Tiszteletem. Ez a szó nem jelent mást, mint azt. Tiszteletem.
Ugyan, hogyan mondjam el neked, aki érintett lehetsz abban, hogy ne csináljak magamnak, nagyobb gondot ezzel. Ezt a ( balhét) is elviszem, mert nekem könnyebb felvállalnom, van elég alázatom. Olyan nagy lett, az életem és a sorsom közötti szintkülönbségem, az ismertségemhez és a tudásomhoz képest, hogy már nem jelentkeznek az oktatásomra, így hát, nincsen bevételem. Igen tudom, felelősségét a sorsomnak, generációs feladataimnak, a hivatásomnak, emberségemnek, felvállalom. Gondolom, egyszerű a dolgom, oldjam meg, azon vagyok,12 éve, leginkább, egy – egy hónap kivételével, csak túlélek. Most éppen eltartanak, nem jó érzés ez, egy olyan embernek mint, aki értően vagyok. Hiányzik sok dolog, ami azt
gondoltam, majd érettebb koromra már megoldódik. Mert sok jót és szépet teremtettem, az elmúlt 28 évben, a tudásommal, a Világban ismertségemmel, a Hazánkhoz adódott ez is, mint emberséges élet.
Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az oktatásomra jelentkezőkhöz, akkor éppen oda.
Gondolom nemcsak egyedül vagyok ezzel így, a saját Hazánkban.
Valamiért elfelejtették tán, mit vállaltak fel, hogy mi itt voltunk
akkor is, amikor a váltás megtörtént, mi vagyunk a Hazánkban a Nép.
Ha már tudják tisztelni önmagukat,
azzal is jár, hogy
megtanulják tisztelni mindazokat,
akik a döntéseik által érintetten élünk itt, a Népet.
Rájöttem a sok év alatt, hogy mindenki másképp rezeg,
a saját szintjének, hozott feladatainak megfelelően szeretne élni.
Ha ezt a döntő emberek nem értik, esetleg fejlődni sem szeretnének,
úgy a saját életritmusuknak megfelelően döntenek, hát közben, tán
sokan úgy érzik, hogy reményvesztettek lettek. Nem várhatom,
hogy sokan megértik, mire várok, hát arra, hogy időben,
megjön a vevője, annak amit feltaláltam és kitűnően működhet ott,
ahol arra már éretten, a saját sorsukat, generációs feladatukat élik.
S oktathatom majd a csoportokat és mindazokat, akik úgy döntenek,
hogy mint hasonlóan rezegve élők, megértik mit ad a tudásom nekik.
Általános műveltséget növelő ( Tenyérolvasó), online önismeret, a
sorsod, a saját tenyereidből. Oktatom, emberismeretet ad, az
önbecsülésünkért, az egészséges körforgásunk miatt.
Nem várhatok arra, hogy (megjön az esze),
a saját sorsához
mindazoknak, akik
felvállalták a vezetés energiáit, anélkül, hogy emberismeretük lenne.
A várakozás végtelen, üresítő érzésébe nem süppednek az emberek,
akik feltételezték, hogy jön a lehetőségük és meg tudják oldani, már
haladhatnak tovább. Mert tudják, hogy a sorsukat teljesíteni nem
tudja helyettük senki más, sem a hétköznapjaikat betölteni
értelmesen. Mindenkinek más, a mihez képest, hol tart,
most és mi viszi előre, a tervezhetetlen holnaphoz.
Elég erősnek látszani, vagy erős lelkűvé válni,
nem ugyanaz, az erősödő lelked, tartást ad.
Mert veled ébred minden reggel a remény
és észlelni tudod, hogy van miért, megint
és újra lépjél. Járni tanuljál, most ebben,
ami számodra adott, abban amiben vagy.
Ne várjad, hogy mások késztessenek, azt
éld meg, ami éppen adott,
abban amiben vagy, ne mások életét nézd.
Hiszen ők más sorsokat hoztak,
mindenki saját sorsot kapott, azt
szükséges megélnie, hogy a következő
generációjának legyen talaj a talpa alatt.
Ha megtaláltad a hivatásodat, akkor könnyebb,
ha még keresed, akkor is,
úgy szükséges megélned, hogy ne sérülj.
Nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok,
erre figyeljél hát, nem tudhatja senki más, mi az amit
a belső kontrollod jelez neked, a saját gondolkodó
agyad, segít. Hiszen hol az egyik oldaladhoz
szükséges adnod, hol a másik éned,
várja tegyed meg a belső
kontrollod szerint,
biztos lépésedet.
Én mos tanulom,
azt, hogy a
racionális
oldalam,
mit vár el.
Tőlem, úgy,
hogy közben,
a Hazámat nem
hagytam el, a talaj
itt adott. Azon tanulok
hát járni, mások sokkal
előrébb vannak nálam.
Nem az életkornak a
függvénye az sem,
ki hol tart, a saját
sorsa teljesítésében.
Párhuzamosan halad,
vagy várakozik, ki hogyan,
egy családon belül is így van.
Hetente, vagy naponta, 30 perc agytorna, a feltaláltammal.
Csupán eszközül van számodra a tudásom, mint egy kísérő, ha van
mit, hogy meg ne rekedj menet közben, ott vagyok és mondom és
mondom. Azt ami ott adott, nem mindig azt hallod, amit szeretnél, de
megállunk és megérted, átbeszéljük, összefüggésében megérted
úgy. Nem lehet se lemásolni, sem a magad által feltalálthoz,
hozzá venni, mint a sajátodat, mert más a rezgése, az
idén felszínen lesz, mindaz, amit nem te teremtettél.
Hiszen mindenki másképp rezeg, úgy mint a sorsa,
és mint a szülőföldje, a Hazája, az Isten így alkotta.
