Mi lesz veled, ha egy pillanat alatt, ébredsz rá,

mások szerint nevelkedtél, mások szerint éltél.

Hiányzik belőled azon érzés, önmagaddá lettél.

Hallgassál rá kérlek, az alábbi videóimra, hátha.

Megérzed, kihallod, átlátod azt, ami neked is jó.

Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube

Julamami Magyaros Agyalósa facebook,

ahol néhány ember felvállalta már azt,

érdekli az, amit, meg és feltaláltam.

Különös oktatás, nevelés, védjegy.

Tudod-e, hogy nőként te lennél

a középpontja mindennek,

ami tán fontos is lehetne.

Oktatás, nevelés a címe.

Párkapcsolati szinten,

vagy feleség szerepében,

az anyaszerep fontosságát,

jó lenne tudni, hogy időben,

jól alkalmazva azt betöltsed.

Rájönnél, nem a tulajdonod,

benned időzött a magzat,

legyél megtisztelve.

A legnagyobb feladat

az minden nő életében.

Anyának lenni, gyermeket

nevelni úgy, hogy közben,

megismerje a miérteket,

 a gyakorlatban jól tegye.

Sokszor úgy élte meg,

mintha az büntetés lenne,

később aztán rájött, mennyit

nyafogott, ah, túl sok a dolog.

Közben mentek az évek és

a gyermeke azt észlelte,

nem érdekli mi van vele.

Hát kifele lazított ő is le.

Lehet, túl sokat dolgozott, a

gyereke helyett barátkozott.

A maradék időben ide-oda

kapkodott, csak bepótolt.

Hát másoknak öntötte ki a

 lelkét, a gyermeke is sajnos.

A 24. tapasztaló évemben,

sokat tanultam másoktól,

s kaptak tanácsot tőlem.

Akik jósnőkhöz szoktak,

hamar el is maradtak én

mellőlem, nem jöttek.

A megelőzés tetszett.

Megtanultam, amit

lehetett, tapasztalva

oktató és nevelő lettem.

Prevenciós, mentálhigiéné,

alapokra, megtaláltam azt,

ami a „tenyerünkben” adott.

Lerajzoltam egy nap alatt.

Julamami lett a védjegye.

Jót tenne ha a nevelésben,

oktatásban, jelen lehetne.

Betanítva az oktatására, a

nevelésben használatára,

az érintetteket, eladnám.

Ha nem engednek be, se

menjen kárba, legyen ott az,

mint tartást, méltóságot adó.

Ezen megfontolásból eladó.

Botcsinálta üzletasszonyként

nekem nem jól megy, az amit

mások kitűnően megéreznek.

Jó nagy hírveréssel üzletelnek,

mert ők biza, ahhoz jól értenek.

A tolerancia igen fontos, de

ha nem születetten hozott,

bizony kínkeservet élnek át.

Mire a „mintákat” letudják,

ha nem volt más hatás.

Ha nem fejlődnek fel a

gyermekeikhez, az élet

attól még előrehaladhat.

Ráerőltetni nem tudja,

a gyermeke nem hagyja,

akkor ő magában megoldja.

Elbeszélnek egymás mellett,

a sajátjukat nyomnák nincs,

se alkalmazkodás se alázat,

a ritmusból régen kiléptek.

Aztán meg elégedetlenek

a saját sarjaikkal, korholják.

Egyre csak távolodnak, ideje

megnézni mit lehetne tenni.

Az anya fogja és megtanulja,

hogy értse és segíteni tudja.

Ne mások oldják azt meg,

ami csak az ő dolga lenne.

Gyakran hamarabb nőnek

fel, mint észrevennék és

bizony akadhatnak olyanok,

akik szívesen mellé vinnék.

A legnehezebb, amikor

el kell engednie mert,

felnőttnek számít már.

Akkor van gond, ha azt

észleli, több szeretet kap

ott és fél, hogy elveszíti.

Meglehet azt is tanulni,

 ami van tudomásul venni.

Ki tudhatja érdemben,

ki mikor nőtt már fel.

Ha meghúzzák azt a

vonalat, ami a mérce

lenne szerintük, de

mi az ami eldöntheti.

Ki mikor nőtt hát fel.

A saját és generációs

feladatok, mutatják,

ki mit hozott, ki meg

mit kellene tanuljon.

Megállt a fejlődésben,

akkor szokták mondani,

ha nem haladt tovább,

 nézett ki a fejéből.

Várta, hátha

tesznek érte,

aztán azt vette

észre, elmentek

mellette, nem is

vették őt észre.

Megmaradhatott

abban, nem haladt.

Várta, csak várta,

megjön majd a

„szerencséje”,

nem tett érte.

Azt mutatták,

neki, el is hitte,

minden érte szól.

Ha visszanézett,

látta, ahhoz képest

 már igen fejlett lett.

Így nem szerette, ha

fejlődésről beszéltek.

Mert elérte, azt amit

tervezgetett egész

addigi életében.

Beült a székébe,

hiszen megélheti.

Szunyókált volna,

mert megérdemli.

Jöttek kérdezték,

s ott vette csak

észre, hogy nem is

érti mibe került bele.

 Már nem éljenezte ott,

senki sem, csak tudomásul

vették, ő beült hát a székébe.

Várta, hogy ugyanúgy majd

kapja a segítségeket, hogy

merre menjen, mit tegyen.

Hol mit mondjon akkor, ha

kérdezik mi az ő véleménye.

Nincsen ő, arra felkészítve,

bárki, bármikor kérdezheti,

s neki akkor, illene is felelni.

Amint tehette, el is kerülte,

hárította, másokra terelte.

Egy idő után nem kérdezte

már senki sem, hiszen úgy

se felelhetett megfelelően.

Így aztán megült csendesen,

hisz elérte, vezető lett belőle.

Jó vezető akkor vagy, ha akiket

érint a vezetésed, jól boldogulnak.

Persze, bocsánat, csak tengernyi a

tapasztalat, van biztosan a Világban.

Egy hely tán, ahol örülnének annak amit

feltaláltam, megtanulhatnának általa, átlátni,

és kihallani, megérezni, gondolkodva dönteni.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

olyan embereknek, akik mindaddig nem is

gondolták volna, ők képesek mindazokra.

Nem az életkor számít, hanem a hatások,

kinél, mikor jön jól, vagy, éppen rosszkor.

Bennem is ott az öröm, amikor azt látom,

képes volt rá, megcsinálta és van tartása.

Már tudja merre van az előre számára,

halad a saját útján, a sorsát megélve,

az intelligencia az Isten ajándéka.

A szülő a gyermekét az életre

tanítja, nem a saját sablonjára.

Ismerd meg a feladatodat és

alkalmazkodjál amikor lehet,

mert akkor te is tanulhatsz, a

saját gyermekedtől, majd meglátod.

Kellemes időtöltést, jó szerencsét kívánok.

Magyarországról, Pakson, a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami