Átmenetileg letöröltette valaki, Julamami Generációs Jelek oldalam,

védjegyes, mert benne van a Julamami szó, mint védjegy, ne rongáld.

Nem használhatja más, a saját tulajdonom, nem a tied, kérem vissza.

Napok óta, nem tudok oktatni, nevelni a julamami@gmail.com által.

Nem jönnek át a leveleim, most, nem tudok, szolgáltatni sem ott.

webtenyer@gmail.com, hnagyjulia@gamil.com, szolgáltatok,

az oktatás, nevelést is, onnan kezdeményezhetitek.

Úgy látom, kivárja azt, amíg jogászhoz fordulok.

Heringes Árpádné = Julamami

heringesarpadne@gmail.com

Ó, ha tudnák, látnák, mit tesznek velük, a túlzások, ha

körbeértek, miért nem a tehetségükből merítenek.

Nem arról írok, hogy generációsan, sorszerűen

mit érhettek el, a tehetségükkel, sorsszerűen.

Hiszen pont arra lenne szüksége mindenkinek.

Gyakran érettebbek a gyermekek, mint akiknek

születtek, talán jobb is ha máshol időznek, mint,

makacsul elvárják azt, amitől ők is szenvedtek.

Az egy szinten lévők értik egymást, mindegy,

melyik oldalon érték el, a sikereiket, hinnye.

Ha tanácsokat kívűlről kérik, nem biztos, hogy

ők éppen, nem az irigyeik, gondolkodni nem ártana.

Ne árts, ne bánts, magadra is jól vigyázz hát, mert, ha

belebonyolódsz az ártásba, nem tudsz kijönni belőle.

S egyszer csak, minden ott lesz, a saját tükrödben.

Mind a két oldalunk szerint, teljesíteni kellene,

ah, ne csak a szürke minden ötvözete legyen.

Láthatóan fordultok ki, az igaz valótokból, ah,

akkor, ha beálltok, a látszatosoknak soraiba.

Az intelligens, minek sértődne meg, hiszen,

tudja, van egész életében, fejlődni valója.

Aki lemegy oda, ahol a könnyűt keresve,

szeretne, gyors eredményt elérni, vessen

magára, azt tapasztalja amit nem kellett volna.

Az alázatot megtanulni, emberiesnek maradni,

a tudást fejleszteni, a tehetséget gyakorolni.

Van még az oktatási, nevelési lerajzoltamból,

bőven, megtanulni valója, aki ezt nem érti.

Azt, a, elhiszi tisztelik, de csak félnek attól,

amit, a felhalmozottakból elérhetett, ah.

Vagy álmodnak arról, nekik is lehet.

Messze vagy még, az emberiestől,

ha azt hiszed, pénzzel pótolható, a

  tisztelhető tudás, megbecsülése.

Mindki és minden rezeg, hinnye.

Kiteljesedni csak abban tudhat,

ami belülről jövő, a sajátja az, ah.

Mindenki hozott tehetséget, azt a.

Könnyebb alkalmazkodni, ahhoz,

ami a könnyűséget sokszorozza.

Az irigységnek, erős az ereje,

sokakat gátol és tart távol,

az igaz valójától, azt a.

Ugyan, mi lehetne az

irigylésre méltó,

a sorsát megélőnél, mint

a nehezítményt is törlesztőnél.

A nehezítmény kifejezést használom,

akkor, amikor addig, senki nem csinált

semmit, azért, hogy jobb életünk legyen.

Maradt hát, arra az egyre, aki megértette.

Nem adhatja tovább, a saját sarjainak, mindazt

és még a saját el nem végzettjét is, a szeretteinek.

Mert akkor másról sem szólna az életünk, mint arról,

 megismétlik, ugyanazokat, amit senki, nem, csinált meg.

Könnyebbnek tűnik, nem csinálni semmi nehezet, viszont,

a tapasztalatom az, hogy a könnyűnek tűnő, már mint kész

csomag vár, a következő generációkra, mert egy, nem bírná el.

Ugyan miről beszél, amikor ő maga, nem is a nehezet törlesztve él.

Adnám tovább, a feltaláltamban megtapasztaltakat, életszerűvé,

tehetnék a hétköznapjaikat, azoknak is, akik azt hiszik, nem tudják,

megoldani. Hiszen nem látják át, nem hallják ki, gondolni sem merik,

megoldódhatna. Ha aki már igényes, a saját sorsának, felismerésére,

természetesnek venné, ha a nehezet vállalja fel, megoldani is képes.

Győzz meg, hagyom, hogy legyőzzél, azt is, hogy ostobának nézzél.

Ostobának azt mondom, aki bár tudja, érzi már a tudásnak a hiányát,

mégsem tanulja meg, mert az olyan macerás, vállalni, amit nem tud.

A hamis szót, hagyd magadban, nem jó azt, éretlenül learatni. Ami

nincs még bent, tiszta forrásból merítve, valósan, a köztudatban, ah.

Felelős vagy, mindazokért, akiket érint a döntésed, akkor is, ha ők,

 még fel sem fogták, az addig megteremtett dolgaikat el is vehetik.

Miért foglalkozna, a többiek életminőségének megtartásával,

ha ő nem tett a sajátjáért semmit, mégis pottyant, mindaz, ah.

Lehet egymásra ráhordani a sarat, az attól nagyobb lesz csak.

Tanulj meg kommunikálni úgy, hogy az átmenjen, még idejében.

Csőlátásban élni, azon kívűl semmit sem látni, mosolyogtató az már,

hogy nem mondhatja ki senki, ah. Különben hiába minden,feltaláltja,

ha nem kerülhet be, tiszta forrásként, belőle meríthetően a feltálalja.

Julamami Generációs Jelei oldalamat várom vissza, szükségem van,

rá, az oktatásban, nevelésben, hányszor kellett már, elkezdenem,

megint és újra, mert az aki át sem látta, ki sem hallotta, döntött.

S úgy döntött, hogy jó lenne azt, úgy feltüntetni, ne kelljen, azt,

aki feltalálta beengedni, elég úgy tenni, mintha más találná fel.

Nem megy nélkülem, csak én tudom még oktatni, nevelni általa.

Ha megvették a feltaláltamat, betanítok sokakat, akik arra már

elég érettek, emberileg, nem életkor függvénye persze, az sem.

Átnéz rajtam, nem köszön, látszik a szemében a felsőbbrendűség,

még nem tudja, tudás nélkül, már hiába minden addigi, nem megy.

Meggyőzően érvelni, ahhoz ott van a mögöttes tudás, tapasztalás.

Nem ilyen, vagy olyan, az ember, alkalmazkodni tanul meg időben.

Ha beleragad a punnyadásba, milyen minta a sajátjainak, üresedik.

A fontos, az jól látható, mindenhol elől, nem életszerűen tolakodó.

Aki érti, az életnek az ízét, tudja, az egyszerűben, a nagyszerű van.

Minek sietnék, hova rohannék, akkor, nem élném át, ami láthatóan

ott van, mint fontos apró, kicsi porszem. Többlet az intelligensekben.

A rohanás elfedni igyekszik a lényegest, belefutva, az előkészítettbe.

Nélkülük nem érdemes hozzákezdeni, nevetségessé lesz ami látható.

Ki ne szeretne egy jót kacagni, már érti, van az Isten természetesen.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

Éltél-e már tiszteletben, felismerted-e a tisztelet erejét, azt a.

Nem pótolható semmivel, van már tapasztalatom, bőven.

Az embereket, alacsonyabb szinten tartva,

minden mindegy, állapotba kerülhetnek,

azok, akik, megszokták a saját szintjüket.

Nem feltételezik, hogy ártanának bárkik is,

mert ők, nem tennének, semmi olyat, hinnye.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre, nevelés,

nézz rá kérlek az oldalmra, hátha segítesz magadon.

Van az Isten, ha bármilyen, magasságokat is értél el,

ha nem szólított meg, időben, a lelkiismereted,

a belső kontrollodra sem figyelsz,

másokat utánozol.

Még nem tudod,

honnan indultál,

a sorsodat éled-e.

Vagy, csak, megfelelsz,

a kettő együtt a megoldás.

Ha eljutottál odáig, meg is

nyugszik, a lelkiismereted.

Magadért is felelős vagy,

másoknak jó minta is

lehetsz, ha hiteles

az, amit

magadról

láttatsz.

Julamami

Generációs

Jelei, tükrözi amit

meg és

 feltaláltam, ah.

Ha nem ismered

a saját generációs

feladatod, honnan

tudnád, hol tartasz, most.

Fontos tudnod, a belső kontrollod,

a szíves, lelkes, gondolkodó éned az.

Ami segít, neked abban, hogy akár,

ünnepi érzés legyen, a hétköznapod.

Rájöhetsz, az életednek az igazi ízére,

nem mégy el, a mások szenvedése mellett.

Megjegyezve, alkalom adtán, teszed a dolgodat,

amit neked szánt, a közösből, az Isten megoldod.

Önmagadért, generációsan is teremtesz szépet és

jót, akkor is, ha nem az látszik, hogy fontos lenne, ah.

Ha magára hagyod a Hazádat, betöltik a helyedet,

ki tudja, mire jönnél haza, ha végleg hazavárna.

Hiszen úgy rezegsz, mint az anyafölded,

az ad, minden jóhoz, széphez, erőt neked.

Magadhoz képest, akár gazdagodjál meg.

Azért így írom, mert mindenki annyi terhet

bír el, mindazáltal, fejlődik is. Amennyi, benne

van a sorsában, generációs jelében, határaiban.

Megoldottam, amit tudtam, a saját sorsomban,

generációsan tudom, mi a feladatom, megoldom.

Nem a látványos része ám a fontos, hiába üresíted

ki az oldalaimat, bizony, nem lesz a tied a tudásom.

Hallottam és már éreztetik velem, nem fontos,

hogy a Julamami védjegy, viszik, megtehetik, ah.

Mark Zcukerberg úr, a facebookot, a főművének

érezhette, amikor feltalálta, azóta gondolom,

fejlesztett sok más, számára fontos dolgot.

Gondolom, nem is jutna eszébe, azon a szinten,

az ilyen, kisembereket, pont a saját Hazájukban

érik, a találmányát használva méltatlan helyzetek.

Újra elviszem ezt a balhét is, szoktam mondani, ah,

csupán elgondolkodtat. Mennyire élheti a sorsát,

hol tarthat generációsan az ember, aki nem is,

kérdez, nem is válaszol a kérdéseimre.

Rövidre zárja, igazoljam magamat,

küldjem át, az igazolványaimat.

Ugyan miért és kinek kellenének.

Kilen éve már fent vagyok, a minap

küldték róla, a megemlékezést, azt a.

Itt valami, nem együtt muzsikál, hinnye.

Tanulság, ha belenyúlsz valakinek a dolgába,

sérülhet utána, gyakran, az emberi méltósága.

Nagy felelősségtudatra van szüksége, annak, aki

az ilyen döntéseket felvállalja, jó szerencsét hozzá.

Szerencsém volt, már kifestettem a feszültéségét ennek.

Egészen jó föstésem lett általa, a többit úgy sem tudom

befolyásolni, nagyon kicsi porszem vagyok én ahhoz.

Adjon az Isten, miden földi jóból, annyit és akkor,

amikor az mindannyiunknak, a legjobbkor van.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

Kérlek ne olvasd, ha nem szereted a valóságról szólót.

Segítőnek születtem, prevenciós lett belőlem,

keresem a saját Hazámban, a lehetőségem.

Fordítókat oktatnék, hogy ne legyenek,

a racionális és a lelkes oldalak között,

ekkora, kezelhetetlen különbségek.

Julamami Generációs Jelei, helyett, a

 Julamamiféle Generációs Jelek, talán,

jobban tükrözné, az oktatási formámat.

Heringes Árpádné = Julamami

Ha most, nem vagy elég tájékozott, lemaradsz, arról,

ami számodra a szintentartáshoz, a legfontosabb.

Vajon, hány összegányolt, tudásnak látszó,

másoktól ollózott, lett sikeres már.

Kontroll nélkül nyugodtan

nyomják, még csak le se

pisszentik őket, hinnye.

Elvárni a testedtől azt,

amit csak a lelked tud.

Gyorsan kiéget majd.

Megelőzni, megelőzni.

Tanulj meg, két lábon állni,

időben hozzáértően adni.

Ne kelljen majd, ha akarod,

 ha nem, akkor is kapni.

Tisztán lelkesedni tanulj,

ne árts, ne bánts, magadra

is jól vigyázz, életszerű.

Mennyit árthatnak,

azzal, ami nem

valóságos.

Minden

ország,

másképp

rezeg, más

tudásra

éhesek, az

 ott élő emberek.

A belső tartásod, a saját,

egészséges kontrollod.

Amikor, érezteti veled, a

 lelkes, gondolkodó, szíves

éned, erősödik a gerinced,

ha a valóságot képviseled.

Két lábbal a földön azt jelenti,

megélni a nehézben is emberesedni.

A könnyűben lavírózni, túlzásokba

esni, hatalmasnak látszani, azt a,

bocsánat, a gyermekség jelei.

Nem erről beszélek, akkor,

amikor oktatok, tán nevelem,

akik megtisztelnek, eljönnek.

Igényesek az életminőségükre.

Kezd el hát, még egyszer,

szoktam mondani.

Adott helyzetben,

azt is jelentheti, menj

vissza a szüleidhez és

kérd meg őket, beszéljétek át.

Azokat a helyzeteket, amik által,

megrekedtnek, érzed magadat, ah.

A könnyebb az, hogy ráolvassák egymás

fejére azt is, amiről a másik nem is tudhat.

Legyártják a „feketebárányokat”, azok, akik,

hárítják, amíg csak lehet, a felelősségüket, ah.

Mindenki hibás, magyarázkodnak is piszkosul,

aki meg, felelőse önmagának és a családjának,

minden adódott hiányosságot, igyekszik pótol.

Tudom, nem könnyű, szembesülni azzal, hogy

ha nincs elég ismeretünk, bizonyos dolgokban,

kiszolgáltatottakká válhatunk, a gépieseknek.

Ahogy látom, nem azon vannak, hogy alapokat

adva, megtanítsák a használókat, a jó működésre.

Inkább, hagyják, vergődni, a felhasználókat, ugyan

miért úgy, szolgáltatnának, hogy az át is menjen, időben.

Miért érdekelné őket, hogy a legtöbben, azt sem tudják, ha

oda belépnek, a megszövegezést, a szakmai nyelvezete miatt,

fontos lenne tudniuk, az alapokat, ne ártsanak maguknak, ah.

Töb éve, vagyok fent, egy oldalon, védjegyes névvel csináltam

meg, hogy ne legyek kiszolgáltatva, némileg védjen meg, ah.

Mert azt profik csinálták, szövegezték meg, a saját szájízük

szerint, hogy nekik könnyű legyen boldogulni benne, gépies.

Lenne igényem megtanulni, azokat a részleteket, amiket még

nem értek, az én agyam úgy működik, hogy egymásra építi a

már meglévő tudáshoz beépíti, hozzáadja, életszerűvé teszi.

Mondhatnám, talán azt is, fejleszti, a meglévő tudáshoz adja,

a következőket, hogy hiányosságok abban se legyenek, hinnye.

Elgépiesedik minden, ha nem hozzák össze, az emberieseket,

a gép szerintiekkel, megtapasztaltam, a két oldalat. Nem, szembe

állítva oktatom, nevelek általa, hanem egymás mellett, megértetve.

Nem azt látom, hogy ne lenne szükség erre, hogy párhuzamosan,

egymást segítve működjön, a hétköznapi életünknek megfelelően.

Remélem akad egy valaki aki, pontosan kihallja és átlátja, megérzi,

ezeknek a fontosságát. Mert, ha nincs, hétköznapi szinten megfelelő

hozzáértést átadó, tájékoztató alapszinten tájékoztató, ugyan miért,

lenne ahhoz,  motivációja bárkinek, ha miértek nélkül, csak elvárnak.

Az állatokkal, ha hozzáértően bánnak, utána, már, el is várhatnak.

Teljesítik a parancsszavakat, ha az, megfelelő tudásszinten van, át

is megy, ha az ember sem biztos abban, amit elvárna, nem megy át.

Érvelni tanuljál meg jól, amögött tudás van, elvárni úgy, hogy nincs

más csak sablonszöveg, ott érzi az ember, valami nincsen rendben.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, ha csak neked lehet érved és

magad szerint. Mint, az elvárások hatalmasa, a szolgáltatás helyett,

helyzetbe hozod az embereket, úgy, hogy tudod neked lesz igazad.

Ugyan tisztában vannak-e ilyenkor a tulajdononosok, mi zajlik belül.

Vannak-e emberies tesztek, vagy csak a szakmai elég is, lesz ami lesz.

Ezért sem szeretem, a szivességet, adjanak, különböző szinteken el,

tudjunk róla, mi mennyibe kerül, meg tudjuk-e engedni magunknak.

Vagy kiegészítjük másmódon, olyan áron belefér a lehetőségünkbe.

Az egészséges lelkes, szíves, gondolkodó énünknek, fontos tudni,

honnan jöttünk, merre és hol tartunk, a belső kontroll, igénye ez.

Milyen módon építjük fel az emberséges énünket, ne romoljon el.

Fontos az egészséges sikerélmény, nap mint nap, nem gond az,

ha aprócska, de legyen, éltető eleme, a gondolkodó agynak.

Legyen szép ez a nap, tisztelettel élj, hogy azt is kapjad.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Kérlek, ha nem szeretnél őszinte, valós tapasztaltakat, ne olvasd el.

Elhiszi azt is, vezetni született, mindent elbír, az a látszata, hinnye.

Pedig, az emberies helyett, már ott, az alapoknál, ki is üresedett.

Jól láthatóak, ott vannak a kirakatban, irigyeltjei az ostobáknak,

azokat nevezem, így, akik, bár, tanulhatnának, de nem teszik azt.

Tapasztaltként, összefüggéseiben látva, jó minták nem lehetnek,

motiváció hiányosan, ahhoz való tehetség nélkül, nem adhatnak.

Hála Isten, sokan vannak az intelligensek, egymást segítve élnek.

Letörölték, már nem látható, a saját tudásomat tükrözte volna,

a gépies, sablonos, nem életszerűen működők megszüntették.

Julamami védjegy, a tartalma az oldalamnak, ugyan hova lett,

valóban, annyira olyanokat írtam, vagy valakinek az is kellett.

Hol tudnám megnézni, a valóságban, ugyan mi lett az oldallal,

az egész életem gyümölcsei, a napi írásaim, videóim, hinnye.

A kedvencem volt a, „Julamami Generációs Jelei”, oktattam,

szerettem volna, Julamami Generációs Jelekre változtatni.

Tükrözte, amit feltaláltam, terveim voltak általa, már oda.

Ismerve magamat, tudom, majd, megoldom, másképpen.

Túl sokan lehetnek, akik, súlyként, nehezednek rajtam,

időnként meg is nyilvánulnak, nem változnak, már üresek.

Ha tudnák, mennyire látható, az igaz valójuk, zokognának.

Irigységben dagonyázva, megrekedtek, nem tanulnak, ah.

Már széthajtottak volna, ha hagyom, hogy szervezzék, azt

ahol találkozhatok, kint, hozzájuk érkezve, az emberekkel.

Óvatosan, mondom, nem elég, szervezni tudni, már, 5 éve,

emberiesen működik csak, a többiek fékezők, lemaradtak.

Szükség lenne, sok fordítóra, ne rekedjen meg órdításban,

a már ki nem fejezhető, felhívja a figyelmet magára, azt a.

Ne más intézze a dolgaidat, mert mellé visznek alaposan,

rólad szóljon, belőled indul ki, úgy fordítsad, emeljen fel.

A saját szintjükön lévők nem ártanak egymásnak, hinnye,

mindegy az, gazdagok vagy szegények, teszik a dolgukat.

Átlátják azt is, összefüggésében, beérik, azzal, ami van.

Elhasználódnának, ha nincsenek kimondva a tiszta szavak.

Legalább annyi jó lehetne, becsüljék meg, az emberieseket.

Nélkülük már, jól, életképesen, működni nem tudnának, ah.

Nem, tudom, másképp kezelni, ah, mint megszólítom őket,

nem válaszolnak, sablonban vannak, hátha emberiesek.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem vitatkozom,

érvelnék, ha értenék, róluk is szólnék, ha meghallanák.

Fogd meg a hajadat és húzd ki magadat a feladatodhoz,

szoktam mondani, nem teszem helyette, ártanék vele.

Egyetemre jelentkeztem, egy jószándékú, hívta fel a

figyelmemet, egy csoportba jártunk volna, ha

az is, nem ugyanazokról, szólt volna.

Haladnának a tehetségesek,

ha nem csak, kihasználnák,

a tiszta forrású, tudásukat.

Éppen szétváltak, egyikük,

aki, az egyetemet vitte

tovább, meghívott,

oda, előadónak.

Másikukhoz

kerültem,

akadémiára

jártam és ott,

megköszönték, azt a,

hogy oda jártam. Köszönöm,

életemben ott, akkor egyszer

fordult elő velem, elismertek.

Kitűnő, megajánlottat kaptam.

Ha nagyon nehéz az út, amin araszolok,

megnézem, hogy lássam, nincs semmi baj.

Csupán nagyon kényelmesen lemaradtak, ők

sem fejlesztenek, inkább, átvették, másokét.

1999-ben kaptam, azóta is tapasztalok, naponta.

Valami nagyon nem jó irányt vett, ha az ember ennyire

nem fontos, akkor mire az a látszatos nagy nyüzsgés, azt a.

Nem jó az, ha a szivesség szintje, nem látja az emberieset, ah.

Nem szeretem a szivességet, szolgáltató az elnevezésem, nincs

más, eszi nem eszi, ez van, hát ez már, régóta a szólgálat szintje.

Nem fértem bele sehova, igyekeztek rögtön azon, hogy menjek

onnan, ha látták, nagy emberies tapasztalattal teszem a dolgom.

Belenyúltam valamibe megint, ez megismétlődik gyakran, ha,

azt látom, ott is, meg amott is, nagy szükség van, a tudásra.

Látszik, hogy valakit, éppen lelaknak, úgy fejlesztenének.

Használni szükséges, a saját nevet, odatenni a tudáshoz.

Nem kapcsolódik össze, az, aminek fontos lenne, együvé

tartoznia, látszik, nem szolgálja, csak utánozó figurája.

Tudom, eljött, az ideje, annak, hogy valamit szükséges

vállalnom, szerintük, nem boldogulok, nem is vagyok.

Jobb az nekik, hiszen nem kell felelősséget vállalniuk,

semmiért sem, viribülhetnek nyugodtan. Ha nincsenek,

olyanok, akik átlátják, kihallják, megérzik, gondolkodnak.

Egy dolog van, amit el lehet érni, nagyon gyorsan, az amit,

legyártanak, a saját könnyebbségükre, ránött már a fejükre.

Ha nem tiszteled a többieket, csak kihasználni igyekszel, hogy

neked, ne legyen nehéz, semmi sem, felelősséget nem vállalsz.

Kihasználsz mindenkit, aki nem mond nemet, adni nem tudsz,

miközben, a lelkiismereted figyelmeztetne, elhajtod, hinnye.

Attól az, a felelősséged marad, addig amíg az emberies éned,

föléd kerekedve, megmutatja neked, a járható emberies utat.

Ő kívülről lát engem, mint, ahogy őt, én is látom, elfogadó velem,

mert tudja, az őszinte szavak, nem ártanak, építenek, hinnye, ah.

Hát ne zárjad magadba, írd ki, mond el, ahol még lehet, a kimodott

szavak, elinditanak egy tisztító folyamatot, elkerülve általa a gondot.

Egy Haza ez csak egy, a látszatos, nem alapos, tudás nélküli marad.

Van az Isten, majd, pironkodva, észleli, mindenki, a saját idejében.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Amikor rájöttem, mit jelent a Hazaszeretet nekem.

Azt is tudtam, mivel sokat tapasztalt vagyok,

az emberiesek sorsának tekintetében,

a jól fordítást, adta az Isten nekem.

Nem várok hálát, Isten mentsen,

azért senkitől sem, hinnye.

Ritkán fordult elő, de

volt már olyan, hinnye.

Ha mérlegre teszem azt

a 25 évet, inkább azt éltem

meg, elfelejtették a díjamat, ah,

ha ismeretlennek szolgáltattam.

Ezért aztán, gyakran nemet mondtam,

nem lettem gazdag belőle, azt a lelkes,

szíves, gondolkodó énem, nem engedte.

A sikerélményem az volt bőven,

a következő feladatok jönnek,

az eredményeiknek örülök.

A legnagyobb kegyem,

 a hivatásomat

hétköznapi

szinten

élhetem.

Tudod-e, mi

 a hivatásod neked.

Vagy, csak élsz bele abba,

amit, mások szánnak, maguknak.

Tudod-e, amikor időben nem szólsz rá,

nem mondod ki a nemet, visszafejlődik,

s kommunikálás helyett, már csak ordít.

Tanulj meg emberies nyelven még időben.

Feltaláltam, valami nagyon fontosat, ah.

Lerajzoltam az oktatási anyagot egy nap,

hát, nem könnyű, megtanulni, de hatásos.

Legyetek partnerek ahhoz, hogy hallhassa,

mindenki, aki felelősen felvállalta, vezető.

Minden földrész és ország másképp rezeg,

először az anyanyelvet tanuljuk talán meg.

Azután lehet hozzá tanulni majd másokét.

Ha nem engednek be a feltaláltammal, majd

örülnek, annak azok, akik már érzik a sikerét.

Hiszen, értenek az üzleti részéhez, én nem.

Suttogtam, a kezdet kezdetén, ah, amikor,

éreztem, átszakadt a kontroll, annál, az

embernél, s együtt suttogott már velem.

Bocsánatot kért érte, magához térve,

van tapasztalatom bőven, már nem

vállalok ilyet, oktatnám inkább őket.

Megtanultam, kommunikálni ott,

akkor, úgy, hogy megjegyezte,

az arra alkalmas sejtem.

Nem ellenem teszi,

önmagát mentené,

azzal, hogy a maga

módján adja a jelet.

Azzal kérte a segítséget,

minden nap tanulunk valami

nagyon fontosat, ne menjél hát,

mellette el, mintha meg sem történne.

Ha elharapózik, arról leszünk hírhedtek,

nem szól senki rájuk. Szint alatt is nyugodtan,

szórakozhatnak, behúzzuk a nyakunkat, hinnye.

Jelezd oda, ahol ezekről tudniuk kell, időben, ah.

Ne az legyen a köztudatban, hogy mindent lehet,

csak költsed, ott a pénzedet, emberies határok, ah.

Ugye vannak olyan emberek, akik felelősen teszik, azt,

amit felvállaltak, ismerik az élhető minőségnek a határát.

Ugye, nem vagyunk kitéve annak, hogy nem biztonságos az

életünk akkor, ha élnénk, a hétköznapjainkat. A szórakoztatás,

nem lehet, fontosabb, mindennél, ah, az emberek életminőségénél.

Ez itt a Hazánk, ide szült az anyánk, itt szeretnénk megélni a jót mi is.

Nemcsak várakozni vagyunk itt, elfelejtették, hogy nettóból számolt

nyugdíjunkból, nem lehet megélni, ah.Ha a nagy pénzre teremtődött,

volna minden, akkor annak megfelelően lenne felépítve a hétköznapi

élet is. Lennének olyan emberek, akik felfognák, ők vannak kevesen.

Igyekeznének, úgy beilleszkedni, hogy intelligens módon is tudjanak

jó minőségű életet élni. Vannak akik munkával teremtik elő a napi

betevőjüket, mások meg haladnának előre generációsan, hinnye.

Megélve azt amit hoztak feladatnak, generációsan is haladnak.

Ha nem tervezel, minőséget adóan nem is haladhatsz, amikor

megszólít majd, a lelkiismereted, nem szeretnénk, a hangos

megnyilvánulásodat még látni sem, hallani, végképp, nem.

Tanulj meg úgy élni, hogy holnap a saját tükrödben, ne azt

kelljen látnod, amiért nem tettél, még kezelhető időben.

Figyelj a környezetedre, fejlődjél fel annak a szintjére, ah.

Legyél te is, a szintek közötti fordító, a megelőzés fontos,

ne legyen kizárva a fontossága, egyik szintről se, hinnye.

Ugye nem akarsz elköltözni a saját Hazádból, mert nem

tudtad időben kezelni azt, amit odatesz a hétköznapod.

Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj, szóljál időben,

oda, ahol kell, hogy legyen, hozzáértőkből, elég sok ehhez.

Kérlek tisztelettel benneteket, ha találkoznátok az online világában,

a Julamami Generációs Jelei facebook oldalammal, jelezzétek. Mert

azt írták letörölték, de a Julamami védjegy rajta, igaz, hogy Magyar.

Jó szerencsét, érezzétek jól magatokat a bőrötökben, azáltal,

hogy megtettetek mindent, a megelőzéséért, még időben, ah.

Bocsánatot is kérek és rögvest, nem tudhatom, kit bántok meg,

van amikor ez egyszerűbben megy, még megelőzésben, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

 

Majdnem elhittem, hogy tartozhatok

valahova, aztán rájöttem, nem tudom, ki

 irányítja, a csoportot, bocsánat kiléptem.

Fura dolog, az internet világa, még ennyi

idő eltöltése közben is, belenyúlok néha.

Úgy került oda az egyik oldalam, hogy nem

is én raktam fel oda, hinnye már, azt a, ah.

Benne jártak, mintha, otthon lettek volna.

Néhány, Nagytiszteletű Szakember, nem is

sejti, mi kerekedhet egy kontroll nélküliből.

Nem vállalhatom fel, hogy az ismerőseim,

úgy legyenek ott, mintha tudnának róla.

Bocsánat, próbáltam tartozni valahova.

Tanultam belőle, hát továbbra sem,

tartozom, se ide, sem oda, viszont,

tartozom mindig az érkezőhöz, oda.

Elhiszed, amit mások mondanak,

boldogságra vágysz,

minden nap.

Kapni akarsz,

adni nem tudsz.

A szinted felettit,

átértékeled, s amit

elértél beleragadsz.

Nem leszel azzal

sem elégedett,

amit elérhettél.

Mások felettire

vágysz, megjár,

azt gondolod.

minden földi jó.

Adok – kapok, úgy, biza,

egészséges körforgásban

vagyok. Folyamatosan,

tanulom az életet,

úgy élni, hogy

emberies

maradjak, ah.

Ha nem tanulsz

meg időben adni,

nem győzöl majd,

ha akarsz, ha nem,

mindenki máshoz,

alkalmazkodni

tanulni, azt a.

Az ígéret,

szép szó,

ha betartják,

az csak úgy jó.

Ha jelez a belső

kontrollod, azt

jelenti, nem

romlottál el,

hála Isten.

Egészséges

marad a lelked.

Vegyed számba,

ha a nehézben

boldogultál,

erős is lettél.

Ha, boldogulni

tanulsz, a jóban,

hinnye, boldog lehetsz.

Szegény embernek, gazdag

barátja, ugyan, hogy lehetne.

Figyelj, ha megszólít a lelkes,

szíves, gondolkodó éned,

ne várjál a teljesítéssel.

Mert rád is mordulhat ám,

a lelkiismereted, az is érted.

Két lábbal, a földön állni,

mindkét oldalunkat fel,

s megismerni, használni.

Nekirugaszkodnak sokan,

amit csak lehet, megcéloznak.

Győzni, legyőzni akarnak, azt,

amiről gyermekként álmodtak,

megvalósítani, mindenáron.

Az emberies, az belül van,

anélkül nem lehetsz nagy.

Nem is gondolnak azzal,

hogy az már a következő

generációjukra maradva,

az ő dolguk lenne, hinnye.

Vannak, akik előreszaladnak,

a gyermekeik helyett teremtenek.

Készen tálalják fel, a következőknek,

mintha nekik, alkotás, teremtés igényük,

nem is lehetne. Odatálalják, minden saját

igényüket, elképzelésüket, figyelembe sem,

véve, esetleg, a gyermekeiknek, más a sorsuk.

Nem is figyelnek arra, mit szeretne a gyermek,

a maguknak könnyebbet várják el, mindenkitől.

Vissza ismétlésre, a szülőkhöz, szoktam mondani,

mert amit, nekik szükséges megoldani, nem lehet

elkerülni, a sors folyamatosan, oda fogja tenni.

A külső szemlélők felé, olyan látszatot keltenek,

mintha az, természetes lenne, mindenki számára.

Ami az egyik oldalon a túlzást, a másikon a hiányt

generálja, ha nem tanítod meg rá, a gyermekedet,

élni a számára adott lehetőségekkel, az életedet éli.

A saját sorsa helyett, nem halad előre, elmegy a kedve,

tőle, hiszen nincsen belső késztetése, motivációja, hinnye.

Neked akar megfelelni végre, hogy elégedett legyél vele, ah.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék, sem

veled, se ellened. Betanítanék, oktatnék, a feltaláltamnak,

segítségével, megtanítanám a belső tartás fontosságára,

vezetném rá, a saját megérzéseik által, az igényeseket.

Adva időt, bőven, a lelkes, szíves, gondolkodó énjük,

jelzéseinek pontosítására, a kontroll fontosságára.

Napi szinten gyakorlom a megelőző hivatásomat,

új képleteket is, fedeztem fel, a tenyereikben az

embereknek, fel és ráébred a lelkük a miértekre.

Szembesülnek, a jó feladataiknak a sokaságával,

megérintődve a sorsukkal, generációs jeleikkel,

nem unalmas az életük, tevékenyek utána.

Nem hagyják hátra, azokat amivel dolguk

van és nem veszik el a lehetőségeiket,

túl jót akarva, a saját gyermekeiktől.

Jó szerencsét, jó emberek, tisztelettel,

szeretetben élni, tartás, méltóság, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Boldogulni tanulj meg most, ne csak álmodozz,

valaki másnak, a tapasztalását szajkózzad, ah.

25 év van mögöttem, úgy,

hogy tapasztalok,

nap mint nap.

S akik, már

rájönnek,

mennyire

fontos lenne,

ismerniük a sorsukat is.

Megbeszélve, bejelentkezve,

vesznek részt, az oktatásomon.

Magam találtam meg és azután fel.

Azokat a vonalakat, elszíneződéseket,

mélyedéseket, kitüremkedéseket, amik,

bennem felállították, a sorsok képleteit.

Mivel az első végzettséget adó papír,

„Sorsolvasó”, hát mostanra be is

értem arra, hogy annak,

mondhassam magamat.

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”,

néven kaptam meg az

első engedélyemet.

Mára, Önismereti

oktatás a neve.

Nehéz bejutni

a köztudatba,

úgy, ahogy,

nekem ezt,

a sorsom,

 ide is tette.

Itt születtem,

itt gyakorlom,

a hivatásomat.

Messziről is jönnek,

amikor ráébrednek,

ne másokra bízzák,

maguk, tanulják meg.

Hiszen tükröz mindent,

a magzati szakaszunk.

Felismerve, mindazokat,

a tenyereinkben lévő jeleket,

amik, megértetik velünk, azt is,

generációsan mi dolgunk lenne.

A lelkünket, szívünket, gondolkodó

agyunkat becsapni nem lehet, hiszen,

ott, azonnal, a belső kontrollunk, jelez.

Feltaláltam, valami nagyon fontosat,

oktatnám, a szintek közötti „fordítókat”.

Tíz éve annak, hogy tevékenyen várakozom,

arra, hogy megértse, valaki, érdemben, hinnye.

Talán pont erre lenne szükség, hogy a Hazánkban,

meg és feltaláltamat, ami, nem ismeretlen, a Világnak.

Felvállalja, oktatásra, nevelésre, alkalmasnak tartsa, ah.

Nem fértem és nem férek bele, semmilyen sablonba, még

csak, egyedül, vagyok, aki oktatni tudja, nevelni tud, általa.

Szeretném, ha többen is felvállalnák, ennek a megtanulását.

Ezért eladnám, a megfelelő embernek, aki tudja, mit vesz meg.

Kicsiben, bizonyít, szinte, naponta, kinek, mihez jó megtanulnia.

Ahhoz, hogy nagyban is működjön, megfelelő ember szükséges,

én az üzlethez nem értek, botcsinálta üzletasszony vagyok, azt a.

Más módom, mint az internet világa nincsen, hát itt keresem azt, a

 megoldást. Ami megfelelő, ennek, a nem könnyen tanulható oktatási

formának a köztudatba beviteléhez, úgy, hogy működőképes legyen.

Hatvan, éves, koromra terveztem, azóta eltelt, nyolc, nem adom fel,

hátha akad egy ember, akinek pont jól jönne, a lelkesedéséhez, ah.

Bennem, meg, van annyi energia, hogy úgy adjam tovább, mint,

ahogy azt illik, egy szinten, azokkal, akik mindezeket már értik.

Jó szerencsét kívánok, minden jóakaratú embernek, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Webnagyi Mint Julamami, Julamami Magyaros Agyalósa,

Julamami Generációs Jelei

Heringes Árpádné =Julamami

Van amivel születtünk, mint tudás.

Van, amit szükséges

megtanulnunk.

Megvenni,

egyiket

sem

tudjuk.

Ahhoz,

hogy

értően,

lássunk,

halljunk,

s amit érzünk,

tudjuk miért érezzük.

A „hozott”, a tapasztalt,

a tanult, együtt adja meg.

Kényelmesnek tűnik, ha

megveszed a másik tudását.

Attól az még, nem lesz a tied,

szükséges lenne megtanulnod,

hogy a gyakorlati életedben ott

legyen, már az hétköznapi szinten.

Tanult és tapasztalt, együtt a tudás.

Ugyanez vonatkozik arra, ami nem

lenne a tied, csak megszerzed. Vagy

elveszed, mert úgy gondolod azzal,

az már, a vagyonod lett, hinnye.

Pedig abban másoknak az erős

energiája, teremtő ereje van.

Elkéstél, ha most, szeretnél

tájékozott lenni, miért nem,

lehet az a tied, energia szinten.

Nem rezeg benned a lenyomata,

nincs benne a kisugárzásodban.

Ugyanez, amikor, felemelnek,

a saját szintjük fölé embereket.

Ürességet növelnek, azon a szinten.

Öt éve annak, hogy átfordultunk,

a jó energiákban vagyunk, hiába,

a megszokottal már nem sikeres.

Az se működik, hogy lehúzzák,

a saját szintjükre a többieket is,

attól még a tudás bennük rezeg.

Megtanultam, hogy a sajnálat,

nem visz előre, senkit sem.

A saját szinteden tudod,

átadni a tudásodat, azt a,

hiába ám minden álca,

kilátszik a hiánya.

Önismeretre,

oktatás, nevelés.

Most éppen ez a

neve, kényelmes lehet,

változtatni, hogy azok is

értsék, akiknek nincsen

igényük sem, a tudásra.

Észre sem veszik, nem

működik, az, amit, már,

alkalmazni nem lehet.

Lejárt lemez, elavult,

nem tudja felvenni, a

ritmusát, a jelennek.

Kölcsönös tisztelet, na

arra aztán nagy szükség

lenne. Bár kicsit elkésett,

de aki már átlátja, tudja

kezelni, hogy ne legyen,

véglegesen, kezelhetetlen.

Nem lehet összemosni azt, aki

magasabb szinten van, azzal, ami

megrekedt már, a pénze áhítatában.

Fogja és szórja, vagy megvonja onnan,

ahol szükséges lenne a támogatása, ah.

Olyankor, nem gondol arra, van az lsten,

a teremtő ereje, azt is megoldja, hinnye.

Két lábbal, a földön, megtanulni járni,

azon a szinten, ami a családotoknak a

helyes útja, a generációs feladatok azok.

Tanuld meg, ha még nem tudod, de már ott, a

hiánya az életedben, a magyarázatok hiányoznak.

Ezt már nem bízhatod másokra, hogy páholyból nézd,

hogyan intézik a sorsodat. Mert megtörténhet, hogy az

pont neked nem lesz jó és szép, s élheted majd a másokét.

Jól gondold meg, mit kívánsz, mert te is, abban fogsz élni.

Jó szerencsét minden jóakaratú embernek, tisztelettel élni szép,

szeretetben élni jó, szóljál, ah, el ne fedjen, az ürességet toló, hahó.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Megjegyzi a belső kontrollod, jelez

erősen, keservesen, mielőtt,

önmagadat is elveszítenéd.

Hátha, segíthetek ezzel,

vedd le a faladról azt.

Ami, abban amit

csinálsz, nem

a valóságot

tükrözi.

Hamisság,

valaki ellen,

mást csinálsz.

Annyira meg

akarsz felelni,

azt a. Hirtelen, a

barátságosból,

ellenséges

lehetsz,

ugyanott.

Egyszer

fordulsz, a

szerintük,

helyes úttól el.

Egyértelmű, azt is,

megmutatnák majd,

éppen hova érkezel.

A sorsod helyett,

miben, hogyan élsz,

nem marad más, mint

generációs hozadék.

Az ünnepi asztaloknál,

a nevedet, a tisztelhetők

helyett, negatív történetekkel

halmoznák el, ruháznának majd fel.

Vagy kitartasz amellett, amit nehéznek

hoztál, viszed a nehezet, amíg, el nem fogy.

S váltasz majd akkor, ha megengedő az Isten.

A külső megfelelés helyett, belül megéled azt is,

amit a többiek, még, fel, sem ismertek. Boldogulsz,

mert, nem, te, hoztad, ah, a terheltek sarát. Nem rájuk

erőlteted azt, hinnye, hanem, azoknak, akik kérdezik,

elmondod, mi mindent, tapasztaltál, életed során.

Megtanulsz gyermeknyelven, békén hagyod, ne

fáradjon, mint egy felnőtt, túl korán ki, hinnye.

Motiválod, mert az lenne a dolgod, láthatnád.

Megélések, tapasztalások nélkül, nem megy,

hiába, minden felvett szerep, csak visz az.

A belső tartásodat, a tisztelhető nehéz,

megjárt utad, sorsszerűen megadja.

Hiszen, miről beszél, ha ő maga,

nem is úgy él. Majd idejében,

lekopik az álca, ott áll majd,

pőrén a lelke, mindazoknak.

Fázósan, csalódottan, a hőn

vágyott, elismerések, vállalhatóak

nélkül, a kiüresedés felé. Akik, csak, szajkózva,

megfelelve, mindent ugyanúgy megismételtek, azt a.

A célirányosaktól terelve, nekik mindenképp jó legyen,

a vesztesek, nem ők lettek, inkább tapasztaltak, hinnye.

Nagy embereknek születnek, nem kopik, se ki belőlük,

sem nem, a könnyebbet kapják feladatoknak, erősödnek.

Akkor is, ha nem emelkedhetnek ki, a megérdemelt helyre,

hiszen már sokat tettek érte, nagyobb a feladatuk annál is.

Van az Isten, van aki tudja, van aki még nem hisz benne.

Megvan a saját sorsunk, a generációs feladataink,

ha valaki úgy döntene, hogy túl megy, mindazon.

Az már, az ő privát ügye, ha mindezek ellenére,

 nekiveselkedik, majd, látszat győztessé válik.

Addigra az már, mindenki számára, látszik.

Tapasztalva haladva, megjön minden jó

és szép feladata, mindenkinek. Ah,

ha nem éri be, azzal, amit, elérhet,

rájön majd menet közben. Sokan,

vannak, hasonlóan, akaratosak.

Mindenáron, győzni akarnak,

mert, belső tartásuk, nincsen.

Külcsín, belbecs, hallani eleget.

Lélekben fejlődni nem akarnak,

pedig, az lenne a sorsuk, most.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet. Nem harcolnék, se

érted, sem melletted, ellened

meg minek. Tapasztalva oktató,

nevelő vagyok, a megelőzésben

hiszek, adnám át, a tudásomat.

Sokaknak, akik, igényesek már,

arra, hogy az embereknek, miért

ne lehetne, tartása, méltósága, azt a.

Szintek, közötti, fordítókat, oktatnék,

mert egy Haza ez csak egy, ide szült,

az anyánk bennünket. Itt lenne

fontos, a jóban, a szépben,

elhelyezni, a tudásunkat,

mindannyian hoztunk olyat.

Formálva, azzal a Hazánkat.

Nézz magadban szét, mit jelez,

a lelkes, szíves, gondolkodó éned.

Az sem lényegtelen, magad köré mit

teremtesz, a belsődet tükrözik, azok is.

Ne haladjad meg a saját idődet, csak azért,

hogy másokat legyőzzél, érvelni tanuljál meg.

Mindenki hozott fontos feladatot, tehetséget,

itt ahol született, s nőtt fel, ide fontos tennie,

a tudását. Megalapozva azzal, a jó minőség,

fontos, mint fejlődési lehetőség, jó minta az.

Megfelelő időben, helyen, jövőt építhetsz.

Tíz éve látom, tapasztalom, sokan vannak,

akik, intelligensnek születtek, pont ide.

Ők nem ártanak, se bántanak, vannak, a

 nagyon nehézben, araszolnak, éppen.

Megvárják, a saját idejüket, tudják,

van sorsuk, generációs feladatuk.

Nem kapkodnak, rálátnak,

kihallanak, megéreznek,

tapasztalva fejlődnek.

Fogadjátok tisztelettel, a

 létezésüket, értünk is vannak, ah.

Jó mintákkal mutatják, a járható utat.

Legalább, ne nehezítsétek az életüket,

a saját családotokban, együtt, veletek,

egymástól tanulva, szép lehet az élet.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Feltölt-e lelkileg az érzés,

amikor találkozol, a

 régen látottakkal,

a családod tagjaival.

Ad-e még az, amit

felvállaltál, ha

már nem, akkor,

tervezd el. Mihez

képest, hova érsz,

mert nem adod fel.

Felerősít-e lelkileg,

a következő, még

nagyobb feladathoz.

Figyelmeztet majd,

a belső kontrollod.

Ne várjad meg,

az üresedést,

változzál.

Jó tükröt

láthassál.

Feltölt-e az,

ha főzöl

rájuk s ízlik.

Feltölt-e,

ha tudod,

elindultak hozzád.

Feltölt-e, amikor érzed,

hamarosan megérkeznek.

Vagy elfogadó vagy-e, ha

tudod, hogy szeretnek,

feltölti-e a lelkedet.

Jó érzés-e, ha

másoknak is,

sikerül valami.

Tudsz-e, a mások

örömének, örülni.

Ne hagyjad, azt ami

természetes kikopni.

Tudod-e, ah, adni

születtünk,

mindannyian.

Ne várjad,

adjad, azt,

ami feltölt.

Hiszen már

tudsz adni,

s annak is,

örülni.

Tudod,

milyen

fontos

érzés,

adhatsz.

Ne tárgyra

gondolj, a

lelkedből jön

a lelkesedés.

A szívedből,

a szívesség.

A gondolkodó

agyad meg, már tudja.

Egészséges a hármasnak,

lelkes, szíves, gondolkodónak,

az összhangja, a termése,

a várakozás öröme. Az odaadó

érzése átmegy, összetartozásra

utaló, magas szintű érzés, valós.

Nem utánozható, belülről jövő,

van úgy, amikor olyan tiszta, hogy

abban a pillanatban átborzongató.

Ne tévesszen meg, a hamiskodó,

aki pótolni akarja, azt, amit csak,

a szeretteid által kaphatsz, hinnye.

Amikor ragaszkodtak volna hozzám,

hát óvatosan, hazavezettem őket.

Annyit tehettem értük, otthon van

a helyük, generációsan fontos az.

Jó mintát látnak-e, vagy tudják,

 ők, maguk, lesznek, a jó minták.

Nem ingyen adják, tesznek érte,

tartásuk és méltóságuk lesz általa.

A legfontosabb, amit adhatsz, ezek,

belülről jönnek. Tartást, méltóságot

építenek, a család érzését teremtik meg.

Nem téveszthetők össze semmi mással, a van,

érzése, az értelmes lét érzése, emberies minőség.

Persze bocsánatot is kérek, nekem könnyű, hiszen,

maradtam, egyszerű. Nem, tudok, vállalni olyat, amihez

nem értek, jót adni születtem. Adni csak abból lehet, amiből van

bőven tudás, ne legyen gányolás. A szerényben és a nagyszerűben,

is tapasztaló lettem, a magam, ritmusában, lépek, haladok, vagyok.

Vajon tudják-e a magukat nagyoknak tartók, hogy a fokozatosság, az

fontos lenne, ha nem hivatást gyakorolnak. Felvitte őket a huzat, oda

ahol egyébként nem lehetnének, nincs meg hozzá, se jó minta, sem a

felelősségtudat, nem eredeti, hiányos a hivatástudat, látszatos csak.

Az apám azt mondta nekem, előbb ellátja a férfi, azt ami rá van bízva,

csak utána gondol a pihenésre, meg a saját életminőségére, hinnye.

Gyakorolni a bocsánatot, addig lehet, amíg nem tudatos mindaz, ah.

Jó tanító, a felelősségtudat, megdolgoz, akkor is, ha nem akarod, ah.

Érted szól, ha rád mordul a lelkiismereted, még időben, azt a, hinnye.

Mindenkinek, megvan, a megfelelő idő igénye, a ritmusa, az a sajátja.

Az élet, maga a tapasztalható feladatok, nehézségek, felerősítenek,

a saját sorsunkhoz és alapja, a generációsan is továbbjutó tudásnak.

A belső kontrollod, mutatja, ahhoz képest, amit és akik által hoztad,

 a generációs feladatodat, a sorsodban, magadhoz képest hol tartasz.

Kivé vagy mivé váltál az eltelt sikeres éveid alatt, csináljál mérleget.

Kívánom, minden adni tudónak, hogy legyen nagyon szép ez a nap.

Akik meg már igényesek az adni tudásra, kísérjék figyelemmel őket,

mi a módja, az ő sikerüknek abban, miért is csinálják, régóta olyan jól.

Apró, fontos porszemek vagyunk, nem különb, senki sem a másiknál,

a teremtő Isten teremtményeiként lenne fontos élnünk, egyszerűen.

Akkor is, ha vannak akik a túlzást már elérték, változni mindig lehet.

Hatások jönnek, el is mennek, egyszerűek maradnak az emberiesek,

tudják már, tisztelettel élni szép, szeretetben élni, na az a jó, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

Milyen jó is lenne, ha mindenki tudná honnan jött és mi dolga

lenne, itt a földön. Úgy, hogy legalább ne ártson, ne bántson,

de magára is vigyázva, teljesíthetné amit feladatként hozott.

Azt tapasztalom, tíz éve látom, nagyon sok intelligens született meg.

Azt is látom fontos dolguk lenne, jó minták legyenek a többieknek.

A tanultak, képzettek, folyamatosan fejlődésükre is figyelők,  sokan

vannak, tudatosan teszik a dolgukat. Egyedül azt nem értem, ha egy

helyszínre sok intelligens születik, miért nincsenek olyanok, akik

arra is figyelnek. Ne szenvedjenek, pont amiatt, amit a többiekért

tesznek, hiszen abban tehetségesek, pénzre váltani nem tudják.

Nem ők döntik el, az éppen aktuálisan fontosaknak tartottak

döntenek, kit másoljanak le, kit fékezzenek, kinek a nevét tolják

hátra. Sok – sok nem valóságosat, tervezetten csinálva, azzal ártva.

A tehetségesek feltalálnak, a hamissal ártók, ravaszul ráállva,

lemásolják, valóban nem gondolják, hogy kilátszik már, minden, ah.

Nem fárasztanák magukat, hogy meglássák, a Világ megváltozott.

A jóról és szépről, életszerűről, működőképesről, nem beszélnek.

A csárdás ritmusa, a tartást is igazítja, tudta azt is, aki megalkotta.

A Hazánk és mi, sok évig, arról voltunk híresek, nevesek, sok nálunk,

bőséggel áldott meg, az Isten bennünket, a tehetségesekkel, hinnye.

A Világnak is jutott bőven belőle, ha tovább szerettek volna fejlődni.

Ott kaptak hozzá megfelelő lehetőségeket, nemcsak,  a jó

minőségért és a megérdemelt szintű megélhetésért mentek.

Prevenciós vagyok, ehhez értek, ezért tisztelnek meg és

bejelentkezéssel, érkeznek hozzám, tiszteletem.

Óvom az intelligenseket, mint azt,

ami természetes, a Világ hasznára is van, nem csak a sajátjára.

Ott vagy otthon, ahol látod, a kicsinyekben már magadat.

Nem mentél sehova, a Világ, mégis ott időzik nálad.

Ahol érintette a „mezitlábad” a talajt, ott van rólad a lenyomat, oda

tartozol. Visszavágysz majd, ha a jó minőségű életedért messzire is

szaladsz. Újra és megint megérinteni, az anyaföldet, ne felejtsen el,

majd akkor se téged, ha a lelked gyógyulna, éppen a kertészkedéssel.

Belső tartás, méltóság nélkül, mi motiválhatna téged, ha nincs terved

mihez képest hol tartasz, melyik állomásnál pihenhetsz meg. Mikor

nyugtázod a lelkiismereted felé, nem ártva haladsz, emberies vagy.

Nézz magadban és körülötted szét, látod milyen szép, megcsináltad,

a belső békédért, alkalmazkodva haladsz, nem ártasz, sem bántasz.

A családodban meglátod, kik azok, akik már megcsinálták a dolgukat,

kiknek van még bőven feladata, generációsan haladva, legalább nem

ártva. Nem, csak, irigyelve bámulni, a szép, egészséges Világra,

gondolkodva, lelkesen, szívesen haladni, tartásosnak maradni.

A tehetségedből a közösbe beleadni, nem kiszorítósat játszani.

Figyelj rá, mit kívánsz, mert ha megadatik, úgy fogsz majd élni.

S ha a szíves, lelkes, gondolkodók helyett, csak egyféle a történet,

nagyon unalmas lesz. Hamar körbeér majd minden, hiszen nem ők

alkották a szépet és jót, addig sem, punnyadás, a teremtés helyett.

Ugye elgondolkodtató, senki sem született fölöslegesnek, oda,

ahol, megérintette a gyermekkora, oda fontos, a jóból adnia.

Kellemes időtöltést, boldog ünnepeket kívánok, szeretettel.

 

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Julamami

Mi anyák, nem azért szültük a gyermekeinket,

hogy ne tudjanak kibontakozni a tehetségükben,

a saját Hazánkban, amit mi is teremtettünk meg.

Hiszen dolgoztunk és úgy nőttek a gyermekeink.

Mindenki gondolkodjon, akinek van gyermeke,

szeretné-e, hogy ne találják meg, itt a saját,

Hazánkban, a kiteljesedésüket, a szépben, a

 jóban. Azért dolgoztunk egész életünkben,

hogy nekik, már jó, különb életük legyen, ah.

Könnyű „topicskolni” abban, amit másoktól

kapott, a Hazánk, ha azt sem tudjuk, mi az,

ami esetleg a jóból, szépből, nekünk is járna.

Nincs hova fordulnunk, nincsenek válaszok.

Ne erőlködjél, miért erősködnél olyanokért,

amit, nem tesz oda, neked, se generációsan,

az Isten, hiába minden szerzett, nem a tied.

Nem azért nem szólnak érte, mert nem

látják át. Szeretnék, ha nekik is lenne,

megélhetően jó,

a sorsuk, hinnye.

Tudják, van Isten, nem

csak nekik szánta a jót.

Megint más az, ami,

tehetségből jön,

szintén más az,

ami erőlködés.

Feltalálni, vagy

kitalálni, nem

ugyanaz a

minőség.

Vajon, ha

lépcsőről –

lépcsőre, lenne

szükséges lépnie,

az ismertség felé,

látható lenne-e.

Fontos lenne,

ha a tehetségesek,

támogatásokat is

kaphatnának.

Mert, így,

nem

lesznek,

láthatóak.

Ha a saját

Hazájuk,

nem

tartja,

fontosnak, hogy

itthon maradjanak.

Más országokat

fejlesztenek, a

 tehetségesek,

ha elmennek.

Vannak akik,

előbb ismertek

a Világban, mint,

a saját Hazájukban.

Ide teremtettünk,

minden szépet és

jót, életünk során.

Azt várjuk, amit

ide teremtettünk,

nem várunk mást.

Nyugdíjat, amiből

úgy élhetünk, mint,

ahogy életünkben teremtettünk.

Lehetőségeket, a saját tudásunknak, az

elért hivatásunknak ismertségét, a Hazánkban.

Megtanultunk, a nehézségek között megélni, még

nem ismerjük, a jó minőségű életünket, hinnye.

Tesszük a dolgunkat, tudjuk, van az Isten.

Ugyan, hogyan,

vállalna fel,

bennünket,

a tudásunkkal,

bármi más ország.

Ez itt az általunk

teremtett, szeretett,

megbecsült, Hazánk.

Az

idő,

nagyon

fontos.

Sem előbb,

se később,

nem ugyanaz.

Nem hiszel a

szemednek, ah.

Amikor számodra,

ott van az ideje, a jónak,

a sorsodban megélhető az.

Mások sorsa, nem visz előre,

legfeljebb, könnyebbnek tűnik.

A nehezeket akkor is megkapod,

amit az előzők generációsan nem

csináltak meg, az ott maradt neked.

Sokszor léphetsz olyan lépéseket,

amiben, megengedő, a teremtő, ha

már teljesítettek, az elődeid, mind.

Bár könnyebbnek látszik akkor,

neked mégis, a nehezet hozza, ah,

ha másoktól veszed el a sikert.

A tapasztalatom szerint,

nem lehet, csak úgy,

letudni, semmit.

Vagyis úgy,

igen,

hogy az

semmivé

is válik.

Nem

emel ki,

viszi,

a jót és

szépet,

belőled.

Amikor a

sorsod lefékez,

az sem véletlen.

A belső kontrollod

erősödik közben,

a számodra jó

feladatot

hozza.

Beérsz

általa a

szintedre,

viszed a többit

is, a sajátjukra.

Ha éppen ők is,

megfelelőek már,

a saját szintjükre.

A barátságoknak

más lett a hozadéka.

A hasonló szintűeket,

a jókra, a szépekre, az

életszerűekre tanítja.

Nem  életkor függvénye,

vannak, akik már gyermekként,

mások meg, öregedően látják meg.

Mi lenne a következő fejlődési szakaszuk,

a gyermekkorúaknak, ah. Nagyon nehéz azt,

elfogadtatni, még a szüleikkel is, hogy ők,

elég rálátással bírnak, már a feladatokra.

Aludj még nullázó, korán van rosszalkodni, ah.

Szeretnék még, néhány gondolatot leírni, látom,

nagyon szeretnéd, az oldalaimat már lenullázni.

Önismeret, kölcsönös tiszteletre oktatás, hinnye,

nekik, akik már értik, az életükből mi hiányzik.

Amit ígérhetek, tartás, méltóság, emberies,

tanuld meg, ha már beértél az igényére.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

 

Szerintem, egy ember akkortól számít felnőttnek,

ha, tudja már mérlegelni, mit miért, vállalhat fel.

Szegény gazdagok, Gazdag szegények, regények.

Az egyik nagyon ismert, a másikat is olvastam.

Ha nem ismerjük, mindkét oldalunkat,

nem növünk fel, önmagunkhoz sem.

Ugyan, hogyan irányíthatnánk, ah.

Tisztában van-e azzal, hogy

emberek élete,

sorsa,

fordul

úgy,

ahogy

döntenek majd.

Felelősek vagytok,

önmagatokért és

minden olyanért,

s azokért, akiket

felvállaltok,

helyettük

döntve,

irányítotok.

Emberismeret.

Tiszteletem,

jó érezni azt,

hozzáértően

végzik a munkát.

Akiben nincs benne

a kontrollja annak,

ne vállaljon felelőset.

Magam is felelős vagyok,

ám, ha a kérdéseikre, jól

érthető választ, nem adok.

Tapasztaltan tudom, nagyon

nagyok a szintkülönbségek.

Ahol már fordítókra is

szükség lenne, ahhoz,

hogy megértsék azt.

Ami másoknak meg,

már természetes, úgy élnek.

Családokon belül, is lehetnek,

a generációs feladatok kapcsán,

nagy szintkülönbségek, hinnye.

Ha nem találják meg a valóságos,

érthető, magyarázatokat, biza,

a családok, csak látszatosak.

A mindenáron, való, győzni

akarás, a mindenkit maga

mögött hagyás is jelez,

valami fontosat.

Nincs még

rend, a

lelkében.

Mindenki

hozott a

saját

sorsával,

tehetséget.

Amikor rátalál, az

olyan, „hazaértem” érzés.

Amikor átéltem, tudtam, már.

Akkor, ah, megvan mindenem,

ha, van, annyi pénzem, ami

lefedi, a kiadásaimat.

Ismerem a generációs

feladatomat, sorsomat.

Tartásos érzést ad az.

Emberesedek, vagyok,

nem pénzből lettem.

Tartozni valahova,

nem is fogják fel,

addig, amíg,

nincs meg, a

felismerés.

A pillanata,

annak az érzésnek,

a nem tartozni „sehova”.

Üzletasszony nem leszek,

nincsen hozzá tehetségem, ah.

Jók nekem, a nagyszerű érzések,

ha naponta élem, az egyszerűben.

Beérem hát, a napi sikereimmel.

Hiszen nem különb, senki sem,

az apró fontos porszemeknél.

Vedd komolyan, minden

igazolványod, lejárati

idejét, hinnye, azt a.

Megigazítja benned,

az érzését az üresnek.

Ha nem személyesen

kontrollálsz, mindent,

ami téged érinthet.

Tájékozottság.

Nem tartozom,

se ide, sem oda.

Tartozom, az éppen

engem megtisztelőhöz,

abban az időben, pont oda.

Szeretem a hivatásomat, hát

továbbadnám, a tudásomat.

Legyünk sokan fordítók.

Önismeret, kölcsönös

tiszteletre oktatás, nevelés.

Nem könnyű megtanulni,

de az utána jövő érzés,

azt mondják, megéri.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Tisztelettel élni szép, szeretetben élni jó,

vigyázzunk rá, hogy ki ne kopjon,

az őszinte, valós szó.

Sok jó és szerencse,

legyen a zsebedben,

hogy adni tudjál belőle,

ha eljön az ideje.

Ne félj, ha

megérint,

a lelkesen,

szívesen,

gondolkodó

agyad, kontrollja.

Érted is szól az,

a legnagyobb

kegyed

most, ah.

Minden

körülmények

között emberies maradj.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Mindenkinek megvan a maga dolga,

ha az okoskodók, nem hagyják,

hogy megcsinálja, attól

még, az ő dolga volna.

Ez itt védjegyes oldal,

ne nullázzál, mert

nem a tied.

Ne rongáld,

senki tulajdonát.

Nem is értem, miért

gondolják az emberek,

hogy a lelkiismeretük,

majd nem dolgozza

meg őket. Lefedni

igyekeznek, azt

amit nem lehet.

Látszik már,

ami látható.

Minden,

olyan,

amiről,

tudták, hogy

ártanak vele és

mégis megtették.

Van az Isten, van aki,

tudja, van, aki még nem.

Megtudja mindenki idejében.

Ez a nap is mesél, zenél, látod,

csak szabadságon volt a remény.

Ne hidd azt, hogy vége, fordulj meg,

s ha már elég emberséges vagy, menj az

 elejére. Felismerik benned a jók, követnek.

Akár sokan is lehettek, a jó eredménye az.

Gondolkodjál el, generációsan, mi a fontos,

nemcsak egyedül vagy, sokan vagytok jók.

Nem szégyen az, tartást, méltóságot is ad,

óvatosan, most még annak a felvállalásával.

Önismeret, kölcsönös tiszteletre, oktatás,

nevelés, megelőzésben. Érted, ha már érted,

hogy végleg, mások miatt el ne tévedj, hinnye.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Csináltál-e, mérleget, hogy hol tartasz, „most”.

Vagy, csak, győzni akarsz mindenáron, azt a.

Mások ismertségét felhasználni, hogy tolja

meg, a lemásolt, nem saját ötleteidet, azt a.

Törtetni előre, minden alap nélkül, taposva,

letudva, mintha, a saját ismertséged lenne.

S majd menet közben, feltöltöd a másoknak

sok év tapasztalati látogatottságából, hinnye.

Ugye nem azt akarod mondani, hogy tanultad,

ezt valaki, így oktatta, neked, győzzél és kész.

Önismeret, kölcsönös tiszteletre oktatás,

nevelés, a tartásod, méltóságod miatt, azt a.

Óriási hiányok keletkeznek, alapok nélkül, ha

azt közvetíted a többiek felé, így is szabad, ah.

Összefüggésében átlátni, vagy a kihasználható

réseket meglátni, hova visz az, szerinted, azt a.

Hát, nem mondta senki sem, hogy álljál meg,

a saját talpaidon és azután legyél sikeres, ah.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

harcolok, sem veled, sem érted, magadnak

lehetne fontos, hogy a tudást, ne szerezzed.

Persze bocsánatot kérek és rögvest, hinnye.

Szembesültél-e a saját sorsoddal, hinnye.

Lehet úgy is, meg amúgy is, hogy már,

azt is figyelembe veszed, mivel nem

ártasz, a következő generációknak.

Van-e elképzelésed a következő

életszakaszodról.

Vagy, csak

élsz bele,

ahogy

esik,

puffan.

Mások szerint,

csak a felelősség

ne legyen rajtad.

Egy idő után már,

észleled, túl könnyű,

mégis visz, nem ad.

Ah, mi mozgatja

a gondolkodó

agyad. Motivál-e,

a hétköznap, vagy

vársz az ünnepekre.

S azok sosem jönnek el,

úgy, ahogy tervezted, ah.

Mikor van ünnep neked és

mikor másoknak. Annyira

más minden sors, ha

tudnák az emberek,

tisztelnék egymást.

Amikor felfedezed

magadban a belső tartást,

utána már minden másabb.

Meghozza, a mihez képest,

hol tartasz jó érzésedet,

türelmesebb leszel,

magaddal, toleránsabb

a mások általi hatásokkal.

Jó szerencsét kívánok, minden,

jóra és szépre tervező embernek.

Tisztelettel élni könnyebb.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

A múlt, elmúlt, nem a szolgád az, ha megmaradt,

melletted, akár jövőt is építhetsz rá, ha van terved.

Emlékszel-e, mikor, hol mondtad ki, az első nemet.

Tartottál-e attól, hogy utána, nem ismernek meg, ha

meghoztad az első felnőttes döntésedet, lehet az is,

hogy vezetőnek születtél, ha, jó mintát, mutatsz, ah.

Kinek, mikor jön meg az esze a saját sorsához, azt a.

Igen azzal jár, hogy haragszanak azért, majd rád is,

nem szolgálod ki őket, a kényük, kedvük szerintiekben.

Szokták mondani, ah, ha minden a nő, az asszony dolga,

akkor miért tartoznak, a férfiak is a családhoz, hinnye.

Elég nagy a gond ez ügyben, ahogy a 25 tapasztalható

éveim során, naponta, a hivatásom által, átlátom, ah.

Túl sokféle, a kontroll nélküli, a teríthető, ah, hinnye.

Nehéz bejutni oda, ahol sok a divatos, nem tudás az.

Nem is tervezem, maradnék, a feltaláltammal itt.

Végleg megragadhatsz, a semmiben, sok irigyed is,

lesz közben, üresedsz, ha nem a fontosat erősíted.

Pedig, ha már tudnátok kommunikálni, mindezek,

 szép jövőt is hoznának, szakításhoz nem vezetnek.

Van aki fejlődik, halad, van aki sunnyogva lemarad.

Örülj a mának, mint a generációs hozadéknak.

Ha már meglátod a jót

és a szépet,

széles

sávban

gondolkodik,

fejlődik,

az agyad.

Ember maradj.

Valami jó legyen az

alapja az életednek.

Ha közös az érdek,

vond be, kit, hogyan

milyen jóra lehet.

Ha dicsérni tudsz,

sikerélmények

lesznek belőle.

Nem irigységet

generál, hanem,

személyes érdeket.

Emberismeret,

sorsolvasás,

generációs

jelek.

Aztán, miért

ne lennének,

fontosak mindezek.

Az ember nem, ténfereg,

vagy rohangál csak, megláthatja, a

 maga világát, ha a saját ritmusában marad.

Kinek, minek jó az, ha mások életritmusának,

megfelelően, rohangálnak az emberek, hinnye.

Hamar kimerülnek, ha nem terveznek, annak,

megfelelően, hogy miben haladhatnak úgy,

hogy saját és generációs jövőt építenek.

Rohanás közben, nem látják a lényeget.

Ha nem tervezel, sose végzel, hinnye.

Legyen szép ez a nap, vállald fel,

hogy emberesedsz, jót tesz az.

Motiváljál, ha nőből vagy,

ismerd meg önmagad,

kerekítsed, a családodat.

Mindent, a maga idejében.

Akkor, ha már átlátod, meg

is érzed, kihallod, gondolkodva

döntsél, emberesedjél, hinnye.

Magyarországról, Pakson, a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Ismered-e a belső kontrollod, az egészséges emberies határod.

Ha nem tudod, milyen feladatra születtél, azt sem

tudhatod, ha önmagadon is, túlmentél.

Amikor másoknak ártasz,

az emberies tartásodat

is, építed le azzal.

Nem szeretnék

senkinek sem

a helyében

lenni, ha

telítődött

a lelke.

S mivel,

más gyógyír

 nincsen,

hirtelen.

Hangosan,

fohászkodni kezd.

Már nem törődve

azzal sem, hogy

minden addigi,

felépítettjét,

leépíti hirtelen.

Hahó, mindenki

csak ember, nem

másabb, erősebb,

csak akkor, ha hozta.

Generációsan, már valaki

megerősítette, emberiessé tette.

Ha kimarad egy generáció belőle,

jön a kezd el, még egyszer, még egyszer.

Ismétlések sora következik be, megy minden,

addigi erősnek hitt felépítettjük, a pocsékba, ah.

Amit teszel mások ellen, holnap ott van veled szemben.

Legyen szép ez a nap, el ne feledd, te is csak, szeretetből vagy.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

Sokszor, mondtam, már, sokféle,

embernek, kezd el, még egyszer

kérlek szépen, téged, ne add fel.

Ahogy látom, az sorsolvasások

közben, háromszor kínálja fel, a

sorsunk, korrigáljunk, hinnye, ah.

Nem azt látom, hogy vagy így és

sehogy másképp nem lehet, azt a.

Leginkább, életszerűen működik,

a valóságban, nem alkalmazom,

másképp, mert azt is tanultam,

mit nem szabad. Kommunikálni

tanuljál úgy, legalább, ne ártsál.

A sablonok már régen elkoptak,

gondolkodj, magadnak, se, árts.

Megmutatja ám azt, a körforgás.

Van az Isten, van, aki, tudja, van,

aki majd megtudja az ő idejében.

Mond, hát, ismered-e a sorsod,

ha belenézel a tenyeredbe,

leolvasni, tudod-e.

Gondolom

elhiszed,

nem

véletlenül

más és másabb,

a rajzolata a sorsoknak.

Mennyi mindent megtanulnak

az emberek, valahogy a tenyerükben,

lévő, legfontosabb rajzolatok mégsem,

érdeklik őket annyira, hogy felismerjék.

Alapdolgok maradnak ki az életükből,

ha nem tudják, mit hoztak ők, mint

fontosat, a családjukba tenni.

Azzal is kiteljesíteni, azt,

amit a többiek hoztak.

Jóra, szépre, építhető,

emberies feladatokat

látok. Ezektől, eltérők,

nincsenek lenyomatként.

Ha az egyik oldalunknak

megfelelő feladatokat,

teljesítettük, jöhetnek,

a másik oldalon lévők.

Ezt látom egészséges

körforgásnak, ebből,

kiindulva olvasom

le a sorsaikat.

Az embereknek,

gyakran, fogalmuk sem

volt, hogy mennyire mást

hoztak, mint amit éltek.

Miután megismerték,

a sorsukat, ébredtek

rá, hogy mennyivel

könnyebb a belső

tartásuknak azt a

jelzését élni, ami,

mellé őket, nem viszi.

Mikor érsz körbe, ah, ha

halogatod, a sorsszerűt,

inkább mégy, másoknak

a sorsuk után, hinnye.

Mert, adott helyzetben

az látszik könnyebbnek.

Visszanézve meg, látod,

nem csináltál, magadért,

a családodért még semmit.

Adja a helyzet az alkalmazkodást,

viszont, a gondolkodó agyadnak, a

tápláléka, az egészséges gondolat.

Csináljál hát mérleget kérlek téged,

hol tartasz most, ahhoz képest, amit

hoztál sorsodként, s mi mindent tettél,

azokért, akik, hatással voltak rád is.

Jó szerencsét kívánok, a jóhoz és a

 széphez, ne kopjon ki a tisztelet,

legyen, elég igény, a szeretetre.

 

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

Ne ismételj, éld meg a sorsod, generációsan is van dolgod.

Alattomos a féke és egyszer csak kicsúszik az éke,

felszabadulsz, megéled azt, amit már ideje

van megélned. A szabadság

érzése ott van benned,

amikor megszületsz.

Ne nézd a többieket

se gügyének, hinnye.

Ha alázat benned

nincsen, nevetséges

ha mégis kierőlteted.

Kommunikálj, azt a.

Gyermekkorban,

amikor volt

szabadidő

arra,

ami

akkor,

éppen a

legfontosabb

volt az életünkben.

Hagyták a felnőttek

és nem hagyatták

félbe a játékot, azt a.

Tanultuk a határainkat,

elhangzott, ha befejeztétek

gyertek vacsorázni, azt a.

Mennyi idő szükséges,

neked, neked, neked,

addigra kész a vacsora.

Alkalmazkodni tanulni,

kölcsönös tisztelet, ah.

Az egyébként meg

olyan, mintha a

felnőttnek is,

azt mondanák.

Hagyd abba a munkát,

csináld amit mondanak.

Annak bizony se eleje,

sem vége, nem lenne.

Hiányzik a sikernek

az átélése belőle.

Kommunikálj,

kérdezd meg,

mennyi szükséges

ahhoz, hogy elérhesse.

Ne legyen hiányérzete.

Szabadnak éreztük

magunkat, ez olyan,

a felnőttéletben, ami

ajándék idő, a tehetségeknek.

Egy hely, ahova félrevonulhatnak.

Ne mástól várjad, magadnak old meg.

Alkothat végre, nem zavarja semmi,

olyan, ami hétköznapi szinten van.

Felszabadul benne, az ünnepnek az

érzése, lelkesen hozzálát az alkotáshoz.

A szíve adja a ritmust, a legjobbat hozza

ki magából, abban a pillanatsorozatban.

Betölti az elméjét, a sikerélmény jelzése.

Kívánom, mindenkinek legyen ilyen érzése.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami