy ahogy akartad.

Agytornának mondom,

ugyanaz a körforgás,

semmiben sem más,

sok éve nem csinált

senki se semmi mást.

Ha betartod az eléd

rakott, életszerű,

számodra most,

is betartható

szabályokat.

Magadnak

ártasz csak.

Először azt

is fel kellene

neked is ismerned,

hogy a többieknek a

  bőrében nem élhetsz.

Az ő életük nem lehet,

éppen olyan sem

mint a tiéd,

s általad az, nem

is élhető ám meg.

Legalábbis, olyan

 minőségben ahol,

megismerheted,

a tehetségednek

azon határait is,

amik el is vezetnek

téged a megoldásig.

A fokozatok, amik során

felismered,  megismered,

önmagadat és a benned lévő,

emberies mivoltodat, s az énedet.

Meglátva már tudod, honnan hozod,

apai vagy anyai ágról, azokat a jeleket,

amiknek a segítségével minőségi életed

lehet és a sarjaidnak is továbbadhatod azt.

Ami nekik az alapjuk lesz a saját életükhöz,

hiszen végigmentél a lépcsőfokokon te magad,

jó minta lehetsz a szeretteidnek, s ők is szeretnek.

Nem lehet csak az a lényeg, hogy mennyi mindent

tettél meg már értük, láttad el őket anyagi síkon is,

ha a belső tartásod, a méltóságod elodáztad, amikor,

a nagy hajtást felvállaltad, s menet közben feladtad.

Nagy segítségedre lehet neked a generációs jeled.

Tanuld meg a saját és generációs határaidat, hogy

be tudjad tartani azokat, vagy mond, van-e neked

fontosabb, annál mint ami megtartja a tartásod.

Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné e.v.

Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”,

ne várjál mást, mint emberséges többletet.

 Én magam találtam meg a jeleket,

s összefüggésében az egészet,

megrajzoltam a gyakorlatom

adta meg hozzá az elméletet.

Oktatom Magyarországról,

  Pakson a Hergál Házból.

 Online, akár csoportosan,

ha bárhol is éltek a Világban.

Megy mint a robot,

s azt sem tudja,

ő mit is hozott.

Ne vegyétek

zokon kérlek,

az oktatás miatt

vagyok mindenhol.

Nemcsak értem szólna

az, eladnám a tudásomat,

legyen hasznára másoknak

is, haladjanak mind a két

oldalukkal fejlődjenek.

Feltisztult már menne

ha lehetne sokaknak

hasznára lehetne.

Látom, hogy nem

látják az értelmét

sokan a fejlődésnek.

Szeretnek dicsekedni

jó nagy körítéssel élni

nem divatos most, az

egyszerűen nagyszerű.

Ami nekem sok,

másnak az csak

lehet zsebpiszok.

Nem változtam,

emberesedtem,

oktatnám azt is,

ne sérüljenek hát.

Se tartás, se más,

s méltóság nincsen,

mert amikor mutatta,

hogy benne van ilyen,

bizony kinevelték ott,

ahol azt sem tudták,

hogy ő mit hozott.

Sorstalanná ne

váljon senki se.

Tartás, emberi

méltóság az,

amivel mind

születtünk,

nem veheti el

 tőlünk hinnye,

van Isten hitünk.

Akinek nincsen,

nézze meg hol

veszítette el.

Önismeret,

önbecsülés.

Ugyan van-e,

valakik felé

kötelessége,

önmagától is

elvárásai, ah.

A Hazánkban

a Nép itt volt

mindíg, hiszen

belőlünk lett

a Hazánk is.

Ha nem tudod

tiszelni magad,

ugyan,  hogyan

tisztelhetnél

másokat.

Elérve a saját

sorsod, már

tudod, hogy

neked mi is

lenne ott,

abban a

dolgod.

Nincs mit

tenni, aki azt

intézi, úgysem

érti még a saját

sorsát sem meg.

S mégis irányítja

a környezetét,

azzal is, hogy,

hogy csak őt

és őt láthatják,

hisz azt láttatják,

nincs itt senki más.

S nem is gondol azzal,

hogy sok emberies így,

nem juthatott révbe.

S mi lesz vele, ha

majd, abban kell

élnie neki, amit maga

gyártott le és ilyenre.

Befejezetlen életek,

a be nem teljesíthető

anyagi jóléthez vivők,

be nem teljesedett sorsok,

ah, ki nem teljesedhettek,

 ki se alakulhattak s mentek.

Szerinted ezek az enerigák

hova mivé lesznek, mert el

nem tünnek, energia minden.

Van-e kötelességtudatuk, van

sorsuk, hát mennének annak, a

 teljesítéséért most is világgá tán,

hogy ne legyen örökös a bánat.

Ne menj el végleg, tiszteld meg

azzal a szeretett Hazánkat,

hiszen itt is újra lehetne

kezdeni, ha nem tudják

tiszelni az emberségest.

Majd megoldják azt is

ha észlelik már, hogy

tisztelet nélkül

nem  épülhet

semmi hasznos ide.

Ah, sikertelenné lettek-e

a tudatosan azzá tettek, az

energiáik ugyan hova lesznek.

Nekem sok éve bejött az

éltető remény, van az Isten,

itt és ott, mindenhol van és él.

Mond, hogy tudsz dőzsölni abban,

amit nem neked szánt az Isten sem.

Szerinted hova lesznek a fájdalmak,

amiket a hiányok generálnak a Népben.

Ez a 70. évem, átélve teljesítettem,

nem adom fel, várom

a jóban és a szépben is,

a hiányok nélküli sikert,

jól megérdemelten a

 jó minőségű életem.

Itt a saját Hazánkban,

élném meg, mert ide

teremtettem a szépet,

a sok másoknak is jót.

Körbeért a sorsom,

kiteljesedve élem,

oktatom őket,

akiknek a

lelkes énjük,

ugyanúgy fontos,

mint a racionális.

Járni tanulnak a

saját szintjükön,

működik hála a

teremtő Istennek.

Mond neked,

mit jelent,

embernek

lenni,

vagy

és kész,

neked, neki,

az csak annyi.

Tanulni, tanulni,

azáltal megtudni,

vagy a hozottal is

lehetne esetleg,

 most talán

törődni.

Mert ha

csak ennyi,

akkor nem

lenne bántó

egyeseknek,

a többiekkel is

egyenlőnek lenni.

Nem emelkedhet

tudáshiányosan

álmodozva a jóba,

felébreszti majd az, ha

a saját üres szavainak

nincsen hozadéka, ah.

Mert ha mindenki

a dolgát tehetné és

azt amit még nem

ismer megtanulhatná,

szintet is válthatna,

olyan gyakran ami

számára itt ideális.

Ahova születtünk,

az a Hazánk, a Nép

Hazája, azért az,

mert csak itt lehet,

úgy fejlődnünk, hogy

abból bele ide is tegyünk.

Ami szükséges nekünk,

 jöjjön hát felszínre

belőlünk, hasznossá

váljon a tehetségünk.

Tudod-e, hogy az Isten

adja a jeleket neked is,

hogy meddig mehetnél

nyugodtan, meddig van

az emberies határod.

Azt is érzékeltetné,

veled, veled, veled,

s mindenkivel aki,

már érti, hogy el is

érheted a magasságot,

olyat amivel elbírnál,

boldogulhatnál benne.

Jól, kitűnően élhetnél,

egész életedben akár,

ha már látod, meg is érted

biza, nem egyedül vagy a

Hazánkban, se a Világban.

Ha ezt nem akarod érteni,

akkor is létezik, működik,

az ember lelke, szíve,

gondolkodó agya, az

embersége mindig,

ami a legfontosabb.

A többi az a körítés,

kinek olyan, másnak

meg másképp van bőség.

Ha nem hajtanak azért ők,

hogy több legyen nekik,

másoknál, akkor ismerd

meg őket talán, a saját

fejlődésedet érintve.

Leginkább ők azok,

akiknek a többiek

is fontosak, nemcsak

maguk körül látnak,

tágabb a látóterük és

térlátásban vannak.

Amikor eljutnak a

legmagasabbra a

saját elérhető,

szintjükre, azt is

szeretnék megélni.

Kinek mennyi a sok,

vagy eluralta-e az

elégedetlensége,

a szerzésekkel

ki is kophat ám az

embersége, hinnye.

Ah, a megcsináltam

állapot, mindenkinek

elérhető, megadatott.

A saját életét megélve,

a sorsát is elvégezve,

hogy ne kapják meg,

a saját sarjai azokat,

a feladatokat amik

mellett ő csak úgy,

elment. Nem vette

tudomásul sem azt,

hogy törlesztenie is

lehetne, nem gondolta

át, ha ő árt a többieknek,

akkor azt generációsan

a feladatként jól odatette.

Az viszi, kapja törleszti azt,

aki azt a hibát el sem követte,

s még rosszabbul érinti majd,

ha azt sem tudja mi lehet az oka,

a szenvedéseinek, mert nem vétett.

Megtaláltam a jeleket, feltaláltam az

összefüggéseket, ki hol mikor vétett,

ki mit nem teljesített, kinek lehetne,

azzal kapcsolatban, jót cselekednie,

hogy visszarendezze azokat amik,

nem általa, de rávetülve elődei,

fel nem ismert, körbeért hibái.

Kétféle feladatunk adatott itt,

a földön és mindannyiunknak,

ha az egyik elfogyott teljesült,

akkor meg lehetne tanulni azt,

amit addig, még nem ismertünk

fel, de elérve azt a szintet ott biza,

jelentkezik mint hiány és az már fáj.

Magam tapasztaltabb lehetek már,

hála Isten, annál, hogy

azt meg nem látva,

hibát kövessek el.

Ha ártasz másoknak

az olyan mintha azt

magaddal tennéd.

A sok ember által,

akik megtiszteltek,

immár két évtized

és még hét év lett.

Lenne mit átadni,

azoknak, akik azt

gondolják tudnak

ők már mindent,

meglepődnének.

Mi mindent nem

is ismernek még,

ami szükséges lenne,

ahhoz, hogy ne ártson,

ne bántson senkinek sem.

Azért, hogy ő előnyösebben,

a könnyűben lépegetve éljen.

A múlt elmúlt, mindhiába

az elképzelés nem jött

be, nem a valóság az.

Amit másnak adott

az Isten, az nem az

övé, hiába minden.

Átmenetileg lehet, hogy

birtokolhatja is, de

az se hasznot neki

nem hoz, sem nem

lesz tőle kiemelkedő se.

Végleges érdeme, mert tudják

azt az emberek, hiszen benne van,

a rezgésében, hogy nem

is teljesített érte, csak

fogta s megszerezte.

Amíg nem ismeri

fel, hogy nincs itt

se egyedül, mások is

 megélnék már a saját

 jó minőségű életüket.

Nem is gondol azzal tán,

hogy milyen energiákba

keveredett azok által, a

  hamisságok által már.

Ugyan hova lesznek

akik mindazok miatt

korábban mentek el.

Egy Haza ez csak egy.

A megélnénk  a jót,

és a szépet is hisz,

megtettük érte is már,

azt amit nekünk lehetett.

Kérlek, ne kérkedj azzal,

amit nem végeztél el,

csak belekóstolgattál,

néhány órányit csak,

s azt hiszed, az most is,

a könnyűben elég lesz.

Mert használsz néhány

kifejezést belőle, mintha

értenéd mit miért is mondasz.

S mások előtt kérkedve előadod,

hogy milyen bölcs vagy, náluk

mindenképpen különbnek,

mutatod hamis magadat.

Amit feltaláltam azzal,

megigazíthatják a belső

tartásukat, szintet váltanak,

s a fejlődésüket tartásba hozva,

a saját szintjükön tudják is már,

használni azt az egyes emberek.

Akik elérték már a saját szintet,

de továbblépni nem mernek,

mert nem látják az utat oda.

Önmagad megismerése és a

generációs jeleid, feladatod,

felismerése a kulcsa ennek.

A hamiskodásra nem lehet

használni, tiszta forrásból,

tapasztalt tudásból való,

összefüggésében látás.

Azonnal visszaköszön az,

ami által megszégyenülsz,

amikor a saját irigységedbe

belemerülsz, nem fejlődtél.

Hahó, időben hagyd abba,

el is fogyhat a tolerancia,

ha sokat ártottál már azáltal,

s csak te és nem a tudás árad.

Eljön ám mindenkinél az idő,

hogy azt is megélje,

annak a jólétét, amit

megteremtett, mert

nem embertől, Isten

az akitől kaptuk, mi

mindannyian az életet.

Megszülettünk,

kik által,

ki, hova

és mit hozva,

vagy nem hozva.

Honnan indult el,

kapott-e verést,

nem kapott ott,

semmi építőt,

s nevelődött,

vagy neveltették,

vaj, érettek voltak-e,

az anyaságra és az apaságra.

Vagy csak úgy nőtt a semmiben,

s magával azt hozta, az a minta.

Netán, esetleg az, hogy győzzél,

mert győznöd kell, a többieknél,

különbnek kell lenned, többed

legyen bárkinél, csak irigyed

legyen, másra nincs szükség.

Legyél boldog, hallottam én,

azt mások által mondva, s

miért is nem azt mondják,

kívánom, hogy boldoguljál.

A fokozatosságot fel nem

ismerve élnek az emberek.

Pedig tapasztalva, értve,

 láttam, az lenne a lényeg.

Mikor vagy te valaki,

mihez képest vagy az,

kihez képest vagy első,

miért mindig csak első.

Mintha közben nem is,

fejlődhetne fel oda,

más is, vagy a

többi nem

látszik, hát

nem számít,

egyedül

csak

egy

te és

te, te.

Ha azt

 is szerette

volna az Isten,

hogy mindig te

legyél az első

és senki

más,

hát

akkor,

egyedül

te lennél,

a földön is,

minek más.

Miért nem

lehet tudni

azt is, hogy

fontos az is,

mindenki

mást és

mást

hozott

többletként.

Tehetségként

amikor érkezett,

s ha nem figyelnek

rá, hát kiüresedik

az ami számára a

 legfontosabb,

hogy érezze,

mindenki,

ő sem

jött

hiába

a Világra.

Mutathatná,

azt ami benne

a legjobb lett,

ahogy

másban

más lett az,

ami a fontos.

Értékeket

hozunk,

magunknak,

generációsan,

a családunknak,

hogy tehessük

a dolgunkat.

S amikor

kinőttük

a Hazánkban

kaphatót, élhetőt,

a lehetőségeinket,

hát megtaláljuk,

a nagy Világban

a fejlődésünkhöz

a nekünk megfelelő

további lépéseinket.

Különös oktatás,

nevelés tréning,

bejelentkezéssel.

 Online tíz éve, ha kint a

 Világban bárhol is éltek.

 

 

Az idén van „a” születésnapom, hát magamnak azt

kívánok, hogy ezt a sokféle elvárást, anélkül,

hogy jönne érte vissza. Valami ami azt a

minőséget biztosítaná legalább, hogy

ne  kelljen védekeznem mindenféle

szolgáltatások igérvényének, csapdája

kivédésére naponta nagyon figyelek hát.

Hitelesített a tudásom, a feltaláltam, ezt

az emberséges létemből meríthettem.

A Nép korosódója lennék,  ha nem lenne az a

sokféle hatás, hogy én is gyorsan öregedjek meg.

Kevesebb dolguk lenne, hiszen akkor mondhatnák,

ugyan már 70 évesen gügye az öreglány, hinnye.

Nem hagyom félbe, hiszen nem értem révbe,

átadni igyekszem  a  tudásomat,  amit én

az alázatos önmagamnak köszönhetem.

Tisztelettel  vagyok annak a sok embernek,

akik  megtiszteltek az érkezésükkel, hogy rám

bizzák a  sorsuk  olvasását, mint  sorsolvasóra.

Nem siettem, nem kapkodtam Uram,

megéltem, ahogy lehetett éppen,

volt úgy is, hogy a mások

által rám rakottban és az is,

hogy a saját életritmusomban.

Lerajzoltam, megfogható lett,

a generációs jeleket ismerem,

tíz éve már, hogy oktathatom,

adnám tovább a tudásomat.

Az első hét évben megéltem én,

azokat amik jól jöttek utána nekem,

mint az élettapasztalat, belőlük is és a

további tapasztalataimból is merítek.

S mond, te mennyire kontrollálod,

 őket, azokat amiket eléd tárnak,

hiszen „hihetetlen” a kínálat.

Addig varázsolgatsz, hogy

előnyös helyzetbe hozzad,

 ott meg is tartsad magadat,

amíg már láthatóvá is vált az.

 A mindenit, jól elvarázsoltad

azzal magadat, pedig nem is

 azt akartad, nem arra szántad.

Mást nem tanítottak meg róla,

hát abban benne is maradtál.

Ima, ima, ima, jól jönne az amit

nem gondoltál volna, jól ki is

billentett akaratosan akartad.

Most aztán az egyensúlyodat

keresed  a megmaradáshoz,

van amit a pénz nem pótolhat.

Átadnám azt amit már tudok,

megtalálhatnád az egyensúlyod,

ha rájönnél, mi a sorsszerű neked.

Azt a, ha majd elmúlik a káprázat,

kitisztulnak a tájak, miről is

beszélsz, ha nem úgy élsz.

Lám eszedbe sem jutna az,

hogy amit én itt éltem át,

aki a saját Hazánkban,

tapasztalhattam azt úgy, hogy

 megtiszteltek, messziről is eljöttek.

Julamami Magyaros Agyalósa lett

már abból a sok tapasztalásból,

ami után, az életük jó volt.

Úgy rezegsz te is,

mint a saját Hazád.

Vedd magadhoz azt,

amire beértél már,

mint tiszta forrást.

Önismeret a sorsodhoz,

az életedet jól megéled, ha

a generációsaidat ismered.

Átfordult 8. éve a Világ, az írásom

is átfordul, ha gyorsan pörgeted

az egér kerekét az ujjaddal,

láthatod. Nem ámítás az sem,

tíz év óta átfordulnak már az

írásaim.Julamami védjegy

Vagy te látatlanul is elhiszed,

mindenestől,

miért ne,

hiszen,

majd

igazol

az élet,

tán van

annak is,

ellenkezője

már hitelesen.

Felismered-e,

hogy mi jó neked,

mit jelent a sajátod,

s a generációs jeled.

Mit jelent a hozottad,

s mi lenne a feladatod,

ugyan, hogy teljesíted ha,

azt, hogy létezik nem tudod.

Mindenkinek aki úgy néz ki,

mintha tudna valamit, hiszel,

hiszen másoktól, még nem is

hallottál olyat, hát menjen,

engeded. Nemcsak, hogy

kíváncsiskodsz, de

szinte vágyod,

hogy oda-oda,

neked azokat,

hiszen neked,

még olyanod

 nem is volt.

Harmadik

szemnek

mondja,

szépen,

színesen

van rajzolva,

hűha, nosza,

 megragadják,

a lehetőséget,

hátha nekik

is lehet olyan.

Tán senki sem

gondolja azt át

és felelősen,

ha mindenki

mehet oda azt

megtanulhatja,

akkor is kinyílik,

ha ahhoz még ő,

meg ő se sincsen

beérve arra.

Ez egy út,

egy belső

járható út.

Megvan,

annak is

az ideje

és a helye,

ahol ezeket,

mint információt,

magadhoz veheted.

Nem ajánlanám azt,

hogy nagy létszámú

közönség között tedd.

Nem tudhatod mit is,

válthatnak ki, azok az

össze- vissza energiák,

hatások azután belőled.

Mindannyian mást

és mást hozunk amikor

megszülettünk feladatként,

neked lehet, hogy nincs is

olyan feladatod. Lehet úgy,

hogy a testvérednek

adatott meg, hogy

időben megkapja

a magyarázatot

arra, hogy mit is

láthat, már átlátja.

Nem puhítjuk fel,

azt, amit csak ő

irányíthat,

csak az

Isten

ügye,

senki

másnak

azzal nincs

csak neki dolga.

Mindent idejében,

bizony ezek fontosak,

mindenkor mindenben.

Bele-bele nyúlkálva,

olyan területekre,

ahol még nem is

járt ő, de oktatja,

hát bizony együtt

masíroznak bele a

megfoghatatlan,

magyarázatok

hiányában.

Az össze-

vissza

kavargó,

erős hatások

folyamatába és

kontrollálni azt,

mihez képest,

ugyan ki fogja.

Óvatosan kérem

szépen, mert ha

túl korán jön az

az információ,

amihez még

nem vagy

beérve.

Fura

lesz

az

a

hír,

hogy

tán már utána,

annak nem lehet,

általad is

 irányítható

eredménye.

Ne siess,

hova

sietnél,

hiszen,

oda még

meg

sem

érkeztél.

Megelőzés,

megelőzés,

megelőzés,

ebbe tettem

bele az időmet, a

 fejlődési lehetőséget

kerestem, s kiderült, hogy

hozták azt ide, akik megtiszteltek.

Ha a tehetséged által a hivatásodat

gyakorolhatod, ismerve a feladatod, az

a legnagyobb kegyed az életedben, hiszen

adok-kapok, a körforgásban benne vagyok.

Az hasonló szinten lévők már értik egymást,

mindegy, hogy azon kívül mivel foglalkoznak.

 Nem az számít, nem határolja be őket abban

se ha van dolguk egymással, az is tiszta energia.

A fejlődéseink lépcsőfokait megtesszük ahhoz  is,

kétféle a feladatunk, a racionális és a lelkes énünk.

Valamelyikben mindannyian eljutunk oda, ki ebben,

ki meg abban, hiszen mást és mást hoztunk mint

feladat, kiteljesedni se ugyanúgy tudunk csak.

Tanulom a racionális létemnek az alapjait,

oktatom az arra igényeseknek a lelkesítő

 szíves, motiváló megélhető működését.

Az életszerű gondolkodás fontosságát

igazolja, a kettő közötti átmenet látható.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet,

hagyom, hiszen nem harcolnék ellened

sem, ide is a Különös oktatás, nevelés

feltaláltamnak, átadása miatt jöttem.

Tisztelj meg vegyél részt az önismereti

oktatásomon, ami által megtanulod

leolvasni a tenyereidet úgy, hogy

megerősödik az önbecsülésed.

Heringes Árpádné a hivatalos nevem, Julamami a  védjegyem.

Feltaláltam és  lerajzoltam a 153 oldal

tenyeret, összefüggésében, amit addig a

 gyakorlatban tapasztaltam, elméletté  lett.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

nevet kapta az oktatásom védjegyes formája.

Már sok gondom  volt azálta, hogy mások

sikereit tóltam anélkül, hogy tudtam

volna arról, mit csinálnak, a

védjegyem használatával.

Gondolom, azóta már

elszégyellték  magukat,

hogy ilyen áron is, nekem

hátrányt önmaguk meg sikert

csináltak, nem feltételezem, hogy

tervezetten sikerült az olyanra, hinnye.

Nem várom, hogy tiszteljen bárki, csupán

azt gondolom, ne legyen vele már semmilyen

kapcsolatom, óvjon meg önmagától, kérem.

Valószínüleg nincsenek tisztában azzal,

hogy amit tesznek mások ellen, majd

holnapra ott lehet velük szemben.

2021.01.01. számomra azt is

jelenti, végigviszem benne

azt amit feltaláltam, hogy

másoknak is legyen úgy

rálátása a sorsukra,

mint ahogy nekem.

Önismeret, sorsszerű,

generációs feladataitok.

Emberies jelnyelvnek  nevezem,

amivel oktatom azt, de itt is így írok.

Az első órákban rájönnek az oktatásomra

jelentkezők, hogy önmagukat is óvja az a jelnyelv.

Néhány szóban, mondatban megfogalmazható az,

amivel mások még esetleg bőven magyarázkodnak.

A felgyorsult Világhoz igyekszünk alkalmazkodni,

ezáltal az emberies jelnyelv által, nem lehet utána

lemaradni arról, ami fontos. Mert azon a szinten

minden olyat meglátsz a két szemeddel is,

mint a belsőlátásod, hármas kontrollod

azonnali jelzésével, mellé nem mégy.

Az idén az elsődleges szempont,

az emberséges életvitel lesz,

szerintem, megtanuljuk

mindazt, amit eddig

nem volt  fontos

tudnunk még.