Kérlek, legyél tekintettel másokra.

Egyedül nem megy, már láthatod,

fejlődni, haladni, a lehetőségeket,

emberies igényekhez viszonyítani.

Összetett tudással, lépkedni előre,

működik, a különböző szinteken is.

Összefüggésében látni, emelt szint,

látszik a hiány, észlelhető a többlet.

Adok – kapok, a jó, emberiesnek való,

ne hagyd kikopni, kiüresedsz nélküle.

Egészen közelről érezhető, üresnek,

észre sem veszed, ott van körülötted.

Aki furcsán kísérgetett olyan embert,

akin látszott, neki minden mindegy.

Ha nem kontrollálsz, olyan helyzetbe

kerülhetsz, amit bizonyítanod csak, a

 jogot ismerővel lehet. Persze, akkor,

ha van arra kisemberként pénzed, ah.

Ha vannak arra, segítőként ott civilek,

teljesen kiszolgáltatott tán nem leszel.

A testedet edzed, a lelkednek is járna,

ne küzdőként hassál másokra, hinnye.

Vannak, akik gondolkodóként edzettek,

így nekik a gondolkodás könnyen megy.

Ilyen szíves, lelkes, emberies tömegben,

igen változatos egyéniségek lehetnek ám.

Ha ugyanazt gyakorolják mind, mint azok,

akik sportolónak állnak, lemaradnak, tőlük,

milyen versenyszellem az, ah, nahát, hinnye.

Azon belül is színes a paletta, van sokféle,

ki abban, más meg másban, kiemelkedő,

még az emberek is, lehetnek mindenfélék.

Pedig fordítva is megkaphatnák a tiszteletet,

mennyivel könnyebben menne át minden, ah.

Hiszen ők meg, a lelkes, szíves, gondolkodók.

Két oldalunk van, egy lábon is lehet ugrálni,

de ugyan minek, ha az Isten kettőt adott.

Elront, a mások pénze benneteket, azt

tudjátok-e, hogy meglátszik rajtatok.

Nem a saját, kútfőtökből való, az sem.

Ha csak egyik oldalra megy és minden,

 hiányok keletkeznek, tönkremennek.

Pedig ha megkapnák a tehetségükhöz,

ami nekik is megjárna, boldogulnának.

A saját sorsát vigye mindenki, hinnye.

Aki nem oldja meg idejében, ráteszi,

a saját sarjára, egy egész életre, ah.

Ne vállald fel, ha nem értesz hozzá,

emberismeret nélkül, csak ártasz.

Meg kell tanuljad, felelős vagy.

Amikor hozzáérsz valamihez, ah

ott hagyod rajta, az energiádat.

Lefékező hatással lesz azokra,

akik a sorsuknak megfelelően,

a fejlődésre, haladni, vágynak.

Egy Haza ez csak egy, mi mind,

ide teremtettük a szépet és jót,

visszafele is  várjuk, ugyanazt.

A szíves, lelkes, gondolkodók

már sokan vannak hála Isten.

Nem mindegy hova születtél,

milyen mintát láttál ott,

ahol cseperedtél.

Honnan jöttél,

hova tartasz.

Fontos

lenne,

magadat

megismerned.

A belső jelzésed,

figyelmeztet téged.

A megelőzés fontos,

amikor visszarezeg az,

amitől egyszer bajod lett.

Erős figyelmeztetés neked,

ne ismételjed meg azt, ami

árthat neked és másoknak.

Az intelligens alkalmazkodik,

tudja, neki az a dolga, hogy oda

tegye a tudását, ahol abból nincs.

Folyamatosan tanulhatnánk, ha

lenne rá igényük az embereknek,

nekem van, amióta rájöttem, így

tisztelettel, szeretetben élni jó.

Tanuld meg az egyszerűben is

megélheted ám azt, amitől

kiteljesedsz időben.

Amikor nem azt

végzi, amire

született.

Abban

nem

leli,

azt a

szíves,

lelkesítő

önmagát.

Gondolkodó

létére, ha akar,

ha nem, be kell

állnia a sorba.

Szintje alatt.

Ami számára,

szűk vagy görbe,

nem érzi magát jól.

Hiszen az sem róla

szól, minden csak

a kitalálójáról.

Ha nem tud

feltöltődni

ahhoz, amit

nem tudhat.

Nem hozta, se

meg nem tanulta,

másoktól várná el.

Teljesítsenek, annak

megfelelően, ahogy ő

eltervezte. Senkit sem

érdekel közben, hányan

vesztek el, a számukra,

erőltetett menetben.

Semmi nem vész el,

sem kárba, hiszen,

jól ki van találva.

Szerinte, számára,

megfelelő, ah annak a

hozadéka, ott a sikere,

mindenki jól láthatja, na.

Szinte állandó a mosolya,

nem kell időre mennie már

sehova, hiszen minden köré

van kerekítve, neki és érte.

Nincsen őszinte tükre se,

nem meri már mondani

azt amit lát, senki se.

Nem hasznára van,

a kitalációja, de ellene.

Valamiről megfeledkezett

úgy tűnik, végleg kiiktatta az

életéből. Az őszinte építő jellegű

kritika fontos lenne számára, ah.

Hiszen ha már minden úgy van,

minden elképzelés szerinte.

Nagyon hiányozhat az

emberieseknek,

az őszinte,

életszerű

tükre, ah.

Amióta

az eszét

tudja,

vágyik

arra.

Nem

volt

még

senki,

aki azt,

vállalná.

Lásd

meg a

kicsiben

a nagyot,

ez egy igazi,

anyás állapot.

Kellemes napot

kívánok emberek,

áldjon meg az Isten,

minden földi jóval, s

széppel benneteket.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

Szép reggelt kívánok mindenkinek, amit a

 születésünkkel nem hoztunk, tanulhatjuk,

amit meg mi hoztunk, szükséges átadnunk.

Bekerülve,, az egészséges adok – kapokba,

így tisztelettel lehetünk, a többiek fele, ah.

Megtaláltam, feltaláltam valami fontosat,

átadni és betanítani csak én magam tudom.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Nem könnyű alázatot gyakorolva, megtanulni,

a saját életritmusodba kerülsz vissza általa.

Elvárni azt, amit nem is tanítottál meg, az

 egy visszás történet lesz, tanuljad meg,

ha nem hoztad, az alkalmazkodást, ah.

Nehogy odáig szaladjál, hogy már nem

tudsz kommunikálni, csak uralkodnál.

Addig is elmehetsz, hogy elhiszed azt,

amit, a hízelkedőid, mondanak neked,

a sors kezét látják meg benned, hinnye.

Hát nincs köztük egy se, aki még merne a

 megfelelő pillanatban őszinte tükröt tartani.

Ha nem tetszik, amit a tükörben látsz, hát

változz meg, hogy szebbet láss.

Van aki fordítva ül a lovon,

s megvan győződve

arról, hogy mások

nem látnak jól.

Az egész

életünk,

a tanulásról,

fejlődésről szól.

Aki elvárja, másoktól azt,

hogy hozzá alkalmazkodjanak,

hát nem sok mindent tud még bizony.

Alkalmazkodni, alkalmazkodni és közben,

tapasztalni a jót és a szépet, nem az ácsingózás

hozza a szépet, s jót működésbe, még időben előre.

Elkésni, lekésni, lemaradni, az mind azt jelenti hinnye,

nem tudsz még, a saját időddel, sorsoddal, jól bánni.

Néhány mondattal is el lehet rontani, nem, hogy a

 jó viselkedés helyett, magadhoz képest elvárni, ah.

Vannak az intelligensnek születettek és nem kevesen,

hála Isten. Általában legyőzik őket, mert a gyakorlat az,

hogy elvárják tőlük, hogy ők álljanak be, a nemlétező

sorba. Éljenek az akaratosok szerint, az árnyékban,

meghúzva magukat, csendben, csak teljesítsenek.

Leterhelik, kihasználják őket, ők alkalmazkodnak.

Az intelligensek tudása által, mások gazdagodnak.

Nagyon lefele ívelő teljesítés lesz, nem tudnak

kibontakozni a tehetségük által, hiszen arra

születtek, hogy jó minták legyenek. Viszont,

azok, akiknek tanulniuk kellene a viselkedést,

megvannak győződve arról, tudnak viselkedni.

Olyan erősen érzik, hogy a többieknek kellene,

 beállnia a megszabottjaikba, a megoldás csak az.

Na abból nem sok jó és szép dolog fog kisülni ám,

mert, ahogy rájönnek, működik az elvárásuk, ah.

A következőt gondolják ki, közben elégedetten

hátradőlnek. Na lám, mégis igazuk volt nekik, hisz

működik, mindenki az elvárásuk szerint viselkedik.

Aztán meg az jut eszükbe, még késztetni kellene talán,

valahogy, valamire a többieket, akik már behódoltak, ah.

Idő szükséges ahhoz is, hogy elhiggyék nem változik meg,

hihetetlennek tűnik, egy ideig, hogy ilyen, valóban lehet.

Sokan próbálnak azonosulni, azzal, amit irigyelnek tőlük,

belőlük is hiányzik az elégedettség érzése, még nincs meg.

Nincs előttük másik minta, jól le van terhelve, nem látszik

ki, csak teljesíti az elvárásaikat, így hát, egy ügy van csak.

S így tovább, elmehetnek egészen a tettlegességig, s ha

még akkor sem állítja meg őket senki sem, az agresszív

energia, uralhatja el őket. Nem tudnak, úgy viselkedni,

hogy ne uralkodni szeretnének. Hiszen nem szólt rájuk,

időben senki sem, így azt hitték, velük, minden rendben.

Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj, időben tegyed.

Mert, ha kezeletlen marad, ha túlmegy az minden határon,

elfordul tőle az, aki talán még szeretni tudta, elveszíti pont

azáltal, amit maga köré felépített ah, az fordul szembe vele.

A tisztelhetőséget felválthatja az, hogy kikerülik az emberek,

nem tudhatják milyen hangulatban van éppen, akkor, hinnye.

Figyelj ha jelez a lovad, nem szereti a megváltozott rezgésed,

 megteheti érted helyetted, hogy a talajra visszahelyez téged.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az Isten, minden

földi jóval benneteket, akkor amikor az a legjobb nektek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Ha ismernéd mi a feladatod,

megtudnád előzni azt,

hogy mellé menjél, a

 saját sorsodnak.

Azt mondják,

éld az életed,

azt éled azáltal,

amit engednek, ah.

Ha nem tervezhetsz,

ugyan, hogyan

teljesíthetsz,

magadnak.

Teljesítesz

viszont, az

elvárásaiknak.

Vajon tudják-e azt,

az örök álláshalmozók.

Az arra születettek nem,

kapják meg a lehetőséget.

A jól megérdemeltjeik,

által sem kaphatják

meg, azt a jót, ami

nekik a munkájuk

után megjárna, ah.

Generációsan, sem,

a saját sorsukat nem

vihetik előre, hinnye.

Épülhetne, szépülne,

általuk is, az emberek

által megteremtett.

Azt gyakorolhatnák,

amire a tehetségüket

hozták, intelligensek.

Akik ezt tudatosan

gátolják és kitalálták.

Nem tisztelhetők, hinnye,

nézzenek magukba, ah.

Egy Haza ez, csak egy,

mindannyian itt lehetne

megéljük a szépet, a jót.

Amit ide teremtettünk,

csupán annyira várunk,

mondják már meg, hogy

fölösleges, ne is várjuk.

Unalmukban, ne ártsanak,

nem tudva ah, milyen mintát

hoztak, kaptak, hinnye mán, ah.

Ha valaki tudatosan a jóknak,

a saját álmai miatt árt, hát…

Ha egy feladat éppen,

elfogyott, keressenek,

maguknak olyat, amit

megtanulhatnak, sőt,

tapasztalva is tanulnak.

Akik meg megtanultak

kommunikálni, hát

szerencséjük

 van, ha

olyan

helyre

is születtek.

Ahol hagyják

gondolkodva

fejlődve, nőni őket.

Ha nincs előttük,

olyan minta, hogy

ha terveznek, nekik

lenne fontos, azt is,

kivitelezniük. A kész

 eredményeket ők maguk,

számukra gyűjthessék be.

Egy folyamata ez annak,

hogy a fokozatosságot

megélve, átmenjen azzal,

mindennek a rezgése, ah.

Maradnak emberiesnek.

Maga, az életük értékes.

Amikor átélik, minden

apró részletét, az övék,

a tapasztalásnak a

bölcsessége is.

A lelkes, a szíves,

gondolkodó énjük,

párhuzamosan és jól,

egészségesen fejlődik.

Időben felnőtté válnak.

Megcsinálva a sorsukat,

megélik, a jó minőséget.

Tapasztalt felnőtté lesznek.

Mindent a saját idejükben.

Persze ehhez, segítők is

szükségesek, akik már

átlátják, kihallják a  jót.

Azt erősítik, amik nem

mentek mellé a valósnak,

rálátnak majd egymásra.

A feltisztulás éve a 2018.

Felszínen élni, elkerülni

a nehezet, nem erősödik

a belső tartás, satnya lesz.

Lehet aztán majd akkor is,

megélni mindazt egyszerre,

amit elodázva, nem csináltak

addig meg, még senki sem.

Odateszi ám a sors, hinnye,

nem nézi, hogy hány éves épp,

segítő az a szándék, sorsszerű.

Aki, ilyen generációs feladatot

kap a  nyakába, nehéz lesz tőle a

járása. Bevonzza azt is, amivel neki

 magának, soha nem lett volna dolga, ah.

Generációs nehezítménynek neveztem el,

azt érzi kész szenvedés az élete, mert azt látja,

másoknak, milyen könnyű minden körülötte, ah.

Nem addig a, mert ők meg, pont akkor alapozzák

meg, tájékozatlanul és hiányosan, a szeretteiknek azt,

amit ők, nehéz feladatként, nem vállalnak időben fel, ah.

Azért, hogy a szeretteiknek könnyebb legyen mint nekik,

mindent megtesznek helyettük, kikímélik a tapasztalásból.

Persze ahhoz, tudni kellene, ki mit hozott, generációsan és

mit azért, mert az a saját sorsa, ha megcsinálja, ott a siker.

Mindenki, más sorsszerűt, s generációs feladatot hozott.

Olyan mint egy matematikai képlet, nem rontható el, ha

felismeri az ő lelkes, szíves, gondolkodó intelligenciáját.

Van egy jó és egy megtanulható tájékoztatásom, aki

nem hozta a születésével, megtanulhatja, persze.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

a belső tartást megőrző, megigazító, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

 

Lásd meg a kicsiben a nagyot, ez egy tiszta állapot.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod

magadat, nem mentél sehova, a

  Világ mégis ott van nálad.

El ne felejtsd, te is,

szeretetből vagy.

Tisztelettel éljél,

hogy szerethető

legyél. Vezetésre

addig, ne add a fejed.

Amíg az emberies éned

nem elég, a racionális léthez,

a hozzáértésed legyen a helyén.

Azzal gyarapodjál, ami szép és jó,

de úgy, hogy ne vegyél el másoktól.

Amit teszel mások ellen, holnap ott

van, veled szemben, láthatóvá válva.

Ah amit másoktól veszel el, visszakerül,

oda, akit megillet, a tulajdona. Akkor is,

 ha, azt gondolod, a tied, mert te vetted

egyedül észre, jön a tulajdonosa érte.

Benne rezeg a kisugárzásodban az is,

amire nem is gondolnál, hiába már a

hamisság, nem fedi el a valóságot ám.

A látszat mutathatja a tiszteletet, de,

hiába minden, ha az érzése nincs meg.

Tisztelni akkor tudják, ha megtesznek,

mindent, a tiszta tudásért, hitelesek, ah.

Tiszteletet, csak becsülettel érhetsz ám el.

Lehetsz okos, tanuld, képzett, hiába az, ha

 nem egyenes, sem kontrollálható az utad.

Teremts, szorgoskodj, alkoss szépeket,

tanulj, hogy eladni is legyél képes.

S amikor már elég sok jót tettél,

már kiteljesednél, tegyél hát

önmagadért, a sikeredért.

Két lábon állni tanulj,

a tudás a tiéd, nem

veheti el tőled azt,

senki sem, hinnye.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Julamami szeretettel.

Alázat, alázattal fűszerezve, a módja ennek most.

Ne reklamálj, ha nem segítetted, csak elvárnád, ah,

ha segítetted, hát úgyis tudod, az már a tied is lett.

Tapasztalatként beült az, több lettél általa, hinnye.

Helyetted nem oldhatja meg jól, senki más, nem, ah.

Magad intézzed, mert kihallod azt, amit szükséges.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, a jelszavam.

Minden változik, a múlt elmúlt, érintsd meg, ugye,

hogy nem lehet, nincsen már energiája annak, csak

újra generálva működik, a saját energiáddal mindaz.

Az vagy aki közben lettél, már sokkal tapasztaltabb.

Ha hirtelen jutottál fel, önmagad fölé tapasztalatlan,

hát egy ideig körbejárhatsz, mire önmagadig eljutsz.

Amikor ráébredsz a valóságra, ne  uraljon el a bánat,

úgy lépj tovább, hogy a jövődet el ne veszítsed, ah.

Tudod, hogy megtettél mindent, amit lehetett,

megismerted a határaidat, túlmenni nem

szabad, ah. Hiszen amint látszik az,

kifordultan, felkészülten,

hangoskodnának, ah.

 A maguk módján,

talán, már arra sem

 adnak, oda se figyelnek, kit, s

hogyan érintett, emberileg meg.

Találd meg a megfelelő szavakat.

Keresik a gyengéket, akiknek az

 fáj, pedig ők, épp erősödtek azáltal.

Látszat az, hogy nem értek el semmit.

Vannak az ígéretek, nem teljesítenek,

megszokták, a régi módon működnek.

Önmaguk ellen, generációsan vétenek.

Figyelj, ha a lelked jelezget, még jó az, ha,

időben és rád mordulhat legalább, ah, a saját

 lelkiismereted, érted szól, ha időben van az is.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Megelőzésben történik, az oktatás, nevelés.

Néha kényeztető, aztán megerősítő is lesz,

amire éppen neked van, akkor szükséged.

Van arra szó, az emberies szótárban.

Megint fejlődtek, kiteljesednek, ami

máshonnan hozott, idegenül hat, ah.

Nincsen szó, az emberies szótárban.

Tapasztaltan fordítom, ha szükséges,

a hétköznapi példákkal, az át is megy.

Bár egy az anyanyelvük, elbeszélnek

egymás mellett, tudni, tanulva lehet.

Így születtem, a tehetségem nekem,

nincs már, irigység energiája bennem.

Együtt örülök velük, a megelőzésben.

Tapasztaltan kerestem meg a helyet,

ahol megmagyarázódott minden,

amit a gyakorlatban már megéltem.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet,

azt is lehet, a nehézségek sűrűjében,

 éppen a megoldások helyezkednek el.

Átment mindenen, ami feldolgozható,

a hétköznapi módon gondolkodóknak.

Kikapkodva, a felszínről lemarkolva azt,

amin látszik, másoknak az eredményes,

sikerre vitték, az ő tudásuk nem a tied

Hamar kilátszik az, a gyors pörgésben,

magyarázkodhatsz, de már megy át az.

Olyan biztosak benne, hogy azt szabad.

Erősen, megrekesztően hathat, hinnye.

Megalázó a gyakorlat, aki éli az életét,

nem ártva, nem bántva, attól ez idegen.

Ez egy olyan fordulat, amire csak azok

számítottak, akik kitalálták mindezt.

Nincs rá szó, csak az érzés maradt,

maradj a saját határaidon belül.

Ezt szoktam az oktatáson,

mondani, igen ám, de az

hol van, mihez képest.

Meg és feltalálhattam,

valami nagyon fontosat.

Van a múltnak hatása a

jelenre, generációsan.

Mert miből, honnan,

van az embereknek

tartása, s méltósága.

Ha addig, még senki

nem törlesztette azt le.

Hát abból meríthetnek,

amit az elődeiktől, nem jó

mintaként hoztak, hinnye

Látható, az a sok minden,

ahol a tenyerük kezdődik.

Leolvasható a saját és a

generációs feladata és

mindenkinek, adott az.

Legyen mihez kötni azt,

ami már a hétköznapi

szavakkal, ki nem

fejezhető, hinnye.

Mert ott látszanak,

az ismétlések, amikor

nem tudja valaki, ahhoz

képest se teljesíteni, ami

ott, feladatként adott volt.

Neked kellene felfedezned,

azt amit az Isten beleírt, mint

 a sajátodat, ami máséval nem

egyezik meg, nem ugyanaz, ah.

Ott vannak a magyarázatok,

ahhoz, hogy ki miért tér el,

attól, amit, feladatként

hozott, ismétlésekbe

miért is bocsátkozott.

Ha valaki már túljutott,

azon a főpróbáján, amit

ő azért kapott, mert annál

megalázóbb számára nincs.

Fel kell tudja úgy dolgozni azt,

hogy beüljön a belső tartásába, ah.

Akkor is, ha iskolába nem járhatott.

Mint ami nem követni való, de már

ismerős a rezgése, hiszen éppen,

a gyakorlati tapasztalatából,

most diplomázhat, legott.

Nem mondhatja már azt,

senki se neki, nincs elég

tapasztalata, látszik ám

 az is, emberies maradt.

Nem árthat már neki, az

egy alacsony rezgésű, ah,

felismerheti, időben azt is.

Beült az alkalmas sejtjébe.

Fontos azt is kommunikálni,

amit azért, nem kellene ah,

felvenni az emberiesek

szótáraikba, hinnye.

Most már azt sem

lehet mondani,

hogy olyan

nincsen.

Hiszen

látszik,

van.

Egyet

azért még,

mondanék.

Azt mindenki

tudhatja, hogy ha

egy ajtó bezárult, ah,

egy másik most kitárult.

Nem vagyunk egyedül,

a Világ is látja, mindezt.

Arra nem gondolt, aki

megalkotta a fő művét,

ah és még, van az Isten.

Különös oktatás, nevelés.

Mindenki hozott tehetséget,

nem egyformán nézünk ki, se

nem egyformán viselkedünk.

Valami van és mindenkinek,

saját és generációs térképe is.

A belső tartás, méltóság miatt.

Ha ránk köszön a valóság, hát

ne uralhasson el, senkit sem

a bánat. Úgy lépjen előre,

hogy a jövője is majd,

megveregethesse

érte a vállait, ah.

Bocsánat, hogy

nem tudok most,

bocsánatot kérni.

Nem nekem kellene.

Ha még, nem jutott el oda,

bárki, aki bár vezethetne is, ha

 belülről intézte volna, mindazt.

 Amit kihagyott, hát megérkezett

 oda is, ahova el sem indult soha.

Önmagának, de generációsan is,

ártott,  sokat most, mert túlment,

valami nagyon fontoson, hinnye, ah.

Szoktam úgy mondani, ne várd attól,

aki nem tudhatja, mi lenne az ő dolga.

Mutasd meg az utakat, a tévelygőknek,

ne vedd zokon, azt se, ha mérgelődnek,

az a jó minta ami természetes, működik.

Ne ártson a szavad, magadra is vigyázzál.

A saját sorsodat, felismerve haladjál, ah.

Odáig érnek el az érzések, ahol vannak.

Oda mondják, akitől nem kell félniük,

mert kommunikálni képesek, hinnye, ah.

Kommunikálj, kommunikálj, hozzál most,

létre lehetőségeket, ne árthasson mindez,

azoknak, akiknek mondanivalójuk lenne, ah.

Hiszen, egy Haza  ez csak egy, hinnye aki nem

tudja még, kellőképpen értékelni, mit jelent,

becsüljük meg úgy is, ahogy éppen van.

Olyantól várja, aki érti mit jelent az,

ha bármilyen magasságokat is ért el.

emberies minden körülmények között.

Ne forduljunk el sértődötten, hinnye, a

 Haza mi magunk vagyunk, belőlünk van.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva haladj,

ne irigyeljed, nem magyaros virtus az.

Kommunikálni, kommunikálni, most,

a határán belül, ahogy éppen lehet,

Tisztelettel éljél, emberies maradjál,

ne a könnyűnek tűnő után menjél.

Felhúznak ah, aztán bajban vagy,

a  magad szintjén kommunikáljál,

ha kérdeznek, hát arra válaszoljál.

Lépésről lépésre jutva, araszoljál,

hogy a biztonságos határaidat, ah,

felismerjed, a sorsodat teljesítsed.

Nézz magadban szét, látod milyen

szép a lelkednek tiszta tükre, mind

így érkeztünk le, emberies maradj.

Ne hagyjad, kibillenteni magadat,

hiszen a mások rezgésében, nem

te vagy otthon, tanuljad azt meg.

Amit csinálsz, azzá válhatsz, jól

gondold meg, mit kívánsz, mert

abban fogsz ám élni, te magad is.

Tisztelettel élj, hogy szerethető legyél.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami.

 

 

 

 

 

 

 

 

A múlt elmúlt, nincs energiája, csak akkor, ha

tovább van gondolva, újra és újra feltuningolva.

A hot energia visz azoktól, akik belebonyolódnak,

tovább generálják és el is hiszik, amit nem szabad.

Az van amit belül a lelkes, szíves, gondolkodó

énedben érzel, az vagy, te magad.

A többi, körítés csak,

éppen így, aztán

meg máshogyan.

Annak megfelelően,

ahogy éppen hagyják.

Jó alaposan kitalálták ám,

kiknek adnak lehetőséget,

másoknak meg, nem adnak.

A sok utánzat, lemásolása az

 eredetiknek, bizony ezt tette,

Behozva máshonnan, mintha

innen való volna, össze-vissza

kavargott az energiája annak.

Amivel itt nem is lenne dolga,

elmehettek volna, érte oda.

Akkor az éheseknek ott is,

több juthatott volna, ah.

Az is, hogy meddig

szól az élet, látszik.

Az életet, úgy is

lehetne élni, mint

a sorsunkat megélni.

A saját sorsunkat és a

generációsan feladatot,

meg azt, ami ránk maradt,

azzal mindenkinek dolga van.

Dolog van, szoktam mondani,

lehet mellette elmenni, hinnye,

csak, hogy más nem csinálhatja.

Minden családban a legmagasabb

lelkes, szíves, gondolkodó kapja azt.

Hiszen a többiek nem bírnának el vele.

Na meg nem is észlelik, mintha nem is

létezne, furán néznek arra, akinek más

arról a véleménye, hogy dolguk lenne.

Magyarország a Hazám nekem, itt élek

ahol születtem, addig vándorlok online,

amíg, nyugodtan hazajöhetek végre ide.

Nem nevesedhettem itt azzal, amit én

meg és feltaláltam, a tenyerekben, ah.

Azt gondoltam örülnek majd, a döntők,

hisz, mint látszik mindenhonnan jönnek,

megtisztelnek már a 24. éve mindennek.

Ellehetetleníttetni, ah és mégis úgy tenni,

mintha az lenne a természetes, hinnye.

Bizonyos, hogy erős látszat az, ha nem

képesek, lemondani a lehetetlenről.

Inkább, azt a látszatot mutatják,

mintha, az lenne a valóság.

Persze láttam én ilyet is,

gyakran az első években.

Azóta nem, értik már azt,

ahogy fogalmazok itt, így

hát, másokhoz mennek.

Ott mondják meg, ugyan,

hogyan legyen, én magam,

a saját tapasztalatommal,

leolvasom azt,” ami ott van”.

Eljutunk egy pontig hát, amikor

kérem tanulja meg az oktatásomon,

mert, hogy jönnék én ahhoz. A döntés,

az nem az enyém, én sorsolvasó vagyok,

azt teszem amit, 24. éve tapasztalva tudok.

Segítek magamon, hogy az Isten is megsegítsen.

Adni születtünk mi mind, amikor tudom, gyakorlom.

Még nem tudtam generációsan megcsinálni a sorsom,

nem rajtam múlt az, a lehetőségem hiányzik, még mindig.

Ezért aztán, annyit tehetek, ah, hogy leírom ide a számlám

számait, hogy akik már, merítettek a tudásomból, s jót tett.

A maguk szintjén, gazdagok lettek, időben kiteljesedhettek,

amikor azt érzik, szívesen megosztanák az örömüket énvelem.

Elfogadom az utalásokat, ha ők is örömüket lelik benne, hinnye.

IBAN:HU861177346330378782, OTP11773463-30378782,

mert nem vagyok üzletasszony, csak botcsinálta, így nevelek, ah.

A másik is sorszerű lenne, eladva a „Tenyérolvasó”, az meghozza.

A tartásomra jól vigyázok, maradjon meg, a méltóságom, mert

megszenvedtem, hiszen már, sokat veszítettem, legyen vége, ah.

Hiszen az elfogadást gyakorlom, éppen ebben a szakaszomban,

adni már, igen sokat adhattam, mindig akkor, amikor jó helyre

ment, mert tudtam, éppen, hol toljam meg, a szekerüket.

Magamhoz képest, inkább szorgalmasan tettem, hisz,

nagy pénzt, én még nem is láttam, soha életemben.

Azt viszont tudom, hogy az általam lerajzolttal,

a hidat kapják meg, a másik oldalukhoz éppen.

Két lábbal állni a földön, átengedni azt, ami,

által tapasztalhatunk, a legjobb megoldás.

Hiába minden, ha a tudás hiányzik belőle,

nem az ő helye az, nem is gyakorolja azt.

A gyakorlat teszi a mestert, nem a papír,

a tapasztalat adja a tudást, nem a poszt.

Akik, vezetni születtek, nem láthatóak,

akkor az után mennek, amit láthatnak.

Ötven ország olvassa, 49, tán fordítja.

Az intelligenseknek megadta az Isten,

mások meg, ha igényesek, megtanulják.

Hát ennyit arról, ami az oktatás, nevelés

közben átmegy mint tudás, nem kevés ez.

Nem fordul ki tőle az emberies, megváltozik

általa az is, aki jó a gyakorlatban, de hiányzik az

életéből az a tudás, ami a másik oldalon már megvan.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

Prevenciós lettem, annak születtem.

A szülőanyám bölcskei, apám uszódi,

apai nagyanyám madocsai származás.

Ha nem tiszteled magad, ugyan hogyan

tisztelhetnéd, az összes többi embert.

Bennem van az őzés,  az odatartozás.

Magyarosan Agyalós a Julamamival.

Minden ember, jóra, szépre született,

ne térjen el tőle, nehéz lesz a vissza.

Tiszta utat járni, tisztelni, becsülni, a

méltósággal járna, embernek lenni.

Megnéztem a szó jelentését, azt a.

Hiába minden, én nem értem,

amikorra megérteném,

összekeveredik.

A miérteket,

nem fogom

fel, pedig,

végtelenül

egyszerű, ah.

Ahogy mondják,

úri huncutság,

miért kellene

megértenem

azt, ha csak,

utánozzák.

Elég, ha

az érti,

akinek

az jó.

Mások

meg ne

szóljanak

bele se, mert

nem róluk szól.

A sokhoz képest,

csak néhányukról.

Attól, hogy egyféle

módon van tálalva,

 látszik, nem ehető.

Remekeltek és kész

 a mű, hű, de mű lett, ah.

Valamiről megfeledkezve,

néhányan eldöntötték, tetszik,

nem tetszik, jó lesz az nekünk.

Aki jön, aki nem, ők elmennek

arra, ami nekik, az előre, dicséretes

volna, ha működne, amit kigondoltak.

Elmentek az igények, egymás mellett,

nem ért össze, az embereknek a kérése,

igénye, s az, ami, néhányuk szerint jó lesz.

Amikor nem az alapoktól indult az se ki,

sem tapasztaltan, a saját ritmusában.

Mintha nem magyaros virtus lenne.

Hirtelen felkerültek a szintjük fölé,

a mások szerintit, alkalmaznák,

akarják, de nem működik.

Az élet élni szeretne, ha

el is fárad néha, igyekszik

összekapni magát, hinnye.

Megkeresi az élhetőt itt is,

egy Hazánk van, a mienk.

Miről beszélnek ah, ha ők,

nem abban, se úgy élnek.

A Hamupipőke cipője.

A mostoha, a saját

gyermekének a

lábát faragta.

Pedig tudta,

másé a cipő.

 Hiába a vágy,

nem egyezik

a valósággal.

Emberismeret,

anélkül nem megy.

Nem elég az, ha jó a

beszélőkéje, hinnye.

A valóságnak is, ott

kellene legyen mögötte.

Tiszta forrás, tiszta beszéd,

akkor hivatás, ha megvan a

hozzáértés. A tanultság sem

elég, a veleszületett szükséges.

A múlt elmúlt, gondolj a mára, a

most fontos pillanatára, ami az

alapja a holnapnak. Ha nincsen,

meg a hitelessége, abban még,

nem bizonyított. Elérhetett

bármilyen magasságokat,

ah, megmászhatott

hatalmas

csúcsokat.

Ha tisztelet

nincsen benne,

a többi ember felé, ah,

hogy működne az alázat.

Kommunikálni, kommunikálni,

kommunikálni, hozzáértően tenni,

nem elég az, hogy külsőleg úgy néz ki.

El lehet tüntetni minden egyértelmű

működőképes, kifejezően érthetőt.

Az emberekben ott marad, mert

alapja az emberiesség, mind úgy

születtünk ah, adni s nem kapni.

Megtanulható az, hogyan lehet

úgy elfogadni ah, ne sérüljön bele.

Ha nem fejlődött fel, arra a szintre,

ami nem az ő tehetségével egyezik meg.

Ahhoz nagyon sok ebben a Hazában azok

sora, akik intelligensként születtek ám ide, ah.

Pont azért, hogy ők vezessék a többieket azon az

úton, ami működőképes, nem sérül bele senki se.

Ha meg felfogták, átlátják, sokan nem tudják

feldolgozni, hogy nem úgy van, ez megint.

Ahogy jó lenne nekik is, nem akarnak

belebetegedni, hát tesznek azért,

mert próbálják már ki kérem.

Meddig tudnak eljutni, úgy,

hogy nem rájuk szabták, a

 megfelelő körülmények

közötti kivizsgálásokat.

Amik már a tünetek lettek,

keresik a megoldásokat ott,

hátha nem betegednek bele.

Emberséges maradjál,  ah.

Egyszer fordulhatnak ki,

ha nem ismerik fel, a saját

és generációs határaikat.

Üressé válhatnak a szavak.

Könnyűvé válhatnak ám,

ha nem az emberekért,

önmagukért terveznek.

Kiteljesedni születtünk

mindannyian, ki ebben

jó, ki meg máshoz ért.

Nem különb senki se

másoknál, ha mégis

azon lenne, hogy

megalázóan,

kimutatná, hinnye.

Magának generálta

azt, amit kap, az övé.

A megelőzésben vagyok

úgy, hogy látom mit miért,

hogyan lehet megelőzni még.

Ide jönnek, megtisztelnek azzal,

hogy a tanácsaimat kérik, hát eljutnak

 idáig ők, mert a saját megoldásaikat keresik.

Nem vagyok olyan helyzetben, hogy pályázzak.

Az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”

eladó, hogy több emberhez jusson el, az a jó szó.

Tanulja meg, egy családon belül, legalább egy

ember, aki tanácsokkal láthatja el a többit.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

kívánok jó szerencsét, szép napot nektek.

Szeretettel, Julamami

 

 

 

 

 

Két oldalunk van,

kettő a talpunk,

páros szervein

két agyféltekénk.

 Persze, egy lábon

is lehet ugrálni, csak

nagyon el fogsz fáradni.

Közben figyelj a gerincedre,

belülről is igazítsad hát meg.

Tartásos ember, így lehet

belőled, ki ne tekeredj.

Van jele annak ami,

nem egyenes, hát

a könnyen jött, ah,

az nem marad meg.

Mindig megtaláltak,

a nehéz feladatok.

Tíz év, egy évtized,

most 67 vagyok.

A tudásomnak a

 szintjén, nemcsak

a Világnak vagyok.

Miközben, itthon,

ha megtisztelnek,

szeretettel fogadom

a hozzám érkezőket.

Ne várjál hát,

tőlem, jóslást.

Tenyérolvasó,

mély elemző,

belső tartást,

méltóságot

megtartani

segítő ember.

Prevenciós is,

l9. éve vagyok.

Sorsolvasóként

kezdtem, mára

már, az vagyok.

Valaki elvette

a jó minőségű

életemből azt,

ami nekem már

megadatott, volt.

Magának tudta be,

a túlzásos feladatot,

pedig nem változott.

Kicsiben és nagyban,

ugyanaz a lenyomat van.

Sokan nem tudják azt még,

hogy apró fontos porszemek

vagyunk mi itt, mindannyian.

Ha nincs önismereted, mert

olyan helyen tanultad, ami

összehordottan mutatta,

azt amit nem is tudott.

Nem az anyanyelved

szerint volt kifejezve,

félrehallható is volt.

Félretéve, lefedve,

azzal, azt, ami itt

 feltisztultan és

oktatható volt.

Ennyi csupán,

aki nem tudta,

belecsúszott, ah.

Ha a csend beszélni

tudna, mondja a nóta.

Hinni a lélek erejében,

gyakran köszönteni az

eget, s amit a mai nap,

megélhetően, tisztán

idetett, szép reggelt.

2010-ben előjött,

belőlem a mondat.

Hol bujkálsz szeretet,

gyere elő kérlek, de ha

lehet fogd kézen a reményt.

Igyekezzetek visszatérni ide,

tudom, hogy nem tudtalak

akkor megvédeni. Mert

magamat, magunkat

kellett, hiszen, hogy

mondtam volna el.

Ha, a hihetetlen

szintje volt az,

mindenhol.

Hát itt van.

Amikor én

felfedeztem, a

 sok szenvedésnek

árán. Azokat, amik

mutatták a tiszta,

szeretethez már,

a járható utat.

Boldogultam,

jót tett mindenkinek,

akinek már volt rá igénye.

Mert felfedezte, ott van az

benne, benne, benne, benne.

Mindenki azzal született meg.

Nem idegen tőle a tisztelet

alap dolog, a szeretetet

arra felépítheti. Tiszta

tudás, tiszta forrás,

meg is élhető és

működőképes.

Hiába a tudás,

 nem vigyázod.

Felfedezte ah,

rés a pajzson,

beférkőzött.

No hiszen,

elájultak

tőle sokan.

Rangot és

méltóságot

mutat, szabad

azt is, amitől,

a másik, még

óvná őket, ah.

Akkor meg,

mit beszélnek,

régi elavult az

mindegyik már.

Így, az adott

szerint jobb

volt menni.

Ah, miért

kellene hát,

a megrögzött.

Ami, itt, ott, még

tiltja, ezt meg azt.

Belecsapni abba,

ami akkor még,

nem azt mutatta,

ami a valóság ott.

Aztán már látszott,

homok került bele, ah,

csikorgott, vicsorgott.

Akkor viszont már

mindegy is volt, oly

nagyon kibontakozott.

Nem tudta senki, hogyan

lehetne visszaterelni oda,

ahonnan besomfordált.

Elfogyott az ereje, a

mozgatásához ott,

ahol nem volt meg

hozzá a kellő erő.

Nem fedezték fel

magukban a lelkes,

szíves, gondolkodót.

Mára már, ugyan, itt

bolyong, csak azoknak

akik elhiszik azt is ami

életszerűtlen. Hiszen

tudják, eltávozott, ah.

Úgy is viszik tovább,

mintha még hatna.

Pedig az már csak

bennük munkál.

Az élet élni akar,

megújítja ám,

magát hamar,

mert élni akar.

Nem adtam fel,

várom a reményt,

csupán annyit kérek.

Valaki vegye már meg,

aki képes arra, hogy

bevigye és alapot

csináljon belőle.

Így természetes,

az élet élni szeretne.

A gyermek csak kicsi,

nem gügye, hol ezt, hol

meg mást hoz többletként.

Eredeti, nem hamis, így hát,

gyakran tanulni lehetne tőle.

A szépet meg kinevelik belőle,

azért mert intelligensként

jött, nem tudhat mindent.

Azt veszi át, amit láttatsz,

ha nincs otthon a remény.

Nem fáradhatsz bele, mert

visszafordítani nem lehet.

A jó minta, az természetes.

A gyermeklélek egészséges,

próbálgatná a határait, ha

ahhoz partnerek lennének.

Visszafordítható, jóra való.

Amikor összekeveredett a

sok, a túlzó, lett belőle ez.

Mindent lehet gondolta,

igen valószínűleg sokat

úgy is lehet, hogy észre se

 veszik ha későn ébrednek.

Ki korán kel aranyat lelhet.

A fontoskodók, mennyi káros

szavat adhattak ott a szájába.

Amikor, a forrás nem tiszta,

kontroll nélkül, mind kiitta.

Tesz is érte, aki jól élni akar.

Pályázzon az aki teheti, ah,

vegye meg, a feltaláltamat.

Betanítom, oktatom, nevelem,

a jelentkezőket általa, hogy vigyék

be oda, ahol inog a tartás, s méltóság.

Bocsánatot kérek, nem tudtam egy időben

megtartani azt, ami nélkül élni már nem lehet,

s harcolni azokért, akik akkor még azt tartották.

Elhitték a működését, hiszen egyre erősebb volt.

Soha nem késő, most is ott van, a remény még

köztetek, igazítsátok meg a belső tartásotok.

Julamami Magyaros Agyalósa nevet adtam,

annak, amihez nem társultak olyan emberek,

akik segíteni jöttek volna, már adtam eleget.

A tudásom amiből adok, egyedül próbálom,

továbbvinni a reményt, ha megjön végre.

Kézen fogva a tisztelettel, a szeretet is

ott van vele, tanuld meg időben, ah,

hogy el ne vigye a tartásodat.

A gerinced rugalmas is,

mindenféle, mozgásra

alkalmas. Ha egészséges,

tartást ad kívülről, belül

meg a belső tartásod

ereje, na mit szólsz.

Láthatod működik,

Ne kívülről várjad,

magadnak és magad

szerint tapasztaljad.

Benned van minden

lenyomat, az alkalmas

sejtjeid segítenek, ah.

Építsd fel magadat.

Kérlek, tapasztald

meg a tudásomat.

Harmóniára vágyni,

vagy visszaigazítani.

Mert az Isten, szinte

tökéletesre teremtett.

Ha nem térsz el a túlzásba,

nem csúszol könnyen bele,

hát a gerinced segít neked.

Ha nem a Hazád adta neked

az alapot a tudásodhoz, hát

itt az ideje, ezt is tapasztalnod.

Van az Isten, teljesedjél ki, ah.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés,

én már láthatom, abban találtam meg a

helyemet, a tapasztalásaim sűrűje közben.

Kontrollálva haladjál, s akkor nem kell félned,

hogy belecsúsznál, fontos lenne megtapasztalni.

Jelez majd, a lelkes, a szíves, a gondolkodó éned.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, ah.

A szép és a jók, mert a tapasztalások sűrűjében,

 ott van a kulcs is, a megoldások, jól láthatók.

Nincs a kereskedéshez tehetségem, így

csak nézek ki a fejemből, várom azt a

számomra hiteles embert, aki azért

érkezik, hogy megtanulja előbb,

a tudást értékelve veszi meg.

Hiszen átmegy rajta az, ami

adja a belső tartását és a

méltóságát is rendesen.

Nem mindegy az sem,

ha bármiben eléred,

a tehetségednek

megfelelően azt,

amit beletehetnél.

Viszont a könnyűt

választod, ezt itt

elhagyod. Aztán

meg nézel ki a

fejedből, ah,

mit tettél.

Ne add fel,

kontrollálj

minden nap.

Mindent, ami

a következő

lépésed lesz.

Tapasztalva

erősödsz fel, a

 nagyságodhoz is.

Ki így, ki meg másképp

csúszkál, ha az út, szinte

alig járható. Állj meg és

igazíts meg a tartásodat, a

 lelked, szíved, gondolkodó

agyad, mutatja a járhatódat.

Nézz magadban szét, ah, látod

milyen szép a lelkednek a tükre,

mind így születtünk, ah, hinnye.

Senki sem fölöslegesnek jött,

ha meg nem becsülöd a jót.

Olyan mintha te magad is,

 teremtenéd a hamisságot.

aztán késő lesz a bánatod.

Minden jóérzésű embernek,

szerencsés napot kívánok.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami.

 

 

 

 

.

 

 

 

 

 

 

Fogd meg a kezem, benne

van, lásd a szeretetem, add

tovább, másnak is legyen.

Ahhoz vagyok szokva,

hogy amit felvállaltam,

azt végigviszem, hinnye.

Kérem szépen, úgy vállalja

fel, tudjon arról is, hinnye, ah.

Ha így folytatódik, az is lehet

elfogy, az életminőségünk.

Nem vagyok én motolla,

szeretnék élni már,

ne mindig majd,

én is, a saját

életritmusomba.

 Gép sem vagyok,

haladok, ahogy

képes vagyok.

Nem jó az, ha

dagonyázik,

a gondolkodás

helyett, az élet-e.

Nem mindenki

hisz benne, hogy

újra megszületik.

Megcsinálná azt,

a feladatot, amit

azért is hozott.

Ha csak az

eleje van meg,

nem tervezhet,

hogyan végez.

Amikor már

eldöntötted,

hogy nekem

elég lesz az,

egyszerű élet,

nagyszerű érzés

szabadult fel.

Ötven alatti

összegű, a

nyugdíjam.

Pedig úgy

emlékszem

néhány év

volt az, csak,

munka nélkül.

De hidd el volt

mit tennem,

akkor is,

három a

gyermek.

Persze,

ugyan

miért is

érdekelne,

ez tégedet,

másoknak

az anyja

vagyok.

Mint jó

sokan,

mind

másoké.

A sajnálat, az

negatív energia,

ugye nem gondolod,

hogy arra való vagyok.

Ha késve is révbe érni

szeretnék, jó szívvel

 gondoljanak rám is.

Majd az asztalnál

ülve, megcsinálta

az öreglány,

az alapot.

Ugye már

érted, miért

mondogatom.

A növényt

 sem, a vetés

után aratják le,

a saját ritmusában

jó ha érni hagyják.

Amikor rájöttem,

tanulni az jó

dolog.

Mentem

 tettem, értem,

hozzá tanultam.

Ahhoz, amit az

Isten nekem adott,

  emberies maradok.

Egyszer próbáltam

már nagyon régen,

vezetni, s nem ment,

megcsináltam inkább.

Ha mások még, nem

értették a miérteket,

hát teljesítettem azt.

Kiegészítettem vele

a  meglévő tudásom,

segíteni születtem.

Megoldás lett az,

vállalkozó lettem,

tapasztalhattam,

a tehetségem által.

Ha szükséges volt,

tettem a dolgomat,

adtam, akkor is, ha

nem kaphattam.

S mostanában,

ha a tükörbe

nézek,

látom.

Ha nem

kapom meg

a lehetőségemet,

hogy átadhassam, ah.

Amit összefüggésében

látni, érezni, gondolkodni,

én már tizedik éve tudok.

Boldogulok, magamban

elrendeztem, hát várok.

Emberies nyelvre váltok,

így, azáltal szolgáltatok.

Vajon ki tudom-e várni,

amíg rájön a fontos arra.

Átadhatnám a tudásom,

oda, ahol taníthatják és

oktathatják, akik, arra

születtek, nevelhetnek.

Hamar elmúlok, ha nem

marad meg az egészséges

körforgás, mihez igazodok.

Ezzel sem egyedül vagyok.

Belső tartás, méltóság, ah,

megtanulhatnák azt sokan.

Persze tudom, kit érdekel,

majd lesz más, aki tudja,

segítőként mi a dolga.

Nem fontos, hányan

maradtunk, ugyan

ki, miért is számolná.

Jött, sokat látott na és

ki mondta neki, hogy

segítőnek szülessen.

Szerintem az Isten azt

is eltervezte, minden

ember érhessen révbe.

Kérem szépen lehetne,

hogy azok vállalják, azt

fel, akik tisztában vannak

azzal, abban tehetségesek-e.

A hivatásuknak érzik, tudnak,

az emberek gondjairól, hinnye.

Emberi sorsok felett döntenek,

akkor is, ha ők maguk, úgy tudják,

a statisztikának jól kell mutatnia.

Ha csőlátásra születtünk volna,

 a fejformánk azt igazolná is, ah.

Ne váljon természetessé, hogy

annyit sem ér, egy emberi élet,

hogy kiteljesedhessen, hinnye.

Vannak akik elvannak tévedve,

ha nem látják be azt, amit már

mások, párhuzamosan visznek.

Csak múlnak az éveink, hinnye.

Három generáció egy időben,

teljesíti a saját feladatát, ah.

Sürgetőre lettünk ráállítva,

vannak akik fel sem fogták,

az egészséges ritmus, saját.

A jólét megjárhatna minden

olyan embernek, aki tett is

érte, legyen minőségi élete.

A sorsunk csak a miénk, de a

generációs jel, a családunkat

is érintené, ha tudnák azt, ah.

Nem tudnák átadni a tudásom,

csak én magam tehetem meg,

hat éve jelzem, kérem, hinnye.

Most azonnal bocsánatot kérek,

megszülettem, s élném az életem,

magamnak, másoknak is jó legyen.

Ide jönnek, itt tisztelnek meg, így

az összefüggésében látás érett.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, nem harcolok, sem

ellened, se érted, oktatnám

őket, akik arra érdemesek.

Tisztelet, elfogadás, alázat,

legyen mindenkiben ahhoz

elég, hogy eldönthesse,

neki, hol van a határa.

Mennyit bír el, úgy,

hogy nyugtázhassa,

ő is megcsinálta, ah.

Ennyi ember által,

Hazaszerető lettem.

Érezhessék át ők is, ez

a szerethető Hazájuk és

máshova nem vágynának,

csak látogatóba járnának.

Magyarországról, Pakson

a  Hergál Házból, Julamami

 

 

Benned, hogy érződik az ünnepi érzésed.

Kikkel ebben, másokban meg más ügyben,

értek egyet, vagy hasonlóan gondolom.

Kettő jobbra, kettő balra, ez a csárdás,

régen a bölcsődében, megtanították.

Gondolkodtál-e azon, amikor látod,

élni, meghittségben is lehetne.

Tanulhatsz-e, fejlődhetsz-e.

Én ugyanúgy, nem kaptam,

a tudásom átadásához, egy

huncut fillért sem, mint te.

Segíts magadon, az Isten is

megsegít, így élem mindezt.

Igyekszem, hitelesen átadni,

 amit, én, tehetségként kaptam.

Magamhoz képest csak vegetálva,

oktatom, nevelek, a tudásom által.

Tehetsége mindenkinek van, hozta.

Nem tartozom én se ide, sem oda,

így tartozom én is mindenhova,

mert egy Haza ez, csak egy.

Vagy mások szerint éled,

azt, amit megélni lehet.

Tudod-e, van neked is,

saját életed és sorsod.

Hősiesen nyögöd, amit

ránk erőltetnek, tetszik,

nem tetszik, nincs más.

Tájékozatlanul elhiszed,

mert másféle rálátásod,

 sincsen, nem adják, ingyen.

Ami ingyenes, az nem arról

szól, a kíváncsiaknak nem ad.

Alapos az információ hiánya,

nem mutatnak meg mindenkit,

akikre büszkék lehetnének sokan.

Nem tudhatnak róluk, mintha nem is

lenne érdeklődő, ők a Hazánkért teszik.

Mindig ugyanazokat láthatjuk már csak,

mintha mások nem is léteznének, hinnye.

Nincs hol, megkérdezni se a miérteket.

S megint, bocsánatot kérek, ah.

Az élet maga a körforgás, hinnye.

Kérlek, kommunikálni tanulj meg.

A tehetséged adott, valami jóhoz

mindenki hozott, én úgy látom.

Adni születtünk, mi mindannyian,

aki még csak önmagáért tett, talán

tanulja meg, ha kinevelődött volna.

Ha túl nagy sérelem maradt benne,

forduljon oda, ahol segíthetnének.

Felismerni a saját sorsát, hinnye,

ne ártson a saját sarjainak sem,

 a többieknek semmiképpen, ne.

Szegény Hazánk Csodaszép, ah,

kérlek ne menj, marad nekünk,

megtanultuk, megbecsülünk.

Győzz meg, legyőzni könnyű,

nem harcolok sem veled,

se ellened, a nevelés, s

oktatás lehetőségem,

keresem itt is, hinnye.

Kérlek ne erőltesd rá,

másokra, azt az egyet.

Egy Haza ez csak egy,

beletettük a szépet és

jót, azért, hogy legyen,

nekünk, pont idejében.

Belülről jövő érzések,

lelkesen, szívesen,

gondolkodva,

mert döntött, az

 intelligens agyad.

Azon legyél, hogy

időben felismerjed,

ki az, aki átlátja, kihallja,

megérzi a családodon belül.

Ki az akitől érdemes kérdezni,

mert tisztelhető, emberiesen is ő.

Hozott, az intelligenciája, a tanulás,

sok mindent pótolhat. Amire igénye

lenne már, hogy átlássa, kihallja és

megérezze, mi van ott körülötte.

Minden családban láthattam,

legalább egy emberiest,  aki

segíthetné, az ő családját.

Tapasztaltként írom le,

nagyon fontos lenne,

az is, hogy tudjanak

egymás gondjairól.

Hiszen széthullik,

a családjuk, ha

nem tudnak

egymásról.

Valószínű

azért is,

család,

segítsék

egymást.

Azon vagyok,

hogy észrevegyék,

megtanulhatók ezek.

Szerintem a legkisebb

összetartozásra

teremtődtek

a családok.

Azért adta az

 Isten nekünk, hogy

jól becsüljük meg.

Azokat, akik amit

megígértek, azt

teljesítették.

Nemcsak

magukra

gondolnak.

Egy a Hazánk.

Abban legyenek,

a megtapasztalhatóak,

onnan kikerülve, ők már,

tapasztaltan látnak hozzá.

Hisz, kicsiben és nagyban,

ugyanaz a lenyomat van.

A barátságok, amint azt

látom, már igen gyakran,

 szanaszét, csúsztak,

már csak leginkább,

az egy ügy, tartja tán.

Látszatra összetartoznak,

de belső tartalma nincs meg.

Olyan, ami bevonzaná, azokat,

akik, hasonlókban reménykednek.

Vannak akik vezetni születtek, mások

meg, nem csinálták végig, azt sem, ami

által, vezető lehetett volna belőlük, hinnye.

Nem lehet megúszni, a késztetés ott marad,

 megcsinálni, sokat tapasztalni, nem akarnak.

Kiszolgálták őket, a pottyanthoz szoktak,

 tapasztalni, adni nem, kapni akarnának.

Amit megoldanak magukért oldják meg,

nem látják át, csőlátásban jól elvannak.

Kívülről nézve, ah, nevetségesen hatnak.

Nekiveselkednek, egy szintig el is érhetnek,

ahol meg macerássá válik, onnan kipördülnek.

Keresik a könnyebb lehetőségeket, pedig azzal,

nem erősödnek, lelkesen, szívesen, gondolkodva.

Felelősségtudat van-e benned, a legjobb tudásod

szerintit, mutatod-e meg. Vagy a mások tudásával

vértezed magadat, megtévesztve a reménykedőket.

Nem figyelsz a lelked, szíved, gondolkodó agyadnak

a jelzéseire, azt már ne, túlmentél he, neked is kell,

azt korrigálni, ha nem kontrolláltad magadat sem.

Amit most teremtesz, abban fogunk, majd itt élni,

talán te magad is, ha csak nincs tervedben lelépni.

Hiszen nem alakult ki benned, a felelősségtudat,

nem csináltad végig azt, ami kialakíthatta volna.

Mutasd meg, mindannyiunkért, akit a döntéseid

érintenek, tudunk-e abban jól élni, felelős vagy.

Hiszen mi mindent megtettünk azért, hogy a

jó életminőséget, elérhessük a Hazánkban.

Ilyen-olyan, döntéseid által nem úgy lett.

Kérdezés nélkül, döntöttél felettünk, ah.

Össze-vissza magyarázkodás, hinnye.

Emberismeret nélkül, hogy is van ez.

A gyermekeknek is megjár a kérdés,

szeretnéd-e azt, vagy úgy megélni.

Jó nagy bocsánatot is kérek, de

inkább azt mondanám, kérem

szépen, soha nem késő semmi.

Megtanulni azt, amit nem hozott,

nem szégyen, hogy jó vezető legyen.

Szép értékes, színes a Világunk, ha nem

látja át, nem is érzékeli, nem is hallja, a sok

sanyargatott panaszát sem ki, ugyan hogyan.

Várná el, hogy megtagadják egymást a családok,

mindenféle hatások érnek bennünket, mi értjük,

a miérteket, csak ők nem fogják fel, kilátszanak.

A valóságot fontos tükrözni a szavainknak, hisz

a gyermekek, a felnőttnek látszókat utánozzák.

Ha nem éretten teszik a dolgukat, milyen minta.

Sok – sok intelligens ember van a Világban, ne az

legyen a gyakorlat, hogy ők, meghúzzák magukat.

Az éretlen szót, kérlek hagyd magadban, nem jó

az se idő előtt learatva, nem lesz belőle vetőmag.

Ugye, nem egy évre tervezhetünk csak, a vetés-

forgó az évente, de az embernek is van élete.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Szeretettel, Julamami.