Kellemes időtöltést mindenkinek, kinek, miben, éppen, a legkedvesebb. https://julamami.com

Nem tartozom se ide, sem oda,
tartozom az engem megtisztelő,
az oktatásomra bejelentkezőhöz és akkor éppen oda.

A tehetségemet a születésemmel hoztam,
amikor a legelső, papírforma szerint tenyérelemző lettem.

Egy napos volt az oklevelem, s egy Magyarországra szervezett,
nemzetközi táborba hívtak meg és oda el is mentem.

Meglepődni sem volt időm, mert annyian lettek körülöttem, hogy
napokig az elém nyújtott, nyitott tenyereiket néztem ott,
az engem, azzal, megtisztelőknek.

Hamarosan egy köztiszteletben álló hölgyhöz kísért a segítője engem,
mert látni szerette volna, ki vagyok valójában,
arra a tenyereimnek a leolvasását alkalmazta.

Azt mondta, a Világban nagyon ismert leszek,
az emberek hasznára, megsegítésére, szült az Anyám engem.

Meg nagyon rosszakat is mondott, amin már azóta régen túl vagyok.
Csupán a nehezeknek, az időnként ismétlődéseire,
magamnak volt szükséges rájönnöm, az is megtörtént.

Időre volt szükségem ahhoz is, hogy ki tudjam mondani, hála Isten.

A sorsomnak is betudhatom,
viszont, megértettem azt is,
hogy a tehetségemből lett a hivatásom.

Felhívták a figyelmemet, arra, hogy van egy hely,
ahol megtudhatom, mit miért úgy mondok, a tenyereik
leolvasásakor az embereknek.

Köszönöm, hogy megláthattam, miért látom ott és miért fogalmazom meg úgy,
a magyarázatokat megkaptam, ott voltak akkor, a tudásukért tisztelhetők.

Akik nagy tömegnek számítóan, tiszteltek azóta meg,
kezdetben, ahogy a nemzetközi táborból hazaértem,
már másnaptól, jöttek az emberek.

Akkor beültek az autókba többen és bejelentkezés nélkül is érkeztek.

Amíg nem tudtam nemet mondani, azért,
az alkalmazkodást megtanultam időben,
a toleranciát is hozzá vettem.

Igyekeztem emberileg felfejlődni, az egyre nagyobb,
látogatottságomból adódó, sikereim adta lehetőségek által.

Ah, s, meggyógyulni,
amikor, egy felettem hozott, döntés következtében,
leállt minden, amit fejlesztésnek szántam,
abba, bele is betegedtem.

Március után következett az április,
jöttek és megtiszteltek, a telefonos szolgáltatásomért is.
Mint megoldást, találtam ki, a tudásomért azóta is, már
áprilisban, volt példa arra, most is, erre is.

Megtanultam, megszervezni a napjaimat,
úgy, hogy az érkezőket várni is tudjam.

S azokon a helyszíneken, ahova,
sok országból érkeztek a vendégek,
akiknek leolvastam a tenyereikben lévő,
sorsukról szóló jeleket, képleteket.

A miérteket most már,
összefüggésében is ismerem,
megértettem, letörlesztettem, mindent,
amit megláttam, s már tudtam nekem szól az.

Meg és feltaláltam valamit, ami
akkora irigységet váltott ki, hogy
gondolom rám is pakolták, cipelhettem.

Azt, többféle,
szinten, mindent, ami ott volt bennük,
tán már nagyon régóta, mint sérelem, azt a.

Ah, ha számukra nem adatott meg, akkor majd,
tesznek róla, hogy nekem se legyen akkora, sikerem.

Úgy, hogy ide utaztak nagyon messziről is, Paksra,
a tudásom hozta el őket és az ember, aki addigra lettem.

Mivel, hirtelen jött, a nagyon nagy sikerem,
kihozta belőlük, alkalmasnak találták, hogy
ki és megéljék, a fékeket sok évig, naponta kaptam.

A, tán még a gyermekkorukban,
semmiképpen nem, általam ható, sérelmeiket,
kiontották felém, évek óta látszik, nagyon hatásos lett.

Hát, azóta a saját szülőhelyemen,
Pakson, csupán csak, itt lakom, telefonos a szolgáltatásom.
sok éve, nem volt előadásom,
sem az oktatásomra nem jelentkeztek be,
mert lehetőségem sem volt, arra, a saját szülő és lakóhelyemen.

Márciusban körbeért, gondolom, tán, mindannak a következményeként is,
egy garasnyi bevételem sem lett, nem volt hirtelen, várható volt,
hogy ez is megtörténhet velem.

Megéltem ezt is, nem gondoltam volna mást,
hiszen van emberismeretem bőven, na meg,
szolgáltató vagyok, volt annak díja.

Az egy másik történet,
hogy emberileg nem mindig tartottam helyesnek,
hogy elfogadjam.

Az irigyeim számára, kedvező történések következtek,
nem lettem tisztelhető, az igazukat vélték felfedezni,
valahogy, valami által, nem akarom tudni, ki és miért.

Mivel, a nagy sikerem,
a Világban való ismertségem arányát tekintve,
a meggazdagodásom nem következett be.

Gondolom betudták maguknak, lett sikerélményük, abban is.

Sokféle fázisát, más és másabb, szinteken megéltem,
van hétköznapi tapasztaltom bőven, azáltal lett a feltaláltam.

Anélkül nem jutottam volna el oda, hogy a saját feltaláltamat oktathatom,
hitelesen, több éve annak is, hogy alázatom is van már hozzá, hála Isten.

Az érvekig jutottam el, van belőlük bőven, köszönöm Isten,
az iskolámat elvégeztem, nemzetközi a végzettségem.

A tehetségem és az emberismeretem által, a hivatásomhoz, emberesedtem, van az Isten.

Ha elértél oda emberséges, hogy már szeretnéd tudni,
miben vagy tehetséges úgy, hogy az a hivatásoddá is lehetne,
a sorsod ismerete által, a generációs feladataidat is szeretnéd megoldani,
elérhetsz.

Hétköznapokon, 10.00 és 12.00 óra között, szolgáltató és oktató vagyok. Ha előtte, vagy utána hívnál, amikor észlelem a hívásodat már, rád is csörgök egyet, s majd felhívsz, ha van még ahhoz kedved. Tiszteletem.

Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel a Julamami.

A szó ereje… 2017.04.09. https://julamami.com

Mondja, s már mondják,

se eleje se vége,

sorjázva szórják,

esetlenül

esnek,

vagy csak

leperegnek,

 a szavaknak

az erejével

meg nem is

törődnek.

Ah, miről

beszélnek,

ha ők

nem

úgy

élnek.

S ha

majd

lekopik

az álca,

azt, hogy

a semmiről

 és csak beszéltek,

ki, hogy magyarázza.

Egyedül születtünk,

saját sorsot hoztunk,

a jóhoz a széphez is

alkalmazkodunk.

Természetes

számunkra,

igazítani

senki sem

máshoz

fogja,

az ő

 sorsát,

de az életét

is neki kell

megoldania.

Lehet úgy is,

hogy beáll a

nemlétező

sablonokba,

másokhoz

igazodva.

Akkor meg

ha visszanéz,

mennyire ment

mellé, önmagának,

hogy magyarázza.

Hasonló

lelkületű

emberek

bevonzzák

egymást.

Őket nem

a pénz tette

ilyenekké, azt

is ők csinálták,

teremtettek,

termeltek

és megalkották, a

hozott mellé tanultak.

Élnek egymáshoz

hűen és azt aki

már beérett

arra, segítve

ahhoz, hogy

a saját sorsát

ő is megtalálja.

Ő maga oldja meg,

aszerint, ahogy azt

tervezte, amiben

az ő tehetsége,

azzal vigye

be a célba.

Nyugtázva,

hogy megcsinálta,

mert a saját felelőssége

a sorsa és a generációs jele.

Ne hagyjon hátra semmit csak

úgy a semmibe veszve, vagy

teherként, a következőkre.

Nem ráerőltetve egyikükre

se, a saját akaratát, sem azt,

amit ő maga, meg sem csinált,

így nem is érti, hogy miről beszél.

Különös oktatás, nevelés, tréning,

hogy ráláthassanak a saját sorsukra,

ők is akik élnek elkényeztetettségben,

soha semmit nem vittek még véghez, nem.

Akik meg végigvinnék, végre odáig elértek,

közbeszól a fék, hiszen nem emberiesek

által lettek eltervezve, csak ráeresztve.

Nem tudja azzal mibe rondít éppen bele,

hol vannak az emberies határok tudja-e.

Vagy mindegy, esik, puffan, kevesebb lett.

Legalább kipróbálták volna ők és előre.

Vannak, nem ártanának egymásnak,

alapban van bennük hozzá az

ami megtanulható is lenne,

emberieseknek születtek.

Az összeadott tudásaikból,

összefüggésében látásból,

már csodák is lehetnének.

Ha az Isten, rányomná a

pecséteket, hogy mehet.

Úgy emlegessék az övéi,

hogy lám megcsinálta,

alapnak megfelelő,

arra építhetik majd az

ő saját sorsukat, a sarjaik.

Tisztelet, szeretet, szerencse,

is legyen ottan bőven, hogy

vihessenek belőle kimenőben.

Szerencsés napot kívánok emberek,

áldjon meg az Isten minden jóból

annyival, ami a legjobb nektek.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból

Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev.

szeretettel a Julamami.

Úgy sem kerülheted el, a saját idődben, emberesedjél… 2019.04.09. https://julamami.com

Úgy sem kerülheted el, hát emberesedj, még időben.

Nem fog menni, ha összekevered, a jól kitaláltat, az

Isten által felvázolttal, a tenyeredben lévő sorsoddal.

Mindkét,  oldalunkat, ismerni, szükséges ahhoz, hogy

sorsszerűen, menjen az életünk, a hatások tükrében.

Ez az, adott időben, egy ritmusban, lerajzoltam, hinnye.

Nem lehet összeollózni, se lemásolni, csak megtanulni.

Eladnám, az arra, megfelelő üzletembernek, hinnye,

akit, még nem vitt el, a valóságtól a túlzó pénze se.

Valahova megszületsz, vagy időben veszed észre,

hogy ne ismételj, vagy lépsz előre, úgy,

 tapasztalatod nincs, semmi sem.

Belekerülsz ebbe – abba,

figyelhetnél, a belső

kontrollodra.

Van az Isten.

Mindenki,

teljesedjen

időben ki.

Nem azt

választod,

ami nehezebb,

azt gondolod, majd,

mindig és egyre könnyebb.

Pedig még senkit sem láttam,

megúszni azt, amit könnyen vett.

Akkor, amikor még az idejében volt,

késleltetve meg, nagyon macerás lett.

Megúszni, könnyen venni, elvenni,

megszerezni, milyen fura, hogy

hétköznapi szótárba illő lett.

Pedig ezektől, nem láttam

még, emberesedni senkit sem.

Gondoltál-e egy érlelő pillanatban,

arra, hogy azért mert neked nem,

fontos a sorszerűség, mennyien

fogják elvinni helyetted a balhét.

Amikor az emberek az életüket,

felépítenék, önmagukért, meg

a családjukért tennék. Hiába

keresik azt, ami róluk szólna,

azzal meg elszaladt a cica, azt a.

Igazán önmagad tiszta tükre,

akkor vagy, ha látod honnan jöttél.

Mit, miért hoztál, sorsfeladatként.

S ahhoz képest ahonnan jöttél és

mit hoztál, kivé, vagy, mivé, váltál.

Éled az életedet, ahogy éppen lehet, ah,

vagy ismerve a sorsodat, viszed a nehezet.

Hiszen pontosan tudod, úgy nem rakod rá,

a következő generációkra, felelősen élsz.

Pedig nem várják el, hogy beszámoljál,

nem kérdeznek rá, teljesítetted-e.

A belső kontrollod figyelmeztet,

emberesedj a nehézben is haladj.

Ha araszolhatsz csak, az is jó lesz,

nem várhatja el senki sem azt, hogy

mindenki helyett véghezvigyed, azt a.

Magadhoz képest tedd a dolgodat, nap

mint nap a saját ritmusodban maradva.

Úgy is, hogy megfelelsz, a túl szigorú,

a kitalálójuk által, nem megéltekben.

Nem tudom, mondta-e valaki, minta

vagy, mindenkinek, aki, az útját keresi.

Hát felelősen vállald, azt amire képes vagy.

Ha túl sokat adsz, elvárások jönnek, azon a

szinten, ahova beletettél, mindent előzőleg.

Magadnak és másoknak is ártasz, ha a túlzó,

belekerül a hétköznapjaidba, van sorsod neked is.

Beleírta a teremtő a tenyereidbe, ismerem mint a

tenyeremet, hallottad már biztosan. Hétköznapi

is lehetne, ha nincs más kapaszkodód, nézz rá.

Hátha megvigasztal, hogy átmeneti csak,

mindaz, ami most, mások szerint van.

Ha rájönnek az emberek, mennyi

mindent halogattak és lemaradtak.

Majd szedik a lábaikat, hogy utolérjenek és

önmagukat, jó minták legyenek a családjuknak.

Mindegy mit hiszel el, vagy mit nem, a sorsod,

odatesz, mindent mindig a saját idődben, hinnye.

Eldöntheted, mi, vagy ki fontos neked, aki már adott

bizonyságot, a jóról és szépről, folytatná mindazokat.

Sikerig menően, már megérdemelten, hozzáértően,

emberesedve, szélesebb látókörrel, hivatásból teszi.

Óvatosan a hirtelen jövő hatásokkal, nézz mögé, mit

látsz, mit érzel, a belső kontrollod, figyelmeztet majd.

Felelős vagy mindenki másért is, aki felett döntesz, ah.

Nekem van emberismeretem, nem kevés, neked van-e.

Mindenki a saját sorsának a kovácsa, egy idő után belátja.

Ha eltérne a sorsától nagyon, keresgélnie szükséges, hogy

majd, legalább a kezdeti lépésekig vissza is találjon, ah.

Lehet ismételni is, a fejlődés helyett, ha másokra is

meghatározóan hat, hát, legyen felelősségtudat.

Tisztelettel élj, el ne feledd, szeretetből vagy.

Ha bármilyen magasságokat is érsz el,

emberséges legyél és maradj is az.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy