Nincs aki megmondhatná azt,

hogy mellé tetszettek menni.

Célirányosan mű, látszólagos a

bőség, óriás a hiányok sora, ne

 hagyj el, maradj nekünk Haza.

Miért tetszik azt gondolni,

hogy természetes az, hogy

 ők azért mert intelligensek és

másokért jót és szépet tesznek,

 ők maguk meg sanyarogva élnek.

Mert akik korán értek bele a jóba,

fel sem fogják, az nem nekik járna.

Egy Haza ez csak egy, ide tettük a

szépet és sok jót, azt várnánk, hogy

ugyanabban a minőségben kapjuk.

Egyoldalúvá válik minden üresedik,

talán nincs emberies aki ott segít.

A testedért már megteszed azt,

ami lelkednek is megjárna,

ne halaszd holnapra.

Nem kapják meg a jól

megérdemelt jóban a

megjáró szépet és jót,

de hát ők teremtették.

Nem látják már meg,

 nem akarnak hallani

 semmi olyat nem,

ami a kedvüket

el tudná

rontani.

Boldogok

akarnak lenni

és mindenáron,

lefölözni a mások

által teremtetteket.

Mutatják bőségesen,

azt, hol és mit is lehet még.

 Semmi olyat ne beszéljenek

ami negatívan hathat,

már csak a

pozitívat

akarják

hallani.

Természetesnek

veszik, ami nem az.

Á, még a

körítését

elrontanák,

hiszen ők,

felépítettek

valami olyat,

ami kívülről

már igen

jól mutat.

Ha törik,

ha szakad,

megtervezték

az úgy marad.

Ezért semmi

olyanról nem

beszélnek, ami

mutathatná a

valóságot is.

Nem jó a

műsor,

kilátszik,

a valóság

már látható

az igen rosszul

összetákolt,

na meg a hamis,

még akkor is, ha

 azt nem szeretik.

Előbb – utóbb, már

taps is jár majd és azt

meglehetne adni nekik.

Megtudni azt szabadna-e,

esetleg előre, azt lehetne-e.

Hiszen, közösük az ami

érdekes, meg érdek is,

azt mutatni, amit ők

szerettek volna,

az álmaik

szerint

elérni,

hamis.

Na meg az

álságos minta a

gyermekeknek,

ha nem értétek

el, azt az anyagi

síkot, hát nem

számít, miben

vagy mennyire

tehetségesek,

sem az, hogy

emberiesként

mit érhettek el.

Akkor se ha inkább

éljenzőitek, mint sem

fékezőitek lennének.

Azok akiknek

a munkájukért

oly rég megjárna,

a jó minőségű életük,

így ugyan mi lesz velük.

Hiszen azért ők régóta

 megtesznek mindent,

hogy hozzáadjanak,

valami szépet és jót,

itt az ő saját Hazájukhoz.

Értem én, zavaró körülmény,

de “könyörüljenek”,  ha értik azt,

hogy megjár mindenkinek aki tett

érte a saját minőségű ma, hiszen

telítettek az energiák és

sok mindenben, ha nem

értik, kérem, talán ne

fékezzenek le engemet se.

Inkább engedjenek be, ahol

dolog van vele, azt érteni is

kellene, magyarosan most,

máshol másképp vannak.

Megelőzés, megelőzés…

Különös oktatás, nevelés

és megértenének mindent.

Ha az emberiesek nem jól

végeznék a hivatásukat, na

akkor, erősen látható lenne az.

Amit azok, akikről feltételeznék,

hogy ahhoz értenek amit csinálnak

az dolguk lenne, meg sem látják.

Ha az egyik feladat elfogott,

akkor hozzá kellene látni

a másikhoz, a tehetséget

kellene először megélni.

Az megadná az alapot a

sikerélmény érzéséhez és

mindenkinek, abban ami az

ő dolga lenne, utána tanulva,

tapasztalva, haladni előre.

Így sikerélmény nélkül, hála

Isten senki sem maradhatna.

A hétköznapi életükben, a

 minőségi embereknek az a

 fontos, hogy a hivatásukat

gyakorolhassák, hiszen

azáltal megélik, nap

mint nap a sikert,

építik maguk

a teljes életet.

Ismerik a saját

sorsukat, tudják

generációsan most

hol is tartanak.

Egyensúlyban vannak

önmagukkal, a Világgal,

általában irigylik őket,

ahelyett, hogy maguk

is megtennének

mindent azért,

hogy boldogulni

tudjanak a saját

lelkes, szíves,

gondolkodó

szintjükön.

Nem vesznek

el senkitől semmit,

azt maguk teremtik.

Mintha

fából

lennének

akkor, amikor

emberiesként

is tehetnének,

de nem, inkább

túlzásokba esnek.

Nem ismerik az

alkalmazkodni

tudást, mint

a legjobb

belülről

jövőt.

Ehhez

meg

lehet

tanulni,

azt amit

nem hozott,

mindenki

mindenben

nem lehet

a legjobb.

Akkor miért

lennének a

többiek,

csak

azért,

hogy

nézzék,

bámulják

azt amit,

ők el nem

érhetnek.

Elemelték

ami tetszett,

amit elterveztek,

biztosították azt a

jólétet, amiért semmi

jót, se szépet, se a többiekért

szólót nem tettek, csak magukért.

A sorsuk, egyszer csak megmutatja,

mi mindent szükséges még csinálniuk.

Szeretettel. Julamami

A múlt, a jelen, a jövő, a most… 2023.01.23.
Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolok se veled,
sem ellened, mert oktatni születtem.
a saját találmányom által, az oktathatóan megrajzoltam,
oldalaival, adom át, mindazt,
amit az Isten, már feltaláltamnak adott.

Több éves gyakorlati tapasztalásommal,
oktatható fromájában, már tudásként,
továbbadni tudni, nekem szánt.
2009. év óta írom a reggeli gondolataimat,
amik különböző időpontokban, általam írodtak.
Megismertek sokan közben az internet világában,
csetlettem, botlottam, hiszen a bizalom az nagyon lényeges.

Sokat tapasztalt lettem, a bizalom ügyében és megtanultam,
az erősen ható mondatok mögött, sokszor, csak, a sajátos érdekek vannak.
Az emberekkel való kapcsolatomban, magam is tapasztaló voltam,
ahol az alázatnak és a toleranciának a létezését,
vagy annak hiányát, naponta többszőr, átéltem.
Velem szemben ülve, hallgatták, mindazt,
ahogy a tenyereikből a sorsukat leolvastam.

A nagyon különböző emberekkel, való találkozásaimon,
tapasztaltam meg, mit jelent, azon lenni, igyekezni,
a sorsukat, jól megfogalmazva,
a legjobb tudásom szerint, jól szolgáltatni.

Minden körülmények között a tiszteletet megadni,
tartásosnak maradni, ki nem billenni,
a saját időben előre haladni.

A megelőzéshez hozott tehetségem által és a hivatásomat,
naponta gyakorolva, tapaszatalva tanultam meg, alkalmazkodni.

Azt is tapasztalva tanultam, hogy mindenki más és más,
sorsot hozott és különböző a generációsan rávetülő feladatokat kapott.
Ah, vagy a több generáción keresztűl,
nem teljesített, rávetűlő generációs, feladatok halmaza az,
amiktől nehezített lett, az élete.

Pont azért,
mert neki szükséges megoldania, dolguk lesz vele,
hogy meg ne rekedjenek végleg.
Ha nem teszi a dolgát,
másokra marad, annak a megoldása, viszont,
akié lenne a feladat, az lemaradhat.

Dolog van, lehet teljesítés mentesként is,
egy darabig megúszni a teljesítst.

Vagy másokra bízzák magukat,
s amit ők feladatukként, megoldanak,
azáltal a megbízójuknak a sorsa,
esetleg hosszasan vegetálhat, szint alatt marad.

Azért, hát, önmagadért, magad tegyél,
hogy a saját tudásodnak megfelelő szinten,
a teljesítésed következtében, jó sorsot éljél.

Azok, akik haladnának, a saját szintjüknek megfelelően,
keresik a lehetőségeiket. Ah,hogy várakozásra ne kényszerüljenek,
haladni legyenek képesek, akkor is, ha nem lettek,
a tudásuknak, teljesítésüknek megfelelően, eléggé pénzesek.

HeringesÁrpádnéPaks. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.
Műhely, a megelőzésért. Egyéni vállalkozóként.

Oktatom és nevelek, azzal, amit, összefüggésében megrajzoltam.
Ami, 2010. évben, Heringes Árpádné nevemre került,
Julamami védjegyes lett, feltaláltamnak a 153. oldala által.

Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami,
engedjetek be,  a Paksiaknak szántam, oktatnám, most már, a lakó és szülőhelyem marad, Paks városa nekem.

Nem adom fel, nem tudja más oktatni, egyenlőre,
viszont szeretném megtanítani mindazokat, a feltaláltamnak
az oktatására, emberileg már elég érettnek tudják magukat.

Megértették, hogy mind a két oldalukon hoztak feladatokat,
a racionális a baloldali énünk, a motiváló, lelkes,
szíves, pedig a jobb oldali énünket tükrözi.
Ki egyikben, mások meg a másikban hozták a tehetségüket,
egy családon belül is különbözően,
a feladatok generációsan és a sorsuk tekintetében is.

S a hivatásukhoz, mint most is működő eszköz, azt kiegészítve,
a frissen tartásukhoz, megtanulnák.
Nem tudok ehhez mást tisztelettel, hitelesen
ajánlani, mint a feltaláló,
prevenciós végzettségű önmagamat.

Az oktatásomat a bejelentkezőnek a személyére szabom,
a saját szintjén élheti meg, pont az fog hatni rá,
ami a sorsában éppen a megértéséhez, akkor kérdésként megadatott.

Tiszteletem. HeringesÁrpádnéPaks. Magyarországról, Paks, Vadász u,.59.
Hergál Házból. https://julamami.com
Tájékoztatom, webtenyer@gmail.com,
+302470589 által. Vasárnap kivételével 10.00 és 12.00 óra között.

A múlt… 2017.01.23. julamami.com

A múlt elmúlt,

gondolj

a mára,

a most

átható,

megmagyarázatlan

erős pillanatára.

A holnap a

küszöbödön

úgyis megvár majd.

Ha a tisztának

ártasz,

azzal

mindjárt,

magadnak

is ártasz azáltal.

Van az Isten,

ha hiszed,

ha nem,

neked is

meglesz az,

a te idődben.

Ne másoknak a

tudásából

merítve élj,

tanuld meg,

hogy ahhoz is,

 hozzáértő legyél.

Az élet csírája

és a sorforduló,

ott van ám minden

megható pillanatodban.

Ha keresed, a miért és hogyan,

a válaszok, mindenre megjönnek,

a saját idődben, élhetők, lesznek.

Abban az adott pillanatban, amikor

a múltba rekedve csak nézel és

látni sem akarod azt,

ami most ott van.

Nehéz gondolkodni,

inkább az ember

átéli, hagyja menni,

múlni az időt, meglát

egy – egy nézelődőt.

A szeretteidre sose

sajnáld az energiát,

se a szükséges időt.

Mindez addig

tart, amíg

el nem

megy

az

idővel

együtt

az erős

érzése

annak,

hogyan

állítsa

meg, a

múltat, s attól

fogva az már,

nem hathat.

A idő nem

vár, nem is

áll meg,

agyalnod,

haladnod vele

a sorsod miatt,

szükséges lenne.

Felfogni azt,

ami nehéz,

ne menj

át a saját

rombolásodba.

Az Isten a tökéletes,

az Emberek, mind,

ki kevesebbet,

mások meg sokat,

tapasztalni,

születtek meg.

A saját Hazájukat,

erősíteni születtek,

pont oda, ahova.

Erősítsd azt,

ami jó volt,

rögzítsd azt

 amit még

lehet. Ah, mert

ha eltérsz majd, a

szépre emlékezéstől,

lehet, hogy a haszontalan

felszínesek, rád hatásukkal,

maradnak meg emléknek.

Nem szükséges elfelejteni

azt, ami te magad lettél,

azáltal, hogy átélted.

Valahogy az egy életre

megmarad, nem fáj,

de nálad jó helyen van.

Fejlődhetsz általa, ha fájt,

azáltal is erősödött, a

lelkes éned, a szíved,

hogy gondolkodva,

dönthessél.

Másoknak,

meg már,

megadatik, mindaz,

amit megéltek, kikínlódtak.

Azt feladataiknak, kapva,

mert nem oldották meg,

a saját idejükben,

azt az, elödeik.

Ha bármilyen,

magasságokat is,

érsz el, el ne feledd,

honnan indultál és

mekkora utat,

tettél meg.

Mert tudtad,

meg kell óvnod

magadat, minden,

könnyű hatástól,

hogy továbbra is,

emberséges

maradj.

Tiszteletem.

HeringesÁrpádnéPaks.

Hergál Ház.

Vadász u.59.

 

Szeretettel.

Julamami védjegy,

2010. év óta, mivel magam

találtam ki, ezt a nevet, így lett,

HeringesÁrpádnéPaks,

nevemre írva.

 

2016.02.20.

Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el, mások felelőtlen tanácsaira hagyatkozva, alapos önkontroll nélkül ne válj el.

Nehezen veszik tudomásul az emberek, különösen ők,  akik gyermekkorukban nem láttak az alázat gyakorlásához jól működő mintát.

Bizony nehéz helyzetbe kerülhetnek lelkileg, ha egyszer csak szükség lenne az alázatra ahhoz, hogy egy őket fékező élethelyzetet is, lelki sérülés nélkül átvigyenek.

Különös oktatás, nevelés, védjegyet kapta.

Az általam lerajzolt oktatási forma amit alkalmazok,

most már 2 X 10 órában is,

hogy közte legyen egy kis idő a gyakorlatban is megpróbálni ennek a tudásanyagnak a hatását a saját hétköznapi életükben.

22 év telt el, ebből a fele, a számomra elérhető legmagasabb sikereimben.

A másik fele tele fékekkel, megalázó helyzet halmazokkal,  az volt a szerencsém, hogy akkor már a megelőzésben történő hivatásom gyakorlása közben, hozzá erősödtem a nehéz élethez lelkileg.

A fokozatosság ismeretével, elbírtam az egyre nagyobb terheket,  az egyre kisebb lehetőségeimben elviselni is megtanultam.

Higgyétek el, minden apró szösszenetét, átélve tapasztaltam meg, nem mondvacsinált, hanem a gyakorlati tapasztalataim során, a különbözőségek sokaságának hasznosságát is felismertem.

S voltam bátor megismerni még és még, naprakészen a hétköznapok sűrűjében, akkor is ha csak az online Világ által értek a hatások éppen, mert személyesen nem jött, az összefüggésében látásom miatt senki sem.

Ott kint az online Világban, ugyanazokat a hatásokat éltem át az emberekkel, mintha itt ültek volna velem szemben.  Vagyis azok a hatások ahol ők éltek éppen, rajtam is átmentek rezgésben, s ki sem tettem a lábam mégis olyan volt, mintha egy kicsit ott is élhetnék.

Akkor jutott eszembe ez, otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat, nem mentél sehova a Világ mégis ott van nálad.

Azt is át kellett élnem ebben a helyzetemben is, hogy mennyire pici porszem egy ember a Világban,  ha a saját Hazája nem vállalja a létezését fel.

Hiába, hogy a, Julamami védjegy,  akinek megtetszett vitte, csak közölte velem egy email által, hogy azután, az ő óriás webáruházának az is kell, nem egyeztem bele, mégis látom az interneten az email címében.

Nincs kinek panaszkodnom ez ügyben sem, hiába igyekeztem kérni azokat a szolgáltatókat, akiket gondoltam, hogy meghallgatnak, nem kaptam megnyugtató választ sehonnan sem. Azt mondták hosszú évekig, hogy gödörben van a házunk és azért szakadnak meg a bejövő hívások, vagy nem is jönnek be, sokszor az sms sem, vagy hirtelen foglaltra váltott, vagy foglalt hangot adott a hívásaiknál évekig,  panaszkodtak sokan.

Túl vagyok azon is, amikor azt mondták azzal tudnak segíteni, hogy a mobiltelefonomhoz, adnak egy antennát a házra és 4 méter zsinórt, hogy mozgásban tudjak lenni a készülékkel.

Tudomásul kellett vennem, olyan kicsinyke a létem, hogy nem érdeke az senkinek sem,  hogy van egy emberies, segítő ember, a Hazájában Pakson élve, megmaradt itt, s közben jöttek hozzá így is.

Mert nem hitték el a sok rosszat, amit a nem jó szándékú emberek, megújítva, megspékelve ezzel – azzal,  szinte állandóan ártva pletykáltak.

Nem vették észre azt sem, hogy nem hiába írja a Web-tenyérbe, nap mint nap,  a reggeli gondolatait. 46 országból keresik fel és olvassák az érdeklődők. Úgy 150.000 ember által látogatott Web-tenyér blogot, nap mint nap a gondolataiért keresik,  nem volt fontos senkinek sem, hogy azon legyen az legalább megmaradjon.

Mivel vannak hála Isten, sokan jó emberek a Világban, nekem meg a 22 tapasztaló évem, hát megkaptam megint, s elfogadtam, áldja meg az Isten, a rálátással bíró, segítségemre lévő emberiest.

Most viszont úgy kaptam a segítséget, hogy kipróbálhattam magamat, hogy képes vagyok-e megcsinálni, a magam ízlése szerint, számomra kezelhetőnek a Web-tenyeret.

Nagy gondolat volt felőle, valami más módon feléleszteni az agyamat, hogy újra örüljek, mennyien tisztelnek meg, s olvassák, naponta el, a magam készítette helyet az írásaimnak.

Bátortalankodtam, amíg rá nem jöttem arra, hogyha mellé klikkelek, akkor onnan, hogyan hozom magamat megint olyan helyzetbe, hogy ne rontsam el úgy, hogy korrigálni már nem lehet.

Bátorság próba volt ez nekem 64 évesen, hogy neki – neki veselkedjek,  biztatgatva magamat, hogy ezt is meg tudod csinálni Julamami.

Eddig is megcsináltad egyedül azt amit nap mint nap szükségesnek éreztél, amit a hivatásodban elértél, amikor szükségét érezted, megpihentél, gondolkodtál, segítséget ritkán kértél, mert megtanultad a “kisemberségedben”, hogy ott megalázóak lesznek ám, bizonyos helyzetek a fontosak.

Ott, azokban a ranggal járó, sorsokat eldöntő helyzetekben,  azok az emberek, akik elhiszik magukról, hogy másoknál különbek, bizony csak ritkán élték meg, a saját életükben, az alázat gyakorlásával járó, fokozatosságot, mint jellemet erősítőt.

A hirtelen váltások, a nem abban tehetségeseknek, nem tudom mi ad ott, ahhoz elég lelkierőt, én a saját magunkból meríthető ismerem, így is oktatom.

Tudnak-e magukból meríteni még és még, vagy másoktól kapják a lelkesítőt, mint sajátjuknak látszó, esetleges, rövidtávú, lelkes, szíves, gondolkodó erőt, az ugyanoda szaladgálva, újra és  újratölthetőt.

S örültem annak is, hogy nahát, hát ezt így is lehet, hogy átláthatom, hogy a kattintásom következtében úgy, meg amúgy is a saját szájam ízére, igazgatni is lehet.

Hát biztosan másoknak ez egy apró dolog csak, nekem jó érzés a lelkemben, szívemben, agyamban, hogy megcsináltad Julianna, él a Web-tenyér, életet lehelhettél bele, megint magadért is tettél, hogy másokért is képes legyél.

Átélhettem a sikerhez vezető fázisokat újra, a semmiből valamit megteremteni, amit egyedül, biztató emberi szó, meg érthető sablon nélkül, még én magam is halogattam, szükség volt arra, ahogy kihallottam az emberies jóérzést a szavakból.

Talán mások is hasonlókat hallanak ki az oktató, más megközelítésből is ránevelő, sorsszerűséget megláttató, generációs határaikat felismerni tanító szavaimból.

 

 

Tisztelettel élj,

hogy amikor ott az ideje,

magad is, majd azt kapjad.

Ha már eleget tettél mindannak,

amit a sorsodban hoztál feladatnak

és megláthattad a generációs

feladataidban, a számodra

megoldhatókat.

Heringes Árpádné a Julamami, 2010. év óta.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.

Hétköznapokon 10.00 és 12.00 óra között történik a

tájékoztatásom. Eszközeim az oktatásomhoz,

heringesarpadne@julamami.com,

webtenyer@gmail.com és a

+36302470589

kihangosított,

telefonom.

Magyarország, Paks,

Hergál Ház, Vadász u.59.

Jó egészséget kívánok!

Köszönöm szépen Uram,

mostanra megértettem,

milyen jó is

az, hogy ilyen

bonyolult feladatokkal, de,

 alázatot ismerőnek születtem.

A nagyszerűt érzésekben jól ismerem,

nagyon egyszerűen felismerem,

mi a következő feladatom, nekem.

Amikor azt mondom megjött az eszed,

a saját sorsodhoz, azt azért mondom mert látom.

Megérti az ember, ha megérkezett egy állomáshoz,

s tovább tud lépni azon akkor, ha felismeri időben abban,

azt a feladatot, amivel a jövőjében, rálátva már jól boldogul.

Hiszen beigazolódik, a két oldalunk arra való,

hogy megismerjük azt, amit nem hoztunk

amikor megszülettünk, most megtanuljuk.

Amióta élek tanulom, hogy ne szenvedjek,

fölöslegesen attól, amit megváltoztatni,

úgy sem lehet. Ahhoz elfogadó úgy lehessek,

hogy ne sérüljön közben lelkileg se senki meg, én se.

Segítségemre van ebben, az a plusz amit az Isten adott,

amikor megszülettem, s erre a feladatra szánt akkor engem.

Mennyivel könnyebb lenne, ha a szülők tudhatnák, a gyermekük

milyen tehetséggel született, miben lehetne, a legjobb az életében.

Van rá egy ajánlatom, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.

Ahol az oktatás folyamán, veszik magukhoz a tudást, úgy, hogy

közben megértőbbek lesznek. Sok mindenben szülőkként és

gyermekekként akkor már értik, hogy mindannyiunknak

más a sorsunk és

különbözők a

generációs feladataink.

A családokat az Isten adta,

nem könnyű feladat az sem,

hogy megőrizzük működőképesnek.

Ha már tudjuk, amit hozott sorsának,

azt igyekezzünk tiszteletben tartani, hogy

elsősorban azon van, azt időben tudja teljesíteni.

Párhuzamosan azzal, amit a családja ad, feladatának, azt

is megoldani igyekszik, ne maradjon meg, most, a következő

generációkra, olyan, amit időben lehetett volna, még teljesíteni.

Hát tisztelettel élj, hogy tisztelhető legyél, a sorsod úgy is időben

megkínál azzal, amit teljesítésűl, szánt neked, hát legalább ne árts.

Változni, fontos lenne, ha most sem megy, azt is, magadnak csinálod

 minden, amiket, csak, a saját érdekedben cselekszel, már látszanak.

 

Motivációt ad a lelked, hozzá adja

az életritmusodat a szíved,

a gondolkodó agyad meg,

eldönti, neked jól mindazt.

Messzebb leszek, innen,

velem az Isten, máshol

írom a gondolataimat.

Remélem, észre veszitek,

hogy a két talpatokon,

váltva szükséges járnotok.

Mind a két oldalatok, énetek,

használnotok szükséges,

az egészséges egyensúly

hat, a megtartása miatt.

A legfontosabb ami hathat,

mindhárom, belőled és érted.

Így aztán, megtalálja a lelked azt,

amivel segíthet neked a szinteden.

Jól érezni magadat, s a jó ritmusban

lévő szíved, életszerűen vidámmá

tesz téged, megélheted a sorsod.

Nem billensz ki, hiába erős az,

ami mellé vinne, gondolkodó

vagy, hát kontrollálsz mindent.

Nem mindig tudsz időben jelezni

oda, ahol még nem látják át, nem

hallják ki, csak maguknak akarnak

jót, gondolkodni minek, ha jól megy.

Komoly tévedések lehetnek belőle,

ha csak az egyik oldalt, a pénzeset

tolod, a lelkes, szíves, gondolkodó

meg lemarad, magadhoz képest.

A feladatodat nem oldod meg,

mert a könnyűt választottad.

A tapasztalatom az, nem

lehet elodázni, mert ott

lesz másban, ugyanaz.

Bánjál másokkal jól,

magukhoz képest

nézzed, tegyed.

Mindenkinek

a sorsa más,

ne a könnyűt

válaszd, hinnye,

visszaveheti az élet,

 a neked könnyen jöttet.

A sorsod önmagadért,

tapasztalás nélkül bizony,

nem fejlődhet senki sem, ah.

Befejezetlen sorsaik, egy át,

nem gondolt döntés miatt ne

lefegjenek, a sorstalanságban.

Tanuld meg időben leolvasni

a saját sorsod, hogy segíthesd

a szeretteidet, ne mástól kérjék,

a segítséget, te magad adjad meg.

Ajánlatom, az oktatás oldalon van.

Átfordultunk, a régi dolgok már nem

működnek, lehet ugyan azt gondolni,

hogy igen, talán kontrollálni kellene.

Ne vesszen kárba, az idő, az energia,

ha másokhoz méred, mások szerint éled

 a sajátod helyett, elmégy a sorsod mellett.

Felkínálod a lehetőséget, akikről jól tudod,

teremteni tudnak, majd pihensz helyettük.

Ha elzárod a pénzcsapot, hogy nyugodtan

lehess, mások boldogulni úgy nem képesek.

Fejlődni fognak, mert az Isten úgy teremtette

az embereket, ők minden körülmények között

fejlődni legyenek képesek, nem állnak, haladnak.

Az egyik oldal, csak a pénzről szól, a másik meg,

lelkes, szíves, gondolkodó, nem ártana senkinek.

Nem azért születtek az intelligensek, ah, hogy

kihasználják, akik gondolkodni nem szeretnek.

Mindkét oldalunkon teljesíteni lenne szükséges,

ahhoz, hogy a következő generáció boldoguljon.

Amikor, a túlzóknál telítődött, kipukkad, mert nem

arra lettek az ő határaik méretezve, kilátszik minden.

Nem tudja majd betakarni, pőre maradhat általa a lelke.

Láttam olyat is amikor ártani akart, megláttam, szégyellte.

Nem szólhat semmit, magának csinálta a gondot, hát viselni

fogja, addig, amíg jóvá nem tette, a lelkiismerete teljesítene.

A sorsot azért kapjuk, hogy megcsináljuk a nehezet, de nem

mindenki helyett, csak magunk helyett van feladatunk vele.

A generációs vetülésekkel is van dolgunk, ha felismertük,

megoldjuk, más nem teheti helyettünk, az a mi dolgunk.

Felelősen gondolkodó ember, nem hagyja a sarjaira,

azt amit neki szánt törlesztésre a saját sorsa, akkor

is, ha mások rakták a sajátjukat félre, nem törődve.

A gyermek csak kicsi nem gügye, van amikor tanulni

lehetne tőle. Érte tegyél és ne helyette, az ő élete akkor

lesz ízes, érvekkel értelmes, lelkes, gondolkodóként szíves.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

139_1_144 Heringes Árpádné. Julamami védjegy.

 

 

 

Ne birtokolja el a másokét, mert

az számára, úgyis csak időleges.

A máshova vittek hozadékát

is visszafele, ide haza fordítsa,

legyen az mindannyiunk javára.

Összefüggésében látás nélkül,

ekkora feladat, bizony, nem megy.

Ha nincs benne a hétköznapokban,

csak hallomásból, vagy emlékei szerint,

a mások tanácsaira ad, leépül minden.

Megteremteni, alkotni, az a divat,

átérezve, kihallva, gondolkodva,

tisztelettel, lenni, az emberek felé.

Látni, a jó minőségű életüket, amihez

megadott, minden lehetőséget, azt a.

Nem a saját meglátása a fontos, az

 emberek életminősége, az a fontos.

Azáltal, begyűjteni a jó érzéseket, ah,

amik dicséretesek, hiszen életszerűek.

Nemcsak néhányaknak, mindannyiunknak.

Elvárt hatásokra, miért is, nyúlt bele, a mások

kultúrájába. Hiszen az, ismeretlen számára,

nem tanulta és nem a sajátja.

Vannak

emberek,

akiknek,

minden

tönkremegy

a kezei alatt.

Tisztán nem

látnak, csak

szutykolnak.

Még arról sem

hallhattak, ha nem,

az Isten hatalmazta

fel arra, mert, nem abban,

tehetségesek, ne vállalják.

Az emberek életminőségét,

a sajátjukért ne rongálják.

Birtoklás, gazdagság a

legfőbb álma, eluralni,

mindent, a nagy vágya.

Rohan, hogy időben

ne tudják észlelni.

Mire rájönnek,

amit sosem

hittek

volna,

lám, íme.

Teljesíthette,

a nagy álmait,

mindenkit legyőzött.

Az emberies tudásalapú,

érveléssel nem vesződött.

Közben, sokan, mások,

akik, arra már

elég érettek,

lehetnének,

elmentek, ah.

Gátak, fékek tengere,

 magas az igazságérzete.

A megvalósulatlan maradt,

sorsoknak a tengere, nem

láthatóak, csak szenvednek.

Nem észlelte, elveszítette,

az addig fontosnak

tartottakat. Nem

maradt mása, mint,

a nagy terveinek a

látványos, megvalósítása.

Hamarosan, mindent elbirtokolt,

 megtehette, szabaddá tett utakon járt.

Csak ki kell osztani a parancsokat, azt csinál

már, amit csak akar, teljesülhet, a legeslegfőbbje.

Meghatódva, könnyes szemekkel, állnak, csodálják,

majd. Átfordíttatta, a felhalmozódott elvárásoknak,

már meg tud felelni, hiszen, minden, ki van pipálva.

Bocsánatot kérek, a sok tapasztaló éveimben, úgy

láttam, sokféle, minőségi emberrel találkoztam.

Az ember, tisztelettel van, amikor teheti, a

többiek fele, az életszerű. A jó minőségű

életükhöz megadja, amire már képes.

A hivatásának minőségére igényes.

Megtanulja azt, amit még nem tud.

A legjobb tudása szerint, igényesen,

szolgálni a rábízottakat, Isten kegye.

A tehetségét, abba adja, alázattal

gyakorolja, az ő méltósága ez.

Egy Haza, ez csak egy, ide

születtünk, ide teremtünk.

Innen várjuk, amikor szükséges,

azt a jót és szépet, amit beletettünk.

Magyarország, Paks, HergálHáz,

Vadász u.59. Szeretettel.

Julamami

Te akinek tán már

a túlontúl is kevés,

a hétköznapokra

való odafigyelés.

Nem veszed  észre,

az egyszerűben a

nagyszerűséget.

S a pénzedtől

várod el, hogy

töltsön fel, amit

azzal megveszel.

Meg akarsz felelni

oda, ahol már van,

sokaknak palota.

S hiába keresed,

mögötte azt, ami

hamis, mert az

valódi, úgy is.

Megfordítva,

azt mutatod,

ami csak a te

kiváltságod,

de a valóságos

mögötte nem az.

Ne ringasd bele

magadat, amit te

másoktól vettél el,

az látszólag a tied,

 időlegesen az csak.

Nincs benne a saját

teremtő energiád, úgy

a hiányából adódóan,

a tied úgysem lehet.

Túlment rajtad a

 gazdagságod,

a lelked meg

 attól épül le,

elhagytad

akik tisztán

tiszteltek.

Kikopott

belőled a

tisztelet.

A hamisak

csak visznek,

s megtörténik

veled is, amit te

tettél másokkal.

Nem a sorsodat

éled, a rendező

visszarendez

téged is a

megfelelő

szerepedbe.

Kapsz újra egy

lehetőséget, hogy

kezd el még egyszer.

Megígértem ezt itt

a Kicsilánynak,

íme leírtam ide.

“2012.07.09.

Ma reggel, hogy

őt megnyugtassam,

a nagy könyvéből neki

felolvastam. Az ötlet

jól bevált, holnap

folytatom

tovább.

Küszködik

a lelkével épp ő,

tör fel a múltkesergő.

Egyensúlyt teremtenek hát

bennem a szépen fejlődő bégetők,

na meg, a kis fekete gubanc, a terelő.

Később festettünk közösen a terasz falára,

serényen, a Kicsinyke és én, na meg a Terelő,

a Barinagy és a Százhármas is, ámulva nézte.

Míg a Kicsinyke és jómagam

  feszt kentük a falra a színeket,

ők hárman, szorgalmasan segédkeztek.

Teljes odaadással, a nyelvükkel igyekeztek

kihozni ők is a falon, a legjobb árnyalatokat,

amit ott, a vízfestékekből keverni lehetett.

A Terelő percekig készült rá, hogy

megcélozza a zöldet, az ugrása túl

jól sikeredett, a pofácskája, s mind a

 két füle, a zöldtől a bordóig közben

minden színnel érintkezett.

Jól állt az neki és ő tudta,

a Kicsinyke, aha, bólintott amikor,

a látod, most megvan, mindenünket

kimondtam.  Hiszen a tejes érzéssel mi

ott találkoztunk mindketten, na meg az

állatkákon is látszott, hogy valószínűleg.

Amikor a  széles mosolyunk átment rögvest

kacagásba, körbefutott bennünket a Terelő,

a Barinagy és a Százhármas, a teljes érzésből

kizökkentett, amikor a Terelő a vizes kádba,

hasast csobbanva lehűtött bennünket.

Mintha tudta volna, le kellene

 mosni róla időben a festéket.

Erőre kaptam, hogy menjen

 tovább minden, úgy ahogy van.

Egy hétköznapi eset, amikor a

segíts magadon és az Isten is

megsegít téged, téged, téged.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon

meg az Isten hát, minden földi jóval

bennünket is, s a hétköznapjaitokban,

legyenek meg nektek is az ünnepeitek.

Magyarországról, Paks, a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Julamami Magyarosan  Agyalósa.

A lelked, szíved, gondolkodó

agyad jelzi, ha te nem tudod,

meg kellene már tanulnod.

Ne félj, hogy itt a tél,

az ősz is veled maradhat.

S ha köszönt majd a fagy

kopogtatna a lelkedben,

te felkészülten éled meg.

Tartalékold hát az élet,

érett gyümölcsét,

adj az éhesnek

ha téged is

arra kérne.

Ha arra te

már be is

vagy érve.

Magadért is

tegyed a jót

és a szépet,

jó érzés, ha

te érzed, hogy

nyugodt lehetsz,

mert elégedetten

visszanézhetsz.

A múltadból

merítve éled át,

hogy jól döntöttél,

amikor adtál, mert

volt miből és jó érzés,

az is, nem gáncsoskodtál.

Mindezeket addig tegyed,

amíg az elszámolás fel nem

jön benned, láttam olyat is,

amikor nem tudta mit is,

kezdjen vele, mert jött,

jött fel a lelke bugyra,

szabadult volna tőle.

Csakhogy ő sok jót

nem tett életében,

így nagyon nehéz

volt önmagát biza

közben elviselnie.

Mások meg pont

fordítva, mintha

álmodták volna.

Időben alakítsd át

az életedet, hogy

a generációs jel

ismeretlenűl

ne érintsen

meg téged.

Mit kezdesz

majd azzal, ha

fel sem ismered,

mi dolgod lenne,

a szeretteid és a

tiszteltjeid felé.

Időben teljesíts

önmagad szerint,

hogy legyen időd,

hogy tisztelettel,

közelítsed meg,

a jó embereket.

S tudd meg mi

az amit tehetsz

azért, hogy az ő

életük is méltó

legyen, ahhoz is,

amit életükben

mintaként, vagy

másokért tettek.

Mindenki lelkes,

szíves, gondolkodó,

így születtünk meg.

Ki miért és milyen

irányt vett, azzal

a lelkiismerete

felé, neki kell

elszámolnia,

hát jó lenne, ha

még időben tenné.

Kicsinyenként venné

sorra, azokat, akikkel

nem bánt jól esetleg.

Ne csodálkozzatok,

hogy előre jönnek

amiknek, később

is lehetne tán, gyors

pörgésben vagyunk.

Tudod-e már azt te,

hogy senki sem

tökéletes, így

a teljesség

lehetne az,

ami felé

menni

lehet.

Ha

te is csak

utánzod

a többieket,

hát a saját

sorsoddal

ugyan mi

lesz, ki

éli meg

helyetted.

Megtaláltam

az embereknek

a személyüket

tükröző, róluk

és csak értük

szóló jeleiket.

Nem mindegy,

hogy csak úgy

élnek bele, a

hétköznapok

semmisségébe,

dúskálás soraiba,

vagy értelmes,

tartalmas élet

az amit élnek.

Ha a házadat

felépíted, hát

miért gondolod,

hogy az életedet

nem kellene neked

ugyancsak felépítened.

Tudom, hogy neked is

új, ismeretlenek,

ezek a jelzések,

ha az életedben,

már megjelentek,

s nem tudsz mit

kezdeni velük,

jelentkezz be.

Nekem nagy volt

az érzés, amikor

felfedeztem, az

 összefüggéseket,

akik szembesültek

már a sajátjaikkal,

köszönik jól vannak.

Már tudják azt, mihez

képest hol tartanak,

s mire készüljenek

fel, mert még jöhet,

de már nem váratlanul.

Megelőzés, megelőzés

és jöjjön a megelőzés.

Nem esnek kétségbe,

ők már szembesülnek

azzal ami a sorsuk lett.

Tiszteletem, itt vagyok,

ha beérett már a döntés,

a Világnak, online is oktatom.

Előtte Tenyérolvasást, szolgáltatok.

A tehetségemből lett a hivatásom,

megengedte az Isten ebből élek.

Szombatokra jelentkeznek be.

akik nemcsak önmagukért, de

 a családjukban a jó minőségnek,

megtartásáért is, tanulják meg.

Lehetne minden családban

egy hozzáértő, Tenyérolvasó,

még a megelőzés, fázisában.

S ha már eldöntöttétek, várom

tisztelettel a bejelentkezéseteket.

heringesarpadne@julamami.com,

 és a webtenyer@gmail.com által.

 Heringes Árpádné egyéni vállalkozó,

prevenciós végzettséggel,

nyugdíjasként.

 Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

magyarul oktatom.

Szeretettel. Julamami

Jól kitaláltan, szinteket

összemosva, tisztelet,

bennük nincsen, hát

teszik ahogy tetszik.

Nem mondhatod oda,

de kérem szépen, már

három éve, kilátszik.

Maga ellen dolgozik,

ha szint alattit, tol.

No hiszen, ki állítja

meg, amit el is hittek,

 megoldhatja helyettük.

Felismerve a határaikat,

túlzó senki se lenne, ah,

szint alá a katyvaszba.

Tisztelni, szeretni,

méltósággal

embernek

lenni.

Azt

sem

tudja,

van-e

lelke.

Mire is

tanítaná, ah,

a szíves, tán

gondolkodva

is élhetne.

Nemcsak

úgy bele

a semmibe.

Nem látja, se

 tartása, sem

 méltósága, ah.

Olyan hat rá ott,

ami beszorulva él,

hiszen nem kapta

meg a lehetőségét se.

Tiszteld az emberiest.

Nem látni az alapokat,

a jóhoz vezető úton se,

mihez képest hol tartana.

Akkor, könnyen hisznek

a felnőttnek látszóknak,

ha másik minta nincsen.

Jól kiszínezi, más nyelven,

mást jelentő kifejezéssel.

Tudja, milyen vonzó az, ah,

valami, ki tudja honnan

való, nem magyaros.

Hazaszerető lettem,

akik megtiszteltek,

s az összefüggésében

látás, tette ezt velem.

Oszt mások meg tudják-e,

mi van a mögöttesben,

annak amit tálalnak.

Van-e kontrolljuk,

azt a, hinnye.

Nincs más a

gyakorlatban,

hogy kérdezzen.

Egy fajta kínálat,

nem életszerűen hat,

csak úgy kényelmesen,

semmi gond ne legyen.

Testre hatóan, mintha

nem is volna, sem lelke,

de szíve, gondolata se.

Csak az irigység az,

amire építkezhetnek,

pedig tartása is lehetne.

Ha az akaratát már időben

kinevelik belőle, másikat,

kitől, honnan szedne.

Pedig az ember,

sokféle, szíves,

lelkes, nem a

külseje teszi,

gondolkodó-e.

Ha nem lát mást,

mint amit maga körül.

Honnan tudhatná, van-e

színesebb Világ, nemcsak

az, amit ő, szűk körben lát.

Mit várhatnak tőle el, ha nem

is ismeri, a rá vonatkozó szabályt.

Falak, nem ficánkolnak a halak, se jó

falat, így aztán erősödik a vágy és

beéri azzal, ami éppen adott ott.

Egy idő után, tán szerezni fog.

A kezdet és a vég között, van

a jó minőségű élet reménye is.

Nem is tudhat arról, hogy van

másképp is, boldogulás, azt a.

Ami szépen, tisztán felnevelő,

a határait általa felismerhetné.

Különös oktatás, nevelés, tán.

Pedig az Isten teremtményei

azért születtek meg, hogy épp

ott boldoguljanak először, ahol

születtek, ahol felcseperednek.

Úgy felismerhetnék, ah, honnan

hova tarthatnának, ha látnák azt.

Alapok nélkül, hova építkezzen.

Erdők, mezők, elhagyott tanyák,

kivettek, neveltek, árvák, félárván

kallódok. Ugyan mi fékezné meg, a már

rákapottat, ha ott nem látnak, se hallanak.

Eltervezi, ráterelve, véghez viszi, no lám,

hát sikerült neki, mégis csak tud valamit.

Ugyanazt a kört járja, nem fejlődik, ott,

sem mások hatására, sajátjába zárva.

Figyelj rá, ha jelez a lelked, szíved, és a

gondolkodó agyad, nem jól van az, ami

nem változhat, hiszen a Világ meg halad.

Se nem látja, sem nem hallja, beleszaladt

a vakvágányra, hátrafelé megteheti, azt

az utat, de látszani fog minden mozdulat.

A neve, ott már nem szerepelhet, hinnye,

mások által, fejlődés nélkül, siker nincsen.

Ki mondhatja meg a teremtő helyett, kik a

fontosak, kik meg szóba sem jöhetnek, mert

valakinek, nem tetszik, ami jóban tehetségesek.

Mindenki fontos feladatot hozott, a jóban lehetne

kiteljesednie, ha felismerhetné, volna, arra jó esélye.

Ha nem tettél jót és szépet bele, miért vennél ki belőle.

Adni születtünk, mindannyian, ha nem hiszed, tanuljad.

Egészséges, hozott érzékeléssel, tisztelet, szeretet, ah.

Nem alakulhatna ki, mintha eredendő lenne, az aminek

ott sem szabadna kifejlődnie. A jó vezető úgy él, hatva

a környezetére, hogy akire hatással van az ő vezetése,

jól élhet, a saját és generációs hozottja tekintetében.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolok,

se veled, sem ellened, az érvelésem, oktatás, nevelés.

A tehetségesek, intelligensek, a hozzáértők, speciális

tudással születettek, elkallódnak, ha nincs rálátás arra.

Nem véletlenül oda születtek, ahova, becsüljétek meg

őket, ah, ellenkezőleg, betölti az üresség ott a helyüket.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Online önismereti oktatásom, a saját

önbecsülésünk miatt.

Szeretettel.

Julamami

 

 

Amikor elhagyta az asszonya,

azt mondta, kevés

szeretetet

kapott.

Így a kicsi

sarjuk, az oda

gyorsan hozott, a

másik próbálkozótól,

kevés szeretetet kapott.

Egyszer aztán felbukkant

a semmiből az anyja, a sírás

a torkát kotorászta az ölelésben.

Érezte az anyjánál ott volt az érzés,

amit át is adott, nagyon hiányolhatta őt.

Az új apja mellé beültették a hintóba, hogy

annak a családjának is akkor, megmutassák.

Mielőtt indultak volna vissza az édesapjához,

anyja kicsit szépítkezett, had fájjon, ha látja,

a volt ura, milyen szép is volt, az asszonya.

A zsenge, a fehér ruhácskájában unta a

 várakozást, míg az anyja csinosította

magát, toccsantott egyet a sárban.

Nem bántotta az anyja, csak kicsit

megdorgálta, hitte is az érzést meg

nem is, hogy neki van még édesanyja.

Ahogy nőtt, erősödött benne az érzés, azt,

hogy az anyja őt elhagyta, meg nem bocsátotta.

Az apja meg csak ivott, ivott, hátha elissza a bánatot.

Becsüld meg, a pillanatot amikor boldog vagy, mert az

minta lesz és kihathat, generációkon át, a családodnak.

Az kapcsolatban átmegy a tisztelet, szeretet, ha nincs benned,

inkább tán, ne erőltessed, mert minden percben, minden átmegy.

Üresek a szavak, megjátszani azt, ami nincsen benned nem lehet.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon az Isten,  a valósággal benneteket.

Szép napot, Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

Biztosan fogadkoztak már,

sokan, hogy így, meg úgy,

másképp csinálják

most azt, mint tavaly.

Kérlek téged, ha még

hallod a magamfajta,

egyszerű embereket,

engedj végigmenni, a

 saját sorsomat már

ismerem, az való

nekem, teljesítem.

Ne kelljen hát mások

helyett is vinnem azt,

amit ők még fel sem

ismertek, biza nem.

Ha te ismernéd azt,

hogy miért is oda

születtél, abban a

kultúrában mi a te

dolgod most és majd

még akkor is, ha te azt

megoldani nem tudod.

Némi rálátással én már

 bírok, amióta, e Világnak

10. éve már szolgáltatok.

A szép szíves és lelkes

Világunkban maradva

megélnénk a sorsunk.

Tennénk amivel már

tisztában vagyunk.

A megfigyeléseim

alapján, én csak

folytatnám azt,

ami a sorsommá

lett, a hivatásomat.

Megcsinálnám azt, ami

az én dolgom, a következő

generáció szülötteire nem

hagyom, tapasztalva oktatom.

A magamhoz mért, generációs

minőségemet nekem kellene

most még itt biztosítanom,

legyen abból is tartásom.

Tanuljad, ha nem tudod,

neked mi is lenne a te

generációs feladatod.

Hiszen az anyaságom

nekem már körbeért,

ha  megnézem azt,

mi is a hozadék,

hát van bőven

olyan, amit

mások,

lehet,

hogy

nem

tudtak

volna úgy

elképzelni,

hogy arra

és amarra

is képesek.

A semmiből

teremtenek.

Önmagamhoz

képest lehetett

mérlegelnem is,

magamat nevelve

tudtam, honnan is

indultam. S mihez

képest nem úgy

terveztem el,

azt amit a

sarjaimnak

biztosítani

szerettem

volna, mint

lehetőséget.

S ha valami

fontosat is

végigvittem,

amíg lehetett,

tartást adott az

nekem, s mindazt

magamhoz képest.

Láttam nevesedett

embereket, egymás

szekerét tolókat is,

számomra az nem

adott, csak elvitt.

Egyszerű és nem

mások által

megmondott,

irányított életre

vágytam, amiben

megtarthatom

önmagamat.

Hiszen

amikor

rájöttem,

minden

azon

múlik,

hogy

miért

és hogyan.

Tudtam a belső

átlátó, megérző,

gondolkodásommal

döntéseket hoztam,

felelősen tettem azt,

hiszen magamért is

felelős voltam.

Ennél tovább

nem juthattam,

mások még nem

így gondolkodtak.

Tartsad tiszteletben

a másikat, ami az övé

nem a tied, azt neki

adta, az ő fejlődési

lehetőségeként

a teremtő Isten.

Tanuld meg azt is,

amit eddig nem tudtál,

de nem is volt rá igényed.

S egyszer csak azt érezted,

hogy hiányzik az életedből,

valami ami színesebbé teszi.

Nem szeretnél, csak úgy élni

bele a semmibe, a jólétedbe,

hiszen lassan, vagy gyorsan

épül lefele, fordulsz befele.

Tudnod is lehet, melyik út

vezet neked előre, s mi

az ami megrekeszthet.

Velem gyakran történt,

  különböző változatban.

A szerencsém mindenben,

hogy én használhattam azt,

 amivel megszülettem, maradt

nekem, az és természetesen.

Mert nem élhetsz úgy

mint mások, hiszen te

és ők is mást is hoztak,

mint a saját feladataik,

generációsan is teljesít

az ember, mert meglátta

azt, ami az ő dolga volna.

Hát teszi a dolgát, a maga

szintjén, úgy, hogy értelmes

legyen a hétköznapja, abban

amiben éppen ő most van.

A saját lelkünk küldi az

impulzust a szívnek, a

 szívünk adja a ritmust

a gondolkodó agyunknak.

Így a legfontosabb hármas,

jó döntéseket hoz, önmagunk

felé és a környezetünk felé is.

Hiszen belső látással születtünk

mindannyian, hol azáltal, hol meg

amazzal kinevelődik, átformálódik,

de attól az még ott van, megmaradt.

A 23. év alatt gyakran tapasztalhattam,

hogy ébredeznek az emberek, akkor már,

amikor azon értékes pillanatukhoz eljutnak.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).

Amikor felismerik önmagukban azt amit ők

hoztak, nem mások által, másoktól tanultak.

Tanuld meg tisztelni önmagad, hogy mások

is tisztelni tudjanak annak, aki te vagy.

Különös oktatás, nevelés érted,

ha már annak a hiányát érzed,

jelentkezz az oktatásomra be.

Szeretettel.

Milyen jó is lenne, ha a jó kívánságok teljesülnének.

A rosszul döntők meg, időben bocsánatot

kérnének, rájönnének ha tévednek,

sűrűn elnézést is kérnének.

Valószínűleg, sokan,

nincsenek

tisztában

azzal, hogy

a kimondott

szavaknak,

átható

erejük van.

Jól gondold meg,

mit kívánsz, mert

ha majd, megadatik,

abban fogsz élni.

Szeretnék,

néhány

mondatot,

leírni, amik,

három napja

 jutottak az eszembe.

Januárban születetteknek.

Vége a kivárásoknak, a mások

szerint valóknak. Teljesülhet a

kívánság, meghozza annak, a

 következő, nem várt fázisát.

Ami, tanulható, átlátható,

akár, vissza is fordítható.

Februárban születetteknek.

Menj az utadon, hiszen ráleltél.

A régiek kontrollálásáról el ne

feledkezzél. Már nem olyanok,

mint amikor megismerted őket.

Nem mindenhol van szeretet,

ahol nincs, más erősödik fel.

Két oldalunk van, amit

nem hoztunk tudásként,

azt megtanuljuk magunk.

Márciusban születetteknek.

Számot vethetsz az eddigiekkel.

Felvállalható, a felelősségtudatod,

el nem kerülhető tanulságok adódnak.

Amit elkezdtél, vidd végig úgy, ahogy,

lehet. Félbe ne hagyjad, milyen az,

ha üresen marad, a kirakatod, ah.

A jót, magadnak tartogatod.

Tanuljad meg, az alázatot,

az önzetlen adni tudáshoz.

Áprilisban születetteknek.

Ha bántó a múlt, rendezd el úgy, hogy

ne azok járjanak a fejedben, még, tartozol.

A másoktól kapott, odaadással, türelemmel.

Ne akarj mindenáron kapni, adni tanuljál, jót

 és szépet, azért születettünk emberiesnek.

Tanuljál meg alkalmazkodni, oda, ahol,

a feladatod még vár rád. Hiszen,

túl magas, az, amit elvársz.

Tapasztalat hiányosan,

aztán, ugyan, hogyan.

Tanulj adni, életszerűvé

váljanak, a hétköznapjaid.

Az elmélet kevés lesz most,

vagy, maradjál, tudományos.

Májusban születetteknek.

Kiteljesedhetsz, abban, amiben a legjobb vagy.

Használd a tehetségedet, ötvözd a munkáddal,

s az álmod, bármekkora is, megvalósul általad.

Erősödjél fel, a saját nagyságodat meglátva,

lehet, hogy macerás lesz, de megéri.

A belső tartásodat, képes

leszel, megigazítani.

Önmagadhoz felnőni.

Júliusban születetteknek.

A tehetséged, nagyobb erő benned, mint a

racionálishoz való alkalmazkodási képességed.

A sok, meg, nem értés, ne állítson meg, az Isten,

nagy feladatot adott neked, alázattal tegyed.

Tanulj meg hát, nem, a kirakatnak élni, az

 emberismereted, előrevisz téged.

Menj azonos szintűek közé,

rájössz, nincs irigység.

Inkább, adok-kapok.

Augusztusban születetteknek.

Nem mindenki született, a vezetni tehetséggel.

Alázatot, gyakorolni, naponta, ez az ami előrevisz,

a többi is, ott van benned, elevenítsed fel a tudásodat.

Egészítsd ki, azokkal, amikben, már van tapasztalatod.

Használd, a belső kontrollod, gondolkodva lelkesedj.

A sajnálat, nem együttérzés, nem visz sehova se,

nem lehet mindig adni, kapni is tanuljál meg.

A belső tartásod, lassan, elvárná, tőled,

nőj fel, a jót, ami megjár, fogadd el.

Szeptemberben születetteknek.

Ne másoktól várjad, tegyél a jóért, szépért, jó minta

legyél, a határaidon, túl, ne menjél, jól odafigyeljél.

Ne másokat utánozz, saját kútfőből dolgozz,

érvelj, hogy ne kelljen, magyarázkodnod.

Van ami döntés nélkül, már hátrányod,

a határaidat ismerve, gondolkodva élj.

Veregesd meg, gondolatban a saját

vállaidat, ne másoktól várjad.

Októberben születetteknek.

Az ember nem hozott minden tudást,

tanulni azt szükséges, amit nem hoztál.

Nem az a gond, ha mások nem dicsérnek,

leginkább az, ha, önmagaddal, sem, vagy

türelmes. Másoknak többet nyújtasz, mint

amit, magadnak szánnál, előjöhet a hiány.

Ismerd önmagad, ne beszélj ki másokat.

A közös munka, örömet is szerezhet.

Tanulj meg hallgatni, könnyebb lesz,

figyelve, tapasztalva alázatban élni.

Ha a szeretteidet nézed,

rájössz, megvan mindened.

Novemberben születetteknek.

Nem lehet másoktól elvárni, hogy tudják,

mi jó neked, jól kommunikálni tanuljál meg.

Úgy, hogy rájöjjenek, nem akarsz rosszat,

csak erősebbek, a tőled hangzó szavak.

Gyakran gyorsabban cselekszel, mint

ahogy, kontrollálni, tudnád, közben azt.

A többiek, mit is szeretnének az ügyben,

elbeszéltek, gyakran, egymás mellett.

Decemberben születetteknek.

Ne célozgasd, mindenáron, azokat, akik,

nem tartják be, az általad felállított szabályokat.

Nem fontos az, annyira, hogy mindenben, mindig,

igazad legyen, inkább kontrolláljad azt gyakrabban.

Maradjon a súrlódás szintjén, ne legyen vitás, minek.

Érvelni tanuljál meg, hogy magyarázkodni, ne kelljen.

Elnézést, hogy bátorkodtam, de kibuggyantak a szavak.

Adjon az Isten, mindenkinek, annyit és akkor, amikor az,

neki is, a legjobbkor jön, jó minőségű legyen az életünk.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy. Szeretettel.

 

A 2017. év a gondolkodók éve,

belőled is lehetne, ha

odafigyelve élnél te és

nemcsak úgy,  hűbele.

Nem mondhatod azt se,

mert én szóltam időben,

tanuld meg a szükségeset.

S hinni, a lélek erejében, s

gyakran köszönteni az eget,

meglátni a jót, amit a mai nap

 már nekünk is, tisztelettel

szeretettel, idetett.

Átlátva élni,

megérezve,

jó sorsot

remélni.

Alázatot is

gyakorolva,

lelkileg fejlődni.

Tisztelettel lenni

a többi ember felé,

szeretetet adni oda

ahol fogadnák, de nincsen.

Ettől már az életed is értelmes

lehet, s amikor elégszer éled át,

az adni tudás fennkölt érzését

is, nem dűlhet be a magadba

vetett hited. S amikor ott

a te időd, rájössz már,

hogy van az Isten, s

akkor már elveszett

ember nem lesz belőled.

Amit nem hoztál tanuld meg,

én most tanulom a racionális

élet bugyrait szorgalmasan.

Rák jegyűnek születtem,

nem könnyű az nekem se,

ha ahhoz, jól működő

mintát nem is

láthattam,

hát, emberesedtem.

Igyekszem tanulni, tán időben

 lehetne még, az elmúlt, 65. évemre

rakódott, hát, most, már 72. az évem.

Jó mintát kellene mutatnom ám

a szeretteimnek, tiszteltjeimnek.

Nem késhettem el sem, hiszen,

nem volt előbb lehetőségem.

A fokozatosságon múlik ám

minden, a remény életben tart,

akkor is ha még csak reméled azt,

amit néhányan túl gyorsan, éretlenül

bevállaltak és már jól mellé is mentek.

A sajnos abban az, hogy akkor történt,

mielőtt még a működőképesre ők is,

rálelhettek volna, annyi lehetett,

hogy előbb jött a kecsegtetősdi,

mint a kontrollálható életszerű.

Amit hoztál tehetségként el is éred,

csupán át kell menni minden olyanon,

amit neked szánt az Isten, hogy megéljed

a saját sorsodat is életszerűen, ha már az

előző generációdnak nem volt kedve ezt se

megcsinálni, ami nem adott könnyebbséget.

Ha mindezt már a családodon belül átéltétek,

s tudjátok kinek mi az amit megoldani képes,

s teszi a dolgát, akkor amikor a kihívásokat

odarakja neki az élet. Nem nézi el,

hogy mások csinálják helyette,

hiszen törlesztenie neki kell.

Más csak vesződne vele és

egész életében, de előre

nem jutna vele, mert nem

az ő dolga, s ezért minden

beletett energiája is megy

a pocsékba, csak körbejár,

nem juthat egyről a kettőre.

Ugyanott találja magát már

megint, elölről kezdheti,

pedig mindent beletett,

csak, hogy fölöslegesen

reménykedett, nem a saját

sorsát igazgatta azzal. Azét

aki önmagáért és a családért

addig sem, de azáltal azóta sem

nem tett semmi olyat, aminek

értelme is lenne, s előre vinne.

Különös oktatás, nevelés annak,

aki arra már beérett, hogy keresi

az összes között a számára legjobb

lehetőséget és megtanulja azt, ami

neki a születésekor nem adatott meg.

Két oldalunk van, két lábon járunk, állunk,

s vannak páros szerveink is, nem kellene

túl magyarázni sem, tapasztalva is tanulsz.

Ha az egyik feladatod elfogyott, a másikat

odarakja ám neked is időben, a te jó sorsod.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.,

neked, érted, ha emberileg éretten, van rá igényed.

Megismerni a jó sorsodat, s általa a generációsan el,

nem végzett, estleg, már felhalmozódott feladatokat.

Ah, ha azt, már hiányolod, a jó minőségű életedhez,

szükségesnek érzed, felvállalod és meg is oldod.

Szép jövőben hinni, szabadon jönni – menni, s

meglátni az aznapi hétköznapi csodát, azt,

a, csak nem, hogy toleránssá válik a Világ.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.