Ó Szegény Hazám Csodaszép,
mi lett veled, hogy nem
értik egymást már
azok sem akik még,
itt élnek benned.
Rájöttem, hogy mind
különböző feladatot,
tehetséget hozunk és
nagyon különbözően
működik a mi agyunk.
Azon múlik, a lehetőségből,
ami mindenkinek adatott, neki
mekkora az igénye a gondolkodásra.
Vagy beéri azzal amit gyorsan összehozott
és el is hiszi, hogy azt nem vették észre mások.
Az lehetetlen, hogy ő mától ennyire eljuthatott,
hiszen nem is gyakorolta a lépcsőfokokat, sem a
gondolkodásmódja meg nem adatott, se hozottja.
Se tartása, se méltósága, csak a kiemelkedésre
vágyó álma megvalósításának lehetőségére
vár, türelmetlenkedve a hamisságban.
Általános műveltséget növelő
“Tenyérolvasó”, hogy majd
fordíthassanak ők is ott,
ahol nem értik egymást,
elbeszélnek egymás mellett.
Átfordítókat nevelnék, oktatnék,
hogy ne elbeszéljenek egymástól,
mellett az emberek, hanem meg
is értsék azt amit a másik mond.
Ha a Hazánkon belül ekkora a
szintkülönbség, kezelhetővé
tegyék, fordítsák át a szavakat.
Mi lehet annál fontosabb, hát az,
hogy a rád bízottak úgy élhessenek
a saját Hazájukban, mint akik tettek
a Hazájukért, mert önmagukért tették.
Akkor, ha nem volt velük gond, élték az
életüket, mindent saját zsebükből fizettek.
Nem kuncsorogtak segítségért ott sem, ahova
ők sok jót és szépet teremtettek, mert elhitték,
hogy az csak szépet és jót hoz majd nekik, amikor
a szükséges oda fordulhatnak, hiszen beletettek.
Egy Haza ez csak egy, mindannyiunké akik ide
születtünk és akik itt élnek és tesznek érte.
Nem működik, nem megy át a szó sem,
oda ahol nincs meg a fogadókészség.
Miért nem készül fel arra, aki azt
megengedi magának, hogy tegye,
azt, ami nem neki szól feladatként,
csak látszatos, működnek a számok.
Vagyunk mi mögötte az emberiesek,
akik nem úgy gondolkodunk, hogy csak
nekünk legyen jó, hogy felejthetnénk el,
azt, ha látjuk, hogy ki miért szenved most.
Nem tehetek mást, mint leírom ide, hátha tán
átmegy oda, ahol eddig nem is gondoltak ezekre.
Gyorsan itt bocsánatot is kérek, jaj, el ne felejtsem,
ha nem lett volna ez a lehetőségem itt az íráshoz, még
nehezebb lett volna az életem, ebben a nagyszerűben.
Tanulni is lehetne azt is, amit nem hozott, hogy afelől
is legyen nyugodt, hogy használja gondolkodásra az
agyát, aszerint, hogy velünk együtt számol és nem
felettünk és nélkülünk dönti el a saját sorsunkat.
Jöjjenek az oktatásomra, ha már látják azt amit
nem hoztak, szeretnék bepótolni az oktatással.
Kicsi a mi szép Hazánk ahhoz, hogy ennyi ember
ne értse meg a többieket, ne éljenek anélkül az
emberiesek, hogy ne ismernék fel a sorsukat.
A generációs jelet, feladatukat a családjukban,
válogatás nélkül mindenkinek fontos ismernie.
Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,
várom a bejelentkezve érkezőket,
szeretettel.
