Hónap: 2022 február

Túl sokan szóltak bele, nem segítették, hátráltatták vele,

így, várnia kell, ha akarna, ha nem, de nem adja fel.

Előbb – utóbb rájönnek, könnyebben boldogulnak vele, mint nélküle.

Adjon az Isten minden földi jóból annyit és akkor, amikor az a legjobbkor van nektek. Szerencsés napot kívánok emberek.

Amiért más dolgozott meg, rezgésben nem

épülhet be neked, úgysem a tied.

A hozott többletünkhöz

megtanuljuk azt,

ami adott és

amit lehet.

Egy Haza

ez csak egy,

ki hova született,

veszi át a rezgését

az anyaföldjének.

Ott nőhet ki majd

az ő idejében, az

érzései között,

a Hazaszeretete.

Tapasztaltként azt

itt el is mondhatom,

úgy sincs más helyem

nekem, régóta ahhoz.

Döntöttek felettem,

kihatott a családomra,

ennek a döntésüknek a

 következménye hosszan.

Különös oktatás, nevelés.

Minden körforgásban van,

mindenkivel megtörténhet

hasonló, ha a tehetségére,

már éretten, azt gyakorolja.

Nagyon kevesen vannak még

tájékozódva arról, hogy nem

különb senki sem a másiknál.

Ha az emberek megismernék

egymást, megszűnhetne már

az irigység, a kárörvendés.

S minden olyan, ami neki

is rosszulesik majd.

Amikor rá kerül

annak a sora.

Aki már

ismeri

a sorsát,

annak azt

könnyebb

gyakorolnia.

Nincs szüksége

a mindenféle és

összevissza épp

akkor, aktuális,

fals szövegére.

Hiszen tudja,

merre van

számára,

az előre.

Éli azt,

amit a

sorsa

megad.

Naponta

apróbb,

nagyobb

sikerei

lesznek.

S ő, azzal

elégedett,

mindenki

sikeres lesz.

Mert abból,

táplálkozik a

 gondolkodó,

lelkes, szíves,

egészségesen.

Emberiesnek

születtünk mind.

Megtartani azt

a hétköznapok

sűrűjében, na

ahhoz kell már,

a jó öreg alázat.

Magyarországról

Pakson, a Hergál

Házból írom.

Szeretettel:

Julamami

 

Nem elég,

hogy érted,

meglehetne

tanulnod is,

hogy tudjad.

Addig is itt egy

üzenőfalat

csinálnék ide

azoknak, akik

olvassák nap

mint nap, itt

kifinomultan

üzenhetnek

egymásnak.

Mivel elértem

a saját legfelső

határaimat itt és most,

eladnám a julamami.com

tájékozódni tudtok a

Tanácsadás, oktatás,

nevelés alcímnél.

Ki mire

született

tehetségben,

ki miben nő fel

ahelyett, hogy ott

kibontakozhatna.

Sokféle emberrel

találkozhattam,

kiteljesedtem.

Oktatnám már,

nevelnék általa.

Bizony, magam

tapasztaltam,

van aki már tudja,

van aki még ezt nem.

Átélve megtapasztalni,

közben nem ártva haladni

és arra dolgozni, hogy rájöjjön

még időben, az aki nem gondolja,

hogy a másik a szándékát átlátja.

A Különös oktatás által tanítható,

saját maga által nevelődhet vele.

Legalább nem ártani, az alapja,

közben megismerhető a másik

felének az ismeretlen nyelve.

Kiktől, mi által jött az úgy létre,

mit terveztek nélküle az életére.

Megelőzés, megelőzés, megelőz…

Vagy rábízzák, hagyatkozzon

a saját jól működő kútfőjére.

Egyedül születtünk meg és

van aki akkor dönti el,

amikor

 ő maga már

beérett arra.

Van aki korábban,

valami, valaki hatására,

más erős késztetésénél fogva.

Van akit megmentenek

akkor is ha nem akarja.

Van akit önmagától mentenek

meg és ő azt már akkor akarja.

Van úgy, nem kérdezik meg, így

 nem tudják azt sem, mit szeretne.

Ő maga szeretne-e így élni, hogy

levegőt még nem tud úgy venni,

hogy a teletüdő, kifújt levegő

örömet jelentene neki.

A levegővételen múlik

sok minden, hiszen ott

történik meg az oxigéndús kör,

véráram teljesítése a szervezetünk felé.

Ha nincs olyan érzete az embernek, hogy

tele van friss levegővel a tüdeje által a

szervezete, hát folyamatosan lehet

olyan érzése, hogy kevés a levegője.

Más rendelkezik most őfelette,

az agyával hozza ki magát belőle.

Nem jó az, igyekszik kijönni belőle,

hogy neki legyen általa sikerélménye.

Kevés a lehetősége ahhoz, hogy jól

érezze magát ott, abban a helyzetben.

Adná a jeleket, folyik az orra, prüszköl,

fáradt lesz a megfeleléstől, belázasodik,

attól, hogy nem tud úgy alkalmazkodni,

megfelelni, ahogy a másik elvárná tőle.

Nem tud jókat enni, nem tud úgy emészteni,

egyre jobban érzi, hogy abban a helyzetben,

 nem szeretne továbbra is másnak megfelelni.

Tudja, hogy neki kell megoldani, de ha a másik

oldalon van dolga kiteljesedni, nem fogják ők,

egymást, a másik helyzetéről meggyőzni.

Hiányzik az elfogadóvá válás, nincs

meg a tapasztalás a másik érveihez.

Van aki olyan bonyolulttá vált már abban,

hogy átlátja a kiskapuit, hogy nagyon messze

jár már a járhatótól, életszerűtlenűl gazdagodik.

Kihasználva az előnyeit, a kiskapui felé tereli még

azt is, aki nagyon óvatosan közelíti az ismeretlent.

Hiszen mindegyikük másban teljesedhetett ki, így

nem érti az egyik, azzal a másik mit is szeretne,

vagy úgy érezteti vele, mintha az úgy lenne.

Elbeszél, mellette, mintha a másik

csak értetlen lenne, arra játszik,

hogy a másik belefáradjon abba,

feladja, átadja, a megoldást rábízza.

Nem akarja tudni a másik érveit,

amit ő nem is ért és nem is érdekli,

vagy pontosan érti, de kibeszéli belőle.

Szerinte nincs is olyan, tapasztalatlan, hát az

nem is létezik szerinte, úgy, ahogy a másik

azt elmondani, megértetni próbálja vele.

Ezért aztán ideje lenne, tájékozódni,

hogy is lehetne a másik által beszéltről

valamit, aztán egyre többet megtudni.

Hiszen, ha ő úgy él, akkor az létezik is,

ha annak a hogyanját, miértjét még nem

tudja a másik, az attól még életszerű, létezik.

Legfeljebb hiányos a tájékozottsága azokról,

amikkel ő még életében nem is találkozott,

úgy meg sem élhetett belőle, tájékozatlan.

Átérezni, átlátni, áthallani, megérezni,

meghallani, meglátni, kiérezni, kilátni,

kihallani, mindezek az egyik életszerűen

 megélők hétköznapjaiban benne vannak.

A másik meg csak a kézzelfoghatóakat

fogadja el, nem érzékeli még, vagy nem

is fogja, mert nem abban teljesedett ki.

Nehéz akkor, amikor bebizonyosodott

a sikerét elérve, hogy amit csinált az jó.

Az ellenkezőjéről meggyőzni, érvelni is,

hiszen nem is érti miről beszél az a másik,

még nem találkozott olyannal az ő életében.

Akkor meg azt gondolja, az nem is létezik,

csak hablatyol a másik valamiről, ami nem

kézzel fogható, nem bizonyítható, de mégis

működik mert azt kénytelen elfogadni látja.

Itt jön az erőpróba, van aki ésszel érvel, de a

másik azt nem érti meg, hiszen nem jártas még

olyan ügyben. S van aki már megélte az ő oldalán

mindazt, ami élhetően ott volt és fejlődni szeretne

abban, amiről addig még nem volt tapasztalata, hogy

azáltal átlátni, áthallani, átérezni meg is lehet tanulni.

Még pedig úgy, hogy közben azt folyamatosan, lépésről,

lépésre átélve, megtapasztalhatja, minden pillanatát annak

 és ő maga, életszerűen átélve aprólékosan kontrollálhatja.

Nehéz megmagyarázni azoknak, akik még most nem ott

tartanak, hogy érdeklődőek legyenek, vagy tapasztalni

kontrollálni nem  szeretnének. Inkább futnak bele a

hétköznapi életükben,

olyan életszerűtlen,

helyzetekbe,

hogy felettük

döntenek akkor is,

ha tudják, hiszen hallották, hogy ők azt nem

 szeretnék úgy és azt is tudják, hogyan szeretnék.

Minek lehet nevezni ezeket a helyzeteket, amikor

nincs más csak az, amit a másik sablonként odatesz.

Akkor is, ha a másik kifejtette, hogy úgy nem kéri,

mégis azt hallja, úgy van és nincs másképp, na abba

bele lehet betegedni, olyan mintha behatárolva

lenne a mozgásában, nehéz a súly a vállain,

azt érzi és egyre jobban nehezednek a karjai.

Egy idő után már érzi is fáj abból kimozdítani,

mert még nagyobb a súlya annak ami kívülről

hat rá, belül meg a behatároltság miatt gyengül.

Valószínűleg megfogalmazhatók ezek, találkoztak

sokan ilyen helyzetekkel, amikor azt érzi az ember,

nem dönthet saját maga felett, nem dönthet abban,

amit megalkotott. Nem viheti tovább a másik

értetlensége miatt, alacsony szintre szorulva,

vegetálva túléli a napokat, mert nem akarja

azt érezni, hogy neki talán tudatosan ártanak.

Egy ilyen fejlett Világban kitalálhatnák azt is,

hogyan lehetne itthonról befizetni úgy egy,

védjegyes domain nevet, hogy nyugodtan

tehesse a dolgát azon a szerveren, ha ott,

 a már tapasztaltaknál biztonságosabban lehet.

Mert ott nem a saját Hazája törvénye vonatkozik

rá, így ki óvja meg, ha nem láthatja át azt teljesen.

Hiszen elmennek az emberek más országokba,

hogy abból megéljenek, vagy a terveiket azáltal,

megvalósítani legyenek képesek, tesznek érte.

Akkor abban sikert elérni is szeretnének, nem

csak egész életüket túlélni a mások által,

rájuk rakott

terheket cipelni,

látva magukon felnőni sokakat.

 Csak azért, mert nem segítik őket azok,

 a saját Hazájukban akiknek az a dolga lenne.

Egy Haza ez csak egy, beletettem sok jót és szépet,

szeretném, ha megkapnám ugyanezeket amikor az,

nekem életszerűen szükséges a továbblépésemhez.

Hamar, gyorsan, most itt már bocsánatot is kérek.

Mások meg arra vannak kiélezve, hol, hogyan

tudnának valaki tudásából valamit szakítani,

 nem szeretnének tanulni, fejlődni, inkább

kifele annak a látszatát közvetíteni.

Mintha neki az is meglenne már.

A másik oldalon vagy szoktam

mondani, amikor megszólítok

valakit, hogy ideje lenne ezt is

megtanulnia, hogy mind a két

oldalát megismerve vigye sikerre.

Általános műveltséget növelő” Tenyérolvasó”

tréning 20 rajzos oktatás, nevelés, megértésen

alapuló magához vehető tudás és működik is.

Ön megtanult már minden olyan érdekeset,

figyelemre érdemeset, amit máshonnan

hoztak ide, ezt meg nem is ismeri még.

Aggódik esetleg, hogy kikerül a saját

kezéből az élete, sorsa, tevékenysége

irányítása, nem szeretne élni se most,

sem máskor, se máshol, mások által se

kiszolgáltatva, hát ismerje meg, hogy fel

 tudja azt ismerni és még megelőzésben.

Szeretettel. Julamami

Nem tudott róla,

hogy a képességeihez

mérhető lehetőségeiben

 régóta élhetett volna.

Nem tudta azt sem,

hol van a határa,

ha túlmegy már

azon ami neki

 egészséges,

lelkes, szíves,

agyalósan is jó,

kontrollálatlanul

beleveszhet abba.

A generációs jelek,

amiknek ismerete

által időben fékez.

Hisz megkapott,

a sorsához már

mindent addigra,

de azt fel sem fogta.

Generációs határai,

bizony neki is voltak,

éreznie kellett amikor

azokat átlépve ott állt,

a semmiben landolva.

Óriásira nőtt benne,

vágyott nagyon arra,

hogy megmutassa,

mit jelent az ő ereje

hatásként a többiekre.

A hosszú ideje megálmodott,

általa kikerekített és mindenre

kiterjesztett hatalmát fel nem fogta.

Más megoldás már nem volt ott, mint

belenyúlt abba, amit maga körül látott.

Vásott, rogyott, rovott, kakaskodott ott,

mint a mást még nem tapasztaló, rontó,

ártó, kotyvasztásban hatalmat megérző.

Akit megérintett mindenkit magához

energizáló, s fájdalommal sanyargató,

nem látott még életében a tisztában,

tudással haladót. Nem hallotta meg

a bocsánat, elnézést szavakat, nem

értette, azzal meg mit is akarnak.

Mindent zokon vett, fordítottan

látta meg a helyzeteket, azonnal

ellenségeskedett, már tervezte,

hogyan lehetne lefékezni őket.

Nehogy már fölé kerekedjenek,

lefékezte, befékezte, körbeírta

és még azt nem is tudta, hogyha

megvalósít egy – egy förtelmet,

maga köré húzza, azzal a jelet.

Igen szorgalmasan tevékenyen

élte a nem hétköznapi valamit.

Hiszen sem az élete, sem a sorsa

nem abban rejlett, csak rávetült

mindaz. Gondolkodni, agyalni se,

de dolgozni sem szeretett, hát a

 könnyebbnek tűnőket választva,

minden kezelhetőtől, életszerűtől

nagyon eltávolodva katyvaszolgatott.

S mindenkire aki gondolkodott, akinek

dolga volt és dolgozott, hivatást gyakorolt,

kitartóan alkotott, igen nagyon irigy volt.

Mert a lelkében, szívében, gondolkodó

agyában, titokban azért tervezgetett,

hogy egyszer, ha sikerülne neki azt

megvalósítani, mindent letenne

és még ő is jó ember lehetne,

fordulhat még időben vissza.

Csak a hatalmat a túlzó pénzt,

ne érezte volna meg oly korán,

akkor megúszta volna még talán.

Visszafelé az út, igen nehéz lesz,

hiszen elveszítette már minden

hétköznapias hitelét, elnéznek

mellette az emberek is már.

Nem köszönnek rá,

mint régen, ő is.

Megörült akkor,

még meglátta őket,

őszintén beszélt velük.

Most azonnal manipulálni

akarná vevőnek, akkor még

nem kerülték őt nagy ívben.

Nem is érti, hogyan lehet,

hogy ennyire eltévedt, a

 tiszta vágja mint a lézer.

Mennyire szeretne,

egy egyszerűen is

nagyszerű életet.

Gyermekei miatt is,

jaj meg ne tudják azt,

hogy ő hogyan is él.

Mivel más motiváció

nincs, régen elveszett,

szinte lehetetlen mindez.

Különös oktatás, nevelés,

azoknak is, akik még érzik

magukban a késztetést,

hogy megismerjék az

igaz valójukat és kész.

Nem elég ha eldönti

és kifizeti, végig is kell

ezt jelentként majd tanulni.

Nem azért, hogy tenyereket

olvasson, hanem, hogy annak

a jó energiáival is boldoguljon.

Péntekig engedményes díjas

 az oktatás a jelentkezőknek.

A generációs feladataink,

megadják a következőkre

a motivációikat, felépítve

azzal egy új járható utat, ők

is a jó sorsukhoz igazodnának.

Az apa előző kapcsolatából is

gyermeke született, ezért nem

volt annyi ideje emberünkre,

amennyire ő vágyott volna.

Az anyai generációs hatások

között van negatív is, de van

idősebb testvére is. Így ő nem

egyedüli gyermeke a szüleinek.

Itt megtalálhatóak, az eltitkolt

gyermekek is. Emberünk élete

40 éves koránál változik meg,

megy a dolga irányába, a párját

megtalálja, három gyermeküket

már a sikeres életükbe várják.

Tartás, méltóság, lelkes, szíves,

gondolkodónak lenni igen jó.

Bejelentkezését várom,

Magyarországon, Pakson a

Hergál Házban, vagy online

ha bárhol is él a nagy Világban.

Szeretettel. Julamami

Amikor rájönnek az emberek,

hogy hazugságspirálba terelték

őket, semmi sem valós, amit ők

mint hitelesek, annak hittek.

Felismerik az intelligensek,

nélkülük az nem működik,

hát felülemelkednek.

A saját szintjükön,

megoldásokra lelnek.

Aki nem ébred időben,

tán, lemarad teljesen.

Csőlátásban lehetnek,

akik vezetni képtelenek,

de arra, igényesek lettek.

Minél inkább igyekszik,

sietve, elfedni a dolgait,

annál inkább kiviláglik, ah.

Hozza fel a múltbélieket,

mit, hogyan szerzett meg.

Nem tanulta meg az alapot,

a rohangálásba nem volt,

mire, hova, csak halmozta.

A többieket, akiket a munka

becsülete is foglalkoztatta,

azt látták, őket lehagyta.

Ah, te miért nem tudod,

adni születtünk mi mind.

Lehetőségeket kaptunk,

azoknak kiteljesítéséhez.

Ha időben azt, nem teszed,

lehajthatod majd a fejed.

Akik értenek hozzá,

meglátják benne, a

 lelkeket töltőket is.

Vannak a gátakat,

fékeket, alkalmazók,

azt gondolják lefedik,

hátha ki sem látszik.

Átlátni és kihallani,

gondolkodva élni,

Átfordultunk már 4.

 éve, tisztul minden,

jól láthatóvá vált az.

Ha te nem hiszed el,

attól az még van ám.

Az intelligensek, ah

így születtek mind.

Akik sokat tanulnak,

összefüggésében is

megláthatják azt.

Érthetetlen az,

miért veszel el,

vagy azon

igyekszel.

Miért nem

teszel bele

a közösbe,

inkább, ha

magadhoz

viszonyítva,

túl jól megy.

Ez nem egy,

meg, még egy,

minden hozzád,

nem máshoz megy.

Nem mondta,

soha senki.

Azok akik,

emberiesek

maradtak, jól

tudják mindazt.

Ne fordulj ki

 önmagadból,

emberséges

maradjál.

Örüljön

neked

az apád,

s anyád.

Íme, lám

vezetni

születtél,

van hozzá

alázatod,

gyakorlod a

 hivatásod.

Tanuljál,

fejlődjél,

másokat,

ne a sajátos

szintedre, ah

lefele vigyél.

Teszel bele

a közösbe, s

nem, kiveszel

inkább belőle.

Emberiesen

születtünk.

Nem lenne

szabadna,

attól eltérniük.

Még akkor sem,

ha kiemelkedő

feladatot hoztak.

Vezetni csak egyedül

lehet, a hasonló rezgésben

lévők, átlátják és értik egymást.

Kivéve azt, ha a másik oldalukon

maradnak, elfoglalva a sajátjukkal.

Úgy ők, nem fejlődhetnek fel, de

hinnye, ottmarad a lenyomat.

S felnőhet mindazokhoz,

megtapasztal sokféle

egyenest, aki vezet.

Tapasztalva teszi,

vezetni született.

A görbét is látja,

de tudja, neki

azzal nincs

dolga, hát

nem tér el.

Tisztelni,

becsülni, a

 jólétben is,

tisztának,

jó embernek

megmaradni.

A saját határait

felismerve ott maradni,

abban, ami biztonságos.

Nem vonzza ki a csillogás,

hirtelen, erősen hatóan,

mert látszik könnyű az.

Hinnye, az már valami.

A sorsunkat végigvinni,

nem hagyni, lefegni, ah.

Se azzal másoknak, sem,

önmagunknak nem ártani.

sorstalanságot okozni.

Hiszen rárakodna az,

generációsan,

a sarjainkra.

Ne féljél hát,

megtapasztalni,

új és újabb jól

kezelhető

és szép

dolgokat,

íme igaziak.

Nem gond,

ha húzzák hát,

a szájukat, majd

rájönnek idővel,

értük is volt az.

A nehézségek

sűrűjében, a

megoldások ott

 is, kilátszanak.

A legnehezebb,

meg és legyőzni,

a régi önmagadat.

Esetleg, amikor

végigértél,

megemelik

előtted majd,

az emberek,

a kalapjaikat.

Tisztelettel élj,

hogy szerethető

legyél, ah.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel.

Julamami

 

A szeretet nem múlik, a boldogság a

barátja, mert rajtuk van az Isten áldása.

Hol bujkálsz szeretet, gyere elő kérlek, oh

mennyit kaptam érted, szívemben, lelkemben

tartottalak, akkor is ha fáztam a ridegségben.

Hiszen emberiesnek születtem, azt tettem.

Észlelted-e már, hogy van az a pillanat,

amikor a lelked megfeszül

abban a helyzetben,

s tudod-e

kontrollálni

akkor, amikor

eldöntöd, nem

a könnyebet

választod.

Elhiszed azt,

körforgásban

vagyunk mind.

A legodaadóbb

helyzet az, amikor

rájössz, hogy neked

nincs is szükséged akkor,

hogy sikerélményed legyen,

 abban az adott pillanatban.

Hagyd meg a mások igazát,

nem kellene, hogy igazad

legyen, mert átéltél már

olyan helyzeteket te is.

Nem volt jó érzés az

még neked, amikor

azt hitted, hogy

 ismétlésben,

fejlődhetett

volna a

lelked

a siker

által.

Te

mégis

lemondtál

arról, mert

már ismerted

azt az érzést,

nem jelentett

neked akkor se

olyan sokat,

mint amit

vártál

volna

tőle.

Adni jó,

ezen érzés

még nagyon

sok embert

meg sem érint,

hiszen csak kapni

szeretne mindenki.

Az életéhez az alázat

a szükséges minőség,

nélkülük ő evickélve él.

Pénzzel kitölteni a lelke

üresedését nem is lehet,

jelezze ha van már igénye.

Különös oktatás, nevelés,

hogy végleg el ne késsél.

Megelőzés, megelőzés…

Sokat árthat bárkinek,

ha a saját kultúráját

elhagyja egy iskola

miatt és őt felemeli

az oda, ahova neki

 nem kellett volna

soha felérnie sem.

Az érettséget nem

az iskola adja, vagy

van, vagy nem lesz

sohasem, hiszen ott

belül nem nő ahhoz fel.

A sajátjainak se tudja

nyújtani abból a szépet

és jót, hiszen ők meg ott

maradtak, az ő letagadott

múltjában, így velük sem

azonosul, magára marad.

Neked írom, te tudod, a

 hétköznapokban éled,

megtapasztalod, azt a

nehezet, ami teérted,

neked, miattad a tied,

mert megérdemled.

Te adni is képes vagy,

amikor az a pillanat

adott, elindul a

lelkedben egy

most, érzés.

Tapasztaltan

tudod, hogy

mit érzel,

csak attól

tartasz,

hogyha

adsz,

valami

elveszik

belőled,

amit már

te ismersz.

S nem tudod,

helyette jön-e

ami azt pótolni

tudja majd.

Nem

szeretnél

vesztes

lenni,

de azt

sem,

hogy

butának

tartsanak,

hogy még

annyi sincs

benned, hogy

idejében adj.

Gondolkodónak,

lelkesnek, szívesnek

születtünk mindannyian.

Különös oktatás, nevelés.

Ha meg szeretnéd tartani

az egyensúlyodat, olyan

nagyon ne térjél el az

igaz valódtól, ha

azt sem tudod

kontrollálni.

A saját

határod

neked

hol

van,

abban,

amire

vágysz

olyan

nagyon.

Tanítsd meg

a gyermekedet,

a generációs jelét

ismerje meg, nem

ártana tudnia róla,

generációs határa

is van neki is, ami

nem egyezik meg

a tiéddel és senki

máséval sem, nem.

Mit jelent neked a

szeretet, nekem adni,

annyit ami nem üresít ki.

Mert utána azt is nekem

szükséges majd pótolni.

Szeretettel. Julamami

Mond, felismered-e

már magadban,

a jót és a szépet,

vagy csak mégy

mások után,

vagy mellett.

Megadod-e azt,

ami a lelkednek

is járna,

vagy

elégedett

leszel,

ha az

edzések után

jól kifáradva,

nézel rá a Világra.

S várod, vajon mit is

ad az élet neked pozitívat

mára, hogy jól láss rá a munkádra.

Ugye nem mondod, hogy nem is

gondolsz rá, hogy milyen módon

adhatnád meg a lelkednek azt,

amire már régóta vágyna.

Nem hiszel még eléggé

ahhoz, hogy eljárj

a templomba,

vagy úgy érzed

nem illesz oda.

Várod azt a hatást

ami helyetted majd

megoldja, mitől töltődik

fel a lelked nap mint nap

az új és újabb feladataidra.

Csak nézel azokra, akik oly

harmonikusat árasztanak,

vajon honnan is veszik azt.

Lelkesen, szívesen,

gondolkodóan

születtünk mi

mindannyian.

Ki kitől, mitől,

lett olyanná,

vagy volt

jó minta,

vagy

nem.

Ha

másoktól

nem látta,

akkor majd

magától

jön rá

arra,

neki

mi a

legjobb

hozzá illő

módja

annak.

Elég régóta,

megvan nekem

az, hogy este egy

ima, reggel egy

köszönet érte.

Mehet a napom,

hiszen közben

rálátva arra,

ami ott van

körülöttem,

elégedett

már a lelkem.

Nem vágyom

másra, mint

azokra,

amik a

 feladataim,

ahhoz, hogy

jól érezzem

magamat a

 bőrömben.

 Hiszen adni

születtem,

a hivatásom

alapja is az.

S ha nem olyan

lenne körülöttem,

a világom, mint ami

azt sugározná,

rendben

vannak.

Hát

várnék,

hogy

megmutassa

magát a hiány,

s ha van igény

ott rám,

hát vagyok.

Különös oktatás, nevelés,

én találtam fel és rajzoltam

le egy nap alatt, amikor

összegződött bennem.

Az oktatást, nevelést,

egyenlőre csak én vezetem,

nem adtam át, nem tanítottam

meg még senkit sem erre.

Harmonizálónak,

lelki egyensúlynak,

bele illeszkedőnek,

ráhangolódásnak,

is nevezhetném,

azok meg is tudják tanulni,

akikben már megvan rá az igény.

Ne másnak higgyél, olyannak, akit

lebeszéltek róla azok, akikkel

még nem találkoztam soha.

Te magadért tapasztaljad meg,

milyen módon tanulhatod ahhoz,

amit hoztál tehetségként, egészíted

ki a tapasztalt, tanult tudásodat vele.

Ne halaszd te se holnapra, ha itt van, a

 most pillanata és beérett már benned.

 Késő ne legyen, mert akkor megelőzésben

már nem megy, csak nyugtázhatod vele, de

kár, hogy nem tanultad meg azt időben.

Julamami Magyarosan Agyalósa

Julamami Magyaros Agyalósa

Mindennek, megvan a maga ideje.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés,

Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné e.v.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból és online a Világból.

heringesarpadne@gmail.com

Már tudom,

hogy mi az

én dolgom.

Csupán

annyi,

hogy

tegyem

a dolgom.

Tíz éve

annak,

hogy

kipipáltam,

megcsináltam.

Azt amit a ősök

közül elrontott

valaki, s azóta

voltunk benne

a nehézben.

Amikor

rájöttem,

hogy én

vagyok

az,

akinek

ezt át kell

vinnie úgy,

hogy a többi

gyermeknek

fiatalnak is

jó legyen.

Megjött

hozzá

akkor az a

lehetőség,

amivel az,

lehetséges

lett volna.

A többiek

még nem

értették,

hogy mit is

 szeretnék,

így nem

is ment át,

megrekedt.

Viszont ahhoz

sem voltam

akkor még

elég érett,

hogy lássam

az irigységet.

Azt gondoltam,

ha én ilyen vagyok,

akkor mások sem

lesznek velem

máshogy.

Gondolni

sem mertem,

mennyire sok

embernek

nyúltam

bele ott, a

 megszokott,

megengedett

életvitelébe.

Kértem őket

sorban, nem

értették

miért.

Hiszen

mindennek

megvannak

a lehetőségei,

vagy korlátai,

mindenkinek

a feladatai és

attól eltérni

nem lehet.

Nem

bántam

meg azt a

nehezet,

amit

viszek.

Tartást

 is adott és

sokat, hogy

gyakoroljam

az alázatomat.

Most már tudom,

mi az én dolgom,

hát az, hogy

eljusson az

írásom oda,

ahol a mondat,

a válasz van erre.

Tudom, hogy van

az Isten, nemcsak

hiszem, van az Isten.

Ezért ma reggel arra

ébredtem, hogy írjam

ide le, mindezeket és

higgyem el, hogy lesz

olyan aki olvassa és

van olyan kapcsolata

oda, ahol a pénznek

a forrása lakik, ahol

mindent eldöntenek.

Hátha van rá hatással

olyan ember, aki szintén

emberies, vagy netán tán,

még belőle se kopott ki és

megteheti, hogy hat oda,

ahol eldöntik azt, mi a

fontos és mi nem.

Megszólítani

nem tudom,

ezért csak

a magam

egyszerű

módján,

ide írom.

Oktatnám

azokat az

embereket,

akik már

érettek

arra,

hogy

a saját

életüket

nekik kell

igazgatniuk.

Megtanítanám

őket arra amit

én már tudok és

a továbbadására

10 éve várakozom, a

megelőzésben vagyok.

Összefüggésében látni

oktatnék, nevelnék,

a saját találmányom.

A szülőktől hallja a

hasznos szavakat a

gyermek és a fiatal, s

akkor kérjenek tanácsot,

ha túlment a feladat azon.

Most van a tudásom abban

a fázisában, hogy a

leginkább szükség

lenne rá ott, ahol

más nincsen,

csak a tartás,

méltóság, de

az még megvan.

Valami ami máshol

nem tanulható, csak

nálam és csak tőlem.

Nem tanítottam meg

még senkit sem arra, de

 eljutottam oda mostanra,

hogy megtanítanék többeket.

Akikből nem kopott ki a lelkes,

szíves, gondolkodó, erre érzékenyen,

már látja a kopását, a tartásának és a

méltóságának, akinek fontos, hogy az

általa érintett területeken az emberek,

jól érezzék magukat azokban is, amit ők

felvállaltak. S úgy tudják gyakorolni azt a

 hétköznapjaikban, hogy megerősödjenek

a következő feladathoz, átlássák, kihallják,

megérezzék azt, ahol úgy tudnak tevékenyen

dolgozni, hogy annak mindenre jó hatása legyen.

Egy Haza ez csak egy, mindannyian beletettük a

sok szépet és jót, amit éppen tudtunk akkor ott,

ahhoz, hogy továbbra is adni tudjunk a Hazánknak,

ahhoz kapnunk kellene a lehetőségeinket, a miérteket

látva, rátérhetnénk a hogyanra. S menne tovább minden

az új ritmusnak megfelelően, mert ha egy feladat elfogyott

keresni kell egy másikat, ami épít, szépít, haladhatunk vele.

S azt vesszük észre, a semmiből valamit is meglátva, no lám,

a magyarokból nem veszett ki a virtus, gondolkodva haladnak.

Természetesen azon belül, amit azok akiknél a vezetésünk

van megszabnak, nem szeretném döngetni a határaimat,

pontosan tudom a „porszemségemet”, nemcsak magamért

gyakorolnám az oktatást, hanem azért, mert szeretem a Hazámat.

Nem tartozom se ide, se oda, tartozom hát most éppen ezzel, hogy

rálásson esetleg olyan ember, akinek elmondják, ha nem érti mit is

szeretnék, hogy ez mindenkinek jó lehetne, aki erre már elég érett.

Oktatnám már, különböző szinteken, más és más rálátású, emberies gondolkodású embereknek, hiszen magyar vagyok, itt fedeztem fel,

de úgy, hogy a Világból  is jöttek és megtiszteltek, a rálátásomért.

A feladatom körbeért, minden működőképes megoldásra nyitott

vagyok, a fő, hogy ne kallódjon el ez a Különös oktatás, nevelés.

Hiszen a dolgok rendje szerint előbb – utóbb megjönnek érte,

onnan, ahol ez már nagyon hiányozhat, de előtte szeretném,

itthon megláttatni, oktatni, nevelni vele, hiszen már igen jól

működik sok éve bizonyít, én is itt élek, hozzám ide jöttek.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, várom

a válaszokat, a lehetőségeket, hogy sok – sok

embernek a hasznára lehessen, akkor is, ha

nekik nincs miből azt kifizetnie, tegyék ezt

meg helyettük, hiszen egy Haza csak egy.

Az emberieseket, a segítőket, az ápolókat,

a megelőzésben lévőket, utógondozókat,

tevékenyeket ideje lenne megbecsülni,

a jó működésükben őket is segíteni.

A tudásukat oktatva, nevelve átadva,

abból nekik is tartásosan meglehessen élni,

hiszen a tanácsokat itthonitól életszerűbb kapni.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami

Már a hajlítás se marad

nyomtalan a szavakban.

Ne beszélj mellé, mondj

igazat, ha te is jót akarsz.

Hiszen a következővel már

te is kint vagy a kirakatban.

Az, ami működött ezelőtt,

az már nem működik most.

Az átfordulás meghozta azt

is, amit meg kellene tanulni.

Van amit hozunk, azt tudjuk,

amit nem hoztuk az tanuljuk.

Ne hidd el, hogy vége,

fordulj meg,

s azt veszed

észre,

te

kerültél

az elejére.

Átfordultunk,

a jó energiákban

vagyunk,

már aki

nyitott

szemmel

jár, s nem

a mások

utasítását

követve,

néz ki

a fejéből

és valamire

mindig csak vár.

Gondolkodni nem

is tud már, elment az

élvezetek irányába,

így telített érzete van.

S marad tovább a hiányban,

nincs igénye a fejlődésére,

úgy érzi megvan mindene.

A másik meg aki vágyik a

saját maga által teremtett

sikerére, a saját kútfőjéből

merít és életszerűen halad.

Beérett a feladatra, mert

az a hivatása, nemcsak

belecsap ebbe-abba.

Várnak sokan arra

a pillanatra, hogy

feltűnően látsszon

az már, ami jó nekik is.

Nem tudják elrendezni

magukkal, hogy hol is

tartanak, de hisz, azt se

tudják honnan indultak,

tanulni szükséges azt.

Pedig itt van, meg

is érkezett már oda,

elérhetné azt amit

a sorsa neki adott.

Azon belül kellene

tennie a saját dolgát,

de ha azt sem tudja

mi az, hát csak vár.

Igen vonzó lett,

az aki elérte

a legfelső

határát, a

hogyan

azt

úgy

sem

látják.

Tévedés,

már azt is

sokan látják.

Meg lehet

csinálni

sok – sok

mindent,

de a sors

is megkéri

a magáét

mindenkitől.

Ha erősen

mellé ment,

hát jön a

nagyon alapos

visszarendezés.

Nem tudnak az

emberek, sorsok

nélkül élni, nincs

miről beszélni

akkor, ha

fel sem

fogta,

hogy

neki

is van

sorsa.

Nem

véletlen

az sem,

hogy ki

hova

születik,

hiszen

annak

az

országnak

a rezgését

közvetíti,

ott is ahol

éppen

időzik.

Próbálják

az emberek

megtartani

az állandónak

hittjeiket, amik

azzal, hogy révbe

értek, körbe is értek.

Újra kell teremteni

minden nap mindent,

megkopik, elfelejtődik

az amit az ősök adtak,

azoknak már nincsen az

 élőkre működő energiája a

 jóban, akik már meghóttak.

Hiába szeretnék sorolni,

maguk előtt tolni, amit

az elődeik

teremtettek,

hiszen közben

megváltozik

 igen hamar

minden.

Nekem itt,

10 évem van

benne abban

amivel olyan

rosszat akartak,

fel sem fogják,

kivel mit is

csinálnak.

Gondolom

ezzel nem

egyedül

vagyok,

mások

is átéltek

hasonlókat.

Azt mondta,

nem a saját

ötlete volt,

megbízták

vele.

Ez itt az

enyém is, mint

mindannyiunké,

aki azt már érzi,

hogy felelős

azért,

amiért

ő is tett

szépet

és jót.

Amitől ez

ilyen lett, azt

meg vállalja

az, aki ezt tette.

Akik meg jó érzéssel

 jöttek ide, hogy itt éljenek,

vegyék természetesnek,

ne szakítsanak ki innen

 semmi fontosat sem,

ami ide teremtődött.

Ha ilyenek kellenek

ahhoz, hogy valakik

győztesnek

érezzék

magukat,

akkor

nagyon

mellette

vannak.

Már megint

tapasztaltabb

lettem, igaz

az is, hogy

ők közben,

igyekeztek

a háttérben

mindent

vittek.

Amivel

mutathatják,

hogy lám, íme,

legyőztek

mindenkit,

csak arról

feledkeztek

meg, hogy

van az

Isten.

Túl könnyű lett,

mert elölről

kezdhettem

és mindent.

Alkotom a

gyökereinket

mert, ha nincs

mire alapozni,

akkor kezdj el

teremteni.

Ha te vagy

az, aki azt

érti, hogy

mi történik.

Lődörgő életek,

sorstalan emberek,

ugye nem jól hangzik.

A generációs jeleiket

felfedeztem az emberek

tenyereiben, s akik már

ismerik a sajátjukat,

hála Isten boldogulnak,

még akkor is, ha nekik

sem volt könnyebbségük,

csak a nehezebbeket élik.

A legnagyobb élményem,

a tapasztalásom közben,

a Hazaszeretet érzése,

nem gondoltam, hogy

érezni lehet azt

és mennyire.

Azt mondják,

aki a virágot

szereti,

rossz

ember

nem lehet.

Aki az embereket

tiszteli, az emberies,

 megismerik egymást,

hasonló rezgésűek.

Ők arra születtek,

hogy segítsék

azokat,

akik

magukon

esetleg,

átmenetileg

képtelenek.

Mindenféle

hatások érik

az embereket,

mindig a legerősebbnek

tűnő után mennek, szinte

természetes lett ez.

Ott a gond abban,

nem is fogják fel, az

ismeretlenek általi

  különbségeket, nem

 sejtik, hogy az nekik

rosszat is akarhat, ha

olyanba bonyolódnak,

amit nem is ismernek.

Ha nincsenek beérve

a felvállalt feladatukra,

sok embernek van kára.

A múlt elmúlt, bármilyen

is volt, tovább megyünk,

hiszen visz a lábunk előre,

rá – rá lépünk megint egy

  csak róluk szóló helyzetre.

Igazítsd meg a saját életedet,

hogy megtaláljad végre a saját

sorsodat, erősítsed a kultúrádat.

A lelkes, szíves, gondolkodó éned,

az amire építheted a jövőképedet,

neked kell az alapokat adnod ahhoz,

hogy a sarjaidnak legyen mire raknia.

A saját életüket igazítva haladjanak ők

is, a saját sorsuk felé, ami nem ugyanaz

mint a tiétek, valami amit ők építettek.

Átlátják, hogy mi a dolguk a többiekkel,

mutatják az utat, ne tévedjenek ők se el.

A punnyadás az a legnagyobb ellensége

mindenkinek, épülnek le a sejtjei általa,

ahhoz képest amit önmagáért

ő tehetne, hogy ne mások

mondják meg mit lehet.

Megemelheted-e a

karjaidat ölelésre,

vagy csak lógnak

lefele a semmibe,

abba kellene hagyni

a rosszakaratot, már

egyáltalán nem divatos.

Kontrollálatlanul működők,

nektek sem lehet mindent,

ha még nem hiszitek, hogy

van az Isten, majd meglátjátok

ti is éppen idejében, hogy el ne

tévedjetek nagyon és véglegesen…

Tedd rendbe a múltadat, hogy a jövőd

is rendbe lehessen, ne a mások gyerekét

fékezzed be a sajátjaid helyett. Mert pont

ott lesz a tükröd, ahol nem is gondolnád, s

nem kerülheted el, mert oda teszi az Isten.

Ismerd meg a generációs jeleidet, hogy a

feladataidat teljesíthesd. A sajátjaidat ne

a sorstalanságban hagyva, menjél mellé a

 te saját sorsodnak, megfelelve másoknak,

nem éred el soha, a számodra jó sorsodat.

Lelekesen, szívesen, a gondolkodó aggyal

válaszd ki a saját, a szeretteid útját, hogy

megélhessék ők is a saját jó sorsukat.

Szeretettel.

Julamami

Magyaros

Agyalósa

  te neked,

aki már érted,

hogy minden amit

 megtanulsz, az is a

 te tudásoddá lesz,

hisz magyaros

virtus ez is.

Amivel már

nem bírhatsz

te sem el, hát

van az Isten.

A más tudását

ne úgy vedd,

mintha te

találtad

volna fel,

 az nem a tied,

megtanulhatod,

át is veheted,

hozzáadod a

sajátodhoz,

kibővül tőle

a térlátásod.

Attól te nem

lehetsz erősebb,

hogy a többieket

lefedve tartod,

beteges, ha

tudatosan,

szintjük alatt

sanyargatod.

Talán eljött az ideje,

hogy váltanod kellene.

Tartás, méltóság,

ahhoz amit te

hoztál, abban

hordod a te

tehetségedet.

Ha már ismered

önmagadat, tudod

kontrollálni minden

szavad és tetted.

Ami nem a tied,

el ne vegyed,

leépül tőle a

 lelkesedésed,

s megterheled

a lelkiismereted.

Ha betartod

a generációs

határaidat,

nem vihet el a

 könnyebben jött

által se a huzat.

Ha már az

elődeid

által,

elkészült

a te alapod,

adj hálát és

add hozzá a

 te tudásod.

Tisztelet,

becsület,

szeretet,

legyen ottan

bőven, hogy

vihessenek

 kimenőben.

Valakinek a

családokból

fel kellene

vállalnia,

meg kellene

teremtse a

 gyökereket.

A régi idők

megkoptak,

de ha a név,

meg nem

kopott,

tovább

léphetsz ha

megadatott.

„Gyakorolnak,

le föl járkáltak

a létrán,

hogyha

kalandra volna

kedve ne essen

a létrán se kétségbe.

Az igazán nagy élmény

az volt akkor számára,

amikor kivitte az öreg őt a

sötétbe, hogy tájékozódni tanítsa.

Amíg elértek a sötétben a

szénaboglyához,

néhányszor

inába

szállt

a bátorsága.

Ha nem szégyellte

volna magát,

visszaszalad

a konyhába.

Mindenféle

árnyékok,

surranások,

kattogások,

 szusszanások.

A férfinak, embernek

kell lenni a talpán,

mondta a nagyapja.

A nők, a gyermekek,

az öregek, a férfiakra

vannak bízva, az

életerős

férfiaknak,

a lelkéből,

szívével,

eszével, a

védelmet

kell oda át

sugároznia.

A férfi nem

attól erős,

mert nagy

a hangja,

gyorsan

lendül az ökle

erejét fitogtatva,

a gyengét alázza.

Hanem attól,

amikor a

szeretteit óvja,

védelmezi a

kezét eléjük,

a karját feléjük

nyújtja.

Kölcsönös

a tisztelet,

kölcsönös a

szeretet,

ebben a

körforgásban

a családok erősek.

Ha egy időre el is

hagyják a

Hazájukat,

a Világnak

bármely

pontjáig el

is mennek, a család

szeretete adja a

biztonságérzetüket”.

Ha a család elfogadó,

nem kötelezően

erős a köteléke,

az a jó.

A szabadon

hagyó, erőt adó,

a hatásokat állják,

szét nem szélednek.

A barátot nem vetjük

le, mint jó időben a

télikabátot,

mert,

akkor a megértést,

szeretetet kitől várod.

Ha a ridegségtől

fázik majd

a lelked,

mert

rájössz,

ott még

őszinte

szóra se lelhetsz.

Gyakran eszébe jut,

amikor az

asszonyának

a nagyanyja azt

 mondogatta.

Úgy fogjad a

szeretteidnek

a kezét, ha

szükségük van rá,

a távolság se

halványítsa

el az erejét.

Öleld meg a

 szeretteidet,

dicsérd meg

az anyósodat,

tisztelettel

nyújts kezet,

 adjad oda a

a tudásodat

ahol igénylik.

Mosolyogj

amikor

ahhoz

van

kedved,

mert,

amikor a

tehetségednek,

tudásodnak

megfelelően

adsz, a Világ is

biztonságosabb.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel.

Most azonnal

bocsánatért

nem esengek,

több rosszat mi

már nem kérünk.

Megéltük már

azt is amit az

emberek

elképzelni

sem képesek.

Mindezt azért,

mert tehetséggel

születtünk mi mind.

Ezért úgy gondoltuk,

hogy ez a mi Hazánk,

hát ad lehetőséget

nekünk is.

Kivárjuk itt.

Megtettünk

érte mindent,

amire képesek

voltunk a jót és a

szépet ide tettük.

Tessék mondani,

meddig kell még

várnunk, hogy

meg is éljük mi.

66. évemben

vagyok 10 éve

várakozom itt.

Feltaláltam

valamit, ami

fontos lenne,

másoknak is.

Aszerint éltem

túl a nehezeket,

tudtam, hogy van

generációs

feladatom is

 nekem.

Végig

viszem,

alapokat

adva oda,

ha készen

vagyok én,

a sorsommal.

Elkésve, de

nem miattam,

már csak hozzá

készülök adni,

oda majd,

ahol már

a teheségük

által araszolnak.

Megfordult minden,

így igazodok hozzá,

most így éppen.

Nem

tartozom

se ide, se oda,

tartozom ahhoz

aki megtisztel és

érkezik, éppen oda.

Nem is

mennénk

el mi innen,

ide születtünk,

itt élnénk mi is

meg a jó életet,

magunk szerint.

Hiszen megtettük

érte amit lehetett itt.

Mondja, nem lehet az,

hogy csak az önmaga,

tájékozatlanságának

 lett a foglya.

Vagy talán

könnyebb

lehet beleélni

a múlt keresőbe,

a látszatos kesergőbe.

Generációsan tudja-e,

hogy ki is valójában,

lehet, hogy annál,

akinek hajbókol,

önnek már nagyobb

a tapasztalt tudása.

Na meg van az Isten.

Van-e terve, lehet-e

terveznie, van-e

már bizonyítéka

arra, hogy miből

mi lett azóta.

Hányan

vannak ott

kiszolgáltatva,

azért mert bele

nem is láthatnak,

abba amit csinálnak.

Van aki azzal születik,

s vannak akik tanulnak,

hogy azt is tudják majd.

Szájról-szájra megy és

végig, nagy lehetősége

ez, hiszen messziről jött,

az meg itt nagyon megy.

Vajon miért is születnek

az emberek egy családba,

miért is egy nekik a Hazájuk.

Mi az amiért tisztelni tudják

egymást és mi az, amiért nem

összetartóak akkor sem, ha

látják, valaki pont amiatt

kifelé tart.

Miért várják

el a többiektől,

hogy tegyenek

értük, miért nem

tanulják meg, hogy

segíts magadon, az

Isten is megsegít.

Miért jó az ami

 kontrollálhatatlan,

miért nem jó az ami

ott van hétköznapi

szinten láthatóan.

Miért nincs meg

a kellő akarat ott,

ahol már volt jobb,

mire várnak sokan,

ha ígéret sincsen

és jól láthatóan.

Ami mögötted

marad az a múltad,

ha egy pillanat alatt

letudtad, akkor mire

emlékezel majd, ha

nem lesz már neked

motivációd sem,

mert mindent

magad köré

kerekítettél.

A gondolkodó

agy emlékszik

minden olyanra

amiben volt sikere.

Ha olyan gyorsan lett

mindened, hogy nem is

emlékszel, ki mikor, hogyan

teremtette azt, amire rátetted

a kezedet, mintha a tied lenne.

A birtoklás fogalma mögött,

ott van a gyűjtögetés, a napi

miértek, az apró és nagyobb

sikerélmények, emlékek is.

Nem tudom mi lehet az és

nem is szeretném tudni, ha

valami úgy kerül át valahova,

hogy annak ott soha nem is

volt gondolkodva tevékeny,

szakirányos, munkás múltja.

Akkor bizony nincs is alapja,

akkor meg mire halmozná a

többi megszerzettet, ha csak

hiányosan hőbörögve lődörög.

Mert szerintem, az embert

az adja, mutatja, amit ő maga

teremtett meg, s generációsan

az elődei már alapként odatettek.

Mit is mond neked a származásod

szerint a te neved, a születési helyed.

Honnan jöttél, miért jöttél és hova mégy,

ha már a tervedet itt teljesítetted, te, te,te.

Mit hagysz majd magad mögött, a hiányt-e,

vagy valamit ami rád is emlékezteti azokat,

akik között ott éltél és általuk gazdagodtál meg.

Lesz-e még miért vissza – vissza nézned, látogatóba

hova érkezned, vagy csak átrohansz olyan módon, mint

 ahogy a lehetőségeidet észlelve magadat összeszedted.

Ismered-e még a hálát mint érzést, vagy a természetesen

megjáró jut az eszedbe neked, neked, neked, igen gyorsan

elfelejted. Kik voltak azok, akik gazdaggá tettek, akik által

a lehetőségeiddel élhettél ott, kik nem mertek szólni sem,

hogy nekik is már mindenük elfogyott, nincs semmijük se.

Az intelligensek azt gondolják, hogy csak nem veszik észre

tán még és majd eljut hozzájuk, meglátják, hogy nekik nem

adtak lehetőségeket. Hiszen ők ahhoz vannak szokva, hogy

maguk teremtsék meg a szükségleteiket, de ha lehetőségük

nincsen. Akkor nincs miből teremteni, csak azt kénytelenek

látni, hogy ni csak, kettőig nem tudott számolni, most meg,

úgy néz ki ő fogja megmondani mindenkinek, hogy mit lehet.

Na nem azt, hogy íme a választék, tessék választani, lehetőség,

hiszen ebbe tetszettek teremteni a szépet és a jókat, hát éljenek

belőle maguk is jól. Ha ahhoz értenek, ne az legyen a gond, hogy

másképp is látják, saját kútfőből fejlődni képesek, hát akkor

meg mit akarnak, találják jól fel a „nincsben” is magukat.

Valami nagyon mellette van a jónak, szépnek, inkább

csak a nincs látszik, s az is olyan módon, hogy

legalább a megalázás ott legyen mögötte.

Ha addig nem vettük volna észre, most

az lesz amit megmondanak, mit szabad.

Ha nem mondanak semmit, akkor meg

ne keresgéljenek semmit sem mögötte.

Majd szólnak, ha éppen sorra kerülnének,

de nekik most olyan jó ott fent a lentihez

képest. Ne irigykedjen senki,  hiszen nekik,

még ilyen jól soha nem ment, élveznék most

a jólétet, ha már egyszer így kerekedett, nahát.

Ha nem sikerülne abból sem kihozni megint semmit,

akkor majd jön az újratervezés, amíg meg lehet azt is

magyarázni, hiszen nem láthat mögé még az sem akinek

oda látnia szükséges lenne, hogy a Hazáját azzal segítse.

Győzz meg legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék

se ellened, sem veled, oktatnék a saját Hazámban

úgy, hogy megismerjék mit is találtam 10 éve fel.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban.

Különös oktatás, nevelés,

azért, hogy a tapasztalt tudásomat, az

általam lerajzolt oktatási formában tanulja

meg az, aki arra már igényes és be is érett.

Vagy éppen jól jönne a tartás méltóság,

önmagából merítve, ezzel lehetséges.

Feladatot hoztunk mind,

önmagunk felé és mások

felé is teljesítenünk lenne

szükséges, hogy lelkesen és

szívesen, gondolkodva éljünk.

Erre való a mi Hazánk nekünk,

ha másokat utánozva éltek, a

 saját sors, akkor meg minek.

Mi mind úgy születtünk,

hogy ami hatott

már ránk,

azzal is

fölfejlődjünk,

egészséges életvitel

az amit élnünk kellene.

Ha valaki épp, a „nincsbe”

születik bele, annak aztán

mondhatod azt, hogy mit is

várnál el te, közben őtőle.

Azzal, hogy te abban is élsz,

még nem tudja miről beszélsz.

„A jóban vagyunk már 3. éve”,

de csak a régit nyomják feszt.

Boldogulni tanuljál előtte,

mielőtt a boldogságba úgy

bonyolódnál bele, hogy az

érzést meg sem érezted.

Miért is ne ismerhetnék

az emberek a sorsot,

a generációs jeleiket.

Hiszen az életvitelek

 nagyon különböznek.

Másoknak meg még

a gondolatát is lesik,

nehogy elfáradjanak

bele, inkább ők azok,

akik teljesítenek, hisz

ismerik a miérteket is.

Erre azt szoktam mondani,

megélik a sorsát a gyermeknek.

Tapasztalni, tanulni, megélni,

jöttünk, így haladunk.

Ha elkényezteted őket,

nem hathat rájuk, a fele

sem annak, ami szükséges

lenne nekik ahhoz, hogy ők

is tapasztalhassanak.

S azáltal

haladjon

előre

ahhoz,

amit

az Isten

neki sorsul

szánt, élje meg.

A lényege az, hogy

a saját életritmusára

találva, abban haladjon.

A biztonságot a szülők,

adják, megszokják azt,

ha elválnak, vagy távol

van az egyikük hosszan,

bizony megsínylik azt.

Ha gazdag miliőben

nevelkedtek addig,

és hirtelen megváltozik

az amihez szoktatták őket,

az nehezen áthidalható nekik.

Hiszen máshoz szoktak, más az

ő megítélésük a környezetükben,

elveszíthetik a megváltozott által.

Azt is amit már a társaságukban,

a barátaik vonatkozásában,

tapasztaltak, ahogy ott

őket elfogadták azzal.

Vagy ha hirtelen lesz

a kiemelésük abba,

ami ismeretlen az

ő számukra, azt

teszik amit ők ott

látnak majd, hiszen

nincsen hozzá minta,

csak az ami eléjük tárul.

Hát egyedül nem tudják

azt korrigálni, ha akkor tán,

a szülők nem lennének résen,

bevonzhatják ők a szándékosat.

Talán ne térítsék el őket nagyon

a természetestől, mert akkor

az életük értelmét, azzal

tölthetik, hogy azt majd,

a sejtésükkel keresgélik.

Honnan tudnák, nem tudják

hol van az életük középpontja.

Nézd meg hát a búgócsigát, ha

szépen ritmusosan tudod

tuningolni, a látványa is

kellemes lesz annak.

Viszont, ha hirtelen

eltérsz a ritmustól,

kileng és tévelyegni

fog, amíg az teljesen

eltér a megszokottól.

Neki megy valaminek,

vagy elsodor valamit.

Azt tapasztaltam a 23

év alatt, hogy különböző

életritmusban születtünk,

nem találkoztam, azonossal,

csak hasonlókkal, van értelme

így a további kutatásoknak.

Ha az elmélet, igazodni

képtelen a gyakorlati

élethelyzetekhez,

akkor az mellé megy.

Az emberek az életük

helyett csak lődörögnek,

bele a semmibe és nem

törődik velük senki sem.

Na akkor miért születtünk,

mi mind fontos feladatokra.

Megtaláltam és feltaláltam

valami nagyon hasznosat.

Reménykedem, hogy

észreveszik azok,

akiknek az a dolga,

láttatni a kirakatban,

ne menjen mellé senki

a saját sorsának, ha lehet.

Addig – addig hatott rám a

gyakorlati tapasztalás halmaz,

amíg egyszer csak, már megint

rájöttem egy családon belül, a

hasznos összefüggésekre.

Könnyű aztán

 bebizonyítanom,

hiszen csak le kell

azt olvasnom, minden

ott van az ő tenyereikben.

Különös oktatás, nevelés,

nektek, akik már megértik,

miért jöttek a Világra, mi a

saját és mi lenne a családjuk felé

a dolguk, hogy ne szaladjanak szét.

Még akkor se, ha valami oknál fogva,

átmenetileg kint élnek a nagy Világban,

azt nem szabad elfelejteni, hogy honnan

jöttek, ahhoz képest mire képesek, amit

az elődeik már megtettek a családjukért.

Vagy kik voltak, akik csak beleéltek abba,

amit a többiek sok munkával teremtettek.

Mindenkinek van fontos dolga, nem jött

senki sem a földi létre ürességre, sem

dagonyára, ha nem találja meg az utat,

a jóléte felé, hát kezdje el kérdezgetni

az előző generációkat, kik voltak azok,

akik nem csinálták meg azt amit elkezdtek.

Mert, ha túl sokan vannak, az bizony nagyon

nagy hátránya lesz azon generáció szülöttjének,

egy emberként nem biztos, hogy elbír majd vele.

Itt látom azokat a félbemaradt sorsokat, feladott

életeket, amiknek nem szabadna megtörténnie.

Ha hirtelen megváltozik minden, igen nehéz,

azzal felvenni a ritmust, ha addig jól élt ő,

nem biztos, hogy képes azt átlátni.

Van aki hozza, van akinek meg

kell tanulnia, hogy ő is tudja.

Otthon vagy, amikor a kicsiben

már látod magadat, nem mentél

sehova a Világ mégis ott van nálad.

Az életedet neked kell olyan irányba

vinned, hogy benne élhess abban, ahol

a sorsod várja, hogy meg is csináljad.

Jól nézd meg amit adsz, mert azt

tálalja eléd a sorsod neked majd,

hogyha elrontottad, kijavíthasd.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból írok,

szeretettel.

Apró fontos porszemek

vagyunk mi mindannyian,

különböző feladatok

megoldására

születtünk,

hogy a mi

Hazánkban

kiteljesedjünk.

Mindannyiunknak

van saját és generációsan

hozott ránk vetült tehetségünk.

Amikor az első levegőt vettük,

még ijedten tettük, hiszen a

addig nem volt hozzá

lehetőségünk.

Mégis

megtanultuk,

ki – ki

 csak nagyjából,

mások meg már

jól veszik a levegőt.

A légzés, magadhoz

veszed a levegőt, az

szétárad benned, a

 szerveid segítenek.

Ellátnak oxigénnel

a működésedhez,

 jelezi a szervezeted,

azt kifújni mikor kell,

hogy egészségesedj.

Nem is sejtik sokan,

mennyi múlhat azon,

ha kimondod a szót,

van-e annak ereje.

Vagy csak potyog

bele a semmibe,

meg nem is

gond,

hiszen

úgyis

több

van

belőle,

mint aminek

lenne értelme.

A mások szava

nem a te sajátod,

nevetséges, ahogy

azt mondod, fogod

és elveszed, nem

kéred, hogy azt

lehet-e neked.

A sajátodként

alkalmazod, így

nem megy oda se

át, ahova gondolod.

Különböző szintre

jutunk mi emberek,

különbözőek a mi

Isten adta,

lehetőségeink is,

hozzánk mérte azt.

Azon múlik, van-e

ott ahhoz értő, ahol

a döntések születnek,

mert különben azt,

hogy mi dolguk lenne,

nem látják, nem értik.

Igen alacsonyan végzik,

időleges lesz az nekik,

kívül maradnak majd az

egészséges körforgáson.

Így a hangoskodás, a

következménye

lehet annak,

hogy nem

tudnak

másképp

kibontakozni,

időben kellene

kommunikálni.

Lásd a megelőzés.

Gondolom az Isten,

nem teremtett senkit

sem rosszkedvében, így

 azután lenne helye is

 mindenkinek,

ahol, amiben

jól élhetne.

Pénze is elég

mindenre ami

a létszükséglete,

mert az természetes.

S akik azzal nincsenek

megelégedve, jót és sokat

dolgoznának érte, kinek

mi a munkája, feladata,

úgy végezné el, hogy

a saját hasznát is

növelje, de ne

árthasson,

senkinek

sem vele.

Mivel mind

kétoldalúan

születtünk,

hát így van is

méltóságunk,

tartásunk.

Abban amit

tehetségként

hoztunk, azzal

kellene dolgoznunk,

hogy aztán ki mennyit

tett önmagáért és a

Hazájáért, annak

megfelelően,

gazdagodjon

 a pénz által is.

Kérem aki ezt

kitalálta, most

tán gondolkodjon

el rajta, hova vezet

akkor, ha minden csak

ugyanolyan irányba folyik.

Gondolkodj, ha a hasonlóan

működőkhöz kerül minden,

akkor azokkal, akik

meg, ahhoz képest

mást hoztak mint

tehetséget, velük

meg mi legyen a

 saját Hazájukban.

Ha fiatal lennék,

elmennék oda,

ahol szívesen

látnak engem.

Ahol én is azt

tehetem, amire

születtem és úgy,

ahogy az másoknak is jó

 életminőség, nemcsak nekem.

Én megszerettem azt amikor

az emberek mosolyognak.

Mert, ha az a sok – sok okos

agy, aki itt megteremtette

a saját legfelsőbb szintjére

vitte a tudása által, eljutott

oda, ahol már a méltatását

meg is érdemelné. Észre

sincs véve, akkor

szegényebb lesz

a Hazánk, mert

azt adta neki az

Isten, amire itt

szükség lenne,

az ő Hazájában.

Kommunikálni

is tanuljatok meg,

legalább azok, akik

felvállalnak azzal

járó feladatokat.

Menjen át a szó

oda, ahova való,

ott az erőt adó.

Különböző szintje

van a szavaknak is,

aki arra született, hát

 nevelhesse a többieket.

Nekik is legyen lehetősége

kifejezni önmagukat, átadni

a tudásukat a Hazájuknak.

Ha a szeretet

is kiválthatja

hosszú időre

a másikból az

irigységet, akkor

ne mondja senki

sem, hogy nincs

rá nagyon nagy

szükség itt.

Minden

módon,

ahogy

csak

lehet,

hogy

a súlya

legyen

meg.

Amikor

abból a

szükség

erős lesz.

Legyen mivel

kiszolgálni őket,

oktatás, nevelés.

Tisztelettel

lehetnének

egymás

iránt,

ha

tudnák azt

az emberek,

hogy a két

oldalunkat

nem véletlen

kaptuk meg.

Tiszta szó,

minőség,

legyen

ottan

bőven,

hogy

vihessenek

belőle kimenőben.

Aki ezzel még nincs

tisztában, annak tán

tanulnia kellene,

hogy ne tévedjen

el, ebben a pénzes

rengetegben, ne

higgye el, ha sok

a pénze, akkor

már meg is van

neki mindene.

Sőt akkor kellene

tájékozódjon, hogy

mi lehet még az, amit

tanulnia lehetne, hiszen

nem ugrálnak az emberek

egy lábon, kettőn járnak,

mert az egyensúlyukat

így tarthatják meg.

Tisztelet, szeretet,

legyen otthon bőven,

hogy a zsengék abban nőjenek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Heringes Árpádné, Általános műveltséget növelő

( Tenyérolvasó ). Online oktatom. Julamami védjegyesen

Szeretettel. Julamami

Különös oktatás, nevelés,

rajzos online agytorna,

20 óra körül,

megtanulható.

Ne add fel,

ne tűnj el,

a Hazádat

végleg ne

hagyd el,

inkább

gondold át

még egyszer.

Ami tegnap

nem tűnt szépnek,

nem láttad jónak,

azt ma már más

szempontokat

is látva át is

értékelheted.

Ne mond azt,

hogy vége,

fordíts

rajta,

s a te

idődben

 menjél

az elejére.

Lehet, hogy

csak elfogyott

a feladat abban,

s keresned lehetne

egy érdekesebb

másikat,

már

bocsánat.

Ne menj túl,

a sajáton, de

a generációs

határaidon se,

mert azt nem

láthatod át és

nem tudod,

hol a vége,

mikor

merre

van az eleje.

Fel nem ismerve,

a generációs terhet,

nem is teljesíthetsz,

a családod felé sem.

Pedig a tapasztalatom

az, hogy rárakódhat

a sarjaidra, a le nem

törlesztett, el nem

rendezett

hozadék.

(Telített)

energiák,

nekik csak

terhet jelent,

megváltozhat

a kapcsolat

köztetek.

Ha más már

elérte azt is,

amit te még

el sem kezdtél,

könnyen lehet,

hogy neki az

generációsan

már megjár.

Ha látnák

az emberek,

a generációs

feladataikat is,

nem unatkoznának,

a megoldásokon

gondolkodnának.

Tiszteld önmagad,

hogy tudjál

tisztelni

másokat,

emberies vagy.

Az alázat az a

 legnemesebb

érzés, amit a

boldogulás

 sikerének a

következő

fázisában

 kaphatsz és

a boldogság

nevet kapta.

Tartós lehet,

ha van hozzá

elég alázat és

nem rakod ki

a kirakatba.

Még, ha

nagyon

lentről

jössz is,

tartósan

nem lehet

felemelni

se, de ott

megmaradni

sem lehet,

mert nincs

ott helyed.

Hosszú utat

kell ahhoz

megtenned,

hogy megismerjed

a alázatot is.

Ezért se

siess,

olyan

helyzetekbe

bele, amit más

generált neked,

és nem te értél

még el oda.

Kiérzik

az is,

amikor

még nem

elég érett

valaki arra

a szerepre,

nem életkor

függvénye.

Nem az övé

ne vállalja

még fel,

ha az

övé

lesz,

úgyis

odateszi

neki is

a sorsa.

Ne siess,

ne kapkodj,

ne mások

szerint

éljél.

Egyenként

születve,

más és

más

feladatot

hozunk,

amit

illene

meg is

valósítanunk,

mert nekünk

szánta a

sorsunk.

Ne keverd

össze a

lehetőséget,

a kihívással,

nem ugyanaz,

az egyiktől

önmagadon

túlszaladsz.

S ki tudja

helyetted

kezelni

majd.

(emberségesen).

Köszönöm az

 érdeklődést,

Messenger

Heringes Árpádné.

Még nem minden

felnőtt tudja, tisztán

látni a saját gyermekét sem.

Óvd a gyermekeket, hogy

egészséges fiatal,

felnőttekké

lehessenek.

Istenem

kérlek,

adjál

értelmes

életet a

felnőtteknek,

hogy jó minták

legyenek az ő

gyermekeiknek.

Segítsd hozzá, hogy

a saját gondolataik

vezethessék őket, s

 azáltal úgy nőjenek,

hogy egészséges

lélekkel,

felnőttekké

lehessenek.

Isten kérlek

ne legyenek

óriás hiányok és

 és ártó többletek se.

Kérlek mutasd meg,

hol fordítható még

a helyére a történet.

Jó szerencsét emberek,

áldjon meg az Isten minden

földi jóból annyival bennünket,

hogy ne fogyjon el a motiváció sem.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból írom nektek.

Szeretettel. Julamami