Az élet élni szeretne,
nem arról szól, hogy az
aktuálisnak igaza van-e.
Kérem szépen én látom,
érzem és ki is hallom, szó
nélkül nem is hagyhatom.
Különös oktatás, nevelés,
szükséges és most, hogy el
ne kallódjál, hát ide leírom.
Neked is van saját sorsod.
Beleszorulsz az erősködő
kultúrájába, mielőtt még
a sajátodat felismernéd.
Az nem lehet, hogy itt
a Hazánkban nincsen
egy köztetek, aki ott
pisszent és időben.
Túl gyorsan robog,
túl nagy az a batár.
Aki lepotyogott az
hol van, letudva és
neki annyi, s amit,
végigcsinált, abban
mi benne élünk, ah.
Miért nem érnek
össze az évek se,
egy Haza a mienk.
Hol az eleje, hol a
közepe, ki ér el oda,
akit meg is hallana.
Nem hagyhatom,
hiszen átlátom,
megérzem,
összefügg és
gondolkodom.
Nem lehet ilyen
könnyen venni azt,
hogy a döntések
végén emberek
vannak.
Mi oly
sokan,
akikre
nem is
gondolt
senki se.
Ugyan
mondjad,
milyen minta
az, aki még azt is
emberiesnek tartja.
Ha meg már nem számít,
semmi más, csak a pénzes
hatás, akkor legalább, kérem
mondják meg, hol van a felső
határa annak, amiben robognak.
Kivárnánk itt, ennyi évvel mögöttünk
nem inalhatunk innen el, ez a Hazánk.
Magunk voltunk, magunk vagyunk,
gondolkodva élünk, remélünk,
hogy nem ért még minden ott
körbe. Anélkül, hogy bárkit akit
az érintene és benne él, majd,
meg is kérdeznék, hát ez jó-e.
Nem hallja ki, nem látja át sem,
a gondolkodó hová lett mondja.
Az mindenkinek a sajátja amikor
megszületik, ki se le se cserélik,
attól emberies minden ember.
Az alap tán, hogy nem bánt,
nem árt, nem vet gátakat
oda, ahol a szíves, lelkes,
gondolkodók élnék a
hétköznapjaikat.
Néhány évvel
ezelőtt egy
éjjel arra
ébredtem,
hogy írjam le.
Se halak, se jó falat,
se falak, csak dübörög,
s maradnak utána a lyukak,
s mindent rángat a huzatos.
Se nem múlt, se nem jelen,
nincs most, hisz túl gyors,
ahhoz, hogy átmenjen,
van-e értelmes ott.
Van-e még akinek
van szava felé,
vagy csak jön
felelőtlenül,
valahonnan
valakitől.
Az amit
élünk mi,
én népnek
nevezem,
nem avult el,
nem tudok
jobb szót rá.
Sok mindent
átneveztek és
elhagytak, de az
emberieseknek a
szótárában még ott,
megtalálhatóak azok a
szavak. S mögötte az a
jelentés, ami biztosított
bennünket arról, hogy az
aki megalkotta, tudja mit.
Tessék mondani, milyen
tanácsokat tetszik adni,
miért nem tetszik előtte
olyanokkal értekezni akik
abban élnek még jelenleg is.
Édes Hazám Csodaszép kérlek,
ne menj még, hiszen a széppel, a
jóval amit mi ide teremtettünk,
még nekünk meg sem jöttél, kicsi
porszemek vagyunk, belőlünk nő
ki a fa, a virág, az avar, az ugar is.
Szeretnénk a Hazánkban élni itt,
a magunk egyszerű életét, mert
nekünk az a szép. Nem vágyunk
semmiféle földi hívságosra, se
csillogóra. Úgy szeretnénk élni,
hogy tartásosan tudjunk öregedni,
ne mondja nekünk senki, hogy majd,
kötelező bennünket a szeretteinknek
eltartani. Ha nem tetszett még olyat
látni, hogy vannak emberek, akiknek
az természetes, ami másoknak nem.
Hát elárulom, ha szeretetben nőnek,
ha nem is lettek elhalmozva és nem
is tudtuk minden mondvacsinálttól
megóvni őket, tapasztaltak lettek,
működik a tisztelet és a szeretet.
Nem látom, hogy ilyen minták is
lennének láthatóan, talán minden
ilyen ember lapos kúszásban van.
Kérem kérdezzen, anélkül ne húzza
meg a határainkat, adott nekünk az
Isten, amikor születtünk gondolkodó
agyat, át tudjuk gondolni, hogy mit és
hogyan szeretnénk megélni. Mi nem
büntetnénk senkit sem, azért, mert a
kevésből a gyermekeikre költötték azt,
amit a közösbe kellett volna beleszorítani.
Igen ám, de át kellett a keveset és nagyon
gondolni, mindent szűkre tettszettek szabni.
Meglátják-e, amikor a gyermekeken már látszik
korán, hogy ne neveld ki belőle a tehetségét,
mert rögtön azzal kezdené el a felnőtt életét.
Azt csak a szülő tudja, merre van az arra és azt, a
hamar felnőtté érett már kéri, mondja, mit szeretne.
Ha nincs egy olyan gondolkodó, aki tudja mi az ami
elég is arra, hogy szerényen, de megéljenek, hiszen
dolgoztak egész életükben, gyermekeket neveltek,
tették amit a Haza elvárt, s amit az őserejük sejtett.
Persze most is bocsánatot kérek, hiszen nekem már
” tíz éve” nehezített, azt szeretném élni amit adtam.
A határaim tudom hol vannak, éppen, itt és most is.
Különös oktatás, nevelés, tanulj meg beszélni a saját
gyermeked nyelvén, ne a szintje alatt kérje a tanácsot.
Mond a papírját honnan vette, amit tanult betartotta-e.
Vagy a gyors siker utáni éhsége, mellé azóta mennyire
vitte, kontroll nélküliek serege, viszik bele a semmibe,
gépiesedve, a saját életritmusodból kimozdítod magad.
A mások kultúráját előbb ismeritek meg, mint a sajátot,
az csak annyi, hogy kihez, mihez képest hol is tartotok.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” 20 óra
és nektek, akik már értitek, miért Magyarországon
találtam meg és fel ezeket, nem költöztem el,
hozzám jöttek, hozták a tanácsért, a tudást.
Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az
Isten minden földi jóból annyival bennünket,
ami ahhoz elég, hogy emberiesen éljük az életünket.
Maradjon meg a szótárban, a tisztelet, a becsületes élet.
Ne váljon divattá a túl könnyű, a hamar és a meggondolatlan.
Sablonos helyett, tartsa meg, minden ember a saját életritmusát.
A szeretetből legyen otthon bőven, hogy vihessenek kimenőben.
Szeretettel. Julamami