Alapvető, az emberies minőség, a kölcsönös tiszteletre,

az igényed, nemcsak másoknak, neked, is, szükséges.

Tudnod, hogy önmagadhoz képest hol tartasz most.

Legalább ne árts, se bánts, téged se pótolhat más.

Mond, mi lesz veled, ha az alapvető tiszteletre,

az igény sincsen, már meg, benned.

Az „érdekkörök” igényei,

másról szólnak, ah.

Óvjad, magadat,

szeretetben, ha még

nem érzed a hamisat.

Ha, azt, gondolod,

hogy nem

látják,

nem

érzik meg, se át.

Mit csinálsz, most,

ahelyett, amit, akkor,

amikor, felvállaltad láttattál.

Kihallják ám, csak nem tudnak,

semmit se, tenni, mert olyan jól

igyekszel lefedni, de látható, azt a.

Valahova tartozni, az, egy szinten,

lévőkkel, mindezekről kommunikálni.

Egymástól, a tehetségeink által tanulni,

minden szintkülönbségről elfeledkezni.

Mikor gondolták, ezt ki, hogy itt,

ebben, a kicsinyke Hazánkban,

 láthatatlan, maradhat, mindez.

Hordozod magadon, kirezeg az.

Tudnak mindarról, az emberek,

várják, a lehetőségüket, hol és

hogyan, tanuljanak, boldogulni.

Úgy, hogy a tisztelet, ne haljon ki,

a boldogulás, az maga, a boldogság.

A sikere, fontos mindenkinek, attól,

teljesedik ki a tehetségében, az bizony,

napi tápláléka, az intelligens agynak.

Ha, majd elmúlik, a káprázat és

kitisztulnak, a fejek és a tájak.

Benne a sajátos világukban, nem

is sejtik, hogy nem láthatatlan az.

Tapasztalva, jól figyelj meg, mindent,

nehéz helyzete, van most, mindenkinek.

Az átélő pillanat, tükrében látod magadat.

Ne ijedj meg, használd az intelligens agyadat.

Tedd a dolgodat, a legjobb tudásod szerint, a

többi már, az Isten dolga, a legjobbat akarja.

Ne ártsál, senkinek, nem az a megoldás, hinnye.

Ah, a túlzó jóléted sem óv meg, a földön járjál, óvd,

magadat, fogjad, fel, úgy, nehéz, túlélő gyakorlat ez.

Ha ki akartad, a hétköznapokból, menteni magad,

hát igyekezzél, azon, amikor lehet, teljesedj ki.

Összefüggésében látni, a legmagasabb szint,

érvelj, ne győzködj és magyarázkodj, minek.

Aki többet vár el, mint, ami, természetes, az

legyen, a saját gondja, megcsinálta, megoldja.

Sok, az álságos, hamisságos, másolásos, hinnye,

csőlátásos, repeszt ezerrel, tán nem is ébred fel.

Aztán gondol egyet, a természet és a helyén lesz.

Átfordultunk, a jó már hat, nehéz a fordulat, mintha

egy tárgyat tettek volna, a kipufogóba, győződj meg róla.

Alaposan kilátszik, ah, ami alatt, nincsen talaj, kapkod már,

szétszórja a felelősséget, felelősen végezd el a feladatodat.

A tudásodhoz, hozzáértéssel, tartást, méltóságot ad, hinnye.

Mindent akkor, amikor megpróbálja a tudásodat a sorsod, azt a.

Nem látja még át, magának csinálta, mindazt, amivel árt, hinnye.

Gyors pörgésben vagyunk, most, hirtelen tükröket is kaphatunk,

helyén van a hivatásunk, a térlátásunk, a tudásunkhoz igazodik.

Tisztelet, szeretet, szerencse, legyen bőven a zsebedben, ne

szűkölködjön egy se, ha akkor, éppen ő is adhatna, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami