Kérem, ha a valóságot nem szívleli, ne  olvassa el.

(Emberies jelnyelvnek) mondom azt, amivel

oktatok, van aki megjegyzi, mert már érti.

A 25. év immár, hogy tapasztalhatom,

köszönöm nekik, akik megtiszteltek

és hozzám, a tanácsaimért eljöttek.

Gondolom amíg élek, gyakorlom, hiszen a hivatásommá lett,

leolvasom a sorsukat, azoknak is, akik majd ezután tisztelnek meg.

Gyakran jönnek egy családból, meg barátokként többen egyszerre,

egymás sorsát végig hallgatják, megértik, amit addig nem értettek.

Van az Isten, adott mindenkinek, saját sorsot,  generációsan

feladatot. Mindenkinek

saját magára van

bízva,

megcsinálja-e

azt, amit ad a feladata.

Vagy jót punnyad, hinnye

és szajkózza azt,

amitől majd szenvedhet.

Ha nincsen megfelelő alázata,

a felvállalt feladatra, amit az Isten,

nem neki szánt volna, mégis csinálja, ah.

Tehát nem összefüggésében jár az agya,

ilyen gyors pörgésben, abból bizony sok

érintettnek  lehet majd gondja, hinnye.

Nem adják ingyen a törlesztéseket, mert

ugyan, lehet másképp is nevezni, de minek,

 hátráltató megfogalmazás az, ha gátnak érzed.

Nézzük meg milyen akkor, ha úgy látjuk, mindent

azért kaptunk a sorsunkban, hogy megtanuljuk megoldani.

Az emberséges létünket fontos megtartani, ha valakinek  kárt

okozott valaki és rájön, megdolgozza a lelkiismerete és tesz érte.

Hozd rendbe a múltadat, az legyen az alapja a jövőképednek,  ha

adja a sorsod, ha a múltad nem változott annyira, van lehetőséged.

Lehet benne maradni, a kerengetőbe, ah aki kitalálta nincs is benne.

Nem mindenki született segítőnek, az egy elhivatottságos szakma.

Ne várja senki se, hogy mindenki, minden szakmában otthon legyen.

Ha mindenki egy színűre lenne festve, akkor nagyon unalmas lenne.

Ha egy családon belül, okosan, átlátóan éli meg az adott generáció,

akkor bizony letörlesztik azt, amit a sorsuk egyenként is eléjük rak.

Nem hagyják a következő generációkra, felelősen élik az életüket.

Nem elég, hogy elhiszi, a saját sorsában is, csak a többiekét cipeli.

Összekapaszkodásban kitűnők már, akár, kollektívan le is doktorál.

Elvárni mindenkitől, hogy ugyanúgy, ugyanabban legyen jó, kitűnő,

tán csapatosan születtünk volna, egyforma sorsot hozva, hinnye.

Mondja,  mondja,  mondja, ugyanazt szajkózza, észre sem veszi,

milyen unalmassá, szürkévé vált már, mindenki nagyon unja.

Fejlődni, haladni, emberségesnek maradni születtünk mind.

Aki nem teljesíti amit a sorsa odatesz, hasra is eshet benne.

Megismételheti, ha tán túl gyorsan haladt, önmagához képest,

sokszor, gyakran tévedett, észre sem vette, ártott vele eleget.

Fontos lenne meglátni, kihallani, megérezni, gondolkodva élni.

Megkívánná már a gyors pörgés, a ritmusváltást is hinnye,

aki ugyanazt nyomja mint mindig, a sorsa elment mellette.

Ah, csak nem gondolja, hogy attól  lesz különb a többieknél,

hogy mindenkit leszól, megszól, megpletykál, meg mindent,

alaposan összekuszál, lejárt lemez az már, átlátják azt sokan.

Nem egyforma sorsok, a generációs feladatok se ugyanazok,

különböző szintekről indulva, haladunk előre, nem a múltunk,

ami meghatározza, a gyorspörgés miatt, a most, nagyon fontos.

Megadhatjuk a következőknek az alapot, nem helyettük, értük.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Önismereti oktatás,

neked és neki is, aki a saját sorsát, a saját szintjén szeretné élni, ah.

Miért révedsz a múltba, miért nem haladsz, a most fontos, a ritmust,

felismerni nem elég, szürke maradhat mint a veréb, persze az is szép.

Ugyan meddig mégy, mások után, mert azt mondják, az a jó és a szép.

Jelezne a lelkedben, szívedben, a gondolkodó agyad irányításával, a

belső kontrollod,  elveted már az első érzésnél, mégy amerre mások.

Ugyanúgy, belső kontroll nélkül marad az életed, aztán csodálkozol,

beleszólsz ebbe – abba, amihez nem értesz, át sem láthatod, hinnye.

Nem tudom, mondta-e már valaki neked, felelős vagy magadért is, na

meg azokért, akiket megérint, a csak sejtésed, hiszen aszerint élnek.

Ismerd meg a sorsodat,  a generációs feladatod is adott, haladjál, ne

üresedésre adjad a fejed, hiszen amikor indultál, másképp tervezted.

Nem adom fel, addig megyek előre, amíg a sorsom, generációs jelem,

adja a hétköznapjaimhoz a feladatom, az egyszerűben is nagyszerű.

Nem rajtam múlott, hogy most hol tartok, igyekeztem, szedtem a

lábaimat, járt a gondolkodó agyam rendesen, oktatnám hát, íme.

Ne maradj le te se, ha van lehetőséged, szervezzél magad

körül, legyetek többen, akik ismerik a saját sorsukat.

Megváltozol, jó minőségű tudást ad, azt megígérem.

Miután elvégezték, be tudtak fejezni iskolákat,

amit addig nem tudtak. A „doktorijuk” sikeres lett,

csupán annyi, hogy megemelték vele, a saját szintjüket.

Nem tanítottam még senkit az oktatására, a nevelésre se.

Várom a lehetőségemet, hátha van akinek  van erre lehetősége,

eldönteni, az oktatásomra eljön, a 20 órát elvégzi, hinnye.

Ne mások után ítélj, tapasztald meg, azután mesélheted.

Nem könnyű megtanulni, ehhez a tudáshoz kellően érettnek

szükséges lenni. Viszont attól kezdve, a rálátásod, na az se semmi.

Adni születtünk mindannyian, tesszük azt éretten  is, de a még értő

időnkben, ki ne üresedjen, senki  idő előtt, teljes életet éljen, hinnye.

Nincs hozzá belső késztetése,

nem abban van, a

tehetsége.

Erőlködik,

nyomja,

tudomásul

venni, nem akarja.

Nem bír el azzal, amit

más tehetségének hozott.

Végigkínlódja, már mindenki

és minden, csak róla szólhat.

Nem vált szintet, idejében, ah.

Nem változtat, minden odalesz,

amit, felépítettek, nem számít az,

a látszatra ad, mert azt látta, hinnye.

Beleszakad inkább, s rántja magával,

azokat és mindazt, amire hatással van.

Nem tanulja meg, hiszen akkor, kiderül,

addig úgy gyakorolta, hogy nem is tudta,

mit, miért úgy tett, nem volt alapja sem.

Teljesít, az elvárásoknak megfelelve, ah.

Hinnye mán, de mögötte vannak azok,

akik meg, otthon várják, mert azt hiszik,

majd, elsimogatja bennük, a bánatukat.

Amiket a hasonlóan, nem a tehetségükből,

mindent otthagyókként, nem örömmel dolgozók,

beletesznek, valamibe, jó minőség, abból nem lesz.

Egy apró döntés, önmagadért, amivel nem árthatsz,

nem keseredsz meg, önmagadért is felelős vagy, ah.

Elnézést kérek, bocsánat, ha tévedtem, benne van-e,

a hétköznapi szótáradban, hogy fejlődni legyél képes.

Ah, ne akarjál tökéletesnek látszani, az maga az Isten.

Az egy szinten lévők, értik egymást, mások tanulják azt,

amit nem hoztak tudásként, kölcsönös tisztelet, hinnye.

Tudod-e, amit, a tehetségednek hoztál, az a tied, érted,

neked adta az Isten, bontakozzál ki vele, adjál belőle.

Oda, ahol arra már igény lenne, mert ők meg, mást

hoztak, tehetségként, odaadással csak az tudja,

csinálni, aki belülről végzi, tehetségből adó.

Ugyan, hogyan értenék ők, akik azt sem

tudják, úgy is lehet teremteni, hogy azt,

a munka, teremtés, örömével végzik el.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

elég késő, a 67. évemben keresni a

lehetőségem, de nem adom fel.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” érted, neked,

ha, már érted, a miérteket.

Más fontosabb dolgom volt,

addig, amíg magamra még

nem gondolhattam.

Vittem párhuzamosan.

Ah, mire megértettem

volna, a döntőkkel,

a nagyszerűket,

inkább, a magam,

egyszerű

módján,

megcsináltam.

Az irigységnek,

a hegyeivel álltam

szemben, pedig,

partnerek is

lehettek volna.

Összetett tudás,

a fejlődő valóság.

Akkor, nem, ott,

tartanának, ah.

Mély vájatban,

körbe, körbe,

a Világ meg,

elhaladt, azt a.

Ismerem, a siker

ízét, sokszorosan,

magamból merítve,

önmagam szerint éltem meg.

Emberesedtem attól is, rendesen.

Sokat tapasztaltként, feldolgoztam, ah,

azt, amiért éjjelente aludni nem tudtam.

S nappal, folytattam, mert, tudtam,

azért kaptam a lehetőséget,

hogy az emberek felé,

tisztelettel

legyek.

Hát,

jönnek,

tanulják,

köszönöm

Istenem.

Átlátjuk,

kihalljuk,

megérezzük,

így születtünk

mindannyian.

Kinevelődhet,

mások, erős

hatására,

üresedve

vegetál,

hinnye.

Szép

napot

kívánok,

emberiesek.

Éljen a tisztelet, legyen

otthon, bőségesen, szeretet,

 vihessenek belőle, kimenőben.

Ne mástól várd, magad szerint,

magatokért csináljad meg, azt a.

Ki mondta, hogy anélkül potyog,

a neked jó, hogy nem tettél érte.

Nem ártok, nem bántok, magamra

is jól vigyázok, haladok, ahogy tudok.

Igyekszem, megélni a saját sorsomat, ah,

hogy amit hátrahagyok, az tudásra alapuljon.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Mond, tudod-e miért lenne jó,

tisztelettel, szeretetben élni.

Mert, akkor lehet

remélni,

azoknak

is, akik

elkezdték

a sorsukat

megélni.

Rájöttek,

van  valami

fontos, ami

számukra is

megadja azt.

Akkor is, ha

nincsen meg,

az a jólétük,

amit ott azon

a szinten, már

elvárnának.

Hiszen

mindent

pénzben

mérnek,

s ha nincs

annyid,

akkor

úgy

jártál.

Valami

miatt,

valaki

egyszer,

úgy

gondolta.

Nem férsz

oda bele,

abba a,

nem is

létező,

sablonba.

Az igazát

igazolva,

gyorsan

legyártatta.

Nem biztos,

hogy átlátja,

mivel talán

senki sem

szólhat ott,

úgy gondolja,

minden

rendben.

Úgy látja, ha

saját maga,

körbenéz,

azt látja.

Ha nem

lát mást,

az lesz az

ő igazsága.

Mindenki

tanulhatna,

mindenkitől.

Hiszen más

és más sorsot

hoztunk, amit

az elődeink,

nem oldottak

meg, megoldjuk.

Viszont, ha nincs

lehetőségünk se

arra, sincs esély,

azzal haladni,

hiszen nincs,

nem létezik.

Le van fedve,

nem látszik ki,

a divatosokból,

annyi van belőlük,

igazolva, nincs is

másikra szükség.

Vajon éltek-e

abban és úgy,

akik eldöntik,

mi fontos és

mi meg nem.

Látják-e a mások

szemüvegén át,

vagy csak már

minden, a saját.

Kinek milyen

a sorsszerű,

másoknak

meg,

miért

másmilyen.

Megnézik-e,

van-e hozzá,

emberismeretük,

ami napi szinten,

tapasztaltan van.

Vagy csak éppen,

ahogy esik szottyan,

érjék be azzal is, ami

marad, vagy pottyan.

Amiről nem tudnak, az

miért hiányozna, nincs.

Van-e otthon tisztelet,

tudják-e mire jó,

a szeretet.

Tesznek-e

érte, vagy csak

vágyják, hátha

megszánják.

Miért, csak

önmagukra

gondolnak

az emberek,

miért is nem

szeretnének ők,

fejlődni lélekben.

Akkor sem, ha már,

ott van a hiánya erősen,

látható a saját életükben.

Miért gondolják,

hogy nekik az

a tudás már

elég, mert

a csúcsokat

elérték, nem

 lesz szükségük,

semmi másra.

Majd a Világ

őket megvárja,

elállnak, mint a

befőtt és mindenki

azután már őket

vigyázza, mintha

beértek volna

az állandóba.

Miért nem

látják be,

két oldala

van sok

mindennek.

Ha nem látja,

a másik oldalt,

akkor az nincsen,

de hát van az Isten.

Szerintük van,

vagy nincsen.

Ilyen nagyon

egyszerű

lenne

talán

minden.

Persze

az is lehet,

hogy igen.

Azok meg,

akik már

megtapasztalva

tudják, így jártak.

Miért hozták azt,

amit az Isten nekik

szánt, mint tehetséget,

miért vágyják a tudást,

ugyan, miért tanulnának.

Hát mások azt jobban tudják.

Ki mehet nyugodtan a kérdés

a szótárból, nem lehet divatos,

még ha az addig, mindig is volt.

Tiszteld a másikban az emberiest,

hogy önmagadban is felfedezhesd.

Semmi sem lehet fölösleges, az alázat,

a pozitív hatásban, a legszerényebb érzés,

persze, csak a saját tapasztalataim szerint.

Amikor az ember odáig elér, mindent másképp

is lát már, látja, hogy a többiek is vágyják, a tudást,

a ki és rálátást, lelkesen, szívesen, gondolkodva élnek.

Ha tehetik, másokkal tapasztalatokat, gyakran cserélnek.

Most meg gyorsan mindenért, amit már zokon vennének,

bocsánatot kérek, amióta beszélni tudok, nekem az megy.

Abbahagyom, nehogy túl sokat beszéljek, mondanám  már,

gyakrabban, máshol is, ha lenne rá igény, miért ne tenném.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom (a találmányom). Szeretettel. Julamami

A múlt elmúlt, ha nem hiszed, érintsd meg.

Ha nem éreznéd a kezeiddel,

rájössz, az van amiben

éppen vagy.

Jó lesz az

alapnak.

Mihez

képest

tartasz

ott, ahol,

magadnak

csináltad és éled azt.

Teljesítsed hát, a sorsodat,

ha egy feladat elfogyott,

fogjál hozzá, a másikhoz.

Ne tétlenkedjél, tanuljál,

a jelenhez igazodva is élni.

Emlékeztet a lelked, a szíved,

gondolkodó agyad, remélni,

Van az Isten.

Engedd el a

 múltbélit,

a holnap, a

 küszöbön

megvár.

Haladjál,

meg ne

álljál,

csak

pihenj

és menj

tovább hát.

Ha mégsem

tudod elengedni

a múltad hatással van rád,

lelkileg nem takarítottál rendesen.

Megoldható lenne egy belső utazással,

tanuld meg alkalmazni, kérd, segítek.

Napi szinten szükséges lenne

a lelki, testi takarítás, ha nem

értesz hozzá, megtaníthatlak rá.

Ami megtanulható, az már a tiéd,

több leszel tőle, nem satnyulsz el.

Ha megtisztelsz és megtanulod a

miértjét és hogyan, biztosan hat.

Három éve annak, hogy aki nem

takarítja ki időben önmagát, ott

felgyülemlenek olyan sérelmek,

amivel, idő után, nem bír majd el.

Másokra is bízhatják, de azt tudni

illene, hogy mindenkin átvisz már

mindent, a körforgás, takarítatlan.

Abból aztán jó nagy katyvasz van,

amikor azt sem tudják mitől, nem

érzik jól magukat, ők a bőrükben se.

Szaladnak össze-vissza mindenhova,

aztán már, jól át lesznek programozva.

Nem is értik mitől változtak hirtelen meg,

jelez a közvetlen környezetük nekik, de azt

észre sem veszik, csak azt észlelik, nem úgy

mennek a dolgaik, mint ahogy azt szeretnék.

Az idén el kellene engedni minden olyat, amivel

nincs már napi kapcsolat, felhalmozódhatnak, ah.

„A Különös oktatás, nevelés által, megtaníthatlak”,

 csináld önmagad szerint, magadnak, családodnak.

Ha sokat hezitálgatsz, mások megteszik azt is majd.

Elkezdhetik feltölteni az aurákat, a mindenféle össze-

vissza energiák, mind más hatást fejt ki, nem tudják

irányítani, önjáró lesz a hatásuk, őket megdolgozza.

Örülhet, ha nem lesz önmagából végleg kifordulva,

a megelőzésre álltam rá, azzal dolgozom, működik.

Egészséges lelkűekkel találkozom, csak akkor hat,

amikor még a megelőzés szintjén van, elkésve, nem.

Tudom, hogy mindenféle hatások érik az embereket,

a hétköznapi életükben, ha nincsen meg stabilitásuk,

önismereti kapaszkodók, ah kitudja mit eredményez.

Szét is szedhetik ezek a hatások, az addig jól működő,

kapcsolatokat, hiszen mindenkire másképp hatnak.

Már ismerve a sorsodat, a generációs feladatodat,

láthatod, ha megnézed, hogy hol is tartasz éppen.

Munkahelyi közösségek összehangolásához értek,

amikor, rájönnek az emberek, hogy alkalmazkodni

nekik szükséges, erősítik azáltal is ők a jellemüket.

Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni, ah…

Mindenféle kontrollálatlan, divatos módszerekre

rohannak az emberek, várva onnan a segítséget.

Pedig a segíts magadon, az Isten is megsegít,

ami tényleg működik, hiszen személyesen,

neked szól és rólad adja, a működő jeleket.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

ahol megtanulhatod, mit hoztál generációsan.

Mi az, amit fel és meg kellene ismerned, a saját

és generációs feladataidat felismerni, hogy azt

képes legyél, önmagad felé teljesíteni.

Alapokat adva a szeretteidnek,

ahhoz, hogy párhuzamosan veled,

tegyék a saját dolgukat, építsék fel.

A saját sorsukat, hogy ők is alapokat

adjanak, az utánuk jövő generációknak.

Felépítve, egy tiszteletre, szeretetre épülő,

működőképeset, tartást, méltóságot adva azzal.

A lelkeseknek, szíveseknek, gondolkodóknak van.

Önmaguknak, a szeretteiknek, ne szóródjanak szét, az

otthon kapható, a párkapcsolatot, családot megtartók.

Mindig volt és lesznek energiák, amit az Isten odaadott.

Ki hasznosította, fejlesztette, ki meg elbitorolta, valami

hatások által, amit úgy láttattak, hogy azok fontosabbak.

Engedd el a múltat, lehúzó erejű az csak, érinthessen meg

a jelen, a pillanatnak átható ereje, neked szól az, tanuljad.

Magyarországon fedeztem fel, bukkantam rá, oktatom,

 meg az online Világban, íme 24. éve tapasztaltan vagyok.

A Világból hozták el a szintjüket az intelligensek, voltak

olyanok, akik meglepődtek, hogy úgy jellemeztem őket.

Nem álltam be, a divatosokba, sehova, egyedül megyek,

haladok, hol csak az adott energiát tapasztalva ácsorgok.

Megtisztelő, hogy nap mint nap, ennyien elolvassátok itt,

 gondolkodjatok, segíteni magatokon ti is megtanulhattok.

Elérhető a skype julamami.julamami,

Julamami Generációs Jelei facebook.

Csinálhatunk tanuló csoportot,

olyankor engedményeket adok,

a jó minőségre, nagyon vigyázok.

Tolmáccsal is, szívesen dolgozom,

előtte a fordításához pontosan betanítom.

Van jó minőséget adva, tapasztalatom, egyedül

 dolgozom, betanított csoportokon gondolkodom.

+36 30 2470 589 telefonon elérhető vagyok.

Ismerem mint a tenyeremet, én igen és

 ti, hogy vagytok a „tenyérjeleitekkel”.

Inkább másra bízzátok, mint tanulnátok.

Magyarországról, Pakson a HergálHázból,

Szeretettel. Julamami

Ne add fel,

ne tűnj el,

a Hazádat

végleg, ne

hagyd el.

Ne álljál

meg, ha a

 hasonlóknak

ráépítését is, tán

megoldottad már.

Az emberismeret

nagyon fontos, az

 intelligenseket te

is bevonzhatod.

Hiteles leszel,

ha ismered, s

meg is éled a

 saját sorsod.

Amikor már a

többieknek

sikerére

utazol.

Velük

is úgy

teszel,

mintha,

adnál te.

Miközben

elveszed, a

 tartásukat és

a méltóságukat.

Magad szerint jóba,

önmaguknak meg

 az ismeretlenbe.

A látványosba,

tetszetősbe,

gazdagnak

láttatni, őket

is felemelted.

Elveszíthetik a

megszokottat,

de nincsenek

is otthon ők,

abban az új

rezgésben.

Vezetésük

helyett, ott,

megvezetted.

A talpuk alatt a

talaj, már nincs, de a

 tartásukat megkeresik.

Ne hidd azt, hogy vége,

fordulj meg, meglátod,

a sorsod előrerakott.

Vajon a te sorsod-e

mindaz, mert tán

nekik lehet, nem

is a sorsuk az.

Az idő,

a párod,

a sorsod,

az Istennél.

Belerajzolta

a tenyeredbe,

egy van belőled,

ezt ne felejtsed el.

Könnyebb akkor már,

ha leolvasni is tudod,

milyen jel mit jelent.

Hol vannak azok az

ismétlődő jelek, ami

figyelmeztetne téged.

Ne térjél el tőle nagyon.

Láthatóak a határaid ott,

jó életed lehet, akkor is.

Ha a jeleket elolvasva,

 be is éred azzal, amit,

a sorsod mutat mint

a lehetőségeidet.

Kezdheted tenni,

amit a te elődeid

nem tettek meg.

Nincs is miért

kialakulnia,

az irigység,

nem lesz ott

honos, ahol

van alapban

tisztelet és

szeretet.

Azt

látják,

a zsengék

abban nőnek.

Mindig van mit

megelőzni, persze

ahhoz ismerni fontos,

a mihez képest, a most.

Amikor az ember már oda

eljutott, akkor sem kesereg,

ha sok éve rajta gyakorolna,

néhány jól elrugaszkodott.

Az irigység eluralhat akkor

is, ha másképp nem adott.

Az irigység csak a kezdet,

alapja lehet a következő,

körbefonó, lefele vivőnek.

Ott nincs megállj, amit lát

és megtetszik neki, viszi.

Kitalálja hozzá a módot,

csak azzal nem számol,

három éve kilátszik az,

amit erősen takargatna.

Benne van az ismétlése,

a kirezgésében, hiába, ah.

Ma még velem, holnap már

másokkal is megtörténhet.

Ha bármilyen magasságokat

érintesz, maradj egészségesen,

lelkes, szíves, gondolkodó ember.

Ha másképp már nem menne,

nézz a tenyeredbe, hinnye.

Látod összefüggésében,

magadat építheted vele.

Az Isten mindenből adott

mindenkinek, hogy nekik

megfelelően megéljenek.

A túlzásoktól óva inthet,

megéreznéd, ha ismernéd

a tenyeredben lévő sorsod.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, nem harcolnék se

veled, sem ellened, a nevelés

és oktatás, lehetőségének

keresése miatt jöttem ide.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v.

Online önismereti oktatásom. Szeretettel.

Julamami

Nem tartozom se ide, se oda,

aki éppen megtisztel az ő

érkezésével, hát pont oda.

Felébreszt az írás éjjelente,

ha éppen akkor áll az össze,

 leírom amerre viszi az ujjam,

  aludni megyek, ha már leírtam.

Nem szól az írás senkiről sem,

mindenkiről, aki észleli éppen,

2009. évben kezdtem a neten

írni, magam is meglepődtem

eleinte, de azóta belejöttem.

1999 óta diplomásan vagyok,

 prevenciós a hivatásomban,

megelőzőként oktatom azt,

amit feltaláltam, lerajzoltam.

Átlátta-e azt amit most láttat,

vagy magáról se a saját

terveit valósította meg.

Lehet, nem gondolt rá,

 önmagának is abban kell

élnie, ami megteremtődött.

Julamami Magyarosan Agyalósa

Igyekezni is kellene minden

olyan embernek az ő saját

szintjére lépnie, aki már

látja hiányzik még neki is,

ahhoz, hogy át tudja látni.

Ha sablonokra épül a mű,

s még az is lehet, hogy

valakinek a saját

életműve

vetül rá a

 többiekre.

Ők, annyira

igyekeztek

túlélni azt

ami éppen

adatott, hogy

észre sem vették,

valaki teljesen ridegen,

nem az emberiesség jelét

követte és sablon sorozatot

rakott oda, ahol az emberies

életminőség jobb lett volna.

Belesimulva a hétköznapba,

persze nem rólunk szólt és

nem is rólunk szól ma sem,

aki kapja marja, jó nagy lett

 általa is az ostorozó tábora,

s kilóg belőle a hamisa.

Amikor eléri azt,

amit elvártak

tőle, úgy is

le lesz az

is cserélve.

Jézus Mária

csodára várva

állnak és várják

ami nem történik.

Akik a sablonokat

legyártatták, azokat

ezek már nem is érintik,

ugyan miért is tennék azt

amit nem kértek sehogy,

észre sem vették, hogy

minden átfordult és

meg is változott.

Átlátni csak igen

kevesen látják át,

vannak akik úgy is

 teszik az ő dolgaikat,

köszönöm nélkül adnak,

hivatást gyakorolnak.

Kívánom a Hazánknak,

hogy hozzáértőkből

legyen ott is bőven,

ők nem mennek át,

betartják a tereket,

s a többieknek is adnak

lehetőségeket, hiszen ők az

intelligensek, arra születtek,

segítenek nem ártanak, meg

sem bántanak, elhivatottak.

Van, a bizonyos átmenet,

amíg a régi még van

várakozik, nem indul

az újabb, hiszen nincs

annak mása csak a sablon,

amibe ennyien meg úgysem

férnek a jóba, ők sem oda bele.

A veleszületetten a gyakorlatban

megélő, beleérzők, átlátók, kihallók

ennek a Hazának a minőségét adják.

Ugye már nem jön majd a kiszorítósdi,

annak megfelelően, hogy ki mikor

mire ébred, s jön meg ahhoz az ő

kedve éppen, kikkel kellene jól

kiszúrni, alaposan behatárolni.

A múlt elmúlt, aki nincs otthon

a most pillanatában, az régies,

a jelenben nem működőképes.

Színekkel megkülönböztetve,

vagy számtalan számozottra

váltódik, ha nincs elég szó a

szűkre szabott szótárakban.

Erősen jönnek a jelzések is

ide-oda, amoda nem, előre-

hátra oldalra semmiképpen.

Nem hiszik el, de annyira jó

lett a mű, hogy kénytelenek is

azt követni, addig másra nincs is

idő gondolni, a jeleket megnézni,

a figyelmüket azzal is jól lekötni.

S rájött-e már aki ezt kidolgozta,

hogy miért fizették meg annyira,

ugye még van pironkodó perce is,

ha túl is lépett az érzésein végleg.

Ó vegyék már észre, nincsenek

már hétköznapok csak az ami

másoknak a jól kitalált, feltálalt

ünnepi hangulat, ki tudja mitől és

éppen mi miatt, az örömben sima.

Nem figyelve senki másokra, nem is

divat az már, túl egyoldalú lett az a

batár, s abból nem jut, mert az lett

tuningolva, hogy esetleg járna, de

nem jár, ha nem mégy jól utána.

Az is megvan már hova megy,

utána az ami nem kellett, hisz

nem kérték, hogyha azt sem

tudták, hogy azt is lehetne.

Mikor fordult ki az aki ezt

kitalálta, fordítva gyártja,

hogy mire rájönnek azok

akiknek az megjárna, tán

megint át lett már váltva.

A malomjátékban a csiki-

csuki ennek a megfelelője,

ő már tudja, nem jutsz előre,

de hagyja, hogy legyen hozzá

kedved, menjen bele mindened.

S akkor már neked is szűkebb az

a tered, amivel jól élhetsz, s majd

meglátod, ha nem volt neked sem

akkor arra gondoskodó gondolatod,

hát most már a végkifejletet átlátod.

S mondjad, van-e neked igaz barátod,

vagy legyőzted már magadban azt is,

ami abban volt és még megtartotta,

benned az emberiest, vagy már te is

csak az üzleti barátságokat ismered fel.

S mond miben hiszel, vagy kiknek most,

azoknak akik fontosak lettek és kötelező

elhinned azt amit mondanak, vagy még van

önálló gondolatod, vagy már azt is titkolod.

Hiszen akkor nem férnél bele a sablonba,

még kikezdenének a te gondolatodért,

s akkor oda ám a nagy látszatos jólét.

Van az Isten, én tudom, te meg majd,

eljutsz oda, hogy nem is csak mondod,

elhiszed, tudni fogod, nem érted szól az

 a sok kiváltság, hanem mindannyiunkról,

ha azt a Hazánknak szánták, az a miénk is.

Tán van még egy kevés idő arra, hogy te is

észrevedd, átfordultunk, a gyors pörgés

megcsinálta a jó minőségű saját utunk.

Julamami Magyaros Agyalósa oktatás.

Emberiesként adunk és kapunk,

s ez természetes lett nekünk,

jó értelemben értjük mindezt.

Nem halmoztunk, elfogadóak is

lettünk, a tolerancia a hétköznapunk,

a tehetségünk által tesszük a dolgunkat,

kinek miben adatott meg, abban éli meg.

Az alázat a részünkké vált, így tudjuk azt

is kibírni amiért tán ordítanának sokan,

mert nem tudják még, hogy hiába van.

A kísérlet szinte tökéletesre sikerült,

gratulálnék ha abban olyat is találnék,

bocsánatot kérek naponta többször is,

az oktatás közben teljesen hétköznapi.

Amikor megtisztelnek, s a tanácsomért

ide eljönnek, s láthatom a következőket

generációsan is, az valóság nem hamis.

Ne vedd el a mások kiteljesedésének a

lehetőségét, vágd inkább zsebre mind

a két kezedet, legalább néha legyen,

abból levegővételnyi szünet, ne a

szüreten járjon csak a te eszed,

ha nem vetettél, miért aratnál.

Ne magadnak tudjad be azt ami

másnak a gyümölcse lenne, ha

tudnának róla, megköszönnék.

Amit másoknak adott az Isten,

nem lehet az csak átmenetileg

nálad, még ha birtokolod is,

te is tudod, nem illet meg.

Attól, hogy nem engeded

őt a saját nagyságának is

megfelelően nevesedni,

azzal leszel magad senki.

S úgy nyújtsad a kezed,

ha azt belülről is érzed,

jobb a zsebre tett kezedet

nézni, mint a megalázó üres

kezeidet érdemtelen rázni.

S te úgy lépjél a jövőd felé,

hogyha visszanézel, ne

 csak a változtatásokat

láthasd, leljél közte

gyöngyszemeket,

amiket az Isten

értékesekké

teremtett,

maradnak.

Az meg nem is

változtathatja

 ember nem,

vagy ha tán

lenne bátor

s tenne olyat,

magára vessen,

ha minden vissza is

 pördül egy pillanat alatt.

Láthatóvá válik minden mű,

ami általa lett mondvacsinált.

A természetes tisztelete, az

élet spirálja átfordulhat,

ha az Isten úgy dönt,

akkor úgy lesz az.

Emberiesnek

születtünk mi

mind, ismerd

meg a határaid,

hogy túl ne menj,

a kezelhetőségedet

lássad át, ne mások után

menj, a saját életedet éljed.

Kívánok minden jóérzésű

embernek jó szerencsét.

Szeretettel. Julamami

Minta vagy, ahogy bánsz a többiekkel,

úgy bánnak majd, alkalomadtán veled.

Ha alázat nincsen benned, hát,

ne foglalkozzál emberekkel.

Nem az a dolgod, hogy kritikusa,

bírálója legyél, hanem, aki, megérti.

Miért, járja a másik utat, a gyermeked,

hozzáértően, segítője szükséges legyél.

Ismered-e a sorsodat, generációs jeled,

ha nem is ismered, hát, akkor, mihez

képest, éled aszerint, az életed,

úgy, ahogy.

Mitől van,

a tartásod,

kihez képest,

tartasz ott, ahol.

Mi adja, a napi sikert,

neked, amiből táplálkozik

a gondolkodó agyad, azt a.

Milyen módon számolsz el,

magaddal, hogy a lelkes, szíves,

gondolkodó énednek megtartó

ereje legyen. Mikor ébredtél rá,

hogy van saját lelkes, szíves éned.

A gondolkodó agyad adhatja-e rá

a döntéseidet, nyugtázhatod-e,

hogy a saját életedet éled-e, ah.

Vagy, más mintáját követed.

S csak várod és várod,

hogy majd egyszer,

megérkezik

a saját

sorsod.

Önismereti

oktatás, neked.

Akinek van igénye

arra, hogy a saját

sorsával, majd,

a következő,

generációd

alapjait is,

csináljad.

Olvasd el, a

 szinteden,

az életed,

teljesen

más.

Nem

ígéret ez,

másokkal,

megtörténik,

már naponta.

A sorukat élik,

nyugtázva,

tartást ad.

Ha eddig,

nem is

tudtál

róla.

Szép napot.

Jelentkezz be.

+36 30 2470 589,

 ha komolyan

gondolod,

hinnye, azt a.

Julamami

Kérem ne olvassa el, ne bosszantsa fel magát, ez itt maga a valóság.

Miért csapná be magát, azzal ha rájönne, ah, sokan látják a hamisat,

ha kikopott már a hozzáértő, marad az alacsony szinten lévő, hinnye.

Ha egyszer hagyták, mert nem látták át, se nem értették a miérteket,

hát rákapott és feltételezi, magas szinten sem veszik észre, azt sem.

Pont az a megtartó erejük, hogy el sem hiszik még a tanultak sem,

amit látnak az úgy is van, jól kitaláltan, csinálnak hülyét az okosból.

Hát nyugodtak, mert ha a  pénztengerek látják, tán felelősek értünk.

A lent és fent, amiért tenni nem szeretnének, csak aratni mert lehet.

Bocsánatot kérek, amit lehet, azt még nem biztos, hogy szabadna ah.

Előbb – utóbb, megint nagyobbat profitál a hamis, mint amit elbírna,

akkor meg már kilóg a lónak a patája és abban nem mehet el a bálba.

Hát van a jól bevált Istentől való, kezd el még egyszer, még egyszer.

Mond hova lett, az értelmes, tartalmas életed, az egyszerűséged

helyett, mihez képest lett, már megint csak neked, mindened.

Összeszutykolódsz hát a túlzóban, az  önmagad fölöttiben,

majd lesz valaki akire ráerőlteted magad, milyen méltatlan

kénytelen kelletlen, miért kell lesüllyednek hozzájuk, ah.

Nem várok mást, mint a lehetőségemet, ahhoz,

amit feltaláltam, aztán megint röhöghetnek,

nyugodtan, hiszen rajtunk gazdagodtak.

Átlátva az egészet összefüggésében, a

 túlzóan hiteltelen nagy bevételekből

vissza lehet adni, ahonnan elvettek.

Munkát nekem egyszer sem adtak.

Vegyék hát úgy, ez az ajándékom,

 kiírom, hátha jót tesz másoknak is.

Hiszen nagyon kevés a kiváltságos, ne

 csodálkozzon, ha nem marad tartásos.

Ha körbe nem érhetek, ki nem

teljesíthetem azt,

amit meg és

feltaláltam,

akkor én

vajon miért

születtem pont ide.

Ah, az ilyen egyszerű

emberekből,vagyunk ám sokan.

Valahogy, velünk nem terveznek,

mert tudják, megszoktuk azt, hogy

teremtjük a szépet és jókat. Nem

lakjuk le, azt sem,  ami mások által

teremtődött szépnek és jóknak.

Annyi mindent elvárnak és

még és még elvárnak,

pedig teljesítettünk,

magunkhoz képest,

már nagyon sokat.

Túl magasan vannak.

Talán egy megfelelő

magasságból mint egy

lesben állva, nézik azt.

Ah, hogyan ne tudjuk,

időben megcsinálni a

saját sorsunkat.

Hiszen addig,

használhatják

a tudásunkat, ah

miért vennék meg,

Tán csak mi maradtunk

itthon Hazaszeretőként.

Rájuk nem vonatkozik az

se, ami nekünk természetes lett.

Nincs hova fordulni, érdemben, nem

veszik komolyan, hiszen nem találtak fel.

Azt gondolják, az életet élvezni születtek,

mindent lehet, hiszen maguknak gyártják.

Nem számítanak, a talajtalanná váló többiek.

Állj meg, nézz magad körül szét, szépen kérlek, ne

 csak a kicsi körödet fussad meg, talán az már fárasztó,

amit másokért sosem tennél meg, ah, magadért szükséges lesz.

Óvatosan mondom, ne húzgáljátok ki, a gyökereiket alkotóknak, az

emberségesen is természetes, életszerűen élhető maradványait is.

Ah, mert azokkal, amit összeollóztak, csak a sikerre vágytak, most

már behelyettesíteni a valóság helyett, nem tudnak, kilátszik az is.

Nem emberesedtek a tudás által, mert az nincs, csak mondvacsinált,

általa jó minőségű  életet élni, nem lehet. Az is látható, ám, csak saját

magukra gondoltak, nagyon alacsony szinthez adták azon nevet, aki,

nem is gondolta, hogy ilyen is megtörténhet vele, a saját Hazájában.

Nem tudják, őket helyettesíteni, akik a fel, meg és kitalálóik  voltak,

az élhető jónak és az életszerű szépnek. Emelték fel a tudásuk által,

az életminőségét sokaknak, ha megtisztelően, oktatva nevelődtek.

 Az egyszerű  tartást és emberi méltóságot megtartó, másokra is

gondoló adni tudót, helyettesíteni, se behelyettesíteni nem lehet.

Amikor ráébrednek az emberek, hogy már megint ugyanaz történt,

ah,  kimaradtak, a jóból és szépből, az élhető, tartást adó sorsukból.

Nem harcolni születtem, az életemet mindeddig végig küzdöttem,

ha hitelesnek érzed azt amit írok, tanuld tőlem amit én már tudok.

Vagy, legalább gondolkodjál el, mit hagysz

hátra a következő generációknak.

Számomra sikeres minden nap,

magam teremtettem meg, aki csak

tehette rántott egyet a sorsomon. Nem

tudtam mit tenni, hagytam, de azt is tudom,

ah, elszáll az aktuálisan rózsaszínné tett hamisság is.

Megint és újra megtalálnának, hogy merítsenek, az élhető

jóból és szépből. Nem  gondolkodnak el azon, miért csak nekik

járna mindannak a gyümölcse, miért mások szenvedik, van az Isten.

Ha a saját szintedet nem emeled meg jó minőségű élhetőre, hiába az,

ha pénzben, vagyonban hagyod a szeretteidre. Majd az irigység, na

meg a hamisság, megkeseríti, élhetetlen minőségűvé teszi, hinnye.

Önismereti oktatás, aprópénzes nyugdíjasként, ilyen címe lett,

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), az eredetije,

Julamami a védjegy. Tudom, hogy nem érdekli azokat,

akik már bármit megtehetnek, mert úgy döntöttek.

Tanulj, fejleszd magadat, ne üresítsed ki az agyadat,

hagyjad meg benne az élhető tartalmat, az ürességben

ne emeljed még a saját ötlettel se magadat, már kevés az.

Lenézhetsz, körbevehetsz hamissággal, nem az én dolgom  az.

Kitartok abban, az egyszerű élet, az nagyszerű, ha van hozzá agyad.

Ah, jön a ráadás bocsánatot kérek, akit megérintett a mai valóságról

írásom, várom az oktatásomra jelentkezőnek, ne bánja néha nevelek.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból Heringes Árpádné e.v.

Műhely, a  megelőzésért. Online önismereti oktatásom.

Figyelj a mára, a most pillanatára,

önmagadra, nem

másokra

várva,

hátha.

Megjön

az eszed,

a saját

sorsodhoz.

Van aki közelebb

van a rosszhoz, még

nem fogta fel, hogy

a jó energiákban

vagyunk, 4. éve.

Hiába veszi

el, a másét,

nem

lehet

az övé.

Leépül

általa,

a lelkes,

a szíves, s

a gondolkodó

énje, hinnye.

Arra sem

gondol,

kiül ám, az arcára,

amivel a többieket,

becsapni akarja.

Hiába, nem tud,

visszamenni,

az annak

megfelelő

korba, ah.

Legfeljebb

a saját,

addigi

életét

alaposan

elrontja.

Azután már

hiába, elmegy

az idő, nem

tartozik

sehova.

Nem bíznak

benne, mert a

többieknek az

életminőségét

megrongálta, ah.

Önismereti oktatásnak,

nevezik, azt, ami, régóta vár.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” néven került be,

az igényesekhez, ők tanulják.

Védjegyes, az oktatás formája.

Felkészülve arra, hogyha,

bármilyen, szint, érinti,

az életüket, értetlenkedők,

tájékozatlanok, ne legyenek.

Nem mondhatja senki sem, hogy

nem szóltam időben, igyekszem,

bejuttatni, ennek is már, 7. éve.

Lehetne, minden, családban,

legalább egy ember, aki

érti a többieket.

Azt is, hogy

ők, éppen,

mit, nem,

értenek.

A tapasztaló

éveim száma,

már a 24., így,

mondhatom,

Hazaértem.

Megértettem,

körbeértek, azok,

amik, régen még,

megrekesztettek.

Ne vesződjek vele,

adjam el, annak az

értőnek, aki tudja,

miért veszi meg.

julamami@gmail.com,

a vételi szándékát,

fejtse ki, válaszolok.

Az üzletemberek,

nagy bevételekre  is,

számíthatnak, mert az

oktatás rajzos formája,

jól működik, kicsiben.

Eddig másképp gondoltam,

mivel segítő vagyok, ennek az

eladásával is segíteni akartam, ah.

Azt gondoltam, vegye meg a Hazám,

és adja, ingyenesen közre a tudásnak,

ezt, a nem hétköznapi formáját.

Megalázódni, nincs igényem.

Botcsinálta üzletasszonyként,

rábíznám a hozzáértőre, hinnye.

Nem velem van a gond,

ha még nem érted, majd,

egyszer, megérted a miértet.

Addig is kívánok, tisztelettel,

kellemes időtöltést, minden

jóérzésű, gondolkodónak.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

Elönti az emberségest időnként, az egészséges hála érzése.

Ne tévedj,  ne menj el mellette, ne távolodjál el tőle messzire.

Mert nem mindegy, hogy feloldod-e,

a lelked bugyrából az éppen

aktuális, emberesítő,

feltörekvő  érzést, vagy halogatod.

Míg egyszer csak, téged,

a lelkiismereted, alaposan megdolgoz.

Emlékszel apám, ott ahol időzöl éppen.

Mennyit mondogattad, ami nem

esik jól azt ne edd meg, haraggal ne döntsél,

beszéljétek előbb meg, meggondolatlanul ne lépjél.

Jól figyeltél  rám apám, vakaréknak mondtál, vagy Julának.

Volt, hogy gyakran mondtad, hogy köszönd meg, köszönd meg, ah.

Hát itt van, eljött az ideje a köszönetnek. Régen történtek meg ezek,

ne tévesszen meg senkit sem,  más lett azóta a helyzet, hinnye, ah.

Azon legyen minden jóérzésű, hogy a természetes a régi legyen.

Az EHE, vidáman pöffentett, nem

szép,  de kék volt, hűségesen vitt és hozott,

jártam a járást, sokat

voltam úton.

Trabantostól úsztam az árral,

abban az adott

helyzetben,

átadtam magam a természet erejének.

Hangosan mondtam  az

imát és

nagyon szorgalmasan.

Néztem a lehetőségeimet,

ha belecsúsznék a mély árokba,

magamért mit tehetnék, megúsztam.

Éreztem, a rettenetes felhőszakadásban,

természetesen nagy az erő és valami rend

is van,

köszönöm Isten.

Defektet kapott az EHE,

kerestem az emelőt a csomagtartóban.

Hirtelen

megállt mögöttem,

két nagy teherautó kiszálltak belőle hárman.

Kérdezték segíthetne-e, felemelték és percek

alatt lecserélték a defektes kereket az ép kerékre,

jó érzés maradt,

köszönöm az emberségüket.

Az első hó esett azon a télen és mentem  és mentem, akkor, azzal

kerestem  a kenyeremet. Óvatlan pillanatomban kicsit megcsúsztam,

az egyik kerékkel,  az éppen csak, árokban landoltam.

Jött arra, a nagytiszteletű apa és a fia,

látták, azzal én egyedül nem boldogulok.

Kérdezték segíthetnek-e, megemelték kicsit, az EHE

máris újra az úton volt, beszélgettünk és vittem az első kötvényt.

Köszönöm az emberségüket, a velejárót, a hármunknak jó üzletet.

Talán a legtöbbször azok jutnak eszembe,  akik segítettek a nagy

bajban az építkezésen. Köszönöm, emberségesen állták a sarat,

áldja meg az Isten

 minden földi jóval mindannyiukat, emberségből  jeles.

Boldog ünnepeket kívánok jó emberek. Tiszteletem.

az összes embernek,

akik nem ártanak senkinek.

 S akikkel

már ültem szemben, nekik  is

kívánok minden földi jót,

  köszönöm, meg vagyok tisztelve.

Elnézésüket kérem, ha azt mondom,

hogy megelőzésként, vállalni már nem tudom.

Átadnám a tudást, az arra éretteknek, hinnye.

25. éve ez a hivatásom, már megszenvedtem érte,

hogy megelőzésként gyakorolhatom, prevenciós vagyok.

Szívesen, lelkesen, gondolkodóként oktatom, nevelek általa.

Önismereti oktatás, Műhely, a megelőzésért e.v. által tanulhatja.

H.Nagy Júlia, Julamami, Heringes Árpádné

Ha köszönt a múltad, nem váltottál szintet, ismétlésben vagy.

Ha nem tervezel,  ugyan, mit, hogyan érnéd még időben el,

azt ami a boldogulás érzését adja.

Loholsz, kapkodsz,

a boldogságot

keresed a

 pénzben.

Pedig,

könnyen

lehet, észre sem vetted menet közben,

ah, hiszen boldogulsz, már boldog vagy.

Talán a mások szerinti jót és szépet várod,

biza elmegy a sok energiád, a folyamatos váltásra.

A változatosságra való igényed azt jelenti, magad felé

nem  teljesítettél eleget. Gyakran jót tesz a mókuskerék,

hogy felismerjed a lépést. Ne mástól várjad az elismerést,

igazítsad meg a belső tartásodat, örülj, hogy emberséges vagy.

Nem a kirakat adja a valóságot, a történés benned nyugtázza a  jót.

Amikor le tudsz mondani olyanról, amit megengedhetnél, magadnak.

Eléred, a teljes érzés adja, belül hozzá a tartásodat, látható az alázat.

 Ugyanazt az érzést adja, mintha a könnyűben túl jól menne a dolgod,

a könnyen jött úgy is megy, ha körbenézel magad körül látható lesz.

Igazítsd meg a tartásodat, ne hagyjad kallódni hát a méltóságodat,

ha megszenvedted, viseljed jól annak a következményeit mind.

Valamit teremts meg, amit addig nem lehetett,

csak magadért, neked megjárót tegyél.

A lelkes,  szíves,  gondolkodó énedre

mint belső kontrollodra figyeljél.

Beszéljétek  át, ki miben van éppen,

mit szeretne elérni, önmagáért,

ahhoz legyetek segítség egymásnak.

A sorsod adott, ha elérted azt amit

lehetett, a generációs feladatodat

keresd meg és időben teljesítsed.

Ne mástól várjad, ne tedd kockára

amiért megszenvedtél, tartást ad az.

Akkor gondolj nagyobb felelősségre, ha

magad felé is, már jól teljesítettél, hinnye.

Benne van a lelkes, szíves, gondolkodó énedben

a tudás, hozzá a tartás és  az emberi méltóságod.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Tiszteletem.

Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti

oktatásom( a találmányom). Szeretettel. Julamami

Karácsony estére, várakozva, ez jutott

eszembe, a készülődés meghittségét keresve.

Azon legyél, kérlek, ha lehet, hogy ne vigyed,

haza azt, amivel, mások pakoltak meg téged.

Mondjál el egy imát, ha lehet, hogy a, szeretet

helyett, ne, a külvilág zajának áradását vigyed.

Életszerűen, boldogulni, az egyszerűben, a

 saját sorsomat betartva, a generációsat látva.

Az Isten, úgy tudom, nem tett különbséget,

emberi teremtményei között.

Nem számolta ki,

ki látható,

ki meg,

árnyékban

marad majd,

önmagához

képest.

Uram Isten,

mennyi lehet,

a kiüresedett,

annak következtében.

Nagy gondban lesz majd,

aki nem tud elszámolni, a

saját lelkiismeretével, ah.

Miért nem tanulta meg,

azt amit mások hoztak,

tehetségnek. S adta

volna a közösbe

ő is, a tudását.

Ügyeletet vállalt,

a gyermekei, jó helyen,

a szüleinél, a szeretetben.

A párja, külföldről autózik,

hosszú az út, még, hazafelé.

Ő meg, addig, hogy hamarabb,

nagyobb

lakásba,

tudjanak költözni,

gyakran vállalt, ügyeletet.

Különböző neműek

a gyermekeik,

úgy egészséges,

ha külön szobában, nőnek fel.

Megérkezett a mentő, sérültet hoztak.

Beöltözve várják, látja, a szeme sérült,

elkezdi letisztítani, a sérülés környékét.

Ahogy, láthatóvá válik, az öregembernek

az arca, ráismer. Gyermekkora legnagyobb

negatív élményét, adta, amikor, megtagadta,

a fizetségét az apja által elvégzett munkának.

Sokat dolgoztak a szülei, az apja, kaszálást is

vállalt, miután hazaért, délután a munkából.

Bezárt volna a kisbolt, otthon meg elfogyott

a vacsorának való, meg reggelre, a kenyér.

Az anyjuk küldte őket, kérjék el a munka

után járót, hogy vegyenek, ami még kell.

A nagydarab ember, kijött a kapuhoz,

az alkarjára folyt, a zsíros hús szaftja.

Tolta befele, az óriási kenyérszeletet,

a jól megpakolt, nagydarab hússal.

Szinte együtt nyeltek, egy üreset,

megszégyenültek, amikor azt,

mondta, maradt még munka.

Majd, holnap kifizeti, azzal

együtt. Összetévesztette,

az apátok, a sorrendet, több az

 éhes száj nálatok, mint a munkához az idő.

A öregember is felismerte, az, akkori, legkisebbet,

mert ő volt aki megszólalt. Amíg a többiek, az ujjukkal,

bökdösték, nem akarták, válaszul kapni, azt, hogy nem.

Kicsurrant, az öregember könnye, bocsánat, nyögte. Meg

tudjuk menteni, a szemét, mondta neki, vigasznak szánva.

Eszébe jutott, mennyit dolgoztak, a szülei, hogy nekik, ne,

ugyanaz a sors jusson, tanuljanak, különb életet éljenek.

Úgy végezte el, a varrást, nyoma se maradjon, annak,

hogy sérülés volt, ott, valamikor, valami, miatt.

Tartást, méltóságot adott neki a hivatása.

Örült, hogy onnan származik, ahonnan.

A kevés pénz, sok mindenre megtanította,

mert, használták az eszüket, gondolkodtak.

Van amelyikük, a munkás életet választotta,

mert ott tudott kibontakozni, sikeressé lenni.

Nem találkoznak gyakran, de tudnak őszintén

örülni egymásnak, szeretetben időznek együtt.

Ha bármilyen, magasságokat is érsz el, maradj,

minden, körülmények, között, emberséges.

Az embert, a lelkes, a szíves, a gondolkodó,

énje, folyamatosan kontrollálná, ha hagyná.

Adjon az Isten, minden földi jóból, szépből.

Boldog ünnepeket kívánok, mindenkinek.

Tisztelettel, megbecsülve, élni, könnyebb.

Magyarországról,

Pakson, a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Hol húzod meg magad szeretet,

aggódva, hogy a sablonba

úgy terelnek bele,

nem kérdezték,

szeretnéd-e.

Oly sok évig,

kerestelek, s

 amikor már rád

 lelhettem végre,

sem örülhettem.

Mert akik éhezték

a létezésedet remélve,

szerezték és nem kérték.

Beterelve mint a tárgyat,

nincs más lehetőséged,

hagyod, lesz amit kapsz.

Ha akarod, ha nem is

akarod, keseredsz

bele, abba amit

hagytak neked.

Nem számoltak

azzal létezel, hisz

nem látszol ki ott.

Nem kérdeztek,

betereltek, hát

már tudod, mit

érezhetnek.

Nem tennél,

olyat soha,

mégis

kapod.

Aztán

ugyan,

miért

nem,

egymáson

gyakoroltok.

Belegondoltok

abba, hogy amit

tesztek mások

ellen, holnap

azt élitek.

Kicsiben

és nagyban

ugyanaz van.

Amit másokkal

teszel, veled is

úgy lesz és

sorokban,

felsorolva is

mondhatnám.

Hát miért nem

fontos az ember,

miért nem lehet,

a legnagyobb érték.

Valakik azt is akkor

megszenvedték.

Amíg elértünk

oda, tisztelet,

becsület,

legyen

ottan

bőven,

vihessen

a zsenge is tán,

onnan kimenőben.

Volt, hogy sokan

együtt nevettünk,

a hatásától kicsit

megrendültünk.

A sírás már nem

elérzékenyülés,

inkább a lehetőség

hiányából eredő,

tehetetlenség.

Ébredj,

ember,

szédítő

lehet az,

ami ott

kecsegtet.

Mintha nem

is a mi Hazánk

lenne, keresem

a boldogulásnak

a megszokottan,

megdolgoztam,

érte érzését.

Nem lelem,

ahova csak

nyúlnék, ott az

 (el üzletiesedett).

Aki nem üzletelni

született, tán mind

fölösleges, csak nem.

Ah miért nincs otthon

már nálatok a tisztelet,

hol lehet, hova lett az, ah,

ami ki nem üresedhetett.

A lelkes, szíves, emberies,

gondolkodó, miért nincs

a bizalom szó mögött az

érzés, megbízható és

hiteles, emberies.

Nem gondolom,

hogy csak nekem

hiányozna, ami ott

volt megszokottan

és természetesen.

Aki nem sírt, amikor

megszületett, tettek

azért, hogy hallják azt.

Újjá születni, fejlődni

jöttünk mind a Világra,

örülni szeretnénk annak,

amit sikerült végigvinnünk.

A gyümölcsét magunk aratni

készülni, nyugodtan öregedni.

Kicsi a mi Hazánk ehhez, ha

nem lehet más érték, csak

amit pénzen lehet venni,

gyere elő szeretet kérlek.

Ah, mennyit kaptam érted,

mindvégig, kiállok melletted,

aztán majd a többiek is rájönnek, ah.

Tisztelet, megbecsülés, szeretet nélkül,

csak üresedő élet lehetséges, nem pótolható,

adok – kapok, a körforgásban benne maradok.

A lehetőség hiányában, szabad nem maradhatok.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a szépet, jót.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, eladó.

Olyan embernek ajánlanám vételre, aki tudja mit vesz

meg, nem a fiókba való, az embereknek tartást adó jó.

Nézz magadban szét, látod milyen szép, a lelkednek

tükre, mindannyiunknak így, adni születtünk mind.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

boldog ünnepeket kívánok.

szeretettel.

Julamami

Legyen szép ez a nap,

szeretetből vagy,

ha szabad,

hát áradj.

Az ismétlés

arra jó, hogy

felismerjed

magadban,

jó ember vagy.

Ne aggódj, ha

mások másképp

élnek, s neked

utánozni

nincs

kedved.

Éld meg

azt amivel

nem ártasz,

de az érzés

boldoggá

tesz,

tudod,

hogy te is vagy.

Amikor már érzed,

milyen a saját ritmusod,

na az egy sorsdöntő

pillanat lett.

Felszabadul

az érzés a

lelkedből,

adja a ritmust

a szíved, át is

gondolhatod,

jó az életed.

Rájöttem,

régen,

a séta

helyett,

csak siettem,

azt hittem az a saját

életritmusom nekem.

Megélések nélkül haladva,

nem lehet átvenni az életnek

ízét, se az aromáját.

Futva

rohanni,

s közben

kiüresedik

az érzés belül,

nem hallasz mást,

mint a loholás ritmusát,

s belőled kiüresedik a világ.

Ma már a napjaimat alázat

járja át, nyájig neveltem két

barikát, s most a velük jött

terelő gyors iramodását

látva, a futkározást

 meg is kapja.

Figyelj rá

ember,

ne

szédítsen el,

a hirtelen jött,

megcsillanó.

Amit nem te

teremtesz,

érzésben

nem a tied,

nem fejlődik

attól a lelked, a

szíved, gondolkodó

annak hiányától nem

lehetsz te se.

A tisztelet jó,

a szeretet szép,

vigyázzunk rá,

ne fussunk a

semmibe,

hahó.

Szeretetből,

tiszteletből,

legyen otthon

bőven, hogy

vihessenek ők is

belőle kimenőben.

A szerintem  valóságosról  írok itt, ugyan mond, hogy várhatod el

másoktól azt, amit nem tudsz megoldani, vagy sosem próbáltad, ah.

Teszem, ami a hivatásomban adott. Nem tartozom se ide,  sem oda,

tartozom az engemet megtisztelő, a generációs feladatainak

leolvasásáért, bejelentkezve érkezőhöz és

akkor csak ráfigyelek, éppen az ő sorsára.

Felismerted-e a saját életednek a ritmusát,

vagy a mások szekerét

tolod, tán csak vonszolod a sajátod, talán váltva is, mikor, hogy.

Van mindenkinek saját élete, annak a ritmusa is adott, megélné.

Ha a jóban, szépben, elvégezted a belülről általad felismerhető

 életszerűen élhető feladatodat,

megélhetnéd azt is, hiszen, ad majd másik fontosat a sorsod úgyis.

Amikor már felfogod, lenne a családod felé  is jó dolgod, az is adott.

Nem lesz,  sem unalmas, se üres napod, mire azokat időben

át is adod, hogy ne hátráltasd a következő generációt, ah.

Megismerheted, mi a sorsod,  hiszen mindazt átláthatod.

Fontosak-e, a működőképesek-e, a hétköznapjaidban

adott feladatok, jelzi azt is, a belső kontrollod.

A barátságot, nem vetjük le mint,

tavasszal a nagykabátot,

mert nehézkesnek találod.

Tán meggyőzhetnéd,

ah, miért legyőzni akarod.

A következő szintedet elérheted,

ha van hozzá már elég alázatod.

Persze, ha a nehezet választod.

Na hiszen, mi lesz

veled, az

ünnepi

érzések helyett,

a ridegség ürességében, ah,

ha a túlzottan könnyűt választod.

Ki szól hozzád úgy, hogy azáltal majd élhetően,

átmelegszik, a lelkes, szíves, gondolkodó éned neked.

Mert a kimondott szavak, megerősítenek abban a jóban, a

 szép is életszerű, az alapja annak, milyen egyszerű, lám a nagyszerű.

Ha odaadó tudsz lenni a sorsodhoz, a saját szinted mindig megélhető

úgy is. Nem ártasz közben senki másnak, éled, ami a jóból, a sajátod,

amit mások teremtettek meg maguknak, tiszteletben tartod, hinnye.

Legyen ahhoz is alázatod, a Hazájukban jó minőségben élhessenek, a

családjuknak megfelelően tudjanak teljesíteni, az emberségesek is.

Ha az egyik oldaladnak megfelelő feladatodat teljesítetted, nosza

láss neki a másik oldalad által kínált feladatodnak,  az is érted van.

Jó szerencsét emberségesek, a tiszteletből idővel kapni is lehet,

mert az nem ugyanazon érzés, mint amit elvárnak, kierőltetnek.

A belső kontrollod, a lelkes,  szíves, gondolkodó énednek a

gyümölcse,  nem  pótolható semmi leutánzottal, hinnye.

Ha bármilyen magasságokat is érnél el, a belső

kontrollod figyelmeztetésére figyelj,

maradj, minden körülmények

között emberséges.

Egy emberséges körforgásban vagyunk, minden jót és mást

is,  majd mindannyian, hasonlóképpen, amikor ott az ideje,

vissza is kapunk, hinnye.

Magyarországról,  Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.  Julamami

Ne add fel, addig ne válj  le, amíg nem  bizonyosodtál meg róla,

hogy úgy lenne értelme,  a Hazádat végleg ne hagyd el.

Ne vállalj fel olyat, amihez te még nem értesz,

megsértheted akinek tiszteletlen adnál,

vagy esendővé válsz, ahogy adsz.

Ha nem méred fel jól, őhozzá

a helyzetedet, kibúvót keres.

Nincs miért ahhoz szokjon,

hogy elfogadjon, ő adni tud.

Születetten hamis észlelő,

a hangokból kihallja azt ő.

Könnyen manipulálhatod

azokat, akiket azáltal,

hogy szinted fölébe

kerültél, lelaktad.

Tőlük várod el azt,

tudják megoldani

helyetted, mert

használod őket,

mint a tárgyaidat.

Egyre többet vársz

el, hogy maradhass.

Azt sem tudod hányan

sanyaroghatnak amiatt.

Ügyelve az elérthetőkre,

nem mennél a helyedre,

tán még akkor sem,

ha nagyon

csábító

lenne.

Tanulj,

tudnod

szükséges,

s már jövőre.

Mit jelenthet az,

hátha tisztelet van

eredendően benned.

Igyekezzél feltisztulni

és a jókat védelmezni.

Annyival a szintjük alatt

is tudjanak megmaradni.

Nélkülük mi lenne, azt,

ne akarjad tán kipróbálni.

Minden szavad és tetted is

minősít téged, el ne felejtsd.

Ha nem kapja meg, hát elveszi.

Védtelen lesz, a nagy tudású és

a kiemelkedően sikeresek sora.

Nincs szükség a feltalálásokra,

válogatás nélkül is kiemelkedik,

aki beáll, a nemlétező sorokba.

Lelakottan meg landol a sarokba.

Különös oktatás, nevelés, eladó.

Ne nyomhassa rád senki sem, azt a

bélyeget, nem akartad megtanulni se.

Tisztelettel éljél, hogy szerethető legyél.

Amit érted terített oda eléd az Isten, hogy ne

 tévedjél el, a sorsodat és generációsan is éljed meg.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, eladó,

tisztelettel ajánlom annak, aki érti mit vesz meg vele.

Maradhasson meg az elkövetkezőknek is, élni érdemes.

Tartás és méltóság nélkül, minek is neveznének tégedet.

Egy Haza ez csak egy, megteremtettük ide a szépet, s jót,

a tudásunk a miénk, azt nem akarják, ahhoz tanulni kéne.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.Julamami

Az útja szélén ácsorog, várja a hozzáértők tanácsát,  legott.

Nem tud róla,  nem látja ott, ahol gyakran időzik naponta.

Abban reménykedem, van valaki hozzáértő a Világban, aki már

értően átlátja, mit találtam meg, az emberek tenyereiben, hinnye.

Ráér már arra, hogy az egészet összefüggésében átlátva, elmondja

ott, ahol azt az érdemben értők, megtapasztalva, döntik  el, jöhet.

„Nem szereti, ha nevén szólítják,  aki után kapta a nevét,  őt nem

várta, hogy megszülessen, érezteti vele egész életében.

Álmos maradt a napja, nemcsak  a reggele,

nem tudott aludni,

álmodozni

szokott

éjjelente.

Mindazt a hiányt

átforgatta, azokra amit

tanulni, ahogy élni szeretne.

Jó helyre kell születni, szokta hallani, a

nagyapjától, akinek aprópénzes a nyugdíja,

pedig dolgozott, szorgalmasan egész életében.

Lyukas a cipője, hát flegma, nem  szívlelik érte az

iskolában, nem kérdezi senki, a miértjét, megbüntetik.

Az apja messze dolgozik, nem  talált olyan munkát, amivel

úgy fizetik, hogy több gyerekesen, jó minőségű életük legyen.

Nincs földjük,  ahol megtermelhetnék a zöldségeket, pedig  neki,

lenne kedve ahhoz, hogy túrja a földet. Kitalálta,  hogyan építene fel,

olyan sátrakat, ahol később télen is nevelnének, tavaszra ültethetőt.

Ő biztosan megbecsülné az embereket,  akik majd neki termelnének.

Látja már,  pedig még az életkora szerint gyermek, hogy lehet olyat

megtermelni, amibe eddig itt nem  volt érdemes, belekezdeni se”.

Vannak családok, akik megcsinálják a generációs feladataikat,

mások meg, csak élnek úgy,  ahogy éppen esik, puffan, ah.

Nincsen aki megmutatná, kiknek  hol  van az előre,

ami másoknak meg, a lefele irányt mutatja.

Látja kik azok, akik jó  minták lehetnének,

valami miatt őket nem engedik láttatni,

abban amit feltaláltak, megcsináltak.

Helyettük vannak a mondvacsináltak,

 mintha és mégse, nem természetesek.

Nem érti mire valók ezek, amikor minden

barátja valaki szeretne lenni, nem szeretne,

azért sokat dolgozni, inkább a könnyebbet keresik.

Amelyik családokban megtanultak jól dolgozni, oda nem hat,

bármilyen nem életszerűen, színesített kicifrázott életvitel, hinnye.

Ami erősen hathat a könnyen jött, az élvezhető élet utáni vágyúakra.

Tudják azok nem maradandóak, s nem jó minták, nem hagynak  jó és

szép életszerű nyomokat maguk után. Amelyik családban körbeért a

generációs feladat, „megcsinálta” aki arra született, előtte le a kalap.

Megadta a következő, másban tehetségesnek, a kezdethez az alapot.

Ha nincs olyan tehetséges, a következő generációból senki se, ahhoz,

ne erőltessék, hinnye, az alapja adott, az elődje azt megszenvedte.

Minden családban van egy ember, aki kiemelkedhet, a maga

generációs ágát viheti tovább és kerülhet fel a helyére.

Szinte minden családnak vannak olyan tagjai, akik

kiemelkedhetnének mint magas szintű művészek.

Vannak akik a jó munkabírásukkal, vagy az okos,

gondolkodó agyukkal, haladnak a saját szintjükig.

Nem láttam még a sokból, egyetlen családot sem,

ahol mindenki elérhetett minden földi jót, mert,

mindenki a tehetségéből bőséget teremthetett.

Hazaszerető lettem, bocsánatot kérek azért is,

hogy összefüggésében láthatom  az egészet.

Azon lennék, ha kapnék lehetőséget, hogy

megtalálnák a honfitársaim, mindazt a

jót és szépet, amit megélhetnének mind.

  A saját hozott és  az általunk megalkotott

 szinteken, ahova születtünk és ami a feladatunkká

lehetne, ha lennének, hozzáértő Hazaszeretők sokan.

Tán nem érnék be a középszerűségre születetteknek,

a csak akaratból törekvésével, a taposómalmával, hinnye.

Ide születtünk, itt nevelődtek, neveltük magunkat többen,

van tapasztalat sok munkával, ah, a saját életminőségünk alatt.

Komoly lelkierő szükséges ahhoz, hogy a távolság ne  gyűrje le,

 a család fontosságát és a szeretet erejét, ismerjék a gyakorlatban.

A mondvacsinált és az életszerű között van az élhető minőségű élet.

Itt vagyunk, várjuk a jól megérdemelt szépet és jót, akik ide tettünk.

Építgettünk a saját életritmusunknak, tehetségünknek  megfelelően.

Mivel mindig a nehézben, hát nem is értem, hol lehet az emberséges,

aki átlátja már az egészet. Vagy menet közben belefáradt abba,

amit felvállalt, mert annyira sokszorosan meglenne tán mindene.

Már nincs motivációja, vagy túl sok  körülötte a nehézben is laza,

ami az értelmes életért sokat tevőket nem segíti, inkább gátolja.

Na meg azt is látja, az aki át nem látva is dönthet, a többiek felett.

Látszik ami látható, felszínen az is, amire nem gondoltak sokan,

a Hazánkban sok – sok intelligens ember született, vezetőknek

szánta őket a teremtő Isten, hiszen megvan bennük hozzá minden.

Hát, 68 az éveimnek  a száma, tíz évem ment el, magamhoz képest a

semmibe. Nem  tudtam kiteljesedni  úgy, hogy megfelelő pénz nélkül

meg tudjam csinálni azt, amit mások hétköznapinak vélhetnek,

nem lett meg. Nem értettem a pénzhez, így hiába ismernek, a

Világban, mint Julamami  védjegy, nem hozott pénzt megfelelően.

Mindenféle oka volt annak, hogy nem tudtam megszólítani őket.

Pedig lehet,  hogy vannak olyan emberségesek, akik  tettek a

Hazánkért sokat, de a saját magasságukba még nem kerülhettek.

Meg és feltaláltam a tartást, emberi méltóságot megtartó, jeleket.

Mindenkinek más és mást adott tehetségként az Isten, okos  agyat,

tán intelligenciával áldotta meg a teremtő, mind máshogy. Csupán, a

hozzáértés hiányzik. A gyakorlat és az elmélet, együtt működhetne,

mind a két oldalunkkal a jót építve, nem esnének sokan a könnyűbe.

Átcsoportosításnak nevezem, jól működik, nem épülnek le közben.

Megtanulhatnák sokan, átlátni, megérezni, kihallani, az oktatásban,

nevelésben alkalmazhatnák, nem lenne keserű a tehetséges diák.

Hát  akkor most bocsánatot is kérek és azt, ne legyen több, se

gátló, sem hozzá ugyan nem  értő fék, de legalább rosszakaró se, ah.

Legyen minden emberségesnek, szép és jó napja, tiszteletem, hinnye.

Julamami

Látsz-e magad körül szeretetbenelni,

vagy csak álmodsz róla, de nem

tettél még érte soha.

Megült benned az

irigység, ha látsz

valami olyat is,

amire te magad,

képtelen vagy.

Nem nőttél általa,

nincs benned olyan

érzés, hogy neked

lenne fontos azt,

megtanulni.

Adni,

adni,

adni,

s nem

várni,

semmi

olyat, ami

csak a te

igényed

maradt.

Meglátni a

hétköznapivá

vált csodát,

nahát, nahát,

szeretetre vár,

azt áhítja a Világ.

Megelőzésben az

amit látok egészen

más, mint akik azt

feltételezik nincs,

nem lehet más.

Nem adom fel,

ne akarjál te se

lebeszélni róla.

Úgy látom, igény

lenne a szeretetre.

Amikor már ezzel a

szemüveggel nézed,

meglátsz olyat is amit,

mások még akkor nem.

Ahogy írom fordul át az

írásom, mondhatnám azt

is, íme lásd, a szeretetnek

a spirálja láthatóvá vált.

Lassan rá kell éberedjen

minden erre is igényes

ember, hogy ne várja,

önmaga csinálja meg.

A saját igényét növeli

általa, fejlődnie fontos

mindenkinek, hiszen a

lélek, a gondolkodó agy,

a szív, igényelné mindezt.

Különös oktatás, nevelés.

Magyarországon, Pakson

a Hergál Házban, online,

ha bárhol éltek a Világban.

Szeretettel. Julamami

A tiszteletből, egymás megbecsüléséből, legyen ottan

bőven, vihessenek belőle, ah, az ott időzők kimenőben.

A birtoklásnak a vágya emberi tulajdonság, mellé még

adott az Isten, sok minden mást, mint (együtt hatást).

  A kicsi és a nagy, együtt haladhatna, de nem lehet,

mert az egyik éppen kiteljesedne, a másiknak

meg erről fogalma sincsen.

Csupán azt észleli,

hogy türelmetlen a

másik, mert haladna.

Hiszen tudja, mi lenne

a sorsában a dolga,

na meg látja,

hogy a

generációs

feladatok,

rámaradtak.

Az életed során

úgy haladj, ah, vedd

észre nem egyedül vagy.

Hát hagyjad kiteljesedni azt,

aki éppen azért küzd, hogy

a sorsát körberendezhesse.

Adjon neked a szinteden belőle,

ha éppen adnia lenne szükséges,

 a sorsa egyensúlya miatt,  ah.

A párkapcsolatoknak nem lenne

idő előtt vége, ha tudnák az emberek,

adok – kapok, elrendezni a jóban, szépben.

Ismernék egymás sorsát és generációs dolgát.

Na meg, azt sem ártana tudni, hinnye, hogy

kinek mit lenne fontos továbbvinni a családján

belül úgy, hogy közben a többiek is haladjanak.

Ki miért tart ott, kinek miért szükséges várakoznia,

a másik miért siettetné, hogy haladjanak. Nem lenne

vita tárgya, elfogadóan, engedékenyen, jól bánnának,

az arra megkapott, jó szolgálatra váró, meglévő idővel.

Kiteljesedhetnének sok  családban sokan, nem lehetne

a gátja a tájékozatlan, ah, az összefüggésében látónak.

Megtaláltam az emberek tenyereiben, sok mindent,

amire szükségük lenne már, ahhoz, hogy teljesíteni

tudjanak, önmaguk és a családjuk felé, hinnye.

Vannak akik már megcsinálták és még nem

tudják élvezni az azzal járó életminőséget.

Önismereti oktatás, kölcsönös tisztelet, érted.

Két lábbal egyszerre ugrálni életszerűen

haladni, sokáig nem lehet, nem arra

teremtődött az ember. Egyik, aztán

a másik láb, minden ahhoz szolgál.

Legfeljebb gyakran találják magukat

a talajon, anélkül, hogy bármibe

elbotlottak volna, ha másoknak

akarnak megfelelni közben, ah.

A saját életedet éljed, közben

ne árts, se bánts, de magadra

is jól vigyázz, nem pótolhat

téged sem senki más, hinnye.

Ha az egéren a kereket le és fel,

pörgeted, majd meg is láthatod,

 spirálisan is átfordul az írásom.

Láttam én már karón (varnyút),

károgni is jó sokat, nem tudtam

gyermekkoromban azt felfogni,

miért olyan nagyon hangosak.

S aztán láttam más és másabb

változatokban, amikor azt nem

tudták felmérni a túl hangosak,

hogy elkezdenek ám gondolkodni

azon akik látják, mit is félthetnek,

hogy a hangoskodásukkal riogatva,

másokat, attól ott távol tartsanak.

A gyermeknek a közel is távol volt,

ha egy darabig az utolsó házban

is lakott, amíg nem jöttek mások,

 lakták be az utcát, a hasonló sorsúak.

Én már körbeértem tíz éve várakozom,

hogy a tehetségemből jó életet éljek,

másom ahhoz nincs, mint a tudásom,

magamnak tartozom vele kitartok.

Akik döntenek nem értik, akkor én

meg mit is akarok, ha mindenhova

tartozhatna, amit feltalálva oktatok.

Ahhoz, hogy azt is tudjuk, amit nem

hoztunk a születésünkkor, tanulni is

kellene, hogy tájékozottak legyünk.

A hiányosságát nem pótolja, lemarad,

egy Haza ez csak egy, mindannyiunké.

Régen az még úgy volt, odafigyeltek,

kaput nem zártak, nem vitt, hozott,

ott a bizalom még alapban megvolt.

Nehéz átállni azoknak, akik ilyenek,

hogy ők csak kontrollálva élhetnek,

meg kellene tanulják az ő szintjüket.

Sokat segít az azután mindenkinek,

akik ezt nem látják át, nehéz lehet.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés…

Segítették is egymást azok, akik

nem könnyű sorsban éltek ott.

Tiszta utat csak az mutathat,

aki megélte az egészséges

körforgásából tapasztalva,

a sorsára találva elérheti a

megelégedettség fázisait.

Lehet úgy is élni, hogy jaj

de sanyargat ez az élet,

meg lehet úgy is, hogy

ha kell, hát araszolva, de

haladok, amivel én el nem

bírok az Istenhez fordulok.

Nem tartozom se ide, se

oda, tartozom ahhoz, aki

 megtisztel éppen akkor.

A feltisztult tapasztalást

magamban tartani nem

lehet, adom tovább az

oktatáson.

Ide is leírom,

a többieknek

 erősödjenek ők

a belső tartásuk

szerint is lelkileg.

Tanuljon mindenki

boldogulni, minden

napon a lényegeset

megtapasztalva élni,

hogy a jövőjüktől ne

kelljen nekik se félni.

Adunk, megint adunk,

azzal is jó mintát mutatunk,

nem tartjuk meg magunknak

azt a tapasztalást, amit már

úgy neveznek, saját tudás.

Elmenni más országokba

végleg nincsen kedvünk,

a saját Hazánkhoz hűek

maradunk ide teljesítünk.

Nagyon nehéz most élni itt,

nem rólunk szól a jó, mi csak

vagyunk, várakozunk, hiszen

amit, jót és szépet idetettünk,

azt értünk, a Hazánkért tettük.

Ezt most így tudom végig is

vinni, nem mentem sehova

a Világ mégis itt van nálam,

köszönöm, hogy megtisztel

az aki elolvassa, hasznossá

válik a tudásom a számára.

Nem ártok, nem bántok, de

haladok, ha hagyják, ahogy

tudok, mielőtt begyűlne

azok sora, akik ártanak

akkor is ha arról ők még,

nem is tudnak, bizony,

beváltan gyakran,

bocsánatot

 kérek itt is,

én ennyit

tehetek.

Nincsen

irigység

bennem,

szeretem a

 hivatásomat,

 sikerélményt,

az embereknek

a mosolygós szeme

is ad, amikor rájönnek,

a tehetségükre bennük.

Lélekben, szívesen és

gondolkodva vagyok én

gazdag, így születtem,

ez a vagyonom nekem,

ebből adakozom itt is.

Mást adni nem tudok,

pénzben gazdag

nem vagyok.

Hiszek a

körforgás

egészséges

erejében, ha

kitartó vagyok,

még lehet pénzem

is, s akkor már azt is

nyugodtan adhatok.

Hiszen egy minden,

apró porszemekként

rájövünk mindannyian,

nem egyedül születtünk.

Ha jól szeretnénk érezni

magunkat a bőrünkben is,

bizony adnunk kell nekünk,

hát mindenből, ami több

 mint ami szükséges lenne,

nem halmozzuk, odaadjuk.

Adjon az Isten minden földi

jóból, mindenkinek annyit,

ami számára a legjobb, hogy

ne ártson neki emberileg,

boldogulva gazdagodni,

az a legjobb jó dolog.

Így nem unalmas az

élete senkinek sem,

mindig van kihívás,

önmagához a sikerében.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, naponta

írom a gondolataimat.

Szeretettel. Julamami