Tanuld meg, hogyan segíthetnél,
önmagadon, meg a szeretteidnek,
legalább a családod tagjainak, hogy
ne az arra éretlen, alacsony lélekszintű,
gépies mondatokat használókhoz menjenek.
Ők meg minek fejlődnének, így is megfelelnek.
Hiába most minden, ha nem engedik be azokat,
akik már tapasztaltan, valami tisztát feltaláltak.
Így, most csak azok vannak és már látványosan,
a kilincsüket is egymásnak nyújtják, hiszen,
nem látnak senki mást, mintha, megállt
volna az idő, csak lefele viszi, körbejár.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., neked is lehetne,
ha tudnál róla. Tanulhatnál, emberismeretből fejlődhetnél általa,
a saját szintednek megfelelően, ez sokszor bizonyítottan hiteles.
Amikor szükséges, ezzel a tudással, az arra igényes,
családtagjaidnak, segíteni tudjál.
Három éve, hogy gyors pörgésben
vagyunk, alkalmazkodunk ahhoz,
ami most, jó nekünk, te se az
alacsony szintűtől kérdeznél.
Ha már megszenvedted, mert
odamentél te is, ahova mások
is járnak és sokan várakoznak.
Utána nem tudod ledolgozni a
rád rakott, tőled idegen érzést,
szabadulnál tőle, de nem lehet.
Már ő magától se szabadulhat meg,
ürességet közvetít, s a hasonlók mennek.
Tán tanulniuk kellene, valamit tenni nekik
önmagukért, hogy válaszokra leljenek.
Nem mehetsz oda és nem mondhatod el neki,
hogy nem azt kaptad, amit vártál,
hogy azóta bizonytalankodva, járkálsz.
Nem megoldódott, hanem terhelt,
amikor össze-vissza érzed magad,
na akkor tegyél rendet magadban.
Tanulj meg igazodni a „mosthoz”,
tanulás nélkül nem megy, tanulj.
Úgy élj, ahogy neked jó, ha nem
szólítanak be, hát nem vagy oda
való, azt is érted és neked is szólt.
Most, sincs ott dolgod, odamenjél,
ahol az emberiesekkel találkozol,
ne tarts a tükröktől, gondolkodj.
Tanuld meg, hogy kiszolgáltatott
ne legyél, egy alacsony, érted nem
lelkesedő, nem szívvel adó, nem ad.
Visz, csak azt majd utána tudod meg,
ha majd már mindent tőle kérdezel,
nem mond nemet, hiszen azt érzi,
sokkal különb ő, mint az érkezők.
Összekötöttek erősen bennetek,
egyformán működtök, nincsenek
már különbségek, újra mégy, ha ő
üzeni neked, neki az egyre megy.
Nem az emberek lelke, a bevétel
a fontos, bizony igen látványos.
Jól igazodott az elvárásokhoz,
benne maradsz a múltadban,
ismételsz, odajársz, amíg azt
akarja, hogy menjél te is oda.
Mindenki ellen, csak ő legyen.
Múlik az idő, nem fejlődtél, a
szintjére lementél, akarni se
tudsz már, nincs neked saját
energiád, benne vagy már a
közösben, hát te is úgy jártál.
Egy kis visszanézés, 2012.
Éltem ahogy lehetett Uram!
Nem ártottam, nem bántottam.
Éltem szerényen, sohasem
a szintem felettiben.
Amikor tehettem,
a gondból az embereket kisegítettem.
Rájöttem, nem várhatok, az ígéretektől semmit, hiszen ők
még nem látják azt, amit én hétköznapi szinten.
Volt, hogy sikerült a saját ritmusomban haladnom.
Olyankor megéreztem a biztonságot, öröm lett a
gond helyett, amiből összefüggésében látás lett.
Inkább, maradok a saját ritmusomban,
nem venném át, a sietősök
ritmusát. Ah, mert akkor futnék,
rohannák, nem érezném átélve
az életemnek igazi aromáját.
Megélések nélkül haladnék,
akkor számomra is gyorsan,
kiüresedhetne, a hétköznapi világ.
Ha nem a közösbe teremted,
mi lesz mivelünk, akik sok jót
és szépet teremtettünk ide bele.
Mikor éljük meg a jót mi is itt,
abból amit beleteremtettünk.
Kivárom hát, mint már sokan,
kitartok én is a Hazánk mellett.
Így, a napjaimat alázat járja át,
a nyájig neveltem két barikát,
s most, a hozzájuk jött terelő kutyát.
Figyelj rá ember, el ne szédítsen a
hirtelen jövő megcsillanó értéktelen.
Amit megteremtesz, az a tied, attól is
erősödik, a lelked, a szíved, az agyad.
A tisztelet szép, a szeretet jó,
vigyázzunk rá, ne fussunk
a semmibe hahó.
Szeretetből,
tiszteletből
legyen ottan
bőven, hogy a
zsengék is ebben
nőhessenek, s vihessenek
belőle kimenőben. S többféle jó minta is legyen.
„2012. Az agg is lehet gyermeklélek, egy
ártó pillanattól, meg is öregedhet a gyermek”.
Arra ébred, hogy nagyon fázik, valami a bokor mögött
csapkodja a partot, hangosan loccsanva átcsap feléjük.
Oldalra fújja a szél az esőt, ahogy ráesik megcsípi a bőrét.
Meg akarná nézni a vizet, szomjas nagyon, cserepes a szája.
A kis gubanc egyre hangosabban ugat, belecsimpaszkodik,
húzza, kapkod a csúszós csizmaszára után, nem adja fel.
Mintha azt akarná mondani, ne menj oda, ne menj oda.
Aztán hangosan sikítva ugat, tiszta haragból ordítva
járja körbe a kicsi árvát, a csak egy fekete gubanc.
Ne tudjon hátramenni már egy lépést sem,
mintha az ordítaná bele a vihar közepébe,
emberek segítsetek, nagyon nagy baj van.
Egyre hangosabban, ritmusosan, dühödtebben,
toporzékolva, egyszer csak megfordul a szél és
teker rajtuk egy rendeset, beesnek a bokor alá.
Akkor emberi hangokat hallani ott, abban a nagy
embertelen sötét viharban. Már csak ritmusosan
ugat, fárad, de nem hagyja abba, segítségért ugat.
A kicsi árva elaludt az esés után, a láz már eluralta.
Odaér az ember, érzi a gyapjúszagát, fölkapja a kicsit,
odaszól neki, gyere te embernyi hűséges gubanc gyere,
hazamegyünk, te még nem is tudod mit tettél értünk…
Múlt jelen jövő, tanulj meg boldogulni most, ne álmodozz.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” 20 óra érted,
hogy értsed, nem menj alacsonyabb szintűhöz tanácsért te sem.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev. Szeretettel a Julamami.
