Nem tudom jogilag

mit szabad a mások

Hazájában így nekem,

ezért a saját határaim

azok, amin belül mozgok,

az be nem csaphat engem.

Mindenkinek van ilyen, ez

sokat segített, segít a nehéz

helyzeteimen is átsegített.

Így aztán, julamami.com

az egyik, julamami.eu,

a második, julamami.hu

a harmadik domain nevem, védjegy, én

használtam eddig is, igazodva mindenhez.

A sorsok azért vannak, hogy körbeérjenek.

Így volt már webhelyem nekem már ott is,

ahol soha nem is jártam, mégis megjöttem

onnan százszor, ahova most indulnál el.

Amerikában úgy, hogy innen ki sem

tettem a lábamat, joslas. org volt

az első, Julamami a második, így

jött a Webtenyér, ami rám várt.

Körbeért, hát három a magyar igazság,

várom, hogy fogadjon be a tudásommal is, a

 saját, szeretett édes szülőm, mint Hazám.

Úgy, hogy amit beletettem jót és szépet

 a Julamami meghozza az én jó életemet.

Ez az én tehetségem által teremtettem,

a szellemi tőkém, mint másoknak a pénze,

hát eljutottam oda, hogy most pénzzé tenném.

Nem bíznám másra, végig is egyedül vittem,

alaposan meg is szenvedem,

szüksége van a lelkemnek is

arra, hogy tudjam, tisztán

vihetem végig, elfogadják.

   Generációsan a sorsomban is

benne van, hogy törlesszem,

én magam is, erre vágyom,

a tartásom, a méltóságom és

az emberies, elemző ember is.

Amikor a webtenyer.blogspot.com

írtam,  ott még időben megéreztem,

hogy bizonytalan az ottlétem, de nem

lett miért keresni már az igazságomat sem.

Akkor, azt gondoltam abbahagyom az írást,

de aztán erősebb volt az, hogy írjam tovább.

Abban bízom, hogy a Julamami név,

által ki tudom várni azt, amikor lesz

rá vevő és ő használhatja tovább ezt.

Most itt vagyok, köszönöm ennek az

országnak, hogy, ha így is, befogadott.

Aki még nem kereste a lehetőségét, a

tehetségének megmutatásán dolgozva,

ijedtében kiszaladva az online Világába, az

 nem is tudhatja, mit jártam én be már ezzel.

Nem biztos ám semmi sem, amikor másoknak

leszek a megteremtettjébe, pedig ide tettem,

teremtettem a sok jót és szépet, hiszen ez az

enyém is, szeretett, becsült Hazám nekem.

Mondhatnák, hogy miért nem másképp

hivatalosan haladok előre, nézek körül

a Világban, hogy s mint állnak hozzám az

egyes emberek. Ha nem lenne a bizalmam

az emberek felé, akkor ugyan, milyen módon

gyakorolhatnám a hivatásomat ezen szintjén.

Segítőként, emberiesként, nem mondhatom,

hogy nem esnének jól, ha értem tennének

és úgy, ahogy az a legjobb nekem abban,

ami által végre végig viszem a sorsomat.

Nem várhatom el azt amit én adtam sem,

mindenki, én is tanulok belőle jót is sokat.

Viszont az üzleti felfogást, a gyakorlatias

részét még csak most tanulom, én is csak,

tapasztalva tudom tanulni, ezét csinálom

úgy, hogy az emberek felé, én a bizalmamat

használom, araszolok, míg mások a pénzüket.

Persze azt is meg kell tapasztalnom nekem,

hogy az életem, sosem lesz fenékig tejfel se,

nem úgy állnak hozzám, mint én azt nagyon

sokszor sokukkal, a jót már meg is tettem.

Ilyen sorrendben írtam a domain neveket,

jó lenne egy belőle és  julamami.hu lenne,

ha az elég erős is lenne a julamami védené.

Keresem a biztonságot e helyen, addig amíg

olyan helyzetbe kerülhet a julamami.com,

valaki lát benne fantáziát és megveszi tőlem.

Magyarország az én Hazám és tudnom kell azt,

hogy itt is van értelme, most arra gondolnom,

hogy kiegészíthetem az én „aprócskácska”

nyugdíjamat, az én szellemi tőkémmel.

Segítő, emberies, elemző, lelkes, szíves,

gondolkodó ember vagyok, megyek és

megtalálom a jó megoldásomat arra is,

hogy nyugodtan várjam az öregségem.

Amit végigvittem, megszenvedtem el is

tart majd remélem, már meg is érdemlem.

Itt, ezen az oldalon vendégeskedek, bár

egyedül haladtam végig a 22 évben,

ezt nem lehet másokkal sem

megosztani, se közösen vinni,

nem így képzeltem, de így lett.

Nyilván keresem a megoldásom,

most más neve alatt vagyok itt és

az amit a 22 év alatt felfedeztem is.

Ismerem mint a tenyerem, keresem

a végleges megoldást, most is éppen.

Segíts magadon az Isten is megsegít.

Ez is a megfigyeléseimen alapul,

mindenkinek van,

generációs határa,

generációs feladata,

generációs hozadéka,

generációs maradványa.

Sorolhatnám még amit én

magam neveztem el, annak

aminek, mert jól összefogja

a belső tartalmát a

megfigyeléseimnek.

A életem gyümölcse lett,

amit átéltem, az emberek

érkezése, tenyerük olvasása,

 jeleik megtapasztalása közben.

Amikor már ilyen tapasztalatokkal

bír az ember, várja, hogy legyenek

olyan felelős emberek, akik őt a

saját Hazájában segítik, abban,

hogy bekerüljön a tudása a

köztudatba.

Megy, megy

az ember, keresi

a megfelelő embert,

azután rájön, hogy ő

tán meg sem született,

segíts magadon a módja.

Tehát várnia illik,

hogy jöjjön el,

az idő, ahhoz,

hogy akinek

az feladata

lenne,

jelezze,

hogy mit

is lehetne

kezdeni

azzal

amit

fel és

meg is

talált.

Minden

embernek

van kettő,

másoktól

különböző

térképe az ő

tenyerében.

Az övé és

senki másé,

nem lehet,

mint ahogy

ez amit én

találtam fel,

csak általam

tud bekerülni

a köztudatba,

hitelesen, be is

 bizonyíthatóan.

Ezt a tapasztalt

tudás elvenni

tőlem nem

érdemes,

mert

az

biza

más

kezében

működni

nem tud.

Próbálkozni

azt lehet, de

a tapasztalás

kulcsai csak

nekem

vannak

működnek.

Milyen nagyon

szomorú az, ha

az embernek a

saját Hazájában

nincs segítsége.

Kénytelen mások

Hazájában keresni

azt a megoldást, ahol

nincs kiszolgáltatva a

másokéra ácsingozó

lesben fülelő, csak

a pillanatot váró

embereknek.

Akik azzal

nevesednének,

abból gazdagodnának,

hogy másokat becsapva,

kihasználva, jól kitalálva,

azt láttatják mintha az

az övék lenne, pedig

tudják nagyon jól,

hogy nem tiszta

az út ahhoz, ami

csak a látszatosat

mutatja, a mögöttes

meg egy rossz döntése

lenne, ha időben azt nem

venné észre, hogy minden

addigi felépítettjét le is

rombolhatja általa.

Gyorsabban lehet

oda az addig felépített,

biztonságot adó helyzete,

mint, ahogy azt kigondolta

amikor a pillanat mellévitte.

Van az Isten, én már tudom,

mi a magyarok Istene azt is,

22 évemet úgy vittem végig,

hogy amikor azt hitték, na

most már nekem is lehet,

olyan bevételem, nevem,

ami nekik akkor még nem,

fogták és megüzenték. Nem

óhajtanak egyetérteni vele,

a gyermekek által látogatott

helyet zárjam be és kész.

Van mindenkinek az

életében egy-két,

olyan helyzet,

amikor azt

érezheti, hogy

én megcsináltam.

Mások szerint biza,

nagyot álmodtam,

szerintem pedig,

H. Nagy Júliának,

hívtak és nagyon

sokan az első hét

évben, sikeresen

éltem az éltemet.

Bárkivel előfordul,

hasonló akkor, ha

olyat talál fel, ami,

ha utána néznek,

rá is jönnének,

mennyivel

szebb és

jobb is

lehetne

az emberek

élete, ha tudnának

róla, mihez képest

hol tartanak abban,

amit generációsan

hoztak amikor ők

megszülettek, a

saját Hazájukba

ahova, azért is

jövünk, hogy mi

valami hasznosat

bele, hozzá tegyünk.

Magyarországról,

a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami