Hónap: 2021 október

Azért,  mert nem látod, nem hallod,

az nem jelenti azt, hogy

nem is érzed.

Mások látják,

hallják ám, azt is,

ahogy, azt mutatod,

mintha, a legfontosabb,

neked, nemcsak, a pénz volna.

Van akinek, túl gyors, a pörgés,

amiben, éppen benne vagyunk.

Szükséges lenne, felvenni, a

saját életritmusod, hogy

megtaláljad a sorsod.

A lélek, a szív,

a gondolkodó

agyad, segít.

Megtalálni,

önmagadat,

ha elszédítene,

valami méltatlan,

könnyen jött, esetleg.

Kérj bocsánatot mindig,

amikor, azt érzed, fontos az.

Lezárni a múltad, ah, hogy a most,

megalapozza a kiteljesedő holnapod.

Nem egyszerre, nem egyformának,

születtünk. Boldogulni szükséges,

a hétköznapokban, hogy a ritka,

ünnepi pillanatot megéljük, mint,

az egyszerűben a nagyszerűt.

Ne árts, ne bánts, mert, a

  visszájára fordulhat,

amikor, neked is,

ártanak, ah.

Van az

Isten,

ha

tudod,

ha nem.

Tapasztalva

élj és haladjál,

a látszatnak

ellenére,

le ne

maradjál.

A saját életritmusod,

jelzi, mi a jó neked, az

adja, a jövőképedet.

Tisztelettel élj,

hogy szerethető

legyél és ne félj.

Apró, pici, fontos

porszemek vagyunk,

ám, mi mindannyian.

Nem különb, senki

sem, a másiknál.

Az emberies éned,

minősít, téged is.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel.

Julamami

 

 

Nézz magadban szét, látod,

 szép a lelked tiszta tükre,

mind, így érkezünk le.

A múlt elmúlt, alapja az

a jövődnek, becsüld meg.

Lépésről lépésre kövesd a

jelened, most alapozod,

meg a sikeres életedet.

Aki nem veszi fel most, a

Világ ritmusát megreked.

Apró fontos porszemek

vagyunk, nem különb ám

senki sem a hozottjánál.

Addig amíg, meg nem jön

az esze a saját sorsához.

Van-e elég lelkiereje most,

a generációsan hozottjához.

Vagy kierőlteti, az ő igazát,

mert nem ismeri fel a hibáit.

Nem azt jelenti az se, hogy a

 rá hallgatókat be is csaphatja.

Hisznek neki, maradnak ott

abban, amit mond elfogadják.

Majd későn veszik észre, azt

amit mondott ő, nem is igaz,

mondvacsinált és jól kitalált.

Ismerem mint a tenyerem,

tudnod lehetne a sorsod.

Tanuljad amit nem tudsz,

ha nem adsz táplálékot

a gondolkodó agyadnak,

leépül, mielőtt beérhetne.

Ki mint vet, úgy arat,

ki mint veti ágyát,

úgy alussza álmát, ezek

egyszerűen nagyszerűek.

Saját magad veted, azáltal az

 aratás, sikeres érzést ad neked.

Minden és mindenki rezeg, csak az

 nem mindegy, természetesen hat-e,

vagy az, szanaszét rezegteti a sejtjeidet.

Repül a nehéz érzés, miből ered, állandó-e

mert beépíttetted, vagy akkor ha ott időzöl.

Esetleg a munkád során érinted folyamatosan.

Átrezegtet és már elhiszed, hogy a saját rezgésed,

aztán meg, ha nem ott vagy, elgyengülhetsz hiányzik.

Az Isten természetesen működőre teremtett meg.

Egészséges határainkat is az érzékelésünk által adta

 tudtunkra, hol vannak azok az érzések amik védenek.

Attól, hogy túl ne menjünk a határunkon, vagy szét ne

rezegtessen valami ami a természetestől eltérő, nem jó.

A körforgásunkat érzékeljük, valakinek az attól eltérőjét

is, jól ki lehet tálalni, a hatását nagyjából kitalálni, de nem

lehet becsapni a természetesen, kifinomultan érzékelőket.

Kihallani, megérezni, meglátni, így születtünk mindannyian.

Ki mi és kik által tért aztán el attól, ami számára egészséges.

Ha hosszú ideig mások szerint, önmaga ellenére kell élnie,

elmegy a kedve, mert folyamatos rajta, valaki általi fék lesz.

Megunja hagyja hatni, elfárad a folyamatos ellenrezgésekbe,

pedig megtanulni mindent a saját időnkben, az természetes.

Hagyni kellene kiteljesedni, ha csetlik-botlik kezdetben még,

fontos az a sejtjeinek, mint ismételhető és jól működőképes.

Fontos az agyunknak, hogy felismerjük a sikeres energiákat,

azután már közvetíti felénk, hol mikor járunk a sikeres úton.

Ráfigyelve megjegyezzük, hiszen látszik, abban ő jól van, azt

ne befolyásolják, életszerűen abban őt kibontakozni hagyják.

Megerősödhet benne a saját határainak megérzése, boldogul

általa, sikerélménye lesz, természetesek szabadulnak akkor fel.

Felépíti magának a természetes belső védelmi rendszerét, rendbe

kerül önmagával, a hatások sem idegenek már tőle, belülről kifele,

aztán fordítva, már benne is van a saját egészséges körforgásában.

Azokat vonzza be akikkel megértik egymást, s azáltal, hogy mindaz

is természetesen épül be, megerősödik a másféle hatásokra, az már

nem kezelhetetlenül hat, tapasztalja közben a működőképes életét.

A saját érzéseivel nevelődik fel újra abban amit hozott, amikor azt

megtapasztalhatja ismét, a feltaláltammal, a rajzos oktatásom által.

Valami ami ott van benne, csak a tiszta ismétlése, felhozza, erősíti

a lelkes, szíves, gondolkodó, természetes, emberiesen tiszta énjét.

Nem lehet sem behelyettesíteni, se rárezegtetni semmi olyannal,

ami ne lenne érzékelhető, hogy mű, nem belőle eredő, nem az övé.

Kitalált, felvett, lemásolt, egy helyesen működőt utánzó, ideiglenes

természetesen hatót utánzó, nem eredeti, nem önmaga, felszínes az.

Maradj önmagad, gyakran hallani, ha már tudja is, hogy ő valóban ki,

  nincs szükség azt mondani,  mert ő maga is észleli, ha eltérne attól, a

  környezete úgy is, adja felé a jeleket, persze ahhoz érzékenység kell.

Sokan, akik feltételezik, hogy betudják csapni a többieket, rásegítve

mennek fontos helyekre, mutatják meg a nemlétező tudásukat ott,

ahova ők tudatlanok nem valók, leminősítik magukkal azt a helyet.

Igen alacsony szinten rezgők, életszerűtlen, nevetséges helyzetek,

akkora a körítés, a külső rápakolt, hátha ellensúlyozza a sok hiány,

ha mégsem képes már rá, annyira túlment, hogy kezelhetetlen lesz.

Azon helyzetek, amit az Isten nem oda tervezett, odáig nem érnek,

valóban el tudják képzelni, az összes többit fölöslegesen teremtette,

róluk szólna tán minden, ha nem lennének a többiek, ők meg minek.

Az intelligensek, a tehetségükben kiteljesedők, a feltisztulásukban

lévők, lelkes, szívesen gondolkodók, önmaguktól magasan rezgők.

Ők segíteni születtek, kellene kapjanak megfelelő lehetőségeket.

A túl nagy rezgéskülönbségek irritálóan hathatnak, kisülés van,

akkor,  ha a szavaikkal kifejezni igyekeznek magukat, van az úgy,

hogy a magasabb lélekrezgésű, védekezően felemeli a hangját.

Igyekszik a lehúzóan ható, alacsony rezgést kiküszöbölni akkor,

ha nem találják meg időben, nem beszélik meg, nem működik.

Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni…

Jegyezd meg a pillanatokat, amikor már boldogulni képes vagy,

mert egész életedre kihathat, azután a boldogság a jutalmad.

Szeretettel.

Julamami

 

 Jót tesz az ima,

lelkednek és

testednek, az,

egyensúlyára,

emberségedre, az

egészségedre hatva.

Pakson, 2012.

 01. 22. napon írtam.

Hanyadik, mire született.

Amit láttok, még nem hiszitek.

A saját sorsotokkal szembe mentek.

Szerinted, miért születik hozzád a gyermeked.

A jókedv, mosoly, harmónia, boldogság, egy rezgés.

 A legmagasabb rezgés, ami az ember életében megtörténhet.

Vágynak rá, mindenféle megközelítésből ezt szeretnék elérni az

emberek. Minta valami elérhetetlen, vagy talán, esetleg, végső

csodát úgy fogalmazzák meg. Pedig a rezgésével születtünk

 mindannyian, ettől van a vágy, hiszen jelez, visszarezeg.

A neveltetés, a kényeztetés, a helyette teljesítés,

nektek nem lehetett, neki legyen az is meg.

Megkérdeztétek-e a gyermekeiteket erről,

szeretnének-e úgy élni, ezt, azt akarnak-e.

Esetleg, lehet-e, hogy ők más feladatot

hozva, saját kútfőből kigondolás szerint

várakoznak. Megélik a hétköznapokat,

gyakorolják az előzékenyebb szavakat,

óvatosan okosak. A tapasztalt emberek,

intelligensek, összefüggéseiben látók így

rezegnek. Nem harcol, nem vádol, nem is

parancsol, nem haragból, biza, igazat szól.

Nyugalmat, békét rezeg a lelkében, téged

a megértése tölt fel. Született, vezet, segít,

gondoskodik, szeret, ilyenné lett. Vigyázz rá,

ne lopd meg, hogy oktatni tudjon téged, téged,

hogy te most is tudjál boldogulni az utadon, éljed a

minőségi életed. Jó szerencsét emberek, áldjon meg

 az Isten az élethez megfelelő alázattal benneteket.

Ha beindult az önsajnálatod és csak

 a saját hangodat hallod, felerősödik

az önsajnálatod, a harmónia

helyett negatív rezgéseket

okoz benned és körülötted.

Körbefogod magadat vele, s

 többnyire azokat vonzod be,

akik hasonló körülmények

között vívódnak mint te.

Generációs feladatok,

na ilyenkor jön jól az,

ha már felismerted

most mi is történik

veled, van-e olyan,

ami már megtörtént,

s te csak azt ismétled…

Általános műveltséget növelő

(Tenyérolvasó) tréning.

+36 30 2470 589

https://julamami.com

Heringes Árpádné e.v.

Műhely, a megelőzésért.

Online oktatásom (a találmányom).

Ha bárhol éltek a Világban, megbeszélés

szerinti időpontokban.

Szeretettel. Julamami

Látszik már,

minden szépről, jóról,

tisztáról, tartást is adóról,

ami másoknak fontos lehet,

végleg  megfeledkeztetek.

A szó elszállhat, vedd a

kezedbe az életedet,

a saját sorsodat

 csak te élheted.

Ismerem, mint a

tenyeremet, az

online oktatásom,

neked, érted. Ha azt

már felfogtad, hogy

minden tudás érted van,

az értőnek szól. Akkor

már a sorsodat igényesen

élhetnéd, sorsszerűen.

Ha nem teszel érte,

azt éled ami maradt,

amit a feltalálóktól

összeollóztak,

nem rád szabnak, hát

egyre megy, épp úgy hat.

Csupán nem erősít meg a

tartásodban, másolat csak.

Online oktatásom, a saját

találmányom, ha felfogtad,

hogy neked szükséges

igényesnek lenned.

A tiszta forrás ez.

Julamami védjegy

Kérdezd azt aki érti ezt,

már megerősítette vele, a

tartását, helyére tette általa

az emberséges méltóságát.

Kérdezésünk nélkül ránk,

semmi bennünket érintőt,

ne szabjanak, ne rakjanak.

S majd akkor szunyókálj,

ha már megoldottad a

 generációs feladatod.

Olyan ez kívülről,

mint amikor,

úgy, billent ki,

hogy azt hiszi,

fütyörészik,

pedig most,

 a viharos szél,

meg épp vele játszik.

Papírkönnyű jól pördül,

 felfelé könnyebben szálldos,

mikor milyen az erősebb szél,

hol erre – hol meg arra evickél.

Se tartás se méltóság, mohóság.

Jé időnként bejönnek a hívások is,

önmagát gyógyítgatja a gépem,

tán visszaállnak a szép napok.

Ne feledkezzél meg,

arról sem, apró,

porszemek,

vagyunk,

mindannyian,

az élet élni akar.

Egy minden,

minden egymásra is,

jó vagy rossz hatással van.

Hát az magát megmutatja akkor,

ha az öntisztulás belülről megoldja.

Jónak lenni jó, látszik ám az igaz való.

Lehetősége bárkinek van arra, hiszen,

mindenki csak ember, nem különb senki,

a másiknál, csak másik feladatot hozott.

Megtanulni a saját rezgésszinteden élni,

a tisztaságra vágyva, a saját határaidtól,

el nem térni, megint és újra remélni.

Az élet csírája örök, mindig úton van,

ahol nem várják, bíz oda is betoppan.

Ha ezt még nem érted, lefordítom,

akkor amikor az oktatáson vagy,

megtanulod, a saját szinted.

Belőled jön a jelzésed,

neked is mint,

bárkinek.

Ha egyszer,

megérezted,

már nem akarod,

másképp élni az életed.

A legmagasabb rezgésből

születtünk le, ki mivel fejlődik,

ki meg jól össze kavarja magát.

Emberi jelnyelvnek neveztem el,

egy nap, egy szuszra rajzoltam le.

Különös, de a legjobb hozadék,

nem csoda ha a fontoséknak,

csak fölösleges semmiség.

A gyermeknek, öregnek,

fontos a tiszta kép,

fölöslegesen hat

aki hablatyol,

mellé beszél.

Kérem szépen,

ha megkérhetném,

ha látja a jövő képem,

szólna neki, rá várok.

Nem unatkozom én,

 más itt a minőség,

nem adom fel,

megvárom én.

A szeretet az,

nem kopott,

higgyétek

el üde még.

Ne dobjátok ki,

a tisztát, a jó szót,

ezek örök kellékek.

Ne a szemétbe keresd,

nem ott a helye az értéknek,

a legszebb tányér is eltörhet.

Az életed szép, ha hallod már,

a lelkedben a csendzenéd,

ne menj, hova mennél,

hiszen még,

feltisztulva,

nem is éltél.

Jó egészséget, emberséget,

tisztelettel, szeretetben élni könnyebb.

 

 

 

Mostanság, ha valaki tanulhat, azzal különösen kegyes

hozzá a sorsa. Régen ez úgy  volt, hogy tuszkolták a

gyerekeket, kis felnőtteket, hogy tanuljanak, adott

volt. Persze nem minden, de megadatott, ha volt

rálátásuk arra, hogy ki miben tehetséges, az úgy is

kiderült.  A  tanítója látta,  ha a hivatását gyakorolta,

tudta kit merre irányítson, hogy befejezett, a

tehetsége által majd boldoguló felnőtt legyen belőle.

Nyolcadikban riportot írtunk és az enyémet kirakták,

a faliújságra,  arról szólt,  hogy mi leszek, felnőttként.

Azt írtam, riporter leszek, nem lettem,  viszont írok,

már sok kilót írtam és amint látjátok nem tudom

abbahagyni.  Valami hiányzik az írás általi

sikerélményhez bennem, hiszen nem kérte

senki sem. Magam  döntöttem  el, miattam,

hogy legyen sikerélményem,  azzal, hogy

kiírtam,  nem megírtam, hiszen nem kérték.

Segítő írások jelentek meg tőlem, írtam a helyi

újságnál, amit a főszerkesztő témaként nekem  szánt.

A keresztapám lett,  azzal, hogy H.Nagy Júlia néven

írtam alá az írásaimat, tettem a legjobb tudásom által.

Ötévente  váltottam, másabb területeken dolgoztam,

így lett rálátásom sok mindenre, hasznosítani tudom.

Vannak akiknek meg kell mondani mit csináljanak,

mások meg tudják mi lenne a jó nekik, abban

tapasztalnak, ami  mellett döntöttek.

Nem dicsérik őket, mert látják,

hogy tudják mit miért tesznek.

Hagyják tegyék a dolgukat,

hiszen láthatóan vezetni

születtek.

Nem azt

csináltak

belőlük,

megadja a

tehetségük.

Nem

tudnak

úgy élni,

hogy elmennek,

amellett ami éppen

megszólítaná őket.

Tapasztalva élik

az életüket,

mellé

tanulják

amit  lehet,

éppen abban

az érintettségben.

A sokféle tapasztalás,

a „gyermekkávézó” az, ami

a legnagyobb  volt  életemben.

Sokat adott, emberesedtem, nem

volt felelős értem, értünk senki  sem.

Nem kértek rá, hogy csináljuk meg,

talán azt vették zokon, hogy jól kitaláltuk.

Gondolom a gyakorlat az, hogy van fölösleges

pénze valakinek  és elkezd gondolkodni, mit kezdjen

azzal. Ha csak így élnék az életüket az emberek, nem

sok sikeres ember lenne, mindazokra  keveseknek van

pénze. Arra vannak, a lehetőségek, gondolom kitalálva,

hogy a tehetségesek, azok akiknek megvan arra már az

érettsége. Jó befektetések legyenek, az arra megfelelő

helyekre, adjanak hozzá megfelelő mennyiségű pénzt.

Fizessék meg őket, a tehetségüknek,  a tudásuknak

megfelelően, hiszen jó minták lehetnének, hinnye.

Úgy látom itt időszerű bocsánatot kérnem,

hiszen elszakadt a szerkesztésnek a szála.

Az egyetlen hely, ahol továbbírva sem

törlődik le, minden ki van fizetve.

A facebookon már sokszor

szükséges  felraknom, ugyanazt, hogy

egy ideig meg is maradjon. Nem tudom,

kinek jó az, ha nem írhatja le az ember,

a gondolatait. Talán nem hagytak neki

végigvinni az életében a saját ritmusában

dolgokat.  Amikben tehetséges lenne,  nem

bontakozhatott ki, hát most megmutatja, ah.

Lehetne, hogy aki megteheti se gyakoroljon

rajtam már, kaptam eleget, a szeretetért,  az

adni tudásomért, az előzékenységemért.

A jó minőségű meglátásaimért, az

összefüggésében látásomért, meg

a feltaláltamért. Megrajzoltam,

az oktatási formáját,

annak amit, aki

igényes  már rá,

bejelentkezik  és

részt vesz, megtanulja.

Sajnos nem tudok mosolyogni

azon,  ami egyértelműen üres ismétlés, ah.

Ha annyira nem fejlődött fel,  az aki eldöntheti

ahhoz, hogy összefüggésében lássa meg, hinnye.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,  ha

már be van érve, a másik  oldala megismerésére.

A gubanc ott kezdődik, amikor tanultként már,

feltételezi valaki, mindent tud az életről, ah.

A gyakorlatot utána nem  szorgalmazza,

nincsen belső késztetése, nem igényli.

Nem keresi a fejlődési lehetőségét,

csak  az elvárásoknak felel  meg.

Az emberek meg, feltételezik,

hogy tudja mit vállalt fel, hinnye.

A tapasztalással párhuzamosan

tisztelettel ajánlanám. Az általam

összefüggésében megrajzoltamnak,

a  megtanulását, nem könnyű, de megéri.

Na meg egy ötlet befektetéshez akkor,  ha

a lelkes, szíves, gondolkodó énjébe  fektetne bele.

Eladom,  a feltalált, megrajzoltamat, sok  éve  oktatom.

Már megérdemelné, hogy mint a messziről jötteknél, a

nagy létszámú oktatásához kapjon általam lehetőséget

 Mert ezt megfelelően jó minőségben és egyébként se,

oktatni,  a neveléshez hozzáadni nélkülem, nem tudja.

Hiába lenne  minden igyekezete, magam  találtam  fel.

Úgy oktatni, hogy képesek legyenek továbbadni, más

nem  tudhatja. Magam teszem, ha eladom, átadom, a

működésének,  még csak általam ismert,

 kulcsait is, alaposan, tapasztaltan, betanítom.

Volt úgy is, amikor csoportoknak, az online világában,

a kint élő  hazánk fiainak, lányainak oktathattam.

Íme,

most

éppen,

egyenként,

az igényeset igénylő, bejelentkezőknek oktatom.

Egyenként nekik, akik eldöntötték, megismerik a másik

oldalukat, hogy megigazíthassák, a belső tartásukat.

Nincs mire várjak, az üzleti érzékem nem  jön meg,

hiszen nincsen. A hivatásom adja, gyakorlom  azt,

éppen azért tudom, hogy nem az én dolgom,  ah.

Hiszen minden sikert megéltem, ismert lettem.

Csupán a tehetségemnek megfelelő pénz nem

talált rám,  valahogy mindig volt gátja annak.

Eladom, hogy ezt is megoldjam, mindez által,

a tudásom a vagyonom, hát pénzzé teszem.

Ha most gügyének nézel, ah, nem való neked,

nem fiókba szánom, az igényeseket oktatom.

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit és

akkor,  amikor az éppen aktuális, az

 érintetteknek a legjobbkor van.

Legyen szerencsés ez a nap.

 

Nem kérdez, amit kigondol,

megcsinálja, hinnye.

Pedig, ha ismerné,

a generációs jeleit,

nem páholná el,

a gyermekeit sem.

Ideje lenne bocsánatot

kérni, hinnye, azt a.

Viszont, ki nem,

emelni, maguk

fölé a fellegekbe.

Megtanítaná, ha

nem ért hozzá,

megtaníttatná.

Élni a sorsukat.

Nemcsak, beleélni,

a könnyűbe, hinnye.

„Emberismeret”

nélküli, elvárások.

Azt veszik észre,

ugyanott élnek, ők

 teremtették meg,

 mégis, behatároltak.

Észre sem veszik talán,

abban a lehetőségeiket,

ha nem vállalták fel,

akkor a felelősségüket.

Mindannyian hoztuk,

a saját tehetségünket,

azon belül, éljük meg,

amit, biztosítani tud,

számunkra az életünk.

Van aki felfogja, tán,

esetleg, ah, csak,

leutánozza.

Azt,

ami,

vele is,

megtörtént.

Mivel nincs is,

másabb minta,

minden egyre megy,

egyforma lesz, hinnye.

Szerencsém volt, szoktam

mondani, hogy egyszerű volt az,

amiből tudtam meríteni. Mindent,

szükséges volt, megtanulni, vagy már,

az ismétlésen belül, nyílt ki az értelmem.

Ha valami, nem jó nekem, keressem azt, a

 megoldást, amiket, jobbnak érzek, én magam.

Amit hoztunk, tudjuk, amit nem, megtanuljuk.

Amikor valaki, túl korán válik, szülővé, vagy, nincs,

megfelelő, jó minta előtte, leutánozza, azt, amiben ő is,

felnőtt. Vagy utána olvas, akkor, mi a divatos, éppen, ah,

mert nem akarja hétköznapivá tenni a „makarenkóit”.

Vagy felvállalja, a felelősséget és teszi azt úgy,

hogy a tapasztalást választja és a legtöbben,

kritikusai lesznek, mert másképp csinálja jól.

Akkor, ha megjött, már a neveléshez, az esze.

S ha, kevés a tudása, a gyermeknevelésben, ah,

próbálja, valamilyen módon behatárolni azzal, a

történéseket, amit átláthat és alkalmazni képes.

Ha még, éretlen, a szülőséghez, túlfélti őket és

nem is gondol másra, csak, hogy ne legyen baj.

Megjegyeztetni próbálva, a határaikat, hinnye,

nem gondol arra, megmarad bennük, a hatása.

Kitolódhat azáltal a felnőtté válása, hinnye, ah.

A másik véglet meg, ha túl hamar válik felnőtté.

Voltak néhányan, akiket felemlegettek, mert,

úgy gondolták, ők tudhattak valamit, ami,

elfogadottan, működtethető is volt.

Nem voltak érveik, csak eszközeik.

A gyermekek meg próbálgatták,

a határaikat, akkor is ha kaptak.

  Felfogták, anélkül, nem élhetik

meg, a lehetőségeiket, időben, a

 belső késztetésükhöz képest, hinnye.

Önmagukhoz mérve, próbálkoztak még,

szinte hozzáedződve, a helytelenkedéshez.

S ha, a szülőnek, nem volt, más minta, mint,

 ami által, ő nőhetett, hát utánozva, alkalmazta.

Kevés gyermek, nőhetett fel, úgy, hogy el ne, lett

volna páholva, ah. Bár akkor,  a szülő, valószínűleg,

nem tudta, mit tesz azzal. Akkor is, azt, alkalmazta,

ha érezte, nem engedheti meg, hogy, éppen azáltal,

hogy nincsenek szavai,  kezelhetetlenné váljon az.

Nem azért porolta ki a nadrágját a gyermeknek,

mert rosszat akart volna neki. Azzal, hogy ott

volt benne közben a gyermek, hanem mert,

nem bírt volna, el, a helyzettel. Annak,

hátha lesz, mert a szavaknak már,

nem volt, meggyőző ereje.

Kommunikálni tanulj,

szülő és gyermek,

mert, ha nincs

szótára ennek,

természetessé

válhat, ami nem az.

Amikor, már felfogod,

kérjél időben, bocsánatot.

Mindent, a maga idejében,

különben, elfogy a szó és

hiába a magyarázkodás,

nem magyarázható.

Sokszor, az válthatta ki,

hogy ott maradt, a munkában,

az energia, kivett a szülőkből mindent.

Elgondolkodtató, ha nincs arra, elég idő, ah,

hogy megtanulják, a gyermekek is, a szülőkről és

a szülők is egyenként, a gyermekeiktől, naponta, ah.

Azokat, a tapasztalni valókat, amik mindenkire hatnak,

összeadhatnák, az összefüggésében látók, a tudásukat.

Otthon kapnák meg, az ő sorsukról, a magyarázatokat, a

generációs jeleket felismerve, megoldanák a feladatokat.

Megtanulnának, úgy kommunikálni, egymás feladatát,

már ismerve, toleránsak lesznek menet közben, ah.

Ne sablonból mondják, változzanak is, amit, a

 szülő, önmaga szerint elvárt, inkább várja ki,

  legyen idő, ahhoz, hogy teljesíteni tudjanak.

„Hazaérnek”, megcsinálják a saját sorsukat,

aközben, alkalmazkodnak, ahhoz, hogy a

többiek is törleszteni tudják, a sajátjukat.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok, sem veled, se ellened.

Oktatnám, hogy még időben legyen,

a neveléseknél meg, hozzáadhatnánk,

azáltal is, ah, amit, magam találtam fel, itt.

Emberismeret, ha előbb, a többieket látod el,

s abból adsz a sajátjaidnak, ami azután maradt,

eluralhat, a látszatos, az nem lesz, valóságos.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

Édes Hazám Csodaszép,

ne menj még, hova mennél,

hiszen még meg sem jöttél.

Menjen inkább a szegénység,

hiszen a jó minőségű életért

sokat megteszünk naponta,

jöjjön a tisztaság, a becsület,

megérdemelt sorszerű jólét.

Akinek a pénz ennyire fontos

lett, legyen belőle bőven ott is,

s hagyja gyarapodni azokat is,

akiknek a gazdagság, a lelkükben,

szívesen gondolkodva hozott.

Ne feledkezz meg róla,

neki is van lelke,

nehogy azt,

a nem az én dolgom,

állapottal tönkretegye.

Bele tetszett feledkezni,

eltetszett benne tévedni,

ugyan tettszett-e róla hallani.

Megérezni, átlátni, kihallani,

az összefüggésében látást is

gondolkodó ésszel kontrollálni.

Úgy érzi kinőtte már azt a helyet,

 azt érzi, nincs már ott feljebb,

erősen sablonosan legyen

már túl rajta, úgy látszik unja.

S csak mondja,

mondja és csak  mondja,

azt sem tudja, hogy az

Isten adta Nép, hogy van.

Nagyobbra sikerült az álma

mint amit a tudása elbírna,

lesz ami lesz már végignyomja.

Tán a még többet is csak oda

helyett, tanulja időben meg.

Mindenkinek van egy saját

magára és generációs feladatára

szabottan hozott, vagy kialakított,

lelki és anyagi síkján terhelhető szintje.

Emberségesen tisztelettel van, túl nem viszi,

hisz azt már nem tudná felelősen felvállalni,

a legnagyobb érték még az ember, hinnye már.

Ha másképp hallotta, kérem  nézzen  utána,

hiteles-e az információjának a forrása, ah.

Sokan születtek nagyon tehetségesnek,

sokan születtek hozott intelligenciával,

mások  meg kitűnő szaktudással bírnak.

Tán ideje lenne találkozniuk egymással,

kicserélve a sok túlélési tapasztalatukat,

mivel kitűnőek abban amit csinálnak, tán

egymásról tudniuk lenne fontos most is.

Emberségüket gyakorolják ki nem kopott.

Más ám az összehordott, összekötött és

megint más, a természetesen kialakult.

Ha ezen durván túllép és feltételezi,

mindent oda, neki mindent lehet,

hát majd az is egy befejezett,

összekutyult történet lesz.

Mert a hozott dolgát,

megcsinálnia,

neki kellene.

Van ám az Isten, jó

lélek nélkül az ember,

minőségi életet nem élhet,

ha benne van  generációsan,

azzal feladata van, gazdagodik.

Azt viszont elárulom most itt,

aki mellett, akivel együtt,

éli meg a nehezet, kerül

azáltal a közös jó sorba.

Azzal legyen mindvégig,

tisztelettel, hogy az az

energia amivel elérte,

megmaradjon örökre,

tisztelhető legyen érte.

Ha az egyik feladata

elfogyott, ad ám az Isten,

helyette másik feladatot.

Ne válj el,

ne tűnj el,

a Hazádat,

végleg el ne hagyd, hinnye.

Van az Isten, majd te is,

megtudod azt idejében.

Tapasztalt vagy tanult,

mindegy, a sorrendje

a sorsát hozza helyre.

Az ember emberesedik,

azáltal, hogy araszolva,

vagy lépéséről, lépésére,

tapasztalva ki is teljesedik.

Egyszer fordulsz abból is ki,

amikor, elkezdesz éretlenül,

az ismeretlen ismerettel áradni.

Itt születtem, magamat fel, itt

neveltem, a belső tartásom is,

sokat segített nekem mindenben.

Körbeértem, letörlesztettem,

minden olyat amit hoztam, s

azt is amit fékként, rám raktak.

Ugyan hol lehet az a hely, ahol,

megengednék nekem, hogy a,

tudásomat érdemben bevigyem.

Ahogy már átlátom, az a nagyon,

nagy vétkem nekem, hogy nem,

gazdagodtam meg, nem volt rá,

 belső indíttatásom, se igényem.

Így feltételezik, hogy velem,

mindent lehet, hiszen ugyan,

ki védene engemet ki és meg.

Van az Isten, na és a tapasztalat,

amit megengedett az életem során.

Amiben elértem oda, ahova el lehet.

Ne irigyeljed, nekem adta, nem neked.

Menet közben mindenki, ahhoz, amiben,

van éppen, lelkileg  is erősödhetne.

Az ő védelme az, hogy a belső,

tartása, alázata által felerősödik.

Adni születtünk, s nem az elvárások

tengere miatt lesz jó a kiteljesedésünk.

Mi magunk vagyunk az Isten adta Nép, ide

születtünk, itt nőttünk, itt élnénk meg a jót

amit ide beleteremtettünk, azért is dolgoztunk.

Adj, hogy kaphass, egy széles mosolyt esetleg.

Miután a dolgod észrevetted, hátha időben

van, élhető marad, ébresztő emberségesek,

a dolgok körbeértek, szintet lenne jó

váltani, nem befele fordulni.

Az egyensúlyt,

azért találta ki,

 az Isten,

hogy

vigyázzuk vele

az egészségünket.

Ne legyen divat,

a miért pont én,

nem az én dolgom.

Ugyan miért is tesz oda,

két embert egymásnak az Isten.

Dolog van, szoktam mondani,

mind a kettőnek jöhetne a jó.

S ah bizony, amíg dolog van,

nem érdemes próbálni,

úgy sem lehet leválni.

Ismételni is lehet,

de a törlesztéssel,

többre mehetsz.

Mi adja az ember,

gerincét, lelkét, tartását,

hát az, hogy ahhoz képest,

amit a génjeiben hozott,

kivé vagy mivé változott.

Jó egészséget emberek,

áldjon meg az Isten,

minden földi jóval,

időben bennünket.

Amit másoktól elveszel,

az attól még,

nem lesz a tied.

A következő

generációk

helyett, hinnye,

a tapasztalásuknak, a

 lehetőségét, te éled meg.

Ha kihúzod, a talajt alóluk,

ugyan, hogyan, tán lebegjenek.

Ha, nem tervezed meg, hinnye,

életszerűvé meg, hogyan legyenek.

Ha nem látják, azt, ah, hát nincsen,

a külcsín, belbecs nélkül, milyen.

A lent, az nem fent, észre sem

veszed, magadnak gyártod le.

Ha túl ígértél, hát várják, azt,

hogy mikor teljesíted azt, ah.

Nem hoztad, hát tanuljad meg,

ne, mások vigyék, a hozadékát,

te meg, éled, a babérját, hinnye.

Tisztelet, az emberiesnek, ah,

segítőnek született, az ő

tehetsége abban rejlik.

Nem kopik ki belőle,

nem kapkod, nem

vádol, teszi azt, ah,

amit megenged a sorsa.

Tudja, honnan indult, ah és

mekkora, az ő terhe rajta, viszi.

Olyat nem ígért, amire képtelen.

Nem tökéletesedni törekvő,

de önmagához képest,

amikor teheti,

igyekszik és

igényesen fejlődik.

Megtette a lépcsőket,

tapasztaltan átlátja, ah,

nem ugrált, csak haladt.

Felismeri, megélte a határait,

tudja, csak egy porszem, a

 kontrollálatlanná

lett förgetegben, hinnye.

Kihallja-e, a megelőzésben,

tudja-e, amit felelősen is,

kiolvasni lehetne, ám.

A környezete, a világ

hasznára válhatna, ha

hagynák, hogy tegye.

Minden családban van,

legalább, egyikük, ilyen.

Az Isten teremtménye,

 mindannyiunk, valami jóban

kiváló, másban tehetséges.

A lelke motivációjára, a

 szívének ritmusára, azt

a gondolkodó agyával,

kontrollálva, tenné.

Gyakorolhatná,

a hozott,

szeretetre

épülő feladatát, ah.

Van aki, a szakmáját jól

csinálja, a festő fest,

a költő, a rímeket faragja.

Jót tesz a fülnek, ha az eredeti

zenéjét hallhatja, égi magasságokat

érintő ária, a szeretet, a belső erő rangja.

A túlhajszolt, a kifáradva élő, nem tudja,

jó minőségben tenni a dolgát, hinnye, ah.

Aki meg tervezetten kerül a jóember sorba,

nem áll jól neki, a hivalkodó, utánozó, erőt

sugározni próbálkozó, mondva csináló, ah.

Mindenkinek, meglehetne a maga dolga, ha,

az  értők, elvégezhetnék azt, amire születtek.

Ne vegyétek el azokat, ha a „hogyant”, meg a

miérteket, fel nem ismeritek, nem látjátok át.

Hol így, hol meg úgy, a tudás hiánya mögött, megbújni

nem sokáig lehet, a Világ hála Istennek fejlett, hinnye.

Mert, senki, nem született, fölöslegesnek, ah, ha nem

érted még, a generációs jeleidet, hát ne erőltesd,

tanuld meg azt, amit nem te hoztál tehetségnek.

Ez itt a mi Hazánk, mindannyiunké, tettünk érte,

 hogy jó és szép legyen, a valóság, nem fedhető el.

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit, akkor,

amikor az, a legjobbkor jön és nem romlunk tőle el.

Bocsánat, ezzel se szeretnék megbántani, senkit sem.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

 

 

Vajon tudod-e ki vagy te,

ha nem ismered azt

ami mutatná,

merre

van az

előre

neked.

S mikor

lehetne

megállnod,

még ahhoz,

ne kerüljed

el végleg a

saját sorsod.

Felvállaltad-e

a kultúrádat, amit

hoztál generációsan.

Vagy élvezed azt, amit

felhalmoztál magadnak,

amiről azok akiket illetne,

talán nem is tudhatnak.

A 2017. év emberiesei,

igyekeznek végigvinni,

a sorsukat, hogy azt

a sarjaiknak adhassák

tovább majd, jó alapnak.

Ha folyamatosan félbe

kell hagynia azt amit

elkezdett,  honnan is

tudhatná, mire képes.

Csak a kezdés marad

meg benne, nem jön

rá mennyi idő alatt,

mit tudna elérni.

A helyett, hogy

kiteljesedne,

kiszolgálója

lesz valaminek,

ami nem róla szól,

csak arról, akinek

éppen a hangulata azt

 diktálta, hagyja félbe.

Van aki így elhiszi

magáról azt, ami

sosem volt az övé, s

 bebújik másnak az

 életébe, mintha a

sajátjában lenne.

Ha nem tudod ki

vagy, honnan is hoztad.

 A tulajdonságaidnak, azt a

 részét ami által előre juthatsz,

csak mellette lődörögsz, mielőtt

sikerélményed lenne bármi szép

és jó által, félbeszakíttatják veled.

A tapasztalható folyamatokat, úgy

aztán a te sikerélményed helyett,

marad a befejezetlen, semmire

sem jó, félbemaradt, féligazság.

Tapasztalatom szerint az agyunk

vágyik a sikerélményekre, mint

táplálékára, ha nem kapja meg,

megállt az esze, mondják, olyan

lesz, mintha neki nem is lehetne.

Sikeres élete, csak azoknak akik,

anélkül, hogy hoztak volna bármi

arra utalót, hogy fejlődni tudnának,

olyanná válik körülöttük a látszatos.

Mintha hű de, ejha, azt a, hinnye, nahát.

Megcsinálta a saját magasröptű, számára

egyszerűnek tűnő, soha nem is volt nagyságát.

Hiszen azok akikkel abbahagyatja a folyamatokat,

akik betartják a nemlétező, nem emberies odarakottat.

Mind neki teremtenek, azzal is, hogy ők kibontakozni se

tudnak, azt mutatja a látszat, amit ott megmutattatnak.

A teremtő nem csinált ekkora különbségeket, rábízta,

a teremtettjeire, mikor, hogyan bontakoznak ki abban,

ami tehetséget adott nekik, az intelligens agyuk megoldja.

Minden lehetőséget is megteremtett, hogy szép szíves, lelkes,

színes Világ legyen, ne üresedjenek ki már korán a gyermekek,ne.

Lehetőségük legyen az alkotásra, ne legyen miért kihasználják a

     többieket se, akik dolgozni, teremteni, gondolkodni, alkotni nem,

de kihasználni a tehetségeseket, na azt szeretnék megélni, igen.

Sok hiányt halmozhattak fel, nem figyeltek rájuk kellőképpen,

 most aztán már, mindenki értük legyen, nekik teremtsen.

Persze van a másik véglet, amikor a sarjaik helyett élik

meg az összes adódó nehézséget, s nem fejlődhetnek.

Óvatosan, nagyon halkan megjegyzem, attól kellene,

megkapnia pont azokat, akiktől akkor nem kapta,

amikor szüksége is lett volna rá, mint a levegőre.

Szoktam mondani, vissza a szülőkhöz gyorsan,

 mielőtt átvetülhetne a további generációkra.

Ismerd meg a szeretteid szorgalom, hinnye.

A türelem, az odaadás, az adni tudás, az az

emberiesek legnagyobb hozott kincse.

Nem tudnak nyugodtak lenni akkor,

ha mások körülöttük nincsenek,

önmagukhoz képest rendben.

Ha nem tudják tenni spontán,

akkor megtesznek mindent úgy,

hogy késztessék azokat, akik nem

teszik meg azt amit ők felvállaltak.

Mindenkinek megvan a maga dolga,

ahhoz, hogy szép kikerekedő világunk legyen.

Járjon körbe az adok-kapok a legjobb értelemben,

mindenki hozzáteszi azt, ami már ártana neki, de az

övéinek is, mert felemelné őket olyan magasságokba.

Ami ismeretlen számukra, nem tapasztalhatnának, csak

élveznék azt, amit mások teremtettek meg, mégsem élvezhetik.

Azt látom a tenyereket leolvasva, hogyha szépen ritmusában

halad, aki már látja, mi a fontos dolga, miben tehetséges,

bizony időben megoldja, tehetségével révbe is  érhet.

         Erős lelkű, pontosan azáltal, hogy nem volt könnyű addig az

élete, ott már a saját lelkének magasságához érve, védelme is van.

Nem azzal lennének elfoglalva, ki mit, hogyan él meg, hanem tennék

azt amire ők születtek, amiben tehetségesek, teremtve fejlődnének.

A sürgős, a fontos, a célirányosan rásegített, a felszínen jól látható,

a tehetséges még nem, pedig teszi a dolgát szorgalmasan másokért.

Neki akkor jó, ha körülnéz és azt látja, mindenki jól van a bőrében,

hiszen emberiesnek született az ember, a szó, ah, ki ne üresedjen.

Tisztelet, megbecsülés legyen ottan bőven, vihessék kimenőben.

Szeretettel.

Julamami

 

A csoda benned van ember,

mindenkinek megvan a maga

csodája, s csupán a döntésén

múlik, hogy beáll-e a nem is

létező sorba. Vagy a többiét

 is tiszteletben tartva a saját

 sorsát is jól megcsinálja.

Éhes a gyermek gyomra,

nem tudja merre van mára,

 a betevő falatja, keresi, kutatja.

Csak megy előre, amerre viszi az ő

 lába, hallja az erős csattanásokat ahol,

 a víz a lezárt partszakaszt csapkodja.

Látja odébb a kifeszített hálókat,

rá vannak száradva az

oszlopokra, eszébe jut,

a nagyapja azt mondta,

tanuljál te is meg halászni,

nem szabad a készre várni.

Ha nem tudsz mit kezdeni

magaddal, majd kezdenek

mások veled valami olyat,

ami nem biztos, hogy

tetszeni fog neked.

Odanyúl a hálóhoz,

szeretné megérinteni,

mennydörgésszerűen

jön a hang a bokorból.

Ne nyúljál a hálómhoz,

még elszakad, csontszáraz,

nem halászhat itt már senki sem

vele, nem tanulják tán a halászást sem.

Nem tudtam azt bácsi, hogy a nagy víz az

 is valakié, a nagyapám azt mondta az

csak Istené és akkor mindenkié az,

akinek nincs és éhes, szomjas,

 a nagy víz enni, inni adhat.

Ne sírjál te,

sajnálom, hogy

megbántottalak,

gyere el holnap ide

megtanítalak halászni.

Gondolja úgy sincs mit

tennie, a gyermekei

felnőttek, megtette

amit kellett, élik a

saját életüket.

A gyermeknek

meg el kellene,

a segítség, ismeri

az anyját, jóravaló,

egyedül neveli a sok

gyermeket és éhesek.

Az apjuk rangos familia

sarja volt, ők a szegény

rokonok maradtak,

miután eltemették

fiatalon az apjukat.

A sérelem, a különbség,

egy idő után rendeződnek,

fordul a sors és ők megint a

 jó helyükre kerülhetnek,

ha nem nyúlkálnának bele,

hozzá nem értő idegenek.

Eszébe jut régen ő is kapott.

Megteheti, hogy adjon a

tudásából oda ahol az

nincsen, de jól jönne, ha

 meg is élhetnének ők belőle.

Szomorúan gondol bele, nem

törődik már senki a másikkal,

hogy értelmesen múlik-e az

ideje, vagy a rosszaságon

jár-e az esze, meg kellene

őnekik is valamiből élnie.

Ha nyitott szemmel élsz,

nemcsak adsz, kapsz is, ha

mást nem hát a reményt.

Mindenki csak megy lohol,

hogy nála több legyen mint

máshol, magára gondol.

Különbözőek vagyunk,

más sorsot hoztunk,

van a születésével

hozott és van aki,

tanulja, mert nem

hozta, mást hozott.

Van aki meg várja,

hogy majd valaki

megcsinálja érte.

  A kritizálás a minta,

semmi nem jó neki,

mert még azt hiszi,

neki nincs is mása,

 csak a mismásolása.

Tanulni minek, hiszen

mindenki hajbókolhatja,

elérte, az a fontos a számára.

Nem érdekli az kinek a kárára.

Van aki még nem érte el,

a saját sorsát, tenné

ő is a dolgát,

mások meg

csak úgy, ráteszik

a jól kitalált lassítókát.

Túl laza a szerepéhez ő is,

úgy fogalmazza, az előjátéka,

ami a többi embernek a jövője

is lehetne, azt ugyan felfogja-e.

Mielőtt az útjára bocsájtották őt és

a többieket, kontrollálják-e a tudást,

vagy elég ha jól mutat, majd alakul az.

Mindenkinek megvan a maga életútja,

 hogy a jó sorsát ő is még időben elérje,

ha a tudással bíró nem kerülhet előre,

ugyan milyen szinten leszünk jövőre.

Erdők, mezők, rétek, elhagyottak, a

 kihűlt tűzhelyek, az elhanyagolt

emberi kapcsolatok, üres életek

és  az emberek a szintjük alatt,

romokban, nyomokban sincsenek,

 várhatóan sem, a jók sikerei sehol.

Tán, beálltak ők is már a nemlétező

sorokba, a csak látszatra jónak látszóba,

mi lett itt a jövőjük, hova merre mutat az

emberek félbemaradt élete,

a még meg nem lelt jó sorsa.

Árvák ugyan mi lett veletek,

gondol-e valaki is arra, hogy

merre vezet az utatok. Ha

a jó mintát nem életszerűen

láthatjátok, vagy kivan találva az

már előre, a honnan és hova, ah.

Van-e kezelhető pénzetek is ott,

ahhoz, hogyan és mikor juttok,

vigyáznak-e ott rátok, vagy

bárki hozzátok érhet és

felettetek rendelkezhet-e.

Beilleszkedni majd tudtok-e.

Vajon hozzáértők döntenek-e,

a Hazaszeretetet megismerték-e,

vagy csak az érdekek útját járják ők is.

Ez a Hazánk, itt dobbant először a szívünk,

földből jövünk, porrá leszünk, ide születtünk.

A közvetlen környezetünkre is rá kellene nézzünk,

éreznünk, figyelni kellene egymásra is emberek, ma

még nekem, holnap neked, vagy bárki másnak ugyanaz.

Az életedet éljed, a másé nem a te méreted, nem áll az

 jól neked, leutánozod és azt sem tudod hova vezet.

Ki mint vet úgy arat, de ha nincs se föld, se mag,

ki mint bánik másokkal, vele is úgy lesz az,

hiszen a mintát ő maga adta.

Szép napot kívánok

emberek, áldjon meg

az Isten szerencsével,

jó tervekkel, szép élettel.

Tisztelettel, szeretettel,

egymás megbecsülésével,

önbecsüléssel, önismerettel.

A generációs feladataitoknak

ismeretével benneteket, hogy

ne üresedjenek ki a szavak se.

Megtalálják az emberek az

értelmes életükhöz az utat,

ne az vigye jobb helyzetekbe

őket, hogy az emberiesekkel,

„jó szakikkal” gáncsoskodnak, ne is

 láthassák meg ők, a számukra jó utat.

Az egyik embernek az a felfele ívelő út,

a másiknak vagy ismétlés, vagy visszaút,

ha ezt nem látod még, tanulnál, tanuljál…

Ha felismernék az emberek a jövőképet,

ismernék a sorstérképüket, tenyerüket,

nem keseregnének azután ami nem lehet

az övék, hiszen nem nekik szánta a sorsuk.

Szép színes, szíves, lelkes is lehetne az út,

hogy ne ártsunk, ne bántsunk, de magunkra

is jól vigyázzunk, hiszen mind emberek vagyunk.

Szeretettel. Julamami

Adok-kapok egészséges körforgásban

maradok, nem tartozom sem ide,

se oda, tartozom az engemet

magtisztelőhöz és éppen oda.

Rég volt,  a különböző vallásokat, a

 kitűnően harmonikázó nagyanyámat

elkísérve ismerhettem meg,

így nem  idegenek hát tőlem.

Segíts magadon az Isten is

megsegít, tíz éve így élek.

Reménykedem, hátha valakinek a

 valakije esetleg elolvassa,  elmondja.

Nincs mit tenni, hogyan tenné bárki,

magamat szükséges képviselni.

Valószínűleg arra,

nem is gondolt

az akinek ez a

dolga lenne.

Megelőzésként

figyelmeztethesse, ha

mi elhasználódunk idő

előtt. Mielőtt még jó

nyomot hagyhattunk

volna, hinnye, a saját

Hazánkban, azt a.

Azzal amit feltaláltunk

erősíthetnénk a saját

szülőhelyünket, Hazánkat.

Betaníthatnánk sokakat,  akik

arra elég  éretten tehetségesek.

Több szinten is otthon lenne az

a tudás amiért ide, sokan

sok országból eljöttek.

Voltak akik igyekeztek

a saját hasznukra,

nevesítésükre,

fordítani, a tudásunkat.

A sikerünket magunknak

köszönhetjük, adott

erőt a tehetségünk.

A jóhoz és a széphez

ragaszkodunk, meg

nem gazdagodtunk.

A gazdagságunkat

a segítéshez kaptuk, szívesen,

lelkesen gondolkodók vagyunk.

Látszik  már, ha mindannyian korán

elhasználódnánk és nincsen utánunk.

Sok tehetségesen emberséges segítő,

hát akkor majd hol marad a nyugodt

elégedett öregedés nekünk.

Pedig megelőzésként,

időben jeleztünk oda,

ahol a reményt véltük.

Tán ahhoz, ott értően

töltik be a posztokat.

Majd ha elmúlik,

a káprázat és

már csak azok

maradnak,

akikhez

szoktak,

ragaszkodnak.

Jól kiszolgálják

majd magukat,

nem lesznek mások,

önmagukat látják, meg

azt, ami önjáró lett ott.

Nincs mire várni,

az idő gyorsan halad,

segítségére vagyok másoknak és

rájöttem, nélkülem nem értheti jól meg ezt senki.

Magam találtam fel és nem tudja más ezt úgy oktatni,

hogy az továbboktatható és a Népünk hasznára legyen.

Három orvos ajánlásával érkeztem a felvételire, addig

egyikük mellett dolgoztam, kettőnél helyettesítésként,

érkeztem, ha szükséges volt a nővérekhez társulva.

A lehető legjobb helyen tanulhattam,

emberséget, közegészségtant,

anatómiát,

ápolástant.

Az oktatónővér,

az volt a megszólítása,

magas szinten a helyén volt, abban

amit felvállalt, megtanította alaposan.

Átütő hypo szag áradt, ahogy beléptünk az

egykor kastélynak használt,  sok kórtermes helyre.

Nagyon adtak a rendre, a tisztaság természetes volt.

A kollégium a másik oldalon, a szigorúságot egy gondnoki

pár biztosította, betartottuk a fegyelmet, természetes volt.

Kék fehér volt a ruhánk, keményítettük a gallérokat, a  fityulákat,

a körbezáró kötényünket, ha letettük, a kikeményítéstől megállt.

Több volt belőle, mindegyiknek vasaltnak  kellett lennie, úgy álltak

a szekrényben  sorban, ha jött az oktatónővér megnézte mindet.

Ha csak vizes is lett a kötényünk,  ki kellett cseréljük, azonnal.

A szekrények tetején végighúzta nagyon elegánsan  az ujját, port

keresve, ritkán meg is lelve, (Kisnővérnek) szólítottak bennünket.

Perceken belül áthúztunk kettesével egy teljes ágyat, sarkos volt.

Visszanéztünk egy elkészült kórtermen és elégedett volt a szemünk.

Klepetus óvott bennünket a hidegtől, amíg átértünk, télen hordta a

 havat erősen az arcunkba, kapaszkodni kellett az erőnket próbáló

szélben, szorosan összezárni, egy emberként emberségesen.

A hegy lábánál történt mindez, volt,

hogy eltakart bennünket a külvilágtól, a

 hófúvások halmaza. Összeszoktak a helyiek és a

 kórház alkalmazottai, mint egy nagy család voltak.

Én csak azt nem értem, ha valaki felvállal valamit,

miért nem figyel az általa nyújtottaknak a minőségére.

Bennünket ott mindenre megtanítottak, ami életszerű.

Beteg embereket, segítettünk, ápoltunk, kiszolgáltunk ott,

a megfelelő minőséget adva, elégedettséget éreztünk.

Sokat kaptunk azon a helyen emberségből, tartásból, sőt,

emberi méltóságból, megbecsültek bennünket azon a helyen.

Néhány apáca is előfordult még, nem látványosan, de voltak,

a településen, működő apácazárda volt, pont a kórház miatt.

Feltaláltam valami fontosat, ha nem is tanulhatnak sokan így,

ahogy nekem volt szerencsém hozzá. Hát rendet rak a fejekben,

az is amit feltaláltam, lerajzoltam, ad a tudása tartást, méltóságot.

A belső emberies kontrollját a helyére teszi abban aki megtanulta.

Nem mondanám, ha nem úgy lenne, nem kopott ki  belőlem a tartás,

az emberi méltóságom maradandó már, hiába én már ilyen maradok.

Nem fogok kuncsorogni, bizony senkinek, én nem azt tanultam meg.

Majd csak elszégyenli valaki magát, miért nincs még lehetőségem.

Az oktatására, annak amit mindenkinek fontos lenne tudnia, hogy

legyen az életéhez tartásos alapja, legalább ebből eredően, azt a.

Nyugdíjam már biztosan nem lesz annyi, hogy megéljek belőle,

akkor legalább ezzel tudjam kipótolni, ah, mert megérdemlem.

Jó mintával elől járnék ez  ügyben, hátha követnek a többiek,

nincs mese, valamilyen módon tudatni szükséges, vagyunk.

Valamit a feltaláltammal még csak egyedül tudok, eladnám

továbbadva, nem gondolom, hogy meg kellene tartanom.

Lát a Világ is bennünket, pironkodunk sok mindenért eleget,

mindazok helyett, akik nem érték el azt a szintet ahol vannak.

Itt születtem, itt neveltem, iskoláztattam magamat, nem

megyek el, nem hagyom magára a Hazánkat, kivárom.

Kérem vegye meg a Hazánk a feltaláltamat tőlem és

adhassam tovább a tudásomat, akkor már ingyen.

Ne csináljanak úgy, mintha nekünk itt semmihez

sem lenne közünk, egész életünkben gürcölünk.

Kérem hagyják meg a tartásunkat és az emberi

méltóságunkat nekünk, azt is megszenvedtük.

Ha nem értenék miről írok, akkor állok elébe,

páran tanulják először meg, na akkor már,

könnyebb lesz eldönteni, szükséges-e ez.

Azért egy érdemi bocsánatot kérek,

ne hozzak újabb gondot megint, a korosodó fejemre.

Tisztelettel élj, hogy majd a saját idődben, tisztelhető legyél.

S ha majd a sikert,

halmoznod kell csak,

mert van már tengernyi,

átláthatatlan szerzett  javad.

Amikor a túlzóban tobzódsz csak,

s azon jár már az eszed,

mivel szórakoztathatnád magadat.

Na akkor egy kicsit pihenj meg,

nyisd ki a szemeidet,

hátha meglátod,

s még számodra is időben lesz,

ne nézz bennünket gyermekeknek,

felettünk és kérésünk nélkül ne dönts kérlek.

Az Isten adta Népből tapasztaltan, különleges

tudással bíró korosodóként, teremtek még.

Amikor megérint a legmagasabb rezgés,

a hatalom vonzásában vagy,

ne feledd, akkor sem el majd azt.

Emberként, apró fontos porszemként,

a minden, a kicsiben és nagyban ugyanaz,

s egyben a semmi is vagy, a körforgás halad.

Ne feledd, ha egészséges körforgásban vagy,

hol a lelked, hol meg a pénzed által,

lehetsz gazdag.

A nézelődésnél jobb,

ha az utadon tapasztalva haladsz.

Generációsan is,

egyéniségünk tekintetében is,

hozzuk az életfeladatainkat.

Át is írhatod a sorsodat,

úgyis visszahat majd időben az.

A sajátodnál alacsonyabb szinten,

sanyaroghatsz majd,

egy vagy több, túl gyors,

életszerűtlen döntésed miatt.

Önismeret nélkül azt sem tudod,

ki vagy, így a külső kritika nyomot hagy.

Hamar beállhatsz a rád mordulóhoz,

 a tapasztalatlanság hiánya miatt.

Az igazi szép belül van,

az amit kívül látsz,

az erősen túlzó hatás,

 önmagadból is kiforgathat.

A tudásnak, hozzáértésnek,

emberségnek, megtartó ereje van,

 a hiánya mögött, sokáig senki meg nem bújhat.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” neked,

hogy megértsed a sorsodban a nehézségeket,  hinnye.

Sem nem rakhatod el, sőt megoldanod is neked fontos,

persze csak akkor, ha van önbecsülésed, nélküle nem.

Prevenciós vagyok, már 1999 óta, a

  hivatásomat gyakorlom és megélem.

Ismerd fel időben a lehetőségednek

határát és van belső kontrollunk,

mindannyian elérjük a sorsunk.

Adni is születtünk, vannak

akik nem jönnek rá életük

 során, mindaddig, amikor

el kell fogadniuk akkor is,

ha nekik az nem kedvez.

A nagy igyekezetben,

hogy megélje azt is,

ami neki nem járt

volna meg,

becsapott

embereket.

Az érdekelte

csak, hogy jól

haladjon abban is,

amit nem adott meg

neki az élet, hát fogta

és mások lehetőségét is

elbirtokolva ő élte azt meg.

Kiemelkedett a tudásukkal,

kihasználva az ő bizalmukat.

A számára kedvező helyzetet

teremtette meg, nem érdekelte,

mekkora hátrányt hagyott maga

mögött, ott hagyta abban őket.

Meglépte azt amit mások által,

a hamisságával megcsináltatott

belehelyezkedett, elbirtokolta.

Akiket becsapott egy ideig,

észre sem vették, nem is

tudtak a hiteltelenségéről.

Rákapott megbíztak benne,

megrekedtek ott a nincsben.

Eszébe sem jutott, hogy őket is

visszavigye abba, ahol sikeresek

voltak, ahonnan kivonzotta oda.

Egyszer csak megrekedten már,

azt sem vette észre, nevetséges.

Azt nem gondolta volna, hogy

határt szab abban az Isten, azt

 gondolta már bármit megtehet.

Látszatos sikerben járt körbe,

akkor már ellehetetlenedve és

nem voltak akik megcsinálják.

Bizonyítani kellett volna ott,

abból, ami soha nem is volt.

(Különös, oktatás, nevelés,

ami a megfelelő időben hat,

nem fogy el a motivációja,

visszakerül a saját útjára).

Azután nem értette ő, hogy

miért nem tisztelik már úgy,

mint amikor, a fejlődését még

  fokozatosan, naponta meg is élte.

Attól a pillanattól kezdve, belekerült

a számára lehetetlenbe, amikor olyan

magasságokra került, a mások fejlődésére

szánt lehetőségekkel, amit álmodni sem mert.

Ahova került ott pontosan érzékelték, nem való

oda, nem az ő dolga, csak önmagát belepottyantatta.

Azóta megéli naponta, azokat a helyzeteket, amikhez

ő hozzá kellett szokjon akkor, amikor lépésről –  lépésre,

haladva élhette meg a gyakorlatban, azt, amire született.

A telefonom csak kettőt csörög, visszajelzek, lehet az is,

hogy nem csörög ki, mert én csak szokás szerint egyet.

julamami@gmail.com, webtenyer@gmail.com elérhet.

Mivel már akkor elérte az ő lehetőségei felső határát, hát,

nem haladhat tovább, megéli, a kierőltetett megaláztatását.

Megelőzésként megismerve a saját sorsát, bárki megérezheti,

ha már ott tart, hogy előreléphet, megkaphatja az ő lehetőségét.

Akkor meg, hogy is van az, intelligens emberek csak járnak körbe,

  nem lelik a következő lépéseiket, pedig nekik szánta a sorsuk, csak,

a furfangosok úgy intézik, mintha nem lenne, nekik csak annyi járna.

Látod – látod, volt neked egy jó barátod, amikor nem érted be azzal,

amit megkaptál lehetőségnek, fontosabb lett, mint a barátság neked.

Aztán amikor majd fázik a lelked a nagy ridegségben, hiába, takarod

be bármi mutatóssal, nincs már aki helyre tett olyankor, tiszta szóval.

Szeretettel.

Julamami

Ismered-e generációsan, hova tartozol,

ad-e tartást, neked az, amit jót

és szépet, az

elődeid megcsináltak.

Vagy csak csinálsz valamit,

amiben, nincsen semmi jó,

se szép, csak legyen azért,

sok – sok fizetség, hinnye.

Ha kirakatba szántak,

azt csinálod, amit

tőled elvárnak.

Vagy azért,

feltételezik,

tudod azt,

mivel

bírsz

el.

Hol

nem elég,

már ah, az üres,

tudás szükséges,

belül jelez-e,

a tartásod.

Átadod-e, a

 feladatot,

annak, aki

tudja, mit,

miért tesz.

Nemcsak,

beszél, mondja,

mert tudja, mi a

mondandója.

Arra született,

abban jól jár az agya,

nincsen a mondandó,

előre megszabva, ah.

Az intelligens agynak,

szüksége van a sikerre,

az, a, hétköznapi, étke.

Ha nem tudod, tanuljad.

Arra született, az a dolga,

az ő legnagyobb ajándéka,

ha látja, megvalósultak azok,

amiért mindent megtett, időben.

Mert, hogy az idő az Isten kezében,

a hozzá nem értők által, lekésnek, a

sikerükről azok, akiknek az Isten, a

jóhoz, a széphez, már kulcsot adott.

Tudva azt, hogy a megoldást felismeri,

hiszen, az a hivatása, nem divatból,

vagy, úgy, középszerűen látja el,

építően, életszerűvé teszi.

A legnagyobb vétek, ami,

megtörténhet, nem látja

át, nem hallja ki, nem

gondolkodva végzi.

Azt, a feladatot, ami az

embereknek az életminőségéről,

generációsan hozott sorsáról szól.

Ha nem működik, a belső kontrollja,

nevetségessé válik, a legszebb ügy.

A legnagyobb feladat, amit ember,

az életében, elérhetően kaphat.

Párhuzamosságot, láttam már,

amikor egy kis időre, együtt,

egymás mellett, teszik, a

nagyon különböző,

feladatukat.

Akkor,

ha épp,

generációs

hozadékot,

korrigálnak.

A mondvacsinált,

az nem ugyanaz,

hét generációnak,

romolhat el, az élete,

a hozzá nem értés miatt.

Futsz, szaladsz, így minden,

szépről, jóról, amit időben

kapsz, megélni a sorsod,

lemaradsz. Akkor is, ha,

helyette, pénzhalmazaid

lesznek, nem teremtés az.

Az átélése energiaszinten,

nem adja meg, a kellő sikert.

Az életedet magadhoz mérjed,

a sorsod úgyis odateszi időben,

a tapasztalható erőt, a sikert.

Ne a látványosra gondoljál,

belül a lelkedben, szívedben,

gondolkodó agyadban zajlik.

Így készülnek fel a sorszerűségre,

akiknek az elődeik, nem a könnyűvel

éltek vissza, a sorsszerűt, a nehezet, nem

kerülték ki, odázták el, időben csinálták meg.

A határaikat fel nem ismerők, túlmennek, hinnye.

Mindent idejében, az oktatásomon el is hangzik.

Adja, az Isten, minden földi jóból is, azt, ami, nem,

rontja el, az embert, egyszerre talán, csak annyit.

Elnézést is kérek, rögvest itt, ah, azt a mindenit.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

Itt a valóságról írok, megelőző vagyok,

kérem ne olvassa, ha át még nem látja, ah.

Lélektől – lélekig, szívtől –  szívig ható, ha

 nem üres és tiszta a szó. A látványosság hiába,

ha nincs jelen ott a szeretetnek az energiája.

Dúskálásra szánva az sokkolóan hathat,

de  sokkal sem pótolható,

hinnye.

Hiszen csak,

a külsőségekre adó.

Azután jön a hétköznapi holnap,

akkor már erősen hiányossá váló,

hiszen megérezte, a jó az jó.

Viszont a lélekre nem ható,

mechanikusba átható.

Vinne belőle gyakran, csak

fejlődésre ne legyen szüksége,

nem hisz a lelkes, szíves erőben.

Erősíti és csak egy oldalát, nahát.

Ha egy szintre tudja hozni magát,

a többiekkel, akik oda is valók, ah,

attól még nevetségesen hathat.

Van amikor már divattá vált,

hova menjen máshova,

csak oda, ott van a megvehető,

bármire képes, kicsoda – micsoda.

  Na nem csoda, ha utána túl sok lesz,

az őt addig tisztelőkkel a gondja,

gyűlik a baja, energia az, hinnye, azt a, ah.

Ahol felhalmozódott a sok és nem szeretetből való,

ott az már ártóan hathat, a hétköznapi életüket élőkre.

Tiszteletlenséget halmozhat, viszik is tovább mint egy nyúlós,

nehezen kezelhető, távolságtartó hatást kifejtő energiát, hinnye.

Az emberismeretnek már erős hiányosságait láttatja a felszínen.

A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzunk rá ne telepedjen az

ürességnek a feltűnő csillogása. Túl erős hatással lenne, ah,

az egyszerű életükben is boldogulókra,  csapda helyzet az.

Vannak akik a szintjük fölé kerülve nem tudnak megállni,

 s azzal  hirtelen átbillenhetnek, azt a,

mások által generált helyzetek lehetnek.

A nagyon buzgón feltörekvőkre hatnak, ha

 olyan magasra vágytak, amit át nem látnak.

Aztán a sikerből, a minden földi jóból,

nemcsak  a  semmibe, de még a

pocsékba is fordulhat, hinnye.

Vannak nagyon nehéz sorsok,

amikor arra kell ébrednie az embereknek,

 hogy nem kerülhetik el azt amit odatesz az életük.

Megélve törlesztik le, azt amit az elődjeik ah,

nem éltek meg, akkor, időben, rájuk vetülhet.

Erősödnek lelkileg, nem takarítják ki magukból, a

szíveset, se  a lelkes, gondolkodó kontrolljukat, védi őket.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, tanulható.

Ismétlésnek mondom azt, amikor több generáción keresztül,

ugyanazzal a gonddal küszködnek, mégsem csinálják azt meg.

S nem akadt addig, generációkon keresztül egy ember se, pedig

megcsinálhatta volna időben az akkor már látható feladatot, ami

 akkor is nehéznek tűnhetett. Azzal feloldhatta volna a következők

sorsából az ismétlést, azzal megoldhatta volna, amikor már végleg

lerendezte. Önismereti oktatás, neked, kölcsönös tisztelet, érted.

Ünnepi asztaloknál szokták emlegetni a többiek, a jóban a nevüket.

Eljön az idő, amikor néhány embernek, rá kell ébrednie, nem követi

őt, nem ért egyet vele a sarja. Az első téves lépések még

korrigálhatók, amikor erőből igyekezne rávenni a követésére.

Lehet azt mondani bocsánat, eltévedt,  megtévedt, elcsábult, ah,

emberből van, igyekszik az Istenhez fordulva, kiimádkozva rendezni

azokat. Odafordul segítségért,  ahol arra a megoldás, az Isten háza. S

nem megy bele azokba, amiket már átlát, hogy életcsapda helyzetek

lehetnek ah. Tudatosan éli az életét, azt is tudja, senki sem tökéletes,

csak az Isten, s a hatalom is egyedül nála van,  tudomásul kéne venni.

Megérzi már, hol vannak a könnyűnek láttatott nehezek, a kibillenési

helyzetek. A szíves, lelkes, gondolkodó énje időben jelez, nem esik

ismétlésekbe, tapasztalt lesz általa, a nehezekre fel lehet készülni. A

sorsokról őszintén beszélni, tudjon róla mindenki,  aki érintett lehet.

Vannak a  generációs feladatok és családon belül, mindenkinek.

A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzunk rá, ki ne üresedjen a szó, a

bizalom eljátszható,  ha a felelősség helyett a hárítás a divat, hahó.

Édes Hazánk Csodaszép, kérlek ne menj még,

hiszen,

a szépet, a jót, amit ide teremtettünk, az eddigi

életünk során,

megélni mindannyian,

itt a saját, szeretett Hazánkban

szeretnénk.

Közel tíz éve amikor  indultak, hangosan ki lett jelentve, az ég is megrengett bele. Mintha sírásra késztetné azokat, akik hisznek abban, a hatalom az Istennél van. Mivel ilyen még nem volt a hétköznapokban, nehezen azonosultak vele. Tán már nincsenek is a földi létben, az alkalmazkodáshoz érzéke, nincsen mindenkinek, alázat nélkül sem megy.

Nem mondhatják, hogy aki nem tudja tanítja,  naponta gyakorlom, hiszen onnan van a feltaláltam, lerajzoltam.

Minden apró jele, a saját felfedezésem gyümölcse, sikerült megtalálnom az összefüggéseket, a generációs jeleket. Na nem gondoltam volna, hogy ennyire eltávolodhatnak egymástól, a nagyon erős hatásoktól az emberek. Hinnye, így egyedül és segítők nélkül maradhatnak, védtelenné, a gyermekek és az öregek.

Láthatóan nincsenek a felszínen, de kiemelten meg

végképp nem láthatóak, akiktől láthatnák a jó mintát.

Igen már sokan tudják, hogy kinek hihetnek, akkor is, ha azok akik felelősséget nem ismernek, sározzák őket.

Sokat tapasztalt oktatóként elmondanám, láthatók ám, hogy mire megy ki a nekik játék, másoknak ártás.

Mindenki marad a tehetségében a kaptafánál, akik meg magasabbra törnek, mint amit elbírnának, majd

meghajolnak a nem biztos, hogy magasszinten lévő, csak akaratosaknak.

 

Három tenyér, háromféle rajzom,  mindegyik egy sorsról szól.

Feltaláltam, megtaláltam, mostanra valami nagyon fontosat,

alkalmazhatnák az emberek a sorsukat az életükben, hinnye.

Tapasztalva oktató vagyok, hiszen nap mint nap,

találkozom az erre már igényes emberekkel,

leolvasom a tenyereikből a sorsukat.

Megtanulhatnám-e, ah lehetne-e,

hogyan lehet, ah, ilyen gyorsan

gazdagnak lenni tisztességben.

Szinte hallom, a becsmérlő,

lekicsinylő mondataikat.

Legalább ártsanak,

ha már nem fejlődhetnek.

Bocsánatot is kérek, milyen

jó lenne tudni, milyen szó

után, hány bocsánat jár.

Tudom, amikor kikívánkozik,

bizony megszabadulunk a szavaktól.

Olyan közegben, ahol otthon vagyunk,

nem terhelünk másokat, mindazokkal,

akik úgy is hallották, avatatlan fülek.

Önismereti oktatás, kölcsönös

tiszteletre nevelés segítése, lehetőség, hinnye.

Nem tehetek róla, hogy nincs akihez fordulhatnék,

nemleges válaszokból már van a tarsolyomban elég.

Megtűrnek, nem kérhetek, így nincs ingyenes tanulási

lehetősége azoknak, ah, akiket a pénzhiánya tart távol az

oktatásomtól. A feltaláltam rajzosan tanulható formájától.

Azáltal, nem az unalom hatalmasodna el rajtuk, hinnye,

leginkább a boldogulásukon járhatna az okos agyuk.

Szinteket érünk el, mindegyiknél van ám sikerélményünk,

egy – egy fejlődési szakaszunkban, tudnak-e róla vajon, ah.

Mindenkinek megvan a maga sorsa, ha már átlátja,

gyakorolja, nem ártva, se bántva él, reméli

megcsinálhatja.

Mert aki oktalanul gátolja, még nem tudhatja, önmagának

is árt azzal, amit elkövet mások ellen, holnap az vele szemben.

Nem tartozom, se ide, sem oda, tartozom az engemet

megtisztelőkhöz,  éppen, akkor oda, máskor máshova.

Ez egy hivatás a segítő ember, bármit csinál és bárhol van,

segítségére lehet a többieknek, mert az a hivatása, hinnye.

Aki elért oda, hogy megszenvedte,  emberesedett benne,

általa, a hivatása lett. Tán akkor is irigyelted,  amikor ő,

méltatlanul, dicséretek, vállveregetések helyett kapta

a méltatlan mondatokat, a „nehezítményeket”.

Hinnye, mielőtt belekezdenék, bocsánatot kérek, minden olyan

sértődött,

meg nem valósított,

álmukat dédelgetőktől.

Akik a közösségi oldalakat,

facebookot nem becsülik meg,

 alacsony szintű szavakra használják.

Az intelligensek okosan, emberiesen is sikeresek,

összetartoznak, ha van pénzük elég, ha nincsen még.

 Az alacsony szinteken szorgalmasan dolgozóknak,

biza árthatnak, átláthatatlanul gazdagok lettek,

 a fokozatosság hiányos, hát arra éretlenek.

Mások hazájában otthon érezve maguk,

más mintha itthon sanyarogva megéljük,

onnan navigálni, nem benne élni, hinnye.

Átnéztétek-e a múltbéli szóhasználatot,

negatívba billentheti az oldalatokat, ah.

Hova haladunk, a jók és szépek helyett,

hova, nem gondolom, hogy aki mindezt

kitalálta, tudhatta, meddig megyünk le.

Mert mindenki megy lefele, ha akarja,

ha nem, olyan a súlya a sok ki

nem mondott szónak,

sokan rogyhatnak

meg általa.

Vagy azon is

 túlment, amit a kitalálója

ezáltal megvalósíthatott, ah.

Nekünk már mindenben van,

neki meg nincsen kontrollja.

Amíg az emberek egymást

irigyelve, jól le vannak

azzal  kötve, hogy

megéljenek.

Amikor

meg,

átlátják,

visszanézve,

szégyenlik már,

a meggondolatlan

megnyílvánulásukat.

Bocsánatot is kérek

talán háromszor is,

ha méltatlanul

megszólítottam

volna valakit.

Összefüggésében

látom azt amit látok,

nem személyhez szól.

Szokták mondani, ah,

ez őket szólította

meg éppen,

hiszen

összefügg

minden

mindennel.

Isten óvjon,

hogy olyan

magasságokat

érintsen meg,

ahol már,

mindent

lehet.

Mostanában

azt érzem és egyre

gyakrabban, milyen

szerencsés is vagyok,

hogy ennyi rossz

történt már

velem.

Hiszen,

amikor

rájöttem,

nem örülnek

nekem, hogy

egy megoldás miatt,

megszülettem, hinnye.

Apám tartotta a tükröt,

pisszentett le, amikor,

azt érezte fontos az.

Alkalmazkodni igyekeztem.

Amikor rákérdeztem az illetékesre

miért nem tud szeretni engemet, ah.

Megválaszolta  és megértettem, hiszen,

a saját életét mentette akkor, nem tudott

úgy gondolni rám, hiszen már voltak otthon.

Megértettem, hiszen akkor már néhány évet

eltöltöttem a hozzám érkezőknek leolvastam,

a tenyereiket, volt tapasztalatom akkor is bőven.

Amikor rájöttem, több szeretetre vágytam tán,

annak a hiánya fájt a lelkemben, elgondolkodtam.

Beálltam a sorba amíg bírtam, azután mentem és a

saját sorsomat éltem, pedig még nem is tudtam róla.

Ugyan, hogyan segítsek magamon, mert már nem

tudtam bízni, abban, mások hogyan tudnának,

jól szeretni, ha önmagukat sem, azt a.

Hiszen pont az a baj, ha nem

tudják tisztelni önmagukat,

miért, hogyan tisztelnének másokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Már nem lehet csak úgy hű bele, mint

eddig átnyomták akkor is, ha tudták,

hogy nem működik majd egyáltalán.

Vannak az emberies határaink azzal,

boldogulni tudunk, jelez a lelkünk, a

szívünk, a döntés hozza az agyunk.

Örüljél, a megelőzés mindenben

ott van mint lehetőség,

ahhoz, hogy

választani

lehessen.

Amikor

leolvasom

a tenyerüket

azoknak, akik,

a megelőzésnek

a lehetőségéért jöttek.

A sorsukat élnék már meg.

Sok éve már jártak mind itt,

azért jönnek, mert a sorsuk azt

igazolta, a leolvasásom működik.

Láthatok én ott minden olyat,

amit az ő tenyerükben, mint a

lelküknek térképe megenged.

Ott van a fokozatosság, nem

lehet össze-vissza ugrálva azt

leolvasni, ami ott most fontos.

Lépésenként megmutatja, mi az

ami most a fontos része az életüknek.

A megfigyeléseim alapjaihoz más jeleket

is észrevettem, összeolvasva, továbbléptem.

Így épült fel a sorsuk, s az életük közötti kicsi,

vagy nagy különbség, vannak akik a sorsukat élik.

2014. éjjelén átfordultunk a jó energiákban vagyunk,

akik már észlelték a sorsuk megváltozott hirtelen, vagy

nagyon más lett, számukra ismeretlen területre érkeztek.

Az átfordulás pillanatát sikerült akkor épp, megfestenem.

Feltisztulnak bizony, akkor is ha nem szeretnének, azáltal,

mert ahol időznek, többen vannak a már tisztulásban lévők.

Fontos lehetne időben bocsánatot kérni, hátha működik még.

Ők akik még nem ismerték fel, nem tanulták meg leolvasni tőlem,

úgy a tenyereiket, hogy annak az ismerete az ő segítségükre legyen,

újra eljönnek, végighallgatják az 1-2 órát, amíg az eltart és át is megy.

Nem jöhetnek gyakran, csak ha nagyon gyors pörgésekben vannak,

a többször is, alatt a fél év elteltét értem, még akkor se gyakrabban.

Van, hogy tíz év elmúltával jönnek újra el, akkor ért körbe, ahogy azt

megfogalmazzuk a sorsuk, s olvasom tovább, amikor tudatosodik az

emberben, hogy a saját sorsa, nem ismeretlen, nem fél, felismeri azt.

Akik meg rájöttek, van Isten, ha bárhogy is nevezik, nekik könnyebb.

Mindenki maga dönt, hogyha elértek mindent, abban lehetőségként,

amit hoztak, váltanak időben, megtanulják megélni, nem ismeretlen.

Haladnak, fejlődnek, jó minőségben élik meg, ünnep a hétköznapjuk.

Nem adhatom fel, végigviszem, beviszem addig amíg engedik, akkor

amikor a lehetőségem megadatik, közben én is fejlődök, a Világgal.

Ha felelősen gondolkodnak azok, akik eldöntik, be mikor engedik,

lehetőséget adnának sok – sok embernek, a sorsuk megéléséhez.

Hisz amikor elérték, a hozzá nem értő önjelöltek, nem csinálnak

semmit, hát így legalább nem ártanak, punnyadva gazdagodnak,

a lehetőségeinket csak ők láthatják, más nem tudhat róla csak ők.

Persze az is lehet, hogy velünk a jóban nem is gondolkodnak, csak

hagyják, ellegyünk, haladni úgy sem tudunk az ő ritmusukban már,

na ugye, hogy igazuk van, láttatják, hiszen ugyanúgy folytathatják.

Üresedik-e, vagy telítődik a pohár, kinél merre billen éppen a sorsa,

nem is tudja, mennyit ártott közben magának, amíg nem tette a jót,

s azzal gátolt másokat, csak magára gondolva veszi el, amit, mások

  adtak össze, nekünk mindannyiunknak jó legyen, az élet valamiben.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, hidd el, megtanulható,

nekik, akik, az életük, sorsuk értelmét keresik, megtanulva meglelik.

Mindenki valami fontos feladat megoldására született, ha felismerné

nem vetne gátat senkinek, inkább ha számára adódik valami, ott ami,

nem vinné őt már előre, átcsoportosítaná oda, ahol, hasznára lenne.

Magyarosan Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube, egyszerű

lett volna a címe csak egyszer, de nem értették, döntöttek, ilyen lett.

Az intelligensek vezetni születtek, átlátják, kihallják, megérzik, át is

gondolják úgy, hogy másoknak is jó legyen, fejlődhessenek, időben.

Bocsánatot kérek mindenkitől aki zokon venné, az intelligenciát az

Isten adta és nem mindenkinek, a tanulással odaér megközelítőleg.

Hát gyakran kifejtjük az érkezőkkel, megtisztelnek online érkeznek.

A Világ nem áll meg és ácsorog, hátha utolérik azok, akik, nem elég

felnőttek ahhoz, át még nem látják, nekik is értünk is szól a jó Világ.

A sorsod szerint haladva, a generációs feladataidat megoldva, már

van arra időd, hogy úgy is nézzed, biza, van amivel nincs dolgod. Szeretettel.

Julamami

 

 

Az életedet éljed,

élni és élni hagyni,

nem eluralni senkit se,

nem született fölösleges,

megmaradni abban amit

az Isten feladatul adott.

Gyakran tapasztaltam,

hogy aki nem alkalmas

arra amit felvállalt,

igyekszik lenyomni,

az arra alkalmasakat.

Hátha nem látszik meg

a már bevált gyakorlata.

A múlt elmúlt, igyekezzél

felfejlődni a mostanihoz, ha

 nem teszed, utánzat az csak.

Ha nem tudod elismerni

azt, aki nálad érettebb,

nem életkor függvénye

az sem, hát legalább ne

ártsál, kommunikálni,

elismerni megtanuljál.

Ha te nem tudsz még,

bocsánatot kérni, se

megdícsérni, azt akit

senki más sem tenne,

pedig már ideje lenne,

hiányzik az emberies

alapod, időben pótold.

Győzz meg, legyőzni

könnyű engemet, hisz

nem harcolnék se veled,

se ellened. Azért amit

feltaláltam,

lerajzoltam,

ide oktatni jöttem.

Akinek kialakult már a

személyisége, attól bizony,

a többieknek tanulni lehetne.

Nem kritikusává válni, inkább

 amit ő tud jobban megtanulni,

 megélnék a sikerélményeiket,

összetett energiák lennének.

Mindannyiunknak jól kellene

érezni magát a saját bőrében.

Nem különb senki senkinél se.

Arra érdemesnek is kellene

lenni, nemcsak felvállalni.

Amikor megszülettünk,

hoztuk azt amiért

születtünk.

Mi lenne hát,

a feladatunk

nekünk, hogy

önmagunk felé

teljesítsünk és

a generációs

feladatunkat

tovább is

 vigyük.

Hiszen

nemcsak

magunkra

gondolva élünk,

bele is születtünk

egy a legfontosabb

kis vagy nagy

közösségbe, a

 családunkba,

s a Hazánkba.

Azzal is dolgunk

lenne, persze azoknak,

akik azt már felismerték,

hogy nemcsak önmagunkért

születtünk le, mi emberek

vagyunk, nem szabadna

elgépiesednünk sem.

Mivel mindenféle

hatások érnek

már a magzati

szakaszban

bennünket.

Erősödünk

benne és

általa is

ahhoz,

hogy

egyedül

is születve

egyéniségek

maradjunk.

Mert, ha ez

nem így lenne,

hát csapatostól

landoltunk volna.

Benne vonulnánk

a kiszabott sorba,

egyformán élnénk

mindannyian, nem

térne el senki sem,

attól és sohasem, de

nem akarta velünk

ezt tenni az Isten,

hiszen szeretettel

teremtett bennünk.

Külsőre is és belül

is mások vagyunk,

s mégis emberiesek

maradunk, nem ártunk,

nem bántunk magunkra

is vigyázunk, hiszen mind

csak egy meg egyéniség,

megmaradtunk, ki nem

fordulunk magunkból.

Időben tanuld meg azt

amit a születéseddel

nem hoztál, hogy ne

unatkozva járkáljál.

Ez a legnehezebb az

életünk során, hogy

meggyőzzük magunk,

azokat a hatásokat le,

amivel könnyebben

boldogulhatnánk, ha

olyan önzőek volnánk.

Legyőzünk magunkban,

minden egyéb hatást

kiszűrve, megérezve,

megigazítjuk a saját

belső tartásunkat.

Felismerve a hatásokat

ismerve a határainkat is.

Azért, hogy amikor el és

megjön a következő szép

nap, lelkileg erősebbnek

érezhessük magunkat.

El tudjunk számolni mi

magunk felé is azzal,

a megcsináltam

állapotunkban is,

ha annyira nehéz volt is,

hogy jól elfáradtunk bele,

elcsendesedve mosoly is

lesz e lelkünkben érte, az

 nekünk az ajándék része.

Tégy önmagadért, hogy

tudjál tenni másokért,

 az alapjai azoknak,

a dolgainknak, ami

azt adja belül, hogy

szép lehet a holnap.

Nem fordultunk ki,

erős hatásokra sem,

megmaradtunk annak,

akikre a családunk és az

emberek is, ha vagyunk olyan

helyzetben bizton számíthatnak.

Ha felismernék azt

a szülők, hogy egy

meg egy, meg egy,

egyéniség és minden

gyermek, hát aszerint

is állnának hozzá az ő

át nem formálásához,

ki nem neveléséhez.

Vagyis ahhoz,

hogy partnerek is

legyünk mind, abban,

hogy a gyermekekből

egészséges lelkületű

felnőtté érjen mindenki

aki megszületett, hiszen

fontos feladattal érkezett.

Ha meg, olyan emberekhez

landolt az aki „nagy ember”

karaktert hozott, hogy

át sem látják, meg

sem érzik azt,

hogy a legjobb,

ha bele nem is

avatkozik, csak

szeretettel van felé.

Időben észreveszi az

 ő cseperedéséhez a

fontos igényeit és ha

tudja megadja neki azt,

amiben ő is egészséges

lélekkel továbbhaladhatna.

Ha nem tudja ezt megadni,

megbeszéli vele a miértjét,

nehogy félreértés legyen,

megtenné ő, ha tehetné.

Kommunikálni és újra

kommunikálni, így

 is kommunikálni.

S felnőhetne úgy,

nem változtatták

meg őt se, maradt

olyannak, amilyenként

a szükséges fontosat még

magához véve, kiteljesedhet.

Ettől aztán szép színes és szíves

Világ lehetne, nem fordulna ki,

egy-egy erős hatást követve

senki sem úgy se, hogy

attól sanyarognának

a többiek. Hiszen ő

a természetestől

eltérve, erőltetné

ki belőlük azt, ami

bennük emberiesként

nincsen, mert megmaradtak

emberieseknek, hiszen mind

így formálódunk emberekké,

így születtünk meg, ha

szerencsénk van és

időben észleljük mi,

azokat a hatásokat is

és kihagyjuk azt mind,

amit nem is szükséges

megtapasztalnunk se.

Így erősen túlbuzgón

nem terelhetne ki

valaki abból se

bennünket,

ami a biztos

pontot jelenti,

egyéniségnek

megmaradni.

Magában azt

elrendezni, hogy

melyik az erősebb

egészséges hatású.

Amikor már elég

felnőtt az ember

 felfogja azt mihez

ért és mennyire

ért ahhoz,

akkor

miután

azzal kész lenne,

megtervezi a

továbbiakat.

Miközben fel is

 ismerhetné azt,

 hogy ő meddig is

mehet abban el.

Mennyit ismer fel,

hol vannak azok a

fontos, egészséges

határai benne, ahhoz

 amit elképzelt, de még

 magában fel nem ismert.

Meg lehet tanulni a saját

határainkat, benne van az

abban amit fel és megtaláltam,

az emberek tenyereiben, jelek.

Az alázatot, emberismeretet és

kommunikálni az emberektől

akik megtisztelnek, s eljönnek

ide, 22. éve naponta tanulom.

Mindenkinek megvannak azok a

határai, ameddig elmehet úgy, hogy

egészséges maradhat a lelke és a szíve, a

gondolkodó agya, nem lesz általa túlterhelt.

Mert mindenki valami fontosra született meg,

ha másban keresi a boldogulását kihagyva, azonnal

boldog akar lenni tőle, alaposan mellé ment, olyankor

jön az a kezd el még egyszer, még egyszer, még egyszer.

Az ismétlések során is fejlődünk lelkileg,

hiába minden, a fontos dolgainkban mi

bizony, igen gyakran megkínlódjuk azt,

amiért a többiek még nem értenek meg.

Miért szenvedjük meg azt, ami könnyebben is

mehetne, ha kihagynánk a sűrűjét, a nehezét belőle,

de már tudjuk, attól erősödünk rendesen, s maradunk

meg akiknek születtünk, abban amire mi megszülettünk.

Legyen szép ez a nap, hogy tisztelettel vagy és fel tudod

vállalni a feladataidat, hát ha szabad, szeretettel áradj.

Szeretettel. Julamami

Gondtalanul beleélni,

nem haladni, a saját sorsot nem

ismerve, generációsan se törleszteni.

Nem vetni, amit

csak lehet learatni.

Az arra nem érett szavakat

beilleszteni, alázatot nem ismerni.

Meg sem kérdezni, ki mit szeretne,

mert egyenként születtünk meg,

a saját sorsunkat

megélni, fontos lenne.

Ha elértél valamit,

ahhoz legyen

idő az érintettekkel

is közölve örülni.

A sikert átélni,

az ahhoz már

érettekkel

érzékeltetni.

Egészséges lélekkel,

élhető mintának lenni.

Hinnye, azt a,

 a boldogulás érzésével,

legyen mire a következő

lépést tervezni,

a valóság érzetét átvinni, ah.

Éreztetni a fejlődéshez vezető

utat, azt érthetően megmutatni.

Szint alá nincs miért magyarázkodni,

a mögötte lévő tudást érvényre vinni.

A tudást tükrözve érvelni,

szintet mutatni, úgy a

fejlődési lehetőségeikre,

másoknak is rámutatva cselekedni.

Amikor megérint a válasz egy kérdésre,

készen lehetsz annak a fejlesztésére.

Sokat árthat az a gondolkodóknak,

ha akik tehetnék nem értőket

választanak,

bizony

punnyadásban maradnak, ah.

Hiszen az nem kimozdító

számukra, miért alkalmazkodnának,

ha  maradhatnak

a  saját életritmusukban.

Ha nem tudnak dönteni,

ismétlésekbe bocsátkoznak,

nem haladhatnak, csak elvannak. Vagy alázat nélküli

konfliktusokat generálnak, akaratoskodni próbálnak,

vannak akik ezekbe bele is futnak, sikert nem hoz az.

Átlátják viszont akik összefüggésében már láthatnak,

bontják a semmit, erőlködés nélkül megnyilvánulnak.

Beleszületni az alázatos tudásba, átvetíteni a

jót, a szépet, mert az elődeik megtettek azért már

mindent. Vagy kiszolgálni magukat abból, amiről a

többiek nem is tudhatnak, hogy lehetőségük lenne.

Azzal igyekeznek ösztönözni, a hasonlókat, hinnye,

ami nekik nem sorsszerű, örömmel megélik, tehetik.

Nem az életszerűen élhetőt, a látványosan üreset

erősítik, fejlődés nélkül, csak beleélve, leépítik.

Nézz a saját teremtettedben szét, látod milyen

szép. A teljesíthetőségednek, a lelkednek tükre,

mások is boldogulhatnak, téged hitelesítve, hinnye.

A túlzóban hiányosan, egymást nézegetve,

a többieket méregetve, önmagukon se

segítve, élnek bele a valamibe.

Amit kontrollálni sem tudnak,

hiszen nem a saját kútfőjükből

pattant arra a gondolat, nem is

láthatják át, nem is hallják ki sem.

Édes Hazám Csodaszép, vagy-e még,

ugye nem fordulhat elő az, nem leszel.

Megkönnyítették azt, ami nem igazi,

szabad az útja, könnyen megy minden.

Látszik, van, ahol már nincsen lejjebb,

nincs választék, hát beérik azzal ami van,

nem néztek utána, mennyi ott már a kánya ára.

Valamikor még fontos volt a becsületes ott, bíztunk,

 tisztességest láttuk, ma már inkább azt, aki megoldja.

Azt tartják fontosnak, mindegy mi által, menjen a szekér,

s ki mennyire látja át, a homályosat, azt a, hinnye, nahát.

Kell, hogy legyen felelőse mindezeknek is, mi lesz a

 gyermekekkel, akik arra hajtanak ami mintát látnak.

Apák, anyák, igazak, emberiesek kérlek vigyázzátok,

tartsátok szem előtt, nagyon megértően a családotok,

mindent higgyetek el, amit a gyermekek mondanak.

Kontrolláljatok minden hivatalosnak tűnőt,

kommunikáljatok, ne hagyjátok magatokat,

kommunikálni, jelezni, ha van valami  gondotok.

Keressétek a hiteles személyeket, ne érjétek be,

 azokkal, akik tegnap még másképp viselkedtek.

Nem változtak jóvá, nem az a szándékuk sem,

ha nem jelzitek, olyan mintha nem lennétek.

Akik azóta is félnek, s szólni nem mernek,

de reménykednek valaki talán tesz értük.

Elindult a feltisztulás, kilöki azt, a felszínre

hozza, ami nem valós, sehogyan sem tiszta.

Megszűnt a tiszta jó értelmű adok-kapok,

félreérthetővé tették a hiányosak, így

 a saját maguk generáltjaiban pangnak.

Élnek bele ott, a valakik által számukra

jól kigondolt, egyre nagyobb valamikbe.

Nyugodtan dőzsölve, habzsolva a semmit,

apellálva arra, az irigység helyettük dolgozik.

A hirtelen változó döntéseik következtében,

még meg sem szokják az újat, már megint mást

várnának el tőlük, így nem csinálnak hát semmit.

Megvárva, hátha felnőnek a döntéseikhez és tudják,

mit miért úgy döntöttek el, kik és hogyan képesek majd,

azt véghezvinni, ha az ötletelőknél, sincsen tudás semmi.

Mindenkinek adott az Isten tehetséget, valami szépre, jóra,

pont neki valóra, ami által felnőhetne, ha azt az akinek tudnia

kellene, tudna is róla, hogy az lenne a dolga, hogy vegye észre,

nem birtokolhatja a gyermekeket se nem, a kiszolgáltatottakat.

Ide teremtettük mi a szépet, jót, visszavárjuk azokat, a Hazánktól,

akkor, majd, ha szükségünk lesz ugyanazokra a jókra és szépekre.

A zsengék azt veszik mintáknak, amit látnak, ahogyan nevelődnek.

Étkezést, öltözetüket, nyugalmat biztosítani, hogy kihozhassák ők

magukból, megmutathassák, miben lehetnének a legjobbak, mit is

láthatnak jó példa helyett, mintának, az éretlen meg csak vigyorog.

Jobb híján, vele sem törődött senki, akkor minek foglalkozna ő velük.

Kora szerint ő a felnőtt, úgy dönt, ahogy neki a legegyszerűbb, ugyan

miért bonyolítaná azt, régóta nem használta, gondolkodásra, minek.

Átlátni és kihallani, gondolkodni születtünk, a gyakorlat által mesteri

szintre is lehetne fejlődni, a nagy jólét nem tesz jót a gondolatoknak.

Nem kap késztetést arra, amit még nem tud, meg is lehetne tanulnia.

Van aki megmarad a semmiben, mert rossz volt számára ott a minta.

Nem kapott jó késztetést sehonnan sem, menet közben a tanulásra,

ott ahol hiányos, így nem pótolódott, tanultan is hiányos maradhat.

Két lábunk, két karunk, két fülünk, két arcfelünk, agyféltekénk van.

Magunkból meríteni akkor tudunk, ha van ott már tartalékunk.

Amit hoztunk azáltal már boldogulunk, ha elfogyott a feladat ott,

akkor kell hozzálátnunk a tanulásához annak amit még nem tudunk.

Feltaláltam valami nagyon fontosat, tartást, méltóságot is adhatna,

mindenkinek aki odáig feléri, hogy neki kell a hiányát időben pótolni.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó) 20 agytornás óra által.

Bejelentkezés, a +36 30 2470 589 telefonszámon, 10.00 – 17.00 -ig.

Tisztelettel lenni, a többiek fele,

(most) tán az is jó minta lehetne.

Szeretettel.