Mit ér, a védjegy, ha „Magyarországról való”,
mit ér a tehetsége annak, akit a saját Hazája se
vállal fel, húzgálhatja mindenki, össze-vissza, ah.
Nem tudom, másoknak mit jelent, Magyarország,
nekem, az anyaföldet jelenti, a hely ahol születtem,
ahol, keresem a talajt, a talpaim alá, a tudásommal.
Nem tudom, tudomásul venni, ne tudnék, révbe se
érni, úgy időben, hogy még, a jó minőséget megéljem.
Hát, nekem, most jött meg, a sorsomhoz, a generációs
feladataimhoz az eszem, szerintem most épp időben.
Ahogy, tapasztalom, megszületéskor hozzuk, ezt,
is feladatnak. Kipróbáljuk, az akaratunkat,
a belső kontroll szerinti, határainkat.
S amikor rájövünk, miben tudunk,
úgy hatni, a többiekre, hogy
kihallják a mondandónkat,
ahhoz erősítjük magunkat.
A lelkes, szíves, gondolkodó
énünk, kontrollja „pontosan”
motivál bennünket, a sikerre.
Ahhoz viszont, szükséges azt,
éreznünk, el vagyunk ismerve.
Megveregettem, a vállaimat,
szoktam mondani, nem várom,
még, időben, kontrollálom, úgy
átélem az érzést, „megcsináltam”.
Belülről jön, a jó minőség, nem,
a szerkesztők adják, a tehetséged.
Magadnak, magadért csináljad meg,
segítsd, a tudásoddal a tehetségest.
A lelkes, szíves, gondolkodó éned,
adja, a jutalmadat, azáltal neked.
Ne akarj érte elégtételt, „adni jó”,
örül a lelkem, ha látom a sikerüket.
Segíts magadon, az Isten is megsegít.
Lehetne keseregni is, csak akkor, biza,
rengeteg energia, menne, pocsékba.
Sokféle módon lehetne, a saját
idejét felismerve segíteni, a
cseperedőket, tapasztalva
tanulni hagyni, szeretettel.
Nem minden áron kinevelni
belőle, azt amit azért hozott,
hogy megcsinálja önmagát.
Kinevelik belőle, aztán, meg,
nézhetik mint a „tejbetök”, már,
nincs benne motiváció, kifogyott.
Várja, hogy tegyenek helyette,
mások, oly sok kritikát kapott,
inkább nem csinál már semmit.
Persze könnyű, ennyi sok – sok,
tapasztalattal, mint nekem, most,
régebben, nekem sem volt, hinnye.
Tartásosra nevelt a sorsom, hinnye.
Összefüggésében látni, nagy élmény,
de komoly felelősség is, az eredménye.
Van aki hozza és nem nevelődik ki belőle,
más módon meg, alaposan megszenvedi.
Ha, nem tetszik, amit, a tükörben látsz,
tanulj, változz, hogy szebbet láss.
Fontos, az alkalmazkodni tudás,
egy életen keresztül, a tanulás.
Amiért szükségünk lenne,
megtapasztalni,
önmagunkat,
kontrollálva,
megtenni,
magunkért,
tanulni, fejlődni.
Vannak, akik úgy
érzik, mindent jól,
sőt, másoknál jobban
tudnak. Hát az igazukért
folyamatosan harcolnak és
régóta, nem igazat szólnak.
Arra megy rá az életükből sok,
hogy igazolva lássák, az igazukat.
Sok éve tudom, nekem nem
fontos az igazam, a minőséget,
az adja, amit látok, megcsinálta.
Erre szoktam mondani, jó lenne, ha a
hivatásodban, ki és megélhetnéd, az érzését.
A döntéseidet kontrollálva, bebizonyosodhasson,
jól érezted, a többiek helyett, csak neked, igazad, lett.
Miközben, kihez, mihez képest van igaza, tán a hivatása,
is lehetne, döntéseinek sora, igazolnák az igazát sorban.
Miért, csak, az igazát keresi, valószínűleg, addig, nem
rendelkezett, akkora tudással, hát, magyarázkodott.
Közben megtanulta, annyira, jól forgatni a szavakat,
hogy a szóáradatával, abban a pillanatban, el nem,
bírtak, erős volt az áradata a szavainak, annyi az.
Észre sem vették közben hányszor hajlította el,
az egyenestől, a mondanivalóját. Így azután,
olyan volt, mintha arról beszélne, amire, a
választ várták, de csak igazolta magát.
Beszélt, de nem mondott semmit.
Az emberek, ezeknek hatására,
nem hallgatnak végig, mást se,
feltételezve, ah, csak, sorolja.
Szükséges lenne kontrollálni,
átmegy-e, a mondanivalója.
Van aki már bizonyítottan jó,
a tehetségét gyakorolva él,
nála van már a tudása kulcsa.
Jó minta lehetne ha hagynák.
Nincsen meg, „adok – kapok”,
inkább megcsinálják egyedül.
Mintsem, odaadóan betanítanák,
amit ők tudnak, tanulnák amit nem.
A saját kulcsukat maguknál tartanák,
magukat, ki ne, szolgáltassák, hinnye.
Az okos a tehetségét gyakorolja, megél.
Az okoskodó, őt lemásolva, belőle,
általa, piszkosul nevesül, túl jól él.
Azt, amit, ők, már tudnak, a másik meg,
mást tud náluk jobban, így hát nem fontos,
kinek van igaza, ki meg csak, leutánozza azt.
Mert nincsen, saját kútfőjéből való, okossága.
Hozzászokott az innen – onnan való másoláshoz,
betudva magának, az összekatyvaszoltat, mert hat.
Lényeg a hatás, nem gond, ha nincs mögötte tudás.
Hamar érkezik hát a kiüresedés, ha nincsen olyan,
új és újabb hatású lehetőség, az összeollózásra.
Nem veregetik meg a vállait egymásnak már,
az emberek, nem dicsérik meg, időben, a
gyermekeiket. Inkább hallatják azt,
amivel nincsenek megelégedve
velük. Pedig attól erősödne,
fejlődhetne, igazán az énjük,
ha akkor, amikor, jók valamiben,
megkapnák a visszajelzést időben.
Kérlek, ha nincs emberismereted,
képezzed magadat, tanuld meg, azt,
amit nem tudsz. Ne várjál addig, ah,
amikor már, felerősödött a hiánya,
érezhetően, ott van az, naponta.
Minden hat, minden érintettre.
Felnagyítani a jelentéktelent,
abban, sokan, nagymesterek.
Észre sem veszik közben, ah,
mennyire unalmasak lettek.
A negatívban megrekedtek,
nincs bennük a fejlődéshez,
az igény, hát lemaradtak.
Nem abban tehetségesek.
Irigységekbe bonyolódnak,
lehúzóan viselkednek, ah.
Ha láthatnák, kívülről is
magukat, pironkodnának.
Ha, csak, önmagukból,
már ki nem fordultak.
Nem gondolva arra,
egyszer, nekik is
eljön az ideje.
Amikor, mást
se tehetnek,
magyarázkodva,
védekezni igyekeznek.
Pedig, ha közben tanultak,
fejlődtek volna, érvelhetnének.
Szánd rá az idődet, adjál érdemben
belőle, jókat nevessetek, akkor is,
ha ügyetlenkedtek, sokat adó az.
A gyakorlat teszi a mestereket,
nagy igazság ez, add oda az
időd, ahol, annak van értelme.
Éld át érdemben, ne arra várjad,
hogy mikor lesz már, annak vége.
Élhetnéd, a tartalmas, odafigyelve is
sokat adó, jó minőségű életedet, hinnye.
Visszanézve, ne a hibáikat láttassad csak,
a „bocsánat” jó szónak, komoly ereje van.
A saját idejében hatással van, feloldhat,
akkor is, ha, ima közben, de „kimondtad”.
Tapasztal emberként, bocsánatot is kérek.
A gyermek csak kicsi nem gügye, érte tegyél,
ne helyette, legyen neki is, napi sikerélménye.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel. Julamami