Tiszteletem. Kérlek ne azt nézd, hogy mire vittem, inkább azt, hogy honnan jöttem. S mekkora utat tettem meg, ez idáig és mennyit adtam bele a tehetségemből, emberségemből eredően, a napi tapasztalataim tengere által a hivatásommá vált. A gyakorlatból lett az elmélet, amíg a (találmányom megrajzolásáig) eljutottam, adom vissza mindazoknak, akik bejelentkeznek az online oktatásomra. Nekem ezt adta a teremtő Isten a vagyonomnak, ( a feltaláltamat). Mindenki hozott tehetséget valamiben, legfeljebb nem tud még róla, hogy miben. Most már tudom, hogy a motiváló énemből ered a tehetségem, 28 év tapasztalata van mögöttem. A következő napon, miután a megfelelő tanfolyamot elvégeztem, ( egy sok ember által látogatott) helyen, ahova sok országból érkeztek, megismerték azt (a tenyérolvasásommal), hogy a tehetségem által, csak leolvasom a tenyereket. Miután onnan hazaértem, egy nap után a telefonom alig bírta a sok embernek a bejelentkezését, az érkezésüknek az időpontját megbeszélve. 11. éve annak, hogy egy napon megrajzoltam, az (oktatási formáját) a találmányomnak. Igyekeztem az ingyenes reklámok által, bejutni a köztudatba, hogy sok ember tudjon róla, mit találtam fel. Az online világában több országban ismertek meg az emberek, mint a saját Hazánkban. A 70. évemben, nem várom, hogy felvállaljon a saját szülőhelyem, elfogadtam, hogy mások mellett döntöttek. Azon vagyok, hogy teljesítsem a generációs feladatomnak azon részét, hogy tartalékom legyen, ezt a feladatomat, eddig még nem teljesíthettem. Viszont, naponta foglalkozom az új (látható) oktatási formájával annak, amit feltaláltam, hogy utána akinek van igénye erre a ( tenyérolvasó) tudásra, segítségére legyen, ezen formája. Segíts magadon az Isten is megsegít, nagyon gyakran hasznos volt számomra is, hátha bejön másoknak is. Julamami

Emeresedek rendesen, a sorsommá lett, a nehéz 28 év, hinnye.

Tudtam, hogy megcsináltam. Annyira szakadt a könnyem,

hogy abbahagyni sem tudtam,

ma már tudom,

felszabadult

a sok rám

is rakott

tehertől

a lelkes énem.

Vendéglős ősökkel, a

 rosszindulat általi, segítség,

nincstelenné tette mindkét ágat.

Erős volt a késztetés,  ugyanazon a

helyen jött létre a letörlesztése, át

a jóba, a következő generációknak.

Felszabadult a megcsináltam érzése,

mára már, azt is tudom, miért ott lett.

A sors körbevezetett, vissza oda ahol,

a hely adta meg, a méltóságot újra.

Az emberieset félretéve, nem is

gondolkodnak sokan, csak azt

látják, nekik, hogy könnyebb.

Nem ártottam, se bántottam,

abban éltem, amiben lehetett.

Van aki az igazáért, végigmegy,

aztán nem marad csak ő maga.

Amikor ráébred megvolt mindene.

Hiszen egyedül  születtünk meg,

saját utat keresünk, ha rátalálunk

a sorsunkra, az is a sajátunk, azt a.

Az nem mindegy a belső kontrollunk

időben lefékez-e, vagy sokan mennek

túl mindenen, a  kiváltságok reményében.

Pedig az igazi érték bennünk van, a megélése

a lényeges, a hétköznapjaink nagyon fontosak.

Ha a mások sorsára ácsingóznál, tegyél le róla,

mert azt is átveszed, amit ő már letörleszthetett.

Mindenen és mindenkin  átmegy minden, ami akkor

éppen, hasznos vagy haszontalanság, egy rezgés csak.

Megtévesztő is lehet, ha nem ismered fel még idejében.

Ah, szeretnék  belebújni a bőrödbe, szokták  mondani,

a saját tapasztalatom,  a sorsot nem lehet ám megúszni.

Egszer csak ott lesz és nem lehet kikerülni, illik megélni.

Az apám ágát viszem, tíz éve annak, hogy megcsináltam.

Várom hát a lehetőségemet, nem élheti meg helyettem,

egyetlen sarjam se, hiszen nekem fontos teljesítenem.

Saját sorsunkat illik megcsinálni, nem eltérni tőle,

nem hagyni meg a látszatos jók miatt a következőkre.

Ah, amikor majd lecsukodik a szemem, átérezhessem,

nyugodt lelkiismerettel,  menjek, ahova szólít az Isten.

Sok emberrel találkoztam, a sorsuk azon részét átéltem,

amikor leolvasva a generációs feladataikat, segíthettem vele.

Hiszen kontrollálták mindazokat, szívesen, a lelkes énjükkel,

a motivációik tükrét, gondolkodva átélték, meghallották.

Erősen hittem, a lélek erejében, gyakran köszöntöttem

az eget. Szint festettem a szüreségbe, az eső is elmosta a

bánatot, amikor magamon átengedtem az erőt adó napot.

Na meg a jót, amit naponta megélhettem, az egyszerűben.

A legnagyszerűbb lett, hogy az emberek tudták, hogy mit

kapnak általam,  ha a lelkes énjük igényesen ide elhozta őket.

Megérkeztek, ráláttak a saját sorsukra,  a generációs feladataikra.

Megértették és a sorsukban is meglátták, megélhették a jókat és a

szépeket. Rájöttek az útjukat járva, a saját idejükben, alázattal élni

sokkal könnyebb, hát beérték azzal, ami éppen, adott volt, akkor ott.

Szerencsés napot kívánok nektek mindannyiótoknak emberségesek.

Otthon vagy,  amikor a kicsikben már láthatod önmagad, nem mentél

sehova, a Világ mégis ott időzik nálad. Tiszelettel tedd a dolgodat, az

alázatot gyakoroljad, hiszen amit rádbízott az Isten, az lett a sorsod.

Útjára viszi a vándort, megéli azt amit lehet, nem  gátol, nem vesz el.

A saját sorsát tudatosan éli meg, alapot adva a következőknek, nem

helyettük teszi, értük tesz, ne legyen üres az élete a következőknek.