Ah, el ne felejtsem, előre bocsánatot kérek.

Prevenciós a végzettségem, azt gyakorlom a

tehetségemnek  megfelelően, ehhez értek.

A már kialakult helyzetekben segíteni úgy tudok,

hogy az oktatásomon jelen vagytok. Megtanuljátok,

a saját sorsotokat úgy igazgatni, az jó legyen nektek is.

Mit is tehetnék, ide leírom, még  nincs értője a

kérésemnek, hátha valaki olvassa, hinnye.

Ah, micsoda ötlet, vegye meg a Hazánk

tőlem és adja mindenkinek, akit

már érdekel ingyenesen,

ezt az oktatási

lehetőséget.

Az általam feltaláltamat,

hogy át tudjam adni a tudást, hinnye,

az általam kontrollált, arra már éretteknek.

Az egy anyanyelvet beszélők is különböző szinteken

élnek,  különböző hatások érik őket, gyakran nem is

veszik  észre,  mikor mentek  mellé, ah. Kezelni nem

tudják  már, csak vergődnek az anyagi jólétükben is.

Tudom, hogy nevetséges azoknak, akik mindent

elérnek, amit csak akarnak, nem hagyom el a

Hazámat, se a szülőhelyemet, itt maradok.

.ülyének nagyon tapasztalt és koros vagyok.

Lám, íme falig értem megint,

  megértem azokat a

gyermekeket, fiatalok,

akik ha üres papírt,

falat látnak,

mivel tehetségesek,

ihletet kapnak,

oda valami általuk szépet,

rajzolnának.

Ne tegyétek,  oda már kevés a bocsánat.

Kezdem

újra, nem adom fel,

nem költözöm el.

Itt tiszteltek meg

messziről  is olyan

sokan.

Amikor telítődött bennem a tudás,

az oktatásom formáját, lerajzoltam.

Mit is mondhatnék,

hiszen magam is csak tapasztalva

oktató, a nevelésekhez hozzáadó volnék.

Ne félj megtapasztalni új és újabb dolgokat,

az élet sűrűjében a megoldások is ott vannak,

rád várnak.

Elérheted,

ha már elég érett vagy, már magadnak se árthatsz.

Tudod-e, hogy a jónak jója, ha másoktól vetted el a

lehetőséget, csak felszíneset ad, csak időleges

számodra.

Van az Isten, megértettem a porszemségem, a

legnagyszerűbb dolog, hogy egyszerűen megélem.

Tiszteld az elődeidet, magától is mutatkozik a rég volt,

ha ideje már. Hozzáértés nélkül belepiszkáltál, de kár,

 túl nagy az álmod, a lehetőséged helyett, vár a batár.

Amit úgy veszel el, hogy nem a tied, hinnye,  abból

egészséges körforgás nem lehet,

bizony a következő

generációd  attól  szenvedhet.

Felszínesen élni, kikerülni a nehezeket,

hogy a lábad ne érje a földet, azt is lehet.

Amikor a saját életedet éled, már tudod,

tartást adnak, a nehéz de jól megoldott feladatok.

Tiszteletem jó szándékú emberek, legyen szép a

napotok. Önismereti oktatás, neked, ha már érted,

 mi az ami hiányzik,  hogy a nehézségeidet megértsed.

Vannak akik nem akarnak szembesülni azzal,

nekik is van sorsuk, generációs feladatuk.

Ha belenézel a tenyeredbe, kinek sok,

másnak meg, kevesebb a vonala,

de ott van, benne.

Megvagyok

tisztelve,

amikor az

újszülött

tenyerét

megmutatják,

mert, átküldik

nekem, fényképen.

Ott, látható, minden,

ami fontos, pontos jelzés,

melyik ágon, mit is hozott.

Amikor rájöttem, nekem ezt

adta a teremtő tehetségként.

Igyekeztem magamhoz venni,

azokat, a tudáshoz vezető,

mások általi látásmód,

megközelítéséből

láthatókat,

hiteleseket.

Miközben,

felkértek,

oktassam

azt, amit és

ahogy, én, akkor láttam.

Összetett tudásnak mondom,

persze azt is látom, hogy valakik,

mindent begyűjtenek. Össze-vissza,

hol ide, hol meg, amoda is belekapva,

lefedni igyekeznek, amire rálátnak.

Mindent ami éppen látható, azt

is, amiről még nekik, ah,

fogalmuk sincs.

Profin alázók.

Jól beváltak,

ezek az ártó

energiák, ah.

Azzal, nincs

tisztában,

aki ezt

teszi,

magának

is árt vele.

Birtokolni,

igen, vannak akik,

arra születtek, ezért,

ha már felismerték azt,

amiben, ők a legjobbak,

lehetnének, hozzátanulnak.

Nem állnak meg és bizonygatják,

hogy ők mindenben, a legjobbak, nem

úgy van az, két oldalunk, két talpunk van.

Ismernünk, szükséges ám, önmagunkat, ah.

Milyen megengedően, ártanak, azoknak, ah,

akik valóban, rá is találtak, a tehetségesekre.

Hiszen, mi lehetne, annál pontosabb, mint,

a tenyerekben, látható, egyedi, képletek.

Belenyúlnak mindenbe, ami előttük van.

Lehet, hogy észre sem veszik ártanak

azzal, késleltetik a tehetségesnek,

a kibontakozási lehetőségeit.

Fontos lenne, tudnia és meg

is érdemelné, minden igyekvő

ember, hogy sikeressé váljon ott,

ahova született, oda teremthessen.

Először ott legyen, neki is sikerélménye,

a hovatartozása, miatt, legyen, lehetősége.

Ah, ne másokat leutánozva, félmegoldásokba,

bonyolódva, igyekezzen, azon, hogy a többiek

se tudják elérni, ha nekik sem sikerült, hinnye.

Van tapasztalásom bőven, a fokozatosságot

fontos lenne, megtanulnia, mindenkinek.

Nem lehet, ezeket, csoportosan tanulni,

egyenként fontos, csak vele foglalkozni.

A sorsok, családon belül is, hatnak ám,

ha felismerhetik, ennek a fontosságát,

legalább, nem ártanak egymásnak, sem.

Minden olyan visszarendezhető, amiben,

kibillent volna, valaminek, az erős hatására.

Vissza az eredőhöz, szoktam mondani közben,

önmagát építi fel, magára ismer közben és erősödik

a jóhoz. Lelkileg is,  amiben éppen megrekedne, ha nem

segíthetne, önmagán, még, a saját idejében, hogy utána,

azután hasznára legyen, mint jó minta, a környezetének.

Van, amit a születésünkkel hozunk, van amit tanulunk.

A tisztelet az alapja, mindennek, betartani a saját,

meg a generációs határainkat, van azzal dolog

bőven. Mire kibogozza az emberies, hogy

végleg, mellé, ne menjen, a könnyűvel.

Ismerem mint a tenyeremet, Pakson,

általános műveltséget növelésként,

önismereti oktatás. Annak, aki már,

igényesen figyel, emberies legyen.

Mivel itt találtam meg a jeleket,

fedeztem fel, a hozzáfűződő

történeteket, ide jöttek.

Sorsa van mindenkinek,

nem mindegy, családban

éli- e, a jót és szépet is meg.

Maradjon, a lenyomatuk meg,

hogy ezáltal felerősödve, majd

el – el, menjenek, időzzenek,

másutt is, ahol tanulhatnak.

Azután, hozzák haza, azt a

tudást, amivel már többek.

Legyenek hasznára annak

a helynek, ahol születtek.

A saját szintek felismerése,

nagyon fontos lenne, hogy

túl ne menjen, senki sem,

azon, amire ő már képes.

Van aki tudja és vannak,

akik, még, nem, tanulni,

nem késő, nem szégyen,

semmiképpen sem, ah.

Szép napot, emberek,

tisztelettel megélni,

könnyebb, hinnye.

Magyarországról,

Pakson, a Hergál

Házból.

Szeretettel.

Julamami

Mindannyian hoztuk a tehetségünket,

abban kibontakozva minták lehetünk,

megtanuljuk azt, amit mások tudnak,

s naprakészen jól érezzük magunkat.

A könnyűt megfogni és kiemelkedni,

a gyors sikerre vágyókkal méltatni.

A sorsunkat az életünkért kaptuk,

nem lesz unalmas, ha megoldjuk.

Szaladgál, minden jóról lemarad.

Átélve ad tartást, méltóságot az.

Tanuld meg a gyermeked nyelvét,

ne tőle várjad, elmúlt rég már az.

Ha nem igyekszel másoktól kéri a

 tanácsot, olyanoktól akik szintén,

mástól kérik, hisz tanácstalanok.

Azt gondolta nem látszik majd ki,

mire gondolt, amikor a Hazánkat,

alaposan kinézte magának.

Nem gondolt viszont

azzal, hogy a szülők

fájdalma hatalmassá

 dagadhat majd addigra.

A tudás hiányában, se nem

látta át, sem nem érezte meg.

Nem tanult belőle, hát bátran,

újra hozzálát és megint árthat.

Emberismeret, tolerancia, tán

empátia, enélkül már nem megy.

Közben ők sokan sokféleképpen

fejlődtek, amire ő nem is gondol.

Ki sem hallhatta a figyelmeztető

mondatot, szólították a fájdalmak.

Arra meg végképp nem számított, ha

azt mutatja se, hiszik róla tiszta volna.

Beleivódott az végleg, az ő vonásaiba,

amit szeretne, ha meg se történt volna.

Amiket mások megszenvedtek a hiányok

generálása miatt, a már kibillentetteken,

 segíteni mivel, itt sóhajokkal szakad fel.

Amikor sorsolvasás közben érintettek,

azon a szakaszon, ők maguk oldják fel.

A hatalmaskodók akkor rövidítették

 meg őket, amikor fejlődtek volna.

Nem nézte meg, emberies szinten

senki se, szabad-e odaengedni őket,

hányan szenvedik a hiányaikat meg.

Nem emberiesek a módszerek, amik

csak a pénzesedés sikeréről szólnak.

Megelőzésként azok, nem hathatnak.

Be nem fejezettek sora, mások megélték

helyettük a sorsukat, nekik túl jót akartak.

A kiszolgáltatottak fájdalmainak energiája,

megtalálta az ellenpólust, a vitustánc lett az.

Az értékeket, az értékeseket ellehetetleníteni

igyekeztek, igen sietve, mindent begyűrtek, amit

még találhattak, ami a családokon segíthetne most.

Az igénytelenséghez szokott, ugyan, hogy segíthet,

fel sem fogja, az azt megszenvedők, miről beszélnek.

Lefele viszik, amit a tudás hiányával felfele nem lehet.

Olyan is látható most, mintha, az okos gondolkodókat,

elvitte volna, a fura vigyorra kárhoztatott, varangyos.

Ah, talán tanakodnak, kik legyenek akik kockáztatnak,

vajon lesz-e, aki megmenti önmagától, tán van-e miért.

Ugyan mennyi kellhet még, hogy legyen elégedettség.

Milyen mércével, mérhető-e végre már, a telítettség.

Annak aki nem szokott máshoz, könnyebben megy.

Átlátható a satnyaság, minden felszínen, éppen az,

 amit ők nem is gondoltak volna, pedig van az Isten.

Az érintettek boldogulnak akkor, ha jó a vezető ott,

s nem érte szól, leginkább a tisztelhető családokról.

Akik végigviszik a sok nehezítettel is, rájuk rakták,

a pénztelenítést, a satnyaság nehezített energiáját.

Honnan a minta, ha önmagukat sem ismerhetik ők,

ugyan, hogy látnák meg, a generációs feladataikat.

Szükséges lenne változni, nem rosszra változtatni,

már a jó megoldásokra kellene csak gondolni, hisz a

 jó energiák jöttek divatba három éve. Aki nem vette

még észre, alaposan lemaradhat, csak az lesz a divat.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom éppen oda,

ahonnan megtisztelnek, tisztelet által jó, az adok – kapok.

A tapasztalt tudásom által, itt az egyszerűségünkben leszünk,

átmegy a jó, hiszen jelez, a lelkünk, szívünk, gondolkodó agyunk.

Julamami Magyarosan Agyalósa, életszerűen itt értünk.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolok,

se veled, sem ellened, az oktatás miatt vagyok itt is.

Eladnám olyan emberiesnek, aki tudja mit vesz meg,

nem rakná a fiókjába, bevinné inkább a köztudatba.

Jó szerencsét jó emberek, tisztelettel élni könnyebb.

Szeretettel.

Julamami

Adj teret a mának, a

 holnap a küszöbön

még várhat,

előbb még

tanuld meg

a te idődben,

kimondani, az

 igent és a nemet.

S ha tévednél, hát a

 bocsánat is időben,

hagyja el a szádat.

Ne tartsd magadnál

többre önmagadat te,

ne hidd el a hízelkedő

ragacsos szavakat se.

Tudod-e, hogy

a jónak jója,

ha másoktól

vetted el, meg,

az ő lehetőségeiket,

csak időleges számodra.

Tisztelet az őseinknek,

magától is mutatkozik

a réges régen volt is,

ha ideje annak már,

hozzáértés

nélkül,

bele ne

piszkáljál, he,

kár lenne érte,

ejnye de kár, a

 kiemelkedés

helyett a

pocsékba

menne vele

minden már.

Ha a szinted

alatt tartanak,

attól még

az vagy

aki te vagy,

becsüld meg

 ott is magadat.

A szinted fölött

meg már nem te,

az események

irányítanak,

ismerd meg

a generációs

határaidat,

hogy a

sorsodat

te magad

igazgathasd.

Gazdagságra

vágytál,

mindent

beleadtál,

halasztottad

azt ami olyan

természetes

volt akkor.

El is érted,

közben meg

észre sem

vetted,

nem

maradt

számodra

már más se,

csak irigyed.

S egy reggel

fájdalmasan,

egyedül

ébredhetsz,

mert rájössz

amikor te elindultál,

már megvolt mindened.

S ha csakazértis megléped, a

 csalogatóan hívó lépcsőfokot,

ami kecsegtetően ott van

ismeretlenül előtted,

mint a szép ígéret.

Lemondani nem

tudsz róla, fájna,

már rajta állhatsz,

amikor meglátod,

másoknak az volt

az első lépcsőfoka,

ahol te azt remélted,

 a csúcsod már elérted.

Ismerd meg a saját határod,

amikor eljön az ideje, az Isten

úgyis eléd tárja a generációs feladatod.

Amikor másoknak sem ártva teszed a dolgod, a

 nagyszerűben is életszerű, egyszerű lesz a sorsod.

Adjon az Isten minden földi jót, szép napot kívánok.

Szeretettel. Julamami

Amikor nem a saját sorsát éli, csak él bele,

az elvárásokba, észre sem veszi, mikor ért el,

 ahhoz, ahol megváltozik, a könnyűnek hitt által.

Önismereti oktatás, mint általános műveltséget

növelő ismeret, jelnyelv, emberies nyelv, hinnye.

Kontroll nélküli, kiszolgáltatott, lett, éppen ott,

amikor megismerhetnék, akiknek, fontos lenne.

Tudja-e valaki, hány évet szükséges ahhoz élni,

hogy ha itt születtem, tudjanak arról, mit tudok.

Mennyit segíthetne a feltaláltam, sokaknak, ah,

ha tisztában lennének, honnan – hova tartanak.

Mit ér a védjegy, Magyarországon kívül nem az?

Ah, az élet az komoly dolog, különösen akkor, ha

hirtelen, sok minden, megváltozott, annyira, ah,

 ha szinte átláthatatlanná teszi az, a történéseket.

Ha az emberek, a saját és generációsan hozottjuk

által, megélhetnék, mindazokat, amik a szintjükre

emelik, tapasztalva, tanulva haladva, jól élnének.

A kezdet és a vég, közte ott van, mindenkinél,

amikor, rájött van, sorsa, neki is, hinnye.

Úgy szoktam azt, megfogalmazni,

megjött az

esze,

a

sorsához.

Ami azt jelenti,

rájött, ha, azt éli,

amiért született,

az számára már,

hétköznapi

történet

lesz.

Mert

eljutott,

oda, ahol,.

megengedő

az élete, azt

éli, ami a

legjobb

neki.

Nincs

miért,

irigynek

lenni,

mert,

a saját

idejében,

elérheti,

mindenki.

A belső, lelkes,

szíves, gondolkodó

énünk, motivál,

bennünket.

Ha egyforma

lenne a sorsunk,

egy csokorba,

vagy csoportba,

születnénk meg.

Mire rájönnek az

emberek, nagyon

sok kárt okoznak,

önmaguknak és a

 szeretteiknek, a

 többieknek.

Azzal, hogy

elvárják,

azt is,

amit, a

 többiek,

nem

szeretnének.

Azért, mert úgy

gondolják, az a,

könnyebben,

beilleszthető, a

saját sikereikbe.

Ne legyen macerás,

könnyen megoldják,

az önjelöltek, akik

vezetésre, még

nem érettek.

Az alázatot

ah, nem

ismerik.

Ha tudnák

az emberek,

mit tesznek,

azzal, ha a

válásnál és

a leválásnál,

nem fizetik ki,

 azt, ami járna.

Pedig, éppen,

akkor lenne, az

a pont, hogy szét,

vagy leválasztva,

még megmenthető

lenne és sikeresen

tovább is mehetne.

Közösen teremtett,

 ügyben, másféle.

Adni, semmi

módon,

nem

szeretnének.

Múlt nélkül,

nincs jövő se.

Elveszíthetik, a

hitelességüket is.

Pedig ha felismernék,

hogy a motiváció, addig,

éppen, attól, azért, volt,

akit épp, kihagyni akarnak, a

 kettőjük megteremtettjéből.

A lelkes, szíves, gondolkodót,

a hátteret adót megtagadva,

az a motiváció is elszáll,

a válással, leválással.

Ha, a jó kapcsolatuk,

megmarad, a siker is,

mehet tovább, nem

rombolódik le, lesz,

az alapja a tartásnak.

Hiszen, ha a múltjával,

megteszi, hát bárkivel,

ugyanúgy megteheti.

Egyszerre, csak egy,

ha, minden, változik,

azzal, akár tönkre is

mehet, a hozzá nem

értő, erőlködése miatt.

Más az, ha építő a feladat,

tapasztalva is, tanulni jó.

Ritmusban maradni,

ahhoz igazodni, az

lenne a lényegesebb.

Ahhoz tudni fontos,

melyik, a jó ritmus.

Bocsánat, a tiszta

dolgainkról,

a valóságról

beszélek, hinnye.

Mivel, két oldalunk

van, kettő az, amit

teljesítenünk is

szükséges

lenne.

Persze,

csak, akkor,

ha értékelhető.

Magunk felé is,

elszámolható,

igényesen

megélhetőt

szeretnénk.

Tervezni akkor

lehet, ha van kiért,

 mivel, miért, motiváció,

nélkül, hamar megtörténik,

hogy belecsúsznak az üresbe.

Kommunikálni, kommunikálni,

kommunikálni, mindent át és

megbeszélni, nem kibeszélni.

Összetartó családok lesznek,

ha mindenki teheti azt, amiért

oda megszületett, amiben ő

a tehetséges, meg vannak,

a feladatok, nem lehet,

az egyik, fontosabb,

mert összeadódnak.

Ha a párja nem olyan

módon megengedő, még.

nem látja át a fontosságát,

hogy egyik, a másik nélkül,

nem jöhetett volna létre.

A siker sem, lett volna olyan.

Persze lehet nézni, egyoldalúan,

ha nem közös az érdeke, a családnak,

csak, önmagáért csinálta, akkor viszont,

kifejezhetné, a háláját, annak, arányában.

Olyat, eddig, még, kiteljesedni, nem láttam,

aki becsapta, azokat, akik által, meggazdagodott.

Az egészséges történés, az adok-kapok,  körforgása.

Persze, igencsak, tapasztalva tanulok és folyamatosan.

Önismeret, emberismeret, a feladataink tükrében, ah.

A párkapcsolat irányítására, a hölgyek születtek, ha

jó mintákat hoztak, vagy időben veszik észre, a nem

megfelelő mintát, alkalmazkodik, nem sérül senki.

A férfiaknak, más fontos dolgokat, adott, az Isten.

Egyébként meg, a családon belül, vezessen,

aki arra már elég érett, átlátja az egészet.

A fejlettebbekhez igazodva haladunk,

ha azzal össze, nem szutykolódunk.

Mint, mindenkinek, nekünk is van,

kiváló, kiemelkedően jó, sajátunk,

legfeljebb nem láthatóan, vannak.

Az érettség, nem életkor függvénye,

a tapasztalataim szerint, mindenki,

hozott sorsszerű feladatot, a tanulás,

az, egymástól is, folyamatosan, fontos.

Vannak, akik összefüggésében látják,

generációsan, ott tartanak, azt hozták.

Az alkalmazkodni nem tudás, lehúzó erő.

A hozzáértők, ezt átlátva, a lehetőségeket

időben megadják, mert, hol az egyik oldalon,

hol meg a másik által, haladhatnak, magas szinten.

A Családjukért, a Hazájuknak, a Világ felé hasznosan, hiszen,

minden egy, egy mindenkinek, az érdeke, élhető életünk legyen.

Magyarországról, Pakson a HergálHázból. Szeretettel. Julamami

Az ember teszi a dolgát,

ami jó éppen adott.

Tiszteli azt is amit

az Isten számára

lelkileg, testileg, agyilag,

sorsként ide tett.

Gondozza azokat,

hiszen rá vannak

bízva, az is Ő maga.

Arra is figyel,

másoknak

ne ártson.

Amikor a

hozottat

elvégezte,

végzi azt is,

amit tanulnia

még szükséges.

Nem veszi el azt,

ami nem a sajátja,

bármennyire óhajtja.

Hiszen tudja, amikor az Isten,

 úgy akarja, veszi azt tőle, vissza.

Arra is figyel, mivel tud a jóban,

szépben, előrehaladni és olyan

módon, teszi, a többieknek

is legyen jó, az élete ott.

A saját lelkiismeretének

és a környezetének, a

tisztán tartására ügyel.

Ezzel tartozik, mindazoknak,

akik azt, a jó szintet, már elérték. S a

 legjobb tudásuk szerint, elvégzett

munkájukat és őket is,

tisztelni, megbecsüli,

időben, megtanulja.

Nem generál irigységet,

nem lenne jó az, senkinek, a

rongálásukat meg végképp nem

engedi meg magának, se másoknak.

A megérdemelt, általa teremtett,

gazdagságában éli az életét.

Abban gazdag, amit sorszerűen,

önmagától, a lehetőségével elért,

a tehetségében kibontakozva láttat.

Hitelesen jó embernek látható, ható,

bizalommal vannak felé az emberek,

mert érezhető, az van, amit látnak.

Az ember, az emberségeshez beér,

emberiesen alázatot gyakorolva,

sorszerű magasságokig felér.

Tisztelet, emberség, becsület,

töltse be a tisztulásra vágyó,

lelket, szívet, gondolkodókat.

Jó szerencsét kívánok emberek.

Legyen minőségi ez a napja, minden

jóra, szépre, tiszteletre igényes embernek.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.,

számomra ezt adta az Isten most lehetőségnek.

Szeretettel.

Julamami

Messziről látja, a vízparton kiakasztva hálók száradnak.

Nem ment iskolába, majdnem  kibuggyan a  nagylábujja

a cipőjéből, fizetéskor veszek neked mondta az anyja.

Egyedül maradtak, az apja nem köszönt el, de régóta

nem jár haza. Van otthon még három gyermek, nála

fiatalabbak, hát megoldja a problémáját gondolta.

Nincs ott más, közelebb megy,  ez lehet egy jel,

amire azt mondják, tanítsd meg halászni.

Piszkosul éhes, korog a

gyomra,

érezteti  vele,

jobb gazdája is lehetne.

Már el is képzeli, kifogja a halat,

jól belakik vele, még a gyomrában

a korgás is elcsendesedett hirtelen.

Fejti le a hálót serényen, átjárja az

a jó érzés, amiről már hallott.

Ha boldogul  az ember,

akkor már a boldogság

küszöbére érkezett.

A nagyapja jár az eszében,

a nagy víz mindenkié, tehát az

Istené, úgy szokta emlegetni.

Megörült az érzésnek, hogy a

szomszéd árváinak is adhat, ha

sok halat fogna, ők is örüljenek.

Szorgalmasnak tartják őt magát,

hiszen sokat segített,  amikor annak

a szükségét érezte, ahol azt lehetett.

Eszébe jut, mi lesz, ha nagy halat fog, vajon

azt szabad-e kifognia, vagy csak a kicsik járnak

a kisembereknek. A nagy gondolatmenése kellős

közepébe beledördül, egy öblös férfihang, mész innen.

Hozzányúltál a hálómhoz, hát mit képzelsz te, örülj, hogy

nem váglak nyakon, olyan dühös vagyok, elszakadhat a hálóm.

El akartad lopni mi.

Nem lopnám el, csak halásznék vele.

Éhes vagyok bácsi, nincs kiírva sehol sem, hogy nem szabadna.

Emlékszel még a szeretetre, a tiszta adni tudó érzésedre, nézz

mélyen a lelkedbe, ott lakik benne. Azon legyél, hogy maradj

önmagad, akkor is ha sikertelen, akkor is ha magadhoz képest,

túlzottan kiemeltben időzöl, éppen. Mielőbb elromlanál, a túl sok

többletedtől,  adj oda ahol éppen nincs olyan, hogy boldogulni

tudjanak és egyensúlyban maradhass önmagaddal, hinnye.

Na most jön, a jó öreg bocsánat, a tisztelet töltse be a

lelkeket és a házakat, el ne feledd, minta vagy.

Magyarországról,

Pakson a HergálHázból.  Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért. Online oktatásom (a találmányom).

Sokat tanultam valakitől, aki már

elment, néhány éve, a fogadott

gyermekének mondott. Hívott,

gyakran és átbeszéltük, azokat,

a helyzeteket, amik, aktuálisak

voltak, éppen akkor. Mindkettőnk

hivatása, az emberek lelkéről szólt.

Nekem, a megelőzésben volt adott,

számára, a kialakult helyzetekben.

Hálás vagyok az Istennek, annak

a rendezvénynek. Megismerve

egymást, emberiesként, olyan

minőségű volt mindkettőnknek,

értelmeztük a beszélgetéseket.

Telített energiának mondom,

amikor, észre sem veszed,

pakolódnak rád,

a feladataid,

a munkád,

a hivatásod,

egyéb dolgok

és megváltozol.

Cipeled, hordod,

nem tudod mit

kezdjél vele.

Házsártos

leszel általa.

A környezetedet,

a közvetlenül

érintetteket, jól

megpakolod vele.

Távolságtartók lesznek,

akik csak tehetik. A többiek

meg belekerülnek, nap mint nap,

hasonlóan telítődnek általa, hinnye.

Amikor a testedet edzed, a lelkednek

is járna. Találd meg a módját, ami jó a

számodra, különben, egy idő után,

mindenki fúj a másikra. Bezárul

az egészségtelen körforgás,

amikor már nem beszélnek

egymással az emberek.

Az orruk alá, pampogva,

közlekednek, a megelőzésben,

találtam meg, a megoldást. Ennek, a

” hétköznapi lélektakarítás” nevet adtam.

Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni,

minden olyat, ami nyomná a lelkedet, megbeszélni.

Na nem, kibeszélni, hogy utána meg, ne tudjál vele

szembesülni, hogy mi lett, abból, kikerekítve, hinnye.

Ismerem mint a tenyeremet, az általános műveltséget

növelőbe bele férne. Olvasd el kérlek, az önismereti

oktatás oldalt. Fontos lenne az, hogy legalább,

egy ember legyen, minden családban, aki

értően meghallgatja a többieket.

Miután leolvasta az éppen,

aktuális, helyzeteket

tükröző, képleteket.

A tenyerek, pontosan

mutatják, a miérteket és

a megoldásokat is, hinnye.

Minden családban, szükség lenne,

a megoldásoknak a keresésére, még

 a megelőzés, hosszú szakaszában.

Hisz, a saját sorsunkat ismerve,

látszik, hogyan illeszthetők bele,

a családon belülieket segítve.

Ne zilálódjon szét az, ami

a legfontosabb bázisa,

lehetne, a sorsunknak.

Mert generációsan is

van, feladatunk, bőven,

mindannyiunknak, hinnye.

Magyarországról, Pakson

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Ha te megkérdeznél

elmondanám neked,

aki  érintett vagy,

annak hiányában

nincs magyarázat,

az Istennél van az.

S keresed azt, ami

megoldaná nálad is

a kiüresedésednek

azon szakaszaiban,

amikor az még tán

visszafordítható.

Megelőzés,

megelőzés,

megelőzés, tartás

méltóság, a generációs

jelek hatásai, a feladatok.

10 éve, hogy megtaláltam

 a kulcsot is ahhoz amit

neked is teljesítened

lehetne, a sorsod.

Felismerését már

a megelőzésben

láttatom veled,

oktatom, hahó.

A körülmények

se változtassanak

meg úgy se, hogy te

is mások után menjél.

 Fel nem ismerve még

a saját értékeidet sem,

egyedül születtünk le.

Hidd el az igazi

érték benned

van ember,

ha meg is

érint néha, vagy

megint megcsillan, ó

az csak a sok kicsábító,

ha a biztosat lecseréled

a könnyűnek tűnőért,

nem is fejlődik

tőle a lelked.

Gyakran bizony,

a könnyebbeknek

tűnők nehezebbek.

Te is törődjél a

lelkeddel,

nehogy rád

morduljon a

lelkiismereted,

de még akkor is

örülj, ha csak

a  térdeidet

érintené meg.

Jelezve neked,

ideje lesz befele is

 figyelned, ha érted.

Addig örülj, amíg ez

megtörténhet veled,

a kiüresedés helyett.

A fokozatosság lenne a

 lényege így, az egésznek,

van aki érti van aki még nem,

tanulni soha nem késő, nem

szégyen semmiképpen sem.

Ne feledd körforgásban vagy,

hol a lelked, hol meg a pénzed

által lehetsz gazdag,

közben változik az

emberi minőséged,

neked, neked, neked.

Gyakrabban emelik

meg a kalapjukat is

az emberek előtted.

Az igazi szép belül van,

amit kívül látsz az más.

Szeretetben élni jó és

jó embereknek való.

Tiszteletem.

Szeretettel. Julamami

Amit megszerzel, az attól még nem a tied,

olyan az energiája, hogy bármikor ugyanaz

megtörténhet hasonlóan és körforgásban,

mindazokkal, akik csak kapni szeretnének.

Ha nem tudom elérni a 70.  évemben sem,

 hogy megtanuljam, mit jelent az üzleti élet,

a saját sorsom szerint. Azt annak tudom be,

hogy emberséges segítőnek születtem, hát

ne várjam másoktól a toleranciát se, elégedjek

meg  azzal, hogy annyi embernek grátisz is adtam.

Tisztelettel, gondolkodva élj, hogy szerethető legyél.

Ne növeljed általa a lelkiismeretednek a terhét, a

 tartásod miatt nem lesz az majd mindegy neked.

Miért nem kérdezed meg, mennyiért adnám

el azt neked és igényesen meg is veszed.

  Nem töltöd le és nem csak elviszed,

nem árusítod, a védjegyes oktatási

anyagomnak az oldalait sem. Nem.

A megelőzésre tettem az életemet,

a hivatásomat, a diplomám is arról szól.

Tapasztaltan tudom, egymás nélkül,

nehezebb lenne mindenki élete.

Adj tiszteletet mindenkinek,

aki azt meg és kiérdemli

és megadja neked is.

Ez legyen a természetes,

adok és kapok a jó értelmű,

körforgásban benne vagyok.

Figyelj az egészséges létre,

az egészséges körforgásra.

Ha már ismernéd a saját és

a mások generációs jeleit,

könnyebben boldogulnál.

Mert egy Haza ez és csak egy, mind,

akik itt születtünk meg vagy élünk benne,

a saját és mások életét is tartsuk tiszteletben.

Amikor az ismeretlen, a túl gyors, a túlzások felé

vennéd az irányt, figyelmeztetne a belső tartásod,

téged, téged és téged is, hogyan tegyed, éljed azt,

de nem ismered fel, mi is jelezhet és mit neked.

Így csak mégy a többi meggondolatlan után,

mi éppen az erősebb hatás, aszerint teszed.

Vagy tudomásul veszed, intelligens vagy,

annak születtél te, vagy tanult is vagy,

átlátod, kihallod, megérzed, megéled.

S óvatos jó minta is lehetnél, ha tudnád,

mi a dolgod a minta adással neked, neked,

mert egy Haza ez a mienk, becsüljük meg.

Egyszerűen is nagyszerűen, színes élettel,

szívesen, lelkesen, éljük meg mind azt is,

amit a saját és a többiek kultúrája,

emberies viselkedése szerint itt,

 egyszerűen is meg lehet, mert

ez itt a Hazánk nekünk.

Így egymás különböző sorsát

 is tudomásul véve, éljünk

úgy, hogy ne ártson az sem

nekünk és másoknak se.

A hatások tengerében

hatással  vagyunk mi is,

az nem mindegy, hogy

jól érezhetjük-e mi a saját

 Hazánkban magunkat, azt a.

Nézz szét, te láttad már

milyen szép a lelked

tiszta tükre ejha,

így érkezünk,

mi mind le,

tisztán

születtünk.

 A feladatod más,

mint bárki másé,

hát ne is várjad,

hogy ugyanúgy

élje azt meg.

Azért ő

még nem

ellened,

azzal se,

ha, nem

melletted.

Egyedül

születtünk,

saját sorsot

teljesítünk.

Szürke,

unalmas

lenne a

Világ,

ha

úgy

működne,

mint azt

néhányan

szeretnék.

Itt vagyunk

és maradunk,

ide teremtettünk,

innen várjuk a jó

megélhetésünket,

hogy teljesítsék.

Aszerint, ahogy

mi tettünk bele

a Hazánkba ide.

Az adott szó

ne változzon

meg addig,

amíg nem

teljesült,

az ígéret.

A lelkünk,

szívünk,

agyunk

megad

hozzá

minden

jelet,

hogy

élnénk itt,

a mindennek

kellős közepén,

érdemben mi is

a saját életünket.

Nem a sok pénz

tesz emberiessé

bennünket.

A tehetség

adott, azzal

születtünk

meg mind.

Attól aztán

eltérhetnek, ide

vagy oda, annak

a függvényében,

hogy mi minden

hat rájuk és

másokra, a

 születésük óta.

Ha a határaikat

felismerik, már

tudják,  mettől a

meddig, nekik.

Vannak akik más

országban élik meg

azt, amit tehetségnek

hoztak, azon a szinten

ahol fejlődni képesek.

Oda adják mindazt amit

a saját Hazájukban nem

tudnak fogadni, mert

nincs arra igényük.

Megelégednek

azzal  amit maguk

szerint maguknak.

A Nép korosodó

gyermekei meg

várakoznak, mert

nem szeretnék azt

elhinni, amit látnak.

A belső egyensúly az

szükséges mindenkinek,

ahhoz, hogy teljesíteni

tudja azt is amit a saját

testi egészsége elvárna.

Úgy szoktam mondani

az oktatás közben,

hogy megjött a

sorsodhoz

az eszed.

Azt a

pillanatot

olvasom le

akkor, amikor

azt látom,

hogy ő

végre,

ott van

abban a

helyzetben,

hogy felvállalhatja

azt, hogy ő valójában

milyen és mit szeretne.

Emberismeretnek hívom

azt a sok tapasztalatomat,

amit ide hoztak azok az

emberek, akik a

leolvasásért

jöttek,

 s azzal

engem,

megtiszteltek.

Vannak időszakok,

amikor eljöttek újra,

néhány év elteltével,

most viszont 10 és 20

év elteltével jöttek újra.

Átfutott rajtunk az örömünk,

mintha valami csodát látnánk,

egymásnak annyira megörültünk.

Benne volt érzésként a tiszteletünk,

szeretetünk, a hely ahol először éli

érti meg, mi is a dolga a Világban.

Hiszen az érzés is átmegy rajta,

nemcsak úgy megvan mondva.

Mert nem illik egyformán se,

nem ugyanúgy éli át és meg,

ha az is a látszata, egyforma.

A tisztelet, az adni tudás a

kulcsa ennek is, mint minden,

emberi megnyilvánulásnak lenne.

Szerintem az első dolga mindenkinek,

a családi viszonyok megismerése, ki és

mit és melyik ágról hozott, mint feladatot.

S miután a saját feladatát teljesíteni tudta,

hozzá is láthat, néha már párhuzamosan is,

képesek némelyek arra, s következhet az

ami előre viszi őt és azzal a családját is.

Ha valamelyik ágról kinőhetnek a

különleges feladatukhoz a sarjak,

akik már egy egészen másban is

otthonosan mozoghatnak, így hatnak.

Viszik tovább a fejlődési lehetőségeiket,

s a következő generáció azon tagjai, már

arra úgy léphetnek, mint amit megcsinált tán

valaki előttük, hogy nekik, legyen hova lépniük.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy természetes lehet,

hogy a következőknek már nem is kellene csinálnia,

semmit sem, na hiszen terülj – terülj. Mert nem azért,

kapták, hogy punnyadjanak, leginkább azért is, hogy

előre haladjanak, fejlődjenek, ne kiszolgálva legyenek.

Ha munkához szoktak, lehet, nem olyan ritmusban

fejlődnek majd, mint az elődjük, de elmozdulnak.

Meg lehetne tanulniuk már zsenge korukban,

hogy ne mások szerint éljenek, hanem úgy,

ahogy nekik is jó, ezt az otthon adja meg.

Alkalmazkodással lehet megtalálni azt, a

megoldást, ami nem viszi el őket nagyon,

attól ami számukra fontos, a fejlődésükhöz.

Ne legyenek mások által befolyásolhatóak

annyira, hogy elhiggyék, ami az adottnak jó,

az neki is, a legjobb. Tartás, méltóság is, az ami

nagyon fontos lenne, ha minden cseperedőben,

felnövőben lehetne, egy erős jelzést érzékelő tudás.

Ezt tudja nyújtani az általam rajzolt oktatási forma.

Különös oktatás, nevelés tréning, az erre addigra

már értően is igényes intelligenseknek, úgy mint,

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.

Magyarországon, Pakson

születtem, magamat itt

neveltem fel. El – el jártam

iskolákba már máshova,

de itt találtam rá és fel,

mindazokra az Online oktatási

lehetőségekre. Amiknek a rajzos,

formáját azóta is innen oktatom.

Még nem tanítottam meg

senkinek sem, azt

az Oktatási

módot, amit

feltaláltam.

Az értő vevőjére

várok,  aki tudja,

nem csak egy

kultúrába

illik bele.

Mert már

11.  éve Online

is tapasztalva

Oktató lettem.

A sok országból

való látogatottsága

a Webtenyernek,

abból adódik, a

Világban szinte,

mindenhol van

emberséges Hazánk fia,

leánya, aki igényes arra,

hogy mások is tudjanak

már a létezésemről.

Köszönöm, hogy

itt lehetek,

ide írthatok.

Tiszteletem.

A Hergál Házból

Online, ha van már rá

igényetek, bárhol éltek is,

most éppen a nagy Világban.

Jó egészséget kívánok, szeretettel.

Julamami

Gyújts egy gyertyát és vigyázva tegyed,

a sok helyett, talán egy is elég lesz.

Képzeld bele magadat a lelkes

tiszta szeretet helyébe,

ma legyél türelemmel,

fegyelmezett kérlek,

ezen a mai napon az

emlékezés fontos.

Ne rohanjál,

nem késhetsz el

onnan, ahol már

nem az élőkért, de

a lelkükért mégy el és

egyszer te is megérkezel.

Itt vagyunk mindannyian,

ki látja, ki majd idejében

fogja, annak megfelelően,

hogy mennyire a földi léte,

a meg nem oldottja foglya.

Csak a jót vigyétek oda

 most, tegyétek le azt az

érzést, amit a hétköznapon

nem mertetek, hagyjátok ott

ne vigyétek tovább a könnyet.

Amit nekik szántatok, most

gondolatban mondjátok el.

Azt, hogy más is tudja,

hogy mit cselekszik

ilyenkor ne várd,

te ott

tartasz

mások még

csak vergődnek

az elején vannak.

Nem tudhatják azt,

hogy mindent a

helytelent is,

maguknak

teremtik,

ha beértek

a sorsukra,

majd ők is,

talán

időben

megértik.

Mi az ő dolguk,

az adni tudással

az életük során

nekik a saját

lelkükkel,

hogy ne

tévedjenek

el, adjanak jót

amikor lehet.

Menet

közben

az életükben

a párhuzamos

történeteket

könnyebben

viszik, ha értik,

átgondolják,

ami nekik

nem jó,

másoknak is

 árthatnak vele.

Közben egymás

lelkéért is imádkoznak, ha

 önmagukért épp nem tudnak.

Így megismerve

egymást, már

életük során,

tudnak adni ők is.

 S olyankor az már,

egy meghitt

pillanat,

egy perc,

azokért,

akik már

láthatóan

nincsenek itt.

Nem árthat már

semmi sem nekik,

pihenésben vannak,

csak nézik azt a

forgatagot,

békésen.

Amire,

abból,

egy

kicsire,

akkor is

vágytak

volna ők,

is amikor

ott éltek,

köztetek

 vagy veletek.

Ha bocsánatot

kérni tudtok tőlük

és magatoktól is, ők

 meg is bocsátanak,

ha eléggé nagy a

 szorgalmatok.

Túllépni

csak úgy

nem lehet,

imádkozzatok

azért, hogy amit

tettetek és nem értük

szólt az önmagatokért volt,

 meg tudják bocsátani nektek.

Tökéletes csak az Isten, ha te

minden körülmények között,

embernek maradni igyekszel,

a legnagyobbat megtetted.

Nézz magadban szét,

látod milyen szép

a lelkednek

tiszta tükre,

hiszen mind

így érkezünk le.

Engedd el a múltat,

gondolj a mára, a most

értékes pillanatára, a holnap

a küszöbödön úgy is megvár majd.

Tisztelettel legyél, mert szeretetből vagy.

Szeretettel. Julamami

Két lábbal megállni a talajon,

ha az egyik, a hozott feladat,

elfogyott, mert megcsináltad.

Odateszi a sorsod a következőt,

tanuljad azt, igyekezz megoldani,

mert két lábon állni, könnyebb.

Adj munkát a lelkes agyadnak,

sokáig ne várasd, kiüresedhet.

Ismerem mint a tenyeremet.

Van-e a sorsodban olyan,

amit tudnia kellene,

minden sarjadnak.

Milyen módon

oldod meg a

rád vetülőket,

ha a sorsodat

nem is ismered.

Meglepően sok ilyet

láttam a hivatásomban,

nem ismerte fel senki

a családjukban azt, ami

által, ők előre juthattak volna.

Jártak körbe-körbe kínlódásban,

miközben már megoldhatták volna.

Gyakran inkább kilépnek abból ami

által a feladatukat vonzották ott be.

Azt gondolják, hogy az új helyzetük,

csak azzal, hogy váltottak megoldanák,

 ugyanazt a feladatot, kapják ott is majd meg.

Sem tehetségesek, se okosak nem lettek azzal,

a számukra átláthatatlan, gőgből bevonzottal.

Hamar kiderülhet, nem elég az, ami addig igen.

Meglepően gyorsan oldódnak viszont meg,

a régóta meg nem oldottak, akkor ha ott,

rájönnek a legmagasabb lélekrezgésűek a

családjukban, mi a módja a megoldásnak.

Ilyen sikerélményem van sok, hála Isten,

lelkes, szíves, gondolkodónak születtem meg.

Kérem, a kényelmük miatt most ne vigyenek le,

 lefékezetteket a lehetetlenbe, ahol semmit nem

tehettek még a jólétükért, akik nem ismerték a

lehetőségüket, a sorsuk helyett beleéltek.

Amikor megtalálják az utat a sorsukhoz,

rátalálnak az életútjukra, s haladnak rajta.

Akkor ha egyébként nincs elkényelmesedés

az életükben, tele lesznek sikerélményekkel.

Ha szintjük alatt kénytelenek élni emberiesek és

mások meg abból dőzsölnek, amit nem kaphattak

meg, ah generációkon keresztül látok nehezeket.

Belecsúsznak azáltal, a negatívba, amit okoztak,

 nehezen veszik rá magukat, a „bocsánatkérésre”.

Amikor generációsan megcsinálták az alapokat,

nagyon becsüljétek azt meg, bármilyen kicsi is.

Hiszen egy Haza ez csak egy, ide teremtettünk

sok szépet és jót, itt élnénk meg mi ugyanolyan

minőségben, mint amit beletettünk, azt kapjuk.

Tartás, méltóság, az intelligensek születve tudják,

a többiek meg amikor ráébrednek, jól megtanulják.

Ne legyen hiányos a tudásuk, a rálátásuk, semmiképp,

haladni tudjanak abban ami tehetséget hoztak, azután

váltva, éppen azt tanulják amivel eddig nem találkoztak.

Aki most nem halad, abban amiben van megragad és biza a

Világtól lemarad, s akkor már hiába, mondja, mondja, mondja.

A többiek a saját lélekrezgésükben fölötte hallják ugyan, de rég,

túl vannak mindazon a gyakorlatban, amit ő elméletben kóstolgat.

A barátot nem vetjük le mint jó időben a nagykabátot, mert mi lesz

veled a nagy ridegségben barát nélkül, ha majd didereg a te lelked.

Áldjon meg az Isten, minden földi jóval, rajtad múlik, észleled-e.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó oktatás, neked.

Szeretettel.

Julamami

Érzi a kutya orrának

érintését a lábán,

hirtelen az

öröm és a

meglepettség

erejével

lenyúl,

a széttárt

ujjaival

mintegy

emelőkosár

fölhúzza

a lába

mentén

a kutyát.

Nem lát semmit,

de hallja a

hangokat,

erre, erre,

itt vagyunk,

segíteni

jöttünk,

csak

kiálts,

megtalálunk.

Úgy érzi halad,

de egy helyben

vannak,

hát megáll,

megigazítja

a két

legfontosabbat

a vállain.

Óvatosan

átpántolja őket

a karjaival,

összeszedi

minden erejét

és egy félhangosat

kiprésel a torkán.

Egyszer csak,

közvetlenül

mellettük,

villanó

viharlámpa

fényét látja.

Rájuk terítenek

egy jó meleg

subát

és

szinte

váll

a

vállal,

tolják

előre őket.

Sírva fakad

az óriás,

már

mindegy

mitől nem lát,

nem tud elesni,

tisztelettel

körbe fogták.

Legyen szép ez a nap,

ha tisztelettel,

szeretettel

vagy,

adj,

hogy

kaphass.

Egy jó szót,

s az egészséges

körforgásodban

te is benne maradj.

Tiszteletem.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból.

Szeretettel.  Julamami

Gyermekkorában csak  a nagy hajtást látta, más hatás nem volt,

nem terveztek a szülei mást,  mint az adott és másnapi munkát.

    Az apjától szerette volna megkérdezni, miért gyorsult fel annyira,

minden nap betervezte. Elmegy hozzá az öregotthonba, hogy nincs

miért, azt még nem is tudja, azt is levélben írja meg, a szeretett sarja.

Már annyira a pénzszerzés érdekelte csak, hogy észre sem vette,

túlzásba esett. A régi jó barátságai már nem működtek,

régen odalettek, gyakran gondolkodott el azon.

Mi lett volna,

ha menet

közben a

barátainak is,

adott volna a

tengernyi sok

lehetőségből,  amikre

menet közben ráláthatott.

Akkor talán nem épültek volna

le ennyire és lettek volna

kezelhetetlenné, a régi

jó baráti kapcsolatai.

Az asszonyára sem

volt már ideje,

rég nem

hallgatta

meg.

A vacsora

a  hűtőben, fogadta

az asztalon a cédula és

lenne már miről beszéljünk holnap.

Ráripakodott az asszonyára,

ne hívogassa, hát már nem hívja.

Az asszonya beiratkozott valami,

hogyan változzunk gyorsan tanfolyamra.

Sápadtnak, kedvetlennek látja, ha néha

találkoznak abban a nagyon nagy házban.

Meg – megérinti a nem kellemes érzés, már

megint, nem tudott megállni megszerezte,

a többieket is hagyhatta volna előrejutni.

Eluralta az érzés, nem gondolt  már másra,

csak a pénzszerzésre, mintha éhes lenne.

Csinált olyan helyzeteket, amikben már

magának adatott kitüntetéseket. Olyan

végzettségeket vett, amikről azt sem

tudta mit jelentenek, de kellettek.

Erősen szerette volna már, hogy

meg tudjon állni, vitte magával

az érzés, még és még és még.

Már lefele néznek a régiek,

nem néznek rá rendesen,

nem mosolyognak a

képébe pimaszul,

egy megjegyzéssel.

Gyakran érzi besokallt,

nem motiválja már semmi,

nem találja a kiutat, lohol csak.

Nem meri már figyelmeztetni senki,

tartanak tőle,  hogy egy rossz hangulatában

eltünteti a jó üzleti lehetőségekből  végleg őket.

Az egyetlen gyermeke már hetek óta beszélni szeretne

vele, de eddig nem volt rá ideje, halogatta mindig holnapra.

Hát most alig meri kibontani  a levelét,  ami az  asztalon várja.

Rászánja magát és megdöbbenti az első mondata rögvest.

Bocsáss meg apám, nem akarlak megbántani téged, de

kilakoltatták az egyik bérházadból a legjobb barátom

családját, tudod gyermekkorotokban barátkoztatok.

Egy faluból valók vagytok, a leánykája a szerelmem.

Nem tudtam elmondani neked, mert csak  loholtál és

 mindig a holnapi napot jelölted meg, ami nem jött el.

Nagyon sokat kellett bizonyítanom neki, hogy lássa,

nem úgy élek mint te apa,  nem tudom  mi történt veled.

Félrenéznek az emberek, amikor kimondom a nevemet,

vagy, amikor hétköznapi dolgokat kérdezek tőlük.

Mintha tartanának tőlem valami miatt, nem  jó ez itt nekem.

Dolgoztam az egyetem mellett velük apa, neked is dolgoztak,

nem fizetted meg őket rendesen, olcsóbb munkaerőt hoztál oda.

Nem divat már a szakértelem, az elvégzett munka becsülete sem.

Felfeslettek az egymásban megbízó jó szaki kapcsolatok, kiüresedve.

Jól jött a mérnöki agyam, meg a tapasztalat,  amit melletted láttam.

Köszönöm, hogy bejárattad velem a Világot, meg, hogy tanulhattam.

Nehéz a sok jót elmondani neked, pedig hetek  óta készülök már rá.

A nagyapám miatt maradtam  még itt, ma délelőtt elment,  éppen

odaértem, naponta látogattam meg, itt volt a szomszéd utcában.

Egy vaskos borítékot adott, hogy adjam át neked, az asztalon van,

már ne menj oda, intézd el kérlek ott ahol szükséges helyettem.

A kívánsága miatt nincs miért maradjak, mert azt már rád bízta.

A bakkártya amit a születésnapomra adtál, kiszolgálna talán

egész életemben, itt hagyom, kipróbálnám magamat apa.

Az okos telefont viszont nagyon megköszönöm jól jön.

Ne aggódj, nem mentem el örökre, tájékoztatlak,

ha lesznek olyan dolgok  az életemben,

elmondom és tanácsokat is kérek.

Valószínűleg, mire elolvasod,

már a vonaton ülök, jó

lett volna megölelni,

de majd legközelebb…

Mond és mit hoztál a sorsodban,

megtaláltad-e az utadat oda.

Vagy teszed amit lehet,

amit éppen az életed

odavet, nem tervezel,

nem kell elvégezned,

nincs mit befejezned.

S ha valaki halad mert,

tudja mi a dolga, sorsa,

azt megirigyled, s teszel

róla, hogy ne haladjon úgy,

ahogy az életritmusa adja.

Ugyan mit képzel hát, hogyan is

képzelheti, téged lehagyjon, ugyan.

No hiszen, csak olyan haladást látsz

szívesen, ami nem nőhet ki magához

képest sem, nemhogy hozzád képest, ah.

Odáig eljutsz, hogy már csak azok vannak

a felszínen akik bólogatnak akkor is ha nem

kérdezik őket, hogy ne tévedjen senki, igen.

Nem tanulsz, mert minek tanulnál, megvan

mindened már, anélkül, hogy kérdeznél,

bármit eléd tárnak, belőle válogatsz.

Alaposan megcsináltad magadnak,

arról feledkeztél meg csupán, hogy

másoknak is van sorsuk, hozták azt,

nekik is fontos lenne megcsinálnia.

Mert tervezve élnének, nem lehet

értelmesen csak úgy beleélni, aztán,

lesz ami lesz utána vagy előtte, olyan

mintha a saját sorsához nem lenne neki

semmi köze, állandóan hasra esik benne.

Pedig azért tette oda az Isten, hogy valamit

kezdjen vele, ha önmagára nem is tud gondolni,

a sarjainak meg lehetne alapozni, abból is ami van.

Ha mindig többet szeretnél, mint amiben lehetséges is vagy,

boldogtalannak tudod be magadat, az olyan erős negatív hatás,

energia, hogy addig gyakorlod, amíg megcsinálod s igazad lesz.

Legalább azon gondolkodj el kérlek téged, hogy ahhoz képest,

amit hoztál, hol tartasz most, a terveidbe belefér- e a holnap,

ne a mások felé gáncsoskodás legyen a motivációd naponta.

Ha mindenáron megcsinálod, azért is, pedig nem tehetséged

neked, mindenkit magad köré gyűjtesz, akik értenek ahhoz.

A látszatra adva, szoros kézben, folyamatos kontroll alatt

tartod, meg ne lássák a valóságot, nem derülhet ki a saját

hozzá nem értésed, tudatlanságod, minden berogyna ott.

Mivel az náladnál magasabb szinten van, úgyis kilátszik,

nem tölt fel a siker energiájával, idő múltával már kiüresít.

Régóta nincsenek akik beleláthatnának, ahhoz értenének,

legalább havonta ellenőriztetnének ott, éjszakánként alvás

helyett, gyötrődsz, nyomasztóan jelez a felelősségtudatod.

Túlmentél minden átláthatón, kihallhatón, érzékelhetőn,

nem  mered megcsinálni a saját mérleged, hiszen a sarjaid

még nálad jobban elrugaszkodva vannak már benne, azáltal,

 hozzáértőkért is kiáltozna, mert nemcsak családi, nem móka.

Egy haza ez csak egy, ide teremtettük, a szépet s jót, várjuk,

ugyanazokat vissza, nem ok nélkül teremtettünk, mi se ide.

Ha tettél ide, annyit is vegyél ki belőle, ha nem ide, ott várjad,

ahova teremtettél, megjár a minőségi élet neked is ahol tettél.

Azt, hogy ki vagy, meddig mehetsz, hol a saját határod, mit

bír el, kierőltetve, felszín alatt még a lelkiismereted neked.

Ahhoz szükséges, emberismeret, tolerancia, alázatos élet,

mindent beleírt, megmutat a sorstérképed, a két tenyeredbe.

Gondolkodva, tisztelettel, jól bánni az érintődő emberekkel,

mert önjelöltként sem szabadna, azt csinálni amit akarsz, ha

nincs belső kontrollod, mert nem ismered, megszenvedteted.

Ha bármilyen magasságokat céloztál meg magad felett, el is

érted a leged, a csúcsot egyszer, a többit, nem neked adta az

Isten, nincs benne a sorsodban, a mindeneddel se érheted el.

Az alapja az emberiesnek, minden körülmények között ember.

Ne legyen kínosabb az majd annál, ki mit hozott, ahhoz képest,

megcsinálva a sorsát, íme kivé, s a könnyítettben, mivé változott.

      Tisztelet, tartás, méltóság, legyen ottan bőven, vihessen belőle

az ott időző kimenőben, láttassa azt a többi emberiesekkel.

Lehet úgy élni, nem ártunk, nem bántunk, magunkra jól,

csak mi vigyázhatunk, nem pótolhat senkit sem más,

élni s élni hagyni, jó emberi kapcsolatban maradni.

Szeretettel.

Julamami

Mi a te sorsod, mi lenne a saját dolgod.

Ki mit hozott, mit nem csinált meg,

s hagyta hátra, neked, egy olyan

családtagod, akiét te viszed.

Generációs  hozadékként.

Mindenkinek van, olyan

feladata családon belül,

amiben ő lenne a legjobb.

Kértél-e már bocsánatot,

adsz-e, elég, dicséretet.

Persze, észre sem

veszed,

mi

 lenne, a

te dolgod.

Viszont, ha,

a lelkes, a szíves,

 a gondolkodó énednek,

jelezéseit komolyan veszed,

elindulsz valamilyen irányba.

Teszed a dolgodat, jönnek az

akadályok, rendesen.

Meglátsz egy

könnyebben

járható utat.

Azt mondják,

a járt utat, a

járatlanért,

el ne hagyd.

Megéled azt,

meg bele kóstolsz

másba, de valamit,

 fontos lenne tudnod.

Ha mások szerint élsz,

s elhagyod, azt, amiért,

annyi mindent, megtettél, ah.

A boldogulásig, vezetett el téged.

Honnan, miből, merítesz majd, erőt, ha

leépíted a régit, megtagadod a múltad.

Mi motiválhat, majd téged abban,

amit, mások hatására, választottál.

Az úton, ahhoz, szükséges végigmenni,

hogy tudjad, mit, miért, tettél, addig meg.

Van-e benned, sikerélmény azok hatására,

tegyed mérlegre, mihez képest hol tartasz.

Hozzáadhatsz-e, még valamit úgy, hogy ne

avatkozzál bele a mások dolgába, hinnye.

Hiszen, mindenkinek, megvan, a maga,

fontos dolga, ha mások hatására, azt,

változtatja, fárad, nincs motivációja.

Hiszen fölöslegesbe megy az,

a belső energia, amit, ahhoz

kapott, vigye végig a sikerbe.

Generációsan fontosnak szülte

az anyja, bevonzott mindent, amit

tapasztalnia volt fontos, a fejlődéséhez.

Lassan meglátta, maga körül a szépet és a jót.

Volt minden nap, egy kicsi, sikerélménye benne,

hát tudta, az anyja, nem szülte őt se, fölöslegesre.

Kitartott, a nehézben, erős lelkű ember lett belőle,

meglátta a különbséget, az érdek és az igaz emberek

között, mindenkinek adott, még és még, lehetőséget.

Hiszen, ő már tudta, a saját sorsához, való törlesztése,

elfogyott, hát nem kapkodott, megélte, amit teremtett.

Nem akart, kiemelkedően, dúskálni, irigységig menően.

Segítette az embereket, hogy ők is boldogulni tudjanak.

Így, aki kívülről nézte, azt látta, semmi, nem változott,

 adott, mindenkinek egy felszabadító, siker mondatot.

Boldogult a saját sorsában, tisztelni tudta önmagát,

számára úgy volt teljes a Világ. Az egyszerűben is,

megélhette a nagyszerűt, ha nem szerette, hát,

nem ette meg a keserűt. Tudta, a jóérzésből

való jó, eljut oda, ahol már, ott a hasonló.

A tisztelet szép, a szeretet jó, hát,

vigyázzunk, ne telepedjen rá,

az üresség, csábító gőgje, hahó.

Hiszen, a „legesleg”, az csak egy,

helyette jöhet, a kezd el még egyszer…

Ne másoktól várjad, a saját sorsodat, te,

magadért, önmagad szerint csináljad meg.

Amit hoztál, tudod, amit nem azt tanuljad.

S  jól érzed magadat, a bőrödben, az kihat, a

te családodra, a közvetlen környezetedre, miért ne.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

Akkor még nem tudtam,

hogy az emberek között van-e,

s mekkora a lélekszint különbség.

Tíz éve, hogy megláttam, kihallom,

a pénzt felvállalják, a lelküket nem.

Hát így, mit is keresek, mire is

várok itt én,

ezen a helyen,

amikor így bánik

velem és velünk,

tíz éve visszük már.

A férjem igazolványai

az ő feltört autójából

tűntek el a ház elől, az

 egyik felnőttemé egy

teremből a ruháiból.

Az autóból ellopott

igazolványaimmal,

nekem, ki tudja kik

és mennyi kárt is

okozhattak nekünk.

Jöttek ide biza,

céges levelek,

át nem vettük

őket, de ma

már tudom,

meg kellett

volna nézetni

azt ott, ahol be

lettek ide írva,

mint lakhatás,

vagy telephely.

Az emberek lelkeit

mentve tettem ott,

és gyakoroltam a

hivatásomat én itt is.

Gondolni se mertem

és aligha hittem is el,

kik voltak, többen-e

és milyen károkat

okoztak közben a

szeretteimnek.

Nem is egyedül

lehetek itt ezzel,

felvállalva írom le.

Mára már, sokszor

terveztem én el,

a költözést is,

de hol a

szeretteim,

hol a kötelesség,

hol meg a be nem

fejeztem a sorsomat,

érzés tartott itt meg.

Rájöttem nem tehetek

mást, mint leélem e helyen,

az életemet, ahogy lehet,

mert ez a

hely az, ahol

megszülettem,

többnyire nehezet,

de azért jókat is adott.

A megelőzés életútjára vitt,

1999. óta kitűnő megajánlott,

diplomásként is tapasztalhatok.

Kommunikálni is az élet tanított,

így a hivatásommá  is válhatott.

Innen szaladtam a netre ijedtemben, s

 ismertem meg az online világot, azóta

átlátni, megérezni, kihallani oktatok.

Előtte, ide is teremthettem én,

azt a sok jót és a szépet is,

amiben én is élhetnék itt.

Ez az a hely is, ahol a

szeretet, a remény, a

talpam alattnyi föld,

meg is fogott, ez a

hely a Hazám,

nekem is, mint

másoknak, nem

hagyom el, mert itt

 a Hazaszeretetnek

érzése érintett meg.

Itt tisztelnek meg oly

sokan a Világból és

mindenfelől és

sokan mindenféle

emberek engemet.

Itt teremtettük meg

azt, amiért elfordultak

az emberek, pedig ha

tudnák azt is, amit én

már akkor tudtam,

rendesen bántak

volna és azonnal.

Lehet-e erősebb

bármi is annál,

az emberies

erőnél, amivel

megszülettünk.

Kiteljesedhetne

mindenki és itt is,

ha értenék is azt a

feladatot és mind,

amit felvállaltak.

Vannak akik

keserűségük

hozadékaként,

helyzetbe hozzák

a többieket is, mert

felételezik, hogy akkor,

azzal meglett az elégtételük nekik.

Boldogulni, élni az oktató nővértől is,

kitűnő orvosok, ápolók mellett, még

az emberek tiszteletét, az ápolást,

és a hivatásunknak a becsületét is,

de többnyire egyedül tanultam,

mire felnőhettem volna, özvegy

lettem. Egy pocaklakóval és

egy kicsinykével, az életet

úgyis, megélni tanultam.

Néha eszembe jut, hogy

tán azoknak mennyi ilyet,

adott vajon a múlja, hogy

nem is gondolnak arra,

másoknak is van sorsa.

Élni és élni hagyni, hisz

apró fontos porszemek

vagyunk, mi mindannyian.

Hát nem a pénz csinál ilyenné

bennünket sem, mi emberiesek

vagyunk, erős a belső tartásunk.

Tudjuk mi a generációs dolgunk,

megcsináljuk, éljük a nehezét.

Más sorsot hoztunk, más a

generációs feladatunk, ha azt

még valaki nem is tudja, esetleg

neki is lenne generációs hozottja.

Akkor miszerint és ki szerint adja,

meg a családjának azt, ami most,

lenne az ő dolga. Vagy tudja-e azt,

hogy mi lenne akkor is az ő dolga,

ha az anyagi síkját elérte. Nehogy

 ártson vele magának, se a családja

egyetlen tagjának ne, a feladatait ő,

tudomásul nem veszi, meghagyja nekik.

Mindenkinek megvan, és generációsan

is a saját határa, ha teljesítette mindazokat,

gondolhat arra, jólétét ő magának és véglegesen.

A sarjainak nem túlozva, a határain belül biztosítja.

Ez adhat alapokat úgy, hogy amikor visszanéznek,

erre az időszakra a sarjainak a sarjai is, hálásan,

jó érzésekkel gondolnak arra,

volt valaki a családjukban aki,

értette is azt amit megélt. S így

adott a további generációiknak

is megtartó erőt, és megélhetőt,

a reményt, a boldogulásnak az erejét, az

emberek, a munka és a hivatása tiszteletét.

Szép napot ma is emberek, áldjon meg az Isten,

minden földi jóból annyival, ami a legjobb nektek.

Szeretettel. Julamami

Hú, de laza, látszik, megtanulta, ami ott volt

és adott volt, hiszen, életszerűen, neki még

a valósággal nem volt eddig dolga, hinnye.

Hosszú, tapasztaló, évekkel mögöttem,

s remélhetőleg, tapasztalhatókkal,

előttem, nem értem, a lazaságot.

Hinnye, ez meg, lehet, hogy

nem, teljesen érthető,

még,

esetleg,

másoknak.

Miért fontos,

a tartás és a méltóság,

szerintem, ha, nem divatos.

Belecsapni a lecsóba, akkor is,

megmutatja, hogy neki van igaza.

Meg sem érinti, fel sem fogja, a nagy

győzedelmesnek lenni energiájában.

Az legalább megállíthatná, egy teljes,

negatív pillanatában, hogy önmaga

miatt, na, meg, generációsan, nem

mindegy, miből, mennyit, merít.

A fellazult energiákban, nincs

meg a belső kontroll, hinnye.

Minta vagy, ha kiemelkedtél,

legalább mond el, hogy nekik

azt úgy sem lehet, csak neked.

Hisz,  azután, mi marad hátra,

generációs hozadékként,

amivel majd nem tudnak,

mit kezdeni, a következők.

Magadon túlmenve, biza,

nevetségessé válhatsz, ah,

fel sem fogtad, oda minden.

Elveszíthetik, a mihez képest,

honnan indult és mennyit tett meg,

önmagáért. S volt-e, magához való esze,

ahhoz, hogy önmagán kívül, van még értünk

is felelőssége, hát figyeljen, a cselekedeteire, ah

Gondolnak-e a tömegközlekedéseket működtetők,

arra, hogy legyen, minden kocsiban, ah. Valaki, aki időben

észleli, hogy az a két utas nem tartozik úgy össze, mint ahogy,

azt a látszatos mutatja. Gyakran utaztam a „nagy faluba” oktatni,

régen, az emberekkel való, személyesen találkozások okán, miatt.

Jó minta volt az, alázattal bevonzottam őket, ma már ők jönnek el, a

 saját sikerükben élők, a szorgalmuk által kiemelkedők, emberiesek.

Volt, hogy hazafele is, gyakoroltam, a hivatásomat, pedig szívesen,

kipihentem volna, a sikeres napom által eredő, kitakarítani valókat.

Megtalált egy ember, miután leültem és érezte, nem vagyok éppen, a

legmagasabb energiaszintemen. Kívülre ültem le, mert nem voltunk

sokan,  gondoltam hátha nem ül már mellém senki. Befurakodott és

mielőtt, felálltam volna, onnan, kinyújtott karral, átfogta a vállaimat.

Azonnal jelzett minden bennem, nem először tesz ilyet, begyakorlott

volt a mozdulata. Ah, erőből, felálltam, a sofőr melletti kapaszkodót,

két kézzel megfogtam és olyan módon, néztem a busz vezetőjére,

hogy tudta, figyeljen rám, mert szükségem van, a segítségére.

Odaszólt annak, a begyakorlottnak, hogy a legközelebbi

megállóban, szálljon le és közölt valakivel, valamit,

a vállára rögzített telefonon, ismerték, várták.

Toppon, a hivatásában, emberségében a sofőr.

Megmaradt, bennem, annak az átrezgése,

az oktatásnál beszélünk róla, amikor az

aktuális éppen, a talajra igazításban.

Minden apró, kicsi történés fontos,

ha nem figyelsz rá és nem jelzed

időben, ott, ahol, a hozzáértő,

ritkán oldódik meg, hinnye, ah.

Elnézést, prevenciós vagyok, s

van, amikor alázatot gyakorlok,

akkor is, amikor mások nem, ah.

Nézz szét, látod milyen szép, a

  lelkednek tiszta tükre, mi mind,

így érkezünk, a születésünkkel.

Nem különb, senki a másiknál,

viszont, történhet valami, ami

megváltoztathatja az embert.

Kibillenve, az egyensúlyából,

az ő saját idejében, szükséges

lenne, a visszavezető út, azt a.

Mindent, a megfelelő, időben, ah,

személyre szabva, neki megfelelően.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés,

ha megteheted, se változtass,

a szavaimon, kérlek, szépen.

Ez itt a hivatásom, a sorsom.

Nem várhatok a következő

életemre. Hiszen, magam

találtam meg, a generációs

jeleket, feladatokat, hinnye.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

A bocsánat, most is okkal hagyja el a számat, oktatnék, nevelnék.

2009-től írom a reggeli gondolataimat, bizony  körbeértek, hinnye.

Kérem ne olvassa, ha a valóság nem érdekli, lehet, hogy unalmas ez.

Amikor a szintje alatti megoldásnak tűnőt választja, rá kell jönnie,

alaposan mellé nyúlt, ah, nem tenne a fejlődéséért semmit, akarna.

Úgy hát már az áramlattal halad, nem tud saját döntést hozni, ah.

A rajongókkal begyűjti a tudatos követőit is, akik a számukra

könnyebb megoldások felé dicsérve jól beleterelik, azt a.

Negatív energia, ha azon kapja magát,

hogy megint

engedett,

a már

általa is

érzékelhetőknek.

Amivel a könnyebbet

választva, nehezítette azokat,

akik még vele együtt segíthetnének.

Mivel az egy erős hévvel mozgó energiával jár,

mások dolgaiba belehall, belelát, természetesnek

veszi, pedig a lelkes, szíves, gondolkodó énje már jelzi.

Nem volt ereje lemondani arról,  irigyelték azért sokan,

azt érezte már elérte, pedig csak ott kezdődne el a dolga, ah.

A messziről jött azt mond amit akar, sőt informálódik igen hamar,

nem néz utána érdemben senki sem, elhiszik amit láttatnak velük.

Sokat segít az internet világa, az információknak az áramlása, azt a.

Amikor már visszaszámlálásban leledzett, minden addigi előzmény.

Volt úgy, hogy már ő maga is szégyellte, hát másokkal tetette, gátak,

voltak ott meg amott is. Úgy hát megbizonyosodhatott, nyugodtan,

tehette  amit szeretne, nem  láthatott bele abba senki attól kezdve.

Elhitte azt mind, amit kegyeiként mutattak  felé,  néha még jelzett,

a lelkiismerete, talán kontrollálnia is kellene. Nem vette észre, hogy

az nem a saját szintje és már döntöttek felette, azonosult mindennel.

Nem számolt vele, hogy az embersége odalehet mindazok által, amit,

a mások kedvéért megoldott könnyítettként, nem őt igazolja, hinnye.

Amikor rájött mi történt, már csak önmagában bízott, haladékot már

senkinek sem  adott, aztán volt egy pillanat, amikor érezte, besokalt.

A motiváló kiüresedett, már nem tervezett, belefáradt, megoldást

nem talált. Nem számolt vele, hogy a sarja nincs azon a szinten, ah,

hogy mindazokat amiket ő, átlátná, hát nem állt össze amit tervezett.

Látta a sarja szemében, már tudja miben ment  és mikor félre, hol állt

a saját lábára a nagy műve, ami annyira elment másfele, nem bír vele.

Elhagyta a régi jó barátait, fogadta a rajongóit, akikben nem  bízhat,

hiszen az aktuális érdekük tartotta össze őket, azok már kikoptak.

Hallotta valakitől, segíthet az  ha megtanulja kezelni azt amiben van.

Hiszen pont ott ment mellé, amikor nem vette azt időben komolyan.

Kezd el még egyszer, most éppen azon van, a könnyűk helyett, van

most a megduplázódott, sokszorozódott nehezebb, ami már érte.

Nem állt össze minden a kezében, mint ahogy a könnyűt tervezte,

szükséges hát átértékelnie, hol tart most, nem vihet egyszerre két

oldalt, mert csak az egyiket ismerte fel, a másikat tanulnia kéne.

Ha bármilyen magasságokat értél  el, emberesedj, mellé ne menj.

Mert elmúlik majd a káprázat, kitisztulnak a fejek és a tájak, Haza, az

csak egy van, becsüljük meg méltóképpen, nekünk is legyen,  hinnye.

Ha nem terveztek velünk, attól még van és működik a tehetségünk,

bizonyítja, a sok – sok év, hiszen, bár szerényen, de mind abból élünk.

Ha ismerhetnénk a lehetőségeinket, tervezhetnénk, a nyugdíjunk az

a közelébe sincs a megélhetésünknek, dolgozunk egész életünkben.

Hiszen tíz év megint elment, nem vártunk semmire se, Hazaszeretők

lettünk, kitartunk itt, akkor is, ha nem kapjuk a jót és szépet, hinnye.

Az élet szép, ha hallod már, a lelkes,  szíves, gondolkodó éned, jelez,

ide születtél, itt szükséges megélned a sikereidet. Aztán elmehetsz,

hogy kamatoztasd másutt a saját szinteden amit lehet, jár az neked.

A szülőföldről el ne feledkezz, az érzés felé, a lelkednek, igen fontos.

Hol vannak a határaid,

ha időben nem ismered fel,

bizony kiszolgáltatott lehetsz.

Hiszen azt látod, neki mindent

lehet és hajbókolnak is szinte előtte

a fontosságra, a tiszteletre, a méltóságra

vágyó, szintjük alatt megrekedt emberek.

A gyermekedet akkor is jól szeresd, ha ő

nem úgy tapasztal, mint akkor te tetted.

Hahó, tiszteletben, szeretettel élni jó,

tudom nem túl gyors ez a jól bevált

életszerű, sorshajó, de van, hahó.

Lépésenként lépkedjed meg azt,

ami megalapozhatja a te sorsodat.

Ismerd meg azt is, a generációsan,

fontos feladatodat és meg is oldjad.

Mint a gyermeket a szerető szülője,

ringatja szavaival, amikor van arra

neki szabadideje, pedig bújna

oda gyakrabban is, érzi ott

van a tiszta szeretet ereje.

Amit nem hoztál, tanuljad.

Azaz amiből soha nem elég,

hiszen a gyermek addig az, amíg,

igénye van arra, dolog van, szoktam

mondani, kinek mihez képest elég már.

Szülők, családok, szerettek, hahó, hahó,

a tisztelet, a szeret, ha szabadna, ha lehetne.

Fázósak lettek a lelkek a kitalált ridegségből

van és bőven mindenhol, de a szeretetből,

nincsen, ami a legtermészetesebb őserő,

könyörögve kérlek, ne nyúlj az emberhez,

ha nem ahhoz értesz. Ne erőlködjél abban,

amihez egyáltalán nem értesz, más dolgod

lenne neked, amiben tehetnéd a dolgodat

és kitűnően.

Megelőzés,

megelőzés,

megelőzés.

Egészséges

szintemelés,

a te szintedre,

nem máséra ah.

Ismerd meg azt

ami a tied lett,

a családodnak

köszönhetően,

hoztad mint a

generációsan

fontos jeleket.

Mindenkinek

megvan a maga

dolga azért született le

a földre, nem fölöslegesen.

Maradj a saját lelkes szinteden,

az átlátásod fontos, a szíved ritmusa

adott, csak neked, csak érted dolgozik

elsősorban, majd ha megérzed megérted.

Ne hidd el, hogy neked pontosan olyan lesz,

vagy még jobban megy, amit látsz és érzel,

jól megdolgoz majd téged energiaszinten.

 Az a tied lesz, azt elhiheted, utána jön, az

 ismeretlentől való alapos egész napos

félelmed, azzal mit kezdesz. Mert

csak vele tudod megbeszélni,

ő tud még arra pakolni.

Meg lehetne tanulni,

hogy kerülj a saját,

utadra, azt tudva.

Amikor már

nem találod a

helyedet sem,

csak azt érzed,

valami veled nincs

megint rendben.

Láthatsz

olyan

dolgokat,

amelyeket

kénytelen,

kelletlen

meg kell

majd tőle

kérdezned.

Na és kitől is,

csak egy helyen,

ott ahol meghintettek

azzal téged, téged, téged.

Belekerültél általa egy biza

kontrollálatlan, csak kevesek

által kontrollálható köztesbe.

Na ott van ám rendesen szinte

minden olyan most, ami neked

és másoknak is, a tájékozatlanok

számára nagyon fontos. Lemaradni

nem akartok semmiről, ami másnak

van és látszik, nektek is kellene már.

Nem néztek utána, hogy biztonságos,

vagy nem biztonságos, hiteles-e

vagy csak, a jól kreáltak által,

összeszokott erős katyvasz.

Ha másképp nem megy hát,

legalább ugráljál egy lábon

egy darabig, hogy rájöjjél,

két lábon állni könnyebb.

Ismerem mint a tenyeremet,

tréning, azoknak akik még ott

tartanak csak, hogy keresgélnek.

Akik már letették valahova a tiszta

energiájukat és befolyásoltak lettek,

nem tudok mit nyújtani.

A megelőzésnek is vannak

határai, fokozatai, igyekszem,

de egyedül viszem 22. éve ezt.

Eredményes is, de ahhoz képest

amekkora a katyvaszos érintettek

látványosan meg is mutatkozó rétege,

biza nagyon kevesen tanulták még ezt meg.

Pedig önmagukért, a családjukért szükséges,

lenne a 20 órás, Különös oktatás, nevelés

tréning, hogy ne csússzanak ők se bele.

Egy bizonyos szinttől tanulható csak,

mondhat amit akar, kilátszik ám az.

Vannak akiknek mindent lehet, ha

 kontrollálni úgy sem tudják őket.

Nem tehetek semmit sem,

hiszen (kívül) maradtam,

vagyok és ez így most

már nagyon jó dolog.

Hiszen ilyen, olyan is van,

szükséges is lenne,

láthassák sokan.

Miért is másoknak

hitték el azt amitől ők

mostanra megváltoztak,

de megoldást nem kaptak.

Ebben a nagyon erőltetett

ritmusú csak a pénzben hívő

s pont általa, lelkileg üresedő

katyvaszban, sokan vannak

már elég célirányosan,

hazugság áradatban.

Kívánom, hogy

érjék el ők és

mindazt, mihamarabb

amiért úgy odavannak,

és a bűvöletbe másztak.

Mert akkor jönnek majd

rá, nem abban van az amit

kerestek, mert megvolt az

nekik amikor megszülettek.

A különböző hatású energiák,

ha tetszik ha nem, biza léteznek.

Sajnos kontrollálatlanul sokan

nagyon divatosan működnek,

kommunikáljatok gyakran,

otthon és embertársaitokkal,

ne maradjanak magukra azok se,

akiknek most nincs hova fordulnia.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

 Szeretettel. Julamami