Különböző adottságokkal, tehetséggel,

kultúrákba, családokba, helyekre

születtünk le mindannyian.

A talpalatnyi helynek,

ahova születtünk,

meg kellene

legyen és

minden

olyan

embernek,

aki tenni is

akar azért,

hogy maradjon

meg az is amit ő

megteremtett éljen.

A teremtő bennünket

alkotni, munkálkodni,

szívesen és lelkesen is,

sőt gondolkodni teremtett.

A hétköznapi emberek csak

néznek ki a fejükből, mások meg

hogy lehet,  ilyen hirtelen nőttek ki.

Nem számít a szakértelem ott, jó lesz,

a gyorstalpalókon legyártottak száma.

Se intelligencia, sem hozzáértő szaki,

elég az amit el tudnak mástól lesni.

Szegény Hazánk, megszenvedi.

Nem jó most az senki másnak,

mint csak annak, aki túl korán

 érte el az önmaga feletti határait.

S unalmában, mivel tanulni, fejlődni

nem akart, punnyad és az meg is hozza,

azokat, akik kihozzák belőle a szürkeségét.

Sokat tapasztalva lettem emberiessé, hiszen

mást nem tehettem, hát Hazaszeretővé lettem.

Van mi által gyakorolnom az alázatot, már 10. éve,

mostanra felnőttem ahhoz, a védjegyemet védem.

S mivel két oldalunk van, meg páros szerveink, hát

így kétféle feladatot kaptunk mi emberek mind.

Van amit hoztunk, amikor megszülettünk, azt

meg amihez nem értünk tanulnunk lehetne.

Legalább a tájékozottság szintjét elérni vele,

hogy ne csak nézzünk ki a fejünkből majd,

ha dolgunk lenne vele a döntésünkben.

Nem tartozom se ide, sem oda, így

tartozom az érkezőkhöz csak oda.

Nem akarom tudni honnan és ki,

akkor becsapnám magamat ha,

mielőtt hozzákezdenék tudnék

bármi olyat ami befolyásolhat.

Aki nem tudja idejövet felvállalni,

hogy szüksége van a tanácsomra,

ő odamegy ahol azt felvállalhatja.

Akkor, ott azt, a tanácsot kapja,

tán a fejlődéséhez szükséges az.

Nem ártok, nem bántok, azzal

magamra is vigyázok, tiszta tudás,

tiszta forrás amit megtaláltam, meg

amit feltaláltam, leolvasom mint egy

matematikai képletet, hiszen mutatja.

Mi annak az embernek a hozottja és mi az,

amit meg is lehetne csinálnia, ahhoz, hogy ő

is rálásson azokra a működő dolgokra, amiket

nem ismert addig, amíg ő is meg nem tanulta.

Tájékozatlanul, tudatlanul is lehet beleélni a

világba, a lelkes, szíves, gondolkodó ember

azt felelősebben átlátja, kihallja, megérzi.

Amivel dolgod van azért felelős is vagy,

ez alapdolog, szükséges a tartáshoz és

 a méltósághoz, anélkül is lehet beleélni.

De ha minőségi életet szeretnél megélni,

nem másokra bízod, másokat leutánozol,

s kérkedsz is vele, felmégy a sikercsúcsra.

Bevisznek azáltal, a nagy „összkatyvaszba”

s még azt sem tudod, mik által vagy olyan

piszkosul a csúcson, hisz át sem láthatod.

Satnyaságnak hívom, amikor azt amit az

Isten másoknak szánt, összeollózzák,

ők élik meg azáltal a mások sikereit.

Tudatlanul összemossák, azt rakják

bele, ami tetszetős és könnyű az

emberek zömének, átveszik és

nagyon könnyen, kaptak egy

programot általa és mind.

Felkerülnek önmaguk fölé

a mások irányításában élnek,

pedig azt hitték, szabadok lesznek.

A generációs jelek, a generációs feladatok

ismerete, a sorszerűség felismerése, az nem

potyog mint ajándék, szükséges megdolgozni

alaposan érte, az elmélethez, tapasztalni kell.

A kettő egymás nélkül nem megy, de azt is

nyugodtan elmondhatom nektek, ha az

amivel piszkosul gazdagok lettetek,

s nem a saját kútfőtökből eredő,

nem lesz sohasem az a tietek.

Már látható, áttükröződik

bevonzza a „ragadozókat”.

Hozzáértő, átlátó, kihalló,

megérző, gondolkodó

nélkül, önálló életet

kezd el élni, hiszen

nincs senki sem,

aki kontrollálni

lenne azt már képes.

Úgy jártam, azt hitték,

elkopik az is, amit tudok,

de velem van az Isten, na

meg magam tapasztaltam.

Így hát fejlődtem aközben,

s a tapasztalt tudásomhoz,

tanultam és hozzáraktam azt.

Amit a magaméhoz formálhattam,

hozzáadhattam, mert beleillett oda.

Talán kontrollálni kellene a forrásokat,

a rajzokat, a mondatokat, kifejezéseket,

hogy ne legyen ennyi hamis, lemásolt gátló.

Igazi kikristályosodott tudásunknak, nekünk ez

 itt a szegény Hazánk, ide szült az anyánk, itt lenne

szükség a tudásunkra, innen merítettünk, ide eljöttek

a messzi földekről is a tanácsainkért, ez megtiszteltetés.

Mivel ennyi fékkel és gáttal, mi a jólétünket a tudásunkkal

biztosítani nem tudtuk, hát pont ott tartanak sakkban, azzal,

hogy az igazunkat keresni nagy pénzek nélkül úgy sem tudjuk.

Ó Édes Hazánk Csodaszép, kérlek ne menj még, hiszen nekünk,

azzal amit ide teremtünk, a tudásunkkal beleteszünk oly régóta,

a jó sorsunk lehetőségével megérdemelten még meg sem jöttél.

Ma még mindig nekem, nekünk, holnap lehet, hogy neked és a te

sarjaidnak kell megélnie, a meg nem érdemeltek helyett a nincset.

Nem adom fel, keresem a lehetőségét a rajzos feltaláltamnak, akkor

is, ha másoknak az nem érdekük, hogy a tiszta forrás is eljusson azon

  emberekhez, akik szeretnének fejlődni, a „most” Világát megérteni.

Én várok, hogy a Hazámtól jöjjön valaki, aki érdemben meg is veheti.

Ha nem tartja érdemesnek a Hazám, eladom oda ahol megbecsülik.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Különös oktatás,

nevelés, Julamami, julamami.com, hogy átélhessem sikerként.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.