Nem adni született, lenézi azokat,
akik, segítőként is, élik az életüket.
Egészséges körforgást szeretnének,
hát meglátják, amit a túlzók már nem.
Az összefüggésében látás, az tudás,
megvenni nem, de megtanulni lehet.
Gondolkodik a „gane”, mi okozhatja,
ahova, „túláradó”, ott azé, aminek,
meg, nem is hallott, a létezéséről,
ott tán azé, pusztul le minden, ah.
Látszik, hogy nem átlátva teszi,
a feladatokat, nem ismeri.
Nem, a saját, kútfőjéből
jövő okosságok ezek,
másokat utánozva,
a látványosságra,
alapozva, végzi.
Hiszen pontosan
tudja, nem néznek
utána, milyen hatással
lesz az, majd számukra.
Ez itt kérem tisztelettel,
a „bizalom bugyra”, ha nincs,
megfelelő tudás, sem tapasztalás,
a szintjénél magasabbra vágyik, ah.
Majd megtudja idejében mindenki,
aki, érintett lehet, benne, általa,
nem emberies, üzleties, a tudása.
Hát, majd igazodik, a lehetőség hiánya,
az utat is meghatározza, nincs ott neki dolga.
Ha nem felejtette el, a reménynek érzését, ah,
még vár, hátha, majd, ő is látja a lehetőségét.
Ahogy halad az idő, egyre jobban érzi,
hiába várja, nincs, ami jóra várna.
Amikor már a meghatározó
szavat is lecserélték, ah.
Ne legyen meghatározva,
hátha akkor nem veszik észre.
Milyen könnyen valósultak meg,
a jó számok, anélkül, hogy hoztak
volna, az embereknek, jó minőséget.
Minden szinten, tájékoztatás sincsen,
ha nem kapnak lehetőséget, bizony,
leszoknak arról, hogy beszéljenek.
Magukba zárva élnek, egyre
inkább elhiszik, velük lehet gond.
Várnak, várnak, várnak, várnak…
A kiváráshoz lassan hozzá szenvednek,
az emberek, akiknek sohasem volt semmi,
amit birtokolhattak volna, tőlük ez nem idegen.
Másoknak meg, akiknek generációsan az alapokat,
megteremtették már. Tudással, munkával, teremtéssel,
hozzáértéssel, a tehetségükből merítve, nagyon gyakran
araszolva, de legalább, nem egy helyben állnak, haladnának.
Sok éve, annak, hogy munkahelyet, teremtettem, magamnak.
42 évesen, rájöttem, ha nincsen számomra feladat máshol, akkor,
teremtsek, ahol adott. Segíts magadon az Isten is megsegít módon.
Felismertem a tehetséget magamban, más kapaszkodóm nem lévén,
volt bizalmam oda, ahol a megoldáshoz életszerűt tártak akkor elém.
Nem volt, rossz érzésem, elhittem, amit hallottam, pedig látni majd,
csak utána láthattam, igazat szóltak, hihető mondatokat hallottam.
Azóta, nagyon sok emberrel találkoztam, mindenféle hatások értek,
a szintek között, vannak emberies átmenetek, bizalmat észleltem.
Ma már, tudom, ezeknek hiányában, nem érteném, hol vannak, a
tiszta utak, hozzáillő kulcsok, a nagyon különböző emberekhez.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” címet kapta,
annak, a tükrében, is, maradt, a tartalma. Önismereti
oktatásnak, nevezték el most, egyéni vállalkozóként
teszem, a „nettós”, nyugdíjam mellett, gyakorlom.
Kölcsönös tisztelet című oldalamnak nézz mögé,
kérlek, hátha megérint egy neked megfelelő,
megoldáshoz közelebb vivő mondatom ott.
Rájössz, az oktatásom, nevelési formám,
által, a saját miértjeidre, „hogyanjaidra”.
A megoldás, majd a saját kútfődre bízva,
megjön, a saját belső kontrollod megmutatja.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem
harcolnék, sem veled, se ellened, oktatnám.
Nevelnék, a feltaláltam által, ott, ahol jól
jönne, egy másfajta, de kézzelfogható,
a meglévő jelekből, összeolvasható.
Szükséges lenne, mindenhez, tudni,
azt, amit nem hoztunk, rálátásként.
Megtanulni, ahhoz igazodva, élni,
amit, most láthatunk, lehetőségként.
Rálátni tanulni arra, amit nem tudunk.
Összefüggésbe hozni, a valósággal.
Jelezni, a hiányokat, oda, ahol, alig
várják, hogy a kérdéseket érthetően,
kapják, hogy a válaszok is átmenjenek.
Megtanulható, megtaláltam, az átjárást,
megmutatta az élet, átadnám már valakinek.
Aki megveszi tőlem és beviszi az oktatásba és a
nevelésbe, a „többlettudást”, ezzel, a feltaláltammal.
Magyarázkodás helyett, tudás alapon, tanuljál érvelni,
hogy átmenjenek, a megoldást jelentő szavak, hinnye.
Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit és akkor,
amikor az a legjobban jön, mindenkinek.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel.
Julamami