A szeretteid, harcolnak érted,

neked úgy tűnik, hogy ellened.

Tanulj meg időben adni, hogy

ne kelljen, ha szeretnéd, ha

nem, elfogadnod, mindent.

Fékezz, mielőtt megszoknád,

a lóval növelt

magasságodat,

mert megteheti

helyetted a lovad.

Ha nem vagy tisztában,

a sorsodnak a határaival,

kibillenhetsz, végleges lehet.

Megcélzol nagy magasságokat,

beleadsz minden energiádat, ah.

Bevonzol olyat is amivel dolgod

soha nem is lett volna, hinnye.

A barátaid eltűntek, s már

 irigyeid, érdekeid vannak,

nincsenek a tiszta szavúak.

Mindenki beállt, a sorodba,

jó nagyok az üres sorok, hinnye.

A hamisak magukénak tartanak.

Alaposan sírd ki magad, aztán,

elengedni tanulj meg, minden

olyat, ami most hátráltathat.

Mert megnézheted magad,

hopp hirtelen, a szinted alá

kerültél. Az érzésednek se

hittél, mindenkit meg és

legyőztél, nem fékeztél.

Rohantál bele abba, amit

azért kaptál feladatnak,

hogy kikerüljed, csapda.

Tiszteletet nincs miért, se

adni, sem kapni, másról

szól az, a pénzről csak.

Egész nap háríthatsz,

nem a sorsod, hinnye.

Hiszen volt már elődöd,

aki oda belecsúszott, ah.

Időközben biztosan ott

voltak a jelek, ne tedd.

Ne menj, megpakolnak,

amivel dolgod se lenne.

A hála is jelzett már, ah,

a túlzások ártalmasak,

lelkiismereted mordult.

Nem nyitottad meg azt a

 csapot, ami megóvna ott.

Emberismeret nélkül, ah,

azt sem tudod hol tartasz.

Meddig mehettél volna ott,

lépésben, s nem vágtázva.

Nem fogtad fel nélkülük,

nincsenek miértek sem.

Alkalmazkodni tanulni,

nem mindenkitől elvárni.

Érted szólt, az is és nem

ellened. Elhagytad, be is

csaptad azokat, akiket

tisztán szerettél.

Megtetted,

megtehetted,

mert szeretnek.

Ott legyen helyed,

bármikor szívesen,

lelkesen, várjanak.

Ha elengeded azt,

ami az alapod adta.

Lassan minden oda,

amit régen becsültél.

Amit a sorsod hagyott,

mindent el is érhettél.

Jött a próbatétel,

ami azért volt,

mondjál nemet.

Nem tetted meg,

még megteheted.

Kérj bocsánatot,

elnézést sűrűn,

tedd rendbe a

múltad, hogy

haladhass.

Ha értesz

hozzá, ah,

pénzt még

csinálhatsz.

Vajon,

hányan

jelentkeztek

be, a sajátodba.

Kontrolláljál, tegyed,

a pénz megszédítheti

az embereket, hinnye.

Mindent szeretnének,

nem érzékelik, azt sem

közben, mi megy tönkre.

Pedig a saját tartásukat

méltóságukat építik le,

ha a múltjukat nem

becsülik meg, ah.

Honnan jöttél,

merre tartasz.

A minta is hat,

a jó minta is,

s a rossz is.

Ne ismételj,

a sorsodnak

eleget tehetnél.

Ha gondolkodóba

esnél, becsüld meg,

amit megteremtettél.

Adj oda, ahonnan te

a teremtés közben, jót

és szépet is meríthettél.

Szükséges odatartoznod,

 ahol nem a pottyant pénzedért,

 tisztelnek, szeretnek ah, magadért.

Amikor már megvan mindened, nincs

meg az egészséges motiváció, elveszett.

Elfelejtettél gondolkodni, rohantál bele,

mindent oda, ki ne maradjon semmi se.

Nézz bele a  lelkedbe, örülj ha még,

meglehetsz elégedve, ah, tisztelni

tudod önmagadat, érzed a talajt.

Hamar megtörténhet, hogy

annyira akartál, hogy már

téged nem akarnak, ah.

Tisztelet és szeretet,

legyen ottan, s bőven,

vihessenek belőle kimenőben.

Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó” a 24 év, gyümölcse.

Tisztelettel élj, hogy szerethető

legyél. youtube nézz rá kérlek.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

Amikor elhitetik akivel lehet,

hogy nincs más, csak megint az

és mindig csak ugyanaz, hinnye.

Amikor levisznek akit csak lehet,

oda ahol nem csináltak, semmi jót

se szépet, csak önmagukért tettek.

Nem tanulja, amit nem tud minek,

hisz úgy tudja, mindent tud.

Ha mégsem, majd másokét

ollózza, másolja, mint a sajátját

úgy mondja, kerülve jó pozícióba.

Mások is rákaphatnak gondolkodás

helyett, elveszik a mások tudását, ah.

Odáig tolulva, olyan lesz, mintha mi,

átköltöznénk, egy másik országba.

Gondolkodni, gondolkodni, hinnye,

mindenki, aki látható minta is lett.

Mivé lesz, amiért sokan tettek,

vetettek, de nem ők aratták le.

Megelőzés, megelőzés, hinnye.

Emberismeret nélkül a semmibe.

A sok szép, s jóból kialakult energia,

megy is mind, a szintje alá pocsékba, ah.

Úgy nincs vele tovább macera, hinnye má.

Összefüggésében látás nélkül nem megy.

Aki azt generálta, csak az tudja, levenni,

  ha nincs meg, rábízza azokra, akik már

összefüggésében látják az egészet.

Hiába minden mismása, mindenki

tudja, előreviszi a tudás hatalma,

azt is, aki nem is mozdulna, ah.

Egészséges a Világ körforgása,

Istennél van az alkotás, a Haza.

Ott szükséges és mindenkinek

kiteljesedni, ahol született, ah.

Amikor már kinőtt belőle, de

adott a tudásából bele, lehet

lennie, a Világ hasznára, ah.

Hasonlóan rezeg a Hazája,

mint ő maga, s az ő családja.

Amit hoztunk tehetségként,

ott van bennünk mind.

Nincs szükségünk

rá, hogy tanuljuk,

ha már tudjuk.

Általa fejlődünk,

továbbadjuk azt.

Erősödik a Haza.

a sokféle tudás ad,

nem visz, hinnye.

Amit nem tudunk,

azt szükséges lenne

mind megtanulnunk.

Tájékozottnak lenni, ah,

hogyan, mit szükséges

még tennünk, hogy jó

legyen az életminőség,

amiben lehetne élnünk.

Tégy magadért, amikor

elérted amit szeretnél,

ha még nem tudnál, hát

tanulj meg tenni másokért.

A vezetés nemcsak rólad szól,

nem azzal van vége, hogy te

bejutottál a sikerbe, hanem,

pont ott kezdődne, minden.

Ami a többiekről szólhatna,

minden a feje tetejére állva,

nincs aki azt fordítani tudja.

Összefüggésében nem látja.

Ha csak tárgyakkal fogod

körbe magadat, az éppen

visszahúzó erő, abból

meríteni nem tudsz.

A belső, emberies

erő elhagyhat, ah

épp a fordítottja az.

Viszont, láthatóan,

meggazdagodhatsz.

Irigyeid lesznek sokan,

versenyhelyzetbe érve,

haladsz, ki tudja hol van,

annak a teteje, vagy az alja.

Idő kérdése csak, ha nem látod,

meg magadat, a határaid szerint,

sem másokat, így, nem érhetik el,

azt amire születtek a tehetségesek.

Az ízes élet, maga a nehézségek sora.

Aki azt nem vállalja, nem fejlődik, csak

átvegetálja, az intelligensek át is látják.

Aki csak meríteni szeret, velük csináltatja.

Nem kockáztat, úgy nem is hibázhat, hinnye.

A megfelelés sorába beállva, mindent megúszva.

Szajkózásra állt a szája, nincs benne több, hinnye,

marad ott hosszasan, hol ebben, hol meg abban van.

  Vajon mi a csábító abban, a nemlétező sorba beállva,

elveszik a fénye, lefékezve, kihasználva, sose ér révbe.

Megélik a jót és szépet helyettük, mert nem érdekli őket,

tevékenyen fejlődni is szükséges, ahhoz, hogy a népnek a

gyermekei ne szenvedjenek tehetségesen, a siker helyett.

Önmaga szerint építteti a katyvaszt, ah, át sem látható, ki

sem tudnak jönni belőle, nem látják át, se előre se hátra.

Az egészségtelen körforgásba dagonyázva, leépülés,

a gyors körforgás ritmusát fel nem ismerve, marad

ugyanaz. Nem haladtak, körbejárnak, mint a

nyomtatólovak, így stabil gödröt ásnak.

A sok nagy ember meg, vagy szenved,

vagy magát a családját mentve, megy

neki, a boldogulást mutató Világnak.

Ha ismernék a saját és generációsan

fontos lépcsőfokokat, megismernék,

mindazt, amit még nem tudnak. Újra

láthatóak lennének, a tehetségesek.

S nemcsak az látszana, kinek miből

van már meg a többlet többlete, ah.

Másoknak meg nincs lehetősége se.

Haladna mindenki a saját ritmusát is

ismerve, a generációsat az alapokat,

lerakva a következőknek, sarjaknak.

Mert ott már láthatók azok, akiknek a

 hozott tudása, a tapasztalata megvan.

Nem pironkodnának sokan azon, hogy

abból, ami látható, kategorizálnak be

bennünk, mintha másabb nem lenne.

A tisztelet szép, a szeretet jó, nem

szabadna, hogy kiüresedjen a szó.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel, Julamami

 

 

 

Boldogultam akkor is,

kezdetben, már,

sok minden

beigazolódott, a

 sorsa, mindenkinek,

ott van, a tenyereiben.

Voltak akik azt mondták,

amikor hallották, hogy

mit mondok, arról

amit ott látok,

 eltaláltam.

Egyszerű a

dolgom, azt

amit látok,

felelősen

leolvasom.

Tapasztalt a

tudásom, én

magam olvasom

le, így is oktatom,

nevelek általa.

Nagyon sokan

nincsenek azzal

tisztában, ott van, az.

A magzati szakaszukban,

minden, ami megmaradt,

feloldási feladat lett az.

Addig az látható, amíg,

nem tisztázódott, aztán

beépülhet a sorsukba.

A tartást, méltóságot

adó, személyre szóló,

azzal letörleszthető.

A legnagyobb segítő

erő, a saját lelkes, szíves,

gondolkodó énjük, hinnye.

Hozzátartozik, emberiesen

működik, úgy született meg.

Megfogalmazódott bennem,

a minap és ki is mondtam ott.

Hatvanéves koromra beérett,

azóta keresem, a lehetőséget.

Hol, hogyan, ki lenne az aki azt,

megértve, bevihetné oda, ahol,

tudják, mi lenne a módja annak.

Nincs kihez forduljak, hinnye, ah.

Kerüljön be, valamilyen formában,

oktatva legyen, neveljenek ezzel is.

Itt tiszteltek meg, érkeztek hozzám

sokan, általuk van a tapasztalatom is.

Nincs ebből több, csak ez az egy, ami

védjegyesen kerül oktatásra, hinnye.

Tudjanak róla, a szülők, nagyszülők is,

létezik valami, ami működik, itt van, a

működésével, a gyakorlatban, látszik.

Adhatnának tanácsokat általa.

Egy nap alatt rajzoltam le,

amikor az már, arra beérett,

egy szuszra vetettem papírra.

Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó” olyan embereknek,

akik már keresik, a megoldásaikat.

Azon belül, amin lehet, önmaguk

irányítanák a generációs feladatukat.

Először, a jeleket látva, jöttem rá arra,

mi, mire utal, mit jelez még időben, ha

hozzáértő olvassa le, tiszta információ.

Mára már sokan egy csomó mindent,

nem értenek, mi miért van úgy, ah.

A fontos része az lenne, ha minden

olyan ember, aki fejlődni szeretne,

tudna róla, az Isten ellátta,

ott van. Csak ismernie

kellene a tenyereiben

lévő jeleket, mint a

matematikai

képletet.

Ismerem,

mint a

tenyerem.

Én igen és

már többen is,

nem a kíváncsiság

miatt tanulták meg.

Nem túl sokan,

vannak akik,

segítőként,

alkalmazzák ezt.

Pedig egy másfajta,

rálátást is adhatna, ah,

pontosabban tudnák

az emberek, mi is a

dolguk nekik.

Sorsszerűen.

A saját

életükben

és mit adna,

ha tudnák,

a sorsuk,

mellett

fontos

lenne.

Felmérni azt,

mit lehetne még

teljesíteniük nekik,

generációsan, hinnye.

Ne kelljen a sarjaknak,

megszenvednie, azt amit

a szüleik, nagyszüleik, bár

adott volt a lehetőség, de

mégsem csináltak meg, ah.

Szíves, lelkes, színes élet,

gondolkodva döntések.

Felszínen élni, kerülni,

a nehezeket, ah, azt is

lehet. Az élet, maga,

a tapasztalható,

sokat adó,

lehetőségek.

Oktatás, nevelés,

nézz rá, kérlek.

A tanulás, nem

lehet szégyen,

semmiképpen.

Ismerd meg a

tenyeredet,

jövőt is

adhat

neked.

Szeretettel,

Julamami

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

szeretettel.

 

 

 

 

 

Tiszteletből, szeretetből, legyen ottan

bőven, hogy vihessenek

belőle kimenőben.

A szeretet nem

múlik, a boldogság

a barátja, mert rajta

van az Isten áldása.

A szeretet ereje

sokszor adhat,

akkor is,

amikor

nem is

gondolnád.

A racionálishoz

képest, a másik

oldaladon van.

Ki mikor érik

be arra is,

csak úgy,

nem lehet,

tanuld meg.

Szeretetből,

által születtünk

meg, erősödik

 az bennünk.

Az egyik oldalunk

az erősebb, amikor

megszülettünk.

A másikat

szükséges

erősítenünk.

Keresd hát,

szorgalmasan,

ha még nem

találkoztál

volna vele.

Ott rejlik

benned,

a lelkedben,

szívedben és

a gondolkodó

agyadban, ah.

A döntéseidnél

előjön, próbál

segíteni neked,

hát maradj vele.

Ha eltérsz tőle,

ki tudja, hova

merre mégy,

kalandozol el.

Vannak akik

hamiskodnak,

arra használják

fel, hinnye, ah.

Valahonnan,

valahova, az

 mindennek,

a kiinduló

pontja, ah.

Vissza az

eredőhöz,

mert utána

lehet tölteni.

Minél többet

adhatsz, annál

többed is lesz.

Tanuljad meg,

óvatosan tedd.

Megelőzés,

megelőzés,

hogy ne legyen,

kijavíthatatlan.

Ne ragadjon el, a

 valóságtól semmi,

maradj a talajon,

ne legyél lufi.

A hiányát,

mással

nem

lehet

pótolni.

Önmagunkból

kiindulva, másokat

is tisztelni, hát ennyi.

A szeretet azon fog

kinőni, kiteljesedni,

amikor már észleled,

felnőttél hozzá, hinnye.

El ne feledd, te is minta

vagy a környezetednek.

Tanuljál meg, időben adni,

ne kelljen, ha szeretnéd, ha

 nem, mindent elfogadni, ah.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

Amikor elveszett a sikernek a fénye,

amikor meglett már minden

és előre tervezve, ah.

Mi módon terelje,

elmentek érte,

messzire, ah.

Néhányan,

akik úgy

döntöttek,

ők lesznek,

azok, akik azt

megmondják, ah.

Mindenen túltolták,

alaposan, mellé nyúltak.

Ki kinél erősebb, ki meg a

másiknál fifikásabb, jön a

következő, akinek meg,

már minden mindegy.

Elég régen, túlment,

minden a tisztelhető

határon, eldöntötte.

A maradványból majd,

odalök tán, némi neműt, ah,

hogy érezzék a gondoskodást.

Egy Haza ez csak egy, ide tettük

a sok jót és szépet, hogy amikor,

szükséges visszakapjuk, mindazt.

Mondjad, minek neveznéd magad,

már régen túlmentél mindenféle jó

és szép határán, belemásztál abba.

Ami kontrollálhatatlan, most aztán,

vergődsz is benne, rájöttél, de kár

volt akkor, túlmenni, minden,

működőképes határon.

Megvezettek, ejnye.

Már csak  a hozadéka

látható, nincsen, igaz,

emberies szó, hinnye.

Elkészült hát, mily menő,

hű de mű, nem működő.

Még szerencse, hogy az

élet élni szeretne, meg is

találja, minden apró jelét.

Annak, amivel újra, megint él,

 a lelkesen szíves, “csendzenél”,

 az emberies intelligens, hinnye.

Nem kopik ki belőle, naponta

életszerűen van az fejlesztve.

Lehet agyafúrt, túlképzett, ah,

érezhető az intelligencia hiánya.

Szenvednek, elhasználódnak ott

a tehetségek, a kontroll nélküli,

nem ad bele, csak elvisz belőle.

Pörög a szó a szájából, semmit,

át nem gondol. Habzsolva, maga

mögött hagyna, mindent, hiszen

úgy tudja semmiben nem ő a hunyó.

Magasan röpködő, nem tisztelhető.

Meglenne hozzá minden, ami élteti,

a teremtő megteremti, nem bízta az

emberekre, tudta, el tudják rontani.

A múlt elmúlt, figyelj a mára, a most,

éltető pillanatára, a holnap a küszöbön,

úgyis megvár, nem késel le, semmiről.

Kezd el hát, még egyszer, ismételj, ha

a mókuskerék adott és éppen ott.

Azt is megláthatod közben, amit

 addig nem látott meg a szemed.

Felelősen tegyed, emberekről

döntesz, nekik az életük lesz.

Összefüggésében látnak már

 sokan, látják már azt, ami van.

Tiszta úton járni, tisztelhetőnek

maradni és nem habzsolva élni,

mert gyorsan ki lehet üresedni.

Időben észrevenni, ha megvan

már minden, nincs más semmi.

Az élet, egy lelkesen, szívesen,

gondolkodó hármas, ah, ennyi.

Minden körülmények között,

emberiesnek lenni, maradni, ah.

Mielőtt kikopna, újra ismételni, s

nyugodtan naponta tükörbe nézni.

Nem ám összevissza ígérgetni, ah.

Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó”, a tiszteletért,

 maradjon  és éljen a remény.

Magyarországról, Pakson, a

 Hergál Házból, szeretettel.Julamami

 

 

Amíg nem tudod, mi a saját sorsod,

élsz bele, néha megérintve,

mellette, azt a, hinnye.

Pedig élhetnél

benne és nem

lenne szükség,

a fölöslegesen

generált irigységre.

Hiszen miért lennél

irigységben, ha jól

élhetnél a sorsodban.

Nem pénz függvénye.

Ha nem ismerték még

fel, mi lenne a dolguk,

ugyanazt nyomják, ah.

Ami már nem tölti fel,

nem ad hozzá se mert,

megvan, azáltal, már

minden, ami lehetett.

Mindkét oldalunkhoz

teljesítenünk, fontos.

Amikor megláttam, mi

minden mutatja meg,

ki milyen ágról jött.

Milyen feladatokat

hozott, egyenes vagy

oldalról kapott-e

a feladata.

Ami jót ő,

önmagáért

tegyen meg.

A késztetések

ott vannak benne.

Motiválja azt a lelkes,

szíves, gondolkodó énje.

Feladatnak mondom azt,

meg figyelmeztetésnek,

nem ártásnak, na meg,

még súlyosabban

is fogalmaznak.

Akiknél más

szó nincs,

arra, ah.

Jó szavak

és szépen

fogalmazott,

segítő mondatok.

Inkább a megelőzés

berkeiben maradok.

Vakmerően nyitnak

meg olyanokat, amik

ismeretlenül, hatnak.

Kezeletlenül maradnak,

nem tudják mit tesznek,

tovább hatnak, hinnye.

Amikor rájöttem,

a határaimat,

tapasztalva.

Mit bírok

el, s mi

lenne,

az, ami a

 tudásom

általi,

nevessé

és nem

híressé

tenne, ah.

Felismertem

és azok által,

hova, merre,

van nekem

az előre.

Mások

meg hol

találják,

mutatja

a sorsuk.

Miért is

rajzolta volna,

fölöslegesen,

a tenyerünkbe,

a hatalmas Isten.

Adta kapaszkodónak,

biztos pontnak, vagy

a mihez képest, hol,

merre menjünk,

útmutatónak.

Méltóságot,

tartást adó,

ha van mihez,

viszonyítani,

azt, amiben,

benne élhetünk.

Megelégedettek

is lehetnének ők,

akik már ismerik,

a miért mellette

és nem benne.

Kontrolláló

ismétlések

és rendben.

Sorsszerű,

mondom,

ha látom.

Nem is

teszek

hozzá,

sem el

belőle.

Mondom

amit látok,

leolvasom

a sorsokat.

Jó szerencsét,

jóérzésű emberek,

tisztelettel könnyebb.

Oktatás, nevelés oldalt,

 a MA-MI alapítványt,

ajánlom szeretettel.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Julamami

 

 

A “törött szárnyú”

angyalnak kosarába,

virágokat gyűjtök,

ha elhervadnak

kicserélem.

A lehullott

rózsa szirmok,

alatta vannak.

Maradjon

meg az

emléke,

annak,

amit

először

faraghattam.

“Törött szárnyú”

angyalnak neveztem el.

Már akkor sem volt éppen

egészségesnek mondható, az

a méternyi hosszú diófa derék.

Azóta már, több és másfajta,

bogaraknak a vára is néha.

A fejét egy kalap tartja

egyben, az idő már

majdnem megette.

Szárad a másik,

várja a faragást,

én meg, a bennem

lévő megformálását.

Vagy rábízom azt, az

addigra beérettre,

a tehetségesebbikre.

Meglátjuk kinek az ideje,

nekilátok-e, már elbírják a

vállaim. Esetleg kifestem,

inkább. Hiszen akkor nincs is

más, mint az érzések, kihozni azt

mélyről. A véső és a kezek tudják,

merre, honnan szedjenek belőle.

Kikerekedik majd, a végére az,

amit addig, a fa elrejthetett.

Az lett, a mi örökségünk,

addig megőrzi azt még,

amíg ideje van annak.

Hát megsegít az Isten,

 segítsünk magunkon.

Kinek mi az ünnepi

érzése, belülről

jövő-e, vagy

teszi azt,

amit

mások.

Keresik az

ünnepi érzést, s

a hatásait, vajon,

ki mennyit tesz, ah,

azért, maradjon meg.

Az amire nevelődtek,

vagy csak, a hatásának

árnyékában nőhettek.

Az érzés belülről jövő,

ha nem lenne igazi, hát

honnan születnének a

csodálatos műveik, az

igazi művészeknek.

Ami előtt aztán sok

ember elidőzhet,

hiszen átmegy,

minden érzőn az.

Nemcsak, úgy, azt

hiszi az önjelölt, a

mondjuk, éppen,

ahhoz értőnek,

kijelölt, hinnye.

Ünnepelteted a

 tested. mit adsz

 a lelkednek, ma.

Menj el oda, ahol

régen voltál, hátha

megkapod a jó szót.

Tiszteld a pásztort, ah

az isteni hivatását,

hittel gyakorlót.

Figyelj, ha a

lelked jelez,

nézz szembe

azzal idejében, ah.

Senki sem  tökéletes,

csak az Isten, kiteljesedni

jöttünk mi mind, ez a Hazánk.

Ide szükséges hozzáadnunk azt,

amit, kaptunk tehetségként, hiszen

belőlünk kerekedett, mindannyiunkból.

Nézhetünk szembe azzal, amit megmutat a

lelkünknek tiszta tükre, mind így születtünk.

Tehetségesen, tisztán, őszintén, adni tudtunk.

Mindenkinek eljön az ő ideje, mindezekben, ah.

Ha nem figyelnénk rá, hát mellé is mehetünk, ah.

Kellemes ünnepet kívánok, minden jóérzésűnek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

 

 

 

Boldogot, azoknak, akik ma ünnepelnek.

Tisztelettel élj, hogy szerethető legyél.

Megérzed-e, kihallod-e, átlátod-e,

vagy csak, a jó nagy

összevisszát

látod, ami

sem rólad,

sem nem,

a többiek álmairól,

 önmagukról szól az csak.

Begyűjtik a tehetségeseket,

átláthatják azáltal az összeset.

Az ő álmaikat valósítják meg,

mert akik nem álmodnak, de

megvalósíthatnak, mind oda.

El is hiszik, hogy a kollektív

álom az a jó, hiszen azt

látják, működik, azt a.

Miközben az emberek

álmait nem is ismerik,

hát még, a gondjaikat.

Néhányukat láttatva,

a sokból sikeresen.

Akkor is, ha

se álma,

sem,

nincs

tehetsége

ahhoz, éppen.

Nem kell még

működtetni sem.

Megmutatja, ah,

mennyire adakozó,

a közösből, némileg,

vissza csurgató, azt a.

Minden egyben, egy

helyről minden és

oda visszamegy a

 haszna annak, ah.

Egyenként és

szép, színes

egyéniség

mind.

Persze

van úgy,

egyszerű,

mint a faék.

Pompázik ah,

túl sokat adna,

ha lenne haszna,

de már ártó lett.

Vannak akiknek,

alapokat adhat

a családja már.

Akkor elérheti,

a jóban lehet,

generációsan

is kiteljesedhet.

Végigvinni egészen,

nem félbe hagyni, az

nem ér semmit sem.

Nem tartozik azzal,

se oda, sem máshova.

Az elődei  azt

megcsinálták

neki, tartást

méltóságot

adhatna.

Azoknak

nem jó

azt

látni,

akinek

nincsen

olyan, de

nagyon

szeretnék.

Nem addig a,

nem adják azt

sem csak úgy.

Elvenni meg,

végképp nem

lehet, belső tartás.

Ami valóban, csak

magas szinten adott.

Megdolgoztak azért

sokan, az benne van

a méltóságában, ah.

Ha közben valaki

nem vette volna

észre és gyorsabb

volt, mint ami adott.

Hirtelen gazdagodott.

Rájön ott, amikor

túl gyorsan

ért révbe.

Pont annak

a vesztese lett,

amiben önmagát

szárnyalhatta túl.

Ott volt a lehetőség

előtte, csak felmérni

nem tudta azt. Annyi idő

sem volt arra, az ő saját

határát felfogta volna.

 Most így, meglehet hát

mindene, csak a belső

hármasa, nem fogadja el.

Hiányzik az érettség belőle,

tart tőle, lenézik tán megint.

Nem ismeri fel, a határait se.

Nem látja összefüggésében,

pedig az, megkívánná azt.

A múltja lehúzza naponta,

szembesülnie kell azzal is.

Nem élhet hát lelkesedve,

 szívesen, gondolkodva se,

kitekeredve, eltért tőle.

Mindennek megvan

a maga isteni rendje.

Elszámolni is előbb,

önmaga szerint, lenne

szükséges, hogy mindazt,

amit, az elődei letettek, ne

zilálja szanaszét, hinnye, ah.

A fokozatosság, a szerénység,

az alázat, a gyakorlati tapasztalás.

A saját életritmusát követően élve,

a sorsszerűség előzménye lenne.

Ha mindezeket helyettesíteni

másokkal igyekszik, s egy idő

után olyan helyzetet teremt,

mindenkit beterelt, hinnye.

Mire észbe kapnának, már

 csak úgy működhetnek,

ahogy irányítják őket.

Az emberek, emberiesek,

mind így születtünk meg.

Attól még senki sem lesz

látszatra sem sokáig más,

hogy mások által sikeres.

Nem jó az, ha előreszaladt,

s egy generációt ki is hagy.

S visszafelé teljesíttet majd.

Hiszen akkor, egy emberes

lesz minden, senki más nem

teljesedhet ki, csak kinőhet

önmaga fölé kerekedhet, ah.

A talajt hamar el is engedik

a talpai, lődörög színesítve,

mint egy felfújt lufi, hinnye.

Rendezd el a múltat, hogy

nyugodtabb jövőt építhess.

Tanuld meg, kontrollálni azt,

amit összehoztál magadnak.

A kiteljesedés, hosszú folyamat,

 megtanulni átlátni, megoldás lenne.

Az Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó”, pont erre való.

A felszínen élni, kikerülni a

nehezet, azt is lehet, az élet

maga a tapasztalásból eredő,

többlettudás, meg a tanulás.

Jó szerencsét, jóérzésűek, ah,

tisztelettel élni könnyebb.

Nehéz, vagy nehezebb,

amíg, tisztelhető leszel,

azért, neked kell tenned.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

Megszülettünk, kit vártak, kit meg nem.

Az kihatással van, a továbbiakra, azt a,

minden olyan helyzetekben, ahol újra

megismétlődhetnek azok a rezgések.

Amikor, még nem biztos,  hogy meg is

 magyarázódnak, akkor, a miértek.

Van az Isten, ki hiszi, ki még nem,

majd megtörténik, az is idejében.

Ne erőltesd, úgy sem hiszik azt el,

megvannak a jelei ha szajkózza csak.

A belső átlátás, kihallás, megérzés,

 maga a harmónia, az alkalmazkodás.

A természeteshez igazodva és azon

belül maradva, ott a kisugárzásban.

A tudás, ugyanúgy kirezeg, hinnye.

Az Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó”,, remekül a helyére

teszi az érintettekben, a sorsukat.

Megmagyarázódnak a generációs

jelek, feladatok, hozadékok, mind.

Ki mikor jut el oda, neki szükséges

alkalmazkodnia, ott ahol,

nem ismerik,

annak a

fontosságát,

fel sem fogják.

Önismeret nélkül,

a sorsnak tartást adó,

méltóságot megtartó ereje

nélkül, aztán, ugyan, hogyan.

Az Istenhez közeli rezgésben,

amikor elérte, ah, nem romlott el.

Nem megértett, ha túl nagyok a

rezgéskülönbségek ott, hinnye.

Nem megy át a mondanivaló, ah.

Elvárják, a gyermekektől, csak

ők legyenek toleránsak, hinnye.

Ha jól figyelnek, ismételhető, a

még el nem felejtett, emberies.

Meglehetne tanulni a “hogyant”,

vagy a múltba révedni serényen.

Lehet beállni a nemlétező sorba,

na meg azt mondani, ami sosem

volt és valószínűleg nem is lesz.

Érte tenni, nem, csak élvezni a

 megteremtetteteket, azt igen.

Ha minden úgy lenne, ahogy

azt mutatják, csoportokban

születtünk volna meg, nahát.

Vannak akik fel is adják, mert

nem szeretnének leépülni,

a Hazájukat elhagyják, ah.

Remélhetőleg nem végleg.

Magukból indulnak ki, azt

gondolják, mindenki tudja,

legalább ne ártsál, hinnye.

Összefüggésében is látják,

már sokan, nem mindenki.

Nem fontos, hogy mit adott

bele az egyes ember. Hát, ha

látnák is kívülről önmagukat,

elszomorodnának, mire fel,

ennyire elrugaszkodottak.

Látszik már ami látható,

a tekinteteken átható.

A fokozatosság hiánya.

Mindent megmagyarázó,

nem látszatos, valóságos.

Milyen jó is lenne, ha, a jók, a

 szépek, az okosak, a tanultak,

az intelligensek mellett. Azok is

elférhetnének, akik elérték azt, a

 saját szorgalmukkal. Rálátásukkal,

amit a többiek észre sem vettek, ah.

Ki is kínlódták a saját kútfőjükből, a

következő lépésüket, minden apró

részlet bennük van, mint tudásuk.

Ah, tehetségként nem azt hozták,

később élik meg, megérdemelten.

Nincsenek hiányosságaik se oda,

sem amoda, átlátva, kihallva és

megérezve, haladtak előre.

Sokan vannak még erős

tagadásban, nincs két

oldalunk, sem jobb,

sem bal oldalunk.

Ha jók  leszünk,

akkor egyben,

ha nem, hát

majd jól ki

lesz találva.

Mi is legyen

velünk most,

sorstalannak

lenni, hinnye.

Átéltünk már

sokfélét és

sokszor.

Függő a

viszony,

mi mindig

alkalmazkodunk.

Persze nekünk az,

nem gond, hiszen,

a születésünkkel

azt is hoztuk, ah.

Nem mindegy, mi

módon nyugtázzuk,

megcsináltuk, vagy

 végig vegetáltunk.

Emberismeret és

tisztelet is legyen

ottan bőven, hogy

vihessenek belőle,

onnan, elmenőben.

Jó szerencsét, minden

jóakaratú embernek, ah.

Magyarországról, Pakson,

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

Megérzed-e, kihallod-e, meglátod-e,

vagy mások szerint éled meg,

azt amit éppen

eléd tárnak.

Aztán jön

a másnap,

megint

teszed,

amit

tőled

elvárnak.

Azt sem

tudod, mit

miért teszel.

Megfelelsz-e

annak, aminek

éppen szükségét

érzed, akkor.

Ha meg,

mégsem

jön meg a

megoldás,

majd az

angyalra

bízod, ah.

Emberesedj,

az Isten áldjon

meg, erősödjél

fel a döntéshez.

Mert nem is

gondolod tán,

hogy közben,

a sorsodat is

élhetnéd.

Magad

szerint

dönthetnél,

generációsan

is, teljesíthetnél.

Tartásod van-e még,

az emberi méltóságod,

megtartottad-e, hinnye.

Ha bármilyen magasságot

is érsz el, maradj minden

körülmények között,

a talpadon,

emberies.

Az egészséges

kontrollodat, még

időben felismerheted,

jelez a lelkes, a szíves,

a gondolkodó éned.

Ha magadnak

többet is,

megengedsz,

mint másoknak,

elveszítheted az

addig, egészséges

kontroll hármasod.

Ártasz mindenkinek,

abban fogsz élni te is.

A tapasztalataim

szerint, igen

nehéz lesz

rendezni.

A helyére

visszatenni.

Úgy, hogy ne

sérüljön bele, a

 következményébe,

véglegesen senki se.

Rábízni a magadnak,

s érted szántakat, ah,

generációs  folyamat.

Kiszolgáltatottja lesz,

pont az, akit féltenél.

Megelőzés, megelőzés.

Hahó, ha egyforma, a

rezgésszintetek,

nem árthattok

egymásnak,

se másnak.

Azokon a

szinteken.

Hála Isten.

Hiszen

kontrollálja

az intelligens

agyatok, ah.

Mennyire

egyszerű,

 ott megélni,

azt ami adott.

Az oktatáson

mondom, ha

leteszek, egy

nagy mágnest.

Nem mozdítom,

mégis kihúzhatja

az apró fémeket,

mert, tiszta erő.

Lelkes, szíves,gondolkodó állapot, s legott.

Általános műveltségetnövelő /Tenyérolvasó/.

Magyarországon, Pakson, a Hergál Házból

Jó szerencsét minden jóérzésű

embernek, szeretettel.

 

Julamami

 

 

Ha nincs emberismeretük, sőt önmagukat

sem ismerik kellőképpen, nahát hinnye.

 Vakmerő dolog, a vezetést vállalniuk.

Szembemenni a természettel, ah, a

 teremtő Isten ellen cselekedni, az

  tesz ilyet, aki alaposan eltévedt.

Tanácsot adnak oda, ahol ők,

soha nem is éltek, nem tudják,

mit jelentenek ott a hétköznapok.

Döntenek az intelligensek helyett,

pedig nem ismerik fel a helyzetet.

Az meg hova vezethet, hinnye.

Minősíti ám azokat, akik úgy

engedik el, az addig a sikert

ott segítőket, méltatlan, ah.

Ha hibáznak sokat, bizony

nem kerülhető el, a vonzás.

Szoktam mondani, egy váltás,

azt is megmutatja, milyenek ott,

az emberek, félreismerték-e őket.

Ők azok, akik nem nőttek fel ahhoz

amiket, felvállaltak, emberileg, ah.

A válásnál meg, kibicsaklanak, akik

az addig fontosnak tartottakat, nem

fizetik ki időben, saját maguk miatt.

Elveszíthetik, végleg, lelkileg őket,

kitörlődnek, az addig, megéltek is.

A megelőzést, fontos lenne tudni.

Hol vannak a generációs határok,

ne fussanak bele, az ismétlésbe.

Meglátni a hétköznapi csodát,

tiszteletre, szeretetre,

vágyik a Világ.

Néz nagyot,

a mindent

a pénzének

szemüvege

által néző,

hinnye,

nahát.

Láthat

csodásat.

2019-ben.

Azt a, ah,

velünk

akarják,

elvitetni,

a halomra

gyűjtöttet, fel

nem dolgozottat.

A lelkiismeretük

szerintit, a sokszoros

sikertelenségüket is, ah.

Ismerjük a kötelességünk,

szeretnénk megélni, mi is,

a jókat és szépeket, mind,

mit a Hazánkhoz adtunk.

Hiszen az, nem lehet a

sikerük, ha a többiek

szenvedik mindig meg.

Felelősek a szavaikért.

Adni születtünk, azt el

ne felejtsék, ha megtették, hát

hagyjanak, másoknak lehetőséget.

Akik csak kapni szeretnek,. amit nem

ők értek el, azt nem is érdemlik meg.

Nem ad az nekik tartást, méltóságot.

Hiányosak, a fokozatosság híján,

 érettség sincs a feladatukhoz.

Azon vannak, hogy mindenük

meglegyen, nem magukhoz, se

a teljesítményükhöz mérik azt se.

Annyira igyekeznek elérni, mindazt,

amit, mások tanácsoltak nekik, nem

kontrollálva haladnak. Azt sem tudják,

ki miben rekedt meg, ki adta fel, aközben,

hányuknak nincsen lehetősége most sem.

Vezetőknek jelöltetik magukat, pedig annak

lenni, azzá válni, ah, vagy születetten, vagy egy

hosszú, embert próbáló folyamat, beérve lehet.

Emberiesnek születtünk, maradjunk azok, ah.

Hiszen, nem különb, senki, a másiknál, csak a

 tehetségeik különbözőek, az idő az Istennél.

Úszkálnak csak, a számoknak tengerében.

Teljesítenek, mindig az erősebbeknek, el is

érnek mindent, amit mások engednek, ah.

Jól behatárolva élnek, jó pénzért, ők csak

teljesítenek mindent, amit elvárnak tőlük.

Észre sem veszik mennyire kihasználhatják,

az ő hiszékenységüket, csapdába kerülnek.

Várják, az ígéretek teljesítését őfeléjük, ah.

Önmaguknak ártanak, ugyanazt megélik ők is,

a felelőtlenül a sorba beállt ígérgetők, hinnye.

Az ajándék része, az ő számukra, az lehet, ha

még a saját idejükben, észreveszik a helyeset.

Tükörként tartják,  amit mások most tesznek,

azzal, hogy becsapják, a többieket, hinnye, ah.

Ha észlelik végre, megszólal a lelkiismeretük, ah.

Ha időben észlelik mindezeket, a szerencséjük az.

Vagy meglehet mindenük, hinnye, a motivációk, a

továbbiakhoz, már nem lesznek, kiüresedve élnek.

Kiszolgáltatottjai lesznek az oda nem figyelésüknek.

Ügyelj rá, ha a lelked, szíved, gondolkodó agyad

jelez, sok lesz az már neked, elronthat tégedet.

Miközben, másutt a hiányok tornyosulnak, ah.

Az intelligensek, bizony bírják, hinnye, nem

sértődősek, mind vezetni születtek.

A helyzetet felismerve, meg is

oldják, nem ártanak közben se.

Az elért szintjükön maradnak,

bármilyen feladatban vannak.

Hiszen látják összefüggésében,

a gond csak addig van, amíg ők

nem jönnek rá, a többiek nem.

Tapasztalatom szerint minden

családban lehet belőlük több is,

ők azok, a meg nem értettek, ah.

Van akiknek tanulniuk szükséges,

mindazokat, amit mások hoztak.

A sok kérdésüktől, a tanácsadók

fáradnak, teljesítsenek maguknak.

Ne mások vállain állva haladjanak.

A sorsukat, önmagukért csinálják,

hogy generációsan is teljesítsenek.

Különös oktatás, nevelés, most,

azoknak, akik már keresik, a

 miérteknek a magyarázatát.

Jó mintáknak születtek, ah.

A nagy Világban élő azonos

szinteken lévők értik ám őket.

Nem azonosak, a szajkózókkal,

akik csak annyit tudnak, jár az.

Van amikor, hosszan vannak, ők,

mókuskerékben is, elbírnak azzal.

Óriások, a tapasztalásaik közben,

bölcsek lesznek, szépen csendben.

Addig vannak ott benne, amíg azt,

felváltja, a tehetségükből adott.

Kommunikálásra születtek, ah,

nemcsak beszélnek, mondanak,

valamit, ami a többiekért is szól.

A tanultak közül, ők, többen is

lesznek kiemelkedők, hinnye.

Úgyis, ha nem ülnek székben.

Van az Isten, ha hiszitek, ha

nem, majd mindenki, idejében,

rájön a sorsának a miértjeire, ah.

A lelkes, a szíves, a gondolkodó énjük,

belső kontrolljuk, segít nekik mindenben.

Ha vallásosak, ha nem, közelebb az Istenhez,

elérték a fejlődésükben, szolgálnak az Istennek.

Éppen abban, amiben, vannak, alázattal, hinnye.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, kommunikálj.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, azt a,

azért, hogy megértsék, a saját sorsuknak a miértjét.

 Jó szerencsét kívánok, minden jóakaratú embernek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

+36302470589

Tanulj meg élni a ” mostban”,

ne álmodozva tétovázz,

ah, majd megoldja más.

Tálaljad elé azt a tudást,

amire, mára, elég érett,

ha nincs itt lehetőség rá,

máshova is elmehessen.

Meg ne rekedjen, tanulja

az életminőségéhez a jót,

a szépet, önmagáért tegye.

Érezze, a különbségeket is, a

helyes, s helytelenkedő között.

Maradjon a kultúrája hatásában,

ne nézzen kirekesztően másokra,

csodálkozzon rá, a színes világra.

Erősödhessen általa, a miértek

vonzása, s arra a válaszok.

Boldognak nevezni,

ha nem tudja, mit

jelent boldogulni,

felelősen tegyed, ah.

Alapok nélkül, hogyan,

a hiányokat nagyíthatja fel,

ha majd hazamegy, hinnye.

Legyen otthon segítője és egy

megértője, megismerhetnék az

emberies nyelvet, ah, miért ne.

Különös oktatás, nevelés, azt a.

Abból merítsél tehát, amit itt

kitermeltél tudásként, itt

 a saját családod, hinnye.

Ez itt a mi Hazánk,

kitermeli, a

 szépet,

a jót.

Ne

mások

adják ide,

az okosságot.

Innen nőjenek ki

a mai nap jó mintái.

A holnap jövőképei,

az lesz, amit tervezünk.

Itt a földből termelünk,

jó minőségben éljünk

és porrá leszünk.

El is mehetünk,

de amikor, mi

is beletettünk,

vissza is vár majd,

mert úgy rezgünk,

mint az anyaföldünk.

Ez a mi szép Hazánk,

ide szült az anyánk.

A sarjaink is ide

születtek, ez a

hely mindünkké,

szülőföldünk, ah.

Vigyázzunk rá,

holnap is

legyen

nekünk.

Ah, ne

forduljon

el tőlünk.

Beletettük,

azt, a jót és

szépet, amit

mi képesek

voltunk,

hinnye.

Azért

születtünk

ide, hogy itt

erősödjünk fel,

a Világhoz mind.

Ami másutt jót és

szépet adott, az nem

biztos, hogy itt is, úgy

beépülhet, mint az, ami

itt növekedett, hinnye.

Felkavaró élmény

lehet belőle, ha

rájönnek, ah,

itt mégsem.

Tudnak,

azáltal

fejlődni,

olyan jó

magas

szintre.

Hazai

szokták

mondani,

közülünk

való, az meg

azt jelentheti,

hogy egy szinten

vannak, egyformán

gondolkodnak, hinnye.

Az nem visz, senkit sem

előre, ha összekapaszkodva,

maradnak, ugyanazon a szinten.

Amikor körbeért a sorsa valakinek,

akkor szükséges észlelnie is, azt, mit

szükséges még tennie, a szeretteiért, ah.

Mint generációs hozadékot, úgy vegye,

oldja meg, amit képes, azzal a tudással,

ami van. Tanuljon hozzá olyat, ami meg

szintén a Hazájából van, erősítse azzal.

Tudjon róla, meddig mehet úgy el, hogy

ne  kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok, se veled, sem ellened.

Oktatnám, betanítanám őket, akiket

ez már, az életminőségük változása,

a saját sorsuk, szintjük miatt érdekel.

Vigyék be az oktatásba, tanítsanak

vele, jöjjenek rá a tanulók, hogy

nekik is van jó minősége, szintje.

Neveljenek ezzel a szintemelés,

személyre szabva, megoldhat

olyat is, amit eddig más nem.

Nézz magadban szét, látod

milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre, mi mind,

így érkeztünk le.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

Ha nem tetszik amit a tükörben látsz,

változz, hogy szebbet láss.

Ha nem tanultál

meg alkalmazkodni,

ideje  lesz, bepótolni.

Ha elkényeztetettként

nőttél, minden érted szólt.

Nem volt szükség adni, elég

volt csak, elfogadni, nem volt

másik minta, csak éltél bele.

Elhitted az a jó, ami ott volt,

előtted és lemásoltad csak.

Mindenki, úgy volt vele,

miért pont, ő szóljon rád.

Generációkon keresztül,

az már, azt szülné, hogy

észre sem veszed, miben

vernek át, ah, a sajátodban.

Nőnek ki, hirtelen kezeletlen.

Hisz elvártad, azt, amikor már

úgy érezted, felnőttél, hogy

mindenki neked hajbókoljon.

Persze ott van, a minta is, ami

hat akkor is, ha nem azt hoztad,

generációs feladatnak, hinnye.

Minta, például az, hogy neked,

mindig igazad van, ha törik,

ha szakad, igazad van, ah.

Nem kaptál lehetőséget,

nem ébredtél rá időben,

neked lenne szükséges

alkalmazkodni, hinnye.

A másik, amikor végre,

rájössz a siker ízére és

nem tudsz megállni, se

összefüggésében látni.

Kulcs az alkalmazkodás,

addig, amíg rájössz, hol

vannak a saját határaid.

Ha elhitették teveled,

vagy nem bírtak már el

veled, addig elmehet,

túlzásokba eshetsz.

Magadtól félhetsz.

Felismerve a saját

és generációs

határokat,

segíthet.

Lesznek,

 miértek.

 Különben,

olyan erővel

 adod majd, a

tudtukra, hogy

feladhatják, ah.

Rád hagyhatják.

Mielőtt, te még

rájöhettél

volna a

megoldásra.

Téged, már be is

kategorizáltak,

nem a nehezebb

utat választották.

Amikor mutathatták

volna azt, szerintük

mi lenne a helyes, ah.

Hanem benne hagytak

egy helyzetben,

ahol pont

az volt,

nekik

előnyös.

Hát nem

változtál,

miért is.

Egyre

jobban,

biztos voltál,

abban, hogy amit

és ahogy csinálod, az

 a legjobb megoldás arra.

Felemelkedtél  hát abban,

jól begyakorolva, nap mint

nap, alaposan rápakolva, ah.

Aztán megváltozott a helyzet,

már nem adták a lehetőséget, ah.

Hát eldöntötted, akkor is a csúcson

leszel és elvetted másoktól, az ő már

jól megérdemelt életminőségüket, ah.

Úgy jártak, hogy az elismerésük helyett,

a szintjük alá, alacsonyítottad le, őket, ah.

Ne árts és ne bánts, de magadra is vigyázz ám,

ha megaláznak akkor, amikor a dicséret jöhetne.

Gondolkodjál el, kérlek, csupán annyi, az ott nem a

 megfelelő embertől jött, akkor sem, ha az, a látszata,

azt mutatja, csak önmaga fölé, lett ő kiemelve, hinnye.

A megfelelő tehetséghez, társul az alkalmazkodás, van

úgy, hogy azt szükséges megtanulni a sikerhez, hinnye.

Jó szerencsét, jó emberek, tisztelettel élni könnyebb.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.

Tisztelet és becsület, hinnye, legyen ottan

bőven, vihessenek belőle kimenőben.

Hiába várod, jöjjön el a szebb holnap,

a  tudás hiánya mögé, nem bújhatsz.

Nem azt hoztad, ne nyúlj emberhez.

Amit teszel, mások ellen, az holnap,

ott van, tükörként veled szemben.

Kiket nem engedtél előre időben,

 megélés nem a szükség, tanulság.

Nem működik, a szintkülönbség,

kezelhetetlen, összefüggésében.

Kár lenne, az elért sikereikért,

ha olyat is felvállalnak,

ami nem azt,

sugallja,

benne

van még a

 paklijukban, ah.

Belefuthatnak a

megalázásokba.

Ha elfogadták,

amit nem kellett

volna, hinnye, ah.

Ne merítsél,

onnan, ahova,

nem adtál, ah.

Ha önmagadon

túlmentél, hisz,

mások tudásával

haladtál, nem

vagy sikeres,

látszat az.

Ha még az

sem elég,

pedig a

csomagja az,

induláshoz kész.

Mások töltik fel,

sajátja, nincsen.

Mindenek feletti

 ami mozgatja már,

hinnye, elszállt, ah.

A visszájára vált, ha,

semmit, senkit sem

nézett, csak önmagát.

Akkor nyugodt, ha már

mindenkit maga mögött

tudhat, a legelsőért hajt.

Pedig ahhoz sokan vannak.

Van az Isten, ha hiszik, ha

 nem, meglátják idejében.

A tapasztalatom

szerint, mindenkinek

van biztonságos alapja.

S van a teteje, amit akkor

raknak rá, ha önmagát már, a

 saját lehetőségeivel felépítette.

Megcsinálta azt, sikerre is vitte,

nem szabadna, továbbra is hinnie,

azoknak, akik önmagukért vannak.

Nem egyenes az, ami eltér tőle, az

 oktatáskor, látszik, a tanulható jele.

Mindenkinek megvan a maga határa,

s arra jön még, a generációs feladata.

Nem mások hatására, leginkább, a

saját lelkes, szíves, gondolkodó

emberies énjük mozgatja.

Amikor elérték mindazt,

amit a sors szánt nekik,

nem tanácsolnám azt,

hogy elhiggyék, jár nekik.

Valami olyan, ami eltérő

attól, amiket megoldottak,

végigvitték, tartást, méltóságot

adott, abban az, minden pillanatukban.

Amit úgy vállaltak fel, hogy már azért kapták,

amit a tudásukkal, emberiesen végigvittek, elértek.

Összejött, a színe javából, csupán arra nem gondoltak,

amit ők már nem terveztek, hiszen, készen voltak,

már, egyáltalán nem róluk szól, nem is ad, visz az.

Mindenkinek, megvannak, a maga “siker” határai.

Telített energiának neveztem el, emberies nyelven.

Ha elérte, feljutott vele a legjébe, mást csináljon.

Valamit, amivel, adhatna oda, ahol nem is maguk

miatt nem értek a legjükbe, mert nem hagyták.

Az emberies határaira, mindenkinek, nagyon

fontos lenne figyelnie, ha túl megy rajta, ah,

nem ő irányítja az életét, mert megvezették.

Lerombolhatja azt amit, tisztességben elért,

ha ott, a tiszteletet nem kapja meg, hinnye.

Nézz, a lelkes, szíves, gondolkodó agyaddal

szét, megkaptál mindent, magadhoz képest.

Se ne, kudarcként éld meg, sem, ne hidd el,

hogy különb életed lehet. Bármi által annál,

amit sikeresként odatett, az Isten teneked.

Megcsináltad, mert beletetted a tudásodat,

elérted, amit abban lehetett, sikeres vagy.

Ne vállalj olyat, amivel megalázod magad,

tiszteld, szeresd, a Hazádat, a családodat.

Ha elrugaszkodsz a valóságtól és megfog,

annak az energiája, ami a mások sikere lesz,

arra használnak fel téged, a méltóságoddal.

Nem rólad szól az sem, hát annyit vállaljál fel,

amire a belső kontrollod biztos figyelmeztet.

Mert nem született, senki sem fölöslegesnek,

mindenki hozta a tehetségét. Ha helyette más

próbálkozik azzal, amit neki szánt az Isten, hát

alaposan mellé fog, a látszat mögött kesereghet.

Sok intelligens, emberies született a Hazánkban,

 egy szinten vagytok, együtt építsétek a jövőnket.

Ne alázzátok magatokat, se a szeretett Hazánkat,

alacsony szintekkel, a Világ sokszoros nagyítója alatt.

Jó szerencsét, jó emberek, tisztelettel, a saját sorsokat

megélve, generációsan, kellőképpen haladni. Megalapozni,

azt, amire építhetnek is, a sarjaink, a saját tudásuk szerint.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Édes Hazám csodaszép, benned élve,

a fejünkből kinézve, nyugdíj

helyett aprópénzesen, ah.

Pedig, dolgoztam ám,

egész életemben.

Talán jobb lett

volna zsíros

kenyéren,

otthon

maradni.

Anyáskodni.

Felnevelni, a

 gyermekeimet,

úgy, ahogy, csak az

 anya tudja, más nem.

Akkor könnyebben,

számolna el az ember,

a miértekkel is, hinnye.

Megélni, benne élni, ah,

nem kiszolgáltatva lenni,

az ott időzőknek, hinnye.

Mások által nevelődnek,

 este összeszeded őket, a

 hozzá nem értő is ott van,

közöttük, kontrollálatlan.

Van akiknek pont a nevük

rontja el. Vannak akik azon

iperednek, hogy alájuk van

tolva minden, még éretlen.

Vannak akik a mások nevét

bemocskolják, mert azzal,

szereznek maguknak nevet.

Vannak akik érdekből, húzzák

le azt aki helyett ők pályáznak.

Van akinek, a meg nem került

igazolványaival bármit lehet.

Van akit, a mások elvett pénze

tesz maga fölé emelve nevessé.

Tisztesség, becsület, szaktudás,

ha még szabad, ha még lehet.

A tapasztaltatom szerint,

mindezek, ah, hét generáción

keresztül hatnak, jót, rosszat.

Tervezve élni, könnyebb lenne,

látszik sok minden bizony,

körbe is ért, vakmerő,

jól ki van próbálva, ah.

Futnak a semmibe ők,

a jóakaratúakat még

feltételezők, hinnye.

Laci te jer ide, mondja,

írja, a költőtársa fiának,

a híres, nagy költőnk.

Az ihletet a hétköznapi

életben a bizalom adja,

jól ki van az, próbálva.

Ha nem veszi észre,

simán rá is telepszik,

megrázó mint a rája.

A sorsolvasás bizony

kitűnő agytorna, azt a.

Pihen a komp kikötötték.

Nekem, a vár fontos ott,

nem a borvidék, hinnye.

Ha nem dohányzod, iszod

magad halálra, jó is lehet a

 minősége az életednek, a

visszafele úton korosan.

A remény sose hagyjon

el, tervezz és végezd el.

Aprócska sikereknek is,

megcsináltamként örülj.

Magadhoz mérjed azt, ah,

a talpadon maradva jöhet, a

 jó sorsod, mindent idejében.

Megmondják-e, hogy hova

hányan lehetnek már, kérdezés

 nélkül, csak úgy, bejelentkezve.

Nem jó az, ha nem is veszik

észre, ott az ismétlése, ah.

Se lát se hall, gondolja,

ha ő is úgy van azzal,

mások a koruknál

fogva már gügyék.

Bizony vannak és

sokan, akik még

nagyon is jól,

használják

az eszüket.

Gyakorolják

a hivatásukat,

egész életükben.

Így azzal ki tudnák

 egészíteni, azt,

amit nem

kapnak

meg,

azt a.

Kinek mi

lenne a dolga,

az interneten,

sokféle lehetőség,

volna, kiegészítésként.

Hát nem érdeke az, ami

nekünk, lehetőség lenne.

Miért is nem fontos, a mi

életminőségünk, hinnye.

Én tudom, amikor éppen

gyakorlom a hivatásom,

alkalmazkodom, mert

nekem, az a dolgom.

Gyakorlom azt, amit

mások nem biztos,

alázatnak hívom.

Óvatosan mondom,

tanulni nem késő,

s nem szégyen,

semmiképpen.

Oktatás, nevelés.

Tanácsadás.

Magyarországon,

Pakson a Hergál Házban,

 bejelentkezéssel.

Szeretettel,

Julamami

Vajon természetes-e, azoknak, mind, akik

felvállalják felettünk, a döntéshelyzeteket.

Amíg ahhoz kellő alázatot gyakorolni

nem tudnak, ne célozzák meg azt,

ami túl sok lenne, nekik, hinnye.

Mindenki valamivel született és

azt mint a tehetségét gyakorolnia a

 Hazájában fontos lenne, hozzáadva.

Mert belőlünk mind, lett ez a Haza,

ne máshol várjanak bennünket haza.

Az, hogy a mi Hazánkban, mind,

jó minőségben, élhessük azt

ami egészségesen megtart,

nem szerintük, szerintünk.

Lelkesedve, szívesen,

gondolkodva fejlődve,

élhessük az életünket.

S kiteljesedhessünk,

önmagunk szerint.

A generációs

lehetőségeink,

legyenek adottak,

teljesíthessen mindenki.

Figyelnek-e arra, legyen ott,

emberies, ne megfáradtan,

a kiüresedést elodázóan,

álljanak be a sorba, hinnye.

Mintegy felsorakozva, lám,

íme, a szerintük színe, java.

Azt sem tudva mi jó nekünk,

hiszen olyan régóta vannak

legfelül, nem tudhatják azt,

mi van itt a hétköznapokban.

Meglátják-e, kihallják-e, azt is,

ami biztosíthatja a jó minőségű

életünket, gondolkodhatunk-e.

Egy Haza ez csak egy, belőlünk

is lett, maradjon a miénk mindig.

Úgy, hogy a jót és szépet beadjuk,

a közösbe megélhessük mi is azt,

ami számunkra is nagyszerű lenne.

Visszakapni a jót és szépet, amikor az

szükséges, helyettünk, ne más élje meg,

annak az eredményeként, a jó minőséget.

Amiért dolgoztunk, gyakoroltuk a hivatásunk,

másoknak, másokért, emberiesen, sok jót tettünk.

Maradjon értelmes, jogos a minőségi életünk nekünk,

amit sorsként kaptunk, maradjon meg az önbecsülésünk.

Érthető legyen számunkra az, amit elvárnak tőlünk, ne

legyenek a szabályok kirekesztőek, be nem tarthatóak.

Nem egyformák a bevételeink, a kiadásokat arányosan

azoknak megfelelően szabják meg, ne tegyék zsebre, ah,

azt, ami mindannyiunknak szólna, ne bízzák romlottra.

Legyen sok intelligens, a gyakorlati életet ismerő ott a

 hétköznapokban benne élő, a döntő, ne elméletek

szerint kelljen élnünk, a védők védhessenek.

Adhassanak jó mintát a következőknek,

az emberi méltósága maradjon meg,

mindenkinek aki megtartotta azt.

Értünk szóljon az életminőségünk,

aminek a hasznából adjunk bele,

kérdezzenek és felelni fogunk.

Mi ismerjük a kötelességeinket,

ismernünk szükséges a jogunk.

A szaktudást becsüljék meg, ah.

Ne utána kapkodjanak, ha ott

van, az észre nem vett hiba, ah.

Felelősen, hozzáértéssel legyen

mindenki ott, ne legyünk a hozzá

nem értésnek a kiszolgáltatottjai.

Ami ma megtehetsz, ne halaszd

holnapra, ha nem mer, döntést

hozni, nem elég érett még arra.

Ez a Hazánk, mi itt élünk, hinnye.

Annak megfelelően, amire mi is

képesek vagyunk, a lehetőségünk

szerintiket, mert, mi is úgy, kaptuk,

Maradjon meg a kialakult tartásunk,

egymást segítve, építve, hozzuk össze,

a Hazánkat, amiben jól tudunk itt élni.

Ne rángassák a hozzáértőket, mintha

azzal, a tudás hiányát, le lehetne fedni.

Megfelelő emberek oda, amit ők tudnak, a

 legjobban, ha nem tudsz kommunikálni, ne

vállalj olyat, amin sok ember élete múlhat.

Mindent a maga idejében, ha elodázod azt

ami mások sorsa felett, döntést hozhat,

a felelőse annak te magad leszel, vagy.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

 

Julamami

Vajon felismered-e, mennyit, mit bír el,

a lelked, ha nem ismered fel, a

szíved megfelelően jelző

ritmusát, a gondolkodó

agyad nyugtázását.

Még mielőtt,

kiborulna

a motivációt

árasztó lelked.

Félre nem verne a

 szíved, hogy ne tegyed.

Azt amiért ennyire kiborul,

félrever, háborog mindened.

Örülj, ha a lelked motiválása, jelez,

egészséges életritmust ad a szíved neked.

A gondolkodó agyad meg, rámondja az igent.

Még akkor is örülj, ha a sokféle jelzést nem vetted,

s rád mordulna, a saját lelkiismereted, érted jelez neked.

Túl ne menjél azon, amit elbírhatsz, hétköznapi szinten, ah.

Ne szolgáltasd ki magadat, annak, amit kontrollálni nem tudsz.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó” érted, ha már érted.

Elevenítsd fel, tanuld meg általa, belső kontrollod jelzéseit, hinnye.

 A továbblépéshez, még tanulnod szükséges, ezáltal lehetséges, oda

     eljutni, adhass tanácsot a szeretteidnek, tudásod is legyen neked.

Kérlek nézz rá, az oktatás, nevelés oldalamra, itt a Web-tenyéren.

Azért, hogy sok emberhez eljuthasson a feltalált tudásom, kérem,

vegye meg olyan ember, aki nem rakja a fiókjába, a védjegyet. Van

lehetősége ahhoz, hogy grátisz adja tovább, az érdeklődők felé azt.

Betanítanék hozzá, oktatót, nevelőt, tanítót, egyedül kevés vagyok,

ahhoz, hogy nagyban oktassam, neveljek általa, de teszem a dolgom.

Nézzél magadban szét, látod, milyen szép, a lelked tiszta tükre, mind

így születtünk meg, tisztelettel éljél, hogy szerethető legyél, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel, Julamami.

 

Tartásosnak születtél-e, s mond, az emberi

méltóságodat tiszteletben tartottad-e.

Van az úgy, hogy a vége az eleje,

magadtól, még

nem veszed

észre, hinnye.

Száguldasz,

elképzeled

a jövőtöket,

mintha a tiétek

lenne a Hazánk.

Így, hányan nem

tudnak megélni,

megkapaszkodni

sem, miért is

érdekelne

az titeket.

A miénk

ez a Haza.

Ki hitette

el veletek,

hogy nem

fontosak az

 emberek, ah.

Fordítva

játszol,

learatod,

amit mások

vetettek, ah.

Az idő nem

mozdítható.

Ha nem kapja

meg az emberies

az alapvetően

megjárót, a

tiszteletet se.

Ugyan miért is,

tisztelnének hát

titeket, hinnye.

Azért sokat kell

ám, alázattal lenni,

mások érdekét nézni.

Hát nem merhet már,

szólni nekik senki.

Uram Isten, mi

történhetett

velük, hogy

ennyire, mellé

kellett menniük, ah.

Mi vagy ki tarthatja

fogva a lelküket, a

szívük miért nem

jelezhet nekik, ah.

Gondolkodjatok hát

el, miért kell ennyi,

mi legyen velünk, ah.

Ha, ennyi idősen sem,

kaphatunk lehetőséget,

egymásra mutogattok,

az nem segít, hinnye.

Kicsi a Hazánk ehhez,

hogy ennyi embert

alázzatok meg, ah.

Gondolkodni,

gondolkodni,

összefüggésében

is megtanulni,, látni.

Hova lett az igényesség,

az emberies értékek, ah.

Gyorsan bocsánatot kérek.

Tán, előbb ki kellene

érdemelni azt is,

amit úgy hisztek,

megjár nektek.

Még szerencse,

 felülről az Isten

lát benneteket.

Nem gondolom,

osztozni akarna

ami egyedül az

 övé, a hatalom.

Örüljetek ah, ha

megszólít még, a

 lelkiismeretetek,

nem hagyott el

benneteket.

Tekerheted

előre, vagy

hátra, attól

az van, ami.

Az idő az úr.

Tanuld azt,

ami éppen

hiányzik, a

tudásodból.

Fejleszd fel

magadat a saját

szintedre, mindegy,

hogy mivel, csak a

valóságon belül tedd.

Mondanak olyanokat,

hogy önmegvalósító

jóslat.

Ugyan

minek az,

ha nem a, saját

szórakoztatására.

A bűvkörébe már,

saját magát zárta.

Tartásosan haladva,

méltóság nélkülivé válva.

Nem múlik el a lehetősége,

hiszen, benne van, tisztán,

természetesen megélte.

Már az övé az emberies

fejlődése, a pénzt nem,

de a méltóságát adja.

Nem kopik az ki belőle,

megtett mindent elérte.

Minden, azon múlik,

aki mindazt kitalálta.

Nem mindenkinek,

a meggazdagodás

lenne a dolga ám, ah.

A mások pénze se való

pocsékolásra, hinnye, ah.

Hol vagytok jó emberek,

ugye nem utánoztátok le,

azt ami sajnos divatos lett.

Vannak-e, emberies határok,

a könnyen jött, tényleg a tiétek.

Amit mástól elveszel, nem a tied,

terheli a lelkiismereted, hinnye.

Lehet, észre sem vettétek,

a túlzott jólétetek miért,

ártott meg ennyire nektek.

Kilakoltatnak, sok embert,

mindenük elveszik, az egész

életük gyümölcse is odalesz.

Védtelen anyák, gyermekek.

Egy Haza ez csak egy és

itt élhetnénk jólétben,

mindannyian, mert

megtettünk azért is,

minden jót, szépet.

Van akié még az is,

hogy az elődei

hibáit korrigálja.

Elkapja a gépszíj,

szokták mondani,

az nem, a saját sorsa.

Erősen beáll a nemlétező

sorba, menetel, masírozva,

az egyéniségét nem bontva.

Neki is van saját családja, ah.

Olyan világot kerekítettek,

hogy pénz nélkül haladni

nem lehet, hinnye.

Mindent a

maga idejében.

Meglátszik ám az,

a lélektérképeken, ah.

Kinek mikor van a most.

Nekem a 60. évem volt az.

7 éve annak most, hát megyek,

haladok, ahogy a valóságban

maradva, tudok.

Nem értek a

 pénzhez, nincs

bennem, a kódja.

Hát tanulok boldogulni,

nem adom fel, keresem a

lehetőségemet, a módját,

annak, ami által végigviszem, ah.

Könnyebb nekem, vagy nehezebb,

attól függ, honnan nézem, tudom,

hogy mi az életfeladatom. S azon

belül, haladok, ahogy képes vagyok.

Veszem magamhoz a tudást, nahát.

Mire várnék, kitől kérnék tanácsot,

a válasz itt van nálam, a sorsom az.

Csupán egy olyan emberiesre várok,

akinek most az van a sorsában, hogy

a saját tudása által, már nem magának

szánva, de a saját hasznára is tolerálja,  ah.

Adni tanulva, halad, mert az még a sorsából

kimaradt, az összetett tudás, ah, az óriási hatás.

Tartás, méltóság, az adok – kapok, talpon maradok.

A fokozatosság fontosságára figyelek, tapasztalok.

Semmi olyat nem akarok, amiért nem tettem meg azt,

amit tudtam és benne volt a sorsomban, a generációs

hozadékomban, ah. A saját sorsomat élve, engemet nem

játékszernek nézve, toleránsan, mutatom meg a szintjüket,

a tapasztalt tudásommal azoknak, akik a tanácsomat kérik.

Azután a saját szekerüket megtolják, s közben másokét is

húzzák, ha elakadna, az emberiesek életvitele, mindez.

Nem hagyják a másikat se magára, segítésre szánva,

no hiszen mi lenne a Világgal az túlzó önzésben.

S van az a pillanat, amikor ráébrednek arra,

ha  nem tesznek önmagukért, senki sem

tudja mi lenne jó, személyesen nekik.

A legyártottak már másról szólnak.

A hivatástudat, velünk született, ah.

Összefüggésében látni, tanulható.

Amikor beértek a vezetésre, akkor

is vezethetnek, ha éppen mások

ülnek, azokban, a székekben,

Egyensúlyban maradni, ah.

Az irigység nem magyaros

virtus, lefele  húzó energia.

Külcsín, belbecs, értelmes.

Mindennek megvan a maga

ideje, az emberek, egyenként,

tehetséggel születtek mind le.

Ha gátolva is vannak, átmeneti

az csak, hatalmas maga az Isten.

Az emberek pontosan tudják, mi

jó nekik, mi és ki viszi előre őket.

A hasonlók, egy rezgésszinten,

egymást segítve, a céljukba érnek.

Az életminősége adott, az embereknek,

ki miben képes fejlődni, élni a lehetőségével.

Aki keresi meg is találja, az egyszerű faék is addig

tartja a rárakottakat, amíg nem fordul a visszájára az.

Lehet pont az billenti ki, ami addig megtartotta, ha nem

a saját kútfőjéből való, nem hozzáértő, ő nem azt hozta.

Erőlködhet, ha tobzódik a hiány – többlet, körforgás lesz.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, azt is lehet, a minőség,

maga az életszerű, az ízes, tartalmas, megélhető sorsunk.

Honnan tudná más, hogy mi jó neked, benned van a jele,

a lelkes, szíves, gondolkodó éned, az intelligens agyad.

Hétköznapi szinten használjad, amit az Isten adott,

ne várjad, értelmesen éljed meg, a mai napot legott.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, neked is.

Aki érted, mi hiányzik belőled, hogy jó minőséget élhess.

A legnagyszerűbb érzést élheted az egyszerűben, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Egy Haza ez csak egy, mindannyian

kötődünk valamiért, valamivel ide,

beleteremtettük, a szépet és jót.

Azt várjuk mikor kapjuk vissza,

ugyanazt, nem várunk másra.

Nem vette észre, még azt se,

hogy körbeért, megvalósult

 az álma, véglegesre vágyik.

Mindent megtett érte,

látja, nem bír el vele,

kevés a rálátása, ah.

Túlment, tudja, néz

ki a fejéből, látja,

nem tisztelik,

félnek tőle, ah.

Nem ezt akarta.

Önmagát sem

meggyőzni,

se legyőzni

nem tudta.

Elérte, de

nem érzi a

siker ízét.

Nem hallja

ki sem,

mi az

ami

nem.

tetszik a

többieknek.

Összefüggés

van, minden

mindennel, ah.

Feltételezte, jó,

ha nincsen riválisa se,

sem ellenfele, most meg,

a hibát, nincs kiben keresse.

Tanácsokat már ő ad magának,

önmagában, ah, miért is keresné,

hiszen lám, láthatóan megcsinálta.

Mindenki vegye tudomásul azt, ah,

 rájuk attól fogva, másképp süt a nap,

de akkor, mi az a bosszantó érzése.

Nem történt meg a változás benne,

nem kapta meg, az övéitől a hálát se.

Nagyobb érzésekre vágyott, hinnye.

Mégsem úgy lett, nem könnyezik az ég,

a napok mennek, a maguk rendje szerint.

Alkalmazkodni nem szeretne, inkább azt,

hogy mindenki hozzá igazodjon, hinnye, ah.

Látszik megrekedtek, nem tudják megélni se,

csak elégtételt kapni akarnak, keresik már megint

azokat a helyzeteket, amiket, ki és átforgathatnának.

Nincs virtus érzése sem, jár csak körbe, nem lett meg az

elégtétele. Mert közben nem vették észre, sem tudomást

róla, felnőttek azok, akik átlátnak, kihallanak, megéreznek,

 nem nevezhetők idegennek, az ő családjukban is ott vannak.

Sok összefüggésében látó, intelligens emberies van, hála Isten,

 okosak, szorgalmasak, tapasztaltan tanultak, hivatástudatosak.

Vezetni születtek, úgy csinálják, jó legyen, minden érintettnek.

A teremtő Isten, nem válogat, mindenkinek, mindenféle jót, s

szépet odarak, fel kell fejlődni hozzá az igaz. Aki azt hitte elég,

     csak akaratosnak lennie, ahhoz és végigvitte, ha törik, ha szakad,

azzal elégtételt kap. Nincsen készen, ha nem végezte el, a tanulást,

félbemaradt dolgai lesznek, a belső tartása jelzi, tegyen önmagáért.

Más megközelítésből nem látja, elrendezni a lelkével, szívével, nem

szükséges minek, elég, ha van már mindenre pénze bőven. hinnye.

Ah, gondolkodnia se, hiszen, amihez társult, az jó lesz neki is, ah.

Egyedül születtünk meg, mi mind, mást hoztunk feladatnak.

Azzal nem is gondolt, hogy vannak a többiek, akiknek

meg, nem olyan elképzelésük van a saját világukról.

S mivel látják, hogy van egy elért helyzet, jó lesz,

egy állomásnak, gondolkodók, tehát haladnak.

Szeretik a Hazájukat, kitartanak, maradnak.

Az igaz, hogy előbb lenne meg mindenféle

anyagi javuk másutt, ott ahol már alap is

van régóta, oda tehetnék a tudásukat.

Oda teremtenek, s megfelelően ott is

kapják meg, az érte járó jó minőségű

életüket, amit az ott élők rég elértek.

Ott vagy otthon, ahol az érzés van,

benned, amikor a hétköznapokat

meg és átéled, magadénak tudod.

A belső értékrended becsapni  úgy

sem tudod, jelzi a gondolkodó agyad,

a lelkes, szíves éned neked, naponta.

Hazaértél, megérkeztél, otthon vagy.

Ha nem kommunikálsz, nem értik meg,

őszintétlennek érzik, pedig lehet, hogy

a szándék jó, csak megvezették őket is.

Mert kicsiben és nagyban, ugyanaz van.

Belekerültél a körforgásába, megéled már,

nem válogathatsz, egy van már csak, olyan,

mintha révbe értél volna, s most kezdődik el.

A belső utazásod is megsegíthetnéd, magad,

irányítsad a sorsodat, tartást, méltóságot ad.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.

Ha most már az is megvan, mindened van,

a többi is meglesz, idejében, haladjál.

Meg ne álljál, másokra ne várjál, ah,

mindenkinek más a saját feladata,

keresd, a számodra jó, megoldást.

A hasonló szinteken már meglátják.

Az Isten, megmutatja a járható utat,

jól jön, a sokféle rálátásos tapasztalat.

Mindent idejében, az idő az Istennél van,

a sorsodat ismerd fel, csináld meg, ne térj el, ah.

Ha mégis megtörténne veled, a megfelelő időben

odateszi a lehetőségeket az Isten, el ne felejtsd.

  A belső tartásod megfelelő életvitelt mutat, amit

   teszel, azt is kontrollálva jelzi, a saját lelkiismereted.

Arra ügyelj legyen meg a belső rended, generációsan a

 minta, most épp te vagy, tisztelnek, szeretnek, láthatod.

Alap az. önmagaddal mindig jóban legyél, azt el ne felejtsed.

Jó szerencsét jó emberek, adjon az Isten, minden jót nektek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami