Bocsánat, már látom amit eltreveztek,

körbe is ért, megvan minden, az álmuk.

Belső tartás, emberi méltóság nélkül,

jó minőségű élet, az nem lehet.

Oktathatnék csoportokat,

kiegészítve a tudásukat.

Hiteles emberismeret,

minden a tenyereidben.

A nullázó megvárja,

de megmutatja,

jelen van már,

az üzenetben is.

Két hétig nem

csörgött a

telefonom,

jót föstöttem.

Feltisztultan

várom, azokat,

akik nem jóslást,

sorsolvasást várnak,

a generációs jeleiket,

szeretnék megismerni.

A mások által mellé

vitt sorsokat, nem

tudom kijavítani.

Bocsánat,

prevenciós vagyok.

Szépítem az emberek életét,

megismerik a másik oldalukat.

A tudásukat fejlesztik, ha az

oktatásomra megjönnek.

Hinnye, az intelligens

nem sértődik meg,

tapasztalni életszerű.

Már tudom, a csoda, ott

van mindenkiben, ha jól

dönt, meg is éli azt is.

Sírtam már eleget,

nevetni szeretek.

Az amit neked

mesélnek,

másokról szól,

nem a sorsodról,

se a generációs

feladatodról.

Ugyan miért,

érdekelne, ah

az emberies,

amikor már

meg is lett

mindened.

Ha nem

értesz az

üzlethez,

megoldja

helyetted.

Ki van

számolva,

miből mennyi,

kik a szereplői.

A szemüvegeket

már kiosztották,

nagy üzleteket

látnak általuk.

Egyetlen

hibádzik,

a valóság

tükre, ah.

Bármilyen

furcsa, van a nép.

Szíves, lelkes,

gondolkodók

sokasága, azt a.

Nem szeretem,

a szivességet, az

nagyon drága lehet ám.

Nem lett a tudásom sem,

vonzó, mert azt látom,

ami a valóság, hinnye.

Ha csak egy oldalunk

lenne, ugrálhatnánk,

ide – oda, egész

életünkben.

Nem lenne,

fontos, az adott szó,

bármikor visszavonható.

Tíz év nem rövid idő, oda lett,

sokat tapasztaltam ezen

idő alatt, köszönöm Isten.

Nem tudtam előrelépni a

  jó minőségű, élethez, úgy

tervezték csak pénz kell.

Nekem meg valami miatt,

amikor meg is tettem érte,

minden tudásomat beleadva,

sem lett annyi, belőle, hogy

érezhessem, a biztonságom.

Nem értendő félre, az amit,

a hivatásom által teremtek,

rendes nyugdíj nélkül nem,

adja meg, a lehetőségemet, ah.

A számokon múlik, lehetek-e,

már látható, vagy araszolok,

egész életemben, hinnye, azt a.

Segítőként, nem tudok előre

lépni, nem tartozom se ide,

sem oda, tartozom ahhoz,

aki érkezik és éppen oda.

Ha nem látod át a másik

oldaladnak a feladatát,

mi az ami motiválhatna.

Az egyik oldal többlete,

a másik oldal hiányát

generálja. Ha a pénz a

legfontosabb, akinek

nincs annyi, amit

kigondoltak,

nem számít.

Emberiesnek

születtünk meg,

mind, vagyunk a nép.

Maradj önmagad, hallod

gyakran, azt jelenti, a belső

tartásod, gondolkodó, lelkes, szíves

éned, kontrolljára szükséges lenne figyelned.

Nincs ismeretem, a pénz oldalát nem ismerem,

tanulom hát, hogyan tudom meg és átlélni ezt, ah.

Tehetségből teszem, amit az Isten adott feladatot.

Feltaláltam, valami nagyon fontosat, látom, nem

fontos tudnia arról az embereknek, így döntöttek.

Elfogadó is vagyok, nagy az alázat bennem, miért

mennék mellé, ha eddig a talajon jól megvoltam.

Mi adhatna nekem többet annál, mint a

feltalált tudásom, belső tartásom,

az emberi méltóságom.

Már látom nincs

tovább, szerintük.

Nem ezt terveztem,

végigviszem, hinnye.

Nem tervezték meg,

mi legyen azzal a sok – sok

emberiessel, akik a sorsukban,

generációs feladataikban is hisznek.

Nem akarnak dúskálni, céltalanul a pénzben,

lelkesednének, szívesen, gondolkodva élnének.

Inkább tennék a dolgukat, a következő generációkat

nem hagyva, abban, aminek nincs két oldala, csak egy van.

Meghúzódom hát szépen, csendben, írok tovább, hiszen, ha,

nem mehet körforgásban át az energia, csak látszatra élnék.

Nagyszerűen megvagyok, az egyszerűben, ez az életem, ah.

Nagy tiszteletem oda, ahova még lehet, nem szégyellek,

meghajolni, nekem hétköznapi a történet, azok előtt,

akik fel tudják vállalni, nem tökéletesek, tévedtek.

Tapasztalok, oktatok, nevelek, ha megtisztelnek.

Gyakran hangzott el, válaszomként, akkor éppen,

idejében, amikor azt kérdezték, hogyan tovább.

Hiszen azt gondolták körbeért, megrekedtek,

a régi sablonok elkoptak, már nincsenek, hinnye.

Az életszerűség, lenne a válaszom, ha kérdeznék.

Nem a harag, nem az üresedő, a kapaszkodó se jó,

ha megmutatja, az igaz valóját, ugye jól eltitkolták.

A helyére is kerül vele rögvest, behatárolta magát.

A kulcs annak szól, aki érti már, a többlet és a hiány,

ha nincs egyensúly, megrekesztő a túlzó többlet.

Két lábbal a földön, két oldalunk van, fontos ám

 legyen választék, nem életszerű az csőlátásban.

A múlt, elmúlt, adott minden a jelenhez, éld meg.

Julamami védjegy, Általános műveletséget növelő

„Tenyérolvasó”, feltaláltammal együtt, eladó, hahó.

Nem sürgettem, nem kapkodtam, megéltem, amit

nekem adtál életminőségként, Uram, köszönöm.

Nem punnyadok, teszem, a dolgom, amit adsz,

már szolgálattá vált bennem a lenyomat, ah.

Megértettem az idők szavát, megélem hát,

nem idegen tőlem, a hétköznapokat jól

ismerem, szinte a barátom lett, nekem.

Jó szerencsét minden jóakaratúnak,

tisztelettel élni szép,

szeretetben élni jó, hahó, hahó.

Hát figyeljünk rá, el ne vigye, az

 ürességnek, a sokszorozója, hinnye.

Önismeretre, kölcsönös tiszteletre nevelés,

egyenlőre nem tanítottam meg senkit az oktatására.

Julamami védjegy, nem engedem, hogy bárki használja,

vedd meg, ha érted, mit veszel meg általa, ne rongáljad.

Megtanulható még időben kimondani a szót, bocsánat.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat,

nem mentél sehova, a Világ, mégis ott van nálad.

 

Julamami