Nem hagyhatom elkallódni … 2017.02.10. https://julamami.com

Az élet élni szeretne,

nem arról szól, hogy az

 aktuálisnak igaza van-e.

Kérem szépen én látom,

 érzem és ki is hallom, szó

 nélkül nem is hagyhatom.

Különös oktatás, nevelés,

szükséges és most, hogy el

 ne kallódjál, hát ide leírom.

Neked is van saját sorsod.

Beleszorulsz az erősködő

 kultúrájába, mielőtt még

a sajátodat felismernéd.

Az nem lehet, hogy itt

a Hazánkban nincsen

egy köztetek, aki ott

pisszent és időben.

Túl gyorsan robog,

túl nagy az a batár.

Aki lepotyogott az

hol van, letudva és

neki annyi, s amit,

végigcsinált, abban

mi benne élünk, ah.

Miért nem érnek

össze az évek se,

egy Haza a mienk.

Hol az eleje, hol a

közepe, ki ér el oda,

akit meg is hallana.

Nem hagyhatom,

hiszen átlátom,

megérzem,

összefügg és

gondolkodom.

Nem lehet ilyen

könnyen venni azt,

hogy a döntések

végén emberek

vannak.

Mi oly

sokan,

akikre

nem is

gondolt

senki se.

Ugyan

mondjad,

milyen minta

az, aki még azt is

emberiesnek tartja.

Ha meg már nem számít,

semmi más, csak a pénzes

hatás, akkor legalább, kérem

mondják meg, hol van a felső

határa annak, amiben robognak.

Kivárnánk itt, ennyi évvel mögöttünk

nem inalhatunk innen el, ez a Hazánk.

Magunk voltunk, magunk vagyunk,

gondolkodva élünk, remélünk,

hogy nem ért még minden ott

körbe. Anélkül, hogy bárkit akit

az érintene és benne él, majd,

meg is kérdeznék, hát ez jó-e.

Nem hallja ki, nem látja át sem,

a gondolkodó hová lett mondja.

Az mindenkinek a sajátja amikor

megszületik, ki se le se cserélik,

attól emberies minden ember.

Az alap tán, hogy nem bánt,

nem árt, nem vet gátakat

oda, ahol a szíves, lelkes,

gondolkodók élnék a

hétköznapjaikat.

Néhány évvel

ezelőtt egy

éjjel arra

ébredtem,

hogy írjam le.

Se halak, se jó falat,

se falak, csak dübörög,

s maradnak utána a lyukak,

s mindent rángat a huzatos.

Se nem múlt, se nem jelen,

nincs most, hisz túl gyors,

ahhoz, hogy átmenjen,

van-e értelmes ott.

Van-e még akinek

van szava felé,

vagy csak jön

felelőtlenül,

valahonnan

valakitől.

Az amit

élünk mi,

én népnek

nevezem,

nem avult el,

nem tudok

jobb szót rá.

Sok mindent

átneveztek és

elhagytak, de az

emberieseknek a

szótárában még ott,

megtalálhatóak azok a

szavak. S mögötte az a

jelentés, ami biztosított

bennünket arról, hogy az

aki megalkotta, tudja mit.

Tessék mondani, milyen

tanácsokat tetszik adni,

miért nem tetszik előtte

olyanokkal értekezni akik

abban élnek még jelenleg is.

Édes Hazám Csodaszép kérlek,

ne menj még, hiszen a széppel, a

jóval amit mi ide teremtettünk,

még nekünk meg sem jöttél, kicsi

porszemek vagyunk, belőlünk nő

ki a fa, a virág, az avar, az ugar is.

Szeretnénk a Hazánkban élni itt,

a magunk egyszerű életét, mert

nekünk az a szép. Nem vágyunk

semmiféle földi hívságosra, se

csillogóra. Úgy szeretnénk élni,

hogy tartásosan tudjunk öregedni,

ne mondja nekünk senki, hogy majd,

kötelező bennünket a szeretteinknek

eltartani. Ha nem tetszett még olyat

látni, hogy vannak emberek, akiknek

az természetes, ami másoknak nem.

Hát elárulom, ha szeretetben nőnek,

ha nem is lettek elhalmozva és nem

is tudtuk minden mondvacsinálttól

megóvni őket, tapasztaltak lettek,

működik a tisztelet és a szeretet.

Nem látom, hogy ilyen minták is

lennének láthatóan, talán minden

ilyen ember lapos kúszásban van.

Kérem kérdezzen, anélkül ne húzza

meg a határainkat, adott nekünk az

Isten, amikor születtünk gondolkodó

agyat, át tudjuk gondolni, hogy mit és

hogyan szeretnénk megélni. Mi nem

büntetnénk senkit sem, azért, mert a

kevésből a gyermekeikre költötték azt,

amit a közösbe kellett volna beleszorítani.

Igen ám, de át kellett a keveset és nagyon

gondolni, mindent szűkre tettszettek szabni.

  Meglátják-e, amikor a gyermekeken már látszik

korán, hogy ne neveld ki belőle a tehetségét,

mert rögtön azzal kezdené el a felnőtt életét.

Azt csak a szülő tudja, merre van az arra és azt, a

 hamar felnőtté érett már kéri, mondja, mit szeretne.

Ha nincs egy olyan gondolkodó, aki tudja mi az ami

elég is arra, hogy szerényen, de megéljenek, hiszen

dolgoztak egész életükben, gyermekeket neveltek,

tették amit a Haza elvárt, s amit az őserejük sejtett.

Persze most is bocsánatot kérek, hiszen nekem már

” tíz éve” nehezített, azt szeretném élni amit adtam.

 A határaim tudom hol vannak, éppen, itt és most is.

Különös oktatás, nevelés, tanulj meg beszélni a saját

gyermeked nyelvén, ne a szintje alatt kérje a tanácsot.

Mond a papírját honnan vette, amit tanult betartotta-e.

Vagy a gyors siker utáni éhsége, mellé azóta mennyire

vitte, kontroll nélküliek serege, viszik bele a semmibe,

gépiesedve, a saját életritmusodból kimozdítod magad.

A mások kultúráját előbb ismeritek meg, mint a sajátot,

az csak annyi, hogy kihez, mihez képest hol is tartotok.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó” 20 óra

és nektek, akik már értitek, miért Magyarországon

találtam meg és fel ezeket, nem költöztem el,

hozzám jöttek, hozták a tanácsért, a tudást.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az

Isten minden földi jóból annyival bennünket,

ami ahhoz elég, hogy emberiesen éljük az életünket.

Maradjon meg a szótárban, a tisztelet, a becsületes élet.

Ne váljon divattá a túl könnyű, a hamar és a meggondolatlan.

Sablonos helyett, tartsa meg, minden ember a saját életritmusát.

A szeretetből legyen otthon bőven, hogy vihessenek kimenőben.

Szeretettel. Julamami