Kérem, ne olvassa el, ha nem szereti a valóságról

szóló írásaimat, köszönöm, hogy megtisztel vele.

Nem hivatkoznék a Julamami védjegyre, hisz,

látom, vannak akik nem veszik komolyan azt.

Mennyit érhet, az, amit megteremtettél,

neked biztosan sokat,

nem úgy mint

másoknak.

Hiszen az

értékrendünk

sem egyforma.

Az emberiesek

mennyit érnek.

Ha nem segítenek,

akkor idejében, még

megelőzésben, hiába

lenne, a sok pénz.

Az egészséges,

körforgáshoz

tartozik, az is,

meg amaz is.

Ah, ha nem

tanulnánk

meg,

tisztelni,

másokat.

Mit is

kezdenénk,

a fejlődni,

tanulni

valókkal.

Ha csak,

róla, róluk, vagy,

egyesekről szólna, tudnák,

 azt is, hogy meg lettek szólítva.

Összefüggésében látás, ah, hinnye,

lelkesen, szívesen, gondolkodva élni,

bárkinek szólhat, aki odáig elér.

A többiek felé tisztelettel lenni.

Ismerem, a fékeket, gátakat,

vannak bőven, ah, amióta

tudom, hogy létezem.

Valaki mindig volt,

aki megengedte

magának, ezeket.

Így járnak azok,

akik, kisemberek,

maradnak, mint magam.

Az összefüggésében látni,

azt is jelenti, más szinteken is,

megtanulni megérteni. Rálátva,

a többi embernek a problémájának

vett feladatára, megtanulnák a kiutat.

Abból, ami számukra kellemetlen, adja,

magát a tanulási lehetőség, mindenkinek.

Érvelni tanulunk és nem magyarázkodni,

hiszen, amit megtanultunk, tapasztaltan,

már tudjuk. Amikor rájöttem, van az Isten,

nem éreztem magamat egyedül. Hiszen,

nem egy nyelvet beszélünk, nem egy

szinten éljük az életünk, mind más.

Egy közösségen belül sem,

egyformán gondolkodnak

az emberek. Legfeljebb,

ha valaki megrekedne,

átsegíthetnék, hinnye.

Megelőzés, megelőzés…

Arról is szólhatna, a

 közösség, gondolom.

Nem tudhatom, hogy

egyenként, kinek, mit

jelent, az emberies maga.

Számomra, az ennyi emberrel

való találkozás után, a tiszteletet,

az alázatot, a fejlődési lehetőségeket.

Megtisztelő számomra, ha megérkeznek,

akik bejelentkeztek, az alázat itthon van.

Mindannyiunknak az lehetne, csupán a

tiszteletről szól, akik, hatással lehetünk,

az emberies kapcsolatainkban, egymásra.

Mindenki tudna, átadni, valami szépet és jót,

másoknak, hiszen tehetséget hoztunk mind.

Aki még nem talált rá, a saját tehetségére,

keresi tán, a számára hibáknak vélteket.

Az igazság, is, egy komoly hivatást takar.

Kinek, miben, mikor van igazsága, éppen

abban, az egy helyzetben. Ha nem találja

a tehetségéből jövő sikerélményeit az ember,

bizony megszenvedheti. Ha a jót és szépet, még

fel nem ismeri, öt éve festettem meg az Átfordultunk,

címet adtam neki, a Csoda című könyvemnek a borítója

lett. Nem tudtam eladni, mert ahhoz én nem értek, nem

vagyok, a kereskedésben sem jártas. Így elajándékoztam,

csak egy maradt, hogy azért néha, a kezembe fogjam,

elolvashassam. Hiszen akkor írtam meg, amikor,

rájöttem, ah, hány féle embert ismerhettem

meg, a hivatásom gyakorlása közben.

Ki milyen szintre kerülve, döntés

helyzetekben, tud-e felelőse

lenni, annak, jó minőségben,

amit felvállalt. Legalább ne

árts, a magad igazáért, senkit

se bánts, magadra is felelősen vigyázz.

Hiszen, senkit, nem pótolhat, se nem védheti

meg önmagától, ha, nagyon komolyan veszi magát.

Nehezen engedett be ma, ez az oldal, igazolnom kellett,

az összeadásokkal magamat, többször is, hogy nem vagyok

robot. Nem, nem vagyok robot, emberies, segítőnek születtem,

mint hála Isten sokan, vagyunk így ezzel. Gondolom ők is elolvassák

néha, vagy talán naponta. Talán, akarnák tudni, milyen gondolataim

vannak mára, hiszen a hivatásomat tapasztalva élem meg, látom az

összefüggéseket, a sorsokról, generációs feladatainkról, adnám át.

Nem értem még, a sikeremben révbe, megint, sok lett, a gátja annak.

Prevenciós lettem, leírva, amikor a

megajánlott, kitűnő diplomámat, a

 kezembe vettem, elfogadtam, kettőezer előtt.

Azóta már tudom, mert a tapasztalt tudásomat, naponta,

használom, a megtisztelő emberiesek által, hiszen van az Isten.

Nem tudom, milyen lehet megélni azt, amikor feltételezi valaki,

hogy különb, bárkiknél és eldönti, mit tehetnek, mi jó és mi nem.

Nem is szeretném megtudni, a legnagyobb kegyem, amit élek az,

hogy otthon lettem, az egyszerűben úgy, hogy nagyszerűen élem.

Ha egy döntés, helyzet, adott, nem az igazamat nézem, hiszen már

régen elengedtem azt, helyette kaptam az összefüggésében látást.

Inkább, magamhoz veszem, a tanulási lehetőségeket, ha adottak.

Két oldalunk van, ha az egyik oldalunkon, a feladatunk elfogyott,

keresünk magunknak a másik oldalunkon fejleszteni valót, hinnye.

Alkalmazkodni a Világhoz, az emberekhez, ha már megadatott.

Köszönöm az emberieseknek, hogy megtisztelnek, érkeznek.

Át és megéltem már sok rosszat, amikből tapasztaltam eleget.

Nevetek, amin csak lehet, nem veszem, túl komolyan magamat,

egyet viszont igen, nem ártok, nem bántok, magamra is vigyázok.

Jó szerencsét, a  jó embereknek, jó minták is lehetnének, hinnye.

Tisztelettel lenni, a többiek, az emberiesek felé, az lenne az igazi,

megtanulható, kölcsönös tiszteletre nevelés, időben, pótolható.

Julamami