Amikor ráébredsz a valóságra, hát ne

 uraljon el, a bánat, úgy lépj előre, a

  saját megérdemelt szintedre, ah,

 a jövőd, megveregesse a vállad.

A belső tartás, a méltóság és az

alázat, belső körös rokonok, ah.

Így születtünk, mindannyian,

jól tedd mérlegre, mi lehet az,

amiért leépíted magadat, ah.

Tanuld meg, nem hárítani, a

felelősséget, tartást ad az,

önmagadért is felelős vagy.

A legnehezebb megtartani,

az emberi méltóságot,

amikor erőpróbán

van a tartás.

Mi lehetne

más,

kapaszkodó,

mint a tudás.

Mindenki

hozott,

tehetséget

valamiben.

Amíg az nincs

meg, nem ismerte

fel, kipróbál mindent.

Alaposan megpróbálja

az élet, ha a sorsát

igyekszik megélni.

A belső kontroll

figyelmezteti,

meddig mehet,

hol vannak,

az egészséges

határai, mikor

illik elnézést, s

 mikor bocsánatot,

még időben kérni.

Lehet úgy is élni,

mintha, minden

rendben lenne.

Pedig már

kiül az,

a külsőre.

Minél erősebben

akarja végigvinni,

annál, nagyobb, a

leépülés belül, hinnye.

Van amikor, már nincs

más, csak a pénzhatás,

mint, a külső látszatos,

ha az sem fokozatos, ah.

Egy darabig tartja még,

aztán, amikor észleli,

nem kapja meg, azt a

tiszteletet, ami megjárna

neki, önmagát újra rongálja.

Óvatosan, az igazságérzettel,

amíg kialakult, az is időbe telt.

Ha bevonz, egy ugyanolyat, a

megoldatlan gondok nőhetnek.

Van aki tud kommunikálni, mert,

abban tehetséges, van aki nem.

Na meg, a szintkülönbségek, ah.

Minden meglenne hozzá, ah, neki,

az önismeretét szükséges gyakorolni.

Sajnálom, de a tapasztalatom során, úgy

észlelem, nem lehet, csak úgy, elodázni.

A belső kontroll figyelmezteti, mindent

idejében, amikor az érte szól, ott akkor.

Nem csinálhatja meg azt, más senki,

ugyan, hogyan ismerhetné, annál

jobban más, mint ő önmagát.

Egyszer fordul ki, azután,

már csak pörög körbe,

mindenki más mondja

meg, mit tegyen.

Nem érdekel

senkit sem az, ah,

hogy neki is jó legyen.

Ha nem veszi észre időben,

a feladatát, kinőtte már régen.

S nem vált még időben, üresedik,

akkor is, ha mindent megad magának,

azért, hogy az, be ne, következhessen.

Amit hozott tudja, amit nem, azt tanulja,

az élet erről szól, ah, nem a punnyadásról.

Tartsd a szinteden, a gondolkodó agyad,

ne feledkezz meg, a lelkes énedről se,

a szívesség, ne kopjon ki belőled.

A belső tartásod, méltóságod,

neked, mindig fontos legyen.

A könnyűt, ne irigyeljed, ah,

s ne utánozd semmiképpen.

Magyarországról, Pakson, a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami