Azt álmodtam,

hogy igen

nagy

magasságban,

ülök a felhő közepén

és nézegetek lefele,

átlátszóan

tükrösen,

tiszta volt ott

és szép minden.

Gyönyörű mindkét oldalról,

körbe és felfelé, szinte

érinthető az is

aminek a

létezéséről

sejtésem

sem volt

nekem,

igazgyöngy

füzéren ültem,

kényelmetlen.

Aranyosan

csillogott-villogott,

becsuktam a

szememet,

vakító volt és

én az

ezüstöt

szeretem.

Alul lent

sok-sok

apró

porszem

mozgott

járkált

le és fel.

Egy idő

után egyre

lassabban

mozogtak,

vontatott

lett a nyüzsgés,

meg-meg

akadtak,

lelassultak.

Tartottam tőle,

hogy bajuk lehet.

Így követtem a

szememmel

a mozgásukat,

egy darabig

néztem,

aztán

jól bele is

álmosodtam,

hála Isten

nem volt baj,

így magamat

jól kialudtam.

Másnap a fordítottját

álmodtam, aprócska

porszem voltam.

Láttam ott fent

valakit, akinél

lehetett a

kulcsa az én

 életemnek is.

Sokan voltunk

ott lent, némelyek

nagyon fáradtak, már

alig mozogtak, valahol

egy halk dobszót hallva

tán ritmusra, jártak körbe.

Elvonatkoztattam a dobtól,

ide is oda is szóltam, hogy

kimozdítsam az őket

elbűvölő dobszó

ritmusából,

haladva a

semmibe.

Természetes

mozdulatokra

késztettem őket, a

 szemük felfele néz,

én meg igyekszem,

úgy kommunikálni,

s éberen tartani őket,

ne menjenek még át.

Azt is láttatni próbálom,

beszélgetni jó dolog ám,

 szólaljanak ők is meg és

ne zárják össze a szájukat.

Nem jól mutatott a sok-sok

 ember ott, teljesen zártan.

Kommunikálni próbáltam,

kézzel-lábbal, vidámra

véve azt, ami nem az,

nem reagáltak sehogy.

Elnéztek mellettem és

átnéztek rajtam is.

Nem hagytam

annyiban, hozzá

vagyok szokva,

a megoldásokat

is bízott rám a

teremtő Isten.

Használjam én

azt amim van,

a gondolkodó

agyammal

kitaláltam,

hogyha nem

ismernek ők fel,

akkor elmondom,

hogy hol és mikor

találkoztunk már

egymással mi és

 mindannyian.

Megkérdeztem,

hogy vannak

azóta ők.

Nem is

reagáltak,

de hagyták,

mondjam csak.

Gondoltam, akkor

nem kísérletezek

tovább, hiszen

mindent

beleadva,

értük is

megtettem

annak idején.

Azóta, azokért

akik eljöttek ide,

amit csak tudtam.

Ha nem emlékeznek

már rá, hát továbblépek

akkor magamért teszek.

Még egy kísérlet,

hogy magammal

is el tudjak számolni,

hogy mindent megtettem.

Megszólalt valaki úgy maga

elé mondogatva, emlékszem

persze, hogy emlékszem,

hol van az már, nagyon

régen történt az,

nagyon régen.

Azóta  te sem

segítettél

már nekem.

Megértettem.

Nem akartam

a semmibe

beszélni,

így hát

elkezdtem

én felfele

nyújtani a

 kezeimet,

felváltva,

aztán meg

egyszerre.

Kérem, hahó,

kérem szépen,

én tudom,

hogy onnan

föntről átláthat

 mindent, ami

itt lent van,

itt vagyok,

itt, itt lent

a porban,

 kupacban.

Még nem

fejeztem be

 a sorsomat,

én, magának

meg csak egy

kézlegyintés

lenne tán.

Én meg, a

65. évemben

már megtettem

mindent érte, hogy

ne azt kelljen éreznem,

húzzam le a rolót, vegyem

tudomásul, hogy nem sikerült.

Persze az is lehet, ha én olyan

lennék, hogy a pénzszerzés is

annyira érdekelt volna, mint

az emberek mosolygós szeme,

valószínűleg, én nem ilyen módon

intézném, mert ez a Hazám nekem.

Emberiesként nem mindegy, hogy

ki mitől szenved, ne szenvedjen,

egy sem, hisz mindent megtett

azért, neki is jó élete legyen.

Tudja sokadik gyermekként,

sokszor kellett újra, meg

újra kezdenem, mások

akik nem értették,

hogy mit miért, de

   biza tettek ellenem.

Megbeszélni meg

nem is hagyták, így

okoztak igen sokat,

komoly hátrányokat.

Másról sem szólt az

életem, mint korrigálni

helyrehozni, bepótolni,

újratervezni, megint

és újra megoldani,

mert voltak akik

azt gondolták

megtehetik.

A sorsomat

átrendezik,

már a fékek

is kikoptak,

olyan régóta

van ez már így.

Nem volt kihez

fordulnom sem,

hiszen már le is

tudtak végleg.

Anélkül, hogy

tudnák, mit is

tartanék jónak,

vagy rossznak,

hiszen talán

 életemben

sem láttam

őket sohasem.

Én addig még csak,

 de tudtam róluk, hol és

hogyan munkálkodnak,

Le is írtam oda arról, amit

a saját szemeimmel láttam,

évek óta, hogy kommunikálnak

a Julamami fórumon engem le.

Ott négy napra csend is lett, azóta

nem tudom, maguknak csinálták azt,

de ugyanez bárkivel megtörténhet.

Ha lefele is nézne meg is látna,

én vagyok az a porban,

aki nyújtogatja a kezeit

felváltva, hátha akkor

talán jobban látja.

Viszont egyben

bocsánatot is

kérek, hiszen

a tegnapi

álmomban,

meg ott ültem,

fent a minden

tetején.

S onnan

valóban,

és tényleg

nem látszik

más, mint a

sok önmagukat

mozgásban tartó,

tán ringásnak is

hathat úgy  az,

porszemek

halmai csak.

Viszont az is

egészen jól hat,

ha onnan nézik,

úgy hallják, egy

kis dobzenére

mozognak,

tán még, ha

az ember

elég felületes

szépnek is hat.

Vigasztaló

viszont az,

hogy már

egyre

többen

nyújtogatják

felfele a kezüket,

s én rájöttem, hogy

rendben van minden.

Hiszen emberiesnek,

segítőnek születtem,

egyedül magamért,

úgysem lennék

képes tenni,

megint vannak a

miértek és teszem

azt amit éppen lehet.

Ha láttok oldalra néző

szemeket, hát ők azok,

akik miközben, úgy

tűnik, csak magukra

figyelnek, de másokért is

tesznek, ilyennek születtek.

Tanulj meg időben adni, ha adtál

elfogadni, hogy ne kelljen, ha

akarod ha nem, kapnod.

S a kettő közül ne is

lehessen választanod.

Szeretettel várlak benneteket,

az Általános műveltséget növelő

Tenyérolvasó., oktatásomra.

Európában, Magyarországon,

Pakson a HergálHázban,

vagy online, ha bárhol

is éltek a Világban.

Lehet másokat utánozni,

meg mások után menni,

egy idő után észlelve,

nem maradt semmi.

A tehetségből se,

a karakterből sem.

Ismerem a tenyerem,

elmondhatod-e ezt.

Önismeret, tartás,

emberi méltóság,

mihez képest, hol

tartasz az életedben.

Mit hoztál önmagad,

a te generációs feladatod

szerint, teljesíted-e a sorsod.

Jól figyelsz-e magadra, észre

veszed-e, mikor mit tehetnél

önmagadért. A családod

emberséges tartásának,

a megtartásáért.

Összehordhatsz

hegyeket,

vehetsz,

kincseket.

Ha nincs ott,

ahol időzől épp,

tisztelet, neked

fontos, időben

tegyél oda bele.

Ne az jusson

eszed,  hogy

miért pont

megint te.

Magadért

is tettél, ha

rájöttél, nem

lehet minőségi,

a hivatásodban

az elvégzetted se.

Tiszteletlen, üresen,

se nem ad, se nem kap.

Pocsékba menő energia az.

Amikor észleled, hogy csak

elbeszélnek az emberek ott

egymás mellett, nem mond,

senki semmit.

Beszélnek,

majd elfogy a

 szó, gondolják

az meg arra való.

Nincsenek miértek,

se, hogyanok, semmi,

de jól megtanultak, ah, a

semmiről hosszan szólni.

Közben megy az idő, az

Isten meg teszi a dolgát.

Ha elérted a saját életed

rezgését,  jól otthon vagy

abban, amiről gondolni

sem merted, átélheted.

Minden helyzetbe bele

lehet úgy helyezkedni,

ne sérüljön meg senki,

de kapjon szépet és jót

önmagának megfelelően.

Minden olyan jelenlévő, aki

tart már ott a fejlődésében,

megerősíti az élethelyzete.

A következő fontosra már

felkészültebb, átlátja, ki is

hallja, megérzi, van Isten.

Vezetni született ember

vagy, ha tudod azt, amit

a legtöbb ember, nem

is hiszi el, létezik az.

A saját életrezgésed,

ahol otthon vagy, nem

a mások rezgésében

végzed az alkotásodat.

Vannak akik vezetnek

akkor is, ha a székekben

nem hosszasan, sem véglegesen

üldögélnek, mert a székek közben

gyakran már elhasználódtak.

Visszarezegtetik, az előttük

benne sokat időzők sajátját.

Tán át kellene gondolni azt, a

 tárgyakhoz való ragaszkodás,

milyen belső hiányokat próbál

pótolni, akkor éppen ott még az.

Eltávolodva az emberektől általa,

ha már akkora a megszerzett kupac.

Önmagának generálja azt, ha nem veszi

észre időben, a változás amire vár, benne

menne végbe, ha felfogná azt időben végre.

Felépíthet óriás épületeket, mászhat csúcsokra,

összehordhat förgeteges többleteket, ha tisztelet

benne nincsen, szeretet nélkül üresedő ember lesz.

Eléri amit képes, megszerzi ami azt hiszi szükséges,

félrerakat, eltakaríttat, nem piszkolja a kezét se vele.

Piszkolódik viszont lelkileg, szívben, nem gondolná.

S egyre jobban érzi, a motiváció, a boldogulás érzése,

elmúlt belőle, attól fogva már csak él éppen oda bele.

Ugyanott tart, mint amikor elkezdte, viszont látványos

lett, takargatni már nem tudja, minél többeknek ártott,

hogy neki még jobb legyen, annál inkább kilátszik már az.

Egyedül marad az érzéseivel, megosztani már nem tudja,

senkivel, már irigyei lettek azáltal, hogy csak megszerzett.

Nem tudott az belül erőt se adni neki, nem erősített fel oda,

ahova a szerzett javai kitolták, kirakatba került, pedig pont

azt nem akarta, van az Isten gyakran hallotta, nem gondolta.

Róla, neki szólna, jó időben jó helyen, már a sorsát élhetné,

ha a saját életritmusát felismerte volna, tisztelhető lehetne.

Mert az a kulcsa az egész életnek, tisztelet és szeretet, legyen

otthon bőven, hogy vihessenek belőle mindannyian kimenőben.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 El ne térjél te sem a saját utadtól, se a sorsodtól,

mert utána, hány ember csak céltalanul kóborol.

Élni a megelőzés lehetőségével a megelőzésben

tanulni azt, mi előzhető éppen most még meg.

A múlt biza elmúlt, figyeljél a mára, a most

feltöltő pillanatára, a holnap a küszöbön

úgyis, a sorsoddal, megvár majd.

Imával ébred az Embernek lánya,

hogy a Világot szebben lássa.

Mások meditálva indulnak.

Különböző rálátással,

beleérzéssel,

 kihallással,

születtünk.

S ami nem

velünk

született,

azt megtanulni,

azért lehetne nekünk.

Vannak akik nem úgy

haladnak, a többiek

szerinti ritmusban,

se az elvárásoknak

nem megfelelően.

Ők tehetségeknek

születtek, nem is

fognak, beállni,

a nemlétező sorba,

de alkalmazkodni azt

tudnak, intelligensek.

Letudják őket, be se

engedik őket, pedig

ők jó minták lehetnek.

Tudod-e, ide senki sem

 született fölöslegesen.

Aki ezt még átlátni sem

tudja, sokat kellene tanulnia,

mert megtanulhatóak ezek.

Ismerem mint a tenyeremet.

Aki önmagát már ismerheti,

az a többieket is tiszteli,

a kilátásait is növelheti.

Vannak akik nem is látnak

át helyzeteket, így mások

szerint mennek, a vezetőik

 is és meg is vezethetik őket.

A csőlátásból már kilátnak, ha

már megismerik ők is a tenyereiket.

Gondolkodónak, színesen, szívesnek

és lelkesnek teremtette meg, a

  mi egész Világunkat az Isten.

Mindenki tehetett bele

valamit, ami szép

és jó, a többinek

is használható.

Megszenvedi,

ki is kínlódja, ki

 is van téve ő is, a

 kifinomultabbja

néhányuknak.

Akik fejlődni se,

de egyáltalán,

megérteni sem

akarják mindezt.

Sikerélményeket, a

saját szintjükön, ők,

csak keveset élhetnek,

lentebb megrekednek.

Ha megrekesztik őket,

ellehetetlenednek,

hamar el is mennek.

Így a tehetségeknek, a

 motiváló, lelkes, szíves,

énjükben erőseknek,

nehezen élhetőek. A

 sablonos helyzetek, a

 racionális ismeretlen

számukra. Tanulják,

vagy másoknak

vannak ők ott,

is kiszolgáltatva.

Szükséges lenne,

a vezetőknek ezeket,

már, sajátjukként tudni,

számukra is érthetően jót adni.

Mind a két oldalunkat megismerni,

s nem csak, egy ügyben jól járni.

Ismerem mint a tenyeremet,

minden kulcs ott van ehhez.

Hiszen két oldalunk van,

ha az egyiknek már

teljesítettük, hát

jöhet a másik is.

A talpunk alatti

talajt megismerni.

Mindenkinél különbnek tudják magukat,

ha túl magasra kerültek, önmagukhoz képest.

Ritkán láthatóak, az alázat gyakorlása közben,

ha a túlzásokba estek, adni se tanulnak meg.

Pedig egészségesen működőképes is lehetne,

 ha egymás, tehetségére, világára rálátnának,

megismerhetnék és tisztelni is tudnák,

 a tehetségükben többleteseket.

Vannak, akik a saját életük

eléggé széles skálája által,

kerülnek abba a nagyságba.

Azért tán nekik, eszükbe

sem jut, ott, abban

a magasságban.

Ah, hiányokat

is szenvednek,

sokan mások, a

 fentjük helyett

ott a lentekben.

Megtettek ők

is mindent ám

azért, hogy az

őket követők ne,

a következőik se,

kerüljenek be és

fölöslegesen, az

ismétlésekbe.

Vannak azok,

akik a készet,

szívesen látnák

a sajátjuknak.

Azt érzik meg

is járna nekik az,

s eszükbe sem jut,

 hogy önmaguknak

kellene mindent

végig is vinniük.

Abban is, amire

 ők ácsingóznak,

de érte még, nem

tettek semmit.

Igyekszik az

Ember lánya,

tudja mit és

miért tesz,

tapasztalt

is lett már.

Összefügg

minden és

mindennel,

azt is tudja.

Azt is, hogy

a csoda ott

van minden

emberben.

Egyszer csak

látja, hol volt,

hol már nincsen,

ugyan mi módon is

került, az álma lapátra.

Mit is nyújthat neked, az

Általános műveltséget

növelő Tenyérolvasó.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

 Házból.

Kitágul a tér,

megváltozik,

kibővül egy

csomó addig

ismeretlenre

a látásmódod.

Láthatsz olyat is,

amit addig észre

te sem vehettél.

Megérted te is,

azt, most, amit

fenntartással

nézegettél,

kerülgettél.

Elmúlik a

félelmed,

ha tudod

mit miért

látsz meg.

Meglátod

a hétköznapi

csodád, kitágul

számodra a Világ.

Éljél boldogan, annak

függvényében te is, hogy

miből, mennyit teremtettél.

Ha siettél, felhalmoztál,

úgy aztán az

értelmes és

tartalmas is

megváltozott.

Belőled a fék is

ah, tán rég kikopott.

Ha még időben nem

tudsz leállni vele, ej

 de nehezen veszed

 tudomásul majd.

Amit másoknak

 megteremtettél,

 úgy és azzal együtt

kell majd te is éljél.

Legyél hasznára

a Világnak és

önmagadnak,

s a többieknek.

Tiszteletem a már

útján járó embereknek.

Igyekezzél jó emberré lenni,

hiszen mi mind úgy születtünk ám.

S ami által eltértek, oly sokan, azzal

visszarendezhetők az útjukra újra.

Jó szerencsét minden jóakaratúnak,

kapjon meg mindent amit szeretne,

úgy, ahogy az neki a legjobb lenne.

Nem ártok, sem, nem bántok,

magamra is jól vigyázok.

Szeretettel. Julamami

Adj teret a mának, éljed meg,

a holnap, a küszöbön még várhat.

Ne láttasd a mondvacsinált szépet,

mondjad meg, legyél őszinte,

húzzák be a féket.

Láttad-e már

kívülről

magadat,

tiszteletlenül,

natúr őszintén.

Tartottak-e már,

őszinte tükröt

a kihordók.

Láttukra,

a kutyák,

néha

vicsorgók,

máskor

vigyorgók.

Muszáj, ha

őszinte a száj,

nem keneget a háj,

nem dagad a máj.

Tudod-e amikor a

testedet edzed, a

 lelkednek is, járna.

Ne késs el, ha lehet,

minden nap tedd meg.

Szép kidolgozott külső,

sanyargó, törpülő belső,

ugyan, milyen, együtt a kettő.

Permetező felhő, a végszó is eljő,

emelni szükséges, a szintedet, hogy

az általad vélt jóban, ah, el ne tévedj.

Vezetni szeretnéd, az alacsonyabban

lévő szinteket, közben megvezetnek,

ha megfelelve, azonosulni igyekszel.

A valóság, az örömet hordozó, átmegy,

 az agyadnak a tápláléka, a napi sikered.

Keresd meg, a saját lehetőségeidet, ne

várjál rá, hogy más teremti meg neked.

Az emberek, különböző tehetségeket

hoztak, a vezetők, már úgy születnek,

bennük, ahhoz, megvan minden, azt a.

Alázat nélkül, nem életszerű semmi se.

Mutass, az emberségeden keresztül,

tükröt, a lehetőségeikre váróknak.

Mond el, velük, nem, számoltál,

a szépben, sem a jóban, hinnye.

Ne várjanak valamire, ami nincs.

Tudják megélni, a sorsukat is, ne a,

 nem tervezhető, álmaikra várjanak.

Van aki, a születésétől fogva tudja,

vannak, akiknek, tanulnia,

érnie, szükséges ahhoz.

Amíg megértővé lesznek,

felelős mindenki, mindenért,

amihez, ésszel már felért, hinnye.

Legyen mindenkinek kellemes ez a nap.

El ne felejtsd, tiszteletet adjál, hogy egyszer majd, azt kapjál.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Ha nem megfelelően vigyázol,

az intelligensekre, meglátod,

minden szürkére lesz festve.

Jó nagy katyvasz lesz belőle.

Tehetségesekre lesz szükség,

hogy szép és élhető is legyen.

Vagy, önmagadat nézheted,

remélhetőleg elégedetten.

Érezd meg, a talpad alatt a

talajt, becsüld meg a Hazádat.

Tapasztalva tanultam meg, a

„Hazaszeretet” érzését, sokan

még nem merik kimondani se,

pedig a szónak erős a rezgése.

Édes Hazánk Csodaszép, el

ne menjél, hiszen amit ide,

beleteremtettünk, szépet,

jót, nekünk meg sem jöttél.

Meglátni a hétköznapi

csodát, a emberiesek,

életszerűre vágynak és

megteszik, amit lehet.

Azt mondod nem lehet,

azt mondom, de igen,

azt mondod vége,

én azt mondom,

most kezdődik el.

Nem látod tovább,

mint amihez szoktál,

te nem veszel nagyobb

levegőt a megszokottnál.

Akkor sem, ha már tudnál,

ugyanazt a kört futod meg,

amihez már hozzászoktál.

Nem mered elhinni, hogy

jobbat is megszokhatnál.

Azt hiszed, amit láttatnak,

nem tudod mennyi minden

ott maradt még benned, mi

is a következő lehetőséged.

Van amikor késztetés nélkül

nehéz elhinned, van benned

még teljesítés, rendesen.

Mihez képest méred,

vagy kihez nézed.

Van-e neked,

önismereted,

emberismereted.

Átlátod-e magadat,

jól a saját tükrödben,

nézed-e magadat az

emberek tükrében.

Tudsz-e már érvelni,

úgy, hogy felvállald,

a hozzáértésedet,

vagy, megfelelsz.

Akkor is, amikor

senki sem várja

el azt tetőled.

Ha magadat

sem ismered,

kihez képest,

várod a párod,

s miben feleljen

meg ő, csak neked.

Ha önmagának felel

meg, akkor neked nem,

ha neked akar megfelelni,

a saját életét nem éli meg.

Ki mit hozott a sorsának,

mit meg generációsan, az

a belső késztetése, csak

nem jöhettek elő azzal.

Az emberek, nincsenek

hozzászokva,  jelezzék,

hogy az nekik  nem jó.

Feltételezik, majd

észreveszik azt,

akiknek tényleg

tudnia lehetne, az

róluk kellene szóljon.

Kimondom egy ideje,

amit a másik nem vesz

észre, hogy jó legyen a

döntése, tudnia kellene.

Megelőzésként teszem.

Mikor mondtad ki, az első

nemet, ki merted-e mondani.

Aggódtál-e közben, hogyan

tudod megfogalmazni,

ne ártsál, ne bántsad.

Magadra is vigyázzál.

Tapasztalok rendesen,

ide teszi az élet nekem,

már nem sorszerűen.

Mégis élek benne,

mintha az enyém,

az életem lenne.

Persze így igaz,

akkor a tiéd az a

 feladat, ha más,

még nem látja át.

Nincs kire, hát nem

ruházhatod azt se át,

nem hallja ki, nem érzi.

A gondolkodó agya már

várja, dönteni szeretne,

éhes a saját napi sikerre.

Igaziként akkor éli meg,

ha valóban tiszta siker.

Lehet becsapni magát,

azzal, hogy az is elég.

Ami van, de közben,

már látja, a következő

feladatát, haladna tovább.

Ne gátolj senkit a saját útján.

Add meg a szabad utat a sikere

felé, mert ugyanazt éled majd meg,

ha tudnál, de mégsem cselekszel.

Elköltözni onnan ahol születtél,

akkor szükséges, ha már mind,

amit odaterveztél megtörtént.

Amikor elkezdik lebontani azt,

amit tisztán megteremthettél,

azt jelenti, szólni senki sem mer.

Olyan szintű lett, az őszintétlen,

amerre jár, leépül valami éppen.

Sikeres lehetne, minden ember,

azon a helyen, ahova ő született.

Ha gátolják a sikerében, velük is

megtörténik majd az ő idejükben.

Ha nem teszel bele, akkor miért

és hogyan vehetnél, ki belőle.

Az nem lehet a tied, nincsen

benne a te saját életrezgésed.

Se nem segíthet a haladásban,

mások megrekesztő energiája

lehet az számodra, valamiben.

Adni születtünk mindannyian,

amikor erős a késztetés belül,

amikor a túlzóan sok, feszül.

S még mindig kapni akarnál,

gondolkodjál, mielőtt a saját

hibás döntésedbe belefutnál.

Amit teszel mások ellen, ott

lesz holnap veled szemben.

A körforgás nem áll meg,

az Isten malmai őrölnek.

Segíts magadon, az amit

oktatok, nevelek, írás ez.

Jószerencsét emberiesek.

Tisztelettel élni könnyebb.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szeretettel.

Ne másolj ki belőle, ne írd át, se ne írd tovább.

Hallgass bele a videóimba, az életről mondom a gondolatom.

Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért, hozzáadott névvel, a prevenciós végzettségemet tükrözve.  Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen.

Szeretettel. Julamami

Ah, mindenáron, hét határon,

nagy batárról álmodozva, ha,

át se látod, ki sem hallod már.

 A határaidat nem érzékeled,

a  gondolkodó agyad,

nem tud dönteni.

Átbillentél,

onnan nézed,

leragadtál.

Csőlátásban

élve, hinnye,

lehet azt hinni,

más nem láthatja át.

Ah, túlhaladt már, a

 „gyors pörgésű”,

valóságos Világ.

Tanulj meg élni,

„most”, a

fogalmát,

3-9 hónap,

távolságnak

látom, azt a.

Ismerd meg,

a saját sorsodat és

ne, másokat, hibáztassál.

Érvelj, ne vitatkozzál, hinnye.

Megelőzés, alkalmazkodás, a

 „mindenáron”, túl szélesben,

átlátni, térlátással sem lehet.

Alázat nélkül, az sem megy.

Mindannyian, apró, fontos,

porszemek vagyunk, nem

különb és nem fontosabb,

senki sorsa, a többinél.

Ha, nem tanulsz meg,

alkalmazkodni, ah,

a saját sorsod,

 kiteljesedése

helyett, jöhet, a

 kiüresedés, hinnye.

Úgy már nem hatsz,

amikor azt hiszed,

minden rendben van,

már le is maradtál.

A sorsod mutatja,

mikor vagy révben.

Nézz szét, látod,

minden, kihat,

mindenre és

minden

érintettre, ah.

Tisztelettel élj,

 körforgásban

maradva, lépkedj.

Tanulj, hogy fejlődj,

nézd meg, a másik

oldaláról is, azokat.

Van-e dolgod, most,

összefüggésében, látod-e,

anélkül és mindenáron, az út,

nem ér véget, mások döntenek.

Hiszen, megérintődtek közben.

Minden, mindenre és minden,

az abban érintettre hat, íme,

 egy reggeli „bocsánat”.

Magyarországról,

Paks, Vadász u.59.

a HergálHázból,

szeretettel, Julamami

Egy Haza ez csak egy,

mindannyiunké aki ide,

szépet és jót teremtett, s

 ismeri a Hazaszeretetet.

Miről beszél, nem így él.

Amikor valakinek érzi

magát, semmi mást

nem lát, egyedül

csak önmagát.

 Ő hanyadik

generáció,

melyik tagja,

 aki oda született,

mi vetülhet rá, amit

ő nem csinálhat meg

így szenved attól már,

a családján belül is, más is,

mert meg lehetett volna azt,

tennie az érintetteknek, régen.

Se tolerancia se emberies.

Így ő sem tudja mi az,

így nem törlesztheti,

a hozott feladatát sem.

Ismerem mint a tenyerem.

A következőnek gondot okoz,

hiszen ahhoz az nem megalapozott.

Miért nem fontosabbak a gyermekek,

miért nem tisztelik az öregjeiket se,

akiket lenne miért tiszteljenek és

 egyáltalán magát az embert.

Tisztelet, becsület, tudás,

ha szabadna, ha lehetne.

Hát nincs ott egy sem, aki

mindezt tudja vagy hiányolja.

Mi történt veletek emberek.

Miért ne változhatna divattá,

 tanulj meg segíteni magadon.

Ismerem mint a tenyerem.

Nem ákombákom,

a látom,

érzem,

jelzem,

ha tudom,

hogy van is

vele dolgom,

nem halogatom,

azt is megoldom.

Mondani,

beszélni,

 üresen,

tartalom

nélkül,

nincsenek

miértek, na

meg minek.

Amit addig

megéltek,

már nem

is fontosak,

lényegtelenek

lettek, a látszatos

az, ha komolyan

is veszed, huh,

mi lesz veled.

Az emberek

néha,

vagy

mások

gyakran,

csak a saját

hangjuk miatt

beszélnek.

Szeretik

hallgatva,

hallatni a

hangjukat

és nagyon meg

is vannak elégedve,

azzal amit hallanak.

Beszél, beszél, beszél,

nem mond semmit,

elvárja, hogy

figyeljenek rá

a magas rezgésűek

a legkiszolgáltatottabbak,

s ilyenkor a gyermekkorúak,

a tapasztalásra vágyó fiatalok.

A jól neveltek, intelligensek,

azt hiszik, hogy kötelező

úgy végighallgatni, hogy

azt szükséges értelmezni is.

Tőlem néhányan már tapasztalták,

hogy válaszolok, mielőtt kérdeznének.

Vagy bocsánatot kérve közbe is iktatok,

egy mondatot, ami hozza a fordulatot.

Mert beleragadna a mondandójába,

ami azt sugallja, ő megelégedett,

neked kell felé teljesítened és

az ő elvárásainak megfelelően,

hiszen változtatni nem szeretne.

Az idődet viszi, a sajátját múlatja.

Amikor a megoldást eszközlöm oda

teszem alázattal, ő úgy el is fogadja.

Mintha szívességet tenne azzal is

érzékelteti, majd idejében megérti,

mennyire nehéz volt kommunikálni.

Nincs alapja, nem lesz tartós akkor,

ha valakinek a tudása azt meg nem

alapozza, azt mondja, folytatja ám

a szövegemet, nem kérdezte viszi.

Amit feltaláltam az enyém, belőlem

is eredt, sok tapasztalással lett meg,

nem elég az, ha kapja hozzá azt, ami

nekem soha nem lehet meg. Tudását

is nélkülözi az, amit kikerekít belőle,

az a másé, az övé soha nem is lehet.

Kiérzik belőle az összeollózás, több

embernek a tudásának lehalászása,

egy mutatós katyvasszá formálása.

Van az a pillanat, amikor ébresztő

van mindenkinek, ha nem kérdezi,

nem kontrollálja a hatását se annak,

bizony erősen hézagos marad, nem

illik össze, csak a fejében legfeljebb.

Nem neveletlenségből higgyétek el,

hiszen néhány szó is elég, a tartalma,

lényege, a válasz, ott rejlik benne.

A belső hangodról ne feledkezz

meg ember, ha jól figyelsz,

 te is mielőtt még

kérdeznének téged,

már a tekinteteddel

megfeleled, hogy

ne kelljen

annak is,

már megint

megfelelned.

Nagyon nagyok

a különbségek,

 félre is állsz,

mert látod,

ő nem fog,

simán el

is sodor,

bekebelez.

Én ilyenkor

adom a jelet,

ha érzi megáll,

ha nem, megyek.

Ha kérdésed

lenne a

miért,

hát

azért,

 mert

ott nem

figyeltél.

Na mi a

különbség

ki elhiszi,

ki meg

el is viszi.

Ő aszerint

én eszerint

élek, nem

irigylésre

méltó

egy

élet

lett

ez sem.

Pedig már

beteljesedett,

csak azoknál

nem akiknél,

a teljesített

emberek

kulcsa van.

Egyesével

születtünk,

magunk

szerint

élünk.

Sírunk,

nevetünk,

remélünk,

önmagunk

szerint van

rajtunk a

fékünk.

Mikor,

hogy

hol élünk

többlettel,

vagy éppen

hiányokkal

élhetünk.

A lábunk

ugyanazt a

 földet éri,

talán az

Istent is

elhiszi,

vagy

tán féli.

Miért kell,

ekkora

óriási,

látványra is

megalázóan nagy

különbségeknek

 mindenben ott lenni.

Van aki belül gazdag,

van aki a szerzéstől,

ki kellene mondani,

fel kellene vállalni.

Úgy tud valaminek

az alapjául is lenni.

Miért ne lehetne

adok-kapok élni.

Nem szabadna ám,

a szeretettől félve

őszintén beszélni,

a fokozatosságot,

lehet tőlem tanulni.

Ne kelljen a jólétet

csak remélni,

ha nem tesz

érte értem,

de ha mindent

megtesz érte,

ugyan miért ne.

Amikor rájöttem,

hogyan függ össze a

generációs jelekkel

a jelen életünk,

hát jó nagy

levegőt

vettem,

hogy ahhoz a

 felismeréshez

elég is legyen.

Így most is bátorkodom

le is írni ide, feltaláltam az

emberek tenyerében lévőt.

Ismerem mint a tenyeremet,

szokták mondani, meg lehet,

 arra már emberileg éretten,

a (Tenyérolvasást) tanulni.

Tiszteletem.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.

A további tájékoztatást,

hétköznaponként és a

szombati napokon, 10.00

és 12.00 óra közötti időben.

a  +36302470589 és a

webtenyer@gmail.com,

által írásban és szóban.

Szeretettel. Julamami

Biztos, hogy ők a nagyok és nem mások,

mihez, kihez képest, vannak a sablonok,

ha  nem tudják, kikért vállalták felelősen.

Ha túlbillentik az elvárások a gyermekeket,

mielőtt még a sorsukat, kontrollálni képesek.

Tapasztalatlanul tudáshiányosan okoskodnak,

akikben, nincs, még, önkontroll sem, hinnye.

Honnan tudnák, ha nem láthatók, a valóban

kitűnők, csak az ügyeskedők láthatóak, ah.

Akiktől a valóságot, nem tanulhatják meg,

jól, elvannak, a hamisakat igaznak tudva,

nem haladtak, a könnyűben, lemaradtak.

Hiszen, nincsen, viszonyítási alapjuk sem.

A legjobb kontrollja mindenkinek a saját,

sorsának, generációs feladatának a tükre.

Ah, azután, ne kelljen, a lelkiismeretének,

a felerősödött jelzéseire, lefékeznie, ah.

Amit elért, már benne van, a tartásában,

nem vitathatja el tőle, senki sem, hinnye.

Nem a pénze teszi az embert, a tartása,

méltósága az, ami emberiesen megtartja.

Minél jobban kibillen a könnyűvel, annál

nagyobb, a szüksége, a túlzó pénzekre.

Kompenzálni igyekszik, a régi valóságos

helyett, magát hitelesíteni próbálkozik.

Az emberi méltóságunk, tartásunk, szerint,

megjárna, minden ide születettnek, hogy tudja,

miben lehetne, ő a legjobb, ismerve a tehetségét.

A saját Hazája, felvállalna, minden megszületettet,

mert itt fontos kiteljesednie, sikerélményt gyűjtenie.

Tartásosan menni, máshova, keresve a lehetőségeket,

vagy, a jó minőségű életnek, keresése miatt menne el.

Másból van, sikerélménye, neki, neki, neki, hinnye, a

mindennapos sikerek nélkül, gyors a kiüresedése.

Kinek az életritmusa szerint élnek az emberek,

kinek a tervei szerint, teljesítenek.

Ki osztja be, az idejét,

a fejlődésben

lévőknek.

Túlfeszítik-e,

túlteljesít-e,

ennivaló van-e,

elég tápláló-e.

az idő elég-e.

A ritmusukhoz

mérik-e vajon,

vagy, csak,  a

dobverőhöz.

 Hát, kihez,

vagy

mihez

képest,

éljünk mi így.

Vagy kinek, a tervei

szerint, esetleg, amúgy,

ugye, garantálják, hogy

nem üresednek ki,

még mielőtt felnőnének.

Kik, gondolják ki, hogy egy

embernek, mire van szüksége.

Ahhoz, hogy jól érezze magát, a

saját bőrében, ne azon, járjon, az

esze, hogy mások, miből élnek jobban.

Tanuljon meg törődni, a saját életével,

azon belül, amit irányíthat, hinnye,

legalább abban, érezze,

hogy boldogulhat.

Miért adná fel,

a beteljesedése

előtt, ah, ha boldog.

Nem egyformák ám,

se a lelkesedésben,

sem a szívességben,

a gondolkodásban,

miért lenne azonos.

Mindenki, másféle

tehetséget hozott,

másban ér révbe.

Nem fölösleges

az, hogy éppen,

ebben az országban

született. Mivel teljesít

jól önmagának és mi által,

tesz jót, generációsan a saját

családjának az ő megéléseivel.

Én egyszerűen, azt gondolom,

hogy a Haza, az mindenkire

gondol, aki, ide született.

Na, talán, nem annyira,

mint a saját gyermeke, de

 fontos kell legyen, hinnye.

Boldogulni tanuljon először

itthon, a saját életritmusa,

jelzi azt, amit sorsszerűen,

fontos most megtanulnia.

Miért rohanna, hiszen,

a saját, belső kontrollja,

jelzi, mikor van jó időben.

Fontos lenne felzárkóznia,

azoknak, akik eljutottak

oda, hogy a Hazánkban,

gondolkodhatnak helyettünk.

Hiszen, ha szerintünk, lenne az,

ahogy élni szeretnénk, biztosan,

sok minden, másképp működne.

Nem helyettünk, hanem értünk,

velünk, együtt, gondolkodnának.

Amit nem hoztak, megtanulnák,

a feladathoz felfejlődnének, hinnye.

Fontos lenne az emberek életminősége,

lelkesedhetnének, szívesen, megélnék.

Azokat a nehezebb szakaszokat, akkor

is, ha többszörös ismétlésben, már,

a többiekhez, akik egyszer sem, ah.

A miérteket ismerve, motivációt adna,

anélkül, ritmustalan, összevissza van.

Sokat tapasztaló, emberismerőként,

átélem, mások életszakaszait is, a

 gyermekek, jövője a legfontosabb.

Mert, minden gyakorló szülőnek,

fontos, hogy a gyermekei majd,

felnőttként, a saját Hazájukban,

természetesen boldoguljanak.

Abban vagyunk, motiváltak, ah,

 mások Hazája, az nem a mienk.

Néztem, mert akkor, gyakran,

közvetítettek, a döntéseikről,

  jövőnkről szóló, eseményekről.

Megszeppenve pottyant a könnyem,

 ritmusos volt az, mint egy szívverés,

oly, gyorsan, szavazták a jövőnket.

A nagydob, hangjához hasonlított az,

egy ritmusban, keletkeztek az irányok.

Nem hozzáértőként, az jutott eszembe, ah.

 ha minden, ennyire gyorsan változna, hinnye.

A régiek az újjal, nem kapcsolódhatnak össze.

Sem a gyermekek, sem, az életkoruk szerint,

már nem fiatalnak mondhatók, tudják-e azt, a

 ritmust tartani, amit, azok által, el is várnak.

A gyermekek, gyorsan lesznek felnőttek,

ah, mások meg, révbe se értek, elmennek.

Vajon, kinek, az életritmusa szerinti, hogy

ennyire, biztosak benne, hiteles-e, abban,

 tapasztaltan, hozzáértően, úgy is él-e, hinnye.

Vagy, beszél, mondja, amíg, szavakkal bírja a szája,

ah, van-e tartása, méltósága, ahhoz ahol mondhatja.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok,

se veled, sem ellened. Szolgáltatok, ha megtisztelnek,

megérkeznek, név és rang nélküliek, csak a tenyereik

fontosak, abból olvasom le mindazt, amit, láthatok.

Egyszerűen, a valóságot, sorsukat tükrözők azok.

Ah,  ki ne maradjon, most kérek bocsánatot.

Magyarországról, Pakson a Hergál

 Házból. Szeretettel. Julamami

Tiszteld a Hazádat, a múlt nagyjai előtt ha lehet,

hajtsd is meg a fejedet és méltósággal éljed azt,

amit megteremtettek, így már nem kell neked.

Alapod lehet egy minőségi élethez akkor, ha

a jót, nemcsak magadra gondolva éled meg.

Mindenkinek megvan mindenről egy saját

belső érzése, azt megtartja magának, nem

akarja ráerőltetni azokra se, akik nem azt

tartják a legfontosabbnak. Hiszen tudja

ők más hatások alatt nevelődhettek fel,

mást hoznak a génjeikben, az énjükben,

mások a generációs feladataid és nekik is.

Mindenki mást hoz, mint fontos feladatot,

ettől válna széppé és minőségében élhetővé.

Adj tiszteletet, hátha megkapod te ugyanazt,

ha mégsem, hát van neked ahhoz is alázatod.

Biz Isten, ha mind ugyanazt és ugyanolyan

módon hoznánk és élnénk meg, akkor tán

egyszerre landolnánk is le a földi létünkre.

Nem született ide sem senki fölöslegesnek,

honnan jöttél és hova tartasz, menet közben

fejlődhetsz, ha teszel eleget érte és nemcsak

elvárod másoktól, tegyék azt meg és érted is.

Néhány évig, ide is oda is, rakosgattam ezt,

s egyszerre csak megcsináltam,

teljesen más lett belőle, mint

amit én először gondoltam.

Mindent a maga idejében,

kinek mikor van ott az ideje

és lett érett már a sikerére.

Mit jelent a siker neked, s

 mennyivel más az másnak.

A felnőtteknek a sikeres

élet, azt jelenti többnyire

érettek arra, meg is marad.

A saját és generációs határaik

azok, amit az emberek nem is

ismernek még, de rohannak a

sikereikbe, s nem jó benne.

Van akinek az a fontos,

hogy a szülei,

elismerjék

felnőttnek

érettnek is

tartsák őt.

Ahhoz amit

ők sikernek

éreznek, de

nem csinálták

meg, a gyermek

csinálja meg azt is

helyettük, de nekik.

Ilyenkor büszkélkednek,

no lám, micsoda gyermek.

Teljesítette az ő vágyaikat és

nemcsak magára gondolva él.

Akkor jön a kánya, amikor ő

 felnőtté vált és irányítani is

 akarja, hisz azt ő teremtette.

S neki nem lett közben sajátja.

Mindannyian más feladatot hozunk,

lehet leutánozni azt is amit mások már

jól megcsináltak és még jobbról álmodni.

Tán a kudarcaikba meg belekeseredve élni,

de lehet hozzátenni, s amikor generációsan,

beérett már arra, nem életkor függvénye az,

vezeti azt a legmagasabb szinten, mert érti.

A generációs jeleket mindenki hordozza a

tenyereiben, a születése óta ott van.

Tudnának mit kezdjenek vele, ha

felismernék, nekik is van a

 feladatukban olyan.

Van akinek

a sikeres,

a külvilág

felé fontos.

S van aki

a belsőjének

késztetésére

igyekszik is,

sikeressé

válni.

A lelke, a szíve,

 a gondolkodó agya,

azt jelzik számára,

hogy fontos abban

a siker neki,

mert addig,

azt meg nem

csinálta senki.

S átlátja, hogy

ő az aki arra

képes és

jót tesz vele

önmagának, s

 a családjának

azzal, ha azt

a jó dolgot

a szeretteiért,

másnak nem ártva,

 senkit meg sem bántva

megteszi, sikerre viszi.

Felszabadul

benne egy

érzés, a

siker

érzése,

az nem

pótolható

mással,

mert arra

mindeninek

szüksége lenne.

Tudni kellene

dicsérve nevelni,

kimondani időben,

azt amire áhítozik

a másik, nem

fokozni

még

és

még, az ő

 teljesítményét.

Velem szemben

tanultam meg azt,

 alkalmaztam én is,

sikerem lett belőle.

Megtudtam állni azt

időben, mielőtt olyan

módon hajszolt volna

bele, apellálva arra,

hátha be is jönne.

Nem fogott meg,

a sok pénz esélye.

Most vagyok érett

arra, hogy a vártam,

a sikerem megjöjjön.

A tudás itt bennem, a

tartásom is rendben,

várom a nagy Világból a

 beérett lehetőségem.

Legyen másoknak is

tartása, méltósága,

abban amit ők hoztak,

akkor is, ha nem a sok

 pénzük által, hanem

a tehetségükből van.

Ha elérte azt, ami

hozzá képest siker,

hát dicsérd őt meg.

Akkor lesz alapja

a következő

lépéseihez,

biztosabban

halad, nem

kapkodva

teljesít.

Nem

más

lesz

a minta,

hanem

a belső

kontrollja.

Fontos lenne

azt mindenkinek

tudnia, hol is van,

az ő teljesítésének

az egészséges határa.

A „sikerült” jól meg is

lehetne mindenkinek

a szótárában,

ahelyett,

hogy

olyat

várna

el másoktól,

mint amire várt,

ő már ugyan képes,

de nem mindig volt az.

A fokozatosság a lényege,

önmagadra is figyelve élj.

Ha mindig csak te adsz,

akkor biza magadhoz

képest lemaradhatsz.

Tanulj meg időben kérni,

ne menj túl a határaidon.

Hasonló életritmust

elérő embereknek

lehet közös sikere,

de az már akkor,

ha volt önmaguk

fele sikerük

és van miből

beletenni

a közösbe.

Egyébként,

tartás nélkül

a kiüresedés

lehet a vége.

Ha az első

élménye

a sikerben

ha az közös

valakivel,

akkor azt

várja el

másoktól

is, hogy

ugyanazt

„rezegje” és

együtt vele.

Nincs meg még a

saját sikerérzete,

bizonytalanná

válhat, ha

nem akad

olyan, aki

kiegészítve őt is,

együttműködhetne vele.

Senki sem pótolható senkivel,

a siker sem pótolható mással,

éltető eleme a hétköznapoknak,

abból táplálkozik a lélek, a szív

és a gondolkodó agy.

Adj, ha már képes vagy,

egy jó szót legalább, hogy

ne rontsd el a másik napját.

Tanulj meg még időben adni,

hogy ne kelljen, ha kell, ha

 nem, neked is elfogadni.

Az összes sikert te nem

gyüjtheted be, mert az

a mások sikere lenne, s

hiányok keletkeznek

bennük, azok pedig

a negatív rezgéseik.

Minden átbillenhet,

benned ha arra kell

figyelned, hogy csak

te és mindig kiemelkedj.

Eltérve a természetestől,

a ki – ki lengések téged is

hiányossá tehetnek újra.

Belefáradhatsz, hiszen a

sikerednek nincs kialakult

útja se, fokozatossága sem.

Ha vezetésre vágysz, meg

kell tenned hozzá, abban

az utat, akkor tartást ad.

Jó vezető akkor vagy, ha

akik rád vannak bízva,

a vezetésed alatt boldogulnak,

a tehetségük által gyarapodnak.

Ha ezt még nem érted, hát bizony

magadat vezeted meg, ha azt hiszed

képes vagy arra is, amit nem hoztál

a születéseddel, s nem tanultál meg.

Átugrani, kihagyni generációs réseket,

nem állhat az össze, mert valahol majd,

mindig lesznek, akik még többet kérnek.

Ha bármilyen magasságokat is érhetsz el,

minden körülmények között te is maradj, a

 saját és generációs határaidon belül is ember.

A végeredmény akkor szép és jó, ha a nagyság,

a méltóság, a hatalmasság, nem ronthatja el azt,

aki arra már be van érve, kialakult a szerénysége.

Akkor, ha már érti nemcsak róla szól, s alázata is van

 ahhoz, hogy az Isten adta tehetségét is gyakorolhatja.

Szeretettel. Julamami

Felnőttnyi sorsot megélni, nem

látni át, nem hallani ki, érzés és

motiváció hiányosan, alkotni, ah.

 Még újabb, sablonokat gyártani,

az emberieseknek, hol a helye.

Mielőtt még emberesedhetne,

gépiesedni kénytelen, hinnye.

Összefüggésében látás nélkül,

gondolkodva tapasztalni, ah

azt meg, kipróbálta-e valaki.

Ha nincs meg a honnan hova,

ugyan, mi motiválja, hinnye.

Elvárás halmazokban élni.

Mielőtt kialakulhatna, az

egészséges önértékelésük,

csak megfelelni, megfelelni.

Vannak-e a szintjükön minták,

vagy legyen jó, az, ami, van,

nem élhetnek a választékkal.

Gyakran, oly kiüresedetten,

ráállnak a pocskondiázásukra,

nem úszhatja meg, senki, aki a

 tehetségével, sikeresebb náluk.

Ah, aki arra, az útra lépve él,

lesz önmaga, ellensége, ah.

Az emberiesek eltávolodnak,

még időben, a negatívja elől.

Erősen, megrekesztő erő az,

amikor tudják, ők is, mind,

sorra kerülnek a pocsékba.

Jól nézd meg, mit kívánsz,

mert te is abban fogsz élni.

Gyermeknyi, felnőttekként,

fogtuk a Dunából a sneciket.

Fűzfaág, gombostű, cérna,

ráfűzve az apró

halakat, a

fűzfavesszőre.

Sikerélményekkel,

volt tele a lelkünk.

Volt úgy, hogy

már megpucolva,

vittük haza, adta

magát hozzá,

táplált, a hűséges,

jóságos, Duna.

Ha a fiúk ügyesek

voltak, jól kiszámolták,

a nagy hullámokkal,

együtt ringatózhattak.

Az asszonyok mostak,

ruháikat segítette,

fehéríteni, a hű

folyónak, a

köves partja.

Ettünk

jókat,

mint,

a felnőttnyi

gyermekek, gyorsan

megsültek. Paprikás lisztbe,

fordítottuk, azokat bele.

Ha vizet árultunk

a vásárban,

a végén,

volt érte,

aprócska

gumibaba.

Figyelt ránk,

minden felnőtt,

mint a sajátjára.

Kiszolgáltuk,

természetesen

magunkat, azt a.

Éltünk azzal, amit

adott, a természet, az

 Isten adta, a termékeny vizet.

Valamiről valaki megfeledkezett,

ha nincs más, csak egyféle lehet.

Ugyan mi pótolja, a természetes

ízeket, mihez képest, dönthetik el,

 ízlene-e az. Amikor nem kóstolhatják

a természeteset, mi adja a hűséget,

a természethez, a Hazánkhoz, ah.

Az egészséges körforgásban rejlik,

az őserőnk, ha nincs meg, az emberi

természetes, mit és honnan merít, ah.

A tapasztalásnak a fokozatosságából,

tevődik össze, a belső kontrollunk.

Mihez képest lesz meg, a belső

tartás és méltóság, ha már

nagyon korán, be kell

látnia, neki nincs

ott semminek

sem jó ára.

Nem róla

szól az se.

A szívét

fájdítani,

minek

menne

el oda, ah.

Nem tesz az

jót, ha a lelkes,

szíves, gondolkodó,

belső jelzései, nem

fejlődhetnek fel.

Mi védi, mi óvja,

ha nincsen meg,

az egészséges

belső kontrollja, ah.

Nézz szét, látod milyen szép,

a lelkednek, tiszta, tükre, megvan-e.

Mindannyian azzal a felismeréssel,

születtünk ám ide. Hamar kikopna,

ha azt időben, meg nem kaphatja.

 A tapasztalás, természetes

lehetősége, a felnőtteknek is,

fontos, ki ne kopjon belőlük az,

amit hoztak, az Isten adta, tiszta.

A valóságnak, a viszonyítási alapja.

Az a jólét, amit nem ők teremtettek meg,

 ah, nem tisztelni őket, akik megteremtették,

nem ad tartást, méltóságot, el nem vehető.

Az emberiesből, fordítja őket kifele, ah.

Gondolom, ideje, bocsánatot kérnem.

Hát bocsánatot kérek, mindenkitől, akit

valamilyen módon, megérintett volna.

A szó, esetleg felidézne benne olyat,

ami számára, fontos emlékre utalhat.

Érvelj, győzz meg, legyőzni könnyű,

engem, nem harcolok, sem veled,

se ellened, gyakorlom az alázatom.

Itt lent a porban, nem láthatják azt,

azok az emberek, akik hozzáértően,

tudnának, együtt gondolkodni, ezáltal.

Amit feltaláltam, az kerüljön a köztudatba,

az arra igényesek, felmérhessék, miről is szól.

Ha tisztában vannak vele, az arra érett emberek,

 a sorsukat ismerők, nem tévednének el végleg.

Lám, egyszerűként, nagyszerűen, az élhetőben,

 mindent idejében, tán, nem sérülne senki sem.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 Amikor csak magadra gondolsz,

nem gondolsz arra, hogy feletted,

van még valami nálad fontosabb.

Mert mindenki fontos számára,

a teremtményeit jó életvitelhez

a sorsához tereli, ha az akit épp

érint, maga is a szintjén kezeli.

Nem különbözteti meg, ha épp

arra lenne kedve sem, mert érti

azt amit teremtett, nem másé az.

Adott az intelligenciából oda, ahol

az a legjobb helyen, jó mindenkinek.

Nem utánoz le, tisztán megteremti,

 szíves, lelkes, gondolkodók lesznek.

A fájdalom energiája nagyon erős,

megtalálja azt is, aki azt okozta, ha

tetszik, ha nem, lesz a saját sorsa.

Amit teszel mások ellen, holnap

ott van veled szemben, nincs mit

tenni, benne fogsz majd te is élni.

Összefügg minden mindennel és

hat egymásra, tetszik vagy nem.

Univerzális energiának mondod,

én kezdettől Istennek nevezem.

Amikor a sorsodban

már ott tartasz, a

 körülményeid a

legkedvezőbbek, az

  csak érted szólna már.

A megoldást ott, mégsem

leled, hát a sorsod átfordul,

s megoldja úgy, ahogy az

a legjobb lesz neked.

Ha a sorsodat

nem ismered, az

úgy is megtörténik,

akkor tán nehezebb.

Ah, hirtelen azt sem

tudod, mitévő legyél,

megjött a sorsodhoz

az eszed, örömhír az.

Amikor a sorsolvasása

közben azt, ott meglátom.

Felfogja amitől szenved,

változtatnia szükséges.

Megtaláltam, feltaláltam,

 összefüggésében oktatom.

Magyarországon születtem,

Paks, az én születési helyem.

Attól, hogy mások azt hiszik,

minden nekik teremtődött,

ezen a helyen, a Hazánk ez.

Úgy rezeg mint mi magunk.

Nem ártok, nem bántok,

magamra is jól vigyázok.

Ah, hát jól gondold meg

mit kívánsz, mert

ha az úgy adódik,

abban fogsz élni.

Azt fel kell dolgozni,

ha kinötted a feladatot, s

már a megérdemelt életedet,

szeretnéd még időben megélni.

A következő generációdnak,

valami jót és szépet átadni.

Valami igen furcsa, abban, ha

fordítva kénytelen az működni.

Visszafele jól képtelen teljesíteni,

a többiek sorsát, meg nem élheti.

Viszont közben a sajátját sem éli.

Sajnos nem tud boldogulni ő sem

addig, amíg azt fel nem fogja, s a

   sorsa már önmagához van igazítva.

Rá kellene jönnie, nem is az ő dolga,

ha mindenki a sajátját megcsinálja,

nem lenne itt se, becsapható senki.

Tartás, méltóság, emberiesen ezt,

mindenki hozza, a születésével,

ha nem terelik el, nevelődik ki.

Boldogulni a sorsában, megélni

 amit generációsan ő feladatként,

kapott, ha tudna arról, van neki is.

Nem hagyná meg az ő sarjának,

vétlenként is, a kínlódásokat.

Az élet, a sorsok körforgása ez.

Nem tartozom se ide, sem oda,

tartozom a bejelentkezőhöz,

akkor éppen pont, érte szólóan oda.

Egy Haza, csak egy, tisztelettel legyen,

mindenki, aki felfogja, hogy az a Hazája,

ahova született, ugyanúgy rezeg mint ő.

Amit ő maga is teremtett, a saját munkája

lett azáltal ami szépet és jót bele, hozzá tett.

Sorstalanná ne váljon senki, aki a Hazájáért,

úgy tett, hogy tudta, egy Haza van, csak egy.

Elbirtokolni nem lehet, ha csak elvett,

amikor megjön az esze, a sorsához,

tegye vissza, mert másoknak is,

szükségük van, a jó életminőségre.

Szép napot kívánok emberiesek, áldjon

meg az Isten, minden földi jóval bennünket.

Szeretettel.

Julamami

Minek nevezed, amikor az elméletedet,

igyekszel megvalósítani a

gyakorlatban.

Vagy a sokéves,

sokféle,

gyakorlati

tapasztalatodat,

fogalmazod meg.

Mert igazolja, naponta,

hogy megértik, azon a  szinten, sokan.

Ahol, magad tapasztaltad, annak a működéséből,

merítettél, jól megfogalmazottan, átmegy a mondatod.

A többi már az ő dolga, hogy majd, amikor körbeért, amit

megfogalmaztál, megtisztel és leolvasod a sorsát újra.

Vagy úgy dönt, s te látod, elég érett már arra, hogy

megtanulja, alkalmazni a tudást, az életében.

Beleillene, az általános műveltségbe, ah.

Nem másokra bízza, mert feltételezi,

ők jobban ismerik, a sorsát nála.

Tudás hiányosan, csak a

statisztikák béli,

kontroll

nélkülit,

elhinni,

az is valami.

Bebizonyítani,

a gyakorlatban,

tapasztaltak alapján,

az már, maga, az ő tudása.

Vedd komolyan a sorsodat.

Az élet is élni szeretne, meg

is oldja hamar, hisz élni akar.

Ha ez, neked kimaradt, fel

sem fogod, kérlek tanuljad.

Van aki tudja, van aki tanulja,

mindenki másban tehetséges.

Nem vitatkozik rajta, inkább

érvel, hiszen már pontosan tudja.

Működik a belső kontrollja, a lelkes, a

 szíves, a gondolkodó hármasa, a sorsa.

Amikor, valami már megkopott, hiányos,

akkor, fontos lenni, hogy pótolva legyen, ah.

Működőképesen, jól a hétköznapokhoz, a napi

életműködésben, szívesen, elfogadottan, illene.

Engedd el, a múltat, figyelj, az életed működésére,

tanulj meg a sorsod szerint élni, legalább nem ártani.

Tanuljad, hogy tudjad, a tudás hiánya mögött, sokáig már

meg nem bújhatsz, sokan átlátják, kihallják, megérzik azt.

Tisztelettel, gyújts egy gyertyát azokért, akik már elmentek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

Ne add fel,

ne tűnjél el,

másoknak a

késztetésére,

ne válj el, azt

is te magad

döntsed el.

A Hazádat

végleg ne

hagyjad el.

Ha a te sorsod,

hirtelen, mások

vásottságától

meg is rekedt.

A körforgás

attól még nem

áll meg, a megfelelő

pillanattól, beleillik

a siker rezgésébe és

újra megoldások jönnek.

Az emberies teszi a dolgát,

megcsinálja a saját sorsát és

figyel arra, hogy generációsan

beleférjen, a hozott feladatba.

Ne menjen túl rajta, mert a

következő generáció azon

tagja, aki érintett lehet,

nem találja a helyét se.

Hiszen mindent végig

vitt az elődje, amit csak

látott a környezetében.

Nem hagyott ki semmit,

mindenbe bele is nyúlt egy

kicsit, jól bebiztosította magát.

Azok által, látott, tudott minden

olyan üzleti lehetőségről, amivel

egyébként dolga se lett volna soha.

Túlságosan előreszaladt, mindenki

a környezetében őtőle lemaradt,

az általa felállított szűrőkön át,

minden újszerűkbe beleszállt.

Önmaga fölé helyezte magát.

Megállni már nem tudott,

az ő éhsége állandó volt.

Nem is látott már mást,

csak azt, ahol a pénzét

megsokszorozhatná.

Mindenből merített,

a kitűnőt is igyekezett

középszerűvé tenni, az

ő sajátos módszerével a

népszerűségét növelni.

Nem csinált magához

mérhető mérleget soha,

így nem tudta, úgy ment

a saját lehetőségei határán

át, mintha az nem is lett volna.

Mindenki lelkesnek, szívesnek,

gondolkodva döntésekre született.

Ha ezek nincsenek benne a napjaiban,

mint saját belső kontrollja, az életét már

nem ő irányítja. A sokféle üzletéhez sok

és erős energiákra van szüksége ahhoz,

hogy ne vezessék meg bennük sorban.

Mivel adni nem szeret, pedig mind adni

tudással születtünk meg, már akkor

kifordult. Amikor nem adott az ő

belső kontrolljára, nem fizette

ki azokat, akiknek járt volna.

Elkapta az érzés, neki mindent

lehet, még több pénz meg minek.

Már a barátai is csak üzleti barátok,

nem figyelt az igaziakra, ott maradtak

lent ők, a valóságot mutató porban.

Nem tudta legyőzni önmagát,

amikor nekik is lett volna,

lehetőségük ő általa.

Nem hallgatott a

belső hangjára,

inkább azokra,

akik csak szépet,

s a jót mutatták.

Amikor az ajtót,

szélesre kitárták

előtte, fontosnak

érezhette magát.

A sokatmondóan

jól bevált, az alkalmi

mosolyt ráigazították.

A helyzetnek megfelelően

a már nagyon elégedett arcukra.

Észre kellett volna vennie, már nem

tartozik a családjába, a pénzesedés őt

onnan kirángatta, a hasonlókkal időzött,

már csak, a túl sok irigy, energiája miatt.

Már csupán a megfelelésben maradva.

Ismerem mint a tenyerem, értőknek,

kölcsönös tisztelettel élni könnyebb.

Szeretettel.

Julamami

Te nagyban gondolkodsz,

én meg csak a kicsiben,

így láthattam meg azt,

hogy ugyanaz van

a nagyban is, ami

 mellett, mások

el is mennek,

mert őket nem

motiválja abban

semmi, amit ők a

saját életükbe bele

tudnának abból vinni.

Nem életkor függvénye

az sem, hogy mikor és ki

az aki arra érettebb és

annak a megoldására

született és időben.

Ne nyúlj emberhez,

ha ahhoz nem értesz, ah.

Tenyérrajzokkal születtünk,

nekünk is van tenyerünk,

hiába vagy tagadásban.

Inkább hiszel a meg se

fogható és jól kitaláltak

tengerében, mint a te

saját két tenyeredben,

ami nem téveszthető

össze, más senkiével.

Megtaláltam és feltaláltam

azt amit tudnia mindenkinek

jó lenne, mert kikoptak már,

a régi módszerek, nem illenek

rá a, 2016. év embereire se.

Jöhetne az is, aki a régiekkel

dolgozik és magához vehetné

ezt a napi szinten működőt.

Ne visszafelé menjünk,

előre mennünk is kellene.

Ismerem mint a tenyerem.

Van az Isten, ha elhiszed

ha még nem, majd te is

meglátod azt idejében.

Most a legintelligensebb

energiáról beszélek megint,

ami hol leint, hol meg fékez,

hogy ne menj túl magadon se

 és azt időben te is vedd észre.

A szép és a jó megjár minden

 embernek aki ide teremtette,

 megérdemli az Isten adta népe.

Ne rongáld az embereket, ha

 boldogulni se segíteni nem is

tudod, mert már kinőtt az

 aki generációsan is és a

többletét is hozhatta.

Leépíted magadat a

nagyfokú elvárásos

makacsságodban,

abból nem lesz se

szép, sem jó holnap.

Miért erőlködnének

az emberek, olyan

feladatokban, ami

nem számukra van

kitalálva, nem náluk

 van a megoldás kulcsa.

Kinek mi a feladata, ha

azt megoldotta, lépjen

tovább a következőre,

hogy haladjanak ővele,

azok is, akik hasonlóan

meg vannak ott rekedve.

Generációs feladatuk is van,

azokkal együtt viszik, motiválnák

őket abban is, ha akik eldöntik azt,

ahhoz is hozzáértőként érnének,

ők valóban vezetni születtek.

Nem tehetek mást sem,

mint ide leírom megint,

mert ahhoz is nálam van,

  már, annak a megfelelő kulcsa.

A megelőzésben vagyok otthon,

ahol ő maga is benne van abban

amiben éppen ő is jó lehetne.

Szaladhattok jobbra-balra

össze-vissza, ez a Haza, itt

születtem, itt tapasztaltam,

fejlődtem, teljesedtem bele,

a sokfelől jövő emberekkel.

Vannak akik, felkerültek

arra a szintre, ahol ők

még nem járhatnának,

akkor, ha ők is a sajátjuk

szerint boldogulnának.

Amikor én rájöttem,

hogy felfedeztem

valami nagyon

életszerűt az

embereknek a

tenyereiben,

igen boldog

voltam, hogy

így boldogulok,

 a tenyereiknek a

leolvasásával már.

Úgy is, hogy látom,

honnan indult el és

merre visz az élete, ő

 megtalálta-e a róla szóló

saját útját, megéli-e a sorsát.

Magzati szakaszában várták-e

vagy nem várták és pottyant ő,

akkor is ha nem akkor várták.

Van már alázatom ehhez is, a

 22. tapasztaló és oktató év.

Volt már megaláztatásom is

bőven, azt már nem kérem,

mert általa sokat fejlődtem.

Olyan segítsen oda és ahol

nagy szükség lenne erre a

tudásomra, aki azt is tudja,

nem beszélek fölöslegesen.

Vagy, ugyan miért is rajzolta

volna bele az Isten, nekünk a

 tenyerünkbe, mindezeket,

 csak a sajátunkat a mi

jeleinket

és miért

nem

ugyanolyan,

az a másokéval.

Talán tájékoztatásul

szánta mindannyiunknak,

hogy mihez képest a most

és hol is tartunk ahhoz.

Mit lehetne

törleszteni

azért, hogy a

minőségibb

életünket is

megéljük.

Tennék és

teszem

online is,

s ha érkeznek

és megtisztelnek is.

Gyakran a telefonom

 is megviccel, de

nem vicces ám, ha

 két időpontot mutat

 a bekapcsolása után.

Nem tudom mások,

hogy élik meg ezeket,

egy darabig türelmesen,

azután meg leírom ide,

lehet az elég is lesz.

Nem tudom hol van

a szinteken belül az

 én beszabályozóim,

de aki ezt eldönti,

annak előtte tán

ki kellene a saját

bőrén is próbálni.

Ha nem tiszteled

a másikat, azzal

nem tiszteled te,

önmagadat sem.

A tartás, emberi

méltóság fontos,

nekem igen, hiszen

magamat neveltem.

Sokat kínlódtam mire

rájöttem nem mindenki

ilyen, tán mindenki más.

Van a belső tartás, meg

a külső hatások sora is.

Mennyivel jobb lenne,

ha az emberek értenék,

a mit, hogyan és miért.

S nem hinnék el, hogy

vége, inkább lenne az,

megfordulnak és íme,

odakerültek az elejére.

A múlt, a tegnapi nap, a

 most, az változást hoz,

a holnap úgyis megvár,

ne kapkodj, ne siess már.

Visszaáll a belső harmónia

akkor is, ha nagyot változna,

ahhoz képest, ami látszatos.

Minden és mindenki rezeg,

a saját életritmusában és

működése által, ez van.

Ha nem fejlődsz a 2016.

évhez, akkor, lemaradsz.

Ha sokszor mondod és

ugyanazt, az nem segít,

legfeljebb betanulod,

pedig tanulhatnád is.

Mindenért meg kellett

tapasztalnom azt amit

éppen, nem adtak csak

úgy ajándékba nekem.

Sőt, mivel a szintjük

alattinak tartanak,

nem érzik magukra

kötelezőnek, azt amit

ők másoktól elvárnak.

Nem tartozom se ide, se

 oda, tartozom mindenhova.

Különbözőek vagyunk mi

mindannyian, ha csak azt

látod meg, amit magad

körül látsz, az csőlátás.

Azon kívül még van,

a mások számára is,

de másképp is látható

Világ. Értem én, hogy

ha sok volt az is ami

kimaradt az életből

tapasztalás szintjén,

akkor nem türelmes,

hanem mindent akar

hirtelen, mert azt hiszi

lemarad valamiről közben.

Az emberek inkább hiszik el,

a ködöset, a közteset, azt ami

nem látszik hétköznapinak,

hátha akkor a csodával is

találkozhatnak.

Pedig a csoda, az

ott van mindenkinek

az életében, pont az

a csoda, hogy úgy éli

meg az életét, hogy

legalább nem árt, de

azzal magára is vigyáz.

A legalapvetőbb az lenne,

ha megtanulhatnák leolvasni

a saját tenyereiket az emberek.

Csak azt ami ott van benne, nem is

tenni hozzá és nem venni el belőle se.

A saját lelkes szintjükre kerülnek vele.

Nem lennének kétségbeesve akkor

se, amikor az látszik, hogy nem ők

győztek valamiben, mert van még

az Isten, aki vigyáz arra, hogy ne

legyen másképp, mint amit el

is bírnak az emberek közben.

Ha nagyon földhöz ragadtan

él valaki, nem számít semmi

más neki, mint amit meg tud

számolni. Akkor bizony lehet,

mostanában sok minden meg

fog az eddigiekhez képest is

és miden kiszámíthatóhoz is

változni. Úgy, hogy nem lehet a

 megszokott módon magyarázni,

minden eddig biztosnak hittől el

 térhetnek mindazok.

Tán meg

lehetne

a 2016.

évnek, a most

megfelelővel

is tanulni élni.

Nézz magadban

szét, látod milyen

szép a lelked tiszta

tükre, ne bújjál be

a mások bőrébe,

mert az is lehet,

hogy nem is tudsz

kibújni aztán belőle.

Vagy viszed azt is el

magaddal, amit nem

szerettél volna, nem

szólhatsz másra, te

magadnak csináltad.

Amikor eltervezed az

életedet és mindenáron

végig is viszed, ha törik,

ha szakad, meg is teszed.

S menet közben látod már

a változásokat, na azzal te

anélkül, hogy tudnád azt is,

mit lehetne tenned, ugyan

mi lesz akkor veled,

ki éli meg helyetted.

A saját sorsodat is, a

másokét is neked kell

vinned, le nem teheted.

Tartasz majd tőle, hogy

mit szólnak az emberek,

csak nem, az nem lehet,

te sem vagy tökéletes.

Ne félj megtapasztalni

kontrollálva, új és újabb

dolgokat, a felszín alatt, a

 megoldások is ott vannak.

Segíts magadon az Isten

is megsegít téged,

évek óta így élek.

Tisztelettel. Julamami

Érzi nehéz a szeme,

innia kell egy kávét,

nem engedheti

meg magának,

hogy a fáradtsága,

erősebb legyen nála.

Megvigasztalja magát

gyorsan, ahhoz ahonnan

indult, mennyivel jobb

a dolga van neki.

Mennyit

küszködtek

a szülei, hogy

voltak képesek.

A nem megfizetett

munkákból összerakni

a szükséges filléreket.

Miközben nap mint nap,

akadt valaki, aki csak a saját,

 egy ügyében volt jártas és nem

látta meg azt, mások is léteznek.

Alacsony rezgésben fel sem fogta

azt, hát legalább ne ártson és nem

szabadna önmaga fölött úgy élnie.

Tiszteletlenül megbántotta azokat,

akik valami oknál fogva, nem jutnak

 bele, a jó minőségű élet közelébe sem.

Nem szégyenkeztek a szülei sohasem,

akkor sem, ha a lekicsinylő tekintetek,

átvillantak rajtuk. Azt sugallva feléjük,

ugye látszik, mennyivel különbek

ők maguk, hiszen

mindenük

megvan.

Amiről

a  többiek,

nem álmodhatnak,

még az is, amire soha

nem gondolhattak volna.

Fizetés után még nyitva volt a

 kisbolt, kézen fogta őket az apjuk,

a háromszögű zacskó aljában, mind a

hármuknak külön, lett ánizsos cukorka.

A tehetségüket senki sem vehette el tőlük,

boldogulni tanultak a sokféle hatások által, a szorgalmas,

kitartó munkájukkal teremtettek, jó tartást kaptak általa.

Ehhez, ej de sokszor voltak a megaláztatásoktól könnyesek

 a szemek, amik ragyogtak minden sikeres lépésüknél.

Úgy látta őket, mint a kincseket, akiknek lehetőségük

lesz megélni azt, amit ők még nem élhettek addig meg.

Közben hoztak egy beteget, megcsúszott, nem akarta

elengedni, amit az automatából éppen felvett, beverte

a gép sarkába a homlokát, megsérült mind a két szeme.

Hozzáfog letisztítani a sebet, felismeri a kezelés közben,

látszik már, rájött ő gyermekként átélte a megaláztatást.

Folyik a könnye, nagyobb az érzése, mint a fájdalma, hát,

megmutatta neki az Isten, sírva mondta, bocsásson meg.

Mindkettejüknek az volt az eszében, hogy amikor nagyon

kicsi leányka volt, mennyire megbántotta, ő előtte az apját.

Kérték tőle az elvégzett munka díját, (de sürgős tán nincs),

mondta fennhangon, magára büszkén, hogy neki sok van.

Nyelt egyet, nem tudott megszólalni, koncentrálnia volt

muszáj, megtudjuk menteni a szemeit mondta, teljesen

nyugodtan. A bizalom ott volt a levegőben, ment és

helyrehozta, ami a nagytestű emberrel megesett.

Sóhajt egy egészségeset, hálás a szüleinek, hogy

hagyták úgy felnőni, ahogy mutatta a saját,

hozott tehetségét, hát orvos lett belőle.

Meg is köszöni naponta az Istennek.

Nehéz, a segítő emberieseknek,

de a sorsukkal megmutatják,

a sarjaiknak, az értelmes

élet, mennyivel szebb.

A tartás és méltóság,

velünk született.

A talpalatnyi

talajnak a

biztos

létét,

kaptuk. A hova

tartozásunkért, az

 Istentől, amikor ide, a

 Hazánkba megszülettünk.

Szeretettel.

Julamami

Alkalmazkodom, mert észlelem,

az adott szintkülönbségeket,

én nem várhatom el, hogy

mások tegyék azt meg.

Türelemmel kivárom,

tudom, az én dolgom.

Tapasztalatom szerint,

aki észleli, van azon a

szinten, ahol a másik

is lehet, de nem az ő

 dolga, a tolerancia.

Ki a születésével

hozta, ki később

tanulja meg azt,

amit ő nem hozott.

A másik ember meg,

fordítva lesz azzal,

így azzal lesznek ők

elfoglalva, meg is értsék,

mit szeretne tőle a másik.

Különös oktatás, nevelés.

Ha oda teszi a sorsa, bizony

neki azzal van dolga, volt úgy,

hogy belementem olyanokba.

Amivel dolgom nem is lett volna,

hiszen néhányszor már tapasztaltam,

annak az életrezgése átjött, meg is lett.

Az ismétlésre azért volt szükségem ott,

megbizonyosodjak róla, nem én tévedek.

Amikor már sokszor átéreztem hasonlókat,

tudtam azt, biztos lehetek benne, az megvan.

Nem az én dolgom, hallottam egy időszakban

és igen gyakran, csak, hogy akkor, miből lenne,

ennyi tapasztalatom, ha, azt át nem engedem.

Átjönni ott az alkalmas sejtjeimen, biztosan jól

 érzem-e azt, zárjam ki a tévedési lehetőségeket.

Toleránsként kezeltem, amikor rájöttem, hiába

várnám a többiektől, hogy ők alkalmazkodjanak.

Azóta, már a kezeimbe vettem, a saját sorsomat.

Tapasztaló vagyok, amit nem tudok megtanulom.

Tanultan sok mindent át is éreznek az emberek.

Nem várható el viszont, ha nem tanítják azt,

amit csak betanulás által vehetne magához.

Pont olyan, mint, amikor a szakmáját, ő kitűnő

eredménnyel végezte el, a tanultak szerint tesz.

Viszont hiába várják el tőle, hozza azt a szintet,

gyakorlati tapasztalás nélkül, ő örök kezdő lehet.

A keze bizonytalankodik, nincs összekötve az amit

az iskolában elméletben tanult, nincs tapasztalata.

Különbözőek lesznek a gyakorlatban a szintjeik, a

 kifejezéseket ismerik, de a mögöttes mozdulatot

más és más módon végzik, nem egy ritmusban.

A munkájuk, nem tudja adni azt a minőséget,

ami a végzettségüknek megfelelően elvárható

volna. Minden igyekezet hiába, egymásnak ők

segíteni nem tudnak, csak ha alkalmazkodnak.

A magasabb szintű fog alkalmazkodni, mivel

a harmónia hiányát csak ő észleli, megoldja

azzal, hogy ő elmondja, mit és miért csinál.

Jól figyelmezteti a másikat, az általa észlelt

működési hiányosságaikra, kommunikálnak.

Arról, aminek a hiánya, nem tudja életszerűen

hasonló ritmusban tartani, pedig azt megkívánnák,

hogy minőségi munka menjen ki, a kettejük keze alól.

Az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, által,

biztosíthatja az egyensúlyt, a lelkében, szívében, agyában.

Elindul a saját igénye a minőséget adó munkára, igyekszik,

megtalálni a saját jó érzését, a mindennapi, jó életminőségét.

Amikor már ráérez annak az ízére, természetessé válik az,

hogy megtalálta, az ő életritmusának megfelelő szintet.

A Világ nem fog alkalmazkodni, nekünk fontos az is.

Nem teszek úgy, mintha meglennék anélkül, hogy

felismerném azt, amibe be tudnék illeszkedni.

A tapasztalataimmal, egyszerű a nagyszerű,

 nagyszerű, mert megtudom egyszerűen élni.

Alkalmazkodnom minden észlelt helyzetben,

nekem szükséges, hiszen szeretném megérteni.

Azt, amit elém tett fejlődési lehetőségnek az élet,

ha jól alkalmazkodom, beleillik az életembe, sorszerűen.

Gondolkodom, nem idegen tőlem az érzése se, megértem az

  értem, a nekem szóló, lehetőséget benne, pont arra van szükségem.

Az lesz az én alapom, a következő fejlődési lehetőségem eléréséhez.

Azért vagyunk lelkesek, szívesek, gondolkodásra született emberek,

hogy megéljük a hétköznapjainkban, a számunkra ünnepi érzéseket.

Ami tapasztalás, tanulás nélkül nem megy, fejlődni szeret az agyunk,

gondolkodunk, lelkesedünk, szívesen tesszük azt, ami nekünk is jó.

Nem ártunk, senkit sem bántunk, magunk szerint éljük a sorsunkat.

Hisz minden ember, a saját sorsának megfelelően fejlődni született.

Azért mert nincs információ a ránk váró feladatunkról, attól az van,

akkor is, ha lehetőséget számunkra nem biztosítottak, csak elvárnak.

Az elméleti tudás már igen kevés most, ha nekünk kell alkalmazkodni

a számukra megfelelő jól kitalált, hasznukhoz, csak teljesíteni. Nem

kérdezni, nem kritizálni, hallgatni és azzal elfogadni, a kitaláltjaikat.

A napi sikerélményünk tartja szinten az agyunknak a jó gondolatait,

amik által hasznára lehetünk, az általunk megteremtett Hazánknak.

Ha mindent elbirtokolnak, családokat rekesztenek meg, a fejlődésük

nem történhet meg generációsan, sőt nem is, gyarapodhatnak, a

Hazánkhoz teremtve, a teljesítményüknek megfelelően se.

Tetszik, nem tetszik, eszi nem eszi, döntöttek, nincs más.

Ah, hát se gyermekek nem vagyunk, sem nem várjuk,

a kiszolgáltatottságot, kérjük azt amit a Hazánkhoz

teremtettünk, jót és szépet. Isten óvjon bennünket,

attól, ah, hogy a szerintük jó, megoldásaikat, ah,

segítségnyújtás gyanánt, alkalmazni akarják.

A sorsunk egy egészséges körforgásban van,

ha nem tudjuk megélni, araszolva is haladunk,

van az Isten, abban egészen biztosak vagyunk.

Jó szerencsét, emberségesek, tisztelettel,

egymást megbecsülve, élni könnyebb.

Ha az Isten velem, velünk, hát

kicsoda, ellenem, ellenünk.

Tisztelettel.

Julamami

Tiszteletem. Mivel 2009. év óta, használom az internetet, több országban is élnek azóta, akik olvasták, olvassák, a reggeli gondolataimat. Julamami védjegy, 2010. évben került, Magyarországon, Heringes Árpádné nevemre. heringesarpadne@gmail.com, ami által szolgáltattam, egy külföldi számú telefonon hívtak. Azóta nem tudom használni, heringesarpadne@gmail.com fiókomat, nem tudok bejutni, körbe – körbe kitöltöm azt, amit lehetőségnek adnak és eljutok ugyanoda. Nem enged be a heringesarpadne@gmail.com fiókom, ami a hivatalos nevem ékezetek nélkül, azért hoztam létre, hogy ne kelljen igazolnom magam, ha kedvük támadna, hogy egy időre, elbirtokolják tőlem, könnyebben vissza tudjam kapni. Ha van valakinek jó ötlete, ennek a megoldására, kérem tisztelettel jelezze felém, nem szeretném, hogy mások, bármit is csináljanak a fiókomban. Köszönöm a megértő figyelmet. Tiszteletem.

2012 – 2016

Tisztelet, szeretet,

legyen hozzá eszed,

tudjad mi az alázat.

Ismerd meg magad,

tanulj meg a lelkedért

adni, hogy ne kelljen, ha

akarod, ha nem, kapni.

Megérteni az életedet, az

annyi, minden élethelyzetedhez,

igazodva a ritmusodban maradni.

A saját tudásod szerint érvelni,

amit odatesz az élet tapasztalni,

biztonságos lépésekkel haladni.

Ismerem mint a tenyeremet.

A legfontosabb, hogy minden

 körülmények között, önmagad,

 s emberiesként is megmaradni.

Kommunikálni tudsz-e, tanuljál

és a saját életritmusodban

maradva is tapasztaljál.

Örüljél a napsütésnek,

most is a mának,

legyen tiéd ez

 a lelkednek is

másabb nap.

Simogasd,

érintsd meg,

ha ő is tud róla,

megkérdezted, ha

csak gondolatban is,

a szeretteid kezét,

adj ha teheted

egy ölelést.

Amikor

tele van

a lelked már

szeretettel,

hát főzzed

meg az ételt.

A tegnapit

kínáld inkább

akkor, ha netán

keserűség is

 dúlna benned,

kenjél meg egy

 zsíros kenyeret.

Jusson eszedbe,

hogy jót is ettél

már te is eleget.

Az evés megjár a

testednek, de ki ne

 hagyjad, a lelked is,

táplálnod lehetne.

Bocsánatot kérni

is időben kellene.

Éld át a percet,

érezd meg a

pillanatot,

ami teljes.

Ha nem is

változott

semmi,

mégis,

azt is

lükteti,

a szíved,

élni érdemes.

Tanulj meg a

semmiben is

(vanni – lenni),

van az Isten,

majd elhiszed

te is idejében.

Adni születtünk

mindannyian.

Amikor már

tudod, hogy

a tehetséged

te is hozod és

kikerekedik a

boldogságérzés

is benned, hiszen

természetesen

élni könnyebb.

Nem kell

mindig a full

és még azon is túl.

A legnagyobb dolog

amit az életben elérhetsz,

megsejteni, a mindenen

belül, te is lelhetsz

boldogságot.

Neked kell

azt magadért

megcsinálnod,

ne másoktól

várjad, honnan

tudnák, mi jó

neked, azt

egyedül

csak

neked

jelzi a lelked.

Amikor már

megérzed a

semmit,

s ahhoz

képest

a többit,

ráébredsz,

de jó is itt

a mindenit.

Egy Haza ez

és csak egy,

mindannyiunké

akik itt születtünk,

nincs másik nekünk.

Szeretettel.

Julamami

Kicsinyke ország ez ehhez,

ekkora különbségek miért,

hisz, egy Haza ez csak egy.

Ide teremtettük mi mind,

a szépet és a jót, azokból

az élhetőt, s életre valót.

Azt szeretnénk megélni,

amiről szólt az életünk,

amiért ide leszülettünk.

Mert ha egy porszem már

elmozdul, a lényege borul,

ha nem ismeri az ő határát,

honnan hova a merre neki,

hogy várhatja el másoktól.

Leszületsz, élsz valahol,

tán ott ahol a születési

helyed van neked.

Vagy elköltözöl,

vagy nem

mégy te

sehova,

csak el,

s vissza oda.

Vagy az álmod

teljesíted, hogy

mindenhol van

neked otthonod

a nagy Világban.

Gondolsz-e akkor

amikor az álmaid

teljesültek, bizony

hány embernek már

nincs hol lehajtania a

fejét sem, nem, hogy

otthona legyen. Vagy

nem fizeted ki te azt az

addigit, akit elhagysz, aki

 szeretve, kikopott mellőled.

Mond, hogy nem jut eszébe a

 következőknek, hogy majd

ugyanúgy bánsz el velük.

Úgy élsz-e, hogy belátod,

mit kellene tenned neked

naponta, ahhoz, hogy amit

magad elértél megtartsd, a

 saját ritmusodban élj. Vagy

esetleg igyekszel-e azon,

ki ne billenjél és nagyon.

Magad jöttél-e te rá arra,

neked merre van az előre,

vagy irányított lettél mint

sokan, azért is, hogy jobban

éljenek mint mások itt és ott.

A „hogyant” már előre tudod,

vagy menet közben találod ki.

Mond gondolsz-e reggelente

arra, hogy mások, hogy indulnak

neki a napjuknak, várja-e őket az

amit a múlt héten ők is még,

a magukénak

tudhattak.

Vagy már

nincs meg,

az amit egész

életük munkájának

tudva tettek addig ők.

S nem kínáltak nekik se

helyette semmit sem,

majd megoldják ők,

ahogy tudják.

Addig volt,

dolguk azzal,

nem volt más,

továbbmennek,

a következőkhöz,

mert az is beleillik,

abba amit elképzeltek.

S elégedetten fekszenek

és ébrednek, sikeresek ők,

mindent meg tudnak oldani.

Tettek érte sokan, hogy mások

ne tudják sikerükig vinni az életet,

befékezték őket, révbe ne érjenek,

ők már biztosan nem fognak üresedni.

Körbepörgették, sietve, kapkodva, hát

megcsinálták még azt is amit ők el sem

terveztek, kész a mű, hű de mű lett.

Tessék mondani, a motivációk most

hova lettek, van-e még értelmes

terv, ahhoz, amit őrizni tudnak.

Mind más feladattal születtünk,

családunkon belül is különbözünk,

mégis óhatatlanul minták leszünk.

Vagy a jót bennünk meglelve, vagy

attól eltérve építkeznek belőlünk,

hiszen egymás énjét is tiszteljük.

Vagyunk, az emberiesek, akik

nem mennek csak úgy el,

minden mellett, mintha,

nem lenne dolguk vele.

Hiszen tudják, hogy

amit odatesz az Isten,

azzal, annak aki átlátja,

kihallja, megérzi dolga

lenne, ha a megoldást

is odateszi a teremtő.

Mint érezhető, de nem

látható, az emberieseknek

szóló lelkierő, a tartásuk és

a méltóságuk azzal jönne elő.

Élni és élni hagyni, nem ártani

és nem bántani, de magadra is

vigyázni, s amikor odateszi azt

az Istent amit azon a napon

szánt neked teljesítened,

hát teszed, hogy fejlődjön a

 lelked, szíved, gondolkodód.

Az élet szép, ha már hallod te

minden sejtedben a saját zenéd.

Ne menj még, hova mennél, hiszen

a szépből a jóból, amit ide teremtettél,

még nem is élhettél meg, mint a sajátod.

Pedig ide mindenki birtokolni született,

ezt nyugodtan elhiheted, ott van a jele,

hiszen egy Haza ez, nekünk, csak egy.

Ismerem mint a tenyeremet, én igen, s

 mások, hogy vannak ezekkel, rábízzák

valakire, akitől hangosabb az áradat.

Pedig, Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” tréning neked, neked,

is, és aki még a megelőzésben hiszel.

Látod, látod, a barátot sem vetjük le,

hirtelen mint tavasszal a nagykabátot,

ki melegíti majd a lelked, tiszta szóval.

Ki simogatja meg a tartásod, a ridegen

üres, sem igen, sem nem, csak a köztes,

sokaság divatos közönyös áradásában,

vagy kénytelen megélni azt ami marad.

Ha keresed, de nem találod önmagad,

s viszi az álmaidat, a terveidet, előre, s

nem a te ritmusodban halad, szaladhatsz.

S ha kifújnád magadat, keresnéd a megfelelő

ritmust, mert nem találod már meg a sajátodat.

Rájössz, nem használtad, amit apád, anyád adott

 hozzád, a generációs határaidat, a te sorsodat.

Szeretettel: