Az éppen, illetékes embert, kérem,

hallgasson meg, lenne, egy – két,

a hétköznapokban  is

működőképes

ötletem,

eladó.

Lehet,

az, hogy

túl sokat

adtam már.

Nem fogyott

ki a megelőző

ötleteim sora, nem.

Rájöttem, így, azért

nem vesznek komolyan,

mert nem tudják, hogy

mit találtam fel, magam.

Tapasztaltan és minden

szépre, jóra nyitottan, várom

szeretettel, a megelőzésért érkezőt.

Van az a pont, ahol már nincs, hogyan

megelőzni, gondolom tudják, hol vannak

az emberies határai a jó mintákat kereső,

fejlődésben lévő lelkek sora, nem találja.

Van bőven a tarsolyomban, tapasztalva

oktató, nevelő vagyok, igen szűkösek

a határok, amin belül, alkalmazok.

Viszont azt magam találtam fel

és meg is találtam hozzá a

megoldást, működik.

Emberies nyelvről,

 érthetőre fordítom.

Nem mástól elvett,

sem kiollózott, nem.

Magam jöttem arra

rá, mikor, hogy lehet,

még megelőzésben azt,

úgy megoldani, hogy ne,

félelemben éljen a zsenge.

Mivel alaposan be lettem a

jóban, szépben határolva és

annak immár hosszú ideje.

El lettem a megelőzőként,

felejtve, lettek helyettem,

sokan, nem ezen a szinten.

Eladó, annak akit érint, az

emberismeret, amit magam

találtam fel és meg, most már,

összefüggésében oktatnám.

Olyan embereknek, akik ezt

minden nap tapasztalják ott,

kibővítené a nevelő eszközt.

Van mindenkiben egy belső

kontroll, ami, csak a sajátja.

Mindenkié más időben jelez.

Fontos része annak, hogy ki

mikor érhet el tapasztalón,

arra a pontra, amikor már

megtudja különböztetni.

A jót a rossztól,  mert

jelzi a belső kontroll.

Ne úgy nevelődjenek

fel, működő jó minta ne

legyen, csak a fordítottja,

Ha azt látják, hogy nekik

se ezt, sem azt nem lehet.

Mert nem áll melléjük, az

ő életminőségükért senki.

Nagyon eltérő, nagyon nagy

a különbség akkor, ha nem is

tudja, mi illethetné őt is meg.

A felnőtt dönthet-e anélkül,

felette, hogy őt meg sem

kérdezte, de könyörgöm.

Egyszer, ha megússza a

sok negatív mintákat

látva és nem ismeri,

azt amit neki lehetne.

Mit várhatnak el majd

mint jó minta tőle, hinnye.

Kicsiben és nagyban ugyanaz

a lenyomat van, miközben a Világ

gyors változásban. Haladnunk volna

szükséges, hogy végleg le ne maradjunk.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

Nem kérdezel, csak cselekszel.

Tetszik, nem teszik, nincs más.

Hangulatból változtatod meg,

azt, ami az állandóságnak, a

biztonságát, is nyújthatná.

Ami neked kényelmes, az

legyen jó másoknak is, ah.

Mondjad azon kívül még,

mi minősíthet téged,

ha arra fel sem

figyelsz.

Amit

nem

hozhattál,

azáltal, hogy

megszülettél.

Megtanulni,

amit nem

hoztunk,

tanulva

többek

leszünk.

A feladat

is, időben

szólít meg

bennünket.

Neked is

lehetne

ám, fontos

feladatod, ha

felismernéd.

Mert, ha nem

ismered fel azt,

sem, nem vagy te,

arra alkalmas még.

Az sem az életkorod

függvénye, ha vezető

is lehetne belőled.

Ha beértél arra.

Ha meg éretlen

vagy még, fel sem

ismered a helyzeted.

Ide, oda, terelgetnek,

amíg fel nem ismered,

több van annál benned.

Az tűnik könnyebbnek,

ha elhagyod, a terepet.

Nyögvenyelős is lehet,

más környezetben, biza,

ugyanaz a feladat marad.

Kapkodsz, ha, úgy érzed,

valamiről lemaradhatsz.

A saját ritmusodban jó,

mert önmagadat adod.

Bizony, jön az ismétlés,

ami jót is tesz, akkor,

ha megjegyzed azt,

amit, addig, nem.

Eljuthatnak a

 történések,

odáig is,

hogy

mások

orcája, már

pironkodik, ah.

Senki se vállalja

fel, s nyújtja oda,

s elkerülhetnék.

Megelőzés…

Ami, óriási hiba,

minősíti, ott, azt.

Akinek az a dolga,

hányaveti módon

az meg mi, hinnye.

Sokat dolgozhat, az

ő lelkiismerete utána.

Nem lett az megoldva,

sok fájdalmat okozhat.

Az elmaradó bocsánat,

 az értetlenségre utalhat.

Megmutatja, meglátszik,

lehetetlen az, hogy azt ő

egyedül is, összehozta.

Felelőtlen másokkal,

nincs emberismeret

szerinti, körülötte.

Amit felelőtlenül

megengedően

teszel, időben

nem jelzed azt.

Abból nem lehet

más, mint jó nagy

kezelhetetlenség.

Ha meg végigmégy

az utadon, hát,

azt igazolja

az életed is,

megcsináltad.

Köszönj el, még

időben és pihenjél

meg és foglalkozz,

egészen mással.

Ne emberekkel.

Könnyen túl lehet

menni a határaidon,

ha nem ismered fel.

Mindent idejében,

ez sem véletlen.

Akire először,

másoknak

a kultúrája

napi szinten

hatott ott.

Nehezen

vált sajátra.

Hiszen azt

sem tudja

még ő, kicsoda.

Mit jelent a saját

és generációs határa.

Ha nem tudja, be sem

tarthatja, hol az eleje,

hol meg a teteje,

van-e alapja.

Hozzá

képest,

vagy a

családja,

fontos-e

annyira.

Önmagát

le és meggyőzze.

S csak azért legyen

elől, hogy őket védje.

Vele is úgy történik,

mint, ahogy, azt, tette.

Más lesz a megítélése,

mert látják azt mások.

Miután,, önmagát már

ismeri, a sorsát megéli.

Nem tévedhet el már,

a legkisebb hatások is,

meggyőzik róla. Fontos,

hogy egészséges lelki

kapcsolatban legyen,

kérdezzen, s feleljen.

Mindazokkal, akik

attól függnek,

hogy neki

mi az,

ami,

fontos.

Vagy nem

kérdezi meg,

csak rájuk rakja.

Tetszik, vagy nem,

azt fogják megélni,

ami csak egyedül

neki jó, róla szól.

Amíg mindezeket

még fel sem fogja,

hiába minden más.

Beérve nincsen arra

a feladatra, ne vállalja.

Már a tiszta energiákban

vagyunk, aki nem tud ehhez

alkalmazkodni, mellé fog menni.

Jó vezető akkor lehet valaki, ha

akiket érintenek a döntései, ők

boldogulnak abban, kinek mi

éppen a feladata a sorsában.

Nézz bele a tükrödbe, ne

féljél tőle, ha időben van,

a megoldás is a kezedben.

Segítsél magadon, az Isten

is megsegít és még időben.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

Valós úton járni, tisztelni, szeretni,

méltósággal, embernek lenni.

Teremtsed meg azt, amint

lehet, amit elfogyasztasz.

Ne azzal hivalkodjál,

amiért te nem tettél,

hanem alád raktak.

A jólétedért tegyél, a

 túlzástól óvd magad.

Mielőtt elrontana ah, a

túl sok, add oda ahol,

megérdemelnék és

még soha nem volt.

Nem kívánhatsz

magadtól,

csak

ennyit.

A többi

az Isten

dolga. Ah, ha

belenyúlkálsz

veszed azt is

a sleppel

együtt

magadra.

A hozzáértő

tudja, az a dolga.

Mindenkinek

van saját élete,

és sorsa, na meg

generációsan fontos

feladata. Az csak az ő

dolga, ah, más nem tudja

megoldani, csak elrontani.

Hiszen nem az ő dolga, ezért

nincs hozzá meg a tudása se.

Mások irányítják, hamar kopik

az összevisszába, hiszen azzal

neki nem is lehetne semmi dolga.

Túl nagyot ugorna fölfele, nincs

meg hozzá semmi benne, csak

várná, hogy mondják meg,

mikor mit kellene tegyen.

Mikor, kinek, éppen mire

lenne kedve, teljesítse.

Így az idő, elhalad őtőle,

minden a maga idejében.

A helyén kezelve szépül,

ha túl sok az, hát leépül.

Nem számolnak azzal,

hányféle ember van,

a mi Hazánkon belül.

Ahányan, annyi félék,

más szinten vagyunk.

Egy az anyanyelvünk, s

mégsem értik egymást,

tanulással megoldható.

A megértés az vonzó,

feltisztult energia,

nem hamisítható.

Itt születtünk, ide

visszajöttek, akik

elmentek. Mert ők

már befektethetnek.

Mások meg meglátják

a helyben az ő üzletüket.

Alkalmazkodni képesen,

beilleszkedve, jól élnek.

Ki mennyit fejlődött,

kinek sikerült iskolát

végeznie olyat, ami

hasznos a számára.

Ki meg csak néz ki,

a fejéből lemaradva.

Hiszen, aki még nem

látja át, nem hallja ki,

nem gondolkodva dönt.

Tanulásra kellene adnia a

fejét, hogy képes legyen arra.

Ki mit hozott tehetségként, ki

meg tanulási lehetőséget keres.

Ha beérett arra, hogy kiteljesedne.

Nem punnyadásra született senki se.

A körforgás nem áll meg, halad a maga

ritmusában, aki későn ébred, lemaradhat.

Azután már, csak néz utána, elhaladt az ő

lehetősége, nem vette észre, ha a saját élet

és sorsritmusában lenne, nem szomorkodna.

Tudná mi éppen aktuálisan a saját dolga és mit

tehetne a családjáért, a többiekért, hogy időben

vegyék észre, nekik is, a jó életükkel, dolguk lenne,

Egy ember nem érthet mindenhez, ezért az összetett

tudás, a más megközelítésből való rálátás, tisztánlátás.

Az összefüggésében látás fontos, hogy lehetőleg ki ne

maradjon senki haladni, fejlődni képes. Aki szunnyadna

továbbra is, más meg, idő előtt ébreszti, nem tudja mit

tegyen hirtelen, későbbre szól, az ébresztő rendszere.

Az éretlen szót, hagyjad beérni, majd idejében jöjjön,

s tiszta szavakkal fogalmazva ki. Ne arasd le, haszna

nem lehet, a közös elfogadó energiákba nem kerül.

Nem tud adni, csak kapott, elvett egész életében,

természetesnek vette, illene felébrednie, hinnye.

Nem érett arra, hogy adjon, csak vinne, elvenne,

az intelligens energia tudja, hol van az ő helye.

Beleviszi a művészetébe, hatásos lesz belőle,

többször is adja hozzá, ami máshova nem jó.

Egyszer, azt veszi észre, ott van benne lelke.

Alázatot tanul már sok ideje, azért tudja azt,

mikor minek van ott az ideje, meglátja végre.

Megérte várni, az érettségre. Nem ártva, se

bántva halad ő előre, ahogy az Isten engedi,

úgy megy, se nem saját, sem más ellensége.

Kettőt jobbra és kettőt balra, ez a csárdásnak

a jól bevált ritmusa, aki azt gyakorolja, tudja.

Az aktuálisan éber sejtje, visszarezegteti oda,

felébred tőle, az energiaszintje, azt a, hinnye.

Mert, ha csak egyoldalú minden, az nem lesz

jó mindenki számára. Szép színes, gondolkodó,

a mi Hazánk, megfértek egymás mellett szépen.

Tanácsot adtak egymásnak, a vetésforgó fontos.

Hozzáértő kell ahhoz, akinek van az anyaföldből,

az el nem herdálhatja, az ősei hozadéka, tisztelje.

Gondoskodjon róla, vessen, hogy arathasson majd,

ha beérett, haszna legyen belőle, megdolgozott érte.

Jusson az egészséges, friss kenyérből is mindenhova,

az ünnepekre mazsolás kalácska, érett gyümölcsíze,

jól elkenhető rajta, az egyszerű élet az nagyszerűbb.

A tudása ott van benne, gyakorolja, hiszen a sajátja.

Adjon az Isten minden földi jóból annyit és akkor,

amikor az a legjobb,  mindenkinek az ő idejében.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami.

 

Előre kérek bocsánatot most.

Ha nincs, s nem tanulja meg,

a saját igényességét sem, ah.

Ugyan, hogyan tudna jó lenni

mindabban, amiket felvállal.

Csendesen mondom, nem

szeretnék senki olyannak,

a lelkiismerete lenni, aki

tudatosan árt itt és most.

Nem látja át, hiszen soha

életében nem dolgozott,

olyan helyen, nem érti azt,

mi minek következtében, ah.

Nem tanulta, se gyakorlata.

Kinevezve oda, hozzá nem

értőkkel körbevéve, az

ártó unatkozókkal.

Olyan módon van

elszállva a maga fölé

emeléstől, hogy örül,

ha másokat megbánt.

Nem is gondol bele,

hogy mi lenne, akkor

a fordított helyzetben.

Pedig minden visszaér,

belekerülnek sorba oda.

Abba, amikkel oly nagyon

ártottak, ők élik majd meg azt.

Nem fogadják be sehova, mert

látják mit művelt mindenhol, az

amit eltervelt, be is igazolja őt.

A maga fölé emelttel történik,

nincs emberismerete, hiányos.

Olyan emberekkel közösködött

akiknek, már minden mindegy,

volt előtte, már olyan régóta.

Oda lesz a becsülete, tartása,

partner volt az alázásokkor.

Nem számolt azzal se, olyan

biztos volt benne, ah, hogy

vele ugyanaz, lehetetlen,

hogy megtörténhetne.

Annyira rákaphatott,

hogy kiterjeszkedett.

Szegény Hazánk miért

mennél, hiszen nekünk,

a széppel a jóval amit mi

ide teremtettünk, még

eddig meg sem jöhettél.

Egy Hazánk van, becsüljük

hát, örökre maradjon meg.

Őket, nem fogadják el már

azok sem, akik belőle jól

profitálhattak. Amikor a

rosszakat gyakorolták.

Mások meg tolták csak

maguk előtt, hinnye má.

Hát nincs köztük ott már

egy se, aki lepisszentené

őket, embertelenül neee.

Jól összekapaszkodva, túl

 erős a hatása a rossznak.

Mert, nem látják kívülről

önmagukat, tükröt már

senki sem tarthat ott.

Hol vannak az emberi

határok, az intelligens

az szépre, jóra való.

A Hazáját szereti,

miért vannak azok

a körülmények, ah.

Hát mindenki menjen,

mert itt, nem értük van,

csak egyesekért minden.

Ismétlése annak, ahol ezt

megengedték nekik, hinnye.

Miért nem értünk van a Haza,

ezt ki gondolta ki, ez a miénk.

Ne fogalmazd úgy, mintha csak

a tiéd lenne, szeretett Hazánk,

ez az egy, a miénk marad, ah.

Ne alázzad, azért, amihez

nem értesz, elkészült,

fizesd meg a munkát.

Az önmaga igazolása,

jól kitaláltan itt sem

működik, hinnye, ah.

Levinni a többieket az

 ő kényelmes szintjére, ne.

Egy, kettő, szakadhat bele,

a sleppet tarthatja, hinnye.

Hiszen ő benne van, azzal,

mások lehetőségeit élvezve,

valóban a jó minőségűben.

Mit kezdjenek mások,

a lehetőségük

hiányával.

Az ember

tartásos és

méltóságos,

hosszú út volt,

az mire elérte.

Megtartó ereje

lenne, a saját és

generációs szintje.

Nem okoz hiányt se,

tudja magával teszi.

Nem menne el, a

mások Hazájába,

a saját szintjét és

 az élhetőt keresni.

Szereti őt a Hazája, a

lehetőséget adja, ha

hozzáértőknek a

 kezében van.

Aki nem veszi

észre magában

az egyszerűséget.

Alázat nélküli lesz,

minőségi helyett,

a túlzásba reked.

S emberiesnek

születtünk mind.

El lehet térni tőle,

de vannak határaink,

saját és generációs is.

Amin belül szabadon,

életszerűen mozgunk.

Ha valaki abba, hozzá

nem értéssel piszkál

bele, azt a, hinnye.

Magának csinálja,

megéli azt ő maga.

Szépen, szívesen,

színes világunkban,

jól élhetnénk. Ha aki

dönt felismerné azt,

ami neki dolga lenne.

Jól bánni az emberekkel,

mert egy Haza ez, csak egy,

miért nem jut eszébe azt és úgy

megcsinálni, ami neki is jó lenne.

A tehetségének megfelelően jól

megélni, abból, amit ő maga tesz.

Nem a másokéból magához véve,

emelkedik ki önmaga fölé, hinnye.

Amiben a tehetségét meg ő hozta,

megélhetne jól boldogulva, ő és azt,

át is látva amit felvállalt, az minőség.

Hiszen majd a következő generáció

láthatja, mert most történelmet ír.

Ah, milyen szép is lehetne, ha

mindenki megkapná itt is.

Amit a saját Hazájában,

természetesen tehetne.

Ha ahhoz amit felvállalt,

elég rálátása, kihallása, s

megérzése van, gondolkodva

fejlődő lenne, meg nem rekesztene.

Mindenkinek van, emberies igényessége.

Alapvető, hisz, sokan szenvedtek meg érte,

hova lett, csak nem veszett el az a  mérce, ah.

Sanyaroghatnak ám, akik szintjük alatt vannak,

előre mennének, ahhoz szoktak, haladnának.

Miről beszél, ha ő maga, meg nem is úgy él,

hisz már, kopik az álca, hogy magyarázza.

El ne felejtse a gyermekeknek is minta,

hiszen nem láthatnak, a természetesre,

ha elhitetik velük, a jól kitalált az igazi.

A megteremtettjeit, komolyan is veszik,

úgy hát, neki is, azok által, kell majd, élnie,

nem gondolta volna, saját csapdájába esett.

Az imázsa is odalenne, az ő helyettesítésével,

hiszen rá épült, minden, pótolni nem lehetne.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

ami, akkor is visszaigazgatja a tartást, méltóságot,

még idejében, ha elmozdult volna a természetestől.

Egy nap alatt rajzoltam le, egy energiakörben van,

magyaros mondóka ritmusban van, beül oda is,

ahova más nem tud, mert tiszta a forrása.

Julamami Magyarosan Agyalósa lett ez,

megtanulható, a nevelésben jót tenne.

Oda adta az Isten, ahol az vigyázva

van, összeszutykolni nem lehet.

Más kezében nem működik

az oktatása, mert nem

tanítottam meg arra,

senkit sem eddig.

Ha megvenné a

Hazánk tőlem,

megelégedett

lenne a lelkem.

Jó kezekbe lenne,

ahhoz, hogy sokféle

rátermett, nevelő, oktató,

használja fel, a minőséghez.

Így is lehetne, hiszen eljött

sok ember, messziről is,

megtapasztalni azt,

ő miben lenne jó.

Vagy a legjobb,

ha pontosan

tudja a lelke,

szíve, döntést

hozhatna abban.

Nem mehetne mellé,

kontrollálja az ő agya.

Végigfut az alkalmas

sejtjén az impulzus,

pontos tükör az.

Eltudja dönteni

mi a legjobban

illő, akkor neki.

Mindenkinek

lenne jó belső

kontrollja, ha

 felismerné.

Tapasztalva s

tanulva élni,

ha lehet,

haladni.

Csupán,

szinten

maradni.

Vagy vissza

juttatni oda ahol,

azzal meg lehetne

a jövőt is alapozni.

Az élet élni akar,

megtalálja annak

a módját hamar.

Meglesz az amit

az Isten tervez,

az úgy is lesz.

Adjon az Isten,

minden földi jóból,

 mindenkinek annyit,

ami neki, a legjobb.

Nem bántva, nem

ártva haladni előre,

amint a teremtő,

nekünk idetette.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

Amikor,  az intelligensekkel szemben, úgy is teheti,

 azon dolgozik, erőből nyomja félre őket, ők tudják.

Se nem ártani, sem nem bántani születtek, ésszel

kontrollálva, teszik a dolgukat, számoljanak ezzel.

Mi lenne akkor, ha az erőfölényes, azzal győzhetne,

 nem ismerné fel, az érvelése lehetőségét se, időben.

Mindenki sorra kerülhet, ha nem teszel a jövődért, ah,

győzzél meg, legyőzni könnyű engem, tudom, hagyom.

A feltaláltamnak, annak oktatásának a lehetőségét,

60 éves koromra terveztem, most, 67 vagyok, íme.

Nem adhatom fel, generációsan is megoldhatom,

tudom nem egyedül vagyok, mások is viszik át a

saját sorsukat, generációsan is érnek vele révbe.

Nem hallják, nem látják ezt, a döntő emberek,

velük biztosan, nem történhettek meg ilyenek.

Amikor, a dolgok körbeérnek, tedd rá a pipát,

lépj tovább, ott már, nincs mit tenned, ah.

Hétköznapivá válik minden,

ami addig olyankor

is ünneplőbe

öltözött,

erőtlen,

szürke

lehet.

Nincs

mit

tenni,

azt amit

lehetett,

 mindenki

meg is tette.

Lehet segíteni,

de helyette nem

lehet, látványosan,

önmagát nevesíteni.

Tegyél magadért

az Isten is segít,

tenni másokért.

Adni születtünk,

mi mindannyian.

Az egyszerűség,

az nagyszerűség,

amikor ezt már tudod,

nem lehetne sok gondod.

Átlátni, kihallani, megérezni,

ezt hozzuk, mindannyian, nincs

különbség. Csupán annyi, vannak,

akikből kinevelődött már, valami

oknál fogva, fel lehet eleveníteni.

Aki nem fejlődik közben, marad ő

 alacsonyan, kiemelten is ott van.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, az értőknek.

Ne különb akarjál lenni,

csak a jót és a szépet,

amit hoztál, tegyed.

Megelőzés,

megelőzés,

megelőzés,

 tiszta történetek.

Az arra tervezettek,

beleterelően már mondva-

csináltak, kitakarni nem lehet.

Hat mindenhova, programként,

nevesítve túlpénzesített, van rá.

Hiszen minden körbeért, pont

az adja magát, hogy tisztán láss.

Tiszteletem annak az embernek,

aki hazakísért, telefonon engem,

egyszer régen, a nagy gondomban.

Akkor jöttem rá, milyen jól eshetett

azoknak, az embereknek, az első tíz

évben, amikor segített, hogy „voltam”.

Amikor ők voltak, esetenként bajban, ah.

Ha lefeded mindazt, amit mások tudnak,

sok időre lesz szükség, ahhoz, hogy az

újra éledjen, valami hasonló lesz csak.

Lemásolva, nem ugyanaz, vedd meg,

attól aki már sok évig gyakorolhatta.

Érhessen révbe, az ő sorsa is azáltal.

Bizonyítottan tudja a gyakorlatban.

Ha nem becsülöd meg azt sem, ami,

akkor életben tarthatott, lehet még,

sok olyan segítőre, újra szükséged.

Tanuld meg, aztán segítsd a többit.

Várom a jelentkezőket az oktatásra.

Mindenki azt kapja, ami szükséges,

neki ahhoz, hogy sorszerűen éljen.

Adok-kapok, az egészséges dolog,

aki magából indul ki, az lehet rossz.

Amikor már nincs mit tenned, nem

a te dolgod az sem, nyugodt lehetsz,

megtetted amit lehetett, van az Isten.

Veregesd meg a vállaidat gondolatban.

Ha hiszed, ha nem, ha másnak nevezed,

nekem az is mindegy, eldönti mi legyen.

Ha a szinteden gyakorlod, az rendben,

ha nem lehetsz ott, akkor se keseregj.

Annak, az energiáitól szabadulj meg,

ne másokra vigyed, magad intézzed,

nem való minden, a kirakatba sem.

A te tehetséged más mint a többieké,

érezd jól magadat, a neked adottban,

bontakoztasd ki azt, amiben jó vagy.

Egy Haza ez csak egy, mi mind itt

éljük meg, amit most engednek.

A lehetőségünkön belül jól is

érezhetjük magunkat, alacsony

ez a szint ahhoz képest, amit már

elértünk, de legfeljebb ismétlünk.

Maradj a szinteden, megszenvedted,

ne akarjál nagy lenni, most semmiben.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, hát

azt is lehet, a minőségi élet, hozza a

nehezítményeket. Mindegy mikor,

elkerülni nem lehet, hát éld meg,

valaki nem csinálta meg időben.

Úgy hát neked nehezebb lesz az,

beül, az arra alkalmas sejtedbe,

az már, tapasztalva a tiéd lett.

Igyekszem bevinni a tudást,

vegyék észre, róluk, nekik,

araszolva haladok, hinnye.

Megérezve, kihallva, átlátva,

a tartalmas élet könnyebb.

Megmászhatsz hegyeket,

bejárhatsz, sok híres helyet,

elérhetsz kiváltságos helyzeteket.

Jusson eszedbe, a következő generáció,

nehogy helyettük éljed meg mindazokat.

Úgy, aztán, a lehetőségeik hiányaitól, ők,

máshol lesznek otthon, világgá mennek.

Ne birtokoljad el, másoktól az övéket.

Ha tisztelet, szeretet, nincsen benned,

nem haladhatsz előre, egy cseppet sem.

Az emberiesek, egyszerűen is nagyszerűek,

megtalálják a helyzeteket, ahol segíthetnek.

Apró fontos porszemek vagyunk, nem különb

senki sem a másiknál. Ha megteszi amit lehet,

hétköznapi sikerekkel lesznek tele, az ő napjai.

Az élet szép, ha hallhatod már a csendzenéd, jó

szerencsét hát, hiszen emberiesnek születtél.

Magyarországról, Pakson a Hegál Házból,

szeretettel, Julamami

 

Nem tartozom, se ide, sem oda, tartozom, az érkezőhöz,

aki éppen megtisztel, hiszen, én azt sem tudom kicsoda.

Jó úgy, mindkettőnknek, a fontos, ott van a tenyerében.

Ma így, holnap úgy, máskor meg másképp viselkedsz.

Megvan a jól kitalált program mindenhez.

Ha eltévesztenéd az ott aktuálisat,

rögtönözni nem tudsz majd.

Nagyapám Uszódról való,

a nagyanyám, Madocsai.

Időnként őznöm is lehet,

jóleső az nekem, hinnye.

Nyomod a rád rakottat,

 nem ismered magadat.

Segíthetnék neked,

megtalálni a saját

utadat, a sorsodat.

Nem látsz mást, mint

csak önmagadat hisz,

csőlátásban maradtál.

Sem a saját sorsodra,

se, a máséra kíváncsi

nem voltál, döntöttél.

Mindenki felett, akit az

érint, ki megoldja azt is,

van aki feldolgozza és

más meg belebetegszik.

Mások meg leépülnek,

miközben várják azt,

ami nekik felelne meg.

Egy Haza ez csak egy,

azt várnánk, ami jót és

szépet beletettünk ide.

Édes Hazánk Csodaszép,

ne menj még, várunk rád,

hiszen volt, hogy voltál.

Jó volt itt együtt, a jóban,

és a nehezebbet is, megélni.

Szükséges lenne, mindazt,

együtt teremtve újra átélni.

Egy Haza ez csak egy,

becsüljük meg, hogy

a sarjainknak is legyen.

Honnan tudná azt más,

neked, nekem és másnak,

mi a jó, mindenkinek sajátja.

Más azt, úgy, nem tudhatja,

erősítsed meg, a tartásodat.

Óvjad meg, a méltóságodat.

Nem teheti jól helyetted más,

segítséget kaphatsz, ha kérsz.

Ha az ahhoz értőhöz fordulsz,

ami más kultúrákban ott van,

hogyan hathatna a tiédben.

Ezen alaposan tépelődjél el,

szélkakasosat gyakorolnál.

 Gondoltál egyet, higgyék el,

ennyire megváltoztál volna,

csak adhatnál, beállsz a jóba.

Bízhatnád hát arra, aki belül

pontosan tudja, mi a dolga.

Nem látod kívülről úgy,

mint mások, tégedet.

Hiszen nem belőled

jön, a mondvacsinált

jó és szép, egyik sem.

Eljátszod a szerepedet,

kit, hogyan vezethetsz

meg, mint a regényekben.

Nem erőlteted nagyon meg

 magadat sem, minek, hiszen a

mindenre vevőknek játszod el.

Éppen mivel, kivel ijesztgesd őket,

toljad ki, el, onnan, ahol sokat tett.

Amibe beleteremtette a szépet és

jót, mert ő meg, arra született, ott jó.

Sorstalanná lehet, ha révbe nem érhet.

Az Isten tehetséget adott mindenkinek,

ki miben a legjobb, bizonyára, arra való.

Elirigyled már azt is, pedig az neked

még nem áll jól, tanulj, gyakoroljál.

Változzál meg, hogy őszinte

legyen egy idő után már az.

Kérjél bocsánatot, azoktól,

akiknél tudtad és ártottál.

Hisz oda csak pottyantál,

más sorsa, lett volna, az is.

A lelkiismereted, a sorsod,

aszerint tisztázzad le, időben.

Főleg tanuljál hát, tapasztaljál,

a magadhoz képest, szépet, s a

 jól épített, fokozatosságot.

Rájöttél-e, mikor hagytad

és hol a mindenhez jónak

látszó, lenyomatodat, ah.

Nem „kulcsember” vagy,

születnek abba, felvenni,

erőlködni nem is lehet.

Azzal, hogy beálltál, a

nemlétező sorba, kit

hogyan bántottál te

meg, tettél félre, ah.

Toltál a szintje alá,

ne is láthassák meg,

hogy ő a legjobb oda.

Sorstalan lődörög,

egy jó ideig, de van

az Isten érte is tesz.

A túlzó pénztől sem,

mindenki romlott el.

  Úgy, a szeretteid,

generációsan, ah

jókora gondban.

Elveszed, bele is élsz,

a számukra adottba,

mint lehetőségükbe.

Nem tartanak tükröt

otthon, véletlen se.

Az ártók, ártanak,

nem arra születtek,

de az a könnyebb.

A megelőzésben,

lehet tisztelettel,

élni ártás nélkül.

Bocsánatot itt,

rögvest kérek.

Zokon ne vegye

kérem szépen.

Itt lent vagyok,

 a nehézben,

elég régen.

Nem látják,

sem nem

hallják,

magukat.

Benne ott,

azt, el is hiszik,

védve vannak, ah.

Igen, az Isten által.

Mások, bábjai lettek,

mindazoknak, akiknek

már minden mindegy.

Észre sem veszik csak

folytatják tovább, amit

elkezdtek, ha jó az, ha nem.

Nincs más, már olyan bájos az

 igyekezet, hogy szinte megható.

Nézz magadban szét, ha tisztulsz,

meg ne ijedjél, érted van az is már, ha

nem bírja az erőltetést a szervezeted.

Ne feledd, mind emberiesnek születtünk,

alkalmazkodóképes az amit az Isten idetett.

Maradj az egészséges határaidon belül, el ne

higgyed, magadat felülmúlva élheted, helyetted.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” érted,

ha már hiányzik belőled a motiváció, ezzel megkapod.

A sorsod a sajátod, az életedet igazgathatod arra,

amit a sorsod már mutat neked, érted lesz az is majd.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

 

Julamami

Se tisztelet, sem alázat nincsen benned,

inkább, csak legyintsél egyet. Jobb ahhoz

szokni, mint a hamisságokra beérettekkel,

egymás dicsőítésének özönében parolázni.

Ne nézd az embereket gügyének, kérlek hát.

Az intelligensek, segítőknek születtek mind,

gyakran csinálnak belőlük bohócot s hagyják.

Legalább ne árts, tudatosan ne bánts senkit se,

kártyavár az csak, amit, hamissággal érhetsz el.

Lelke rajta annak, aki tudatosan árt a másiknak.

Nem magyaros virtus, úgyis kiderül minden.

Már nem halványul el, a lelkiismerete se.

Nem vet jót arra,  aki azt hagyja, hogy

másoknak ártsanak, nem szól rá.

A nem törődés cinkosság,

a jót akarók ellen is.

Hinnye, ejnye, ah,

te nem fejlődtél

egy cseppet se.

Megálltál, csak

nézed azt amit

teremtettél.

Nem tudsz

kijönni se

belőle, ah.

Körbefogott

mindaz, amit

mások ellen,

ártóan tettél.

Látja az

ember,

hirtelen

kik is vannak

ám, körülötte, ah.

Nem szól, pedig neki

tudnia kellene és azt is,

azonosul mindazokkal.

Magabiztosan megéli.

Ő mindig mindenből

győztesként jön ki.

Az emberek nem

gügyék, ah, hogy

nézel végig hát,

az életeden.

Ha másokon

múlik minden.

Megtettél-e te

magadért és

mindent, ami

lehetőség volt.

Beálltál a nem

létező sorba is,

a te igazadat

dédelgeted.

A sok év, azt,

mutatta meg

nekem, senki

sem tökéletes,

csak az Isten.

Ha tudatosan

ártanál, hát veled

is ugyanúgy tesznek,

más szereposztásban.

S nem vegetálhat az se,

ha tervezetten ártottál,

magadnak is ártasz azzal.

A saját sarjaidnak ártasz.

Benned marad az érzés,

küszködsz majd azzal is.

Ne árts, senkit ne bánts,

magadra is vigyázzál, ah,

nem  pótolhat senki más.

Láthatók generációkon

keresztül is, mindazok.

Jóra várnak az emberek.

Nem óv meg tőle az sem,

hogy megtették azt már,

sokakkal és ugyanúgy.

Nem újdonság az se hát,

az emberek a jóra várnak.

Az élet élni szeretne, nem

tesz jót, ha vegetálnak, az se.

A tiszta szó, vagy tett, elveszik,

a szutykolásra vágyókra nem hat,

 ki is derült az, ne örüljenek annak.

Maradnának a sikerben is végleg.

Az emberek a jóra, szépre várnak.

Ki milyen jóra, szépre született,

s miben, a legtehetségesebb.

A Hazánk az, ahol megélnünk

lenne jó a tartást, méltóságot.

Hivatásunk által, az alázatot.

Generációsan végig is megy,

ha mások ellen nem vétenek.

Nagyon megörültem annak,

amikor, a jó jeleket láttam.

Negyedik éve konkrétan,

sok jó jel jelent meg, azok

között, amik addig voltak.

Vannak a jószándékúak,

s vannak, akiknek meg

már, minden, mindegy.

Jóra váltani se akarnak.

Az igazuk látszatosan

is megmaradjon nekik.

Nem számolnak azzal,

hogy az emberek már

megunták a rosszat, a

 jóra vágynak, s várnak.

Emberiesek maradtak, ah.

Ha másoktól várod, azt,

hogy veled jót tegyenek,

neked jó legyen minden.

Kiteljesedni képtelen,

visszafelé haladóként

araszolhatsz, üresedsz.

Időben kérj bocsánatot.

Ne késsél el azzal, mert

akkor az meg minek, ha

nem őszintén esett meg.

Elfogadóként teszem, a

dolgomat is, gyakorlom

az emberekért naponta.

Ami a hivatásommá lett.

Van az Isten tudom, ez

az, életszerű alázatom.

Ismerem a saját sorsom, a

megtisztelőkét leolvasom,

 mindazt elmondom időben.

Ah miért is ne tegyenek ők

 mások ellen, visszahatnak,

a jók és a vásott tettek is.

Megtanultam, leolvasni

a tenyereket, sorsolvasónak

mondom magam, ennyi év után.

Beértem arra, hogy úgy hívjanak.

Nem tehetem helyetted meg, azt,

amit te nem teszel meg magadért.

Mit érdemel az aki ide született meg,

tudja mi a kötelesség, mások szerint az

legyen elég, nem kapott, de fizesse meg.

Mit várnál, ha a belső kontroll ott már

nincsen és nagyon régóta, hiányzik az.

Nem adja tovább a labdát sem, csak ő

játszik, a többi köteles azt úgy nézni,

miközben van valami ami jót tenne,

tartás, méltóság, a minőség érzése.

Az Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, a belső kontrollja.

Ha már van benned Hazaszeretet,

kiteljesedhetsz itt, a „csendedben”.

Ha tisztába lennél azzal mit okoztál,

legalább kisírnád magadat néha nap.

Nem vennéd természetesnek, hogy

elfogyhatnak a jók és szépet akarók.

S majd csak azok maradnak, akik ezt

nem jóindulatból alkották másoknak,

de már csak magukra maradva azt élik.

Nincs más csak az, hiszen jól kitalálták.

Mintha minden ember egy fabáb lenne,

hol azt oda, hol meg máshova pakolgatva,

átfogalmazva, azt sem tudja már kicsoda.

Ha nem fér bele a statisztikába, nincs is.

Elavult, kiüresedett, de nincs emberies

hatású, így, megoldás nélkül maradnak.

Tartásos, s méltóság legyen ottan bőven,

hogy vigyenek belőle mind kimenőben.

A tiszta szó átmegy, ne használjad

ki a másik embert, a neked jóért.

Ha azt sem tudod mit akarsz te,

mások mondják meg helyetted.

Akkor meg, hogy is van mindaz,

ébresztő, a gondolkodó, az nem

hiábavaló, emberiesként segítő ő.

Próbálkozni is lehet, ah, magadat

vezetted meg, ha rosszat akarsz.

Hiábavalóság, ha csak magadra

gondolva, mindenáron győzöl.

Akkor se vagy arra érdemes,

ha vinnéd tovább a rosszat.

Az emberek vágynak a jóra.

Nem gügyék, ne nézzed őket

annak, pontosan tudják, kik

és hogyan szokták megtenni, azt.

Magadnak se ártsál, mert lehet,

hogy pillanatnyilag ünnepi lesz,

de a másnap, hozza az igazukat.

Cinkos mindaz, aki néma marad.

A fejlődni vágyók a jóra vágynak.

Vannak akikkel elhitetik, hogy ők

alkalmasak mindarra, amiért soha

semmi jót és szépet nem tettek.

Mások szándéka vezérelte oda,

hogy azokat mindig és minden,

körülmények között, meg

is tartsák, az ártásukkal.

Magára vessen az, aki

nem vetett és arat.

4. éve a jó és szép

 már, ami működik.

Kilátszik ott is minden

egyéb hát, ami ettől, a

tiszta szándéktól eltérő.

Ne vedd magadra azt ami

összeszutykolhat, azért se,

ha bármit ígérnek mindazért.

Családok mennek tönkre, csak

azért, hogy a látszatos maradjon.

Nagyon mellette vagy, ha bármi

fontosabb, mint a te szeretteid,

ne tévedjél el ennyire, hinnye.

Figyelj, ha a lelked, szíved jelez,

ne várd meg, amíg rád mordul,

a lelkiismereted, érted lenne.

Nem lesz utána irigyed egy se.

Ha mindenáron és ugyanúgy,

egy ideig meg is maradhat az.

Mint a látszatos, várnak csak,

jön a holnap, elveszik tőled is.

Átmennek a tiszta szavak, oda

is eljutnak, ahol éppen ártanak.

Kiderül az, elfordulnak tőlük, ah,

tudják azt, velük is történhet az.

Válogatás nélküliek mindazok,

nem pironkodnak már, csak a

látszatnak élnek, ki is üresedtek.

A kisugárzásuk oda, hiába minden,

ártottak maguknak, sokat közben.

Tudják róluk mindenféle átlátszót,

kitalálni képesek, ismerik őket az

emberiesek, csak győzni akarnak.

S mehet tovább, nem változtatnak,

a nekik jó maradjon meg és végleg.

Elhiszik, hogy csak róluk szól mindaz.

Hiába minden, most már nem lehet, a

 jó és szép is megjár, tegyél érte te is.

A kultúrádat vállalva éljél, ne mások

bőrét vidd a vásárra, gondolkodj el.

Maradj önmagad, sokat hallott, lám

nem értelmetlen, az a mondat sem.

Nem mások formálnak, te magadat.

Van az Isten, ha elhiszed, ha nem, ott

lehet, ahol épp az szükséges, hisznek.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, Julamami szeretettel.

 

 

 

 

A belső rended, az én belső rendem,

amit közvetít a jól működő

belső harmónia.

Persze, ha van

és nincs kikopva.

Beállva a nemlétező,

másokra szabott sorba.

Az alkalmazkodásra és a

toleranciára lett kiszabva.

Kipróbálom mindezeket,

 nem azért, mert szeretném,

Hanem mert más megoldásom

nincsen, hát kiszedegetem azokból.

Belülről a saját lehetőségem, mindaz

ami másokra van szabva, illeszkedik-e.

A saját jól felépített rendszerembe, ah.

Ha nem találok megoldást, olyan helyre

megyek, ami alapban adott, megszabták.

Amikor az aprópénzes nyugdíjamat adták,

ahogy azt érdemlem, tetszik, nem tetszik, ah,

nincsen más, miért 2008-ban nettóval mentem.

Emelték már, de így is negyvenhat erez egyszáz,

pedig, a három gyermekem mellett, dolgoztam.

Ha beálltam volna ide, vagy oda, tán volna az, de

vállalkozom, hosszú ideje, magamnak dolgozom.

Ezzel a hivatással másképp nem lehet megoldani.

Ezen ellehetne gondolkodni, időben a döntőknek.

Ami most nincsen, hiszen segítőnek születtem.

Tehát adni születtem én is, mint mindannyian.

Ha olyan helyzetbe vagyok kénytelen lenni,

mint ők, akik ott ugyanúgy, a másik oldalon.

Ahol nem a segítőkre szabták, ahogy lehet azt,

megcsinálom, remélem nem rongálom magam.

Van az úgy, hogy részben, meg is oldódik már.

Azért összeszedem magamat, hiszen jó lenne

az életemet a saját életminőségemhez közelibe

végigvinni, hiszem, megtettem azért is mindent.

Nem gondolhattam, hogy nem működik majd.

Mert csak néhány emberre szabták, akik nem

járnak oda azóta se, kiemelt kategóriák lettek.

Na meg miért mennének, hiszen a szépben és

elvárható minőségben élik, amit teremtettünk.

Alkalmazkodunk, alkalmazkodunk, hinnye, ah.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

minden olyan embernek, aki szeretné azt is, úgy,

élni a kénytelenben, hogy ne sérüljön meg közben.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy

online, ha bárhol éltek a Világban. Oktatás, nevelés,

címszavakat adtam a tájékoztatásának, olvassátok el.

Holnap már bővebb felvilágosítás lesz rajta, intézem,

amit szükséges ahhoz, hogy újrakezdjem az életemet.

Most éppen megint úgy, ahogy megfelel a jelenemnek.

Kérem ne várja tőlem senki sem, hogy félúton hagyjam

abba, nem mintha, nem értem volna már révbe, nem is

egyszer, de mindig mások szerint és nem én szerintem.

A saját sorsomat viszem, ha elfáradok leteszem, aztán

megint felveszem, ismerem a generációs feladataimat.

Nem hagyom hátra se, amit képes vagyok megcsinálom.

Ez az amit adni tudok, a tartásom, emberies méltóságom.

Adjon az Isten minden földi jóból, a legmegfelelőbbet nektek.

Julamami szeretettel.

 

Aztán mond, mikor élted meg először, az érzést.

Nem akarsz hasznára lenni senki másnak, csak

a jól kitalált vágyaidnak, kikacagod azokat is,

akik még a szeretetről, hitelesen beszélnek.

Nem gondolsz azzal, hogy az a magánügyed,

miért, hogyan rontod el alapban az életedet.

Legalább ne ártsál, senkit meg ne bántsál,

miközben, a fejlődésedre is vigyázhatnál.

Vagy megéled amit hoztál tehetségként,

átéled, a kicsiben és a nagyban a sikert.

Nem könnyű, de még annál is nehezebb,

minden pillanata sikerként a tiéd lehet.

A motivációról meg ne feledkezz, mert

akkor te mihez képest hol tartasz most.

Néha csak mókuskerékben, de annak is

megvan, az alázathoz vezető élménye.

Ha teljesíthetőket tervezel, magadhoz

méred a haladásodnak mértékét, siker.

Sikerült, megcsináltad, a nehézségeket

felvállalva vitted végig, készen vagy.

Attól napi sikerélmények vannak.

Ha nem vetettél, mégis aratsz,

ugyan, milyen érzésed lehet,

amikor szembesülsz majd.

Vagy felvállalod azt, ami

a nehezebb, tudatosan,

saját kútfőből meríted.

Amit lehetőségként

kaptál, mind-mind

végigvitted,

megélted.

Eszedbe

jutott-e

közben,

van az Isten,

köszönd meg.

Sokféle okosságot

láthattam, érzékelhettem,

eddig is már, s közben én magam

is fejlődhettem, átláttam, kihallottam,

megéreztem, gondolkodva eldöntöttem.

Nem tudom és az jó is úgy, hogy mások,

hogy élik meg azt amit tehetségként

kaptak, az már nem az én dolgom.

A feladatom csupán annyi,

a kérdésekre jó időben,

a tanácsot megadni.

Mindent a maga

idejében, szokták

mondani, nagyon

is igaz, bizony az.

Az alapigazsághoz

tartozik, az a sokféle

tapasztalásaim közül.

Hiába minden, ha nincs

meg az alap ahhoz sem,

hogy önmagadban jól

felismerd, a gyengédet.

Azt szükséges meg és

felerősíteni az oktatás,

nevelés által formába

önthető a plusz tudás.

Ami által már átlátod,

kihallod, megérezheted

és a gondolkodó agyaddal,

a helyes döntést hozod meg.

Hiába minden a hiányosságokat

tanulás nélkül, már látszatra sem

lehet helyettesíteni, bármilyen jól

kitalált, látszatossal, könnyűvel.

Ha ismernék az emberek a saját

és a generációs feladataikat, hát

csupa boldoguló embert látnánk.

A boldogságot kergetők helyett.

Sokan észre sem veszik, azért

igyekeznek annyira, hogy a

jól kitalált látszatosra,

rápakolva, adják az

éretlent tovább.

Na abból, jó

dolgok, ott,

nem is tudnak

kikerekedni sem.

Felelőse mindenki

annak amit ő maga

teremtett meg, nem

szabadna kilépni hát,

csak úgy, sutty, belőle.

Hátrahagyva azt ami,

aztán önmagát már

generálni is tudja.

Nem távozik az,

ott marad neki,

továbbra is úgy,

mint energia.

Rendezd el

a múltadat,

úgy, hogy arra,

jövőt építhess.

Alázatot tanulni,

azt gyakorolva élni,

a legnehezebb, de csak

addig, amíg hagyod a sajátoddá

 válni, az erősít téged, aztán könnyebb.

Különös oktatás, nevelés, neked, ha már érted.

Tájékoztatás a Webtenyer, oktatás, nevelés oldalon.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, szeretettel.

Julamami

.

 

 

 

Szeretgeted, kényezteted, nem látod még

a saját sorsának határait.

Pedig mutatja,

pont azzal,

ahogy az

életterét

tágítaná ő.

Aki vinné

tovább azt,

amit te

megoldani

nem tudnál.

Mindenki

tanulhatna hát

és mindenkitől.

Persze, ha

partner is

lenne hozzá

a felnőttnyi.

Ha nem az lenne

a beidegződése neki,

hogy ő jobban tudja azt,

mert ő számít felnőttnek.

Ilyen szempontból ki a

felnőtt és ki a gyermek.

A sorsuk, a generációs

jeleik döntenék azt el,

Persze ha nem bírálnák

azt is hamar, gyorsan el.

Mielőtt még megértenék.

A „most” a pillanat ereje,

az nagyon fontos lenne,

 átlátva, kihallva, megérezve.

Akiből ezek már kinevelődtek,

jó lenne, ha visszaidéznék idejében.

Felidéznék azt, ami még megmaradt,

s hozzátanulnák, azt amit nem tudnak.

Mert, ha nem haladnak, lemaradnak.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

Ha minden csak racionális késztetésre működne,

akkor sablonokat legyártva, ahhoz

igazodva, abban szenvedve,

élnénk a napjainkat.

A gondolkodó,

lelkes, szíves,

énünk segít.

Áthidalni, a

 megszokottat,

működőképesen

megváltozunk és

jó minőségben éljük

meg, a saját életünket.

Amit nekünk szánt az

Isten, hogy jól érezzük

magunkat a bőrünkben.

Ne mástól várjad, te, magad

szerint, magadért is csináljad,

hogy azután, ha van már miből.

Mert összegyűlt a fölöslegesed,

adjál oda, ahol éppen nincsen.

A múlt elmúlt, te se hamiskodjál,

mert minden felszínen van már.

Ha hiszed, ha nem van az Isten,

lehet azt gondolni, hogy nincs,

megmutatja a hatalmát időben.

S ha még nincs miből adnod,

építsd, szépítsd az életed.

S ha elérted, adj oda ahol

addig nem volt még elég,

 ne legyen megrekesztő.

Működésükhöz a jót és

szépet, adhassák ők is.

A tudásukat oda, ahol

éppen az igény lenne.

Adjon hozzá az Isten,

minden földi jóból,

annyit ami akkor és

ott a legjobban jön.

Magyarországról,

szeretettel,

Julamami

Kérem az okatásra

ne induljon el,

hívjon fel.