Tisztelettel vagyok!

Gondolataim 2016.02.21. napján írtam. Nézz szét, látod milyen szép, saját teremtményed, hát neked is ez lesz a jövőképed.

Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon el a bánat, úgy lépj előre, hogy a jövőd is megveregethesse a vállad.

Az vagy amit megteremtesz, hiszen te magad is beleteremtesz, magad köré építed, s ha váltani szeretnél, egykönnyen onnan nem szabadulsz el, hiszen az már te magad is vagy, belőled is van.

S mond, hogy magyarázod majd a sarjaidnak, ha kérdeznek, mit miért tettél, miért másokra építkeztél, miért mások szerint éltél, s rá amikor nagyon szerette volna, hogy meghalljad amit mondani szeretne, nem is figyeltél.

Bizony fogalmazok úgy is, amikor a generációs jeléről beszélek az engemet azért megtisztelő embernek, hogy hála Isten megjött már a sorsodhoz neked is az eszed.

Az azt is jelenti, hogy megértette azt, amit a sorsa számára mutat, nem mások szerint, mások tanácsai által dönt, hanem, lélekből, szívből, ésszel kontrollálva teszi azt, ami számára adhatja a következő napokat, a holnapját, a jövőképét majd.

Amit nagyon szeretnél elérni és megteszel érte szinte mindent, hogy az akaratod szerint legyen, s nem engeded hatni rád a lelked, szíved, gondolkodó eszed sem.

Mert a tanácsot adónak annyira hiszel, hogy már azt sem tudod, hogy fölötted van-e még az Isten, hiszen egészen más dolgok által haladtál olyan gyorsan oda.

Ahonnan nincs már se előre, se sehova, megérkeztél oda ahova ő mondta, csak akkor sem figyeltél alaposan oda, amikor azt neked mondta.

Oda jutottál, ahova mindannyian akik addig, a járható útról letérve, tévúton jártak, s ahol azóta már, megtanulják kimondani azt, hogy bocsánat.

S boldogok, ha ott,  azt megértő fülekre találnak, ha időben van még az,  s észreveszik egyáltalán őket még, s tehetnek az addig lenézettekért, semmibe vettekért, a tovatűnő, szinte elérhetetlen, megbocsátásukért.

Hát bizony nehéz lesz visszatalálnod ép lélekkel majd, mert nem lesz senki sem, aki mutatja a visszautat, hiszen általad mindenki aki addig érted rajongott, túlságosan előreszaladt, s onnan nézik végig majd, a kínlódásodat, ahogy lefele haladsz.

Hiszen abban közösködni, amibe jutottál már nem akarnak, jól meghúznák inkább magukat, most éppen aktuálisan, másoknak adják,  a könnyű kontrollálhatatlan tanácsaikat…

Hahó, hahó, kérlek benneteket, az adott szavatokra ügyeljetek, ki ne üresedjenek az adott szavak, mert milyen minta leszel a gyermekednek, s tőle később mit várhatsz, amikor azt mondja majd, hogy te is így csináltad, éppen tőled látta azt.

S elgondolkodsz akkor talán majd, mit nem csináltál meg magadért, a saját sorsodért, a szeretteidért.

S rájössz, de jó lett volna megtanulnod azt, amit a születésedkor nem hoztál, s egész életedben halogattál, pedig ha megtanulod, mit jelent számodra a generációs határod,  beérted volna azzal, amit az Isten adott. Nem hittél volna, olyannak, aki csak a szépet, jót, könnyű utat, mutatta meg, neked ahhoz, hogy  gyorsan haladhass.

Nem beszélt semmi olyanról, hogy a tapasztalás adja az életed ízét, a saját életritmusod, a számodra ép lélekkel elérhető, maradandó jót.

S, hogy a legfontosabb legyen a jó érzés benned, el ne hagyjad, meg ne tagadjad, mit saját magad által megteremtettél, s tarts ki a nehézben is, a szeretteid, tiszteltjeid mellett,  attól is emberesedsz.

Szeretettel: Julamami