Ha adni születtél, az első te legyél.

Hiszen abból tudsz adni,

ami számodra

fölösleges.

Adok-

kapok,

nahát már,

körforgásban

is vagyok, hinnye.

Kölcsönös tiszteletre

oktatás, nevelés, az

igényeseknek,

ők már értik,

hogy minek.

Kellemes

időtöltést kívánok.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Kicsiben és nagyban, ugyanaz a lenyomat van.

A hétköznapoktól nagyon messze élve,

nem látva az erőt, a “domináns” fától se.

Élni bármiben, bárhol, a valóságtól távol,

nem ismerve a sorsát, generációs feladatát.

Amikor a magzati szakaszt látva, olvasom le,

azt ami ott látható, meglátszik az átéltek sora.

S azoknak minden, megmaradt hozadéka, azt a.

Felhalmozódott ott,

minden olyan, amihez ő,

nem kapott lehetőséget,

gyermekkorában, hinnye, ah.

Keresi a megoldást önmagában,

meg is találja, mert magasabban

van szívesen és intelligenciában.

Mint, ami hétköznapi szinten, ott,

hatást gyakorol rá, “életszerűtlen”.

Ugyan, hogyan tudna, ott,

jól élni, a többieknek, az

 össze – vissza, hatásától.

Aztán felébredve egy reggel,

rájön, nincs, belső kontrollja,

nyomasztó annak a hiánya, hinnye.

Másoktól várja el, a saját rendjét is,

nem fáradva a tanulással, inkább fékezi.

Ah, miben gátolja, a neki szóló hiány, azt is

átlátja, megvan, ahhoz, mindene, alkotnia kéne.

Másban meg, éppen teremteni is képes lehetne, ah.

Nem, lefele megyünk a szintünknél, maradunk ott.

Nem adunk többet oda, ahol annak semmi értelme,

nem lesz egészséges körforgás belőle, csak pangás.

Nem várjuk el, a másiktól azt, amiről fogalma nincs,

a működőképes, naprakész, jó mintával már adunk.

Szerintem akkor számítunk, már felnőttnek, amikor,

átlátjuk, kihalljuk, érezzük, Hazaszeretőek vagyunk.

Kommunikáljunk, otthon legyünk, a saját Hazánkban.

Megmaradjon, amit teremtettünk, kontrollálni tudjuk,

a saját sorsunkat, a generációs feladataink sorát mind.

Van min, gondolkodóba esni hát, ne másoktól

várd, magad szerint, magadért csináljad meg.

Segítőkre ne várjál, olyan átlátó már nincsen,

túl gyorsan pörög, másokról szól, nem rólad.

Ahhoz szükséges lenne megtanulni, azt ami

most, működőképes lehetne, “személyes”.

A számok, elvárások sűrűjében, nem leled,

hát tanuljad meg, a kölcsönös tiszteletet, ah.

Ne mond azt, hogy vége, tanuljad meg kezelni,

azt, amit addig nem is láttál még, tanuljad hát.

Mit takar, a saját kultúrád, s tiszteld másokét,

tartást, méltóságot adó folyamat, eredményes.

Azáltal, érzed majd, jól, magadat, a bőrödben,

ha magadból meríted a tudást, mindazokhoz.

Akkor már megkaphatod a tiszteletet, onnan,

ahol, addig, lenéztek, a tudásnak a hiányáért.

Felnevelni magadat, ahhoz a feladathoz, amit

úgy vállaltál fel, hogy azt hitted, megy az neked.

Aztán rájöttél, kevés még, az emberismereted,

az önbecsülésed, felnyitotta a szemed, tanulj.

Hiszen már tudod, mennyit bír, az agyad, azt a,

a sikerélmények, tartanak szinten bennünket.

Gondolkodóknak születtünk ám, mindannyian.

Talán, a sok megfigyelés is eredményes lehet,

azáltal, hogy meglátják, mi hiányzik, nagyon.

Talán, megjön a lehetőségeinknek a sora, ide.

Nincs ki érdemben, kihallja, kinek mi a gondja.

Kölcsönös tiszteletre oktatás, nevelés, hinnye,

az összefüggésében látók, segítővé válhatnak.

A szintkülönbségek között is, jól fordíthatnak.

Ha úgy érzed, nincs számodra lehetőség, hát,

használd, az intelligens agyadat, azzal hidald át.

Ami a gátakat okozza neked, dönteni tanulj meg,

helyezkedj bele oda, ami most van, együtt azzal,

ami éppen adott, magadnak feleljél meg, hinnye.

Ismerve a belső kontrollodat, túlzásba nem esel.

A tudás ott van benned, hát azzal tanulj, érvelni.

Na meg sűrűn, bocsánatot kérni, most én is, biza.

Felébredt a nulla, nyomja rendesen, tán nem kéne,

kitölteni, az oldalamat nagy nullákkal, ne tegyed.

Ha benned alázat nincsen, hát tanuljad meg, mit jelent,

úgy élni, hogy tisztelettel vagy, azok fele is. Akik, már tudják,

tapasztaltan, amivel még nem is találkoztál sohasem, feltételezve,

hogy olyan nincsen, élted azt az életedet, ami megadatott neked, ah.

Nem tanulsz, mert minek, hiszen úgy érzed, megvan már mindened.

Eszedbe sem jut, hogy amikor telített energiába értél, nem biztos,

hogy jót tesz neked, a halmozás, leginkább, adnod lenne fontos.

Oda, ahol a megérdemeltekkel, már nem törődik senki sem,

hisz nem látják át, mi lenne a dolguk, tulajdonképpen.

Úgy aztán, teljes megelégedéssel vannak, minden

rendben van, mindenki vigyázzon magára.

Miért vállalnák fel a felelősségét,

annak, amit át sem látnak, hát

miért ne lenne elég, ha csinálják.

Nincs feléjük elvárás, honnan – hova,

merre van az előre, mihez képes épp arra, ah.

Tanuljál emberies jelnyelven beszélni, hogy tudjál,

a Kölcsönös tisztelettel mit kezdeni, annak a valós

értelmét megtanulva, életszerűen is megélni a jót.

Kellemes időtöltést kívánok, jóakaratúak, hinnye.

Azért mert már átlátod, nem minden a te dolgod,

kommunikáljál, kommunikálva, jó minta legyél.

Az életed szép, ha már hallod, a nagy zajban is,

a lelkes, szíves, gondolkodód szerinti, “csendzenéd”.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

 

 

Segíts magadon az Isten is megsegít,

régóta mondják,

jól bevált.

Ha nincs ki

felneveljen,

a belső

kontrollod,

segít abban is.

Ha hétköznapira

fordítod, meg is csinálod.

Ilyen módon nem mégy mellé,

mert szigorú vagy magadhoz.

A belső, lelkes, szíves,

gondolkodód

már ismered.

Mások után,

meg minek

mennél.

Van

neked,

sajátod,

a lelkes

éned.

Kellemes

napot kívánok,

van az Isten,

ha még nem

fedezted fel,

majd meglátod.

Mint mindent a magad idejében.

Kölcsönös tiszteletre oktatás, nevelés.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, szeretettel.

 

Julamami

Amíg tudunk élni, egymás mellett, a nagyszerűben

is egyszerűen. Alkalmazkodva, az addig ott élőkhöz,

teljesítjük a sorsunkat, generációsan se ártunk, ah.

Ne hidd el, hogy vége, gondold át, takarítsd ki a

lelkedet, a generációs feladataid sokat segítenek.

Amit a többiek alkottak, teremtettek, nem a tied,

ha elbirtoklod, attól csak leépülsz lelkileg, hinnye.

Tán, ne várd meg, amíg elkezd dolgozni a sok, fel,

nem dolgozotton, a lelkiismereted, hinnye, azt a.

A felgyorsult ritmus által, minden korábban jön,

nem a saját lelkes, szíves, gondolkodód szerinti.

Segíts magadon, még megelőzésben, az Isten is

megsegít, mert közben, a lelkes éned erősödik.

Óvodásként is roptuk már a “csárdást”, sokat

segített abban, hogy ismerjük a kultúránkat.

Sokféle zenére táncoltunk, vidámak voltunk,

összerendezett bennünket, a saját sorsunk.

Ha nem tiszteled önmagad, ah, hogyan tudnád,

tisztelni a többieket, éppen úgy, ahogy vannak.

Megismerve, a saját sorsodat, tudod merre van,

az előre neked, ami másoknak hátra van éppen.

Biztos, hogy válnod kell, a Hazádat végleg ne,

hagyjad el, a sikeredet itt építsed, éljed meg.

Nem lehetsz mindenben a megmondó ember,

hiszen, sokan vannak még, akik szintén itt élnék,

meg a sikereiket, ez a Hazánk ide születtünk, ah.

Neveljed fel magadat, a sok tapasztalatoddal, a

 saját nagyságodhoz, ne ismeretlenekre bízzad.

A családodnak, milyen mintákat mutatsz, ah,

a generációs feladataitok sikereket hozhatnak.

Sokan sokfélén, egymást nem is ismervén,

feltételezik, a másik ugyanúgy,

gondolkodik,

döntene,

mint

ők,

saját

maguk.

De nem.

Mivel más az

amit hozott,

a génjeiben,

más a sorsa is,

más feladata van.

Hatással van rá,

amiben felnőtt,

más hatások érték,

a közösségekben, ah.

Tisztelettel éljél,

hogy szerethető legyél.

Az alkalmazkodás, az

alázat gyakorlása,

egymáshoz, az

nem az életkor,

függvénye ám.

A jó vagy nem jó

minta hatását,

addig ismétli,

amíg nincs sajátja.

Szükséges tanulni,

fejleszteni magát,

mindenkinek, hogy

ne maradjon végleg le.

Ami természetes lenne,

egy odafigyeléssel növőnél,

nem természetes, egy másiknál.

Az élhető életre tanítani a zsengét.

Aki küszködik azzal, hogy megóvja

magát, azoktól, akik nem jó hatással

vannak rá. Amikor a gyermek nem szeretné,

hogy megérintsék, kifordul az ölelésből, lehet,

nem is gondolnak arra, hogy attól óvja magát,

amit érez és nem szeretné, ha átmenne rajta.

Az amit összeszedett a másik, a hétköznapi

élete során, nap mint nap. Úgy ment haza,

hogy vitte magával a sarat, mint egy

köszönöm nem kérem ajándékot.

Nem is gondolnak rá, hogy

szükséges lenne azt amit,

egymásra raknak, mint

hatásokat, kitakarítani.

Csárdást táncolni, hinnye,

tartást, méltóságot rendezni.

Mielőtt, a szeretteikhez

hozzáérnek, lepakolni.

Sokszor hallották nálunk,

hogy még ne öleljük meg

egymást, mert akinek segítő

a hivatása, hordozza magával.

“A körforgás, megadja azt,

a minőséget, ami át is megy”.

Van az Isten, ha hiszed, ha nem.

Annyi embernek az átrezgését,

amennyivel azon a napon találkozott,

cipeli, amíg meg nem tanulja lepakolni.

Megtanultam hát, kitakarítani a lelkes,

szíves, gondolkodó énemet előtte, ah.

Tartozom nekik hát, amiért hagyták,

hogy a hivatásomat gyakoroljam, ah,

hiszen arra születtem, segítő lettem.

Adnám tovább, hogy mások is érezzék,

hivatásukká válhatna, a megelőzés, ah.

Önmagának is árt vele, ha ki nem takarítja,

körbe szükséges érnie, senki sem tökéletes.

Kommunikálni, kommunikálni, megelőzni.

Menj fel a szintedre, sokszor mondom,

mostanság, aki már tudja, miről beszélek,

teszi a dolgát és nem sérül, nem sért senkit.

Kölcsönös tiszteletre oktatás, nevelés,

neked, érted, ha már érted a miérteket.

Helló nullázó, mit akarsz már megint,

ez itt rólam szólna elvileg, az enyém

lenne, miért akarod, kitölteni nullával.

Abba kell hagyjam, mert a nulla gyorsabbnak

bizonyul, mint ahogy én most írnék, aztán miért.

Ideje lesz egy alapos frissítő programnak úgy látom.

Ne várjad el másoktól, hogy elismerjék azt, amit,

ők még nem tapasztaltak általad, mint jót.

Tisztelettel legyél, hogy azt is kapjad.

Legyen kellemes ez a nap.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

A jó energiákban vagyunk, 5. éve már, ha

nem észlelted és még mindig, a

régit nyomod,

hát majd

meglátod.

Az alkalmazkodni

tudást hozzuk, amikor

megszülettünk.

Csupa mosoly az

arcunk, amikor

az odafigyelést

megkapjuk.

Ha szint alatt

vagyunk, mosolyogni

nem tudunk, szomorkodunk.

Minden és mindenki hat egymásra.

A feltaláló a megoldást megtalálja,

a hamiskodó, meg megoldja, hogy

az neki úgy hozza, mintha a

saját találmánya volna.

Mindenkinek fontos,

hogy tudjon róla,

miért született

pont oda.

Mi

lenne

azzal a

dolga,

amit odatett,

a saját sorsa.

Vagy a generációs

feladatát, miért pakolja oda.

Kölcsönös tiszteletre oktatás,

nevelés, ha meginogtál volna,

mielőtt még a fontos kikopna.

Átvenné a helyét a lényegtelen,

beleélve valamibe, mitől lenne,

sikerélményed, neked, neked, neked…

Legyen otthon nálatok is a békesség,

ahhoz egy összefüggésében látó elég,

minden családban legyen, legalább egy.

Jó szerencsét, minden jóakaratú embernek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

Kérlek, ne vegyél komolyan, hiszen nekem,

nincsen tengernyi pénzem, vagyonom.

Csupán, a saját tehetségemből élek,

a nyugdíjamból nem lehetne,

megélni, a minimálbérnek

nincsen a fele sem.

Lehet, hogy

rosszkor, de

jó szándékra,

születtem,

magamat

neveltem.

Önmagamat

iskoláztattam,

szerintem voltam

jó helyen, jó döntésekben.

Az amit meg és feltaláltam, nem

vehető komolyan, hiszen, bár, sok – sok,

emberrel találkoztam, meg nem gazdagodtam.

Azt gondolom, a lelkes, szíves, gondolkodó énem,

a helyén van, a hétköznapokban, s a hivatásomban.

Csupán egy valami egyre furább érzést kelt bennem,

miért, egy felfokozott életritmusban zajlik minden.

Hiszen a belső kontrollom tudja, mások szerinti

az, amiben, gyakoroljuk a hétköznapok sűrűjét.

Mindenkinek van, egy saját belső kontrollja,

ha nem aszerint működik, gyorsan kopik.

Nagy bendő az, ami mindent megeszik,

semmi és senki mással nem törődik.

Megkérdezném, ha szabadna, ha

lehetne, azt aki ezt, kikísérletezte,

 a saját életvitelében, megtapasztalta-e.

Kérem tisztelettel, mondja el, akkor naponta,

hogyan éljünk, mindannyian, egyenként, mert az én

25 éves, tapasztalatom szerint, most, “nem működik”.

Megint ismételjünk, amíg élünk, így jártunk, hinnye.

Élünk bele valamibe, megyünk valamerre, az “egyenbe”,

kérem szépen, szerintem, a jó életminőség, fontos lenne.

Mindenkinek, máshol vannak, a jól megélhetők, a belső,

határaink, ha nincs kivel kontrollálni, megoldjuk egyedül.

Mindazokat, a hirtelen kiemelkedők, tudják-e, hinnye,

jól működik-e, lehet, csak én nem látom jól, azt a.

Többször is bocsánatot kérek naponta, ha az, a

 hozzáértőknek tűnők, nyelvezetét megoldja.

Várom a tanulási lehetőségeket, hogyan

lehet, úgy tervezni az öregedő szakaszát

az életemnek, hogy ne mások arassák le,

az általam megrajzoltaknak a gyümölcsét.

Mert oktatni, s nevelni általa, most én tudom,

segítőknek, megelőzőként, oktatnék, nevelnék.

Ha, nem kapok lehetőséget, arra, hogy eladjam,

a Hazámnak, kevesen fogják megtudni, mi volt az,

ami a belső tartásukat, megigazíthatta volna, időben.

“Győzzön meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok,

se ellene, sem azért, aminek, nem láthatom a lényegét”.

Betanítanék, sok emberies segítőt, átlátót, kihallót és

megérzőt, összefüggésében látná, a saját sorsát, a

generációs feladataira való rálátása, kialakulna.

Hála Isten, sok az intelligens, okos, szaktudásos,

tanulni, jó életminőségre vágyó, tevékeny lehetne.

Oktatnának, nevelnének, általa, most, hozzáadva.

Ha van valaki, akinek, ehhez, van emberiesként

“hatalma” és megérzi, mi ebben a tartásos és a

méltóság. A Hazánkban, a segítőknek jól jönne,

a “segíts magadon, az Isten is megsegít” alapon.

Kérem beszéljünk, emberies, tisztelhető módon.

Lehetőséget kérek, ahhoz, hogy a magam által,

egy nap alatt, a tartást és méltóságot erősítő

ritmusban, megrajzolt, oktatási anyagomat,

vegye meg a Hazám. Adja meg az ingyenes

lehetőségét, az arra, igényeseknek, hinnye,

önmagáért, a sorsokért és generációsan is.

Tudom, hogy nagyon nehéz megtanulni,

hiszen közben a tartását is fogja igazítani.

Amíg, élek, remélek, “megelőzőként” kérek,

a szívességet, lelkesen, gondolkodva ismerem,

gyakoroltam sok éven keresztül, nem azt kérek.

Olyanra várok, akinek, “most” fontos, beleadnia,

oda, ahonnan, gazdagodott, az embereknek vissza.

Mert tudja, úgy lesz meg, a lelkes, szíves, gondolkodó

énje, a “hatalma” és a gazdagsága közötti egyensúlya.

Isten óvjon, engemet attól, hogy bárkit megérintsek,

önmagának legyen fontos, na meg, generációsan.

Mindenki önmaga szerinti, s a saját életritmusa

szerint, képes megtenni, a belső kontrollja,

közben segíti és figyelmezteti, mi az útja.

Remélem nem vette senki sem zokon,

mindent magam szerint mondok,

teljes felelősségemmel, írok.

Jó szerencsét kívánok,

minden jóakaratú embernek.

Éljen jól a tisztelhető is, ne múljon el a

 szeretet se, a Hazánk maradjon a mienk.

Hiszen, ide teremtettük, a szépet és a jót,

kellemes időtöltést kívánok.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

 

Ölelni jó, ha szeretetből való,

ha nem szereted, ne tedd,

mert az is átmegy.

Rájöttél-e már,

ha megvan,

mindened, a

motivációd,

el is veszhet.

Ne ígérjél, ha

teljesíteni nem

szeretnél, hinnye.

Emlékeznek ám rá,

ha nem is beszélnek

róla, egymás közt igen.

Amit mástól elveszel,

az nem a tied, bizony,

alaposan leépít téged

lelkileg, hinnye.

Annak az energiája

ott marad benned,

a hiányát, magad

előtt görgeted.

Tartás, méltóság.

Az élet élni

szeretne, meg

is tesz érte,

mindent, hinnye.

A megelőzés lehetne a

megoldás, változzál, ah.

Ha úgy érzed, telített

energiákban vagy,

ne erőlködj,

ha nincsen

dolgod vele,

magadat

építed le.

Tanulással

erősítsed meg,

a lelkes szintedet,

 tanuljál időben adni.

Ne kelljen, ha akarod,

ha nem, akkor is kapni.

Egyedül születtünk mind,

sorsunkat építő magányban

is jól fejlődünk. Ha a többiket

is megtanuljuk tisztelni,

mert önmagunkat, ah,

már képesek vagyunk,

lehetne, úgy is élni

ám, azt a.

A sorsunkat

már felismerve, a

generációs feladatunkat

megoldjuk, hogy ne maradjon,

a következő generációkra, a sara.

Ne várjad el azt, amit nem tanult

meg a saját idejében. Add az időd,

fordítsál rá, az ő igénye szerint, ah,

az intelligens, nem sértődik meg.

Amit teszel mások ellen, holnap

ott van, veled szemben, azt a,

nézheted magadat, a

sajátjaid tükrében.

Ha a könnyűt járod,

a nehézben, se magadat,

sem a megoldást, nem találod.

Elárulom, hogy ne törjed ennyire

magadat. Megjöttem én már onnan

is, ahova te most indulnál el, hinnye.

Lépésről – lépésre haladjál előre,

nem kell minden mára, hiszen,

akkor mi marad jövőre.

Kölcsönös tiszteletre

oktatás, nevelés, neked,

hogy a nagy erős hatások

által, el ne tévedj, végleg.

Prevenciós vagyok, nem

mondhatod, hogy nem

szólítottalak meg,

még időben.

Julamami

védjegy,

ne piszkáld,

nem a tied.

Egy Haza ez

csak egy, becsüljük meg,

hogy legyen hova letenni, a

talpainkat. Ne azt halljátok,

menjetek innen, hinnye.

Az élet szép, ha

hallod már, a

lelkedben, a

csendzenéd,

jó szerencsét.

Julamami

A gyermeked, akkor is legyen fontos,

ha más úton tapasztal, mint te tetted.

Gyakran oldja meg a feladataidat úgy,

hogy azt sem tudtad, neked volt-e, olyan.

Magára veszi, mert megbántani nem akarna.

Kommunikálni még nem tudtok olyan módon,

hogy átmenjen a szó, időben, megelőzésben.

Szintek közötti fordítókra is lenne szükség,

minden családban lehetne, egy, tanácsadó.

Netán, éppen ezért kaptam a feltaláltamat,

hogy oktassam, hogyan tudnának, nevelni,

a sorsszerűen, a generációs feladatokkal.

Most még, távolodnak egymástól, akik

különböző szintű, feladatokat hoztak,

ha egyikük, nem fejlődik kellőképpen.

A magasabb rezgésű családtagok, van

úgy, hogy kirekesztettekké válhatnak, ah.

A megszokott az, csak az idősebb lehet,

az, aki jól tudhatja, a megfelelő választ.

Bocsánatot is kérek ezért és rögvest,

nem olyan nehéz ez nekem, így élek,

amióta, a hivatásomat gyakorlom.

Mert rájöttem, alázat nélkül, nem

lehet, jó minőségben gyakorolni, a

 hivatásomat, bármilyet, ugyanígy.

A gyermek, nem gügye, csak kicsi,

vannak helyzetek, amikor

tanulni is lehetne tőle.

Mindenképpen

ajánlom

szeretettel,

hogy ha még,

vagy már, nem

tudsz, tanuljál meg

gyermeknyelven, hinnye.

Ha az emberek tudnák, van

saját sorsuk  és generációs jeleik.

Megtanítanák a gyermekeiket is,

arra, ki miért úgy él, miért azt hozta,

a családjukban, mit fontos megoldania.

A tartást, méltóságot a helyére igazítja,

annak a tudata, hogy kinek mi a feladata, a

családokon belül, az a helyére is kerülhetne.

Kölcsönös tiszteletre oktatás, nevelés oldala.

Magyországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel, Julamami

Van aki tudja, van aki még nem,

tanulni soha nem késő

és nem szégyen,

semmiképpen.

Ha megtettél

mindent,

ami

fontos

neked,

tanulj meg

tenni, azokért,

akik még nem

tudnak tenni

önmagukért.

Tisztelet,

szeretet,

szerencse,

legyen ottan

bőven, hogy

vihessenek

a zsengék,

jó mintaként

felnövőben.

Két lábon állni

a földön azt jelenti,

megérett a maga fölötti

döntéseire már, a zsenge.

Kommunikálni tanuljál úgy,

hogy először a magad szintjén.

S csak azután lépjél fel oda, ahol,

sokan vannak magasabb tudással nálad.

Ha a mindenáron igazadat átnyomod, ah,

gyorsan nevetségessé teszed magad, azt a.

Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy azt sem

 látod, amit hétköznapi szinten látnak mások.

Kölcsönös tiszteletre oktatás, nevelés, a

 tapasztalt tudásomnak a lerajzolt gyümölcse.

Fontos lenne tudnia mindenkinek arról, hogy

neki is van saját sorsa, generációsan is feladata.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Ugye, nem kötelező, tisztelnem a mondvacsináltat,

ha az embert, aki, a szerepében van, jól ismerem.

Pedig, én aztán, igyekszem ám, alázattal tenni,

ennyi hivatásomat gyakorló év után, lenni.

Ugye, örülhetek a mások örömének,

nekem az is, sikerélményt jelent.

Ugye, nem kell azt éreznem,

azért, mert,

nem állok be,

a nemlétező sorba,

amivel nem értek egyet,

bólogatnom kötelező lesz.

Ugye, szabad rálátnom,

ha megtisztelnek vele és

kimondanom, emberiesen.

Ugye, mondhatom, hogy

azt én, nem csinálnám,

a helyében, hinnye.

Ugye, írhatom, a

nyugdíjamból

megélni nem

lehetne, olyan

kicsinyke az összege. Nem

változik attól meg, úgyse. Ugye,

megengedik, hogy gyakoroljam,

a hivatásomat, egész életemben, ah.

Készülnék a megérdemelt öregségre,

nyugtázom a lelkemben, a miérteket.

Ugye, nem baj, hogy nem maradt már,

annyi energiám, a szeretteimre, mint,

amennyit igényeltek volna még este.

Ugye, nem baj, hogy a hivatásom

gyakorlása közben, a nagy

odaadó igyekezetemben, ah,

háromszor, nagyon beteg lettem.

Ugye, nem baj, hogy a hivatásomból,

ki nem szerettem, akkor sem, ha azért,

sok megaláztatásban is volt nekünk részünk.

Kívül maradtunk, minden jóból, pedig mind, ide

teremtettünk, azt várnánk amit, mi beletettünk.

Ugye, nem baj, az se, hogy amíg én, a mások életét,

igyekeztem jobbítani, a sorsuk legjobb irányába fordíttatni.

Nevelve is oktatni az érkezőket, a sorsukat megismerni, a lehető

legjobb, minőségben, felelősen leolvasni a tenyereiket. Az enyémek,

nem azt kapták, amilyen minőséget, én adtam, a mások szeretteinek.

Ugye, nem gond az, a, hatalmasoknak, hogy nem lehet már tisztelni,

azt, amit, nem életszerűen, figyelmetlenül, odavetnek, mondanak.

Nem volt időm, így nem tudom, mikor lett ilyenné itt minden és

miért fordulnak, a mondvacsináltak felé, a hitelesek helyett.

Rögzítve azokkal, a legalacsonyabban lévő szintűeket, ah.

Mit várnak, megoldatni, önmaguk helyett, ugyan ki tudja,

jobban náluknál, mi a legjobb nekik, s a szeretteiknek.

Miért nem figyelnek, az egyes emberekre, jó minőségű

életük is lehetne, ha olyan vállalná, aki érti is, hinnye.

Nemcsak, néhány ember érdeke érvényesülhetne,

ha összefüggésében is látnák, vagy hivatásukká

vált volna legalább, amit jól is csinálhatnának.

Miért nem fordítva van, mindez, megtudni,

mi jó, az embereknek, kinek – kinek más.

Életszerű irányba menne az életünk, azt a.

S átlátva, kihallva, alkalmazkodna ahhoz,

nemcsak a látszata lenne, hanem igazi,

működőképes emberi kapcsolatok, ah.

Hova jutunk hamarosan, ha nem is

veszik észre, 5. éve, a jó energiákban

vagyunk, gondolkodni szeretne az agyunk.

Vágyik a sikerélményekre minden apró sejtünk.

Az Isten, jóra és szépre teremtett bennünket, hinnye.

Aki mindezekkel, nem értene egyet, keressen másik

helyet, ahol hasonlók élnek. Maradhassunk itthon,

hogy vigyázzuk a Hazánkat, figyeljünk egymásra.

Tíz éve nekem, velem együtt a szeretteimnek,

kijutott, a nehéz és a még annál is nehezebb.

Beszéltem róla azoknak, akik ugyanabban,

vagy hasonló helyzetben voltak, utalva arra,

erősödik tőle, az emberieseknek a lelkülete.

Ha nem veszi meg a Hazám, amit feltaláltam,

nem tudjátok meg, van belső tartásotok úgy,

hogy az, a tenyeretekben, hitelesen látható.

Pedig úgy is lehetne, hogy tisztelik egymást,

az emberek, ha más irányt vesznek azok is,

akiknek fontos, hogy mindig, igazuk legyen.

Alapos emberismeret, a hivatáshoz megfelelő

alázat nélkül is, lesz valamilyen, csak az majd,

az érintett sokaknak nem lesz mindegy, milyen.

Nem hiszek már az előző életekben, amióta meg

és feltaláltam, az embereknek generációs jeleit.

Hiszen ott van, a kezükben láthatóan, a mindenit.

A tisztelet szép, a szeretet jó, jól figyeljünk rá,

nyugodtan hordják szét, mit jelent az emberség.

Egyszer fordulhat csak ki, utána nehéz lesz azt,

úgy visszaigazgatni, hogy ne kételkedjen mindenki.

Az embernek, van, belső kontrollja, talán észlelné is,

ha felismerhetné, hétköznapi szinten, tudhatna róla.

Tökéletes csak az Isten, az ember, emberséges, hinnye,

még nem tanulták meg, hát inkább figyelnek a rosszra.

Pedig itt vagyunk már a jó energiákban, nem a pocsékban.

A Tüske, nyári szerelésben, s téliesítve, alkalmazkodva a kinti hideghez.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel, Julamami.

Legyen a reggeletek szép,

ragyogjon rátok

az ég.

Jó

szerencsét, minden

jóakaratú embernek.

A megelőzésre adtam, a

sorsomat, immár 20. éve.

Kitűnő, megajánlottat

kaptam, tisztelettel,

el is fogadtam.

Tudtam, ez a hivatásom,

tapasztalva haladok, meg

és feltalálok, megtisztelnek.

Az alapja mindennek, az

alázat, a tehetségemhez.

Nem értem, miért lenne

fontos nekem “politizálnom”,

ha ahhoz, egyáltalán nem értek.

A hivatásomat igényesen végzem,

a tehetségemből élek, már 25. éve.

50 ország olvassa az írásom reggelente.

Ha beengednék a tudásom, a saját Hazába, azzal,

amit magam találtam fel. Talán nem gyakorolnának,

rajtam, akiknek, mindent, lehet, nem kell, hogy

felelősek legyenek, abban se, amiben túl mentek.

Mit tehetnék hagyom, nincsen hova fordulnom.

Abban bízom, kitalálnak, talán önmagukért,

olyat, amiben bocsánatkérés helyett,

kifizetik, az okozott károkat.

Hiszen a pénz, náluk van,

valószínű, azért bátrak.

Kisemberként, még az

is lehet, nemcsak, én,

szenvedem mindezeket.

Egy nagyon óvatos, de jól

bevált tanácsom lenne, ha

mondhatnám, a saját belső

körében gyakorolja ezeket.

Ha ott megkaphatja érte,

ami fontos lenne, talán,

nem tévedne el végleg.

Most nincsen kedvem,

a “bocsánatkéréshez”.

Gondolkodóban estem,

 tegnap éjjel. Amikor

bejött a szobámba,

egy lézercsíkokból álló.

 A szoba mennyezetéről

lefele, a felső harmadig érő.

Jól láthatóan, az ablakon

kívülről jövő,

a helyszínen

felépített,

valami, hinnye.

Többféle, a

magyarázata,

az interneten.

Sokat tapasztalt

asszonyként, ilyet

még a saját szobámban

nem láttam, máshol igen.

Leginkább a filmekben,

amikor, megjött, a

 magyarázata

mindennek.

Honnan

indult,

hova

jutott. Aki,

kitalálja ezeket, megéli-e, a

 tapasztalatom szerint, ha mindene

lehet, nincs már semmi motiváció,

ami építhetné, hát leépülhet tőle.

Meg is mondhatnák, mit kötelező

elviselni, miért és hol lehet szólni.

Mindenkinek, más a belső határa,

felépített egzisztencia rongálása,

hátráltatása, lehetne fájdalom díja.

Kialakult személyiségének, ártásért,

kialakulóban lévő rombolásának, díja.

Ugye nem lehet minden csak politika,

vagy lehetne benne felfejlődni oda,

hogy “dícséretes” díjat kaphatna.

Julamami védjegy rongálási díja.

Amikor, rácsapnak a hasukra

és azáltal, már, van akiknek

mindent lehet. Mások meg,

 azt, amiért megdolgoztak

sem kaphatják meg.

Az aprópénzes,

nyugdíj

helyett.

Nem

oldja meg,

ugyan, minek.

Nem neki kellene,

megélnie belőle.

Mert néhányan,

önjelöltként,

úgy fogják fel,

intézhetik úgy,

mintha ők lennének,

a mindent eldöntő Isten.

Talán előbb azt döntsék el,

közülük ki az, aki a legjobb, aki

tisztelhető. Azok számára is, akiket,

úgy kezelnek, a szépben, a jóhoz,

mintha, ők, nem is itt élnének.

Pedig, azért, ide teremtettek,

hogy amikor, szükséges, meg is

kapják, ugyanabban a minőségben.

Aki megtartani, jóra költeni, spórolni

is képes, nemcsak beleél, elherdálja, azt,

 ami sokaknak, a verejtékének a gyümölcse.

Az élet forgandó, a sorsok fordulóponthoz

értek. S ha, nem ismerik fel a helyzetüket, bizony,

mellé is mehetnek, s akár egész életüket, úgy élik meg.

Csupán annyit mondanék, szépen csendben, én már értem,

a miérteket. S gyakorlom nap mint nap a, hogyanját, akkor is,

ha nem a saját sorsom az nekem. Hanem szétzilálni igyekeznek,

azt, ami, valóban az Isten döntése, talán tanulni is lehetne, hinnye.

Mert nagyon  komoly tudás és magas szintű energia szükséges ám.

Ahhoz, hogy a következő generációnak ne úgy ártsanak, mintha az

értük szólna, hogy kikerülik, a nehezeket, nem ismerve a sorukat.

A könnyűben élik ki s meg, azt, ami, így csak távozik, nem ad nekik.

Elsősorban, magamért, vagyok felelős, ha eldöntik és eljönnek,

hozzám, megtisztelnek azzal, hogy olvassam le a sorsukat.

Már elég érettek arra, hogy egy külső, megelőzésről

szóló, tükröt is felvállalnak, mert utána már,

van min gondolkodniuk, nem üresednek.

Értelmes, ízes, tartalmas, emberies,

életet élhetnek, önmagukért is,

tesznek, amikor másoknak,

legalább, nem ártanak.

Kölcsönös tisztelet.

Magyarországról,

Pakson, a Hergál

Házból,

szeretettel.

Julamami

A valóságot kontrollálnod egyszerű,

a lelkes, szíves, gondolkodó

éned érezteti veled.

Hiába szeretnél,

nem tudsz,

egészségesen

élni, ha eltértél,

a belső tartásodtól.

Az élet élni szeretne,

megkeresi, bárhol, azt a

lehetőséget, ahol jól élni képes.

Kettő a lábunk és még, több mindenből

kettőt teremtett az Isten, hogy biztosítson,

a belső kontrollról, amire a külsőt rakta, fedni.

Nem tudja, a belső hiányosságokat, a külsővel

úgy korrigálni senki sem, hogy az működés

közben, láthatóan, eltérő, ne legyen.

Hiába minden, nem gép az

ember, érzi, hogy nem

jó az neki, kommunikál.

Kölcsönös tisztelet, ha

ráérnek, ha szabadna,

ha lehetne, hinnye.

Mert feltételezi, a

 tévedés lehetőségét.

Kommunikálva jelzi,

hahó, hahó, nem működik.

Tudnak róla, hogy ott marad,

a többletenergia és irritálva,

hat ott, akkor is ha nem akarja.

Nem hagyja abba, csak nyomja,

ugyan, miért nem tudja,

tán, nincs is alapja, se

a folyamatnak vége, azt a.

Azt nem is gondolja, hogy azt,

azért kapta feladatnak, mert, nem

lehet megcsinálni, hiszen nincs alapja.

Egy, kettő, három, a jó minőségű életet

megvárjuk, itt, megígérték, a mindenit.

Ugye az nem lehet, kötelező csinálnia és

mindenkinek, ugyanazt, az egyfélét,

amihez, nem is értenek. Felejtsék el azt,

amiben tehetségesek, a génjeiktől térjenek el.

Nem fontos, mi lenne a feladatuk generációsan,

ne figyeljenek rá, hogy nincs, a talpuk alatt talaj.

Versenyhelyzet van, hát kapják össze magukat,

nem lehet hezitálni. Azon a szinten csinálni,

amit elvárnak, az tudja, aki ért hozzá, azt a.

Segítséget kérni, meg ott lehet, ahol a tudás.

Ismételni is lehet, az már nem a fejlődéshez vezet,

akkor, ha eredménytelen és nyilvánvalóan látható.

Se tartás, sem méltóság, csak az akaratos erő,

törik, szakad, nem néz sem oldalra, sem lefele,

csak törne előre, akkor is ha nincs út ahhoz.

Minden más megszűnik, csőlátásban van.

Mindenki más pedig megéli a hozadékát,

annak, benne élünk, a tőlünk idegenben.

Az össze – vissza erős hatásoktól, nem

érezhetik egyensúlyban magukat

az emberségesek sem.

Kölcsönös tisztelet,

különben leépülnek

az emberek, hinnye.

Tartás, méltóság,

alapvetően emberi.

Megkaptuk azt is,

a születésünkkor,

mint a tehetséget.

Kérj és megadatik,

az Isten kivárja azt is,

gyakoroljad, az alázatot.

Vannak akik tudják, van az

Isten, ahova fordulva,

visszakaphatják, a belső

tartásukat, méltóságukat.

Segíts magadon, az Isten is

megsegít, az bizony, működik.

Fontos a tartás, a méltóság, a

tisztán tartható, lelkes énünk.

Ha nagyon eltérsz a valóságtól,

erőlködhetsz, keresheted azt is,

amit a módszer betanulásakor

talán, el is mondtak neked.

Maradj emberséges, mert ha

 elfordulsz a természetestől, az

 bizony, a helyes útra visszafordít.

S akkor mondjál el sok imát, hogy

tisztulni is tudjál, megfeleljél oda.

Ahol az intelligencia, a tudás, az

emberséges összefüggésében

látás, hétköznapi szinten van.

Mert, ha túl gyorsan érsz révbe,

a tökéletesre törekedve, elvárod,

viszont, a türelmedet nem adod.

Azt érzi, nem szereted, ha nem

adod oda, az idődet neki, hinnye.

Miből adjon, ha otthagyott mindent,

mert nem tanulhatta meg. Van belső

tartása, méltósága, a legerősebb erő,

mellé, a tisztelet és a szeretet, hinnye.

Emberségesnek teremtett az Isten,

ne térjél el tőle úgy, hogy nem találsz

vissza még időben, ugyanazt gyártod le.

Ami kiszedi belőled az összes emberséged.

Feltételezed ért hozzá, aki elvárja azt ott tőled.

Nem akarsz az elvárástól eltérni, pedig, minden

sejted jelzi, az egészséged veszélyezteted vele.

Van egy belső saját védelmed, ha adsz és nem

vársz el semmi olyat, aminek a minősége,

szinte ugyanolyan. Elfogadóan kint is

maradhatsz, az ártó hatásoktól.

Kölcsönös tisztelet, bocsánat…

A szintkülönbségek, nem

kezelhetőek, ha ahhoz

olyanok nyúlnak, akik

máshoz, jól értenének.

Bocsánatot kérek és

kellemes napot,

kívánok.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, hinnye.

Julamami Magyaros Agyalósa, Lelkes, szíves, gondolkodó.

Kölcsönös tiszteletre nevelés, oktatás, önismeret.

Emberismeret, Sorsolvasás, Generációs jelek, ah.

Bizony még sorolhatnám, van rá kifejezésem bőven,

hiszen, magam találtam fel, “emberies” nyelven oktatom.

Azt gondolnád, íme itt van, egy magyar asszony, aki 25. éve,

találkozik, naponta. Sok intelligens, okos, önismeretre vágyó,

emberies, segítő, sorsfordulóban lévő, generációs feladataikat,

megismerni vágyóval. Olvassák amit ír, a Világ 50 országában.

Nem kaphat segítséget, az ismertségre, a saját Hazájában.

Hátha, szeretnének, az oktatása, nevelése által, változni,

maguk szerint is, szívesen élni, lelkesedni okosodni.

Ne kelljen állandóan védekezni, magyarázkodni,

inkább tudnának, a saját szintjükön is, érvelni.

Megszokjuk lassan, minden máshonnan van,

mintha, itt nem is élnénk, a tehetségünkből.

Mintha nem tettük volna ide, a szépet és jót,

miért, nincsenek olyan emberek, akiknek, ez is,

fontos, a saját Hazánkban, az életminőségünk.

Hiszen mi már hatvanon felül, elmenni korosak

vagyunk és nincs is kedvünk, elhagyni a Hazát.

Bocsánatot kérek és rögvest, meg ne sértsem,

aki nem érti, mit szeretnék, félreértené még.

Nagyobb feladatot vállalt, mint amit elbírna,

nem szívesen hinné, mi történt, már tíz éve.

Beleélve a jelenbe, törődik is vele, mi van,

nem szükséges reménykednie, mert megéli,

mintha a szép és jó, csak neki és róla szólna.

Amikor elhagytad, a hazát ahol születtél,

s más hazája az, ahol kinőttél,

van még dolgod,

el ne feledd.

Addig,

önmagadat,

csak keresed,

amíg nem

találod,

a

Hazádban,

a nagyságodnak

megfelelően, a

helyedet.

Emberségesen élj,

hogy tisztelhető

legyél.

Szeretettel. Julamami

Ne félj, éld meg azt, amit megteremtettél.

Ja, hogy nem mondta senki sem,

milyen lett volna az igazi,

az életszerű

számodra.

Azt hitted,

ha mondják,

az úgy is lesz.

Reménykedjél,

nem tűnt el,

visszajön,

csak,

szabadságon

volt a remény.

Nem láthatja

mindenki,

azt sem,

milyen

szép,

az

északi

fény.

Az idő, az

Istennél.

Ha nem tervezel,

ugyan, hogyan

érnél révbe.

Ne bízzad

másokra,

csak te,

tudod,

mi jó

neked.

Kérdezz

ott, ahol,

tudják a

választ.

Jelezd oda,

ahol a többlet,

a túlzó már nem

érti, mit jelzel.

A generációs

feladata fölött,

a sorsától,

a számára

valóságostól

távol él már.

Legyél otthon,

a Hazánkban, ha,

ide is teremthetsz.

Nekünk is hasznunkra,

legyen a szép és jó, abból.

Mutasd, értünk is szól az.

Kommunikálj,

mondjad el,

mit szeretnél.

Kölcsönös tiszteletre

oktatás, nevelés, neked,

aki “mostanra” már, igényes.

Hiszen tudja, ha akkor, nem látja át,

nem érzi meg, mi a sorsa, a generációs jele,

csak beleélt volna, abba, ami, a mások sorsa.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek tiszta

tükre, mind, más, jóra, szépre, születtünk meg, hinnye.

Jó szerencsét kívánok, minden, jó akaratú embernek,

legyen ottan, bőven tisztelet, ahol éppen vagytok.

Julamami

Meglátni a hétköznapi csodát,

nagyon, várom már,

hogy rájöjjenek,

az emberek.

A sorsukat

is élhetnék.

Tisztelettel,

szeretetben,

önmagukhoz képest, haladva.

 A generációs feladatukhoz fejlődve,

a sorsuknak, kultúrájuknak megfelelően,

“élhetőre”, vágynak, a Világban, nahát.

A kezdet, meg a beteljesedés és

nem a kezdet és a vég, nagyon

gyorsan érne körbe, hinnye, ah.

Nem lenne fejlődési lehetősége,

senkinek sem. Azokon kívül, akik,

arra készültek, hogy “győzzenek”.

Minek a megelőzés, a meggyőzés,

ugyan már, érvek, ha akaratosan,

jól beváltan, mindenkit legyőznek.

Akiknek meg ez nem tetszene, hát,

legfeljebb feladják, el se mennek.

Alapok, kezdet, fokozatosság,

ugyan már, elavultak, minek.

Még kiderül, nincsen tudás.

Legyen néhány győztes, ah.

Fel a magasba, ahol már,

a sablonosság van,

s mindig, az

a fontos.

Győzni fog,

mert nem

szükséges,

hozzá érteni,

a hétköznapi

életet ismerni.

Mindenkinek,

a saját szintjén,

jöhetne a fejlődés.

Nem is gondolják,

hogy ugyanúgy,

megtörténhet, ah.

Ráeresztik, a levegő

vétel helyett, a mondatokat,

amit, nem várnának, hinnye, azt a.

Nem szükséges tudnia se, tájékozottnak

sem lennie, csak, az elvárt formának, feleljen meg.

Nem várnak tőle semmi mást, csak töltse be a helyet.

Nem gondolkodik, csak teljesíti az elvárásokat,

ugyan már kit érdekelne, mögötte vannak,

az emberek, különböző szinteken.

Ugyan ki várta el tőlük, hogy

tudjanak megélni a tehetségükből.

Miért lenne, fontos az, hogy a tudásuk,

ahhoz, amit megelőzésként gyakorolnak, megvan.

Miért számítana, hogy hivatásává lett, nekik mindaz,

amiben, felnevelték, iskoláztatták, magukat, hinnye.

Az számít csak, amit elvárnak, amit átlátnak, azt a.

A meglepetés, a váratlanul, a hirtelen, nem

magyaros, azonosulni azzal nem lehet.

Felismerni viszont, a tájékozottság,

miatt, igen, nagyon fontos, hinnye.

Azért elárulok, egy alaposat, a

Világ, a valóságos tudáshoz,

van szokva, igazodva, azt a.

Emberismeret, alázat nélkül,

csak, ugyanazoknak, felelhet meg.

A tudással rendelkezőktől lemarad,

ők fejlődnek közben, ő megmarad,

ugyanabban, a kezelhetetlenben.

Megvan győződve róla, jó lesz az,

majd megunják, belefáradnak,

kivárja, megül a székében.

Lám, jól jönne hát, az egy

anyanyelvűeknél is, a

különböző szinteken

is, a megfelelő, fordítás,

hogy ne legyen “ordítás”.

Kölcsönös tiszteletre oktatás,

nevelés, olvassátok el, kérem szépen.

Kellemes napot kívánok emberiesek,

tisztelettel, szeretetben élni, könnyebb.

Bocsánatot kérek, ha nem megy át,

akiktől kaptam, mint tapasztalást,

értik, hiszen a Világból hozták.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami.

Örömmel járhatna, mindannyiunknak,

az egyszerűben is, megélni a nagyszerűt.

Öröm, ha gyermekek születhetnek, de nem

minden, gyermeknek, adatik, az örömből se sok.

Közte, lehetne ám, minőségi élete és mindenkinek.

A már arra, éretten, elmenők fájnak. Nem mindegy,

előbb mennek-e, el, mielőtt, még, megélhetnék, a

 jókat, a tisztelhetőt, amit megteremtettek, ah.

Átlépni, az adott feladaton, na azt is lehet,

viszont a megoldása, előre is vihetne.

Ha, nem, csak, leutánozod, azt a,

összefüggésében is látod,

az előzőeket,

hinnye.

Nem

lehet,

unalmas,

a lényegtelen,

csak hétköznapi.

Rajtad múlik, melyik

utat választod, akkor,

amikor, már feladatnak,

érzed, s nem, hátráltatónak.

Annyiszor kapod meg feladatként,

ahányszor még, érzékenyen érinthet.

Eldöntheted, az már, nem jelenthet, sem

hátráltatót, se lehúzó gondolatot, nem.

Nem adják, a hamisat sem ingyen, ah,

ha majd, félsz, hogy kiderül, pedig,

csak a többieket akartad utánozni.

Nem akartál kimaradni, lemaradni.

A nehéz lesz, a könnyebb, ha úgy

 döntesz, megléped, tartást ad az is.

 Ah, könnyebbnek bizonyul, a nehéz,

ha bocsánatot kérni beértél, hinnye.

Azután, már tudod, van, kontrollod,

odafigyelsz a sorsodra, a generációsra.

Az elvégzett feladataid sora, viszont,

jelentheti, a tartásod, méltóságod,

kialakíthatsz, egy emberies életet.

Nem lehet, akkor már megsemmisítő

érzés, amikor a pénzbeni gazdagodásod,

megérint, mint lehetőség, ugyan miért ne.

Ha eljött, az ideje, annak, hogy két lábon álljál,

átvitted, a feladataid nehézségeit, “megcsináltad”.

A jóban és szépben, építőekben, vannak, azok, az

érzések, amik előrevisznek, a saját kútfődből, ah.

Nyugodt lehetsz, a “hazaértem”, a legfontosabb,

akkor már, megvan neked, emberesedsz általa.

Nem mások szerint haladsz, hanem, tanulsz,

alkalmazkodni, az adott, lehetőségekhez.

Minden amit odatesz a sorsod, jóként,

szépként, működőképes életként,

érted szól, a “Hazaszeretet”.

Hinnye, csupán arról el ne

feledkezz, ha olyan döntést

hozol, hogy vezetésre adod

a fejedet, az másokról is szól.

Adok – kapok, azzal, egészséges

körforgásban maradok. Ha csak,

kapni szeretnél és nem tanulsz

meg időben adni, kapni fogsz.

Akkor is, ha már nem akarod,

hisz nem fejlődtél fel, időben,

a következő életfeladatodhoz.

Telített érzés volt, lerajzoltam.

Oktatom, nevelik általa, magukat,

az emberiesek, erősítik a tartásukat.

Minden olyan feladathoz felkészülnek,

amivel, még addig nem találkozhattak.

Vagy azt, amit, önmagukban hoztak

tehetségként, megélik, mielőtt,

vezetésre vállalkoznának.

Kölcsönös tiszteletre

oktatás, nevelés, hinnye.

Működik, ha az “emberies

jelnyelve”, először kicsit,

más, mint a hétköznapi.

Nem könnyű megtanulni,

de a sok év tapasztalata,

igazolja, életszerűvé

teheted, működik.

Generációs

jelek, feladatok,

az maga a sorsod.

Szép napot kívánok.

Magyarországról, Pakson a

 Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

Jó szerencsét, minden széphez, jóhoz.

Amikor nem hallott, se nem látott,

az akaratát vitte véghez.

Menet közben,

rájött, minden,

ami addig

fékezte,

elveszett.

Legyőzött

mindent az

igazáért.

Nem érzi

jól magát

tőle, már

elveszett az,

ami motiválta.

Se kincs, sem fék,

se szerzett holmi, nincs,

ami előhozná benne, hogy “miért”.

Ül az elérhetetlenül magasra helyezettben,

szinte, az övé már minden. Megtehetne, amit csak

akarna, de elfogyott a belső késztetése, így már nem akarja.

Ha nem látja, hogy mennyire irigylik, ha a birtoklástól teljesedik.

Túl hosszúra nyúlik már a karja, a fejét megvakargatni, nem tudja,

kapirgálnak az ujjai egy kicsit, ott, ahova éppen elérnek, kutakodik.

Csupán, tán arra nem gondol, hogy akadhat több olyan, aki megjárta

azzal, a feladataik, önismeretük helyett, mindent tudni igyekeztek.

Belenyúlkálva, mindenbe, annak az energiáját is cipelik, hinnye.

Amire, igénye lenne még, már elfogyott az étvágya, nincs

körülötte, akinek megmutathatná, jóra is képes lenne.

Mindenben igaza lett, amiben motivált volt.

Nem begyűjtötte, hanem szétzilálta,

magának köszönheti, hiszen,

mások szavát nem hallja.

A nagy hajtásban, nem

maradt más, mint a

jó öreg, makacsul

elváró, “lelkifurdalás”.

Megteremtette magának,

pedig nem is gondolt arra.

Minden embernek van,

“erős” belső kontrollja és

önmagáért is használja.

Tisztelettel élj, hogy

szerethető legyél.

Magyarországról, Paksról,

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Elmondanám, ha megkérdeznéd,

mit tapasztaltam, hiszen,

25. a tapasztaló év.

Volt, amikor az

életkorom

már érett korú,

vagy védett korú

is volt. Most,

még nem tudom,

mit nyújt a Julamami, mint,

a saját feltaláltam, lerajzoltam.

Van-e benne, semmiből valami,

kisembernek, a tehetségébe

kapaszkodó, valóságos sors,

hétköznapi, életrevaló szó.

Melyik férfi, mennyire

nőtt fel a feladathoz.

Megbecsüli-e a nőt

és ugyanaz viszont.

Ismerik-e a feladatot,

ami nekik, róluk szól.

Generációsan maguk,

gyártják le a problémát,

önmaguknak, sarjaiknak.

Ha önmaguk fölé emelve

élnének, a hamisukból

gyarapodnának.

Úgy vezetnének,

hogy maguknak

teremtenének.

A gazdagodáson

kívül, más nem is

érdekli már őket.

Nem is sejtik még,

minden látható már,

a sokaságnak az idén.

Ha megkérdeznék,

hogy a férfiak, mit

tartanak

fontosnak,

a nők jólétében.

Miért maradnak,

vagy mennek,

milyen nő,

motiválja,

ki, meg nem

motiválja őket.

A nőkben van a

motiváció, a lelkes,

szíves, gondolkodó.

Milyen mintát hoznak,

vagy mennyire tudják azt,

meggyőzően előadni, amit,

még, csak szeretnének, ha

ők is fontosak lennének.

Megtanulható, mi lenne

fontos, most, mint

motiváció, kiben,

mi érett be.

Nem lehet

elkésni,

lekésni

se lehet.

A közbeni,

történésről,

szépen, jól,

működőről.

Ez a nőnek

a dolga lenne,

ha tudna róla.

 Nem életkor

függvénye az,

hogy nőként

tiszteljék.

Miközben,

meg, már ott

van, a cseperedő.

Látszatra már nő.

Szeretne annak

látszani, de még

nőnie szükséges.

Mihez, kihez képest.

Nem életkor függő, ez se,

nem a testi érettségről írok.

Az önmagunk tiszteletéről,

a belső énünknek megfelelésről.

Mindenkor jelez, a kontrollunk,

értünk fékezne, vagy engedne.

A külső és a belső korrigálna,

ha mások szerint, nincs átszabva.

Leginkább a lelkes, szíves énünkről,

beszélek, elgondolkodásra érdemesen,

a gondolkodó agynak, a jó döntéseiről.

Amikor a férfiről és nőről, a harmóniáról,

írok, beszélek, az oktatás, nevelés közben.

Sok összetevője van mindezeknek, de egy,

mindenképpen fontos, a hozott feladat,

na és a jó vagy rossz minta, hinnye.

Nem kötelező azt se, továbbvinni,

 ha nem illünk bele, le lehet tenni.

Kellemes időtöltést minden,

ünneplő, vagy munkába

bonyolódó nőnek.

Tisztelettel élni jó,

szeretettel élni szép.

Vigyázzunk arra, ami már,

a jót és szépet adja, az lenne ám,

a jó minőségű életünknek az alapja.

 

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

Elmondani nehezebb, lerajzolni könnyebb volt,

azon a napon, amikor papírra vetettem,

nem csináltam mást, csak rajzoltam.

Reggeltől estig kifogyott azzal,

ami akkorra, már,

összegződött

bennem.

Amikor

kirajzoltam,

elégedettséget

éreztem.

A megcsináltam

érzését már ismertem,

hát, az állapotát, átélem.

Azután ment minden tovább,

a hétköznapok, apróbb sikereivel.

Hiszen már tudtam, mit jelent, a sikernek

érzése, hosszú évek óta, ott éltem benne.

Akkor is, ha mások úgy ítélték meg, ahogy

szerintük, a siker, egyértelmű lett, a túlzó pénzzel.

Nekem az nem lett, de megoldottam, volt annyi, amivel

átvihettem, a nehéz időszakokat, addigra, már, csak azok voltak.

A külsőség nem érdekelt, belül éltem meg, nem tudtam volna átvinni,

ha, nem ismerem fel, a saját és a generációs jeleimet, feladataimat.

A mondjuk nagyanyám, nagyon sokszor korholt, a “mezítláb” miatt.

Azt mondta paraszt vagyok, ha mezítlábasan járkálok, a belsőm,

mosolygott. Nagyon szerettem, amikor, a lábam érintette, az

szülőföldünket, csak akkor, azt még nem tudtam, miért.

A sok ember, akik megtiszteltek, elhozták ide a,

világukból, az éppen aktuálisat. Megismertem

általuk, a különbözőségüket, mindegyikük,

úgy rezgett, mint a saját anyaföldje.

A szíves, lelkes, gondolkodó

világunkat, maga az Isten

teremtette, hinnye.

Megmaradni,

olyannak,

miközben,

fejlődik

minden.

Azt átélni,

egyszerű, a

nagyszerűben is

 lehet, ha felismered.

Adni születtünk, mind.

Persze, csak a sajátom ez,

mint tapasztalatom, hát én,

ezt tudom, ez a többletem.

Ezzel megvenni azokat, amit

pénzben mérnek, nem tudom.

Hát elfogadom, van alázatom.

A tapasztalva, adok – kapok,

gyakorlom, az egyensúlyom.

Külső – belső, múltmerengő,

erős “kerengető”, hinnye.

Tanulj, hogy fejlődjél,

ne ígérjél, teljesítsél,

hogy életszerű mintát,

láthassunk, “megélnénk”.

Magunkhoz, a teljesítésünkhöz,

a saját sorsunkat, a generációs jeleink

általi, generációs feladatainkat, hinnye.

Ha még nem érted mindezeket, viszont,

már a jólétben leledzel, hogyan vezetsz.

Mi alapján, ha nincs “emberismereted”.

Nem tudhatod, kinek mi hiányzik épp,

ahhoz, hogy boldogulni tudjon, “most” is.

Általános műveltséget növelő, “Tenyérolvasó”,

ezt a címet kapta, az általam megrajzoltam, mint,

oktatási forma, amit fel és kitaláltam. Azoknak,

a tapasztalataimnak, a következménye, amikkel,

találkozhattam, mert megtiszteltek, a 25. év alatt.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok,

se veled, sem érted, oktatnám, hiszen működik, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Össze – vissza rohangálni, magára sem vigyázni.

Védekezik, miközben érvelhetne, ha lenne

tudása, mindenki, csak ember,

ne mutasson többet.

Ne vállaljon,

nagyobb

feladatot,

mint amit “átlát”.

A kevesebbel,

elbírna, hinnye.

Visszatalálhat,

ha végleg, nem

tévedt még el.

Magához képest,

szükséges tennie.

Aki mást vár el,

nem ért hozzá.

Nem bír el

többet,

mint,

amire,

képes.

Ne

vállaljon

olyat, amihez

nem ért, túl nagy

feladat az, árt.

Tisztán

érzékelés.

Egyrészt,

a méltatlan,

túlzó sok,

másrészt,

a lehetőség

hiányok.

Ha tudja,

honnan jött,

hova tart, meddig

marad, egészséges.

Hol vannak, a belső

határai, a kontrollja,

mit jelez számára.

Mindenki látja.

Aki már átlátja,

kihallja, megérzi,

fontos, azoknak,

a tudtára adni,

akik, érintettek.

Előbb érjék el a szintet,

amit a Világ elvárna, hinnye,

nekik kellene alkalmazkodnia.

Felnőni, a feladatukhoz végre,

alázat nélkül minden hiába.

Van aki vezet akkor is,

ha nem ül a székben,

hisz vezetni született.

Beleteremteni, a saját

Hazánkba, a tudásunkat.

Jó nyomot hagyni, a saját

szeretett Hazánkban.

Alázatot gyakorolni,

ahhoz is, mikor

lehetne, ideje, a

 kommunikációnak.

Ha tudomásul vennék,

mennyire különbözünk.

Mind, más feladatot hoztunk,

mint egyenként, mindenki, hinnye.

Talán nem térnének el, olyan sokan, attól,

a belső kontrolljuktól, ami a harmóniájukra utal.

Nem vállalnának nagyobb feladatot, mint, amit,

hétköznapi szinten, működésben tarthatnak.

Minden családon belül, megvannak a feladatai,

mindenkinek. Akinek nincsen, ott már, előzőleg,

megcsinálta, valaki, valakik, az előző generációkból.

Úgy aztán, már jól érezheti magát a bőrében, élheti azt,

amit, a sorsa elé tesz, jót és szépeket alkothat, fejlődhet.

Mert, csak, azt ne, gondolja, senki sem, hogy akkor, neki,

nincs, semmi tennivalója, csak a jólétét sokszoroznia.

Az ember fejlődni született, ehhez magához venni,

minden tudást, ami előreviszi, napi szinten átéli.

Mindazt, amit a többiek, csak már nem húzó

erőt, fejt ki. Hanem segíti a többieket, ah,

abban, hogy nekik is jó életük legyen.

Egészséges körforgásnak látszik,

ha eltérnek tőle, nemcsak

másoknak, maguknak

is, árthatnak vele.

A belső harmónia

fontos, ahhoz,

jól, eltudják,

látni, átérezni,

gondolkodva

eldönteni.

Legalább azt,

mi az, amivel,

nem árthatnak.

 Adok – kapok,

egészséges körforgásban

maradok, nem ártok, se nem

bántok, magamra is jól vigyázok.

Szerencsés napot kívánok.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel. Julamami