Kérem, ha a valóságot nem szívleli, ne olvassa el.
(Emberies jelnyelvnek) mondom azt, amivel
oktatok, van aki megjegyzi, mert már érti.
A 25. év immár, hogy tapasztalhatom,
köszönöm nekik, akik megtiszteltek
és hozzám, a tanácsaimért eljöttek.
Gondolom amíg élek, gyakorlom, hiszen a hivatásommá lett,
leolvasom a sorsukat, azoknak is, akik majd ezután tisztelnek meg.
Gyakran jönnek egy családból, meg barátokként többen egyszerre,
egymás sorsát végig hallgatják, megértik, amit addig nem értettek.
Van az Isten, adott mindenkinek, saját sorsot, generációsan
feladatot. Mindenkinek
saját magára van
bízva,
megcsinálja-e
azt, amit ad a feladata.
Vagy jót punnyad, hinnye
és szajkózza azt,
amitől majd szenvedhet.
Ha nincsen megfelelő alázata,
a felvállalt feladatra, amit az Isten,
nem neki szánt volna, mégis csinálja, ah.
Tehát nem összefüggésében jár az agya,
ilyen gyors pörgésben, abból bizony sok
érintettnek lehet majd gondja, hinnye.
Nem adják ingyen a törlesztéseket, mert
ugyan, lehet másképp is nevezni, de minek,
hátráltató megfogalmazás az, ha gátnak érzed.
Nézzük meg milyen akkor, ha úgy látjuk, mindent
azért kaptunk a sorsunkban, hogy megtanuljuk megoldani.
Az emberséges létünket fontos megtartani, ha valakinek kárt
okozott valaki és rájön, megdolgozza a lelkiismerete és tesz érte.
Hozd rendbe a múltadat, az legyen az alapja a jövőképednek, ha
adja a sorsod, ha a múltad nem változott annyira, van lehetőséged.
Lehet benne maradni, a kerengetőbe, ah aki kitalálta nincs is benne.
Nem mindenki született segítőnek, az egy elhivatottságos szakma.
Ne várja senki se, hogy mindenki, minden szakmában otthon legyen.
Ha mindenki egy színűre lenne festve, akkor nagyon unalmas lenne.
Ha egy családon belül, okosan, átlátóan éli meg az adott generáció,
akkor bizony letörlesztik azt, amit a sorsuk egyenként is eléjük rak.
Nem hagyják a következő generációkra, felelősen élik az életüket.
Nem elég, hogy elhiszi, a saját sorsában is, csak a többiekét cipeli.
Összekapaszkodásban kitűnők már, akár, kollektívan le is doktorál.
Elvárni mindenkitől, hogy ugyanúgy, ugyanabban legyen jó, kitűnő,
tán csapatosan születtünk volna, egyforma sorsot hozva, hinnye.
Mondja, mondja, mondja, ugyanazt szajkózza, észre sem veszi,
milyen unalmassá, szürkévé vált már, mindenki nagyon unja.
Fejlődni, haladni, emberségesnek maradni születtünk mind.
Aki nem teljesíti amit a sorsa odatesz, hasra is eshet benne.
Megismételheti, ha tán túl gyorsan haladt, önmagához képest,
sokszor, gyakran tévedett, észre sem vette, ártott vele eleget.
Fontos lenne meglátni, kihallani, megérezni, gondolkodva élni.
Megkívánná már a gyors pörgés, a ritmusváltást is hinnye,
aki ugyanazt nyomja mint mindig, a sorsa elment mellette.
Ah, csak nem gondolja, hogy attól lesz különb a többieknél,
hogy mindenkit leszól, megszól, megpletykál, meg mindent,
alaposan összekuszál, lejárt lemez az már, átlátják azt sokan.
Nem egyforma sorsok, a generációs feladatok se ugyanazok,
különböző szintekről indulva, haladunk előre, nem a múltunk,
ami meghatározza, a gyorspörgés miatt, a most, nagyon fontos.
Megadhatjuk a következőknek az alapot, nem helyettük, értük.
Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, Önismereti oktatás,
neked és neki is, aki a saját sorsát, a saját szintjén szeretné élni, ah.
Miért révedsz a múltba, miért nem haladsz, a most fontos, a ritmust,
felismerni nem elég, szürke maradhat mint a veréb, persze az is szép.
Ugyan meddig mégy, mások után, mert azt mondják, az a jó és a szép.
Jelezne a lelkedben, szívedben, a gondolkodó agyad irányításával, a
belső kontrollod, elveted már az első érzésnél, mégy amerre mások.
Ugyanúgy, belső kontroll nélkül marad az életed, aztán csodálkozol,
beleszólsz ebbe – abba, amihez nem értesz, át sem láthatod, hinnye.
Nem tudom, mondta-e már valaki neked, felelős vagy magadért is, na
meg azokért, akiket megérint, a csak sejtésed, hiszen aszerint élnek.
Ismerd meg a sorsodat, a generációs feladatod is adott, haladjál, ne
üresedésre adjad a fejed, hiszen amikor indultál, másképp tervezted.
Nem adom fel, addig megyek előre, amíg a sorsom, generációs jelem,
adja a hétköznapjaimhoz a feladatom, az egyszerűben is nagyszerű.
Nem rajtam múlott, hogy most hol tartok, igyekeztem, szedtem a
lábaimat, járt a gondolkodó agyam rendesen, oktatnám hát, íme.
Ne maradj le te se, ha van lehetőséged, szervezzél magad
körül, legyetek többen, akik ismerik a saját sorsukat.
Megváltozol, jó minőségű tudást ad, azt megígérem.
Miután elvégezték, be tudtak fejezni iskolákat,
amit addig nem tudtak. A “doktorijuk” sikeres lett,
csupán annyi, hogy megemelték vele, a saját szintjüket.
Nem tanítottam még senkit az oktatására, a nevelésre se.
Várom a lehetőségemet, hátha van akinek van erre lehetősége,
eldönteni, az oktatásomra eljön, a 20 órát elvégzi, hinnye.
Ne mások után ítélj, tapasztald meg, azután mesélheted.
Nem könnyű megtanulni, ehhez a tudáshoz kellően érettnek
szükséges lenni. Viszont attól kezdve, a rálátásod, na az se semmi.
Adni születtünk mindannyian, tesszük azt éretten is, de a még értő
időnkben, ki ne üresedjen, senki idő előtt, teljes életet éljen, hinnye.
