Tüske a családbarát,

a játékhoz, mindenkinek

felkínálja, ismét a labdát.

Az élet élni teremtődött,

keresi az arra megfelelő

  egyensúlyt, meg is találja

nem másokat utánozva.

Tanuld meg, emberies

jelnyelven oktatom

a feltaláltamat.

A saját sorsodat

is átlátod majd közben

és meg is csinálhatod azt.

Akik megtanulták értik már

egymást, különböző szinten is.

A csoda benned van ember,

ne érintsen meg a hirtelen

jövő, megvillantott ismeretlen.

Ennyi idő alatt már láthatóvá lett,

emberségesként kiben bízhatsz.

A tiszta forrásból kiteljesedett

az ami úgy is épül be, hogy

felépítheted önmagad vele.

A mások kultúrája nem a tied,

ott meglepő dolgokat észlelhetsz,

mire felismerik, hogy mit miért teszel,

ahhoz, bizony nekik tapasztaló idő is sok kell.

Becsaphatod őket átmenetileg élre kerülhetsz,

de abban te véglegesen, győztes nem lehetsz,

hiszen már minden és mindenki másképp rezeg.

Az emberismeret és a tudás hiányzik, hinnye.

Amikor mások után mégy,

mindenkinek elhiszed,

mert

nem

ártanál

másoknak,

azt gondolod,

hogy veled is az

történik majd meg.

S rájössz,

hogy

csak

használták

a tudásodat,

s abból jókat

jól profitáltak,

de visszafele

nem osztottak.

S mentek tovább,

keresve a lehetőséget,

ki tuningolja ahhoz a

 magassághoz fel őket.

Megtévesztenek mert,

minden eszközük megvan

ahhoz, hogy rád jól hassanak.

Ha nem felelsz meg így nekik,

attól még nem biztos, hogy ők,

ahhoz értenek, félretesznek,

vagy jól kimerítenének azzal,

hogy a szinted alá helyeznek.

Akkor se ijedj meg, mert,

attól te még ugyanaz az

ember vagy, csak ők nem

látják még meg a fontosat.

Megcsinálták őket olyanra,

hogy elfogadják őket abban,

amiben akkor győzni akarnak.

A múlt  elmúlt, megváltozott az is

amire nem is gondolnak, ha megint

megmutatják az igaz valójukat,

eljöhet a pillanat, hogy azáltal

már nem boldogulhatnak.

Van az Isten, van aki tudja,

mások megtudják azt is

mind, a saját idejükben.

Emberismeret, önismeret,

generációs jelek mint feladatok.

Julamami Magyaros Agyalósa

Szépen sorban az intelligenciájuk,

a tudásszintjük, emberies létük,

 ott van alapban bennük.

A saját szinted alá te se,

még ha jót akarsz se

menj, nincs arra soha,

semmi szükséged semmiben,

hogy, ott kiszolgáltatott legyél.

Azt hiszed, ott jó barátokra

leltél, mert olyan kedvesek,

annyira a jót akarják neked.

Majd megtudod, hogyha nem

úgy cselekszel, ahogy elvárnák,

na akkor mi mindent tesznek.

Ne húzgáld az oroszlán

bajuszát, alvó állapotában se,

mert nagyot ordíthat ám váratlan.

S van, hogy rá sem jönnek közben,

hogy nem a saját tudásuk még az,

amivel abban a magasságban,

 ők, jó eredményeket várnak.

Egyszerűbb mások után menni,

mint a te saját energiakészletedet,

még időben felismerve, abból élni.

S az a tiéd marad, mert belőled való az,

a belső tartásod, méltóságod, aki te magad

vagy, nem pótolható semmi egyébbel, másokkal.

Mert az közben fejlődik, erősödik, előre haladva,

vonzza be azt, ami a következő lépcsőfokodat is,

biztosítani tudja, mert stabilan a kiteljesedés

felé visz téged, emelkedik a saját szinted.

Mindenkinek megvan a maga tehetsége,

s abban lesz a helye is, a maga idejében,

ha a kettőt összehozza, azokból megél.

Ne hidd azt, hogy vége, meríts magadból,

s menj megint, oda, annak is a legelejére,

csak magadért, a tanulható fejlődésedért.

Kezd el megint, még egyszer, még egyszer,

még egyszer, az emberies már csak ilyen.

Lép lépeget, halad ha lehet, de ha túl

nagy a tolongás, akkor még sokan,

nem tudják, mikor mire értek be.

Magyarország az én Hazám is,

ahol születtem ott élek ma is.

Ezen a helyen találtam meg

és találtam fel azt,

ami segíteni

tudja azt

az emberiest,

aki arra vágyik,

hogy akkor is tudjon

fejlődni, ha azt most,

más körülmények még nem

adják neki meg. Megtanulhatja

általam, magából meríthet is,

az energiaszintjeit méregeti,

önmagán, mikor, hol segítsen,

de a feladatát felismerve teszi.

Van a Isten, majd tudja mindenki,

a saját jól hasznosított idejében.

Nem merül utána se közben ki.

Különös oktatás, nevelés,

tréning mindenkinek, akik

már tudják, van sorsuk.

Most mikor és mik azok,

amik ahhoz még,

éppen hiányoznak.

S azáltal, megismerjed,

felismerjed magadban a

 legnagyobbat a minden

körülmények között,

emberségesen éld

a nagyságodat.

Az a saját

energiád,

amit az

Isten adott,

nem keverendő

össze azzal, ami

mások által tett-

vett, hozzátett.

Mindenki úgy

rezeg mint

az a hely,

ahol ő

maga is

megszületett.

Ezért amikor

találkoznak

egymással,

más földön

azok akik,

egy helyen

születtek,

egymásnak

jól megörülnek.

De ugyan miért

nem segítenek,

egymáson,

 akik tán,

hasonló

gondban

már voltak.

Hol van az

a pillanat,

amikor,

az is

ordít,

aki,

inkább

suttogni

szokott.

Az energia

különbségek hozták

ki belőle ott, azt, mert

megfelelő helyen volt

a felfrissítéséhez.

Ismerjed meg

önmagadat,

hogy azáltal

is tisztelni

tudjad, a

 többiekben a jót.