Bizony sok minden
miatt nem láthatlak
titeket mostanában.
Nagyon szeretlek benneteket,
nekem ezt nem gond kimondani se.
Gyűjtöm a rajfüzeteket, azt sem
felejtettem ám el, mondtuk, ha
találkozunk, sokat rajzolunk.
Régebben, megígértem neked,
hogy küldök egy
olyat, amit
esetleg
szívesen
mondasz
majd el.
Hé, ej te
Tüske koma,
gyere menjünk
gombát szedni ma.
Tanulékony ez a kutya,
látja mit szedtem le, talán
a jó orra is tudja, a
fehér kalapos az ehető.
Segíteni akar mindenáron,
hát igen óvatosan bekapja a
gombafejeket és odahozza.
A szárával meg járja a
(pörgős táncot),
körbefut, ugat,
az örömét
szétosztogatja.
Úgy örül mintha,
valami nagy gondot
is megoldott volna.
Azután a száraikat
jóízűen elfogyasztja,
a bajuszán se marad
annak semmi nyoma.
Hát nosza, én ilyet még
nem láthattam, na lássunk
hozzá, nézzünk ennek utána,
bármelyiket megkóstolnád-e.
Nem nyúl hozzá, amikor egymás
mellett látja kinőni, az ehetetlen
gombákat, pont az ehetők mellett.
Így közülük az ehetőket, a földön
lévő kis kosaramba szedegetem.
Hiányoznak neki a barik, látszik,
ugyanúgy végigmegy mint velük.
Együtt rágcsálgatta velük a fákat,
bokrokat, igazi csemegék, a rügyeik
voltak, amiknek megadták a módját.
Nagy élvezettel, oldalról óvatoskodó
nyitott pofával, foghegyre véve azokat,
kicsit mintha kényeskednének, jóízűen
elfogyasztottak mindent amit lehetett.
Reménykedtem titokban, hébe – hóba,
egy – egy facsemete rügyecskéje, vagy
már (kínjában virága), éppen akkor tán
megúszhatja, hátha nem látnak rá.
Na de jött a másnap,
körbefogták elsőre,
lecsupaszodott annyira,
mintha ott rügy, vagy virág
rajtuk soha nem is lett volna.
Bocsánatot kértem rögvest, s
kértem a kicsi bokrot, fácskát,
ne vegye zokon, kérem szépen,
hajtson ki jövőre is ha lehetne.
Tudom, fájdalmat okoztak neki,
a barigyerekek, meg az azokat
leutánozó Tüske kutyagyerek.
Tudják árvákat fogadtunk be,
ők nem tudhatják, mit igen és
mit nem lehet, én próbálom,
terelgetve, kolompolva,
elhozni onnan őket.
Hiába láttam el
finomságokkal
is őfelségeseiket,
nem tudtam elvenni
a (nasitól) a kedvüket.
Mond ember, vetettél-e
számot már az eddig megélt,
elvégzett dolgaiddal, tettél-e
valami olyat is, ami nem vált
igazán a te hasznodra.
Megemlegethetnek-e
valakik, akik a nevedet
talán soha meg se ismerik,
mert jót cselekedtél velük, a
lehetőségeiden belül tettél értük.
Vagy csak a nyereségedet nézegeted,
törődsz-e azokkal akiknek nincs munkája,
vagy régen esetleg, tán már el is felejtetted
kifizetni, s azzal őket meg is rekesztetted.
Ma meg már felszabadulhat attól a lelked,
oda, ahonnan elvetted, vissza is tegyed.
Ne legyen az önzésed által kőbunkó se
belőled, ne kövesedjen a lelked, szíved.
Az egészséges körforgásba bele vigyed,
az el nem végzetteket is teljesítened kell.
Persze akkor, ha arra elég érett vagy már,
hogy adnod kell, hogy lelkileg te is kapjál.
Ha ezeket elhanyagoltad, s nem érted,
most, nincs magyarázata annak a sok
különös, ismeretlen érzésednek, hát
ideje elgondolkodnod, telítődtél
valami által, meg kellene nyílni.
Megtanulni, a te idődben adni,
ne kelljen neked majd egyszer,
ha akarod, ha nem, elfogadni.
A bőségesedből adni oda, ahol
egyáltalán semmi lehetőség
se nincsen, vagy megtolni
a szekerét ott, ahol
gátolva volt és van.
Jót és szépet tenni úgy,
hogy kiszolgáltatva ne
lehessél te abban sem.
Látva az ő hiányukat,
az ahhoz éretteknek,
sorsának megfelelve.
Emelni az ő szintjüket,
s azzal a szíves, lelkes,
szintedet magadért is,
a kontrolláló agyaddal.
Bevinni újra az életüknek
az egészséges körforgásába
olyanokat, amik ott hiányoznak.
Sokan nem értik még mi történt,
hiszen nem ehhez voltak szokva,
valahogy mindig volt, most meg
mire elgondolnák, már sehogy.
Hiszen a változás folyamatos.
Gyors pörgésben van a Világ,
haladni kellene vele, nekünk
kell alkalmazkodni, nem fog
megtörténni az is visszafele.
Bár amikor azt látom, hogy
minden ott van körülötte,
akkor ő belekerült végre
a sorsa megsegíti odateszi
a jeleket, hogy merre van
abban éppen akkor az előre.
Különös oktatás, nevelés érted,
aki már érted, hogy magadért
neked kell tenned, tanuld meg,
akár együtt a gyermekeiddel.
Alap dolog a tisztelet mindenki felé,
de szeretet nélkül jó minőségű
életet élni nem lehet.
Szeretettel. Julamami