A megfelelő idő, fontos, ahhoz is,

hogy eljuss, a hitedig.

Amikor már

tudod,

van az Isten,

abban is,

ahhoz is van

alázatod, jó a napod.

Mások szerint is lehet élned,

az utadat, te magad leled meg.

A fokozatosság, tapasztalást ad,

az alapokat megadja, ahhoz,

hogy ne tévelyegj.

Ki mikor éri

el azt,

bizonyossá

válik benne.

Egyedül

született

meg.

A magány,

lehet a késztető,

hogy legyen a sorsodhoz,

megfelelő, rálátó lelki erő.

Adni születtünk mind,

ha elfelejtenéd,

figyelmeztet,

a teremtő,

el ne tévedj.

A saját terhedet,

másokra ne terheljed,

a sorsukat ne nehezítsed.

Ha nem egy szinten vagytok,

nem megy át, az angyalát.

Jól jönne, a fordító,

tisztelettel éljél,

hogy szerethető legyél.

A saját törleszteni valódat,

mások, megoldani nem tudják.

Legfeljebb, lefékez, a jó öreg,

a lelkiismereted, ami teérted.

Felelős vagyok magamért és

mindenki másért, akire hat az,

amit cselekszem, nap mint nap.

Van az Isten, tudom, amivel nem

bírnék el, ahhoz megerősíti a hitem.

Kellemes időtöltést, mindenkinek,

megsegíthet, a hétköznapi tisztelet.

Ha eljutottál, már oda, tudod azt is,

hosszú az út, mire beérik a szeretet.

Adjon az Isten, minden földi jóból.

Annyit és akkor, amikor az már, nem

ronthat el, a sorsunktól sem, téríthet el

 bennünket, megalapozhatjuk a következőknek.

Ha bármekkorára nőtt is, az életednek fája, ha nem

gondozod, szerinte jól, a gyökereit, idő előtt kidőlhet.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami