Édes Hazám Csodaszép, kérlek

ne menj még, hiszen a sok széppel

 jóval, amit mi ide teremtettünk,

nekünk még meg sem jöttél.

Azt mondta a hatalmas

lelkű tehetségünk nekünk.

„Hass, alkoss, gyarapíts: s a

Haza fényre derül”, most

miért nem teszik hozzá,

hogy kinek a Hazájában.

Tegyük mindezeket, mert a

saját lehetőségünk híján, a

 Hazánkban nincs esélyünk.

Nincs az orcájukon semmi

szégyen, hogy birtokolnak ah,

mindent, nem kérdezik meg.

Nekünk is lenne-e szükségünk

valamire most ahhoz, hogy mi is

kiteljesedhessünk a sorsunkban.

Önmagunk szerint és generációsan

is haladjunk azon ahol a mi utunk.

Ugye nem sortalannak szántak és

nem a tehetségünk miatt kapjuk.

Nem lenne gondja, ha nekünk

akik itt éljük a gyakorlatban

át, a Hazánkban és nagyban

a tapasztalást, van már tudás.

Ők is meríthetnének belőle feszt,

rájönnének, a híreszteléseiknél,

lejáratásoknál jobbak az érvelések.

Talán a sajátjaikat sem rontanák el,

azzal a kificamodott mintájukkal,

amit ők már továbbgondolnának.

Tudnák azt, más feladatot hoztak,

generációsan kijavíthatnák majd.

A továbbfejlődésünkhöz nincs

meg a megbecsülés, maradunk hát.

Abban ami a fejlődési lehetőségünk

hiányát mutatja csak, ezt tudják ők is.

Látják azok is, akik pont ezáltal tudnak

körülöttünk lenni nyíltan hamiskodva.

Mindenféle mondvacsináltakkal, meg

összehordottakkal lejáratók, elszálldosók

és a mondvacsináltak, erősen felszínen vannak.

Akik meg még nem vallásosak, de vágynak már

a lelki tisztulásra, hazaviszik a szeretteiknek,

a bebizonyíthatatlan, összehordottakat,

majd átrendezik az otthoni energáikat.

 Bizony hitelesként el is fogadják, nincs

ott másik, hát összehasonlítani sem

tudják, nem látják meg a csapdát.

Különös oktatás, nevelés, az

ami által megtanulhatod.

Éberen élheted azt is át,

amiről mesélik a csodát,

pedig belőled jön elő ott,

akkor, amikor épp átéled.

Nagy oldásaid lesznek, ha

van miket, elengedheted,

helytelenül nem történik,

akkor se és senkivel sem.

Éberen, egyedül oldja meg,

a tudásomat kapja hozzá, a

 feltaláltjaim segítségével.

Megelőzés, életszerűen.

A megelőzésben hiszek,

feltaláltam hát valami

nagyon fontosat.

Még csak én

tudom azt,

adnám már

el oda ahol

a szükség van,

a Hazánkban.

Ami minden

emberiest a

 szintjére rak.

Mielőtt még

gondom

lehetne

belőle, hát

elébe is megyek.

Bocsánatot kérek.

Nem vagyok én

se rokona, sem

olyan ismerőse

senkinek, akire

hivatkozva

nektek

előny,

jobb

lehet.

Előre

nézve,

menni

a sorsom

útján csak

úgy tehetem,

hogy őszintén

itt megírom,

húzzátok már

be a fékeiteket.

Ennyire bátran,

ne nyüzsögjetek.

Kilátszik ám a

 hamisság,

nem fog

úgy

menni,

hogy ne

vennék

észre.

Nem

leszek

közösen,

senkivel,

semmiben,

soha nem

is tettem.

Tudom,

hogy

igen

vonzó

lenne,

ha az

amit

feltaláltam,

hamissággal

a tiétek lehetne.

A Julamami védjegy,

ne kísérletezzetek

azzal, hogy ezt a

magatokénak

tudhatjátok.

Nem vagyok

én attól

ismeretlen,

hogy nem

mutatkozom

gyakran kint a

rendezvényeken.

Bár most már én

is elmegyek, oda,

amoda benézek.

Pontosan

tudják

ki

vagyok,

akiket már

 megérintett.

Amikor még

„lelkisegélyt”

vittem, éjjel

és nappal,

azon a

telefonon,

amit a

városomtól

pályázhattam.

Ahhoz szoktam,

hogy egyedül

oldom meg.

Azzal is jól

megismertek

és igen sokan.

Mentálhigiénés

is voltam addig,

amíg azonosulni

tudtam az elvárt

szabályozókkal.

Mert én akkor is

 bemutatkoztam.

Hiszen azért

hívtak, mert

tudták, hogy

engem hívnak.

A rendezvények

nem akármilyenek,

vitték a létezésem,

oda ahonnan jöttek.

Vajon szégyene az

valakiknek,

ha ennyire

nem

veszik

észre.

Ki miért

van ott ahova

megszületett.

Vagy miért

nincs otthon

azon a helyen,

ahol kellene

legyen.

Mit is

keres

bárki ott,

helyette, az ő

  megteremtettjén.

Természetesnek

hatóan nyugodtan,

most másoknak

a bőrében és

sikerein

jól élhet.

Kontroll

nélkül,

szinte

minden oda,

a katyvaszba,

hinnye, azt a.

Önjáró lett

gyorsan,

akárki nem

 láthatja már.

Azt sem hiszi

el amit lát,

mert

még

nem érett

arra, nem

neki való.

Akkor meg

hogy láthatná át,

azt ami most tán,

 neki való lenne.

Íme, hét éve

annak, hogy

írok róla

és feszt,

könnyen

kerülhetsz

a csapdájába.

Ha nem elég

az éleslátásod,

a hajlításaikat

ki nem hallod.

Olyan biztos

a dolgában,

pontosan

tudja, mire

hivatkozik

majd akkor.

Látja, hogy

nem hiszed

el azt sem,

amit látsz,

így könnyen

ott is maradhatsz.

A megelőzésben az

amit feltaláltam,

igen jól működik,

mert, átlátja,

kihallja,

megérzi,

elrendezi azt

a gondolkodó agya.

Van az igen és a nem,

az átmenetnél már

várja felkészülten.

Azt mutatja minden,

mintha rendben lenne,

aki át nem látja, ki nem

hallja, attól az nem is

várható tán el, de ki

lesz az, aki jelzi oda.

Mikor van az időben.

Ahol azt érdemben

tudni kellene, hogy

mi zajlik itt lent.

Ahonnan most,

lehetőség híján

kimenni nehézkes,

valószínű tudják.

ugye nem az van,

ami most látszik.

Ne aggódjál te aki

tudod amit tudsz már,

átadni egymásnak azt

a tudást, ami jól jön oda.

Betöltődik a hiányérzetetek,

nem pangnak már az okos agyak,

segíts magadon az Isten is megsegít.

Ha egyszer látják, hogy egyedül vagy,

úgy érzik, ott van az idő,

értelme annak,

rászállnak és

addig nem is

nyugszanak,

amíg az is, az

övék nem lesz.

Mintha meg lenne

az úgy engedve.

Jelzem, vannak

ám kivételek,

azon meg jól

meglepődnek,

azért szeretnék

magukénak tudni.

Lépéselőnyben lenni.

Megelőzés, megelőzés.

Különös oktatás, nevelés,

rajzra írva tanulás a Julamamival.

Az intelligensek, okosak agytornája ez,

ha felülről, kívülről is látják, nem verhetők át.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube

A tiszta, őszinte szó kulcsa a „mostban” lenne.

Az összefüggésében látókra nagy szükség van.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban és

online a Világban, tanulhatod bejelentkezve.

Szeretettel.