Amikor önmagadhoz túl magasan vagy,
amikor mások szerint csinálod azt, amit
azért vonzottál be, mert jobban tudtad.
Jól kihasználható vagy számukra te ott,
vegetálhatsz, a tehetségedhez mérve.
Kiszolgáló leszel, önmagadhoz képest.
Fokozatosan épülsz le, mások szintjére.
Miért nincsenek ezekben a nagyon nehéz
időkben, átlátó, kihalló, megérző nagyok.
Akik tudják, ha a kisemberekké tetteknek,
nem jó most, olyan akadhat a családjukban is.
Ami a történelemben már sokszor beigazolódott,
tudták, mikor mit tegyenek jól, az intelligensek.
Ha már magadhoz képest túl sokat akartál és
ha végképp ünnepekre váltották fel neked.
A hétköznapjaid, a várt örömök
helyett, sanyargathatnak.
Élni és élni hagyni,
Emberismerettel
nevelni, oktatni.
Amikor rájössz,
mennyi kárt
okozhattál.
Hiszen nem
értettél, te
ahhoz amit
felvállaltál.
Magaddal,
te, hogyan
számolsz el.
Ember maradj.
Ha egy, vagy még
több generáció ott,
meg a jóból kimarad.
Behozni már lehetetlen.
Egy Haza ez és csak egy,
mással pótolni nem lehet.
Úgy rezegsz mint a Hazád,
a hovatartozásod miatt.
A Hazádban vár rád az,
amit máshol nem kapsz.
A Hazaszeretet, ott van,
mint teljes érzés benned,
mindkettőt becsüld meg.
Előre nézünk, előre áll
az orrunk, kétfelé a fülünk.
Mi motivál akkor, ha nincs hova
tegyed a két talpad, ha csak az egyik
a hozott feladatodat csináltad meg, ah.
Nem tudtad, hogy helyetted nincs, aki úgy
tudná elvégezni, mint te magadnak fontos vagy.
Amit te teremtesz, az téged visszarezeg, amivel
a mások teremtményéhez igazodsz, hozzájuk ad.
Bocsánat, óvatosan suttogom egyedül születtünk.
Találjad meg, a belső tartásodat és a méltóságodat.
Rendezd el a múltadat, ami hiányként benned van,
hogy megalapozhassad a holnapodat, legyen most a
legfontosabb, a lelked, a szíved, a gondolkodó agyad.
Ha a belső tartásod, méltóságod rendben lenne, nincs
más dolgod, mint megcsinálni alapodnak a saját sorsod.
Járni az utadat, a tied, ha megcsináltad, belőled való az,
emberismeret, ismerd a másik oldalról is önmagadat.
A hivatásodat is te viszed sikerre, nem fordítva van az.
Megóv, minden olyantól, amiért mások csak kritizálnak,
mert se önmagukért, sem a környezetükért nem tesznek.
Hitelesnek nem mondhatóak, mindhiába a nagy igyekezet.
Ha beéred azzal, amit mások elől elvettél, nem a tiéd az se,
akkor sem, ha nem látszik ki, a lónak a lábán patkó is lenne,
hiába tanítod, körömcipőbe tuszkolod, nem járhat benne.
Magad fölé emelve, se a hozott tudásodat nem ismerve,
sem a tanultaddal semmit nem kezdve, ünnepként éled.
A hétköznapjaid helyett azt amit, tálal feléd a nem saját.
Tolod a mások szekerét, nem javítod meg a tied kerekét,
várod a megoldást, s a szép holnapot, a várakozásban, jól
elfáradsz, nincs motiváció se már, ami alaposan felrázhat.
Hát akkor vedd észre azt, amiben gyakran botlasz meg,
bosszankodva veszed tudomásul, ott hagyták lemaradt,
nem csinálta meg, aki felvállalta, akinek az, dolga volna.
Pedig ahogy észreveszed, tudnod is lehetne, talán már
a te dolgod lenne, nem mindenki látja még, azt amit te.
Gyorsabban haladsz, mint fejlődnél, a jóról lemaradsz.
Vagy éppen mások élik meg helyetted a szépet, pedig
te teremtetted meg, lenyúlnak mindent jól felismerve.
Felhalmozottak és nincstelenekké váltak, hogy van ez.
Ha túl sokan, hagyják el a Hazát, a megélhetés miatt.
Naponta nyugtázni szükséges ahhoz a tapasztalásokat,
hogy beüljön az a lelkes, szíves, gondolkodó tartásodba.
Lehet korholni azokat akik nem látják meg, bosszantónak
tartani és méltatlannak, hinnye, milyen emberek is vannak.
Mintsem rájönni arra, ha észrevetted, neked van dolgod vele,
tudd meg mivel nem árthatsz és életszerűen tedd a dolgodat.
Megváltoztatja a hétköznapok ízét, ha valamiből túl sok lett,
magadhoz képest észleled, hirtelen nincs már semmid sem.
Hol fent, s hol lent, mondták a tapasztaltak, belekerülhetsz,
ugyanabba, ha próbálsz belehelyezkedni az éppen adottba,
a sablonos helyzetekbe, mint el nem kerülhető kötelezőkbe.
Járod, futod fölöslegesen a köröket, mire észreveszed, nem a
saját szekeredet toltad meg, olyan hirtelen változott az meg.
Nem az életritmusodnak megfelelő, nem tudod felvenni azon
ritmust, úgy tűnik lemaradtál, pedig lehet, épp, az szól rólad.
Túlvitte valaki, a sajátjához képest megsokszorozta, s azzal,
el is tűnt az ő motivációja, rutinosan megcsinálja ugyan, de
nem ad neki lelkierőt ahhoz, végezze el először a hozottat.
Felszínen élni, kikerülni a nehezet, élni úgy is lehet, az
élet minősége, a megtapasztalható napi nehézségek.
Mert mihez, kihez képest tudod majd nyugtázni,
mit oldottál meg a saját kútfődből, s erősödtél
fel általa önmagadhoz, s a saját jó sorsodhoz.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.
Neked, ha már érted, mit nem értettél addig meg.
Bebizonyosodik az oktatás, nevelés által, mennyi
a „punnyadó” tudásod, mi mindenre ráláthattál már,
mennyit segített volna neked, a te eddigi életedben.
Amikor szembesülnek azzal, tanulás közben, nagy az
én kegyem, láthatom felszabadulni az emberek arcát,
mintha évek mennének róluk, kisimul a belső tartásuk.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Julamami védjegy
