miért nem láthatja, miért nem lehet a köztudatban.
Az ami a megelőzésben sokat segíthetne, hogy ne
essenek a még fel nem ismertektől annyira kétségbe.
Apró porszemként, mindenben ugyanaz van,
fontos része vagyunk az egésznek mindannyian.
Hirtelen megváltozik minden, mire igazodnál bele,
már nincs is mibe, azt hiszed, hogy szédülsz,
pedig csak bizonytalan a talaj a lábad alatt.
Ki tudja kié éppen az,
amit érint az óvatos lábad,
s holnap kinek tartozol azért,
mert koptatja a járásoddal azt a talpad.
Még a nemlétező tyúkszemed is vigyázzad.
Miért nem lehetnek fontosak a megelőzésben,
miért nem lehetnek ott ők is érdemben, na miért.
Hiszen itt tapasztaltak, a saját Hazájukban maradtak,
s itt tisztelték meg őket, a messziből érkezők is sokan.
Sok éve, nevesítik a tudásukkal a Hazájukat is a Világban,
mivel a saját születési helyükről néhányak kipiszkálták őket.
Nem fogadják be a tudásukkal, a többiek sem, ők tesznek
róla, hogy lejáratva kívül maradjanak, hiába itt laknak.
Így aztán, még a védjegyük sem óvja tőlük őket,
azt hiszik, ha őket azáltal, innen kizárták és nem láthatóak,
akkor olyanok az érdeklődők számára, mintha nem is lennének.
Ah mindazok akik a helyükre érkeztek, hátha a trükkjük bejön,
ettől látszatra, mindig elől és mindenkinél különbek lesznek.
Ne csüggedj, a nehéz helyzetekből az őserő úgy is kihoz,
téged is, ha már érted, hogy a saját lelkes, szíves,
gondolkodó agyad, neked dolgozna és érted.
Elmúlt, nincs, ne veszteségként éld meg.
A belső jelzésed figyelmeztet téged.
Vigyázz nem az utadon jársz,
vagy tán jobb emberként,
is élhetnél, ha fejlődnél.
Gondoskodó szeretettel,
jól bánni a gyermekekkel.
Hagyni fejlődve nőni a cseperedőket,
hogy a szépre és jóra is emlékezzenek ők,
volt valami fontos ami adja az egész életük alapját,
a felnőttségük előtt, mielőtt ők is, a sablonba terelődtek.
A vezetés nem csak a saját lelked, szíved, gondolkodó agyad fejlődéséről, nem csak rólad szól. Hanem, ha ahhoz elég éretten vezetnél, te már tudnád, hogy a jó élethez vezető utat mutatod, másokkal is megláttathatod. Hiszen a te szemeid, belső tartásod, láttatja, megérezteti, kihallatja, ah, felismered a lehetőségeket,
hogy kinek miről szólhatna, a jó sorsa,
előre abban milyen módon haladhatna.
S látnád azt is, hogy már nyílik az értelem,
fejlődhetnének, anyagi síkon is, lelkileg is rendben.
Haladhatna mindenki lépésről – lépésre,
ahogy az Isten, magyaros ritmusként
jól láthatóan nekik élhetővé tette.
S a generációs határaikat felismerve,
nem unatkozva, nem befordulva,
ha élik már a saját életüket,
unatkozás, leépülés helyett,
egymásért is tehetnének, hinnye.
Ne kelljen a következőknek megoldania azt,
aminek a lehetőségének hiányától ők unatkoztak.
S attól lelkileg véglegesen üresedve oda ne legyenek,
a sajátjuknál alacsonyabb szinten ne vegetáljanak.
Az egyensúlyuk ismeretének hiánya miatt,
ne veszíthessék el, az addig
megvolt egészségüket, azt a.
Halad az ember lépésről – lépésre,
ahogy az életritmusát az Isten megteremtette.
A tökéletesre nem, inkább teljesre törekedve,
fejlődve, tisztulva,
nem ártva, nem bántva,
mindenki magára is vigyázva.
Az ima nem árt, hát imádkozom tovább.
Istenem kérlek vigyázd ezt a helyet, ezt itt élhetően nekünk mindannyiunknak adtad, hogy éljünk benne boldogulva, vidáman, egymást nem kizárva. A lehetőségeinket jól láthatóvá téve, mindenki aki éppen arra érett a fejlődésében, meríthetne a tennivalókból, az agya szükségletének megfelelően. Megélve a saját jó sorsunkat, boldogulnánk, a Hazánkban, elkerülné az embereket, a nincs és a szükségtelen bánat. Vidámak lennének újra, a saját sorsuknak megfelelően, életszerűen boldogulhatnánk a sikerünkben.
Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az Isten miden földi jóval bennünket. Ne üresedjen ki a szó, hahó, a gyermekek, tiszteletet látva, átérezve, szeretetben fejlődhessenek. Ki – ki tehetségének,
az intelligenciájának, a szaktudásának, a rátermettségének, a
Amiben jobb eredményt értél el, nem a teljesítésed szerint, sem a tudásoddal haladtál, emberileg annyit veszítesz, amivel ott jobbak a körülményeid mint amit addigra elérhetnél, maradnak is ártottál.
A tudásnak van egy jó szaktudást jelző rezgése, aki azért vált másra, mert azt gondolja őt az majd a saját szintjében megtartja, ez most nem jó idő arra.
Ne attól várjad, a szakmádban az előrejelzéseket, aki még abban addig nem dolgozott, nincs meg a gyakorlati tapasztalt tudása sem.
A fejlődésed pont attól kerül a helyére, ha attól fogadod el a szakmai mondatot, aki naponta abban gyakorolja azt, amit a tehetségével hozott, emberesedve a hivatásává válhatott, hiteles szavak azok.
„Az energiákat beosztani, az a tudásnak egy jó szintje már, erősítsed meg magadban az emberséged, ne a gyorsan haladó, se a könnyebben megugorható felé menjél. Mert eltévednél és mire visszatalálnál, amennyit könnyen haladtál, annál sokkal többet veszítenél.
Emberesedjél, nehezebb megtartani a saját belső kontrollod szerinti jelzést, ha túlzóan jól élsz már önmagadhoz képest, s azért nem tettél, csak oda bele kerültél, az attól még nem az elért szinted”.
Koncentráljon arra, hogy a szakmája az első, mert abból él, a többit majd a ráérő idejében alkalmazhatja, hiszen olyan emberek járnak oda, akiknek nincs annál már, meg egyébként sem fontosabb dolga.
Az reklámja az amit láttat, ha nincs ott lélekben, az energiája sincsen a helyén ahhoz ott. A munka megkívánja a jó minőséget, ha már egyszer elérte, az a munkának a helye, más a szórakozás helye.
Ha nem veszi időben észre, elvonják a figyelmét és ők profitálnak belőle, nevezhetjük bárminek. Ha a két energia nincs egy szinten, még nem biztos, hogy a jól legyártott „ál” nem fog lenyűgöző lenni.
Az üres szavakkal a semmiből a semmiről a semmibe erőteljesen nyomulva előadva azt hiszik sokan tán ők kevesek ahhoz tehát még jobban odafigyelnek hátha átvehetnek belőle és alkalmazhatják majd a saját hétköznapi életükben másokat azzal lenyűgözve ah.
Ki mint cselekszik úgy, hogy nem tudja, ha azzal másoknak akar megfelelni, maga is úgy fog, abban az alacsony rezgésben kénytelen aközben élni, kivetül az a szakmájára, lehúzó erő az, ami után megy és önmagát és a szakmáját is kiteszi a mások alacsony szintjének.
Amikor egy megfelelő szintre helyezted a talpaidat, mert az már generációsan megalapozták az elődeid, becsüld nagyon meg, mert, ha alacsonyabbra váltasz, másba rakod az energiádat, keserves lesz.
Hiszen neked ismeretlen, könnyű rezgések, magadból indulsz ki, hiszen nem tennél olyat másokkal, veled attól még megtörténhet, hogy érvelések helyett, magyarázkodni leszel kénytelen, hinnye már.
Elhiszi ami a látszat, amikor találkozik valakivel aki azt mond amit akar, mert a múltja nem látható abban, amit magasan felvállalt.
A rezgésében az igaz valóját adja, nem lehet megváltoztatnia, mert önmagától, mivel nem fejlődik, nem szabadulhat, az önbecsülésének is árthat azzal.
Felemelkedve önmagától, felminősítve, jól kitalált szerepet játszik, úgy tűnik valóságos. Ah, pedig a rejtőzködés a szavak mögül kihallik, csak ismétli ami jó neki, felolvassa, mert nem a saját gondolata, az se.
2016.03.21. írtam. Mi is úgy rezgünk, mint a szülőföldünk, minden fontosat, időben közvetít felénk, az arra alkalmas sejtünk.
Amikor megszülettünk, hoztunk mindent, amit tehetségként kaptunk, amit életünk során jó minőségben meg is élhetnénk.
S mond, ha te begyűjtöd mindazt, amit a többieknek szánt gyarapodásként az Isten, abból sikeresek is lehetnének.
Nos, akkor ha megélted helyettük az összes sikert, szétosztod-e azt, ami abból hozadékként megjárna, hogy abban, azáltal legyen, legalább részben sikerélményük nekik is.
Ne csak a sikertelenségüket éljék, a felettük meghozott, döntéseid által, s megbékéljenek abban az ürességben, amibe kerültek azóta, azáltal.
Vagy csak eldöntöd, neki lehet sikere, neki meg nem engeded meg, hogy sikeres legyen.
Azt is te magad, vagy az ahhoz nem értők tanácsai által döntöd-e el, akkor szerinted, az összes többieket, fölöslegesre, vegetálásra, sikertelenségre, teremtette tán az Isten.
Minden ember kezdetben még megérzi, kihallja, így nemcsak a sajátját, de a többi lehetőségeit is meglátja.
Nem tud nemtörődöm lenni, az egész életét, minden nehézségeken át is így viszi, a hétköznapjait és a feladatait is segítve teszi.
Nem fáj úgy mint a gondjukkal küszködőknek, hiszen át nem veheti, meg nem élheti senki helyett, de igyekszik értük megelőzésben tenni, idejében vanni – lenni.
A kulcs az egészhez, a megelőzés pillanatának felismerése, hogy azt ami nem sorszerű, hogy bekövetkezzen, abba, mint csapdahelyzetbe, bele ne süppedjenek.
Megelőzve a fölösleges könnyűségében időzést, a semmire várakozást, a következő élhető lehetőségüket megláttatni, az oktatás által velük, így értük, s egyben önmagunk lelki fejlődéséért is tenni könnyebb.
Amikor valaki eléri a legmagasabb élethelyzetét, amit tartásosan, emberi méltóságában képes, na akkor kellene tudni nyugtázni.
Megtette a dolgát önmagáért a többiekért, a saját Hazájáért, s azzal egy időben a Világ is szebb és jobb lehet, hiszen egy minden, minden egy.
Felismerve a generációs határait, méltósággal elköszönve, megköszönve mindazt, amit elérhetett, mert ha nem gátolták a sikerének az elérésben, akkor, azzal már segítették tulajdonképpen.
A saját idejében átéli mindezeket és lép egyet a lelki szintjén is feljebb azzal, kerül bele abba a helyzetbe, amit megérdemelten meg is lehetne élnie.
Na, ott a gubanc, ha elveszíti a fonalat, s a mások számára megélhető magasságot is, el akarja érni.
Nincs tisztában vele, hogy akik azt elérhették, azoknak a családjában már a nehezítetteket, az elődei átélték.
Akiknek az a nehéz, a feladata volt akkor éppen, azt az érintettek, időben meg is oldották, nem hagyták a sarjaikra, mint generációs terheket.
Azt nem lehet véglegesen birtokolni, ami nem az övé, azt másoknak szánta az Isten, az számára nem lehetséges, átmenetileg esetleg, de mivel nem sorszerű, hát végleg nem.
Apró, fontos porszemek vagyunk mindannyian, senki sem született fölöslegesnek, ugyanaz a lenyomat van mindenben.
Mindenkinek van fontos feladata a sorsában, a hétköznapi, egyszerűen is nagyszerűen élhető élete mellett.
Ha abban, ami nem az ő sorsa, is, magas szintű megélésekhez akar jutni, amit az igazi sikerének a magasságában ő már elérhetett és megélhetett, a makacssága miatt, a sikertelenségig is elmehet.
Nem tud lemondani annak a magasságnak, az újra és még újabb lehetőségekben való megéléséről, mindenben amiben csak lehetséges, azt a magáénak akarja tudni.
Minden pillanatát átélni, érezni szeretné, lemondani arról nem akar, mert nem tudja még azt sem, hogy emberileg ő vajon ki, csak azt szeretné, ha attól fogva minden megjárna abban a magasságban már neki.
Fel még nem ismerve, a generációs feladatát, nem tudja betartani a generációs határait se, hiszen nem tud, kihez, mihez viszonyítani sem…
Azoknak, akik a sorsuknak, a belső tartásuknak megértésében, a körbeérés pillanatának érzékelésében, a kihallásában, s mindezek összefüggésének meglátásának, hiányában már érintettek.
Adjon az Isten minden földi jót, kellemes időtöltést kívánok.
Adjatok esélyt! Ami a sokból csak néhányaknak szól, attól még létezik az Isten adta Nép. Hiszen minden tőlük indult és ha nem hozzájuk érkezik a jó vissza, úgy, hogy a maguk különböző szintjét kiszolgálja, ah. Az, ami azt mondták sokszor, amíg a Nép kifejezést használták, állítólag rólunk a Népről is szólhatna, jó döntés dolga az. Addig tisztán tudsz örülni, amíg nem tudatosodik benned mindaz, a szégyenérzeted még egészséges a helyén van ah. Amiket megígértél és már vagy abban a helyzetben, hogy teljesíthetnéd, hozzad helyre, na hiszen, pontosan tudod egyedül nem tudtad volna megoldani.
Aki arra a legjobb tudását használta, az energiáját sokszor fordította oda, magát nem kímélve tolt bele a biztonságos életedbe, csalódott. Ha alázat nincs benned ahhoz amit felvállaltál, akkor nem érted azt, egyedül nem érhetted volna el azt a szintet. Hasonlóvá válsz mint ami miatt kérted a segítséget, megkérdezted-e, mivel hálálhatod meg, vagy megaláztad úgy, mint a nem jót akaród gyakran téged.
Ne azt kérdezd segíthetsz-e, teljesítsél, ahogy azt megígérted, vagy számoljál azzal is, sokan jönnek rá, nem kellene már hinni neked.
Az állandóhoz, a régen beváltakhoz ragaszkodók, nem szeretnék semmiben a változást ah. Hiszen ahhoz ragaszkodnak, amiben úgy gondolják, ha egykor jól ment azáltal és hozott bőven, akkor mindig elérik azt, vagy a hasonlókat, nem veszik észre, hogy megrekedtek, hinnye. Ha azt amit az emberségesek elértek, ahhoz nem kapnak ugyanolyan mérlegeléseket, lehetőségeket a jóhoz, a szépben elérhetőket, csak egy oldala lesz és minden történetnek. Pedig ugyanazok a szavak mást és mást jelentenek a különböző embereknek, már a pontosítást szükséges alkalmazni mindenben.
A sajnálat az bizony negatívan is hat, abból nem lesz jó eredménye senkinek sem, megrekesztő energia, ha azt erősíti le is marad általa. A szintek is megtévesztőek, a másik oldalon lévő szintűnek ugyanolyan a rezgése, ah. Önismeret, önbecsülés, emberismeret. Ha nagyon be akarsz illeszkedni, nem kapod meg a tiszteletet ott, mert annak is van egy üres rezgése, hogy csak kapni szeretnél onnan olyat, ami benned nincsen még addigra meg, hinnye. Pihentessétek, a túlzásokat növelő, megállíthatatlan többszörözni vágyókat, akiknek nincs más már, mint a pénz, látszik a fáradtság rajtuk, nem motiválja már olyan ami nem lenne már nekik. Az amit nem maguk teremtettek, sem nem ők agyalták ki, csak birtokolják, nem ad többlet tudást, se energiát, hinnye.
Emberileg nem nőttek fel, sem ki ahhoz a „nagy embert” kívánó
összetett, összefüggésében átlátható, működésben lévő feladathoz.
A múlt elmúlt, a mostban éljük mindannyian, a jövő nem ér rá törölni
a lábát a küszöbön, a hétköznapok által minden pillanatban megjön.
Az intelligens emberségeseknek adjátok meg a lehetőségüket, ők vezetni születtek mind. Nem ártva, se bántva élik az életüket, a sorsukat ismerik, generációsan törlesztenek napi szinten.
Egy Haza ez csak egy, mindenkinek érdeke, hogy jól legyen.
A tehetségükhöz tanultakkal jól megértik magukat,
így hát együtt eredményesen dolgozni, teremteni tudnak.
Átkerültünk a jó energiákban vagyunk, lemaradtak mindazok, akik
addig is és most is mások tudását használták fel, már nem működik.
Kénytelenek megtanulni mindazt amit elvár tudásként tőlük a
betöltött helyük, mert hamar kilátszik a tudás hiánya, hinnye, ah.
Az emberségesek nem hagyják hátra azt, ami megoldhatatlan teher lenne, a következő generációknak, hinnye. 7 éve tapasztalom, hogy a tudás hatalom, na nem a saját sorsomban, sem magamon, hála Isten, annyi a sok éves tapasztalatom, hogy sokkal nagyobban átlátom.
Nehéz úgy élni, hogy minden lehetőséget elterelnek valahova máshova, nem jut az előrehaladáshoz az emberséges, sem nem mutathatja meg, az átadhatóan készen várakozó tudását sehol.
Mert majd csinálnak egy vagy több olyat, amivel azt mutatják, mintha nekem is jutna már lehetőség, pedig átlátszó már hét éve az egész kavarc egy embernek az érdeke, a többiek teljesítenek oda.
Nem szükséges, hogy megtanulják tőlem,
egy éven belül úgy is kiderül, mit rontottak,
át sem látva összefüggésében nagyon el.
Visszavetheti a Népet olyan helyzetbe hozhatja, mintha soha
életükben nem dolgoztak volna. Ha nem készíthetem fel a saját
Hazámban az arra érett emberségeseket, arra hogyan lehetne
valóban emberségesen még időben megelőzni, mindazt úgy,
hogy a Hazánk jól működő dolgozó rétege ne kerüljön a szintje alá.
Hinnye, ne fajuljon el úgy semmi, hogy szégyenkezzen miatta, aki
már átlátja és kihallja, a megérzését felfogja a gondolkodó agya.
Hiába a szuper kütyü, mindenki másban tehetséges, milyen ócska érzés lehet, ellopni a másokat megillető lehetőségeket, ah, hinnye.
Hiszen senki más nem élheti át majd a lelkiismeretük dorgálását.
Van aki tudja, van aki majd megtudja a maga idejében, van az Isten,
ahogy látszik a hatalmat hét éve visszavette, gyakorolja mert az övé.
2016.03.19. írtam. Egy Haza ez csak egy, vagyunk jó sokan, akik szépen, szívesen, lelkesen, gondolkodó aggyal, megbecsüljük azt a keveset, amit az emberi értékeket megbecsülni nem tudó, mértéktelenül „habzsolók” nekünk hagytak.
A nettóból kiszámolt nyugdíj, emelése is nagyon kevés, így hát egyéni vállalkozók vagyunk a 70. évünket élve, igen szedjük a talpainkat, hogy elvártaknak napi bontásban megfeleljünk.
Feltaláltam valami fontosat eladnám a Hazánknak, hogy azután adja ingyen az arra igényeseknek. Akik az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, önismereti oktatásomra, az önbecsülésüket megtartani szándékozókként, a kísérő segítségemmel majd tovább oktatják. Generációsan is hatna, ez nem rövid folyamat, 70. évesen várakozom, nem adom fel, hátha lesz valaki aki felvállalja, megveszi.
Maradj, a szerényben is szolid, a nagyságod ne keresd, mert ha van, ott lakik a lelkedben, szívedben, gondolkodó agyadban, az vagy te magad.
Imádkozunk érte, hogy a sarjainknak, legalább az, maradjon meg, amit mi az elfogyasztása helyett, beletettünk, hozzátettünk.
Tudtuk mit teszünk, átlátva, kihallva, megérezve, hiszen mindannyian így születtünk le, nem mentünk mellé, a sorsunkat éljük. Figyeltünk arra, hogy a saját életritmusunkban haladjunk,
azért a nemlétező,
tyúkszemünkre, gyakran volt szükséges vigyáznunk.
Nem a külsőd, sem a pénzed tesz téged, az csak a körítésed.
Hanem ami ott, lelkesen, szívesen, gondolkodó aggyal, a tartásodat, az emberi méltóságodat adja, s maradandóan meg is tartja.
Honnan indultál, ha menet közben, ki nem fordultál,
meddig jutottál, emberiesen,
generációsan kivé válhattál.
Vagy alaposan elrugaszkodva a valóságodtól, minden érzékedet kikapcsolva, mások szerint haladtál, szinte azzal amit számodra jónak mondtak azonosultál.
Na az olyan hatású a többiek felé, mintha gépiesen, teljes irányításban araszolnál.
Hol jobbra, hol meg balra dőlnél, a hétköznapokat, az életszerűt, se önmagadat fel már nem ismernéd.
S mikor merre fújna az aktuális, vagy erősebb, felkavaró, erőt fitogtató, viharos, tojósan is kakasos, az irányod az lesz majd, ami a szerzésben számodra többet láttat.
Amikor a mindenki számára szóló sikereket, csak te magad éled meg, az felhalmozódik a lelkedet üresedésre késztetve benned.
A természetes az nem mesterkélt, a saját életedet éld, a sorsodat is úgy igazgasd, hogy neked is jó legyen az.
A sok szépért, jóért, a többiek számára is értékesért, amit értünk tennél, lásd be, azzal az önbecsülésedért is tennél, s a megérdemelt, kiemelt helyzetedben is szerényen élve megbecsült maradnál.
Egyszer csak azt észleled, ha bárhol vagy, válogatás nélkül, megemelik előtted a kalapjaikat.
Azután, a körforgás visszahozza azt, az értéket, ami által tapasztalt, tehetséges, szaktudással bíró vagy. Amiért, amitől az vagy aki, s nagy örömödre ráébredsz egyszer csak, hogy már saját magaddal is jóban vagy.
Volt egyszer egy hely,
ahol nem ismerték fel,
még időben, hogy egyoldalúan,
az sem megy, a túlzott önző jólét,
már nem alkalmas arra,
hogy másokért tegyen.
Hiszen kapcsolat azzal,
már életszerűen nincsen, hirtelen,
nem lehet azt mutatni minden rendben.
Mert ahol túl sok lett a többlet,
s azáltal ásítóan, óriásra nőtt a hiány,
az el nem takarható, az maga a való.
Nem tudott ellenállni már semminek,
oda – oda, nem máshova, a túlzó többletet is,
már halmazokba. S nem gondolta, van akinek arra,
megvan a jól szimatoló orra, nem számít már a hossza se,
a magasságot is máshogy mérték már csak tőle kérhették.
Nem volt ottan már régen emberies mérték,
hiába kérték, azt ott nem is értették, hogy
a bátorságot ahhoz ők, meg honnan szedték.
Nem voltak tisztában azzal, hogy mindennek,
sajátos öntisztulása is van, s ha azt gátolják, hát,
beindul az spontán, megoldja az öntisztulás azt.
Amivel mások el nem bírnak, mert mindennek,
megvan a maga körforgása, túlzó hatásnál már,
ki is pördülhet, ha viszi azt a természetes,
a romlatlan, egészséges lendület.
Ép testben ép lélek mondják,
vajon azt ott kihez – mihez viszonyítják,
a nagy feladat „nagy embert” is kíván, nem lehet,
semmi olyannak híján, amit úgy neveznek emberies.
Ha nem ismeri fel a saját generációs feladatait sem,
akkor mihez képest az a nagy hajtás, kirügyezhet a sok.
S ami abból csírázott, még többre mindenre vágyott.
Irigységben, nagyzolásban, határ nélkül, nőttön nőtt.
Amerre járt – kelt, szinte már mindenben ott rejtőzött.
Azt sugallta, tedd meg ezt, tedd meg azt, erősebb vagy, ha
még többed van, attól látszatra irigyelt nagyságos is lettél,
aki nem tisztel már rég, az előbb – utóbb valami által, majd fél.
Az a sajna benne, hogy nem láthatott már mást a tapasztaló zsenge,
a felszínre nagyon vigyáztak, az igaziak, a minőségiek, fedve voltak.
Hát bizony, azt látta csak mintának a fejlődő lelke, azt mutatták csak,
jónak, elfogadhatónak, amit a saját érdekük, kívánt, sugallt, csak azt.
Ha egyoldalúan az ártó túlzóba esett, se lett belőle eset, ott sűrű köd
keletkezett. Egyre bántóbb, üresebb, magabiztosabb lett, már észre
sem vette azt a jót, darabos, érzéketlen vót, simán pipiskedett, vagy,
kakaskodott, a saját lelke, szíve, kiagyalása szerint, kétes ember lett.
A hozzáértőkhöz, arra már érettekhez képest felnőttnyi óvodás volt.
Játékot is csak a hasonlókkal játszott, ki merte volna legyőzni, s ezt,
kezdte komolyan is venni. Egyre bántóbb, magabiztosabban ártóbb
lett, a napi nagy elrugaszkodásai közben, nem volt ideje másra, csak
a csőlátásra. Mivel minden értékeset, jó embert, minőséget adót,
maga körül is láthatatlanná tett, régen elfelejtetettek lettek,
nem számíthatott másra csak a hasonlókra, meg önmagára.
Nőttön nőtt az odaszervezett sokaság körülötte,
ridegséget érzett maga körül, s a lelkében is.
Valaki egyszer neki azt mondta, hogy az,
a győztesek energiája, elhitte, de fázott,
vacogott, már nagyon tőle a pöre lelke.
Milyen jó is volna, ha még lenne tiszta,
lelkes, szíves, gondolkodó körülötte,
hiába nyitja meregeti a szemeit nem látja.
Nincs azt mondják, akiket még érdemes kérdeznie,
a jólétüktől nem épültek túlzottan le, nem tudnak róluk,
fogalmuk nincsen hova is lehettek, el mind csak nem mentek.
Hinni erősen a lélek, szív, gondolkodó agy erejében, gyakran,
köszönteni az eget, meg a jót amit a mai nap idetett.
Erősíteni a tiszta lelkeket, megőrizni az ártatlanságát,
a gyermekéveknek, meghagyni a reményt a cseperedőknek.
Ha a születésükkor nem azt hozták erősségüknek, hát tartást,
méltóságot, emberiest tanítani a kezdőknek, hogy fejlődhessenek.
Hozzáértően megláttatnia fiatalokkal, a nekik szóló lehetőségeket.
Hagyni vezetni az abban tehetséges, veleszületett egyéniségeket.
Nem irigyelni se gátolni, tapasztalni, s amit még nem tudsz tanulni
kéne, minden halad, fejlődik, az értelem nyílik,
az emberséges amíg képes rá segít.
Mi lesz a gyermekekkel, ha a hamis is
igaz, ha tagadásban vannak a felnőttek,
a szaktudás, hozzáértés helyett.
Hinnye, a gyermekek átlátnak, kihallanak,
a felnőttek meg, már megint magyarázkodnak.
Megérzik a jót vagy a rosszat, miért kötelező,
nekik tisztelniük azt is, akit már régen nincs miért.
Futsz, szaladsz, minden helyzetben másnak mutatod,
magadat, már nem látod meg a számodra fontosat,
minden fejlődési lehetőséget odatár az életed bőven, azt a.
Elveszed, mert az is a tied, de nem kezdesz vele, semmit se, hiszen
nem fejlődött ki benned a túlzásokban, az egészséges igényed sem.
Hárítasz, lezársz, körbezársz, azáltal, magadra még sem találsz,
miközben el vagy foglalva az igazaddal, elmegy melletted a
hétköznapi energikus élet, s azok is, akik régen szerettek.
Mond ő meg miről beszél, ha ő maga nem is úgy él,
ha a tudás hiánya mögött, tovább már el nem bújhat, ah.
Kilátszik az igaz valója, a tiszta sokaság, a hétköznapjait nem,
de a csak érte szóló, nekik nem jó látszatot, azt megélve átlátja.
Ismerve a generációs feladatod, tán teherként a következőkre nem hagyod., oldalon írom tovább a mai napi gondolatom.
2016.03.16. írtam és most hozzá. Futsz, szaladsz, így minden számodra és a szeretteid számára, tán későn észlelhető, fontosról, időben megélhető, kölcsönösen jó és szépnek a hatásairól is lemaradhatsz ám.
Akkor meg mivel nyugtázod majd, hogy jól csináltad-e, ha annak megérzésére, feléd áradó hatásának átélésére időd sem maradt.
Mit gondolsz mit csinálsz akkor, ha gyűjtöd az ismeretlen ismerősöket az interneten, lehet esetleg, hogy az tiszta emberi kommunikálásra vágysz és amiatt teszed.
Miért nem a családtagjaiddal, a közvetlenül, s a még megmaradt barátaiddal kommunikálsz, gyakrabban, elgondolkodtál már ezen, most szükséges az őszinte szó.
Figyelve arra, hogy kibogozható legyen, mert megrekesztő energiája lehet, a jövőtökre nézve, erős a hatása, a következő generációknak az, a helytelen, nem működő, alapja is lehet.
Az ismeretlen vonz mindenkit, mert ott kibontakozhat úgy gondolja, kimondja, hiszen semmit sem tud róla, óvatosságra intelek, ha még nem erősödött fel a megérzésed, kihallásod, meglátásod.
Az emberi tartásodért, méltóságodért teszel- e nap mint nap eleget, megérzed-e, kihallod-e, meglátod-e, a csapdahelyzeteket.
Vagy inkább megtanulod a gátakat, elodázásokat, bizonytalanná tételt, hogy aztán azt mondhassad, ugye megint, csak neked lett igazad.
Ugyanaz a mondat, arcmozgás, kézjelek, mást és másabbat jelentenek, más szinteken is különbözőek, tudod-e mindezeket.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, alapja lehetne minden embernek, az, hogy ismerem mint a tenyeremet.
Ugyan miért lenne telerajzolva és minden emberről mást mutatva, a saját sorsunk olvasható le, hozzá is olvashatóak a generációs jeleink.
Ki tudod-e már időben mondani, a megfelelő helyzetekben a „NEM” szót, mint szintet váltót. Mert anélkül nem megy és megrekeszt a szinted alatt téged, téged, téged, a minőségi emberiest, mert nem tudtad időben kimondani „NEM”, arra ami nem életszerű neked.
Eszedbe sem jut, hogy csak róla és semmiképpen nem rólad szól, annak a jó hozadéka. Felemeli arra a szintre ahol vagy, maga az, hogy jó társaságba került veled, lehúzó lesz viszont, ha szembesülsz azzal, ugyanaz fordítva mit okozott neked.
Vannak akik sokat elérnek annak a látszatával, hogy olyan emberekhez tartozónak mutatják magukat és azok a helyzetek, nekik előnyt biztosítanak.
A legkevesebb ember néz utána, egyáltalán van-e, vagy milyen kapcsolat van a mögött, valós-e az amit láttatnak, mert tudás nélkül is odatartozónak láttathatják magukat.
Kommunikálni, kommunikálni, megtanulni jól kommunikálni.
A borítót 2012 – 2013 szilveszterén festettem, az Átfordultunk címet adtam neki, mert azt a pillanatot csípte meg az ecsetemen a festék.
Elvonatkoztatni tudsz-e akkor, ha neked panaszkodik az, aki ártott már neked és sokaknak eleget, azzal, hogy nem hozzáértően, emberiesen és nem értetek döntött ott, várja a sajnálatodat.
Hidd el nem változott meg, újra vágyik dönteni helyettetek, felettetek, s majd megint arathat, nyugodtan elhiheted, tudja hogyan vezessen majd, a következőkben is meg.
S te megsajnálod, mert emberiesként azt gondolod, hogy az is a felelősséged, hogy meghallgasd, veled időzzön. Az addigi kapcsolatotoknál közelebb férkőzik hozzád, többször jó alaposan megkreálva láttatja, hogy jó kapcsolatotok van egymással.
Észre sem veszed, őt megsajnálva, hogy mekkora az ő játéktere, jót röhög majd, hiszen annyian elhitték azt a nesze semmit, ami csak neki virít. Abban, jól begyakorlottan, utána ugyanúgy, számotokra megint láthatatlanná válik, s marad utána ami nektek marad.
Mert pontosan tudja, hogy az elég a sokaknak ahhoz, hogy abból levegyék, csak pletyka lehet az a sok minden, amit mások ellen tett, ő abban a legártatlanabb ma született báránnyá lett.
S akik látnak azokban a közvetlen beszélgetésekben benneteket, hát igazolva látják, ha te közel engeded őt, hogy nem is követhetett el semmit sem szegény, csak mások áldozata lehet.
Ha ti gyakran, látszatra meghitten beszélgettek, esetleg némi neműben egyet is értetek, már újra van miért, kibeszéljék a semmit körülöttetek.
No lám, hopp ott egy csapdahelyzet, neki csak kapaszkodónak kellesz, hogy a látszata meglegyen, hogy ne kelljen bocsánatot kérnie se, az elrontott dolgai miatt.
Hanem azt gondolja azzal a látszattal, kimászik újra, s megy bele, a számára generációsan nem valós helyzetekbe nap mint nap.
Mivel nincs tisztában vele, hogy a bocsánatkérés egy belülről jövő körbeért energia, ami azt jelenti, az elrontottat természetesen korrigálja, alázattal meg is teszi, mert valóban megbánta.
Vagy nem hajlandó megtenni, mert az derogál neki, attól önmagát, kevesebb hatásúnak, megaláztatva érzi, inkább veled való kapcsolatotok látszatával manipulálna.
Hopp, már fel is használta a tisztességedet, az ő alantas szándékaira, mert igyekszik visszakerülni, az áhított, neki megfelelő, emberileg túl magas helyzetébe.
Alig várta, hogy fogjon valami által rajtad egyet, úgy, hogy olyan helyzetbe hoz, ahol sokan látják, azt, hogy a hétköznapi emberi kapcsolatotoknál haverilag, barátkozva közelebb engedted.
Hiszen abban már nincs meg az elért tartásodnak, a megfelelő általad őt kontrollálható tere.
Kiszolgáltatott lettél vele, a többiek felé erősen ható tükör, azt a kapcsolatot mutatja, ami kettőtök emberi kapcsolatában egyáltalán nincs is, ezért valójában látszatra sem szabadna lennie, manapság, figyelni kellene erre.
Tiszta emberies lévén, nem is gondolsz erre, hiszen te nem veszed észre, mihez segítetted hozzá akkor, azzal, az általa jól kitalált, trükkösen begyakorlottat.
Amikor végre, hogy megváltozhasson, az alázatot kellett volna gyakorolja, tovább halad beléd és mások tisztaságába, becsületébe kapaszkodva.
Te magad, aki felelős helyzetekben tartással, méltósággal, már oda való vagy, ahova ő emberileg nem is tartozhatott volna soha, de már lecsúszott onnan is.
Hiszen végigjártad az odavezető nehéz utadat, gyakran nem életkor függvénye az, hanem generációs feladat, a generációs határaidon belül, te már oda érettnek számítasz, emberileg ott tartasz.
Ami akkor valóban adott minden esetben, a tanácsot kérőnek és nekem is tapasztalatot bőven, tiszteletem érte nekik, akik megtiszteltek és eljöttek, mindenki máshonnan, messziről jött.
Volt egy időszak, hogy láttam, másoknak egyre több a túlzó pénze, mellettem meg egyre több, a köszönöm, hogy lehettem helyzet lett.
Szinte begyűjtöttük egymást, a 22 év alatt, pont akkor, a legtöbb tapasztalatomat általuk, a köszönöm, hogy lehettem / az utolsó pénzüket, nem fogadtam el/, átéléseket lelkileg, szívesen, gondolkodó aggyal összegyűjthettem.
Megértettem egy idő után, megéltem mindazt, amit azzal átélhettem lelkileg, ők elfogadni tanultak, én meg az adni tudást gyakoroltam.
Így azután rájöttem, az egy rezgésben lévő emberek, szeretnek egymás társaságában gyakran időzni, mert amikor kommunikálnak, átmegy a mondanivalójuk egymás között, fejlődhetnek általa.
Amikor észrevettem, hogy szavakat formálok és azzal mondom azt, amit az általam feltalált jelekkel, az emberek tenyereinek, a sorsát, tehetségét, generációs jeleit, mint élettérképéről velük megértetve olvasom le, nagyon örültem.
Rájöttem, hogy azáltal segíthetek a legtöbbjükön, ha a megelőzésben fogalmazom meg azt amit látok, mint figyelmeztető jelet. Hátha elgondolkodnak akkor, amikor sorforduló előtt állnak, eszükbe jut még időben, az általam kimondott mondat.
Legalább ne ártsanak maguknak sem, de másoknak se, azután minél többféle tenyeret olvashattam a Világból. A kultúrák hatásait is némileg felfedezve láthattam, a tenyereikben az arra rálátásommal, hogy mik azok amiben annyira mások az egyes hatások.
Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, nem harcolok ellened sem, ide is, az oktatás lehetőségének megtalálása miatt jöttem, tiszteletem.
Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona, minden mondatomat magam írtam, írom és szerintem szerkesztem.
Nem engedtem meg senkinek se, hogy használja és semmihez sem, a Julamami védjegyet és a továbbiakban sem.
Jula és mami, valós története van, nem gond az nekem, ha valaki nem tudja tisztelni az emberségeseket. Kérem, ne rajtam gyakorolja, a tiszteletlenséget, nem gügye vagyok, csak korosodok. Önismereti oktatás, közben az önbecsülés jó érzését is átélik, igényeseknek sem könnyű megtanulni, egy életre szóló jó élménnyel gazdagodnak.
Nem szükséges sikeresnek lennie a Web-tenyér honlapomnak, inkább adjon néhány mondatnyi kapaszkodót azoknak, akik olvassák esetleg naponta, vagy vissza – vissza néznek időnként.
Mert találnak benne olyat amit ők maguk is megélnek éppen és látják, másoknak az élete sem könnyebb Magyarországon most, esetleg kapnak általa egy használható előremutató megoldást.
2016.03.15. írtam. Becsüld meg magadban azt, aki vagy, minden nehéz pillanatot, amit kitartással a sorsodban megélve, magadért téve elérhetsz.
Erősíti a belső tartásodat, s ha nem a könnyűt választottad, a hosszú úton, eljutsz egy pillanathoz, amikor már tudod tisztelni magadban azt is, amit addig, amíg fel még nem fogtad, csak gátnak éltél meg.
Hiszen azóta arra is beérve rájöttél, a lelked, szíved, gondolkodó agyadnak is a fejlődését szolgálja az, s amióta az érzést elfogadtad, már erősít téged, magadnak tudhatod, mint a saját tapasztalt tudásodat.
Mindent, mindenkinek, a maga idejében, a fokozatosság lehetőségét, mint életszerűen megélhetőt, odateszi mindenkinek az Isten még megélhető időben.
Felismerni az a nehezebb, mert a könnyűből van választék, jól látható, erős és sokféle kínálat is bőven. még válogatni sem fontos, megteszik helyetted, hogy elmondják mi a jó neked.
S azután majd mi az, ami még szükséges lenne ahhoz, hogy elérjed azt, amit mások elérnek azzal, hogy benne vannak, te meg hiába igyekszel, csak a saját elérhető sorsod helyett, a tévedésed szolgája leszel.
Téged is és mindent, elhalmoznak annyi mindenfelől jött, általad, s a többiek által sem kontrollált információ halmazokkal, azt sem tudod hol a fejed, sietsz, hogy lehetőleg abból, amit éppen nagyon nyomnak, a legtöbbet te is magadhoz vegyed.
S amikor megszerezted azt ami állítólag jó neked, attól se erősebb lelkű, se tartásosabb, se tisztelhetőbb nem leszel.
Másoknál különbnek kellene legyél, mert különben az egész semmit sem ér, az éppen aktuális csillogónak feltüntetett, a mások által megírt mondataival elmondja neked.
Mit hogyan csinálj, ahhoz, hogy elfogadjon az a miliő ahol azért vagy mert az volt az álmod, arra vágytál, mire rájössz, hogy jól belesétáltál, hát tán azért, hogy abból is tanuljál.
Várod, hogy elfogadjanak, azonosulhass azzal, s valahogy nem megy, nem fogadnak ott sem el, gondolkodóként téged. Mert mindenkinek van generációs feladata, s ha az ott nincs benne a paklidban, hát az az idő amit ráfordítottál, már oda.
Akkor még nem ismered fel, hogy van amit magadért is, meg kellene tenned.
Nem mond még semmit neked a generációs jeled sem, nem tudod azt sem, nem véletlenül születtünk, lelkesnek, szívesnek, gondolkodó aggyal, hoztunk saját sorsot is.
Amihez itt minden adott, amit meg is élhetünk itt a saját Hazánkban, abban az életritmusunkban, amivel emeljük a szintjét a helynek.
Vajon hányan tudják azt, hogy ahol megszülettünk, ott kellene megéljük a sikereinket, mert egy Haza ez csak egy, mindannyian megélhetnénk, a megérdemelt saját jó minőségű sorsunkat itt benne.
Egyenként, mind – mind, más és más feladatot, tehetséget hozva, a Szülőhazánkba bele születve, hogy életszerűen sorsot építsünk magunknak itt.
Amit a lelkes, szíves, gondolkodó agyunk szerint azért hoztunk, hogy elsősorban magunkért teljesítsünk, hogy azzal a tudással, másoknak tapasztaltan segíthessünk.
Amikor megszülettünk hoztunk mindent ami szükséges ahhoz, hogy boldoguljunk a saját sorsunknak megfelelően jó minőségű életet élhessünk, lelkileg fejlődhessünk, s akinek benne van a sorsában, gyarapodjon, sok pénze is legyen.
Generációsan látszanak a jelei ezeknek, hogy ki miért pont oda abba a családba, abba a kultúrába, ki milyen feladatot hozva született.
Sietni, kapkodni minek, teljesen fölösleges, van az Isten, s ha nagyon kitér valami a természetestől, hát fordít rajta egyet, hiszen minden teremtményét szereti, amit lehet mindenkiért megtesz, bocsánat a saját tapasztalataim ezek.
S mi lesz veled, ha leveted a legfontosabbat amit hoztál, ami már megvan neked, azért, hogy még több és több legyen elbirtoklod, hogy azáltal, hogy nekik nincs semmijük sem, félelmükben boruljanak majd le előtted.
Az emberiest amit hoztál, nem vetjük le, mint jó időben a nagykabátot, mert pörén marad a lelked, a rád áradó ridegségben.
S kihez bújhatsz majd, ha fázol és ázol, ha magadra kellőképpen nem vigyázol.
Amikor már attól aki tisztán szeret, magadért tisztel, messze vagy, s rá kell jönnöd, amikor azt hiszed, na most megvan már mindened, na akkor nincs már semmi késztetésed, haladsz a kiüresedés felé, pedig neked sem sorszerű az.
Kérlek vedd észre időben, nem te vagy az Isten, én láthattam már ezen a lelki szinten, amit megengedett nekem sok mindent.
A legmagasabb lélekrezgés ahonnan jöttünk, s az életünket úgy is lehetne élnünk, hogy tapasztalva haladunk a körforgásunkban.
S mivel folyamatosan oda vissza vágyunk, keressük azokat, akik hasonlóak, s azon igyekszünk, hogy tapasztalva is tisztán haladjunk, de a tehetségünk szerinti sikerélményt mi is vágyjuk.
Mert az amit egy – egy feladatunk elvégzése, bennünk generál abban a pillanatban, a boldogulás fennkölt, emberies érzése, azzal be is lehetne akkor érnünk.
Van aki tudja, van aki még nem, tapasztalni, tanulni, soha nem késő, egyszerű emberi érzés, mint fejlődési igény, nem szégyen az semmiképpen.
S amikor ráébredsz a valóságra, hogy mellé mentél a sorsodnak, keresd meg belőle lassan a tisztulásod által, a számodra járható kiutad.
Nem ártva, nem bántva, másokat azért, hogy neked jobb legyen nem kihasználva, még akkor sem, ha minden megszerzett javaidat abba addigra, beleraktad.
Amit az életritmusodnak megfelelően, gyarapodásodként adott az Isten, úgy is megkapod újra, majd másban teljesítheted.
S abból továbbra is gazdag lehetsz, mert az a sorszerűen megélhető életed, amiben te magad egyedül majd a saját idődben ki is teljesedhetsz.
Hát tedd össze szép csendben a két kezed, köszönd meg az Istennek, vagy ahogy nevezed, mert egyről beszélünk mindannyian.
Szoktam mondani, amikor érvek nélkül győzködnek, hogy a hivatásom gyakorlása során, a megelőzés útjára akkor léptem, amikor megértettem, hogy mi a sorsom, mert akkor, abban a számomra, az irigyeim által, jól kitalált, fékezőben, magamat is kellett védenem.
Az indulásom óta 22 év telt el, így, mára már tudom, hogy ez a dolgom, alázattal, gyakorlom a hivatásom, s mások segítésére, ide összefüggésében le is írom.
A sok – sok emberies tapasztalatom által, azokban a „most” pillanataimban. na akkor a lelkem, szívem, gondolkodó agyam, átéreztette velem, hogy tehetem, mert arra már beértem.
A fokozatosságban tapasztalva haladás, a gátaink felismerése általi feloldásához a türelem, a nehéz sorsunkban is kitartás, a tiszta út általi tartás, a meglátás, kihallás, a gondolkodó aggyal döntés, az adni időben tudó emberi méltóságunk nekünk, mert tisztelünk, szeretünk, gondolkodunk, így el nem tévedhetünk.
A saját tehetségünk megismerése, a generációs jeleink felismerése, lehetőségünk szerint, a generációs feladataink elvégzése, a magunkban már felfedezett generációs határaink betartása, mind – mind belül zajlik, ott van a lelkünkben, szívünkben, gondolkodó agyunkban.
Amikor odáig már eljut az ember, hogy tiszteli önmagát, s azáltal a tartása által, tisztelni tudja már a többieket is, vagy akit még úgy érzi, hogy megmenteni meglehet, s van azoknak akik igénylik, amikor lehet, amikor még érdemben, megelőzésben tehet.
Elindul benne egy érzés, hogy képes volt legyőzni önmagát, átértékelni tanulja, nap mint nap, a feladatait, mérlegre tette az addig fontosnak tűnő dolgait, megérezte a harmonikus pillanatait, sejti már miért is van a földön és miért ez a Hazája és miért nehezített s sorsa pont itt.
Sírhatnékja lesz gyakran, amikor felismeri magában, az embert alapban tisztelni tudót, a ki nem kopott érzést, azt ami a legfontosabb az emberekben. A belülről jövő, nem betanult szeretetet, amivel elérhet bárhova, elérhet bármi olyat amit még a sorsa számára tartogat.
Amikor ezek sokasága egyszer csak összegződik belül az ember lelkében, felismerheti a legnagyobb kegyet, amikor ő már mellé semmiben sem mehet.
Ott van benne, felismerte, azt a telített érzést, ami számára megadatott, a Hazaszeretet érzését, ami által kiteljesedhet, a segítségére lesz egész életében.
A nem ártok, nem bántok, a saját életritmusomban haladok, így a sorsomat élem, segíts magadon az Isten is megsegíthet módján araszolok, boldogulok, mert ami a hivatásomhoz szükséges, már tapasztalatként, megadatott.
Akikkel együtt felvállalta a sorsukat is az Isten, megkapta azt a kegyet, hogy a maga egyszerűségével, már a tapasztalt tudása nagyszerűsége által, szolgálva, segítheti a hozzá érkezőket.
Ide tettük a jót és a szépet, belőlünk, általunk is lett, az amit most is Hazánknak érzünk, mindannyian magunkénak érezhetjük, hiszen érte is a tehetségünk által hozzá tettünk.
Szeretjük érezni a talpunk alatt az anyaföldet, onnan hozzuk a jót és a szépet, amit igyekeztünk visszaadni amikor csak lehetett, hogy az egészséges körforgás, az itt megélhető sorunk minősége is megmaradjon.
Tisztelet, tartás, méltóság, tisztaság, legyen ottan bőven, hogy vihessenek belőle kimenőben. Édes Hazám Csodaszép, kívánom, hogy tudjon boldogulni a sorsának megfelelően itt minden ember, éljen és ki ne üresedjen, el ne múljon az érzése a Hazaszeretetnek.
Heringes Árpádné prevenciós ev. 2010. évben, a julamami védjegy a nevemre került. heringesa1@gmail.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com