Fogd meg a kezem, benne

van, lásd a szeretetem, add

tovább, másnak is legyen.

Ahhoz vagyok szokva,

hogy amit felvállaltam,

azt végigviszem, hinnye.

Kérem szépen, úgy vállalja

fel, tudjon arról is, hinnye, ah.

Ha így folytatódik, az is lehet

elfogy, az életminőségünk.

Nem vagyok én motolla,

szeretnék élni már,

ne mindig majd,

én is, a saját

életritmusomba.

 Gép sem vagyok,

haladok, ahogy

képes vagyok.

Nem jó az, ha

dagonyázik,

a gondolkodás

helyett, az élet-e.

Nem mindenki

hisz benne, hogy

újra megszületik.

Megcsinálná azt,

a feladatot, amit

azért is hozott.

Ha csak az

eleje van meg,

nem tervezhet,

hogyan végez.

Amikor már

eldöntötted,

hogy nekem

elég lesz az,

egyszerű élet,

nagyszerű érzés

szabadult fel.

Ötven alatti

összegű, a

nyugdíjam.

Pedig úgy

emlékszem

néhány év

volt az, csak,

munka nélkül.

De hidd el volt

mit tennem,

akkor is,

három a

gyermek.

Persze,

ugyan

miért is

érdekelne,

ez tégedet,

másoknak

az anyja

vagyok.

Mint jó

sokan,

mind

másoké.

A sajnálat, az

negatív energia,

ugye nem gondolod,

hogy arra való vagyok.

Ha késve is révbe érni

szeretnék, jó szívvel

 gondoljanak rám is.

Majd az asztalnál

ülve, megcsinálta

az öreglány,

az alapot.

Ugye már

érted, miért

mondogatom.

A növényt

 sem, a vetés

után aratják le,

a saját ritmusában

jó ha érni hagyják.

Amikor rájöttem,

tanulni az jó

dolog.

Mentem

 tettem, értem,

hozzá tanultam.

Ahhoz, amit az

Isten nekem adott,

  emberies maradok.

Egyszer próbáltam

már nagyon régen,

vezetni, s nem ment,

megcsináltam inkább.

Ha mások még, nem

értették a miérteket,

hát teljesítettem azt.

Kiegészítettem vele

a  meglévő tudásom,

segíteni születtem.

Megoldás lett az,

vállalkozó lettem,

tapasztalhattam,

a tehetségem által.

Ha szükséges volt,

tettem a dolgomat,

adtam, akkor is, ha

nem kaphattam.

S mostanában,

ha a tükörbe

nézek,

látom.

Ha nem

kapom meg

a lehetőségemet,

hogy átadhassam, ah.

Amit összefüggésében

látni, érezni, gondolkodni,

én már tizedik éve tudok.

Boldogulok, magamban

elrendeztem, hát várok.

Emberies nyelvre váltok,

így, azáltal szolgáltatok.

Vajon ki tudom-e várni,

amíg rájön a fontos arra.

Átadhatnám a tudásom,

oda, ahol taníthatják és

oktathatják, akik, arra

születtek, nevelhetnek.

Hamar elmúlok, ha nem

marad meg az egészséges

körforgás, mihez igazodok.

Ezzel sem egyedül vagyok.

Belső tartás, méltóság, ah,

megtanulhatnák azt sokan.

Persze tudom, kit érdekel,

majd lesz más, aki tudja,

segítőként mi a dolga.

Nem fontos, hányan

maradtunk, ugyan

ki, miért is számolná.

Jött, sokat látott na és

ki mondta neki, hogy

segítőnek szülessen.

Szerintem az Isten azt

is eltervezte, minden

ember érhessen révbe.

Kérem szépen lehetne,

hogy azok vállalják, azt

fel, akik tisztában vannak

azzal, abban tehetségesek-e.

A hivatásuknak érzik, tudnak,

az emberek gondjairól, hinnye.

Emberi sorsok felett döntenek,

akkor is, ha ők maguk, úgy tudják,

a statisztikának jól kell mutatnia.

Ha csőlátásra születtünk volna,

 a fejformánk azt igazolná is, ah.

Ne váljon természetessé, hogy

annyit sem ér, egy emberi élet,

hogy kiteljesedhessen, hinnye.

Vannak akik elvannak tévedve,

ha nem látják be azt, amit már

mások, párhuzamosan visznek.

Csak múlnak az éveink, hinnye.

Három generáció egy időben,

teljesíti a saját feladatát, ah.

Sürgetőre lettünk ráállítva,

vannak akik fel sem fogták,

az egészséges ritmus, saját.

A jólét megjárhatna minden

olyan embernek, aki tett is

érte, legyen minőségi élete.

A sorsunk csak a miénk, de a

generációs jel, a családunkat

is érintené, ha tudnák azt, ah.

Nem tudnák átadni a tudásom,

csak én magam tehetem meg,

hat éve jelzem, kérem, hinnye.

Most azonnal bocsánatot kérek,

megszülettem, s élném az életem,

magamnak, másoknak is jó legyen.

Ide jönnek, itt tisztelnek meg, így

az összefüggésében látás érett.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, nem harcolok, sem

ellened, se érted, oktatnám

őket, akik arra érdemesek.

Tisztelet, elfogadás, alázat,

legyen mindenkiben ahhoz

elég, hogy eldönthesse,

neki, hol van a határa.

Mennyit bír el, úgy,

hogy nyugtázhassa,

ő is megcsinálta, ah.

Ennyi ember által,

Hazaszerető lettem.

Érezhessék át ők is, ez

a szerethető Hazájuk és

máshova nem vágynának,

csak látogatóba járnának.

Magyarországról, Pakson

a  Hergál Házból, Julamami