Látszik már, ami látható,

a tekinteten átható.

Hol ragyogó,

hol suhintó,

hol fortyogó.

Mű hó,

hűhó,

sajgó,

fájó,

bántó,

de nem jó.

Erős vegyes,

többemberes,

mégis egyesek,

védtelenné  lettek.

Hinnye ez meg mire jó,

hahó, hiszen úgy is látható.

Az aktuális bánatod miatt,

megcsúfolod a Hazádat.

Másnak dicsőségből is,

kell még és még nem elég, ah.

Hol van a különbség, nem látható,

a vakló nem lát, de tán jobban hall pont azért.

Hó ha hó, erre meg arra, cikkbe meg cakkba.

Jól ismered rég, hiszen oly szürke a veréb,

az időt nem tisztelte, el is veszítette,

emberismeret helyett megfelelt.

Ami csukott szemnek való,

nem viszket, minek a vakaró.

Ami nem sipító, az nincs, az nem hat, ó.

A világfaló az már látható, itt már kevés a faló,

ah, ha nincs is miért, na meg kiért és minek.

Jó az úgy ahogy van,

másképp úgy sem lehet.

Látod most ki mondja meg,

hogy nekünk mit is lehet.

64 felnőtt év,

s tán születésem óta,

folyik már az a hó ha is.

Azt a szerényet amit megélek,

megszoktam a saját életemmé lett.

A tudatlanok már nincs mit irigyeljenek,

aztán jó lett-e valakinek helyettem.

Keresem a magyarázható értelmét,

ugyan ki és miért gátol sok éve és ennyire.

A saját Hazám az összefüggésében oktatásomat,

miért nem láthatja, miért nem lehet a köztudatban.

Az ami a megelőzésben sokat segíthetne, hogy ne

essenek a még fel nem ismertektől annyira kétségbe.

Apró porszemként, mindenben ugyanaz van,

fontos része vagyunk az egésznek mindannyian.

Hirtelen megváltozik minden, mire igazodnál bele,

már nincs is mibe, azt hiszed, hogy szédülsz,

pedig csak bizonytalan a talaj a lábad alatt.

Ki tudja kié éppen az,

amit érint az óvatos lábad,

s holnap kinek tartozol azért,

mert koptatja a járásoddal azt a talpad.

Még a nemlétező tyúkszemed is vigyázzad.

Miért nem lehetnek fontosak a megelőzésben,

miért nem lehetnek ott ők is érdemben, na miért.

Hiszen itt tapasztaltak, a saját Hazájukban maradtak,

s itt tisztelték meg őket, a messziből érkezők is sokan.

Sok éve, nevesítik a tudásukkal a Hazájukat is a Világban,

 mivel a saját születési helyükről néhányak kipiszkálták őket.

Nem fogadják be a tudásukkal, a többiek sem, ők tesznek

róla, hogy lejáratva kívül maradjanak, hiába itt laknak.

Így aztán, még a védjegyük sem óvja tőlük őket,

azt hiszik, ha őket azáltal, innen kizárták és nem láthatóak,

akkor olyanok az érdeklődők számára, mintha nem is lennének.

Ah mindazok akik a helyükre érkeztek,  hátha a trükkjük bejön,

ettől látszatra, mindig elől és mindenkinél különbek lesznek.

Ne csüggedj, a nehéz helyzetekből az őserő úgy is kihoz,

téged is, ha már érted, hogy a saját lelkes, szíves,

gondolkodó agyad, neked dolgozna és érted.

Elmúlt, nincs, ne veszteségként éld meg.

A belső jelzésed figyelmeztet téged.

Vigyázz nem az utadon jársz,

vagy tán jobb emberként,

is élhetnél, ha fejlődnél.

Gondoskodó szeretettel,

jól bánni a gyermekekkel.

Hagyni fejlődve nőni a cseperedőket,

hogy a szépre és jóra is emlékezzenek ők,

volt valami fontos ami adja az egész életük alapját,

a felnőttségük előtt, mielőtt ők is, a sablonba terelődtek.

A vezetés nem csak a saját lelked, szíved, gondolkodó agyad fejlődéséről, nem csak rólad szól. Hanem, ha ahhoz elég éretten vezetnél, te már tudnád, hogy a jó élethez vezető utat mutatod, másokkal is megláttathatod. Hiszen a te szemeid, belső tartásod, láttatja, megérezteti, kihallatja, ah, felismered a lehetőségeket,

hogy kinek miről szólhatna, a jó sorsa,

előre abban milyen módon haladhatna.

S látnád azt is, hogy már nyílik az értelem,

fejlődhetnének, anyagi síkon is, lelkileg is rendben.

Haladhatna mindenki lépésről – lépésre,

ahogy az Isten, magyaros ritmusként

jól láthatóan nekik élhetővé tette.

S a generációs határaikat felismerve,

nem unatkozva, nem befordulva,

ha élik már a saját életüket,

 unatkozás, leépülés helyett,

egymásért is tehetnének, hinnye.

Ne kelljen a következőknek megoldania azt,

aminek a lehetőségének hiányától ők unatkoztak.

S attól lelkileg véglegesen üresedve oda ne legyenek,

a sajátjuknál alacsonyabb szinten ne vegetáljanak.

Az egyensúlyuk ismeretének hiánya miatt,

ne veszíthessék el, az addig

megvolt egészségüket, azt a.

Halad az ember lépésről – lépésre,

ahogy az életritmusát az Isten megteremtette.

A tökéletesre nem, inkább teljesre törekedve,

fejlődve, tisztulva,

nem ártva, nem bántva,

mindenki magára is vigyázva.

Az ima nem árt, hát imádkozom tovább.

Istenem kérlek vigyázd ezt a helyet, ezt itt élhetően nekünk mindannyiunknak adtad, hogy éljünk benne boldogulva, vidáman, egymást nem kizárva. A lehetőségeinket jól láthatóvá téve, mindenki aki éppen arra érett a fejlődésében, meríthetne a tennivalókból, az agya szükségletének megfelelően. Megélve a saját jó sorsunkat, boldogulnánk, a Hazánkban, elkerülné az embereket, a nincs és a szükségtelen bánat. Vidámak lennének újra, a saját sorsuknak megfelelően, életszerűen boldogulhatnánk a sikerünkben.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az Isten miden földi jóval bennünket. Ne üresedjen ki a szó, hahó, a gyermekek, tiszteletet látva, átérezve, szeretetben fejlődhessenek. Ki – ki tehetségének,

az intelligenciájának, a szaktudásának, a rátermettségének, a

hivatásának, a lelki fejlődésének,

az okosságának, a feltalálásának,

képzettségének, megfelelően.

Boldogulhatna, békében élve és

tisztelettel, nem ártva másoknak sem.

A szeretetet sem szégyellve,

élhetne sorszerűen,

generációs feladatát is  értve,

a saját Hazájában ameddig ott szeretne.

Az embert tiszteljed, az Istent ismerd meg.

Ha bármilyen magasságokig is érhetsz te el,

a körülményeknek megfelelő egyensúlyban

 maradjál, el ne gyengüljél, ki ne fáradjál.

Élj úgy, hogy még annak érdekében sem

ártasz, hogy gyorsabban haladhass,

ne szerezz, boldogulni tanuljál.

Tartsd be a saját határaidat

és tiszteletben a többieket.

Gondol egyet jótékonyan

tesz egy jól láthatót is most,

irigyei lássák milyen fontos lett

 ám ő, a pénzesedő nagymenő.

Majd később jössz csak rá,

hogy a sajátodból adott ő.

Adok-kapok egészséges

körforgásban haladok,

fejlődök, sokaktól jókat

tanulok, emberesedek.

Örülök amikor rájövök,

milyen nagyszerű most,

az egyszerűben átlátva és

generációsan haladva élni.

Összefüggését felismerni.

Kitalálod magadnak,

úgy tálalod azt mintha

az értünk szólna, még

ha valaki megkérdezett

volna, jó az nektek tán.

Ha jó, ha nem megy ám,

kapkodod a fejedet, mit

lehet mit meg nem lehet.

Nem mondhatsz nemet,

ha van mit teljesíthetsz.

Magából indul ki, mást se

lát mint a köreikben is csak

a hasonlókat és önmagát.

Ezért meg sem érintheti,

hogy tanulnia neki is lehetne,

hogy ne csak külseje tartsa őt

most elfogadhatóan össze.

Nem is gondolnak arra,

hogy az embereknek

van a lelkes és szíves,

de gondolkodó énje,

nem birkák ők, csak

türelmesen várnak.

Hátha észreveszi

valaki, léteznek,

intelligensek.

Nem lehet azt

kikapcsolni,

bekapcsolni,

ahogy óhajtják

a rendelkezésre

állni, napi 24 órát.

Egy egész életen át.

A fokozatosság az,

ami megoldja,

mindenkinek

van saját és

generációs

ritmusa, sorsa.

Az emberek nem

gépek, nem lehetne,

legyártatnak sok-sok

ügyes kis hajbókoló

robotot.

Azoknak

levezénylik

azt ami nyomja

időtlen idők óta

a saját lelküket.

Szabadulnának is

tőle, de nem lehet.

Tán nem jártak még

olyan helyeken ahol

ahhoz jól értenek.

Ha nem engedik

be azokat az újakat,

akiket kontrolláltak

a gyakorló éveik és

emberies eredményeik,

akkor megint jöhetnek a

robotok, itt is meg ott is.

Mert, ha az ember nem

a saját életritmusának

megfelelően élhet, na

akkor nem sok remény

van az ő hosszú életéhez.

Ezt azért nem szeretném

tovább gondolni, addig tán

itt még senki sem juthatott.

 Isten áldja, nem az én dolgom.

A remény minden reggel itt vacog, kocog

az ablakomon, a nevelés megoldásával lenne,

most dolgom, ehhez a hozzáértő segítségét várom.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból. Online

ha érdemben bárhol foglalkoznának vele a Világban.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy

Azt hiszi ordít, pedig éppen csak suttog,

menti a két kicsit a vállain összefonja

a két karját, úgy tartja őket.

Így szól az Istenhez,

kérlek, meg ne

rogyjak.

Segítsd

tartani a

térdeimet,

el ne ejtsem

a legnagyobb

a kincseimet.

Együtt rázkódtak

ők hárman, az árva,

a kis fekete gubanc,

és a zokogó önmaga.

S akkor meghallja,

itt vagyunk és érzi

nem tudna már elesni.

Körbefogták a vállaikkal

megtartják őket hármójukat,

viszik, tolják előre egy csapatként.

Akkor akik ott voltak, gyakran szóltak

róla társaságokban, érezték, bennük

akkor átélhetően megvolt, a ” Csoda”.

Amikor ráébredsz a valóságra,

ne uraljon el a bánat,

úgy lépj előre,

hogy a jövőd,

megveregethesse a vállad.

Lehet neked a hétköznap is

vasárnap, az ünnep érzése

ott van benned, ne hagyd

elszomorodni azt a sejted.

Arra figyelj, hogy elérjed

legalább egyszer azt az

érzést, ami felszabadít

egy élethelyzet által.

Ha megéled, arra is

emlékszik a sejted,

a következőkben

már előfordulhat,

természetessé

válik az neked.

Benned épül,

az már a tied.

A többszöri

ismétlések

egyenlők

lesznek

teveled.

Boldogulok,

szoktam

mondani,

mert ez

megvan

nekem,

ezzel élek túl.

Ennyi ember

által kaptam,

így bírtam el

a nehezeket.

Így nemcsak

mondom, át

 is éltem én

is sokszor.

Azok által

maradt

bennem.

Oktatás,

nevelés

közben,

mások

is átélik,

mind – mind

magához mérve,

felkerül a szintjére.

Megfelelő alapja

lesz az a saját

szintjének

eléréséhez,

a sok ismétlés

által az övé lesz.

Egész életére kiható

élménye az, a fejlődése

következménye érezhetően.

Köszöni jól van, mondja majd,

mert erősödött a lelke, szíve,

gondolkodó agya a jó minőségű

életéért megtette amit tudott.

Különös oktatás, nevelés eladó,

153-ig, számozott oldalon rajzok,

amit egy nap alatt rajzoltam meg.

23. éve tapasztalom naponta azt,

hogy megtisztelnek és oktatom.

Emberies emberismeret, amit

ha tanulhatnák az emberek,

nagy hasznukra lenne mint

saját maguk megismerése.

Továbbá az, hogy mi mind,

más sorsot hoztunk azzal,

hogy megszülettünk. Úgy

elgondolkodnának és nem

ártanának egymásnak, ők se,

 akiket nem érdekel más,

mint a saját életminőségük.

Mert meglátnák azt is, amit

eddig, azt sem gondolták tán,

hogy az létezik, akkor tisztelni

tudnák csak úgy, az embereket.

Ne legyenek ilyen különbségek,

ah, a vége a megalázó élet lehet.

Sorstalanná szegényedni, nem.

Magyarországon, Paksról a

Hergál Házból, online

ha bárhol élsz a

Világban.

Felfordult az alja, jól láthatóvá válva,

a feje tetejére állhat naponta.

Ha aki nem emberismerő,

nem az lenne a dolga, de

nagyban is nyomja, azt a.

Magad kontrolláljad, ne

másoktól várjad azt, mi

lenne a jó neked, mondjad.

Tanulj meg, kommunikálni, a

 magad és sajátod érdekében.

A hiteles már bizonyított, az

lenne a dolgod, ami helyes,

jól működne mindenkinek.

Kölcsönös tiszteletre oktatás,

nevelés, magadért, családodért.

Nálad is landolhatna az, majd,

ha rábólintasz a jóra,

vagy

„ráállsz”. Ott is

marad,

annak a

hozadéka veled,

ajándékba nálad, ah.

Vagy csinálod azt, ah,

amihez mások értenek.

Cipelheted, ha akarod, ha

 nem, a rád is rakottakat.

Óriásit vétenél,

magad és a sajátjaid ellen, te

lehetnél, akit megbíznak majd.

A napi, másoknak ártásossal, ah,

hiszen nem csinálhatod jól, mert,

nem abban vagy tehetséges, hinnye.

Hiszen, olyan vakmerően cselekszel,

nem gondolsz, az egészséges

körforgásokra, hinnye, azt a.

A hivatástudathoz felnőnek,

azok, akik, arra születtek,

megerősödnek ahhoz is.

Akik, túl gyorsan érik el,

már, nincsen, miért tenni.

Megszűnnek, a miértek.

kiüresedhet, a lelkük.

Mert nem tudták,

legyőzni magukat.

Ők sem ártani

születtek, csak

nincs motiváció

már bennük, ah.

Mivel hiányoznak,

a mindenkiért való,

hitelesen szóló érvek.

Az akaratosat célozva,

önmagukat sem ismerő,

okoskodókért tesznek.

Hiszen ők nem tudják,

nem ismerik, azt sem,

miért nem haladhatnak.

Akarnak, akarnak, akarnak,

megmondók is lehetnek.

Anélkül, hogy tudnák,

minden ugyanoda megy.

Pedig egy lábon ugrálni,

csak, azok tudnak, jól.

Akik azáltal kerültek,

jó helyzetekbe, mert

senkiért sem tettek.

Azóta is, a mások

által teremtett,

jókban élnek,

nem is teremtenek.

Mindent összekevernek.

A szavaikat odavetik,

legyenek, azok, kitalálni

valók az intelligenseknek.

Minek a szép és a jó, ha,

nekik jól bevált, hát,

nyugodtan, akár,

hátra is dőlhetnek.

Mindenki hozott

tehetséget, hinnye.

Ha a szívességet,

átveszik a

szerzések,

könnyűvé lesz.

S a gondolkodók

helyett is, döntenek.

Igyekeznek, mindent,

a saját szintjükre, levinni.

Ne legyen, másnak sem jobb,

bírják, szívesen látják azt,

ami kényelmes, még ha,

ártóvá is lesznek.

Azzal amihez,

ők nem értenek.

Csupán egyről a

legfontosabbról,

feledkeznek el.

Elveszítik,

azt, amiért,

az életükben,

tenni lehetne,

generációsan.

Vannak, akik,

nem mások szerint

tesznek, a sajátjukat élik.

Jól ismerik már, a sorsukat,

feladatnak tudják, a generációsan

is megvalósíthatóikat. A jóhoz vezető

utakat, megmutatja, láttatja az Isten, nem

tudnak eltévedni, mert, nem, ajándék az,

mindenért alaposan megszenvedtek.

Tartásosak lettek, ezek azok,

amit nem vehet el tőlük,

semmilyen rosszindulat.

Megteszik a nehéz utat,

tapasztaltan haladnak.

Ismerik, a kontrolljukat.

Ki miben, mikor kapja meg,

a választóvonalat, van aki már,

gyermekként megélte azt, ahova,

mások életük során, el sem, jutnak.

Ki mint él, úgy ítél, óvatosan mondom,

a jót is lehetne fokozni, egyszer, próbáljad ki.

Tisztelet, szeretet, szerencse, legyen ottan bőven,

hogy vihessenek a zsengék, abból, bőven, kimenőben.

Hát, legalább ne árts, senkit se bánts, magadra is vigyázz,

téged sem pótolhat, a jóban, a szépben, senki más, hinnye.

Vigyázz, ha nagyon erőlködsz, átbillenhetsz, a te döntésed, a

 belső kontrollodra figyelsz-e, vagy másokat utánozva élsz.

Örülj, amíg megszólít a lelkiismereted, mit ne tegyél,

van aki tudja, van, aki, még nem, van az Isten.

Jó szerencsét, a jóakaratú embereknek.

Jó életünk lehetne ám már, „mindannyiunknak”.

Ha vezetést, azok vállalnának, akik már átlátják,

kihallják, megérzik, mi jó a többieknek is, azt teszik.

Használják a gondolkodásra teremtett okos agyukat,

mert tudják, ami elmúlt, nincs, jóra születtünk mind.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Ha nagyon eltérne a valóságtól,

hogyan talál majd vissza.

Hiábavalóság, ha

olyat vállal fel,

amivel

tehetség

nélkül

nem

bír el.

Nem értem,

mit jelent a

valóságtól

távoli, ha

mindenáron

csak győzni akar, ah.

Tökre megy minden ami,

addig az életét jelentette.

Ha nem számít semmi,

mint az, ami a pénzt

jelenti, azt szereti.

Egyszer lehet csak

alaposan kifordulni,

mert ha már megvan,

mindene, nincs semmije.

A fokozatosságot elvetette,

habzsolva élte azt. Amit mások

által gyűjtött össze, úgy vette,

mintha az csak a sajátja lenne.

Önmagát hozta helyzetbe, ah.

Ugyanaz, megtörténik vele,

mert a legesleg egy lehet.

Azokra ki van találva sok

 minden más, megmarad,

 a legfontosabb a család.

Mit jelent az emberies,

az egyszerűen élhetőt.

Nem térnék el tőle, hisz

tudom, van az Isten, a

hatalom az ő kezében.

Nem tudom milyen

Istent játszani,

megélem hát

azt, amit

nekem

lehet.

Attól

vagyok

elégedett,

az egyszerű,

nagyszerű lesz.

Ah, ha kedvem

tartja meszelek.

Ettől megjön a

jókedvem, ha

éppen addig

nem lett

volna.

Hozzá

szoktam

az egyszerű

életvitelhez.

Nem ártok,

nem bántok,

magamra is

vigyázok.

Hiszen

egy,

Haza

ez,

csak

egy.

Ki

milyen

módon

éli meg,

azt amit

ő maga,

nem így

tenne, még

esetleg sem.

Nem játszótér

a felnőtteknek,

kérem szépen,

látják azt, a

gyermekek.

Még komolyan

veszik, s akkor

ők, a miértet

honnan is

veszik.

Mihez

képest,

várják el

tőlük azt,

is, amit ők,

meg, nem is

teljesítenek.

Felelősen

felnőttnek

lenni, ah, még

akkor is, ha már

elkényeztetetten,

elkényelmesedtek.

Ha idő előtt megkap

mindent, kiüresedhet.

Elveszik a motiváció,

csak halmozható,

az ami másnak,

nincs és pont

amiatt, ah.

Ha látnák

önmagukat,

akik valami

oknál fogva,

megmutatják.

Különbek ők

bárkiknél,

sugalltatják,

mutatják is.

Az energiáik,

közvetítik,

mindent

lehet.

Csak

jelzem,

látszik ám,

az a térképen.

Ha nincs mivel

levezesse azt a

feszültséget,

keresse meg,

a lehetőségét,

jót is tehetne ám.

Csupán átfordítja

és máris, ott van

a jó energiákban.

Megtanultam,

azt amit nem

hoztam és

igényem

lett rá.

S ha

benne

tisztelet

nincsen,

ah, inkább

legyintsen.

Jobb ahhoz

szokni, mint

megalázó

kezet

rázni.

2018.

évben

vagyunk,

felfogja azt

a gondolkodó

agyunk, átléptünk

a jó energiákba ejha.

Adjon az Isten minden

földi jóból annyit a széphez,

mint, ami akkor, éppen ott,

a legjobb az egyszerűhöz.

Meglátszik az is, ahhoz,

képest, amit ő hozott,

kivé, mivé változott.

Szerencsés

napot

kívánok.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Tisztelettel kérem, az engedélyem

nélkül ne mentse le az írásaimat,

ne használjon fel belőle semmit.

Nekem ez lenne a  vagyonom, ha

majd pénzre váltva eladhatom.

Védjegynek tudom mindazokat,

Magyarországon lett kifizetve,

/11. éve a használatomban van/,

ahova a Julamami szót leírom.

A feltaláltamnak az oktatási,

elméleti és a gyakorlati formája,

amit nem tanítottam se meg,

sem be  nem  tanítottam  arra,

még senkit sem, nem  kérte és

nem adtam  engedélyt se arra.

Pénzre váltanám, de nincsen

üzleti érzékem, most tanulom.

Adni születtem, megelőző az én

hivatásom, most magamért teszek.

S reménykedem abban,  hogy

egyszer megtetszik majd

olyan embernek, akinek

jól jönnének az írásaim.

Ahhoz, hogy bebizonyítsa,

gazdagon se ment mellé,

nem veszett ki  belőle sem, az

 emberséges tartása, méltósága.

Amikor ráébredsz a valóságra…

2021.03.25.  – 2016.03.25.

2011.03.25. https://julamami.com

Jó egészséget kívánok,

majd megtudod, amikor

már értője lettél. Mindezt

megelőzésként

az Isten adta Népünkért,

mint korosodó gyermekeiért

meg önmagamért és

érted is írtam,

tán már éljük is.

Nem aszerint, ahogy

elképzeltük az akkor

elmondottak alapján.

Leginkább úgy, mint akik

ki vannak szolgáltatva,

mindig, az aktuális

győzteseknek.

Lehetne

emberismeretből

tesztelni, talán jót

is tenne sokaknak.

Amikor ráébredsz

arra, hogy a belső

kontrollod által

van egyensúlyod,

önbecsülésed.

Na nem  olyan,

mintha rengeteg

ember együtt rezegne,

viszont személyedre

szabottan energiád lesz.

Felismered majd, a saját

egészséges életrezgésed.

Az Istentől való az,

a sorsukat ismerőknek

 megtartó védelmet ad és

erőt a sorsukhoz életkedvet,

hitet, élhető jövőképet a Népnek.

Vegyed el  tőlük, a szenvedésüket,

kérlek Isten szeresd ezt a Népet.

Ne félj a tartástól zsenge

az ott van benned,

a lelkedben, szívedben,

a gondolkodó agyadban.

Lehet az is, neked még soha

nem volt tartósan jó az életed,

teremtsed a sikerélményeidet,

 a tápláléka a gondolkodó agynak.

A test és lélek egyensúlyban hat,

vannak akik a mások sikereinek

a fékezéséhez nagyon értenek.

Önismereti  oktatás, önbecsülés.

Hinned kell, megjár mindenkinek,

egy magához méltó minőségű élet.

Azután rájössz olyan magabiztosak

abban amit felvállaltak, hogy már nem

figyelnek az emberségükre csak a pénzre.

A belső egyensúlya megbillenhet mindenki

másnak, aki másban hisz és más sorsot visz.

Ah amikor semmi más nincs is, van a Isten,

gondolkodni, sikeresnek teremtett bennünket.

A tudata annak, hogy ha hiszel benne, akkor elég

erősen, nem hagy ki a lelkesedésed, hiszed,

nem vagy már egyedül, rád is lát, néz.

A sanyarúakban is, ő már véd,

valamitől ami nehezebb,

tartsad a szintedet.

Nem mondhatom,

pedig jól tenném,

a feltörekedni vágyóknak,

túl könnyű lett az a valami.

Tessék mondani nem akadt,

ott senki, aki szólt volna.

A normákon túl tetszett

alaposan menni, ők már,

elég tapasztaltak, tudnak.

Remélhetőleg az ártásban

nem, inkább már egyenesen

a fokozatosságokban hisznek.

Titokban megváltozott volna,

az erkölcsi norma, hinnye,

a sebességet könnyűvé váltóra,

mintha az is már természetes volna.

Miről beszélsz, miért csak az lett a

felhívás arra, hogy netalán tán, íme,

a magyar ember, ilyen fellazult lenne.

Mindent csak magának szeretne,

ah, nem magyar virtus ez sem,

ej de megengedő önmaga fele.

Ez lett belőle, íme 10 év erre,

puff, nagyon túlment, huh, ah.

Esedezem, bocsánatot kérek.

tán, tisztesség és becsület,

ha szabadna, ha lehetne.

Az hiányzik belőle,

hogy adni tudjon,

oda ahol nincsen,

mert csak ígértek,

nem teljesítettek.

Aki nem tud adni,

nem tud semmit.

Úgy sem értitek,

félre is értitek,

megtehetitek.

Bocsánat,

mi anyák,

nem sanyarogni,

szültük a gyermekeinket.

A Világban egyetlen egy sem, a,

mások kénye kedvére született.

Adjatok nekik méltó lehetőséget.

Nem akarnak sokat, csak túlélni,

munkával megteremtve átélni,

 a hivatásukat gyakorolnák.

Az Isten adta Nép lehet, hogy

menne, de még annyija sincs,

elindulna, nincs mivel elindulnia.

Nem maguk teremtette helyzetek,

kérdezzetek olyan embereket, akik,

ehhez értenek, ha már ti nem értitek.

Túl magasra szárnyaltál, nincs határ.

Nem vagy beérve a felelős ember

szerepére, miért gondolod, hogy

az elmúlik majd reggelre, s kinő,

az ami soha nem is volt meg.

Valami amit magadtól elértél,

az minősít téged, amit mástól,

veszel el, az nem lesz soha sem, a

 tied. Az általa keletkezett hiányérzet

is energia negatív annak a hatása.  Kár lenne

beszutykolni magadat vele, vízzel nem jön le.

Milyen minta az a gyermekeknek, csak  akar,

 kérjél bocsánatot, azt a, majd amikor,

 rájössz, ő azt is tudja, de nem szólt róla.

Kimondva megbántani nem szeretett volna.

Van úgy, hogy a fiatalabbaktól is tanulhatunk

Tanulj meg jól kommunikálni, figyelj arra,  ah,

 ők akik tehetségük által már sikeresek, hogyan

kommunikálnak, emberséges a kulcs mindenhez.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

fontos tudnivaló, ismerem mint a tenyeremet.

Emberséges jelnyelven fogalmazom meg az

oktatásom közben, magaddal egy rezgésben

leszel, felismered mit jelent a  belső tartásod.

A belső egyensúlyodat is megismered általa,

ami jó időben motivál majd a jó megoldásokra.

Egyszer billensz ki, abból nehéz visszatérni,

annyira megtetszik, hogy ott fogsz időzni.

S elhiszed magadról, hogy mert kaptál egy

magad fölötti túlzót, csak a learatásából élsz,

tisztelni, szeretni fognak majd téged azért, ah.

Bocsánat azért, hogy így bátorkodtam, nekem,

pont erre vonatkozóan, megajánlott diplomám van.

Isten óvjon, hogy bátorkodjak harcolni bárki ellen,

viszont hagyom, a jó érveivel győzzön meg engem.

Évek óta, védjegyeset oktatok a felnőttképzésben.

Prevenciósként, óvatosan, megelőző és gyermekvédő,

  alkalmanként, a MA – MI Gyermek és Ifjúsági Alapítvány.

A gyakorlatban már látszott, sem hozzátenni se adni nem

tudnak, viszont jól érzik magukat, ha erősen gátolhatnak.

Hinnye, amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon el a bánat,

úgy lépj előre, hogy a jövőd majd megveregethesse a vállaidat.

Kérlek el ne felejtsd, te is a szeretet által vagy, jól is lehetnél most,

ha a saját sorsodat élnéd és generációsan is teljesíthetnél idejében.

Szerintem a Világ nagy lehetőséget kapott, hogy a jóhoz is hűséggel

éljen, hát gondolkodjanak alapos emberismerettel a döntők időben.

Egyenként születtünk, saját a sorsunk, generációs feladatunk is van.

Tán ne visszafelé terelve sodródjunk, sok időt ne veszítsünk magunk

szerint is élhessünk. Emberségünk szerint teljesíthessünk és időben

lépjünk, hogy a jó energiák élhető jó ritmusáról le ne késsünk.

A megváltozott világhoz alkalmazkodni tanuljunk, adhassuk

tovább azt a jót amiben alapos tapasztalattal rendelkezünk.

Tiszteletem, kívánom, hogy találjanak rá az egyensúlyukra

időben,  tudjanak élni a sorsuknak a felismert lehetőségeivel,

hogy ne hagyjanak hátra a következőknek, jók helyett terhet.

Íme velem, a jó öreg bocsánatot kérek, amíg másoknak nem megy.

Mondjad, te magadnak mennyit érsz,

minek érzed magadat a szerepeidben,

valami amit egyedül nem érhetnél el.

Azt hitted, révész vagy, ha már a

   révnél vagy és időre el is érted,

de oly nagyon túlmentél, a

  hamisaknak jól bedőltél.

Látszik meggyőzni már

nem lehet téged,

elhiszed amit

másoknak

mesélsz.

Eszedbe se

jut, hogy amit

teremtettél, a

családod által

sikerült, mert

komolyan vettek

téged az emberek.

Milyen szép család,

rendes ember lehet,

megbíztak benned, s te

általuk is gazdagodtál.

Aztán egyet gondoltál,

tőlük elfordultál, kifordított

önmagadból az addig értük is

teremtett, megelégedett,

ember helyett lett

a túl sok pénzes.

Nem osztoznál,

mindent magadnak

akarnál, velük nem

számolsz már, de kár.

Sok ilyet is láttam már,

a lelkiismeretükkel

nem számoltak ők,

ej de kár, a pénzük

sincsen meg már.

Az Isten embernek

teremtett téged is,

hát maradj ember.

Gyorsan váltasz,

elhagyod azt is

aki által vagy,

alázod magadat,

amikor most

velük szemben

haladsz, ártasz.

A családodtól

odébb mégy, állsz,

nem vállalod fel

a származásodat,

az úri gúnya megóv,

majd azt is elhiszed.

Már a pénzről szól és

minden, akinek nincs

az tán nem is ember.

Pedig az emberies ott

a szívében, lelkében és

láthatóan is tisztelhető.

Ráismernek ők egymásra,

egy összemosolygás adja,

ők senkinek sem ártanak.

Alkalmazkodnak, tisztelettel el,

odébbállnak, nem bábosodnak.

Hóhahó, hol ide csapódsz, hol

éppen mással mérsz, élsz,

általuk is remélsz.

Jó lesz neked,

te vagy a saját

istened és szólsz

is mindenkinek,

lám ott egy másik

isten, jól figyeljenek.

Ez most nagy divat lett.

Így már nem jössz rá,

hogy te magadnak

mennyit is érhetnél.

Belül benned zajlik az

amire felfigyelhetnél,

a te műved az, amit

így megteremtettél.

S te, aki tudtad azt,

hogy elbírod még,

megoldod azzal,

átviszed a telet.

A tavasz hozza

a megújulást is,

neked, neked…

Amit legyártottál

azzal, hogy túl nehéz

lett ez neked is most itt,

azzal is elbírsz, a vissza

út már könnyebb lesz.

Erősödtél ezektől is,

s újra önmagad

lehetsz.

Vagy

belemégy

abba, hogy

kész a mű,

hű de mű.

Nincs senki

aki azt amit

mások látnak

megmutatnak

feléd, ejnye,

hinnye,

torz lett

az a kép.

Az arcod

hazudni

nem tud,

ráül az is

amire te nem

is gondolnál,

csak le kell

olvasni azt,

kiábrándultál.

A másik sem adja

meg azt amit neked,

magadnak kell adnod.

Tartáshiányos lettél.

Nem ad már az sem,

csak visz belőled,

telítődtél a nagy

túlzó bőséggel,

mert az ember

az csak ember.

Az Isten

teremtménye,

ha eltér attól,

ami a feladata,

a telítettben

hamar elmegy,

az Isten várja.

Nem mondták

neked, ne tedd,

legalább te,

magadat le

ne építsed.

Az elmenő

az nem ad,

csak visz és

mindent ami

van, de hát

egyedül

jövünk,

egyedül

is megyünk.

A két oldalt

nem kellene

összekeverni,

másról szól

mindkettő.

Nem mondták,

hogy rögzíti a

sejted, azt ami

számodra fontos,

 hogy a lemenő az

nem a felmenő.

Mint az a báb,

ami szétcsúszott,

de összerakták,

csak a tervrajzot

nem találták, így

egy – két részlet

mellément, fura

figura az ami lett.

Mond mit terveztél,

amikor ennek nekimentél,

hogy majd lesz neked ez,

meg az, irigyelni fognak.

Az emberiesektől is,

jó alaposan eltávolodtál,

nem magyaros virtus ez.

Az se, amire olyannyira

vágytál, hogy neked

legyen, másoknak

meg ne legyen.

Első akartál

lenni, most

meg már a

 háttér az,

 amiben csak

elücsörögnél.

Mit mond rád

a sarjad aznap,

oh de jó, hogy

az embereket

jól becsaptad,

büszke-e rád érte.

Hol a  te napod eleje

 és hol annak a vége,

megmondják-e

neked, vagy te

magad el is

döntheted.

Mennyire

térhetsz el,

mit enged meg,

van-e élettered.

Privát, vagy csak

azt a mozgást éled

amit megszabtak ott

neked, te tervezed-e,

vagy más tervez neked.

A látványodat elhiszed-e.

Mennyire veszed magadra

a rajongását az embereknek,

valóban elhiszed-e, hogy érted

szól, vagy a saját megérzésedre

némileg azért csak hagyatkozol.

Tudod-e nem

neked és érted

szól az, csak annak

amit ott kisugárzol.

Látványos, megoldott,

beleszabtak, rád szabták,

mint a le és felvett ruhádat.

Válthatod, hogy éppen kinek

is szól az, kit akarsz terv szerint

megbántani, magadat is alázod,

persze csak addig amíg fontos.

Honnan indultál, mivé, vagy kivé

váltál menet közben, elhasználtak,

de észre sem vetted és lelakott vagy.

Onnan pedig lefele szól a muzsika, akkor

is, ha nem szeretnéd, hogy megtörténjen,

elindult a szekered és már magától megy.

Az irányát sem te szabod annak már meg,

másokra bíztad az életed, a sorsod lett neked.

Jó szerencsét jó emberek, tisztelettel, életszerűen

szeretetben, önmagunkat megbecsülve élni könnyebb.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, a jeleidről.

Magyarországon Pakson a Hergál Házban, online a világban.

Tájékozódhatsz, a Tanácsadás, oktatás, nevelés oldalon.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy

Az élet szép is lehetne.. .2011.03.29. írtam és  hozzá még

2016.03.23.  kiegészítettem, ma a 2021.03.23. nap is írtam.

Nézz magadban szét, látod milyen szép a lelked tiszta tükre,

így érkezünk mindannyian le. Lásd meg a csodát magadban és

 az emberséges napjaid körül,

hogy ne az ártással szembesülj.

Az életed akkor megnyugtatóan szép, ha

megint hallhatod a lelkedben a csendzenéd.

Ne menj még, hova mennél, hát még nem is éltél.

Jövünk, miután már magzatokként hónapokat időztünk,

a sorsunk szerint, valahol a szépet a jót teljesíteni születtünk.

A sorsunkat és generációs feladatainkat beteljesíteni jöttünk.

Szeretetre,

békességben,

a két oldalunk közötti

egyensúlyt megélve,

napi sikerekre éhes mindannyiunknak az esze.

Előtte talán, ott lógáztuk a lábainkat a felhők szélén.

Ott együtt, közösen, jól éreztük magunkat a bőrünkben.

Láttad azt a kicsinykét, ah milyen nagy lélek, ó de szép.

A sorsa az élete, a tisztán szépet és jót megláttatni,

felnőve az Isten adta jó mintának teremtette.

Serte – perte, sürgetve, körbejárva,

hol ide – hol oda, mosolyt osztva,

mint egy hétköznapi csoda.

Azt szeretné elismerjék,

hiszen azért jött ilyen tisztán közénk,

hogy láthassuk nemcsak szép, igazi tehetség.

Ott lüktet a lelkében, szívében a tengernyi sok,

az amit az Isten teljesíteni csak neki adott,

amit a születésekor többletként kapott, hozott.

Generációsan, a családja azon tagja, aki megmutathatja,

értve éli az életét, mert a saját ritmusában az élete szép.

S azután meglátja az emberek szomorú szemét,

tovább nem is keresték, nem hogy nem éljenezték,

de a már túl régen révbe ért üresedők, tettek arról,

hogy őt akik tisztelték, szerették, észre se vegyék.

Így nem tud teljesíteni, nem tud adni,

nem engedték, látszik az éhes,

teljesítésre éhes szemén.

Elcsendesedett,

elvonul mert

gondolkodóba

esett, ugyan

mi történhetett.

Amikor a kedves

apróság cserfesen,

megmutatta bátran

magát, nem vették

észre, megértően

feladatuk lenne.

Tiszteletem.

S nem értették,

miért nem olyan mint rég,

miért nem ad, csak, ad és ad.

Várakozik azóta is, hátha már

beértek néhányan arra, amit

adott, azt neki hasonlóan,

kapnia is szükséges lenne.

A Világ körforgásához igazodni,

ha szükséges elcsendesedve el

is gondolkodni. Mikor adta oda

azt a percet, amivel maga fölé is

emelte  az elég emberismerettel

még nem rendelkezőket.

Azáltal ő folyamatosan fejlődött,

emberesedett, hát megint nem értették,

 túl hosszú és göröngyös még az útjuk, nekik is,

mire megértenék, hogy akkor miért nem értették.

Tanulni nem szeretnének, hiszen azt feltételezik,

ha az élet iskoláját járják, az már elég mindenhez.

Szeretetből jövünk, a tehetségünk által alkotunk,

s amit a születésünkkor nem hoztunk, azt megtanuljuk,

hogy ne legyünk kiszolgáltatva senki arra érdemtelennek.

Akinek nincs, annak a boldogulásához, ha megtehetjük adunk

tapasztalási lehetőséget úgy, hogy közben alázatosak vagyunk.

Azon vagyunk, hogy tisztelettel, szeretetben éljünk, reménykedünk,

nem adjuk fel, se félbe, a sorsunkat megélni már értően igyekszünk.

Tudjuk, hogy van, látszik már a jó minőségű élethez a reményünk,

mindent a maga idejében. Rájövünk,

mennyire nagyszerű a saját sorsunkat

naponta és emberesedve teljesítenünk

ha az egyszerűben is boldogulni tanulunk.

A jó emberek tudják, tisztelettel élni könnyebb,

 nem szégyen a szó, tiszteletem, sem az, hogy szeretlek.

Óvatosan gyakoroljuk, ha sokan vágyunk rá és megadjuk a

 tiszteletet, a  hétköznapokban, a tudással bíró emberségesekből,

még divat is lehet. A jó egészség a saját ritmusodban adatik meg, a

 két oldalad egyensúlyára figyelve, alkalmazkodni tanulj a jelenhez.

Kergetheted az álmod, boldogulni tanuljál inkább, s amikor

 eljön az ideje, a sorsodból az éppen adott  lehetőségeiden

belül, azt ami jó életet biztosíthat, időben meg is csinálod.

A mércéd lehet-e a tartásod, az emberséges

méltóságod, mindaz amit a sorsodnak

hoztál, ami generációsan megvárt,

megoldhatod és már az is a sajátod.

Ha körbeért a sorsod, mást kellene

már csinálnod, lám generációs jel.

Mielőtt rájönnél mennyit jelent,

az amit te generációsan hozol,

nem kellene, az ismeretlenbe

belebonyolódnod úgy, hogy az

téged végleg átformálhasson.

A lelkes és a racionális éned

közötti egyensúly jelez neked.

Megtaláltam egy részt eddig

minden embernél aki jött és

megtisztelt vele, a leolvasását

azzal kezdtem, hogy kitől hozta.

Azt ami számára a legfontosabb

lehet, a generációs jeleit mutatják

a tenyerei, mint a sorsát, ami fontos

információ lehetne, ha tudnának róla.

  Nem rohannának bele a hirtelen tálalt,

önmagukhoz, a saját életritmusukhoz

képest, a sürgetett energiákba, hinnye.

Minden ember úgy rezeg, mint a Hazája,

ha azt végleg elhagyja, attól még úgy rezeg.

Mint ahol ő megszületett, de be is fogadhat

abból ahol időzik, vagy letelepedik végleg.

Különösen gyermekkorban magyarázat

arra, hogy miért menne ő más irányba,

mint azt szeretnék a szülei, nevelői.

Ifjú, zsenge korban pedig segítség

lehetne, hogy milyen irányt vegyen,

az ismerem mint a tenyerem, adott.

Nagyon fontosat találtam meg és fel,

a minőségi emberek, az emberiesek,

akikből nem nevelődhet ki az a fontos.

Tudja honnan van a tartása, méltósága,

igényes marad, megdolgozott mindazért.

Jól megcsinálhatja, megnyugtató számára,

ha az lefoglalja, addig amíg előjön belőle,

a következő fontos feladata teljesítésre.

Ha a hozottja is megerősödhetne előtte,

a jó életritmusa is nagyon fontos lenne.

Rájönne, ki is valójában és ahhoz képest

amit hozott kivé, vagy mivé változott.

Ha felismernék azok akik foglalkoznak

azzal, hogy a sorsát ő időben elérhesse,

adnának időben lehetőséget a Népnek.

Hiszen, ha egyoldaluan egy ügyben van

és nem látja át, milyen szép, szíves, lelkes,

tehetséges a Nép. Mindannyian tettünk azért,

a saját sorsunk is, a Néphez tartozunk és mind.

Ide teremtünk akkor is ha nem kapunk azért sem

jót, se a jó teljesítményünkért, az elért szintünkért.

Nem tud lépést tartani, felfejlődni sem,

oda ahol a Nép korosodóit várakoztatja,

őket mindarra, amit maguktól már elértek.

Egyben azzal egy szintet ad a gyermekekkel

ahhoz, hogy közösen oldjanak meg minden

olyan feladatot, ami generációsan ott adott.

Folytatják hát a tehetségükből számukra

nem idegen jó, magas, kitűnő szintjüket.

Nem várhatnak mindarra, hogy majd

egyszer felfogja mit vállalt fel anélkül,

hogy tudta volna. A Hazánkban az

Isten adta Népnek jóléte nélkül,

jól most már nem fejlődhetnének.

A számokat tartja az ami már eddig

megvalósult, mások mozgatják azt,

 az Isten adta Népünknek az nem ad.

Fontos jeleket hordozunk megszületve,

ha ismerhetnénk is még időben, hát senki

mellé nem menne, sikertelen nem lehetne.

Rálátva, kihallva, megérezné a neki nem jót.

Hivatásommá lett a megelőzés már az életem.

Van aki az anyja ágának, oldalágát hozza és

mégis az apja feladatát viszi, egy darabig el

is megy sikeresen, azután azt újra ismétli.

Későn veszik észre ők a telített energiákat.

Azt amit ő hozott feladatként, így senki se

oldja meg, halmozódik a telített, lecsúszásig.

Julamami Magyaros Agyalósa, a gyakorlat

adta tapasztalásból lett az elméleti rajzom.

Általános műveltséget növelő” Tenyérolvasó”,

Különös oktatás, nevelés, Generációs feladatok.

Győzz meg legyőznöd könnyű engemet, én nem

harcolnék se veled, sem ellened, még oktatnék,

nevelnék én, a feltaláltammal, ha már lehetne.

Eladnám ezt a fontos sorsot formáló rajzosat,

betanítva az oktatására, az arra érdemeseket.

Segíts magadon az Isten is megsegít, eddig is így

éltem. a szolgáltatásomkor a tenyereid fotóit

felrakod, arról olvasom le frissen.

Abból látom, hogy akkor éppen

mi a legfontosabb számodra.

Bal és jobb tenyereidet kinagyítva

egy fotón kapom meg, úgy azt le

 tudom olvasni összefüggésében.

A hangomat hallod nincs másra

szükségünk, kommunikálunk, átmegy.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Ha mindig mindenben

önmagadból

indulsz ki,

akkor

nem

tudsz

a többiről

akik lehet,

hogy sokat

adhatnának oda a

 színes, szíves, lelkes,

gondolkodó agyukkal,

egyéniségükkel neked.

Azzal, hogy léteznek, új

impulzusokat adnak bele

a közösbe, hiszen nincs

másik, egy Haza ez,

tiszteld, szeresd,

becsüld meg.

Úgy is lehetne

élni benne,

hogy egy,

meg egy,

meg sokszor

egy, mindenki

más élettörténet.

Akik azzal, hogy

önmagukért is

ők tesznek, a

Hazájukért

is megteszik,

azt, amiért ők

is ide születtek.

Így mindenki a

maga módján,

kiteljesedve,

a saját és a

generációs

feladatában,

boldogulhatna,

sikereket élne meg.

Mindkinek életszerű,

tartás és méltóság,

a tehetségeikre

időben rátalálás.

Megelőzésben,

emberiesként a

tapasztalatom

szerint, sok a

tehetséges

ember itt.

Ez mindig

is így volt,

ma sincs

másképp.

„Gondol

egyet

a kicsi

róka.

Mára

már ő

is elég

nagy

ahhoz,

hogy

bemenjen

a tyúkólba.

Csodálkozik

mert nemrég

látta, mások is

bementek oda,

miért van csend.

Hiszen nem ez a

módja, óvatosan

bemerészkedik,

meglepődve

azt látja,

már csak

ők vannak

 a tyúkólban”.

Ismerd meg a

saját lelkes, szíves,

gondolkodó szinted.

Váltsál időben ha az

sorszerűen ott van,

haladj amikor azt

lehet, ne árts, se

ne bánts, éljed.

Nézz magadban

és magad körül is

szét, látod milyen

szép a lelked tükre,

mind így érkezünk le.

Azt tedd ami a te dolgod,

a hétköznapi sikeredet éld,

hagyj a többieknek is reményt.

Siker nélkül megjön a kiüresedés,

ha még nem érted, kérlek tanuljad meg.

Különös oktatás, nevelés, Julamami védjegy,

eladó, olyan embereknél szeretném tudni,

akik be tudják vinni az oktatásba, fel tudják

használni a nevelésben, feltisztult, működik.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, ha bárhol élsz most a világban.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).

Amiben jobb eredményt értél  el, nem a teljesítésed szerint, sem a tudásoddal  haladtál, emberileg annyit veszítesz,  amivel  ott jobbak a körülményeid mint amit addigra elérhetnél, maradnak is ártottál.

A tudásnak van egy jó szaktudást jelző rezgése, aki azért vált másra, mert azt gondolja őt az majd  a saját szintjében megtartja, ez most nem jó idő arra.

Ne attól várjad, a szakmádban az előrejelzéseket,  aki még abban addig nem dolgozott, nincs meg a gyakorlati tapasztalt tudása sem.

A fejlődésed pont attól kerül a helyére, ha attól fogadod el a szakmai mondatot, aki naponta abban gyakorolja azt, amit a tehetségével  hozott, emberesedve a hivatásává válhatott, hiteles szavak azok.

„Az energiákat beosztani,  az a tudásnak egy jó szintje  már, erősítsed meg magadban az emberséged, ne a gyorsan haladó, se a könnyebben megugorható  felé menjél. Mert eltévednél és mire visszatalálnál, amennyit könnyen haladtál, annál sokkal többet veszítenél.

Emberesedjél, nehezebb megtartani a saját belső kontrollod szerinti jelzést, ha túlzóan jól élsz már önmagadhoz képest, s azért nem  tettél, csak oda  bele  kerültél, az attól még nem az elért szinted”.

Koncentráljon arra, hogy a szakmája az első, mert abból él, a többit majd a ráérő idejében alkalmazhatja, hiszen olyan emberek járnak oda, akiknek nincs annál már, meg egyébként sem fontosabb dolga.

Az reklámja az amit  láttat, ha nincs  ott lélekben, az energiája sincsen  a helyén ahhoz ott. A munka megkívánja a jó minőséget, ha már egyszer elérte, az a munkának a  helye, más a szórakozás helye.

Ha nem veszi időben észre, elvonják a  figyelmét és ők profitálnak belőle, nevezhetjük bárminek. Ha a két energia nincs egy szinten,  még nem biztos, hogy a jól legyártott „ál” nem fog lenyűgöző  lenni.

Az üres szavakkal  a semmiből a semmiről a semmibe erőteljesen nyomulva  előadva azt hiszik sokan  tán  ők kevesek ahhoz  tehát  még  jobban odafigyelnek hátha átvehetnek belőle és alkalmazhatják majd a saját hétköznapi életükben másokat azzal lenyűgözve ah.

Ki mint cselekszik úgy,  hogy nem tudja, ha azzal másoknak akar megfelelni, maga is úgy fog, abban az alacsony rezgésben kénytelen  aközben élni, kivetül  az a  szakmájára, lehúzó erő az, ami után megy és önmagát és a szakmáját is kiteszi a mások alacsony szintjének.

Amikor egy megfelelő szintre helyezted a talpaidat, mert  az már generációsan megalapozták az elődeid,  becsüld  nagyon meg, mert, ha alacsonyabbra váltasz,  másba rakod az energiádat, keserves lesz.

Hiszen neked ismeretlen, könnyű rezgések, magadból indulsz ki, hiszen nem tennél  olyat  másokkal, veled attól   még megtörténhet, hogy érvelések  helyett, magyarázkodni leszel kénytelen, hinnye már.

Elhiszi ami a látszat, amikor találkozik valakivel aki azt mond amit akar, mert a múltja nem látható abban, amit magasan felvállalt.

A rezgésében  az igaz valóját adja, nem lehet megváltoztatnia, mert önmagától, mivel nem fejlődik, nem szabadulhat, az önbecsülésének is árthat  azzal.

Felemelkedve önmagától, felminősítve, jól kitalált szerepet játszik, úgy tűnik valóságos. Ah, pedig a rejtőzködés a szavak mögül kihallik, csak ismétli ami jó neki, felolvassa, mert nem a saját gondolata, az se.

2016.03.21. írtam.  Mi is úgy rezgünk, mint a szülőföldünk, minden fontosat, időben közvetít felénk, az arra alkalmas sejtünk.

Amikor megszülettünk, hoztunk mindent, amit tehetségként kaptunk, amit életünk során jó minőségben meg is élhetnénk.

S mond, ha te begyűjtöd mindazt, amit a többieknek szánt gyarapodásként az Isten, abból sikeresek is lehetnének.

Nos, akkor ha megélted helyettük az összes sikert, szétosztod-e azt, ami abból hozadékként megjárna, hogy abban, azáltal legyen, legalább részben sikerélményük nekik is.

Ne csak a sikertelenségüket éljék, a felettük meghozott, döntéseid által, s megbékéljenek abban az ürességben, amibe kerültek azóta,  azáltal.

Vagy csak eldöntöd, neki lehet sikere, neki meg nem engeded meg, hogy sikeres legyen.

Azt is te magad, vagy az ahhoz nem értők tanácsai által döntöd-e el, akkor szerinted, az összes többieket, fölöslegesre, vegetálásra, sikertelenségre, teremtette tán az Isten.

Minden ember kezdetben még megérzi, kihallja, így nemcsak a sajátját, de a többi lehetőségeit is meglátja.

Nem tud nemtörődöm lenni, az egész életét, minden nehézségeken át is így viszi, a hétköznapjait és a feladatait is segítve teszi.

Nem fáj úgy mint a gondjukkal küszködőknek, hiszen át nem veheti, meg nem élheti senki helyett, de igyekszik értük megelőzésben tenni, idejében vanni – lenni.

A kulcs az egészhez, a megelőzés pillanatának felismerése, hogy azt ami nem sorszerű, hogy bekövetkezzen, abba, mint csapdahelyzetbe, bele ne süppedjenek.

Megelőzve a fölösleges könnyűségében időzést, a semmire várakozást, a következő élhető lehetőségüket megláttatni, az oktatás által velük, így értük, s egyben önmagunk lelki fejlődéséért is tenni könnyebb.

Amikor valaki eléri a legmagasabb élethelyzetét, amit tartásosan, emberi méltóságában képes, na akkor kellene tudni nyugtázni.

Megtette a dolgát önmagáért a többiekért, a saját Hazájáért, s azzal egy időben a Világ is szebb és jobb lehet, hiszen egy minden, minden egy.

Felismerve a generációs határait, méltósággal elköszönve, megköszönve mindazt, amit elérhetett, mert ha nem gátolták a sikerének az elérésben, akkor, azzal már segítették tulajdonképpen.

A saját idejében átéli mindezeket és lép egyet a lelki szintjén is feljebb azzal, kerül bele abba a helyzetbe, amit megérdemelten meg is lehetne élnie.

Na, ott a gubanc, ha  elveszíti a fonalat, s a mások számára megélhető magasságot is, el akarja érni.

Nincs tisztában vele, hogy akik azt elérhették, azoknak a családjában már a nehezítetteket, az elődei átélték.

Akiknek az a nehéz, a feladata volt akkor éppen, azt az érintettek, időben meg  is oldották, nem hagyták a sarjaikra, mint generációs terheket.

Azt nem lehet véglegesen birtokolni, ami nem az övé, azt másoknak szánta az Isten, az számára nem lehetséges, átmenetileg esetleg, de mivel nem sorszerű, hát végleg nem.

Apró, fontos porszemek vagyunk mindannyian, senki sem született fölöslegesnek, ugyanaz a lenyomat van mindenben.

Mindenkinek van fontos feladata a sorsában, a hétköznapi, egyszerűen is nagyszerűen élhető élete mellett.

Ha abban, ami nem az ő sorsa, is, magas szintű megélésekhez akar jutni, amit az igazi sikerének a magasságában ő már elérhetett és megélhetett, a makacssága miatt, a sikertelenségig is elmehet.

Nem tud lemondani annak a magasságnak, az újra és még újabb lehetőségekben való megéléséről,  mindenben amiben csak lehetséges, azt a magáénak akarja tudni.

Minden pillanatát átélni, érezni szeretné, lemondani arról nem akar, mert nem tudja még azt sem, hogy emberileg ő vajon ki, csak azt szeretné, ha attól fogva minden megjárna abban a magasságban már neki.

Fel még nem ismerve, a generációs feladatát, nem tudja betartani a generációs határait se, hiszen nem tud, kihez, mihez viszonyítani sem…

Azoknak, akik a sorsuknak, a belső tartásuknak megértésében, a körbeérés pillanatának érzékelésében, a kihallásában, s mindezek összefüggésének meglátásának, hiányában már érintettek.

Adjon az Isten minden földi jót, kellemes időtöltést kívánok.

Mit mondasz, ha majd megkérdezi a gyermeked tőled,

mit, miért, tettél úgy, ahogy, akkor.

Van-e hozzá érved,

vagy őszintén

válaszolsz-e.

Még nem

tudtad,

mit

miért

csinálsz úgy.

Leutánoztad azt

a mintát, amit láttál.

Nem volt másik minta,

neked, hát egyszerűbb

volt megismételni azt.

Amitől te magad is

szenvedtél,

amíg

felnőttél.

Nem beszél,

hallgat, mert

gyermekként,

mit is mondjon.

Azt amit lát, nem

mondhatja el,

nem fogadja el,

a környezete,

hiszen még

csak gyermek.

Kontrolláljad azt,

amit te magad sem

tudtál megoldani.

Hogyan várod el,

ha nem tudtad,

a szerinted

helyénvalót,

neki megtanítani.

A valóságot látni,

oda eljutnak az

emberek, egy

tapasztalások

utáni, időszakban.

Már átlátják, kihallják,

megéreznek, mindent,

mint amikor megszülettek.

Újra felépíthetik az igaz valójukat.

Lehet tagadásban is lenni, a valóságot

igyekezni elfedni, az akaratot ráerőltetni.

Attól megnő, a távolság, másnak meséli el,

azt, amit, neked lenne szükséges hallani.

Vagy korán felnőtté válik, kénytelen

lesz, egyedül, a problémáját, a

 maga módján, megoldani.

Felnőtté akkor válunk, ha

felelősen tesszük, azt, amit

vállaltunk, mellé nem beszélünk.

A feladatunkkal szembenézünk.

A tudás, egy felső szintet jelent,

amit, azok érnek el, akik fejlődnek.

Ha kiszolgálod a problémáját, akkor,

mondvacsináltan elfeded, a valóságot.

Azt láttatod, mintha, többlete lenne,

pedig bizony, tapasztalathiányos.

A lehetőségre azért van szükség,

hogy fejlődni tudjunk, önmagunk

és a generációs feladatunk szerint.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, na,

azt is lehet. Az élet, maga a megoldandó

nehézségek, mások szerint élni is lehet.

Akkor, a gyermekeitek kérdésére, mit

fogtok válaszolni, hogy könnyebb volt,

a többiek után, a megszokottban élni.

Aztán meg reklamálni, leszólni őket,

micsoda nemzedék lettek, hinnye.

Mérlegen van az igazságérzeted,

vagy a valóságot megismerve,

önmagadért és a családodért,

tenni, velük együtt, fejlődni.

Tán könnyebb, okoskodó

felnőttnek látszani, hinnye.

A lelkiismereteddel, ellened

harcolni, a valóságtól félni, vagy,

megtanulni, gyermeknyelven.

A fiataloknak az érdeklődésük,

szerintiekbe, belehelyezkedve,

tapasztalva, felnőttként tanulni.

Odaadó, ráfigyelő, felnőttnek lenni,

megtanulni, megelőzőként kommunikálni.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

harcolok, sem ellened, se érted, szembenézni

a valósággal, vagy „letöröltetni”, a könnyebb.

Idejében, megjön, a válasz mindenre, vajon,

bocsánatot kérni, miért olyan nehéz neked.

Ott kérjél segítséget, ahol a valóságot élik,

hiába minden, elfedni nem lehet, látszik.

Tiszta tükröt tartanak, a gyermekek.

Mindent idejében, mindenkinek a saját

idejében, nem együtt születtünk meg.

Megismerve egymást, megjön a tisztelet.

Ami után, nem várod, megkérdezed, szabad-e.

véleményt mondanod, vagy az utalással megoldod.

Mert azt érzed, neked is, annyit adott meg, a sorsod.

Tanulj, fejlődj, ne állj le, vedd magadhoz, azt amit nem

hoztál, s add tovább, a jót, ami beérett arra, hinnye.

Lehetne, hogy ne üljél, addig bele a vezetőszékbe,

amíg nem tudod megmagyarázni a gyermekeknek,

azt, amitől, még, te magad is gyakran szenvedsz.

Viszont a tökéletes, csak az Isten, önértékelés,

ahhoz is idő szükséges, amíg felismerjük azt,

mit fontos pótolnunk, mit meg már hoztunk.

Magamtól is, bocsánatot kérek, hogy nem

álltam időben, a sarkamra, amikor azt,

láttam, erősen megkülönböztetnek.

Adjon az Isten, minden földi jóból,

akkor és annyit, ami a legjobbkor.

Önmagunkat megérteni, az

 maga, a sorsunk, hinnye.

Kölcsönös tiszteletre

oktatás, nevelés, oldala,

kérlek nézz rá, hátha időben.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy

Adjatok esélyt! Ami a sokból csak néhányaknak szól,  attól még létezik az Isten adta Nép. Hiszen minden tőlük indult és ha nem hozzájuk érkezik a jó vissza, úgy, hogy a maguk különböző szintjét kiszolgálja, ah. Az, ami azt mondták sokszor, amíg a Nép kifejezést  használták, állítólag rólunk a Népről is szólhatna, jó döntés dolga az. Addig tisztán tudsz örülni, amíg nem tudatosodik benned mindaz, a szégyenérzeted még egészséges a helyén van ah. Amiket megígértél és már vagy abban a helyzetben, hogy teljesíthetnéd, hozzad helyre, na hiszen, pontosan tudod egyedül  nem  tudtad  volna  megoldani.

Aki arra a legjobb tudását használta, az energiáját sokszor fordította oda, magát nem kímélve tolt bele a biztonságos életedbe, csalódott. Ha alázat nincs benned ahhoz amit felvállaltál, akkor nem érted azt, egyedül nem érhetted volna el azt a szintet. Hasonlóvá válsz mint ami miatt kérted a segítséget, megkérdezted-e, mivel hálálhatod  meg, vagy megaláztad úgy, mint a  nem jót akaród  gyakran téged.

Ne azt kérdezd segíthetsz-e, teljesítsél, ahogy azt megígérted, vagy számoljál azzal is, sokan  jönnek rá, nem kellene már hinni neked.

Az állandóhoz, a régen beváltakhoz ragaszkodók, nem szeretnék semmiben a  változást ah. Hiszen ahhoz ragaszkodnak,  amiben úgy gondolják, ha egykor jól ment azáltal és hozott bőven, akkor mindig elérik azt, vagy a hasonlókat, nem veszik észre, hogy megrekedtek, hinnye. Ha azt amit az emberségesek elértek, ahhoz nem kapnak ugyanolyan mérlegeléseket, lehetőségeket a jóhoz, a szépben elérhetőket, csak egy oldala lesz és minden történetnek. Pedig ugyanazok a szavak mást és mást jelentenek a  különböző embereknek, már a pontosítást szükséges alkalmazni mindenben.

A sajnálat az bizony negatívan is hat, abból nem lesz jó eredménye  senkinek sem, megrekesztő energia, ha azt erősíti le is marad általa. A szintek is megtévesztőek, a másik oldalon lévő szintűnek ugyanolyan a rezgése, ah. Önismeret, önbecsülés, emberismeret. Ha nagyon be  akarsz illeszkedni, nem kapod meg a tiszteletet  ott, mert annak is van egy üres rezgése, hogy csak kapni szeretnél onnan olyat, ami benned nincsen még addigra meg, hinnye. Pihentessétek, a túlzásokat növelő, megállíthatatlan többszörözni vágyókat, akiknek nincs más már, mint a pénz, látszik a fáradtság rajtuk, nem motiválja már olyan ami nem lenne már nekik. Az amit nem maguk teremtettek, sem nem ők agyalták ki, csak birtokolják, nem ad többlet tudást, se energiát, hinnye.

Emberileg nem nőttek fel, sem ki ahhoz a „nagy  embert” kívánó

összetett, összefüggésében átlátható, működésben lévő feladathoz.

A múlt elmúlt, a mostban éljük mindannyian, a jövő nem ér rá  törölni

a lábát  a küszöbön, a hétköznapok által  minden  pillanatban megjön.

Az intelligens emberségeseknek adjátok meg a lehetőségüket, ők vezetni születtek mind. Nem ártva, se bántva élik az életüket, a sorsukat ismerik, generációsan törlesztenek napi szinten.

Egy Haza ez csak  egy,  mindenkinek érdeke, hogy jól legyen.

A tehetségükhöz tanultakkal jól megértik magukat,

így hát együtt eredményesen dolgozni, teremteni tudnak.

Átkerültünk a jó energiákban  vagyunk, lemaradtak mindazok,  akik

addig is és most is mások tudását használták fel, már nem működik.

Kénytelenek megtanulni mindazt amit elvár tudásként tőlük a

  betöltött helyük,  mert hamar kilátszik  a tudás  hiánya,  hinnye, ah.

Az emberségesek nem hagyják hátra azt, ami megoldhatatlan teher lenne, a következő generációknak, hinnye. 7 éve tapasztalom, hogy a tudás hatalom, na nem a  saját sorsomban, sem magamon, hála Isten, annyi a sok éves tapasztalatom, hogy sokkal nagyobban átlátom.

Nehéz úgy élni, hogy minden lehetőséget elterelnek valahova máshova, nem  jut az előrehaladáshoz az emberséges, sem nem  mutathatja meg, az átadhatóan készen várakozó tudását sehol.

Mert majd csinálnak egy vagy több olyat, amivel azt mutatják, mintha nekem  is jutna már lehetőség, pedig átlátszó már hét éve az egész kavarc egy embernek  az érdeke, a  többiek teljesítenek oda.

Nem szükséges, hogy megtanulják tőlem,

egy éven belül úgy is kiderül, mit rontottak,

át sem látva összefüggésében nagyon el.

Visszavetheti a Népet olyan helyzetbe hozhatja, mintha soha

életükben nem dolgoztak  volna. Ha nem  készíthetem fel a saját

Hazámban az arra érett emberségeseket, arra hogyan lehetne

valóban emberségesen még időben megelőzni, mindazt úgy,

hogy  a Hazánk jól működő dolgozó rétege  ne kerüljön a  szintje alá.

Hinnye, ne  fajuljon el úgy  semmi, hogy szégyenkezzen miatta,  aki

már átlátja és kihallja, a megérzését felfogja  a gondolkodó agya.

Hiába a szuper kütyü, mindenki másban tehetséges, milyen ócska  érzés lehet, ellopni a másokat megillető  lehetőségeket, ah, hinnye.

Hiszen senki más nem élheti át majd a lelkiismeretük  dorgálását.

Van aki tudja, van aki majd megtudja a maga  idejében, van az Isten,

ahogy látszik a hatalmat hét éve visszavette, gyakorolja mert az övé.

2016.03.19. írtam. Egy Haza ez csak egy, vagyunk jó sokan, akik szépen, szívesen, lelkesen, gondolkodó aggyal, megbecsüljük azt a keveset, amit az emberi értékeket megbecsülni nem tudó, mértéktelenül „habzsolók” nekünk hagytak.

A nettóból kiszámolt nyugdíj, emelése is nagyon kevés, így hát egyéni vállalkozók vagyunk a 70. évünket  élve, igen szedjük a  talpainkat, hogy elvártaknak napi  bontásban megfeleljünk.

Feltaláltam valami fontosat eladnám a Hazánknak, hogy azután adja ingyen az arra igényeseknek. Akik az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, önismereti oktatásomra, az önbecsülésüket megtartani szándékozókként, a kísérő segítségemmel majd tovább oktatják. Generációsan is hatna, ez nem rövid folyamat, 70.  évesen várakozom, nem adom fel, hátha  lesz valaki  aki felvállalja, megveszi.

Maradj, a szerényben is szolid, a nagyságod ne keresd, mert ha van, ott lakik a lelkedben, szívedben, gondolkodó agyadban, az vagy te magad.

Imádkozunk érte, hogy a sarjainknak, legalább az, maradjon meg,  amit mi az elfogyasztása helyett, beletettünk, hozzátettünk.

Tudtuk mit teszünk, átlátva, kihallva, megérezve, hiszen mindannyian így születtünk le, nem mentünk mellé, a sorsunkat éljük. Figyeltünk arra, hogy a saját életritmusunkban haladjunk,

azért a nemlétező,

tyúkszemünkre, gyakran volt szükséges vigyáznunk.

Nem a külsőd, sem a pénzed tesz téged, az csak a körítésed.

Hanem ami ott, lelkesen, szívesen, gondolkodó aggyal, a tartásodat, az emberi méltóságodat adja, s maradandóan meg is tartja.

Honnan indultál, ha menet közben, ki nem fordultál,

meddig jutottál, emberiesen,

generációsan kivé válhattál.

Vagy alaposan elrugaszkodva a valóságodtól, minden érzékedet kikapcsolva, mások szerint haladtál, szinte azzal amit számodra jónak mondtak azonosultál.

Na az olyan hatású a többiek felé, mintha gépiesen, teljes irányításban araszolnál.

Hol jobbra, hol meg balra dőlnél, a hétköznapokat, az életszerűt, se önmagadat fel már nem ismernéd.

S mikor merre fújna az aktuális, vagy erősebb, felkavaró, erőt fitogtató, viharos, tojósan is kakasos, az irányod az lesz majd, ami a szerzésben számodra többet láttat.

Amikor a mindenki számára szóló sikereket,  csak te magad éled meg, az felhalmozódik a lelkedet üresedésre késztetve benned.

A természetes az nem mesterkélt, a saját életedet éld, a sorsodat is úgy igazgasd, hogy neked is jó legyen az.

A sok szépért, jóért, a többiek számára is értékesért, amit  értünk tennél, lásd be, azzal az önbecsülésedért is tennél, s a megérdemelt, kiemelt helyzetedben is szerényen élve megbecsült maradnál.

Egyszer csak azt észleled, ha bárhol vagy, válogatás nélkül, megemelik előtted a kalapjaikat.

Azután, a körforgás visszahozza azt, az értéket, ami által tapasztalt, tehetséges, szaktudással bíró vagy. Amiért, amitől az vagy aki, s nagy örömödre ráébredsz egyszer csak, hogy már saját magaddal is jóban vagy.

Volt egyszer egy hely,

ahol nem ismerték fel,

még időben, hogy egyoldalúan,

az sem megy, a túlzott önző jólét,

már nem alkalmas arra,

hogy másokért tegyen.

Hiszen kapcsolat azzal,

már életszerűen nincsen, hirtelen,

nem lehet azt mutatni minden rendben.

Mert ahol túl sok lett a többlet,

s azáltal ásítóan, óriásra nőtt a hiány,

az el nem takarható, az maga a való.

Nem tudott ellenállni már semminek,

oda – oda, nem máshova, a túlzó többletet is,

már halmazokba. S nem gondolta, van akinek arra,

megvan a jól szimatoló orra, nem számít már a hossza se,

a magasságot is máshogy mérték már csak tőle kérhették.

Nem volt ottan már régen emberies mérték,

hiába kérték, azt ott nem is értették, hogy

a bátorságot ahhoz ők, meg honnan szedték.

Nem voltak tisztában azzal, hogy mindennek,

sajátos öntisztulása is van, s ha azt gátolják, hát,

beindul az spontán, megoldja az  öntisztulás azt.

Amivel mások el nem bírnak, mert mindennek,

megvan a maga körforgása, túlzó hatásnál már,

ki is pördülhet, ha viszi azt a természetes,

a romlatlan, egészséges lendület.

Ép testben ép lélek mondják,

vajon azt ott kihez – mihez viszonyítják,

a nagy feladat „nagy embert” is kíván, nem lehet,

semmi olyannak híján, amit úgy neveznek emberies.

Ha nem ismeri fel a saját generációs feladatait sem,

akkor mihez képest az a nagy hajtás, kirügyezhet a sok.

S ami abból csírázott, még többre mindenre vágyott.

Irigységben, nagyzolásban, határ nélkül, nőttön nőtt.

Amerre járt – kelt, szinte már mindenben ott rejtőzött.

Azt sugallta, tedd meg ezt, tedd meg azt, erősebb vagy, ha

még többed van, attól látszatra irigyelt nagyságos is lettél,

aki nem tisztel már rég, az előbb – utóbb valami által, majd fél.

Az a sajna benne, hogy nem láthatott már mást a tapasztaló zsenge,

a felszínre nagyon vigyáztak, az igaziak, a minőségiek, fedve voltak.

Hát bizony, azt látta csak mintának a fejlődő lelke, azt mutatták csak,

jónak, elfogadhatónak, amit a saját érdekük, kívánt, sugallt, csak azt.

Ha egyoldalúan az ártó túlzóba esett, se lett belőle eset, ott sűrű köd

keletkezett. Egyre bántóbb, üresebb, magabiztosabb lett, már észre

sem vette azt a jót, darabos,  érzéketlen vót, simán pipiskedett, vagy,

kakaskodott, a saját lelke, szíve, kiagyalása szerint, kétes ember lett.

A hozzáértőkhöz, arra már érettekhez képest felnőttnyi óvodás volt.

Játékot is csak a hasonlókkal  játszott, ki merte volna legyőzni, s ezt,

kezdte komolyan is venni. Egyre bántóbb, magabiztosabban ártóbb

lett, a napi nagy elrugaszkodásai közben, nem volt ideje másra, csak

a csőlátásra. Mivel minden értékeset, jó embert, minőséget adót,

maga körül is láthatatlanná tett, régen elfelejtetettek lettek,

nem számíthatott másra csak a hasonlókra, meg önmagára.

Nőttön nőtt az odaszervezett sokaság körülötte,

ridegséget érzett maga körül, s a lelkében is.

Valaki egyszer neki azt mondta, hogy az,

a győztesek energiája, elhitte, de fázott,

vacogott, már nagyon tőle a pöre lelke.

Milyen jó is volna, ha még lenne tiszta,

lelkes, szíves, gondolkodó körülötte,

hiába nyitja meregeti a szemeit nem látja.

Nincs azt mondják, akiket még érdemes kérdeznie,

a jólétüktől nem épültek túlzottan le, nem tudnak róluk,

fogalmuk nincsen hova is lehettek, el mind csak nem mentek.

Hinni erősen a lélek, szív, gondolkodó agy erejében, gyakran,

köszönteni az eget, meg a jót amit a mai nap idetett.

Erősíteni a tiszta lelkeket, megőrizni az ártatlanságát,

a gyermekéveknek, meghagyni a reményt a cseperedőknek.

Ha a születésükkor nem azt hozták erősségüknek, hát tartást,

méltóságot, emberiest tanítani a kezdőknek, hogy fejlődhessenek.

Hozzáértően megláttatnia fiatalokkal, a nekik szóló lehetőségeket.

Hagyni vezetni az abban tehetséges, veleszületett egyéniségeket.

Nem irigyelni se gátolni, tapasztalni, s amit még nem tudsz tanulni

kéne, minden halad, fejlődik, az értelem nyílik,

az emberséges amíg képes rá segít.

Mi lesz a gyermekekkel, ha a hamis is

igaz, ha tagadásban vannak a felnőttek,

a szaktudás, hozzáértés helyett.

Hinnye, a gyermekek átlátnak, kihallanak,

a felnőttek meg, már megint magyarázkodnak.

Megérzik a jót vagy a rosszat, miért kötelező,

nekik tisztelniük azt is, akit már régen nincs miért.

Futsz, szaladsz, minden helyzetben másnak mutatod,

magadat, már nem látod meg a számodra fontosat,

minden fejlődési lehetőséget odatár az életed bőven, azt a.

Elveszed, mert az is a tied, de nem kezdesz vele, semmit se, hiszen

nem fejlődött ki benned a túlzásokban, az egészséges igényed sem.

Hárítasz, lezársz, körbezársz, azáltal, magadra még sem találsz,

miközben el vagy foglalva az igazaddal, elmegy melletted a

hétköznapi energikus élet, s azok is, akik régen szerettek.

Mond ő meg miről beszél, ha ő maga nem is úgy él,

ha a tudás hiánya mögött, tovább már el nem bújhat, ah.

Kilátszik az igaz valója, a tiszta sokaság, a hétköznapjait nem,

de a csak érte szóló, nekik nem jó látszatot, azt megélve átlátja.

Amíg nem ismered önmagadat,

honnan tudnád, van-e

belső tartásod

neked,

neked,

neked.

Ki mondta,

hogy ne

vegyed

komolyan.

Mit motivál,

a lelked, miért

olyan ritmust

ad a te szíved.

Miként is van a te

 gondolkodó agyad,

szerinti döntésed.

Ami szerinted helyes.

Mások szerint meg az

ő döntésük lenne jó, ez

meg mire való, hahó, hinnye, ah.

Egy Hazánk van mindannyiunknak,

többlaki lennél, azt szoktad gondolni.

Amikor látom, másutt is várják haza,

nem láttam még olyat, hogy két Hazája

lenne, annak nincsen meg, az érthető jele.

Nincs azzal sem semmi gond, éljen ott ahol,

jobban el  és befogadják, jól érezheti magát.

Ha az ősei onnan származnak, otthon érzi

magát, hiszen benne van a neveltetésében.

A magam érzését mondhatom csak, nekem

egy Hazám van, a lelkemben, szívemben és a

 gondolkodó agyam is, azt erősíti meg bennem.

Így hát, ugyan értem én a miérteket, de mi lenne,

ha fordítva lenne, amikor már biztosak lehetünk,

megmarad a Hazánk nekünk, örökkön örökké lesz.

Akkor a különböző érveikkel, győzködnék egymást,

ők, akikben a hozzáértésük, emberies tevékenységük

okán, megbíznak az emberek, mert már bizonyítottak.

A hivatásuknak tudják azt, hogy a többieknek a fontos

dolgaiért, addig mennek intézkednek, amíg az úgy lesz,

ahogy még időben, élhetően, a legjobb az érintetteknek.

Azt is látom, ha valami eltér az egyenestől, nagyon

egyszerűen úgy fogalmazom meg az oktatáson,

hogy nem egyenes, ez teljesen egyértelmű.

Mihez képest nem egyenes, ha nem

ismerik az emberek, a többiek

kultúrája mennyire más.

Ugyan honnan tudnák,

lehet, hogy az belefér,

a saját kultúrájába.

Vessen mindenki

magára, aki már

eldöntötte, pedig

még azt sem tudta.

Ne erőltesse másra,

ami csak az ő sajátja.

Egy Haza ez csak egy.

Különös oktatás,

nevelés által tudja.

Tanuljad meg azt,

amit nem hoztál,

mint tudást, honnan

tudnád, ne másokét éld.

Amit hoztál tehetségként,

abból lesz, a sikeres életed,

csupán fel kellene a saját idődben

ismerned, mi az, ami most is előrevihetne.

A hova tartozásodat erősíthetné az, ha egy

helyen vagy a szeretteiddel, tiszteltjeiddel.

A kiteljesedésed alapja, kezdete, onnan bárhova

elmehetsz, időzhetsz máshol, hazavárnak téged.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),

azoknak, akikben már felmerült kérdés, a miért.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Online oktatom, ha eldöntötted, neked.

Szeretettel. Heringes Árpádné,

Juamami védjegy.

Szeretet, szerencse, legyen bőven a zsebedben,

hogy ne szűkölködj, ha adnod lehetne.

Nézz magadban szét, látod,

milyen szép, lelkednek

tiszta tükre, mind,

így érkezünk le.

Ha felismerik

az emberek,

a saját és a

generációs

határaikat.

Nem mennek

mellé, a jónak,

szépnek, tudják,

mindenki hozott,

valami fontosat,

ami az ő feladata.

Egymást segítve,

lelkesen, szívesen,

gondolkodva, haladnak,

hiszen egy Haza ez csak egy.

Mindenki jól kellene érezze a

 bőrében itt magát, felnőni a saját

és a generációs feladataihoz, itthon.

Motivál a lelked, a szíved adja a ritmusod,

a gondolkodó agyad tudja azt egyensúlyban.

 Megadod a testednek, a lelkednek is járna, ne

késsél vele, magadhoz képest, ha lehet már ma.

Nem ártva, nem bántva haladni, ahogy lehet

előre, hogy megalapozzuk a sarjainknak is,

a jövőképet, amit nem az irigység motivált.

Ha hagynánk, hogy magunk fölé emeljenek,

nem kontrollálhatnánk, mi a helyes és mi az,

ami csak, mások szerinti, nem a jó és a szép, ah.

Tiszteld a kultúrádat és ismerd meg másokét is.

Maradjál abban ami megadatott, s működik, ne

 a mások életét utánozzad, az úgyis, mellé visz.

Oda fordulj segítségért, ahol azt felvállalták,

ne rontsd el kapcsolatot azzal, aki adott már.

Figyeljél rá, tanulj meg segíteni önmagadon,

ne mások mondják azt meg, mi jó teneked.

Kiszolgáltatottságot generálhat ám, az is,

ha mások energiáiért állsz a sorba, hinnye.

Tanuljad a működését a belső tartásodnak,

életszerűen éld az életed, a minőséged az.

Bármilyen magasságokat megcélozhatsz,

maradj, minden körülmények között, a

saját sorsodban, nem kerülheted el.

Különös oktatás, nevelés, érted is,

ha már megértetted, tanuld meg.

Az ember tudja, nem ártva, se

bántva halad, ember marad.

Magára is vigyáz, mert nem

pótolhatja őt se, senki más.

Édes Hazánk Csodaszép,

kérlek ne menj még,

hiszen a széppel,

a jóval, amit ide

teremtettünk,

nekünk még,

meg sem

jöttél.

Van az

Isten.

Fontos

a szeretet,

az alapja az,

mindeneknek.

Mennyit kaptam

érte, de nem került

ki belőlem, a lenyomat.

Néha kihátráltam csak,

picit, átmenetileg, de a

 fontos érzés, maradt.

Volt amikor áradt,

volt bágyadtan,

fáradtan is,

de volt.

Nem

múlhat

el végleg,

mert akkor,

mire is lehetne

építeni a jövőképet.

Tisztelettel legyél és

maradjál önmagad,

akkor is, ha mások

mutatják az utat.

Régóta nekünk,

 majd másoknak,

hangulatok azok.

A fejlődésére van,

mindenkinek idő,

lehetősége bőven.

Nem reménytelen,

ne punnyadj, haladj,

a belső tartásodnak

megfelelő ritmusban.

A tisztelhetőtől sose

térjél, semmiért se el.

Lelkesen, szívesen, a

gondolkodó agyaddal

kontrollálva éljed meg.

A sorsodat élve,

ha eltérsz is tőle,

visszarendez hozzá

a belső tartásod, az

maga a saját sorsod.

Adjon az Isten, minden

földi jóból annyit és akkor,

amikor nektek az a legjobb.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szeretettel.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy

Ismerve a generációs feladatod, tán teherként a következőkre nem hagyod., oldalon írom tovább a mai napi gondolatom.

2016.03.16. írtam és most hozzá.  Futsz, szaladsz, így minden számodra és a szeretteid számára, tán későn észlelhető, fontosról, időben megélhető, kölcsönösen jó és szépnek a hatásairól is lemaradhatsz ám.

Akkor meg  mivel nyugtázod majd, hogy jól csináltad-e, ha annak megérzésére, feléd áradó hatásának átélésére időd sem maradt.

Mit gondolsz mit csinálsz akkor, ha gyűjtöd az ismeretlen ismerősöket az interneten, lehet esetleg, hogy az tiszta emberi kommunikálásra vágysz és amiatt teszed.

Miért nem a családtagjaiddal, a közvetlenül, s a még megmaradt barátaiddal kommunikálsz, gyakrabban, elgondolkodtál már ezen, most szükséges az őszinte szó.

Figyelve arra, hogy kibogozható legyen, mert megrekesztő energiája lehet, a jövőtökre nézve, erős a hatása, a következő generációknak az, a helytelen, nem működő, alapja is lehet.

Az ismeretlen vonz mindenkit, mert ott kibontakozhat úgy gondolja, kimondja, hiszen semmit sem tud róla, óvatosságra intelek, ha még nem erősödött fel a megérzésed, kihallásod, meglátásod.

Az emberi tartásodért, méltóságodért teszel- e nap mint nap eleget, megérzed-e, kihallod-e, meglátod-e, a csapdahelyzeteket.

Vagy inkább megtanulod a gátakat, elodázásokat, bizonytalanná tételt,  hogy aztán azt mondhassad, ugye megint, csak neked lett igazad.

Ugyanaz a mondat, arcmozgás, kézjelek, mást és másabbat jelentenek, más szinteken is különbözőek, tudod-e mindezeket.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, alapja lehetne minden embernek, az, hogy ismerem mint a tenyeremet.

Ugyan miért lenne telerajzolva és minden emberről mást mutatva, a saját sorsunk olvasható  le, hozzá is olvashatóak a generációs jeleink.

Ki tudod-e már időben mondani, a megfelelő helyzetekben a „NEM” szót, mint szintet váltót. Mert anélkül nem megy és megrekeszt a szinted alatt téged, téged, téged, a minőségi emberiest, mert nem tudtad időben kimondani „NEM”, arra ami nem életszerű neked.

Eszedbe sem jut, hogy csak  róla és semmiképpen nem rólad szól, annak a jó hozadéka. Felemeli arra  a szintre  ahol  vagy, maga  az, hogy jó társaságba került veled, lehúzó lesz viszont, ha szembesülsz azzal, ugyanaz fordítva mit okozott neked.

Vannak  akik sokat  elérnek annak a  látszatával, hogy olyan emberekhez tartozónak  mutatják magukat  és  azok a  helyzetek,  nekik előnyt biztosítanak.

A legkevesebb  ember  néz utána, egyáltalán van-e, vagy milyen kapcsolat van a mögött, valós-e az amit  láttatnak, mert tudás nélkül is odatartozónak láttathatják magukat.

Kommunikálni, kommunikálni, megtanulni jól kommunikálni.

A borítót 2012 – 2013 szilveszterén festettem, az Átfordultunk címet adtam neki, mert azt a pillanatot csípte meg az ecsetemen a festék.

Elvonatkoztatni tudsz-e akkor, ha neked panaszkodik az, aki ártott már neked és sokaknak eleget,  azzal, hogy nem hozzáértően, emberiesen és nem értetek döntött ott, várja a sajnálatodat.

Hidd el nem változott meg, újra vágyik dönteni helyettetek, felettetek, s majd megint arathat, nyugodtan elhiheted, tudja hogyan vezessen majd, a következőkben is meg.

S te megsajnálod, mert emberiesként azt gondolod, hogy az is a felelősséged, hogy meghallgasd, veled időzzön. Az addigi kapcsolatotoknál közelebb férkőzik hozzád, többször jó alaposan megkreálva láttatja, hogy jó kapcsolatotok van egymással.

Észre sem veszed, őt megsajnálva, hogy mekkora az ő játéktere, jót röhög majd, hiszen annyian elhitték azt a nesze semmit, ami csak neki virít. Abban, jól begyakorlottan, utána ugyanúgy, számotokra megint láthatatlanná válik, s marad utána ami nektek marad.

Mert pontosan tudja, hogy az elég a sokaknak ahhoz, hogy abból levegyék, csak pletyka lehet az a sok minden, amit mások ellen tett, ő abban a legártatlanabb ma született báránnyá lett.

S akik látnak azokban a közvetlen beszélgetésekben benneteket, hát igazolva látják, ha te közel engeded őt, hogy nem is követhetett el semmit sem szegény, csak mások áldozata lehet.

Ha ti gyakran, látszatra meghitten beszélgettek, esetleg némi neműben egyet is értetek, már újra van miért, kibeszéljék a  semmit körülöttetek.

No lám, hopp ott egy csapdahelyzet, neki csak kapaszkodónak kellesz, hogy a látszata meglegyen, hogy ne kelljen bocsánatot kérnie se, az elrontott dolgai miatt.

Hanem azt gondolja azzal a látszattal, kimászik újra, s megy bele, a számára generációsan nem valós helyzetekbe nap mint nap.

Mivel nincs tisztában vele, hogy a bocsánatkérés egy belülről jövő körbeért energia, ami azt jelenti, az elrontottat természetesen korrigálja,  alázattal meg is teszi, mert valóban megbánta.

Vagy nem hajlandó megtenni, mert az derogál neki, attól önmagát, kevesebb hatásúnak, megaláztatva érzi,  inkább veled való kapcsolatotok látszatával manipulálna.

Hopp, már fel is használta a tisztességedet, az ő alantas szándékaira, mert igyekszik visszakerülni, az áhított, neki megfelelő, emberileg túl magas helyzetébe.

Alig várta, hogy fogjon valami által rajtad egyet, úgy, hogy olyan helyzetbe hoz, ahol sokan látják, azt, hogy a hétköznapi emberi kapcsolatotoknál haverilag, barátkozva közelebb engedted.

Hiszen abban már nincs meg az elért tartásodnak, a megfelelő általad őt kontrollálható tere.

Kiszolgáltatott lettél vele, a többiek felé erősen ható tükör, azt a kapcsolatot mutatja, ami kettőtök emberi kapcsolatában egyáltalán nincs is, ezért valójában látszatra sem szabadna lennie, manapság, figyelni kellene erre.

Tiszta emberies lévén, nem is gondolsz erre, hiszen te nem veszed észre, mihez segítetted hozzá akkor, azzal, az általa jól kitalált, trükkösen begyakorlottat.

Amikor végre, hogy megváltozhasson, az alázatot kellett volna gyakorolja, tovább halad beléd és mások tisztaságába, becsületébe kapaszkodva.

Te magad, aki felelős helyzetekben tartással, méltósággal, már oda való vagy, ahova ő emberileg nem is tartozhatott volna soha, de már lecsúszott onnan is.

Hiszen végigjártad az odavezető nehéz utadat, gyakran nem életkor függvénye az, hanem generációs feladat, a generációs határaidon belül, te már oda érettnek számítasz, emberileg ott tartasz.

Ami akkor valóban adott minden esetben, a tanácsot kérőnek és nekem is tapasztalatot bőven, tiszteletem érte nekik, akik  megtiszteltek és eljöttek, mindenki máshonnan, messziről  jött.

Volt egy időszak, hogy láttam, másoknak egyre több a túlzó pénze, mellettem meg egyre több, a köszönöm, hogy lehettem helyzet lett.

Szinte begyűjtöttük egymást, a 22 év alatt, pont akkor, a legtöbb tapasztalatomat általuk, a köszönöm, hogy lehettem / az utolsó pénzüket, nem fogadtam el/, átéléseket lelkileg, szívesen, gondolkodó aggyal  összegyűjthettem.

Megértettem egy idő után, megéltem mindazt, amit azzal átélhettem lelkileg,  ők elfogadni tanultak,  én meg az adni tudást gyakoroltam.

Így azután rájöttem, az egy rezgésben lévő emberek, szeretnek egymás társaságában gyakran időzni, mert amikor kommunikálnak, átmegy a mondanivalójuk egymás között, fejlődhetnek általa.

Amikor észrevettem, hogy szavakat formálok és azzal mondom azt, amit az általam feltalált jelekkel, az emberek  tenyereinek, a sorsát, tehetségét, generációs jeleit, mint élettérképéről velük megértetve olvasom le, nagyon örültem.

Rájöttem, hogy azáltal segíthetek a legtöbbjükön, ha a megelőzésben fogalmazom meg azt amit látok, mint figyelmeztető jelet. Hátha elgondolkodnak akkor, amikor sorforduló előtt állnak, eszükbe jut még időben, az általam kimondott mondat.

Legalább ne ártsanak maguknak sem, de másoknak se, azután minél többféle tenyeret olvashattam a Világból. A kultúrák hatásait is némileg felfedezve láthattam, a tenyereikben az arra rálátásommal, hogy mik azok amiben annyira mások az egyes hatások.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, nem harcolok ellened sem, ide is, az oktatás lehetőségének megtalálása miatt jöttem, tiszteletem.

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona, minden mondatomat magam írtam, írom és szerintem  szerkesztem.

Nem engedtem meg senkinek se, hogy használja és semmihez sem, a Julamami védjegyet és a továbbiakban sem.

Jula és  mami, valós története van, nem gond az nekem,  ha valaki nem tudja tisztelni az emberségeseket. Kérem, ne rajtam gyakorolja, a  tiszteletlenséget, nem gügye vagyok, csak  korosodok. Önismereti oktatás, közben az önbecsülés jó érzését is átélik, igényeseknek sem könnyű megtanulni, egy életre szóló jó élménnyel gazdagodnak.

Nem szükséges sikeresnek lennie a Web-tenyér honlapomnak, inkább  adjon néhány mondatnyi kapaszkodót azoknak, akik olvassák esetleg naponta, vagy vissza – vissza néznek időnként.

Mert találnak benne olyat amit ők maguk is megélnek éppen és látják, másoknak az élete sem könnyebb Magyarországon most, esetleg kapnak általa egy használható előremutató megoldást.

2016.03.15. írtam. Becsüld meg magadban azt, aki vagy, minden nehéz pillanatot, amit kitartással a sorsodban megélve, magadért téve elérhetsz.

Erősíti a belső tartásodat, s ha nem a könnyűt választottad, a hosszú úton, eljutsz egy pillanathoz, amikor már tudod tisztelni magadban azt is, amit addig, amíg fel még nem fogtad, csak gátnak éltél meg.

Hiszen azóta arra is beérve rájöttél, a lelked, szíved, gondolkodó agyadnak is a fejlődését szolgálja az, s amióta az érzést elfogadtad, már erősít téged, magadnak tudhatod, mint a saját tapasztalt tudásodat.

Mindent, mindenkinek, a maga idejében, a fokozatosság lehetőségét, mint életszerűen megélhetőt, odateszi mindenkinek az Isten még megélhető időben.

Felismerni az a nehezebb, mert a könnyűből van választék, jól látható, erős és sokféle kínálat is bőven. még válogatni sem fontos, megteszik helyetted, hogy elmondják mi a jó neked.

S azután majd mi az, ami még szükséges lenne ahhoz, hogy elérjed azt, amit mások elérnek azzal, hogy benne vannak, te meg hiába igyekszel, csak a saját elérhető sorsod helyett, a tévedésed szolgája leszel.

Téged is és mindent, elhalmoznak annyi mindenfelől jött, általad, s a többiek által sem kontrollált információ halmazokkal, azt sem tudod hol a fejed, sietsz, hogy lehetőleg abból,  amit éppen nagyon nyomnak, a  legtöbbet te is magadhoz vegyed.

S amikor megszerezted azt ami állítólag jó neked, attól se erősebb lelkű, se tartásosabb, se tisztelhetőbb nem leszel.

Másoknál különbnek kellene legyél, mert különben az egész semmit sem ér, az éppen aktuális csillogónak feltüntetett, a mások által megírt mondataival elmondja neked.

Mit hogyan csinálj, ahhoz, hogy elfogadjon az a miliő ahol azért vagy mert az volt az álmod, arra vágytál, mire rájössz, hogy jól belesétáltál, hát tán azért, hogy abból is tanuljál.

Várod, hogy elfogadjanak, azonosulhass azzal, s valahogy nem megy, nem fogadnak ott sem el, gondolkodóként téged. Mert mindenkinek van generációs feladata, s ha az ott nincs benne a paklidban, hát az az idő amit ráfordítottál, már oda.

Akkor még nem ismered fel, hogy van amit magadért is, meg kellene tenned.

Nem mond még semmit neked a generációs jeled sem, nem tudod azt sem, nem véletlenül születtünk, lelkesnek, szívesnek, gondolkodó aggyal, hoztunk saját sorsot is.

Amihez itt minden adott, amit meg is élhetünk itt a saját Hazánkban, abban az életritmusunkban, amivel emeljük a szintjét a helynek.

Vajon hányan tudják azt, hogy ahol megszülettünk, ott kellene megéljük a sikereinket, mert egy Haza ez csak egy, mindannyian megélhetnénk, a megérdemelt saját jó minőségű sorsunkat itt benne.

Egyenként, mind – mind, más és más feladatot, tehetséget hozva, a Szülőhazánkba  bele születve, hogy életszerűen sorsot építsünk magunknak itt.

Amit a lelkes, szíves, gondolkodó agyunk szerint azért hoztunk, hogy elsősorban magunkért teljesítsünk, hogy azzal a tudással, másoknak tapasztaltan segíthessünk.

Amikor megszülettünk hoztunk mindent ami szükséges ahhoz, hogy boldoguljunk a saját sorsunknak megfelelően jó minőségű életet élhessünk, lelkileg fejlődhessünk, s akinek benne van a sorsában, gyarapodjon, sok pénze is legyen.

Generációsan látszanak a jelei ezeknek, hogy ki miért pont oda abba a családba, abba a kultúrába, ki milyen feladatot hozva született.

Sietni, kapkodni minek, teljesen fölösleges, van az Isten, s ha nagyon kitér valami a természetestől, hát fordít rajta egyet, hiszen minden teremtményét szereti, amit lehet mindenkiért megtesz, bocsánat a saját tapasztalataim ezek.

S mi lesz veled, ha leveted a legfontosabbat amit hoztál, ami már megvan neked, azért, hogy még több és több legyen elbirtoklod, hogy azáltal, hogy nekik nincs semmijük sem, félelmükben boruljanak majd le előtted.

Az emberiest amit hoztál, nem vetjük le, mint jó időben a nagykabátot, mert pörén marad a lelked, a rád áradó ridegségben.

S kihez bújhatsz majd, ha fázol és ázol, ha magadra kellőképpen nem vigyázol.

Amikor már attól aki tisztán szeret, magadért tisztel, messze vagy, s rá kell jönnöd, amikor azt hiszed, na most megvan már mindened, na akkor nincs már semmi késztetésed, haladsz a kiüresedés felé, pedig neked sem sorszerű az.

Kérlek vedd észre időben, nem te vagy az Isten, én láthattam már ezen a lelki szinten, amit megengedett nekem sok mindent.

A legmagasabb lélekrezgés ahonnan jöttünk, s az életünket úgy is lehetne élnünk, hogy tapasztalva haladunk a körforgásunkban.

S mivel folyamatosan oda vissza vágyunk, keressük azokat, akik hasonlóak, s azon igyekszünk, hogy tapasztalva is tisztán haladjunk, de a tehetségünk szerinti sikerélményt mi is vágyjuk.

Mert az amit egy – egy feladatunk elvégzése, bennünk generál abban a pillanatban, a boldogulás fennkölt, emberies érzése, azzal be is lehetne akkor érnünk.

Van aki tudja, van aki még nem, tapasztalni, tanulni, soha nem késő, egyszerű emberi érzés, mint fejlődési igény, nem szégyen az semmiképpen.

S amikor ráébredsz a valóságra, hogy mellé mentél a sorsodnak, keresd meg belőle lassan a tisztulásod által, a  számodra járható  kiutad.

Nem ártva, nem bántva, másokat azért, hogy neked jobb legyen nem kihasználva,  még akkor sem, ha minden megszerzett javaidat abba addigra, beleraktad.

Amit az életritmusodnak megfelelően, gyarapodásodként adott az Isten, úgy is megkapod újra, majd másban teljesítheted.

S abból továbbra is gazdag lehetsz, mert az a sorszerűen megélhető életed, amiben te magad egyedül majd a saját idődben ki is teljesedhetsz.

Hát tedd össze szép csendben a két kezed, köszönd meg az Istennek, vagy ahogy nevezed, mert egyről beszélünk mindannyian.

Szoktam mondani, amikor érvek nélkül győzködnek, hogy a hivatásom gyakorlása során, a megelőzés útjára akkor léptem, amikor megértettem, hogy mi a sorsom, mert akkor, abban a számomra, az irigyeim által,  jól kitalált, fékezőben, magamat is kellett védenem.

Az indulásom óta 22 év telt el, így, mára már tudom, hogy ez a dolgom,  alázattal, gyakorlom a hivatásom, s mások segítésére, ide összefüggésében le is írom.

A sok – sok emberies tapasztalatom által, azokban a „most” pillanataimban. na akkor a lelkem, szívem, gondolkodó agyam, átéreztette velem, hogy tehetem, mert arra már beértem.

A fokozatosságban tapasztalva haladás, a gátaink felismerése általi feloldásához a türelem, a nehéz sorsunkban is kitartás, a tiszta út általi tartás, a meglátás, kihallás, a gondolkodó aggyal döntés, az adni időben tudó emberi méltóságunk nekünk, mert tisztelünk, szeretünk, gondolkodunk, így el nem tévedhetünk.

A saját tehetségünk megismerése,  a generációs jeleink felismerése,  lehetőségünk szerint, a generációs feladataink elvégzése, a magunkban már felfedezett generációs határaink betartása, mind – mind belül zajlik, ott van a lelkünkben, szívünkben, gondolkodó agyunkban.

Amikor odáig már eljut az ember, hogy tiszteli önmagát, s azáltal a tartása által, tisztelni tudja már a többieket is, vagy akit még úgy érzi, hogy megmenteni meglehet, s van azoknak akik igénylik, amikor lehet, amikor még érdemben, megelőzésben tehet.

Elindul benne egy érzés, hogy képes volt legyőzni önmagát, átértékelni tanulja, nap mint nap, a feladatait, mérlegre tette az addig fontosnak tűnő dolgait, megérezte a harmonikus pillanatait, sejti már miért is van a földön és miért ez a Hazája és miért nehezített s sorsa pont itt.

Sírhatnékja lesz gyakran, amikor felismeri magában, az embert alapban tisztelni tudót, a ki nem kopott érzést, azt ami a legfontosabb az emberekben.  A belülről jövő, nem betanult szeretetet, amivel elérhet bárhova, elérhet bármi olyat amit még a sorsa számára tartogat.

Amikor ezek sokasága egyszer csak összegződik belül az ember lelkében, felismerheti a legnagyobb kegyet, amikor ő már mellé semmiben sem mehet.

Ott van benne, felismerte, azt a telített érzést, ami számára megadatott, a Hazaszeretet érzését, ami által kiteljesedhet, a segítségére lesz egész életében.

A nem ártok, nem bántok, a saját életritmusomban haladok, így a sorsomat élem, segíts magadon az Isten is megsegíthet módján araszolok,  boldogulok, mert ami a hivatásomhoz szükséges, már tapasztalatként, megadatott.

Akikkel együtt felvállalta a sorsukat is az Isten, megkapta azt a kegyet, hogy a maga egyszerűségével, már a tapasztalt tudása nagyszerűsége által, szolgálva, segítheti a hozzá érkezőket.

Ide tettük a jót és a szépet, belőlünk, általunk is lett, az amit most is Hazánknak érzünk, mindannyian magunkénak érezhetjük, hiszen érte is a tehetségünk által hozzá tettünk.

Szeretjük érezni a talpunk alatt az anyaföldet, onnan hozzuk a jót és a szépet, amit igyekeztünk visszaadni amikor csak lehetett, hogy az egészséges körforgás, az itt megélhető sorunk minősége is megmaradjon.

Tisztelet, tartás, méltóság, tisztaság, legyen ottan bőven, hogy vihessenek belőle kimenőben. Édes Hazám Csodaszép, kívánom, hogy tudjon boldogulni a sorsának megfelelően itt minden ember, éljen és ki ne üresedjen, el ne múljon az érzése a Hazaszeretetnek.