Feltudod-e mérni,
mióta nem
fejlődtél,
már egy
pöttyöt se.
A divatokat
diktálók után
ballagsz-e, vagy
elgondolkodsz.
Mit nem tettél te
meg önmagadért,
mit tettél helyette
másokért, mert erős
volt annak a hatása.
Kikkel helyettesítenek
tán még az igazolványok
is jól megegyeznek.
Ki éppen aktuálisan
nálatok a falu bikája.
S ugye elgondolkodsz,
mielőtt beállnál oda,
ahonnan mindenki
tiltott volna téged régen.
Mit gondolsz, ha öreganyád
tudna róla, hány napig sírna.
Ha a könnyűt választod, azt
fogod élni, hiába a reményed,
öregkorodban meg kell élned.
S micsoda hír, hinnye, azt a
valaki malacokat kerget,
más meg órbitálisat
pukkant stikában.
Ha nem mutatják
a tiszta tudást, meg
a tehetségeseket, azt
sem tudják vannak ők.
Választék híján jöhetnek
a mondvacsinált nagyok.
Aki eldönti is azt veszi
észre, utánozzák már
a semmit, az övéi is.
Mond hiszel-e még
te is a megelőzésben,
vagy a tartásban és az
emberi méltóságodban.
Azon a helyen kik azok
akiket meg is mutatnak,
s csak őket mutatják,
vagy láthatnak téged
is, az ott járók, időzők.
Vagy mindig ugyanazok
akiket láthatnak, majd
odaszállítják aktuálisakat.
S csak az aprópénzt kapja,
búsásat az, aki őt is mozgatja.
A legfontosabbak ugyanazon
a helyen állandóan ott vannak.
Ők minősítik tán a mi Hazánkat.
Kik döntik azt el, a mi Hazánkban
kik fontosak, kik meg nem azok.
Értenek-e hozzá, vagy most épp
azt csinálják, holnap meg mást.
Esetleg jól kitaláltak ők,
helyetted valakit, még
a védjegyed se számít.
Nem lettek meg, a te
ellopott igazolványaid.
Miért nem fontos hát az is,
hogy mit mutat ma a sorsod,
a saját tenyereidben lévő,
jeleid halmazának a szép,
egészséges képlete, ami
adná a tartásodat és a
méltóságodat most is.
Az ismeretlen kitalált
nem biztos, hogy
jóindulatúnak
mondható,
tanácsait
fogadod tán el.
Utána sem nézel
valóban hiteles-e,
ki is ő valójában,
mit mutat a saját
sorsa, életvitele.
Kiöntöd a bánatod,
ahol nincs is helye oda.
Különös oktatás, nevelés,
megtanulhatod általa,
kezelni, megoldani.
Miért rombolóak ott
a szavak, ahol az most, a
megelőzés helye is lehetne.
Miért nem fontos az emberek
tartásának megmaradása sem.
Egy ideig faragtam köveket is,
meglátszik a csuklómon ma is.
Vágytam egy világos kőre, ami
megmutatja mi van ott benne, s
addig ütöm a súlyos kalapáccsal,
amíg ki nem mentettem belőle.
Ez nem adatott meg nekem, hát
elkönyvelem a veszteségemnek,
száradnak a fatörzsek, remélem
azokból sikerül kihoznom majd azt,
ami arra vár, valaki faragja ki már.
A festőállványom megint feladta,
igen hamar feladja ez a fajta, épp
csak lécekből van összedobálva, így
hát nincs tartása a feladatát nem tudja.
Mindenki maga dönti el, hogy a könnyűt
válassza-e, a tapasztalatom az, hogy biza
megmarad a neheze a következőkre, akik
annak nem biztos, hogy tapsikolva örülnek.
Nem dicsérettel lesz felemlegetve az ünnepi
asztalaik mellett az ő neve se, nem azért lesz
emlegetve, mert ő volt az is aki a családjáért
megtette azt a nehezítettet, ami átvitte őket.
Hol az eleje, s hol a közepe és hol van a vége,
ki hol és hogyan találja meg, képes-e azt ami
a nehezebb végigvinni, vagy a divatos csapdákat
meg sem szemlélve, önjelöltként ballaghat bele.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”
szombatonként bejelentkezéssel, személyes
találkozás, ha van rá igény, előadást is tartok.
Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube
Magyarországról, a Hergál Házból, szeretettel.
