Az élet élni akar, megismétli

magát, ahogy lehet hamar.

Ha belenyúlkálsz minden,

ismeretlen energiákba is,

eltalálhatod magad azzal.

A járt utat, a járatlanért

el ne hagyjad, ebben régi

igazság van, visszahathat.

Ha akad egy jól kitalált,

számok világában jártas

ember azt akarja, hogy

jól mutasson az amit,

meg akar ő mutatni.

Önmaga tudása szerint

a számok tekintetében

látszatsikerre is viheti.

Mi marad meg belőle

azokban akik a számokat

adják, össze őket számolták.

Na az lenne a lényeg, ad-e az

ott és akkor, nekik azokkal,

amik szerint odavonzották.

Vagy éppen abból merítene,

ha összegezni tudná, hogy

miért is mentek el oda.

Emberismeret,

félbemaradt,

befejezetlen

sorsok sora.

Ki más tudná,

mint mindenki,

csak saját maga.

Annyira nem

fordult ki a

világ, nem

távolodtak

el egymástól

a hasonlókban

jártas emberek.

Felelősségtudat,

akkor, ha arra

van rálátása,

dolga van

azzal.

Nem

megy el

mellette, hogy

nem az ő dolga.

Hiszen akkor

üressé válna

és minden

védtelenné

sanyarogna.

A következő

ő lenne, akin

csak átléptek.

A dolgok körbe

és körbe érnek,

folyamatos már

a sorstalanná

lettek története.

Nem azokról az

emberekről van

szó, akik most

is méltatlanul,

elégedetten

viribülnek.

Észre sem

veszik mi

lenne az ő

 dolguk azzal,

nem ott élnek

ahol történnek.

Az emberies

emberekről

szólnék, akik

nem fordulnak ki

 önmagukból se most.

Nem vehetik meg őket,

 emberségüket pénzért,

a tudásuk, okos elméjük

megóvja őket, mert átlátják

összefüggésében az egészet.

Nem elég ma már az sem,

hogy teszik azt amit

most is még lehet,

nem sérülnek meg,

mert lelkesen élnek.

Felismerik azt amit

a mondvacsináltak

megint kitaláltak,

hiszen átlátják azt.

Ha most ellenük,

is megalázó

terveket

szőnek.

segíteni

próbálják

a többieket.

Emberismeret,

pontosat mutat és

mindent a tenyerünk,

mint egy sorstérképet.

Sorsolvasóként léptem erre

 az útra én, 24. éve annak, mára

 már annak mondhatom magamat.

Az Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” tréningem neve ez.

Ha megvenné a Hazám, nem kellene

ennyire védenem a védjegyemet is.

Eladnám a Hazámnak, vagy egy olyan

embernek, aki tudja milyen „becseset”

vesz meg, megérdemelten megbecsüli.

Hasznára van az emberieseknek ez,

ne kerüljön a fiókjába „valakiknek”.

Oktassanak, neveljenek jól vele,

legyen jó azáltal az embereknek.

Tanuld meg leolvasni a tenyeredet,

megismered a legbelsőbb bugyrod,

a lelkes, a szíves, a gondolkodó éned.

Ennél pontosabb nem lehetsz, hiszen

minden ott van benne a tenyereidben.

Megtudhatod általa, hogy mihez képest

hol tartasz a sorsodat éled-e, vagy csak

már régóta mellette ballagsz annak.

Belső tartás és méltóság amiről

mindenkinek tudnia kellene,

hol tart most, mit lenne jó

még tennie ahhoz, hogy a

 saját sorsát meg is csinálja.

Ez a szegény Édes Hazánk,

ha mindent lehet már velünk,

megtanuljuk magunkat óvni.

Mindenféle alacsony lelki síkon

húzgálnának bennünket, no hiszen,

nekik már minden engedélyezett lett.

Hol lett oda az elért, megcsinált sorsunk,

kik élik meg, a mi megérdemeltünket.

Nem megyünk el, a Hazánk ez, itt

 megvárjuk a mi megérdemelt,

megteremtett jólétünket, itt.

Mi magunk vagyunk a Haza.

Fontos generációsan minta

lehessen mindannyiuknak,

ahhoz, hogy ők is

nyugtázni tudják

majd a sajátjukat.

Ismerem mint a

tenyeremet,

hányan vannak,

akik valóban el is

 mondhatják mindezt.

julamami.com eladó

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

szeretettel.