Hirtelen nőttek ki és oly sokféle, összevissza,
kontrollmentesen beduruzsolva magukat.
Miközben olyanok akiknek nem
volt miért bocsánatot kérni,
tették meg helyettük, ott,
ahol már túlfeszült volna.
Száguldoztak és ontották
magukból, az olyan
szavakat,
ami fog
mint a
bűvös
ragacsos.
Jó nagyokat
fogva azokon,
akik a fogásukba
majd bele roppantak.
A generációsan felépített,
az a családokról szólt volna.
Tán már nincs is a szótárban, a
szó, mint, tisztelet, szeretet, na
és a hála meg, mintha szitok
szóvá vált volna, hinnye, ah.
Lenézték a még gyakorlót.
Emberiesnek maradni,
alázat nélkül nem megy.
Erős energiájú katyvasz
lett, csak úgy potyogtak
bele a védtelenek sorai.
Akinek jól működő családja
van, és talpa alatti föld, ahova
megvetheti a lábait és nem mondja
neki senki, gombaszedés közben sem.
Menjen onnan, ahol még a nagyapjától
tanulta az ehető gombát, eső után szedni.
Azt mondta a jó öreg, a víz, a föld, az ég, az
mind az Istené, azért teremtette oda, hogy a jó
embereknek, legyen honnan a főzéshez szedni.
Ajándéknak szánta azoknak, akik ő előtte,
meghajolnak és a szedéssel megdolgoznak.
Jól látható, a túlzó pénze elrontotta azokat,
akiknek úgy jött, hogy mások elől szerezték el.
Ráépítve a sikerteleneket a sikeresekre, hátha
nem látszik, az erős hatása, hova vezeti azokat.
Jól lefedve, ne lássanak rá, az emberiesekre, ne
zavarja a hamisságban meg, a többi hitelessége.
S ahhoz nem nőttek emberiesként fel, hogy adni
születtünk, mindannyian, s ha van miből, mert az
amit elvett mások elől, mielőtt ők még észrevették
volna, hogy az nekik is járna, árthat is a sajátjainak.
A belső tartás csak addig tiltakozik, az emberiestől
távoli döntések előtt, amíg nem szakadt meg még,
az egészséges egyensúly, a racionális és a lelkes,
szíves, gondolkodó oldal között, kezelhetetlen.
Ismerem mint a tenyeremet, tréning, azoknak,
akik már érzik, hogy csak az egyik oldaluknak
teljesítettek ezidáig, és hiányként élik azt meg.
Ami által van mindenük, de nincs semmijük már,
ami motiválhatná őket, a minőségi életükben még.
Hogy legyen mindennap, frissen erőt adóan nekik
is miért, haladni tovább azon az úton, ami által már
elrugaszkodtak, alaposan, a generációs feladatuktól.
Ha ismernék a belső tartásukat, vissza tudnák igazítani
mindazokat, megismerve a szavak ízét, bocsánatot kér.
Minden energia, rezgés, az egyensúlyt betartani a
legkönnyebb, ha a határainknak eleget teszünk,
a döntéseinkkel, haladhatunk akkor is, ha
a túlzók meglátása szerint, ácsorgunk.
Nézz magadban szét, látod milyen
szép, lelkednek tiszta tükre, mind
emberiesnek születtünk meg.
Vedd észre ha a lelked jelez,
tartsd be a tartásodnak,
emberi méltóságodnak
jelzéseit, ha nem jóra
való az a cselekedeted.
Egy Haza ez csak egy, ide
teremtettük a szépet, jót,
ha majd eljön az ideje, itt
kapjuk, amit érte tettünk.
Alázat nélkül nem megy,
aki nem hiszi, észreveszi.
Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból. Szeretettel.
Julamami.