Köszönd meg a szüleidnek, hogy megszülethettél és a saját sorsodat élheted, mert megengedők ebben neked.

Nem erőltetik rád az akaratukat, amit előzőleg megéltek már több generáción keresztül és ők maguk is,

szenvedtek tőle esetleg. Szerintem az emberek, nem szenvedni születtek meg, ahogy tapasztaltam a tenyerek,

sorsok olvasása közben, szinte minden generáció fejlettebb, mint az előzők. Azt is tapasztaltam, hogy

legalább, egy ember van, minden családban, aki az intelligenciát hozta, s azáltal emeli a szintjét a

családjának. Ők akik vezetni születtek, magasabb szintekről is látják az életüket, a generációs feladataikat

elvégzik időben. Sőt, azt is tapasztaltam, hogy felvállalják, a nehezeket, mindazért, amit mások még nem

vesznek észre, nem is észlelik. Így aztán, nem készteti őket semmi, azoknak a megoldására, rámarad a

következőkre, vagy a családba bele született, intelligens oldja meg. Nem hagyhatja, hogy leépüljön a

az általa tisztelt és szeretett, családja. Így hát, még akkor is, ha késleltetve is, igyekszik megoldani,

hiszen szenvedést okozna, önmagának is, azzal, ha képes rá és hanyagságból, elodázásból, mégsem oldja meg.

Ah, szétzüllhetne azok által, a negatív hatások által, a családja. hát megoldja, ne maradjon se a

sarjaira, se ne vessen gátakat neki, aki átlátja, kihallja, megérzi a jó megoldásokat felismeri…

 

Az erőskezű, egy pici cipócskát nyújtott feléje,

Gergelykéé, egyél kicsi fiam, na végre kimondta.

Belemarkolt a kicsi kéz a cipó puhájába,

benyomta a szájába egy falásra, volt

némi aggodalma a férfinak, de nem

szólt rá, csak óvatosan vigyázta.

Azt érezte ezt most a mama vágta,

mert úgy volt kanyarítva és olyan

szépen mondta hozzá a kicsi fiamat.

A jól megpirult szélét a végére hagyta,

azt szereti a legjobban, majd elmajszolja

gondolta a kicsinyke árva.

Nem látott, nem hallott,

csak bele volt feledkezve, a

 jól ismert ízbe, illatba aludt bele.

Hajnalban hallja ám a kicsi Gergő,

hogy valami mocorog, valami kedves

hangocskát, nyüsszentést adva.

Hátra fele kicsúszik a dunna

alól, óvatosan odaballag,

a két párnácska talpával.

Látja a kicsi fekete gubanc van

ott, bebújik hát a nagykabát alá ő is.

Jól megvannak ott alatta a hálótársnak,

 jóízűen  felváltva horpasztanak, a kabát

alól ki sem látszanak, de igen hangosak.

Hajnalban kelt, megetette amiket kellett,

de reggel még egyszer benéz, megnyugtatva

magát, néhányszor a kinyújtott karjával a nagy

dunna alá beszánt.

Keresi a gyermeket

óvatosan halad a dunna

alatt araszolnak az ujjai.

Néhányszor az éjjel is így

győződött meg róla, hogy

szuszog, nincs semmi baja.

Egy pillanat alatt meghökken,

nincs a dunna alatt a gyermek.

A nagy ijedtség közepette, hallja

ám az éktelen egymást felváltó

hangoskodást, horkolnak alatta.

Beles alá jól beizzadtak, látszik

jobban vannak, kialudták már

a kabát adta jó melegben a

tegnapi borzalmakat.

Hagyta őket, csak

az asszonyának

pisszentett,

jöjjön lássa

ő is, neki is

megjár ez.

Visszafojtottan

befele kacagtak,

bele a reggelbe,

mindketten

a hirtelen jött

örömtől a nagy

dunnára huppantak.

Kipirulva a kicsi árva,

vackorászik a kiskutya

odabátorkodnak lassan,

araszolgatva hozzájuk.

Nyújtja a karjait

feléjük, ő is, ő is,

látszik formálgatja

a szót az aprócska szája.

Aztán nagy hirtelen kimondja, ujjal

belefúrva a kutya bundájába, a Tüske is.

Gurulnak a nevetéstől mindannyian,

a kutyuska a farkát csóválva adja a

tudtukra, benne van a játékban.

Leugrik és körbe – körbe futkos,

egyre bátrabban csinálja már az

örömköröket, a loholástól kilóg a nyelve,

 vakkantgatva a boldogságát adja a tudtukra.

Teljes a pillanat, úgy érezte, megvan mindene.

Jó szerencsét jó emberek, a tisztelet és a

szeretet legyen veletek, áldjon meg az

Isten minden földi jóval benneteket.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.
Heringes Árpádné, prevenciósként,
Műhely, a megelőzésért ev.

Szeretettel a Julamami.

Tisztelet van-e benned és a sorsodhoz az elég-e  …2016.04.13. és

még  utána is írtam hozzá.

 

 

Mond,

 meg tudnád – e,

tanulni a tenyered jeleit,

mint a sorsod térképét, vagy

megtanulnád inkább leolvasni és

segíthetnéd a családtagjaidat általa.

Prevenciós a végzettségem, én is

úgy élek, amióta megjött az eszem.

Valahova tartozni, azt is jelenti,

a szeretet ereje a legerősebb erő.

Ha a családban megtudják tartani,

a szeretet ereje, összetartja őket,

akkor is, ha nagy távolságra vannak.

S úgy nyújtsd a kezed, hogyha arra

szükségük van, meríthessenek belőle.

Műhely, a megelőzésért, Önismeret,

önbecsülés, emberismeret az oktatásomon.

Az oktatáson rájön mindenki, hogy mennyi még

a dolga, mi mindent nem tett  meg a sorsáért,

s a rávetülő generációs feladatok, miért.

S az életed során észrevetted-e,

mikor fordultál ki,

a hozott sorsodból,

önmagadhoz képest, a

 generációsan hozott feladatod

helyett, más  utat választottál-e.

Amikor jelzett a belső kontrollod

megérezted-e, betartottad-e,

hogy ne legyen maradandó a

 furdalás a lelkiismeretedben.

S mi felé mégy, felismerted-e,

megismételheted az elődeid

könnyebb útját, ha nem

törlesztetted le, azt

ami rád maradt,

mint hozadék.

Adod tovább a

következőknek azt,

s élhetik majd a saját

jó sorsuk helyett, hinnye.

Az élet élni és kiteljesedni

szeretne, ha körbe is érhetne,

 megérdemelten ki is emelkedhetne.

A sikerélmény tápláléka a léleknek,

hinnye, sokszor maradnak éhesek, ah.

Fel sem ismered, a hogyan és miért ne,

juj csak fel ne vállald, ne dönts mások felett.

A semmit erősítened könnyű lehet, a megoldáson

ábrándozva, magadtól meghatódva, könnyes szemmel,

a nagyságodat nevesíted, abból jó nem lesz a többieknek.

Segítsétek a tisztákat,

az eredetit erősítsétek,

hagyjátok menni az üreset,

jó minták legyenek az intelligensek,

vezethessenek akik arra születetten képesek.

Emberségesként a fokozatosan adódó megoldásokat

vegyétek úgy, hogy azért kaptátok, mert át is látjátok.

Az oktatható, hiány helyett, adni tudó mellé álljatok,

belső tartást is biztosít azon saját jeleknek a tudása.

Nevesíthesse minden értőnek a Hazát, még időben,

a megelőzés lehetőségét, tájékoztatást biztosítva,

a Világnak is emberi nyelven oktatva adhassa át.

Ábrándozni nem elég,

szükséges a tudás, a tehetség.

Ne kezd el, amire nem értél be, ah,

bocsánatot kérni se tudok helyetted,

ha nem ismered a jó sorsod útját sem.

A hivatásodban kitűnő is lehetsz,

erősítsd meg a lelkedet, szívedet.

 Persze, ha azokkal időzöl sokat,

akikben észre kellene ám vegyed,

a számodra is ártóan fék nélkülit, ah.

Ha túlmennek, akár mellé  is mennek,

nem ismerik a generációs határaikat se.

Vannak akik úgy tudják, mindent lehet,

 üres szemekkel oda se legyintenek.

A magukhoz képest kiemeltben lám,

ők a slágerek, közben azt sem tudják,

a többiek mi az, amivel rájuk hatnak.

Megteremtik azokat a helyzeteket,

ahol a csapdákat helyeznek el bárkinek,

s a zsenge, a gyermek meg is sérülhet bele.

Nincs se tisztelet, se szeretet, csak kecmec,

mindenki és mindenek felett, ah mert lehet.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a,

szépet és a jót, emberiesek lettünk s mi,

sem tökéletesek, de teljesítettünk már.

Gondoltuk megvárnánk azt amit ide bele

tettünk, ha megkapjuk, még időben lesz.

Hiszen a sok – sok tapasztalt tudás,

akkor is nálunk van, ha  úgy is  látszik

néha, mi is itt élünk, azért tudjuk,

számunkra oly kicsi az a határ.

Sokat tapasztaltak lettünk,

minden által fejlődtünk,

a sorsunkat teljesítjük.

Irigyeltjei vagyunk azoknak,

akik nem ismerik a tehetségüket,

vagy fékezésben lettek tapasztaltak.

A csőlátással könnyen azonosultak,

nem látják, nem hallják, nem érzékelik,

mi a módja a minőségi emberies életnek.

Jó híján, közvetlen mintákat utánoznak.

Van az Isten, ha hiszed, ha nem,

megmutathatja magát neked is,

s akkor örülj, ha még megkeresi,

a térded a helyet ahol letérdelhet.

Ahol még időben imádkozhatsz egyet.

Érted is lesz, meg a bocsánatért is, amiket,

elkövettél már mások ellen, mert megtehetted.

Az a nehezebb amikor meg és le  igyekszünk győzni

önmagunkban, a mindenáron győzni akarás erejét.

Nem tudtad, abban is vannak generációs feladataid.

S ha azon túl mégy, mert nem szól senki sem rád,

hinnye, ejha, nem a megszokott ennek a módja,

furára sikerült ez máma, talán nem így vannak,

ezzel azok, akiknek ez természetes ez is naponta.

Vagy erős volt a hatás s kavargott, az ártó energia,

s ami maradt utána, embert próbáló és nem csoda.

Amit elfogadni nem lehet, aki így rezeg, nem jól hat,

a jó és a szép, az életszerű hatások a hétköznapok.

Az élet élni szeretne, ne nyúlkálj bele, a késztetők,

hatására se, olyanba, ami megmarad utána nálad,

mint ismeretlen panaszokat okozó energiahalmaz.

Tiszteld önmagad, s tanulj meg tisztelni másokat,

akik arra már érdemesek,  nem lettek divatosak,

hanem mert megérdemlik, jót adnak régóta.

Ne a tökéletesre törekedjél, emberesedjél.

Hiszen ha a velük születetten is megelőzők nem,

ám helyette az erőlködők lennének, kipusztulna minden.

Átfordultunk, több éve már ah, a jó energiákban vagyunk.

Aki eddig nem vette észre, az bizony tapasztalatlanul megy félre.

Jó szerencsét jó emberek, ti már veletek születetten tudjátok,

szeretetben, tisztelettel, a jó energiákban élni könnyebb.

Ide születtünk, a jót és a szépet is, itt ide teremtjük, a

 Hazánkat tiszteljük, szeretjük, megbecsüljük,

hiszen az Isten  adta Népért van minden jó.