Egy napon megrajzoltam, amit addigra összefüggésében láttam.

Megértettem miért fontos, hogy tudjak alkalmazkodni ahhoz az

 oldalhoz,  amit át nem láthatok, nem pénzben gazdag vagyok.

A tudásomat eladom, hogy tudjam mit jelent az, amikor már

felnőtten, a racionális oldalnak az aktuális folyamatait értem.

Ne várja senki tőlem, hogy az effajta sikereimet ne éljem  meg.

Megalkottam, jól működik, csupán egy ehhez értő emberséges

üzletember szükséges még és tudhatnának róla sokan, létezik.

A tapasztalatból összegződött tudás, az maga a valóság,

ha helytelenül gondolod, mivel van rálátásod,

 lehetne azt is, hogy a

mások tudása

által gazdagodjál.

Mivel nem gondolnak rá,

ők maguk nem tennének olyat,

hát száguldozhatsz a mások tudása által.

Úgy sem kontrollálja azt senki, nem fogják azt

feltételezni, hogy milyen a módja annak. Ha vannak

akik abban nőttek, a módját látják annak, kihasználhatnak.

A belső tartást és emberséges méltóságunkat hoztuk azzal,

hogy megszülettünk, a folyamatos tanulás mellett jól jön a

tapasztalása annak, hogy saját tudássá válhasson mindaz.

Egyébként csak összecsipegetve lehetne haladni egy

olyan úton, ami mások számára már adott is lett.

Mindenki hozott saját sikert a tehetségéhez.

Hiszen aközben, hogy odáig eljutottak,

a feladatoknak a jó megoldásával

emberesedtek, tudást adott az.

A saját tapasztalt, tanult

tudásodat, összegezve

kiemelkedhetnél oda,

ahol a legjobb neked.

Ilyen virágot sokat

festettem, oda adtam

ahol jó helyen van.

Igen, tudom, nem

engedik be azt

amit feltaláltam,

a saját Hazánkba.

Az is lehet, hogy

majd megtesz egy

hosszú, vagy rövid

utat és visszajön és

más által beengedik.

Minek fordítanának

energiát arra, hogy

a saját Hazánkban

feltaláltakról tudjanak, ah.

Amikor nincs olyan emberséges

aki azt vállalná, mert már felismeri

ezek által, azt, ami jót tenne a Hazánknak.

Inkább köré kerekítenek sok mondvacsináltat,

az lesz a látszat, hogy sokan vannak, hát miért

pont azt választanák ki, a katyvaszból, ha nem

szükséges érteni is ahhoz, amit felvállaltak.

Na ide jól illik a jó öreg bocsánatot kérek,

uram Isten hova jutottunk, ahelyett,

hogy arra igényesen oktathatnám.

Hiszen a belső tartást hozzuk,

van akiben megmarad az. S

 vannak, akik a könnyebb

úton, a gyors gazdagság

érdekében csak aratnak.

Az idén bebizonyosodik

minden, amit nem építően

használtak, visszarendeződik.

Bocsánat csak a valóságról írok,

amit 26 éve tapasztalva átlátok.

Ami úgy néz ki, hogy lehet, azt talán

előtte mérlegelni is lehetne, ugyan hova

vezet, mibe vinne bele, a valóságtól eltérve.

Szabad-e akkor is,  ha úgy vállaltad, hogy

át nem láthattad, meg nem tanultad.

A lelkesítésnek az energiája úgy

van már meg sokakban,

hogy tovább nem léptek, szinte

már el is hiszik, amihez nem értenek.

Hinnye már, megint bocsánatot kérek.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó) eladó,

ezzel a másik oldalon lévő sikeresek is láthatóak

lesznek, két oldalunk van, s minden embernek.

A racionális, lelkes, szíves, gondolkodó a másik.

Bízom benne, hogy a Hazánkban van is egy oly

gazdag emberies, aki tudja, szükséges lenne, a

 tudásom otthon legyen, a jó gazdagoknál is.

Megtanítanék sokakat, ne egyedül legyek, a

lelkes, szíves, gondolkodó, ne legyen üres.

Tulajdonképp, ha nem talál rá az útjára,

lődöröghet erre – arra, hamisaknak

alaposan kiszolgáltatva, csapda.

Mindkét oldalát ismerve, nem

vonzaná az alacsony szintet.

Beülne a tartásába a tanult,

méltóságot mutat, hisz tud.

Mert minden körbeér,

látszik az ami

már látható,

meg is tettek

azért mindent.

Önmaguknál

különbnek

lássák őket.

Látszik már

ami látható.

Eltértek sokan,

anélkül, hogy

tudták volna,

a (jó) sorsuktól.

Kinek mi a fontos,

van aki birtokolhat,

mert azt örökölve,

neki szánta a sorsa.

Van akinek most az

a dolga, hogy tegye

azt, amit odatesz neki

a lehetőségét adó sorsa.

S vannak akik kitalálnak

olyanokat, amik nekik jók,

más nem érdekli őket, csak ők

maguk, a pénzbeni gazdagodásuk.

Azért aztán szinte mindenre képesek,

nem nézve a többieket, fura, úgy tesznek,

mintha nem látnának, nem hallanának, de

csak ugyanarra, a (szerzésre) gondolnának.

Megveszik akit, amit lehet, elérik a céljukat.

Nem is gondolnak vele, a sorsuk kimaradt.

Így aztán annak függvényében mennyire

sokat (szereztek) azt annyi generáción

keresztül, élik úgy az összes többiek.

Nem lesz mit meglátni, fölösleges

kihallani is, gondolkodni ugyan

minek, kigondolták alaposan.

Már birtokolni szeretnének

mindent elbirtokolnak amit

csak lehet, valamit pótolnak.

Azt is amit nem szánt nekik a

sorsuk, vezetni szeretnének,

érvelésként magyarázkodnak.

Nem mutathatják amit tudnak,

a következők csak megélik azt,

aszerint, ahogy nekik szánták,

már mind sortalanokká váltak.

Sok irigyük lett, igyekeznek ők

egymás ellen tenni, csak győzni.

Elhitték a látszatosat, amit az

 általuk irigyelt megmutatott,

beálltak a nemlétező sorba.

Már csak ők láthatóak jól,

s mindenhol ami fontos,

azoknak akik követték,

hát íme, lám körbeért.

S van a sorszerű élet.

Boldogulva, megélni,

a hétköznapi ünnepet,

amikor értelmet kapott

az a nap, van is miért élni.

A sorsunkat megélve tenni,

a saját lélekrezgésünkben jól

otthon lenni, nem ártva, nem

bántva megélni azt amit az

Isten sorszerűen adott.

Gondolkodni hagyni

a sarjakat, legyen meg

számukra, a saját életük.

Az Isten rajzolta a sorsunkat.

Ne azt kelljen megélnünk, amit

a legerősebb akaratú, odarakott.

Tetszik, nem tetszik nem kap mást,

nem térhet el a megszokottól sem,

hiszen azt, neki “szerezték” meg.

Egy ember kierőltetett akarata,

minden családtagon végigrezeg.

Nem gondolkodva élnek, nincs már

miért reméljenek, minden van ott,

ha mégsem, hát megszerzik legott.

Az ember átlátva, kihallva, érezve,

gondolkodva alkotni született meg.

Ha nagyon eltér tőle kiüresedhet,

s csak azt veszi észre, ami éppen

adott még a “szerzés”, akkor is

azt teszi, ha már nem szereti.

Mindent elért igen gyorsan,

minden épülni vágyó sejtje

lemaradt, az átélések meg a

 gyorsaságok miatt kimaradtak.

Nem nőtt fel ahhoz ami látszik,

nem éli meg azt az életet, hiszen

“szerzett”, az övé az nem lehetett.

Hiányzik a karaktere, a lelkiereje,

ellensúlyozni próbálja látványosan.

Húha, gyorsan bocsánatot is kérek,

a tapasztalt tudásomról beszélek.

Kiiktatható- e a lelkiismeret, nem

olyan a rajz, ah. A következő lépést

mérem, a saját sorsomat élem meg.

Az irigységet már nem kell megéljem,

nagyon komoly érzés volt, átéreztem,

ajándék az Istentől, hogy én átélhettem.

Hála Isten, sok éve adom azt, ami éppen

oda való, tanácsot adhatok, nyugodtan.

Nem (szereztem) tapasztalva lett meg,

másom sincsen, mint a tisztelet, na meg

a megbecsülése minden elmúlt percnek.

Hiszen a gazdagság nekem mást jelent.

Megérintett a sorsom sok éve engemet,

amikor rájöttem, ki mindenki tett elődeim

hátrányára, magának (szerezve) azt meg.

Megvan a magyarázata mindennek, ki,

mikor nem figyelt arra, hogy ne menjen

mások után, gondolkodva éljen inkább.

Ember, ha nem ismered a saját sorsodat,

akkor mihez képest haladsz, hol tartasz.

A tiszta tükre és mindenkinek az, ahhoz

képest, amit hozott, kivé, mivé változott.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

Érzi, hogy rogynak a térdei, megtartani magát már alig bírja.

Nem szabad erőtlenné lennie, mert elesne, ha eddig tudott vigyázni

rájuk, hát most már bajuk nem eshet. Segíts  Isten , fakadt ki zokogva

rázkódva, az anyja mindig emlegette, van aki tudja, van aki nem, van

az Isten, mindenki megtudja a saját idejében. Amikor már úgy érzed

nem bírsz el a feladattal, mondta neki az anyja, kérjed segítsen.

Hirtelen, átfut rajta, egy bizsergető teljes érzés, s

mintha az érezné, már meg is van oldva.

Készülődik már a csoda,

dübörög, hatalmas

csattanással,

átszakítva

az eget,

összeköti

a földdel, egy

pillanatra teljes

nappali fény lett.

Öleli őket, ő is

kapaszkodik

beléjük,

így

nem

fér

hozzá

a félelem,

még jobban

a lelkéhez.

Megint nem

lát semmit sem, a

 villámlás alábbhagyott,

néma és teljes a sötétség.

Újra átérzi, a nagy viharban

átélt történéseket, szakad róla a

víz, az esőtől meg mintha hideg vízzel

zuhanyozna.

Még mindig van

benne feldolgozatlanul

abból, a majdnem borzalomból.

Szinte érinteni lehetett, a valamit

sejtető, sűrű csendet. Hangokat

vélt hallani hirtelen, vagy csak

képzeli, mert nagyon szeretné

már, végre a megmentőiket

hallani.   Erős az érzése,

a lelke, a  szíve, az esze,

szinte eggyé vált már

a mindennel, vagy

semmivé lesz.

Azután

megint

hallani

véli és

már érzi is.

Kiálts kérünk

téged, hogy

meghalljunk.

Olyan közeli a

hang, azt érzi

megrogyik a

térde, az áradásos

mocskos lé elsodorhatja.

Meginogni nem szabad  neki,

azt biztosan tudja. A vállain a legfontosabbakat

összekulcsolva megigazítja és erőre  kapva tolná magát

előre, megremeg  mind a két térde, szinte egyszerre.

Mintha már nem is  lenne önmaga, úgy körbefogja

a sok  emberséges. Szinte megemelik rögvest,

kiszakítva a természet erejének sodrásából,

viszik biztonságba  őket, látja már a

viharlámpákat és egyre többet.

Tiszteletem.