Megérintett-e már, az érzése, a sorsodnak, hogyan szeretnél élni.

Minden családban van, mindenféle sorsú emberies, hinnye, ha

 ismernék, az emberek, a sorsukat, a generációs feladataikat, ah.

Beszorulva, a szintjük, a semmi alá, nem mentek volna, idő előtt.

Nem tudtak, önzőkké válni és magukkal törődni, teljesítettek, ah.

Tán, mindenkinek megjárna, elérni a sikeres sorsát. A siker, az agy

tápláléka, fejlődni, gondolkodni, boldogulni szeretne, mindenki.

Hahó, érezted-e azt, hogy mennyivel, szebb és jobb lehetne,

úgy élned, ami által, benned is formálódhatna a sorsszerű.

Találkozol-e intelligens emberekkel, hinnye,

vagy csak, a rajongótáborokkal.

Jelezhet-e, a lelkes éned,

 kibontakozni

 hagyhatod-e.

Ugyan, mit

szólnának,

arról, ah, ha

a magad feje

után mennél.

Ki találja ki

és miért,

hogy

mi

az

amit,

éppen,

jónak

és szépnek,

láttatnak, hinnye.

Vajon elgondolkodnak-e

azon, ah. Kinek, mekkora, a belső

kontrollja szerinti, egészséges határa.

Mikor készült és valóban hiteles-e az,

ami, úgy van tálalva, hogy szinte

mindenki a magáénak érzi.

Megnyugtatja-e,

a kitalálóját,

az, ha arat,

pedig nem

is vetett,

hinnye.

Átfordultunk,

címet adtam, egy

festésemnek.

Eladnám,

olyan

embernek,

aki látja, mit is

festettem meg.

Mások nem

tudom,

milyen

jelet

kaptak.

Van-e

egyensúlyuk,

vagy beleszédülnek,

az erős hatások tengerébe.

Egyenként születtünk és mind, én

egyedül, nem vihetek, minden fordítást.

Szintek közötti, fordítókra lenne szükség,

nem volt még jelentkező rá, egy se, ah.

A magunk egyszerű, vagy nagyszerű

módján, nekünk jólesően, hinnye.

Átadnám, a feltalált tudásomat,

értőknek, segítőknek, hinnye.

Menj át egyszerűbe, tanuljad, azt,

amit feltaláltam, nem bánod meg.

Mikor éltél, hétköznapi életet,

neked a tapasztalatait, jelzi-e

valaki, életszerűen élünk-e.

Sorsszerűen, a generációsan

hozottjaink szerint is,

 szükséges

lenne élnünk.

Mindannyian

hoztunk, fontos

feladatot, hinnye.

Kellemes időtöltést,

kívánok minden jóra,

szépre vágyó, embernek.

Áldjon meg az Isten benneteket.

 

Bocsánat, ha, itt és ott is érintően hatna, a valóságos, hinnye.

A könnyebb, a lazább, a megoldásban is azt hozza.

Van aki azért kacskaringózik, hogy a saját

hibáját, ne kelljen felvállalnia.

Tökéletes, maga az Isten.

Az emberies, maga a

működőképes élet.

Mindenki hozott,

valami jóban,

széphez,

tehetséget.

A nagyemberek

születnek,

emberiesek

maradva,

azzá is lesznek.

Lépésről lépésre,

élettapasztalattal

is megerősödve.

Lehet felvállalni,

a hibáinkat,

fejlődési

folyamat az is.

Vagy, még akkor

is verni az asztalt,

amikor már,

egyedül maradt.

A túlzás az más,

erős irigységet

generálhat, ah.

Ha, mások után

megy, mellette halad,

annak, amiben már,

ki is teljesedhetne.

Van az eleje és a vége.

Közte van, maga, az életnek, a

 jónak, a lehetősége, benne a szépben.

Kinek mi a jó és a szép, az belűlről jön,

a lelkes, a szíves, a gondolkodó minősége.

Fordítva működik, a tapasztalataim szerint,

nagyembert gyártanak le, mielőtt felnőnének.

Alapos emberismeret, alázat nélkül, nem megy,

pótolni feltétlenül szükséges lenne, ah, hinnye.

A külső hatásokra, bizony, emberesednek, ha

nem veszik komolyan, hát, újra megtörténhet.

Amikor elérte egy emberies, a legfelső határait,

megélte, a kiemelkedésének a lehetőségeit, mind.

Ott lenne fontos, kiteljesednie, amiben benne van,

az arra felhasznált ideje, az emberséges megoldásban.

Fölösleges magyarázkodnia, ha mellé vitte, a pénzéhsége,

a hatalom utáni vágya, határtalanságának a kínjaiban vergődik.

Belekerült, azzal együtt, a telhetetlensége kiszolgáltatottságába.

Dolgozik a lelkiismerete rendjén, esténként felhozza, nem jól van az.

Akkor nézz körül, a belső kontrollod jelzi, hol nem figyeltél. Futtában,

a lényeget sem láttad, az élet ízét sem érzékelted, elszállt az addigi,

életminőséged. Minden felszínen, ha még nem látod, attól más igen.

Nem lehet kihagyni egyetlen lépcsőfokot sem, hiányok keletkeztek,

a tudásodban. Pótolni szükséges, a tanulás az agynak mindig jót tesz.

Vagy elsimítod a saját ritmusodban, napi szinten azt, vagy lemaradsz.

A többiekhez képest, viszont megnyugszol, pótolja a lelkiismereted.

Elfogadó leszel az új és még újabb, helyzetekkel, tapasztalva haladsz.

Nagy lesz, a tér és rálátásod, megérzésed, kihallod időben a fontosat.

Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”, Julamami védjegy.

Jelezve van, az oktatási rajzaimon, nem téveszthető el, a papír se.

Tanulom az alkalmazkodást, a racionális világhoz, azt a, hinnye.

A rajzaimban, lentről felfele haladó, a sors, a tenyér genince.

Az élet, az nagy rendező, visszaterel, mindenkit a helyére.

Legyen lehetősége, a belső tartását, időben rendbehozni.

Külső – belső, körbe kerengő, az egészségesbe terelhető,

lepotyog, minden felvett, megmarad természetesnek.

Julamami

Nem tudom, milyen érzés, győztesnek lenni, nem ismerem,

nem voltam versenyben, nem vállaltam olyat, ismeretlen.

A hétköznapi sikernek, az érzését, viszont igen jól ismerem.

Bocsánat, ha olyat fejtegetek, amit oktatok, általa nevelek, s

 esetleg nem értenék, kérem tanulják meg, úgy könnyebb lesz.

Azt mondják, a tudás hatalom, ha nem látszik a mögöttes,

akkor, attól, az Isten, minden, intelligens embert, óvjon meg.

Tapasztalatom szerint, ők tudatosan, nem ártanának senkinek,

legfeljebb hangot adnak, elvárnák az emberies viselkedéseket.

A párkapcsolatokban is, ha tudnák, az emberek, hogy mennyire,

különböznek egymástól, ah, na meg, a generációs feladataik által.

Prevenciós vagyok, annyi tiszteletet várok, amennyit adok, hinnye.

Az ötvenezer alatti nyugdíjammal, ugyanígy kelle legyen, beleadtam,

a közösbe, azt gondoltam, úgy helyes, ha onnan várom és ugyanazt.

Helyette nettóból, attól a naptól, abban a sávban, vagy ki tudja, ah.

Ah, a szívességek, nem egészségesek, ha közben, megváltozott,

egyiküknek, az élethelyzete, már tovább is lépett, hinnye.

Ha kinőtt, az amit felvállaltál, nem látod át, mennyit árt,

ha nem az egy szinten lévőkkel, osztozol a sikereidben.

A szavak is, mást jelentenek, különböző szinteken,

hát még, feljebb élni a megérdemeltnél, ah, hinnye.

Mikor kérdezték meg tőled, őszintén, hogy vagy és

te mikor tetted fel, őszintén, hogy valóban,

tudni szeretted volna, másokról.

Mikor jöttél rá, hogy

mit hoztál,

feladatnak.

Ki vagy te,

ahhoz

képest,

akivé,

vagy

amivé

váltál.

Van-e őszinte,

tükröd neked,

vagy csak a

saját magadról,

felállított, önképed.

Mit jelent neked őszintének lenni,

nekem azt jelenti, nem befolyásolva.

A kulcsa, a jó öreg alázatom nekem,

nem vitatkozom. Gyermekkoromban

megtanultam, hogy sem így, se úgy,

nem jó. Ha bármi szépet és

szerintem jónak látszót,

csináltam,

nem volt jó.

Nem kaptam

dícséretet érte.

Apám éreztette

velem, elvárta,

a pontos

érkezésem.

Nem volt, más

kapaszkodóm,

ah, a képzőig.

Ebből indult ki, a

mihez képest.

Ha, csak, azt

közvetíted, a

 környezetedre,

mit akarsz elérni.

Azt várod el, nem adsz,

nem láthat, ah, egy másik,

lehetőséget is. Pedig benne,

a lelkében, vannak érzések.

Azzal kapcsolatban, mi a jó,

mi lenne, a tartásos, a helyes.

Jelezget az igaz valója, hóha,

állj meg, gondolkodjál el, ne,

csak, magad szerint nézzed.

Árthat-e, az a másiknak, ami

neked jó, mennyire más, az a,

feladat, amit generációsan hozott.

 Ahogy tapasztalom, van, a következő

generáció szülöttei között, mindig,

egy, két, ember, minden családban.

Akik jó minták, a legfőbb feladatuk,

megmaradni, minden körülmények

között, emberségesnek, hinnye.

Amikor, nem láthat mást,

ugyanolyan, egyforma,

a hatás, elhiszi,

nincs is más.

Szoktam

mondani,

a legnagyobb

dolog, amit adni

tudsz, a szeretteidnek.

Megtanítani boldogulni a

 nagybetűs életben. Ne érjék,

váratlanul, azok a helyzetek,

amikkel nem találkozott még.

Nincs benne az egészséges

belső kontrollja, ha,

ki lett, nevelve.

 Le lett

egyszerűsítve,

egyféle hatás érte csak.

Milyen lehet a hatása annak,

amire, nem számíthat, mert,

nem tudja, hogy létezhet.

A kiszolgáltatottság

 érzése, a hirtelen jött,

üresség hatással párosulva,

maga, a belső védelmünk.

Megrázó élmény, értünk,

önmagunktól, nekünk.

Üresre váltunk, várjuk,

a következő hatást.

Amíg eljut valaki,

a bizalomig, az

egy folyamat.

Ha nem érte

még másik

hatás, bele

is csúszhat.

Kijózanító az,

amikor rájüvünk,

a belső kontrollunk

működik, ah. Adja, azt az

impulzust, amire rásegíteni igyekszik,

a szívből jövő életritmusunk, a sajátunk.

Ha a két hatás találkozik harmóniában van,

a gondolkodó agyunk, már dönt is boldogan.

Belső kontrollnak, belső hármasnak mondom.

Erre építtetem fel, a megrajzoltam által, oktatom,

hiszen sokféle embertől, sokféle szinten fordultam

meg, miközben, magam is, tapasztalva segítettem.

Az tett, a helyemre, a sokat tapasztalás közben,

hogy gyakran észleltem, hol vannak a határaim.

Nem volt ez, felhőtlen tapasztalás, meglett,

mindennek a következménye, feltétlen.

Amikor már tudtam, hogy miért úgy,

teszem, amit teszek, magamhoz,

nagyon szigorú lettem, hinnye.

Rájöttem, ah, abban vagyok

tehetséges, amiről, azok,

akik, tapasztalatlanok

maradnak, nem tudnak.

Két emberies oldalunk van.

Tartást, méltóságot adott,

anélkül, hogy látszatra,

valami változott volna.

Jó nagy adag alázattal

járt, amikor, felfogtam.

Kevesekkel találkoztam, addig,

akik, értették volna, a sorsukat.

Pedig végiggondolva, sokakkal,

úgy, akik nyitottak lennének már.

Arra, hogy tudják, merre van,

az előre, mikor érkeznek meg.

Igen, tudom, tudomásul vettem,

nem fontos, amit meg és feltaláltam, azt a.

Nem lehet elmondanom, a jeleket lerajzolnom

nagyban, hogy másoknak is legyen, ilyen tudása.

Akkor, lesz ahhoz is alázatom, hogy megtartsam.

Majd kifestem, mert az megmarad utána is, hinnye.

Adjon az Isten, minden földi jóból, akkor és annyit,

ami személy szerint, a legjobb nektek, hinnye.

Julamami

 

 

Ártottak már elegen és eleget, kaptam hideget,

meleget, ülj le gondolkodj el, miért vállalom

fel, hogy gügyének nézzenek, hinnye.

Tapasztalás tengereket éltem meg,

az alázatot, előszőr tanultam meg.

Gondolom, vagyunk ezzel sokan,

ki miben, sokat tapasztalt, hinnye.

Alkalmazkodni tudsz-e, vagy hozzád

igazodjon, minden pillanatban, mindenki.

Tanulj, fejlődj, keresd a lehetőséget ahhoz,

hogy elérjed, amit feladatként, hoztál, ah.

A generációs jeledet ismered-e, mert azt,

tudnod fontos lenne. Honnan van a hova,

neked, onnan merre, a sarjaidnak, hinnye.

Ha nem hagyod, melletted, eléd menni azt,

akinek most van lehetősége, a teljesítésére.

Milyen össze – vissza katyvasz lesz, hinnye.

Összefüggésében látja már, a megoldást,

hozzáértés nélkül, nem állhat az össze.

A gyakorlat fontos, az elméleti mellett,

tapasztalva, oktató, nevelő vagyok, tíz éve.

Általános műveltséget növelő” Tenyérolvasó”,

a Julamami mellett, a védjegyes neve, hinnye.

Jól kitaláltan tálalják, mintha értenék is,

mások, szorgalmasan dolgoznak is.

A tehetségükben sikeresek,

is lehetnének, hinnye.

Ah, a mások által

megszabottban,

vannak,

akik,

önmagukhoz

képest, rohangálnak.

Ugyan, ki mondhatta,

hogy ez így jól működik.

Vagy teljesen mindegy,

megy egy sablon szerint.

Miért nem fontos az emberies,

annyira, hogy maradjon belőle,

a talán, sokadik generációnak is,

mutatóba, hiteles-e, aki mondta.

Győzni, mindenáron, héthatáron,

nagybatáron, a valóságtól nagyon távol.

Megtanulni érvelni, miért nem divatos, hinnye.

Összetartani a két oldalunkat, két lábbal állni a földön,

megismerni, a lelkes, szíves, gondolkodó énedet.

Fordítókat oktatnék, nevelésben segítenék,

nem véletlenül van nekem, a tehetségem.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

harcolok se veled, sem érted, nemhogy ellened.

Oktatnám, nevelésben segíteném, azokat, akiknek,

fontos az emberies, mint a legnagyobb, gondolkodó érték.

Az élet élni akar, mutatja, hogy megtalálja a csíráját, bárhol, s

 a legegyszerűbbekben, nagyon hamar. Sorsok, generációs jelek,

generációs feladatok, csak beleélve, nem látják a minőséget, hinnye.

Otthon vagy, amikor a kicsiben, már látod magadat, nem mentél,

sehova,

a világ mégis ott van nálad.

Tisztelettel élj, emberségesnek születtél, találd meg,

a visszautat, ha az ismeretlenhez, tájékozatlanul szegődtél.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Hahó, intelligensek figyeljetek rá, ne szoruljatok a szintetek alá, ah.

Fontos tudnotok, mennyit bírtok el egészségben, túl, ne, menjetek.

Azon, amit jelez a belső kontrollotok, bocsássatok meg, nem láttok,

ott, ahol szívesen időztök, az interneten, nem tudok hirdetni, hinnye.

Pedig fontos információim lennének a feltaláltam által a számotokra.

Önismereti oktatás a gyűjtő neve, volt már, sokféle neve, aprópénzes

nyugdíjasként, a tartásomat, emberi méltóságomat őrizni igyekszem.

Nem szól, a számomra jónak tűnőben, a tudásom nevesítéséről se,

semmi sem. Nem divatos az emberséges, az üresek sora,  na az igen.

Mivel, a legalacsonyabb, szinten, tartanak, a saját Hazámban, sincs,

megfelelő szinteken, a hiteles információ rólam, a lehúzó, igen erős.

Elhiszik a látszatot, még azok is, akik viszik a hétköznapokat, hinnye,

nem a tömegekre, a népre, van szánva, itt semmi nem igazi, látszatos.

Pedig, ha a saját életritmusában, tevékenykedne, mindenki, változna

a szintjük, egészséges körforgást generálhatnának, punnyasztás ez.

Azoknak megfelelő ez, akiknek nem a megélhetésért kell dolgozniuk,

hanem ráérnek, bármikor akármire időt szánni, hisz nem dolgoznak.

Nem kapnak, tiszteletet, azok se, akik megteremtették az alapokat,

gondolkodj el, ne siess az öregedéssel, mert megkapod ám, ugyanazt.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, a jól bevált módszerem, hinnye.

Hátha a kapcsolat napjának nevezett napon, rátalálva, elolvassátok.

Tiszta úton járva, tisztelettel élni, méltósággal, emberiesnek lenni,

ha majd visszanézed az életedet, legyen mire, jó érzéssel gondolni.

Óvatosan mondom, olyan könnyen, elbirtokolni nem lehet,

mert, megoldják, a szintkülönbségek.

Eltervezed, ahogy

addig is,

más

ötleted

nincsen,

végigviszed.

Azzal nem számolsz,

a másikat, ugrálva elérni,

úgysem tudod. Miközben,

fondorlatoskodsz,

megint szintet

váltott.

Arra

sem

ügyelve, a

 nagyszerűen

kitalált, ügyeskedésben.

Öt éve már felszínen van,

minden látható, sokaknak.

Miért szólnának arról, ah,

azt megtartják maguknak.

Kilátszik, a lónak a lába,

körömcipőbe, meg,

ugyan, hogyan,

menjen

a bálba.

Nincs segítség,

ezt már jól ismerem.

Ennyi év alatt, egészen

kifinomulttá vált, a folyamat.

Jelzem sok éve, most meg már,

beigazolódott, a szintek között,

nincs átmenet, fordítók szükségesek.

Nem mondhatja senki sem, hogy ne szóltam

volna időben, ami a dolgom volt, megtettem.

Sok éve védeni igyekszem, a tudásomat, a saját

Hazánkban, amit tudtam bele is adtam. Amivé vált, a

sok év alatt, a nehézségeknek, naponta megköszöntem.

Nem engedtem meg, senkinek sem, hogy használja a Julamami

védjegyet, nem tanítottam be és meg senkinek sem, a feltaláltamat.

Ha nincs rá komolyan igényesként szüksége senkinek se, megtartom,

magamnak. Átadok belőle részleteket, szét fogják húzgálni, mert azt,

hiszik, hogy azzal is működik. Akik meg, elbírtokolniszándékoznának,

kiábrándító lesz számukra, nélkülem nem megy az. Van még valami,

a szintjén tudnák csak kezelni. Hiába az ácsingózás, alacsonyabban

nem lehet, átadni a tudást, sem átvenni nem lehet, más szinten.

Intelligens el ne feledd, egyedül születtünk meg mindannyian.

Nem ártva, nem bántva haladni, magunkra is jól vigyázni.

Van amit beleteszünk a közösbe, a Hazánkat építve,

s van, amit nekünk szánt az Isten, saját tudásnak.

Ha nem fejleszted magadat, elhasználódsz,

kényelmes az a többieknek, ha mindent,

beleadva, helyettük csinálod meg.

Azért ne keseregj, közben is

fejlődsz alaposan, az meg

a tied marad, tudásnak.

Ha mindent beleadsz,

mi adja a tartásodat.

Tartás, méltóság,

legyen ottan bőven,

hogy vihessenek belőle,

mindannyian, időben, kimenőben.

Vannak, akik nagyembereknek születtek,

szorgalmasan használják, a tudásukat a többiek.

Arra azért, figyelniük szükséges, a sikerélményüket,

egyedül nekik adta a teremtő, abból táplálkozhatnak.

Legyen hát, szép ez a nap, a lényeges, hogy tiszteletet adj.

Azzal jó minta vagy, remény van arra, egyszer majd, azt is kapsz.

Julamami

Bocsánat, lehetne azt is mondanom,

hogy előző, de nem tehetem.

Hiszen, a 25. éve, annak, hogy naponta, a

 gyakorlatban tapasztaló lettem.

A működőképes,

belső kontrollom,

naponta, kivetíti,

mondatja velem, mindezeket, átéltem.

Hinnye, amit nem törlesztettek le, az elődeink,

az bizony, mindenestől, megmaradt nekünk.

Teszem a dolgomat, a fel, s

  megtaláltamnak, megfelelően,

már tudom, hogy sorszerűen.

Nyugtázhatom naponta, mintegy,

megveregetve, gondolatban a

vállam, átélve azt amit, megcsináltam,

úgy is, hogy voltak fékek bőven, ah.

Nem vettem túlzottan zokon,

a saját felelősségemet is vizsgáltam,

naponta, hogy ne rakjam rá a sarjaimra.

Azt is, amit már, átláttam,

kihallottam, megéreztem,

gondolkodva döntöttem el. Még nincs meg,

a sikerem benne, magamért is felelős vagyok,

keresem a megoldást, ahhoz.

Összefüggésében látva, tudom,

nem mindenki fogadja el, van sorsa,

mindenki vágyik a sikerélményekre,

csak azt, másoktól várja még, esetleg.

Elröppenhet az élet, mint egy pillanat,

nem volt átmenet, csak valami

nem általad teremtettben,

találtad magadat és már öregedő lett belőled, de vagy.

Ah, meg ne keseredj, a körforgás meghozza a jót is, lent és fent.

Amikor fent vannak az emberek, hajlamosakká válhatnak, hogy

nem gondolnak azokra, akik éppen lent vannak, aztán fordítva.

Hiszen a tapasztalatom szerint,

mindenkivel megtörténik minden.

Ah, amit az elődeik, nem csináltak, generációs feladatukként meg.

Ennek tudatában, ha hozzálátsz, megcsinálhatsz valamit, most, még.

Úgy élj, hogy ha majd, visszanézel, ne keseredjél meg, annak a láttán,

sem, hogy nem tetted azt, amit akkor te viszont, megtehettél volna.

S már nincs, kikkel megbeszélned,

azt hogy közben, sikerültek a terveid és  meglett mindened.

Vagy miért nem valósulhattak meg, a terveid, pedig megtettél értük

mindent, generációsan hiány keletkezhet, sokféle törlesztés marad.

Egy Haza ez csak egy, ide születtünk, itt lenne fontos megélnünk,

mindent, amit a sorsunk nekünk szánt, ne kövessed el a hibát.

A boldogságodat a keserűekkel,

ugyan hogy oszthatnád meg.

Sokan, pedig jó minták is lehetnének,

hogy nem adták fel, a nehezekben sem.

Tehetnél, ha értenél hozzá, csak akkor sikerülhet,

egyébként hozzá ne lássál, ezekhez, kérlek téged.

Átbillent, ha már, a szemükben nem látsz mást,

csak a keserű irigységet, ah.

Különböző szintű fordítókra,

lenne szükség,, hogy ne,

órdítozás legyen abból, ah.

Ami nem a saját szintjük lenne,

de tenni nem tudtak ellene, hinnye.

Vagy elvitte őket a jólétükben az áradat,

már nem látták meg, a hétköznapokat.

Minden ember boldogulni született,

kinek mikor van benne,

a sorsában, vihetné tovább a sikereit,

a Hazáját erősíthetné meg, azzal is.

Boldogulni láthatja, megölelheti,

a szeretteit, nemcsak vágyik arra, hinnye, ah.

Megalapozva generációsan, hiszen megdolgozott azért,

hogy nyugodt öregsége lehessen, a saját Hazájában, hinnye.

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit és akkor,

amikor az, egyenként, jól megérdemelten, a legjobb nektek.

Nem különb, senki sem a többieknél, csupán annyi a különbség,

hogy hozzáértően teljesítettek-e, generációsan, az elődei, hinnye.

Felvállaja-e a nehezeket, vagy sajnáltatja magát, egész életében.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Tehetséget valamihez hozott mindenki.

Segíts magadon, az Isten is megsegít,

idáig fontos, mindenkinek eljutni.

Szerencsés, ha időben észleli,

mi lenne az, amiben

a saját nagyságának

megfelelően, ki tudna

bontakozni, hinnye.

Ha nincs ahhoz,

segítsége,

csak

szenvedi.

Megcsinálni

úgy, hogy legyen

belőle sikerélménye,

azon lenne. Ah, ha nincs

megfelelő értő körülötte,

sokat árt, magának is közben.

Összetett energiának mondom,

amikor hozzáértően, megfelelő

lépésekben, felépítenek valamit.

Amibe, beleteszi mindenki azt,

amiben, ő a legjobb, közös a

sikerük, viszont működik.

Adj teret a mának, a

holnap, a küszöbön,

ugyis megvár majd.

 

 

Az álságos, már 5. éve válságos, láthatóvá vált, a valóságos.

Íme, a jó öreg, mellém szegődött, sajátommá lett alázatom.

Ötödik éve, már, a felszínen van minden, ah, csak mondom.

Ne tegyél rosszat másoknak, mert bevonzod magadnak,

a saját szintednek megfelelő, megoldással, ugyanazt.

Mindannyian látjuk, ha belenézünk a tenyerünkbe,

kinek kevesebb, másoknak meg, több

jel van benne.

Összefügg,

minden

mindennel

és ha a nagykört

nézed, mindenkivel.

Legalább nem ártani,

fontos lenne, hiszen,

magadnak is ártasz.

Ha tudva tudod,

mi lenne, a

dolgod.

Megtettem,

amit csak tudtam,

adott volt a kétféle

lehetőség.

A könnyűről,

látszott, mellé

viszi, azokat,

akik arra

hajlamosak.

Úgy szokták

fogalmazni, olyan,

mint, az a rokona, aki

nem lépett bele, a jóba.

Mivel, a könnyűnek látszót

választotta, jó nagy csapda

lett az számára, nem a sorsa.

Se nem, a generációs feladata,

mert azt szívesen, gondolkodóként,

lelkesíthette volna, a számára jóban.

A csapda, az lett számára, hogy csak a,

pénzbeni gyarapodást választotta. Pedig, a

 lelkes, szíves, gondolkodó énjét, fontosabb volna.

Azután rájött, abban a helyzetben vannak sokan, nem

mutathatta meg, a világnak, sem a világának, megcsinálta.

Csupán, az addigiakat és az irigyeinek számát, sokszorozta.

El is felejtette már, amikor elétárta, a generációs feladata, azt,

amivel neki, ha a tényleges feladatát végzi, dolga nem lett volna.

Rávetítette hát a saját sarjaira, belekerült az egészséges helyett, az

anyagi síkon elégedetteknek, az adni nem tudásnak, a lehúzó sorába.

Bocsánat, a 25. éves, gyakorlati tapasztalatomról írom, azt a, hinnye.

Sokan, kiemelkedők lettek volna, a könnyűt látva, mellette haladva.

Ismételnek, bosszankodva, nem tudnak róla, másik oldaluk is lenne.

Pakolja a sorsuk a jeleket, hasra is esnek benne, nem értik a miértet.

Pedig értük, nem csinálhatja senki, helyettük, mert nekik fontos az,

ne, csak, egy, ügyben, jártasak legyenek, jó minták is lehetnének.

A középszerűség helyett, kiteljesedhetnének az egyéniségek.

Bocsánat, adnék, szavakat a valóságnak,

hogy ne uraljon el senkit sem a bánat, ah.

Adj teret, a jóra szépre, mindenkinek,

ne érezze magát kiszorítva,

beszorulva

senki sem.

A jó szándékot

is, mindenki

érezhesse,

ah, lehetne.

Időben,

finoman,

húzzad

be a

féket,

ne

repkedjen,

a hirtelentől,

senki más sem.

Tanuljál alázatot,

a hétköznapjaidban.

Nem csinálhatsz, azt,

amit akarsz, hinnye.

Ha olyat vállaltál fel,

aminek a hatása,

sok embert

érinthet.

Nem

elég,

ha

te tudod a jót.

Tudnod fontos, a

szintek közötti,

fordításokat is.

Hisz minden és

mindenki más és

más hatású energia.

Ah, az érintettekről,

el ne feledkezz,

fejtsed ki,

mi a jó,

abban nekik.

A lent és a fent is,

fejlődni, tanulni

szeretne, hinnye.

Mindannyian,

gondolkodni

születtünk,

kérdezés

nélkül ne,

helyettünk se.

A lelkes, a szíves,

a gondolkodó énünk,

motiválatlan marad,

ha nem élheti át, a jót

és a szépben működőt.

A napi sikerélményekre,

szüksége van mindenkinek.

Ne vedd el, az átéléseknek a

lehetőségét, ha mindenkinek,

sikerülhetne, a tehetsége által is.

Egy Haza ez csak egy, mindannyian

teremtettünk ide, szépet és jókat.

Az ígéreteket, hagyd magadban,

formáljad, amíg teljesíthető lesz

és nemcsak, a megfogalmazása által.

Ne mond azt, hogy vége, fordulj meg,

felismerheted, onnan nézve könnyebb.

Ha megígértél, minden, teljesíthetetlent,

nincs mit tenned, igyekezz behozni, az igéreteidet.

Mert jobb a sok kicsi sikerhez szokni, mint a nagy szavak,

súlya alatt, sikerélmények nélkül, görnyedezve, kornyadozni.

Mindent, a maga idejében, utána már, az is csak lefegő szófögeteg.

Nézz szét, látod milyen szép, lelkednek tiszta tükre, mind így jöttünk.

Megélni a szépet és a jókat igyekszünk, nem ártunk, nem bántunk és

magunkra is, nekünk szükséges, jól vigyáznunk, ne szálldossunk.

Keresse a talajt, ha túl korán, szorító cipőhöz szokott a talpunk.

Magunknak fontos, megéreznünk, a belső egyensúlyunk.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, oktatnám,

amit feltaláltam, a magzati szakaszhoz leolvastam.

 A sorsszerűt,  a generációs feladatot megfogalmaztam,

érvelek, amikor leolvasom, van amit még most is tanulom.

Ismerjed meg, a belső kontrollod által, a saját határaidat,

hogy a lépéseid által, tapasztaljál, ne száguldozzál, hinnye.

A végeredmény, úgyis azt mutatja, alázat nélkül nem megy.

Keresd meg a saját harmóniádat, hogy alkalmazkodni tudjál, a

 sokféle rezgésszintet felismerni, bizony neked is szükséges lenne.

 

 

Nézzetek rá, Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés

segítése oldalra, Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné e.v.

Csoportos oktatás indul, ahogy összeállt, kifinomodott, hinnye.

Bocsánat, ha félreérthető lenne, ez itt a valóságról íródott, ah.

Tartás és méltóság, ne méltatlanul vigyék, a terheket, hinnye.

Legyen, mindenki, igényes arra, amit elért, becsülje is meg.

Várja el az övéitől is, hogy megalapozott legyen, azoknak is,

akik még, meg sem születtek, legyen mire megszülessenek.

Ne hulljon a pocsékba, az értelem, az érzelem, a hitelesség,

ezek a legfontosabbak, amik által születtünk, emberiesen mind.

Egy Haza ez csak egy, igyekeztem, a dolgomat szorgalmasan, nagy

odaadással tettem. A nyugdíjam 50 ezer sincsen, átgondolta-e azt,

aki a szerencsésnek véltek közé igyekszik, tudnia kell, mi is, vagyunk.

Nem mehetünk világgá, mert hazaszeretők lettünk, na meg kiknek is,

kellenénk, öregjeik nekik is vannak bőven, lehet nem így, mint mi itt.

Befizettük, mindíg, amit elvártak tőlünk, azt hittük, félretették, van,

hiszen most lenne rá szükségünk, nettó aprópénz, a nyugdíj helyett.

Adnánk az alapot a következő generációnak, teremtéshez szoktunk,

ugyan, hogyan, ha teljesíteni még a sajátunknak se tudtunk, hinnye.

Tartásos emberekként, vagyunk még, pironkodnak biztosan sokan,

akiknek szükséges lenne pironkodni, azt sem tudják, hogy miért is.

Ne várjátok tőlem, hogy megunjam, akik nem értitek, miért vagyok

itt tíz éve már ah, az online világban. Hozzászoktam a nehezekhez,

születésem óta így élek, ah, nem álltam be a sorba, se ide, sem oda.

Tartozom az engemet megtisztelőkhöz, akkor éppen hozzájuk, oda.

Nekem, csak a hátrányom az, ha valaki lesz, tudás nélkül bárkikből.

Nem engedhetem meg magamnak azt, hogy megsértődjek, hinnye.

Érvelek az oktatásom során, nem magyarázkodom, tudást oktatok.

Csoportos oktatást indítok, várom a jelentkezőket, alkalmankénti

utalással is lehet rendezni. Nem kötelező ugyanabba a csoportba,

folytatni, ha kevés az időd, is, megtalálod a megfelelő csoportot.

Mit mutat a mai nap, vajon tudod-e rendezni a sorsodat, azt a.

Vagy, ennek, a napnak az értelmét is, elviszi a huzat.

Túl gyakran rakja a kukába a beérkezőket a gmail.

Egyik generációról, a másikra,

rárakni a felelősséget,

mindíg, másokra.

Meghozza azt,

az idő és újra.

Ki viszi el,

majd, a

nehezét,

ha nem nézel

senkit és semmit,

hárítod a felelősséget.

A jót és szépet akarod élni,

miközben mások, nem tudnak,

jól megérdemelten se, megélni.

Törik, szakad, reped, mert, nem az

övé lenne, a teher, amit már régóta, cipel.

Ha nem vállaltad fel, a nehezet, nem fogják,

hálából, imába foglalni, az érintettek a nevedet.

Magyarázkodhatsz, egész további életed során,

ahelyett, hogy a megcsináltadat, nyugtázhatnád.

A következő generáció azon tagja, akire vetül majd,

magyarázat nélkül, felhalmozottan, a méltósága helyett.

Méltatlan helyzeteket él meg, pedig ő megtette amit odatett,

neki az élet, sorsszerűen, tudatosan, nem vetíti tovább, hinnye.

Kérem szépen, azokat, akik nem képesek még, a felelősségüknek

a vállalására, ne vállaják azt, amivel terhelik a kiszolgáltatottakat.

Kérdezték tőlem, ez mind velem történt meg, sok mindent éltem

meg, úgy, hogy közöm nem lett volna hozzá. Ah, amit leírok, azt,

összefüggésében írom le. Benne van minden, ami azokat is,

érintette, érintheti, akiknek az elődeik, már megélték.

Letörlesztettek mindent, tisztességgel élték, az

életüket, amikor a saját szintjükre kerülhettek

volna, mások vetülését, cipelhették újra.

Az ismétlések tapasztalása közben,

megélve a körbeérésben, nem a

jó és szép jött. Azt mások élték

meg, ők voltak, tájékozottak.

A belső tartásunk arra való,

hogy elsimogassuk azokat,

a ránkrakottakat, amiket,

nem nekünk szánt a sors.

A lelkünk, a gondolkodó

agyunk, a szívünk hármasa,

a belső kontrollunk is segít.

Ellát érzésekkel bennünket,

az oktatásomon, a rajzaimnak, a

 szövegezésének, értelmezése közben,

át is élik, a magukra vonatkozókat, hinnye.

Nemcsak beszélek, van értelme átélni az egészet.

Betanítva, az oktatását, nevelésben segítését átadva,

a legjobb tudásom szerint, minden apró részletre kitérve.

Magam szerint lelkiismeretesen, egészséges megelőzéshez

vezető, folyamatában végigkísérőként részt akarok venni.

Teljes felelősségem tudatában, boldogulni tanítani, hisz,

mind, úgy születtünk meg, tartással, méltósággal.

Várom a vevőt, aki képes az üzleti életben, úgy,

közlekedni, a megjáró méltóságát megadni.

A feltaláltamat, összefüggésében tálalni.

Meglátva azt, a különböző szinteken,

annak megfelelően szolgálhatja,

ki őket, ahogy észlelni képesek.

Kellemes napot kívánok nektek.

Julamami

 

 

Minden egy,  egy minden, apró fontos porszem mindenki.

Két oldalunk van, mégis értik egymást az emberek,

ha egy szinten vannak, egymástól is tanulnak.

Nem különb a másiknál sem senki,

mond, te mennyit tudsz,

a közösbe

beletenni.

Abból, ami

számodra

fölösleges.

Mikor,

mitől,

érzed

jól,

magad

a bőrödben.

Valami megrekedt,

nem egészséges, a

körforgása, hinnye.

A porszemek

igazodnak

hozzá,

ne,

már,

egy vájatba

megy minden.

Nyögvenyelős lett,

nem gondoltak bele,

ha nem jó itt nekik,

hát, elmennek.

Amikor

előszőr

éreztem, a

 Hazaszeretetet.

Harsány, de nem

bántó érzés volt.

Megéreztem,

hova tartozom.

A Hazaértem érzést,

láttam velem szemben

ülve, nem egyszer, élték át ott.

Amikor, átélték a generációs jelüket,

mint figyelmeztetésüket, megértették.

Fontos, a generációs feladataikat ismerni.

Az emberekhez vagyok szokva,

mindig van egy új és még újabb,

ami meghozza, a szépségét a napnak.

Biztosan minden hivatásban van ilyen,

csak másképp nevezik esetleg, hinnye.

Örülök a sikereiknek, ha már beleértek,

hiszen, ez minősít, emberileg, engemet is.

A siker íze, napi szinten, kiteszi azt, amire

motivál, a lelkes, szíves, gondolkodó énünk.

Ezáltal, a körforgásba már bele is értünk,

adni születtünk mindannyian, ha valaki

elfelejtené, figyelmezteti rá, a sorsa.

Tisztelettel élni jó, szeretetben élni

szép, figyeljünk rá, hogy ki ne üresedjen,

az adott szó. Mert a helyébe jövő, ah, már

nem biztos, hogy belülről, kontrollálható.

Bocsánat, hogy utalok arra, a valóság mellett, még van sokféle.

 Tudom, láttam már, sok mindent, azonosulni nem fogok vele.

Volt egy hely, ahova három orvos ajánlásával mentem, zárt

 borítékot, tartottam a kezemben, osztálybizalmi lettem.

Felnőttnyiek, voltunk, mind, egy jó, nemes, tartást adó,

látványosan, méltóságos helyen. A neve jelezte, hova

vettek fel bennünket és kaptuk, a képzést rendesen.

Rendet és fegyelmezettséget is, tanultunk ott mind.

Megtanulhattuk, tiszteljük a helyet, ahova érkezünk,

nekünk szolgál, az alkalmazkodás lehetősége, hinnye.

Belső tartásunk, szerint, osztályoztak ott bennünket,

„magáztak2, nem számított a korkülönbség. Így tudtuk,

alaposan, átérezve érteni, emberiesként, milyen jó élni.

Kitűnő, minta volt az, mindannyiunknak, kinek azért,

mert elkényeztetettként élt, addig. Másoknak meg,

megadatott, mindaz, amikről addig nem is tudhattak.

Ahogy fejlődtünk, a sok hozáértő által, lett tartásunk,

méltóságunk is azáltal, visszanézve óriási lehetőség volt.

Átérezni, kihallani, meglátni, az embereknek van méltósága.

Belénk ivódott, alapja lett, az életvitelünknek, emberiesen élni.

Hisz, bennünk döl el, hogy mit vállalunk, felelősségtudatosan,

annyit, amire, képesek vagyunk, hozottal és tanulhatóval.

Köszönöm, az Istennek, na meg, mindenkinek, hiszen,

másképp nem kerülhettem volna, oda az oktatásba.

Bennem maradt, mindannak, a lenyomata, hinnye.

Múlt, jelen, jövő, boldogulni tanuljál a mostban,

ne, majd, talán, valamikor, álmodban.

Kaptam sok rosszat, gonoszkodást,

a saját városomban, megengedték,

azoknak, akik ki tudja honnan jöttek.

Miközben, a legalacsonyabb szinten,

ócsároltak, a Világban szolgáltattam.

Julamami védjegy, Heringes Árpádné

tulajdona, aki én magam vagyok, hinnye.

Másik szerverre váltottam, ah, hátha jó lesz,

nem lehet az hátrányom, véd a magyar védjegy.

Ha minden egyre megy, mindent lehet egyeseknek,

akkor miért hagyják azt hinnünk. A védjegy, megóvhatja,

a feltaláltamat  is, ah, az mindenem, a tudásom, hát eladom.

Betanítok, oktatok, nevelésben segítek, szükség van, fordítókra,

a szintek között, ne maradjanak meg az irigység bugyrai kezeletlen.

Naprakészen a hivatásban, emberek tiszelnek meg, és én itt vagyok,

nem mentem, akkor sem el, amikor, azt üzenték költözzek el innen.

Milyen kényelmesnek mutatkozhatott, az ártás, nem gondolkodtak,

 valamiért, győzni akartak, hát nem fáradnak, bárkivel megtörténhet.

Emeljetek szintet, a magatok idejében, úgy átlátva, már könnyebb.

Minden a rezgésekről, az energiákról szól, kezeletlen szintek, azt a.

Felelősen, a többiek felé, oktatnám, nevelnék általa, na meg, amit

 magam is felvehettem, tartásban, méltóságban, ott, a képzőben.

Nem vagyok felelőse se, azoknak, akik önismeretet, kölcsönös

tiszteletet, tanulni nem akarnak, bocsánat, ha zavartam.

Kérem ne olvassa, nehogy rossz érzése legyen tőle.

múlt elmúlt, a jövőképedet

tervezed-e, vagy,

majd lesz

valami.

Ráérsz

akkor

gondolkodni.

Ha a sorsodat fel sem

ismered, ugyan, hogyan,

tudnád, van-e generációs jeled.

A családodon belűl, dolga  bizony,

lenne mindenkinek, ha tudnának róla,

az emberek, teljesíteni is igyekeznének.

Mit mondasz majd, ha megkérdezik tőled,

a sarjaid, mikor, mit és miért nem csináltál meg.

Mert megmarad nekik, az el nem végzett hozadék.

Nem biztos, hogy imába foglalják a nevedet, hinnye,

amikor mindenért, nekik kell elvinniük, ah, a nehezét.

Igazodj a jelenhez, a toleranciát tanuld meg, ne hárítsd,

a többiekre, a tapasztalásnak a lehetőségét, mert a tiéd.

Mindenkinek lenne fontos dolga, ha felismerné azt, amiben,

ő tehetséges, boldogulni tudna általa, sikeres is lenne, hinnye.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés, segítése, azt

oktatom álala, amit a belső kontrollod jelez, megoldandónak, ah.

A tudásod által, érvelni tanulsz, ah, nem magyarázkodni, hinnnye.

Az, amit megtanultál életed során, sok mindenre jó lehetne már,

ha a gyakorlati életedben, nem a tapasztalhatóid, felett járnál.

Mindíg az viszi el a pálmát, akinek nagyobb ahhoz, az ereje,

az nem mindegy, emberileg ahhoz a feladathoz, helyén van-e.

Adjon, az Isten, minden földi jóból, annyit és akkor, amikor az a

legjobbkor van, mindenkinek, aki tett érte, sok jót és a szépet.

Emberiesként, gyorsan felnőtt lettem, néhány évesen,

rájöttem, nagyon hamar elértem, a felső határaimat.

Gyermeklelkű felnőttként, várakozom a lehetőségemre,

igen alacsonyan van, a megrekesztett, irigységgel övezett.

Köszönöm, a néhány jó mondatot, épp jól jött, tiszteletem.

Gondolatébresztő, engedjétek meg, hogy leírjam, ah.

A nép egyszerű, sokadik gyermeke vagyok.

42 évesen jöttem rá, hogy

tehetséges,

miben

vagyok.

Azóta

adok,

gyakorlom

az alázatot.

Ha valóban

engem kerestek,

kihallva, a hangotokon,

van mit, mondanom, vagyok.

Vagy azt mondom, nem én vagyok,

azon emberies, máshoz menjetek.

Ha beengednétek, a feltaláltamat,

oktatnám azt, különböző szinteken.

Családokon belül is, lehetne tán egy,

aki tehetséges és fejlődni is képes.

Adnám át, azt, ami, az emberieseket

tapasztalva, általuk jutott el hozzám.

Amikor megtisztelve bejelentkeznek.

Összefüggésében, meglátva, odaadva,

 láttathattom a tükröt, számukra abban.

Ami jót látok, a sorsukban, ami, tennivaló,

lenne számukra, a generációs feladataikban.

Amitől óvnám őket, nincs benne a paklijukban,

nincs különbség, semmi által, emberiesek mind.

A sikerélményt, azért adta az Isten, hogy tudjunk,

akkor is erőslelkűek maradni. Amikor túl hosszútűrő,

a várakozás, a következő szintünkre jutáshoz. Pedig már

készen vagyunk arra, hogy átadjuk a tudást. Oda, ahol, majd,

szintén van alázat, ahhoz, hogy az emberiesek, fontosak legyenek.

Az intelligens nem sértődik meg, szoktam mondani, oktatás közben.

Megkeresi a megoldást, ahhoz, hogy ki ne üresedjen, tudásra éhezve.

Mi a hiány, meg a többlet, ha lenne aki átlátná és rendezné is egyben.

Megélnék általa a nagyságukat is, jóérzésekkel bírnak, az ügyekben.

Mind, más, tehetséget hoztunk, alkotunk, vagy építünk, jót teszünk.

Boldogulnának az emberiesek, mert ők nem ártanának senkinek se,

átadhatnák a tudásukat, a saját Hazájukban, nem, csak, a Világnak.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már láthatod magadat. Nem mentél,

sehova, a Világ mégis ott van, minden pillanatban, az otthonodban.

Legyen szép ez a nap, ha sok tiszteletet adsz, majd azt is kaphatsz.

Bocsánat, csak óvatosan mondom, a tudás, az hatalmas erő, ha van

hozzá, elég, napi alázat, anélkül, irritáló szintkülönbségeket okozhat.

Kérlek szépen, ne vállalj, semmi olyat, ami a talajtól elrugaszkodtat.

Betölti más majd a helyedet, ha fogod és elhagyod a hazádat, végleg.

Szívesen, lelkesen, gondolkodónak születtem, naponta, gyakorlom

hozzá, az alázatom, szintek közötti, fordítókat oktatok és nevelek.

Ők maguk döntik el, ha érzékelik már, a hétkönapjaikban a hiányt.

Ha érted, a miértet, miért ne nevelnéd fel magad, önmagadhoz.

Tudsz-e már, a semmiben is remélni, ah, vagy csak megülsz.

Mert, ha, felültél a szekérre, a tapasztalhatóknak vége.

Az sem reménytelen, megfodulva kerülsz az elejére,

kiszolgálod az értőket, s mások meg, a többieket.

Kicsiben és nagyban, ugyanaz a lenyomat van,

az nem mindegy, mi az, amit kezelni

tudsz, naprakész vagy-e.

Tájékozott vagy-e

kellőképpen

ahhoz,

hogy

egy

döntésed,

az érintetteknek,

milyen életminőséget hoz.

Az élet élni akar, jó minőséget ad

a tudás, a hozzáértés, az a valóság.

Ha, csak egyféle, a látásmódod,

nem vagy, a többiekről tájékozott,

ahol vagy, az megrekedtséget okoz.

Tanuld meg kezelni, tanulj meg élni,

ne mindenáron akarjál boldog lenni.

Boldogulni tanulj, abban ami van,

a feladatot, neked adta, az Isten.

A neveléssel boldogulni tanítsad,

azokat, akik arra már, elég érettek.

Amit másoktól elveszel, az nem emel,

inkább fékez, hiszen még nem érted, a

 miértet, a tudás ereje, az, megtartó erő.

Húsz éve annak, hogy meglátták, ott, azt,

amint, a tehetségével már gyakorolja. Amit ő,

 a születésével, hozott, az egyszerűben éli meg.

Tartást, méltóságot, az emberektől, tükörként

kapott, tapasztalva haladt, váltani kész.

A szintemelés, akkor is,

megrtörténik, ha minden gátat,

odaraknak, a hozzá nem értők.

Meghatóan, nagyszerű, hogy.

azonos szinteken, értik is,

egymást, akkor is, ha a másik oldalt tapasztalják.

Nem különb senki sem, a többieknél, csupán, másabb

feladatot hozott. A nagy szintkülönbségek, kezelhetetlenné

válhatnak, ha nincs hozzá, kellő alázat, ne vállald a feladatot.

A megelőzésben napi szinten benne vagyok, a szíves, lelkes,

gondolkodó tudja, tapasztalva élni, a rálátást, is meghozza.

Ne félj, tapasztalva élni, mögöttük, a megoldások vannak.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés, segítése.

Ne félj a tudástól, a tiszteletet, a valóságot, meghozza az.

Tedd a jót és szépet, a lehető legjobb tudásod szerint,

alázattal segíts magadon, az Isten is megsegít.

 

 

 

Nem kérdezi, csak viszi, kiszolgálja magát,

ahhoz szokott, mindent lehet, hinnye, azt a.

Nem kommunikál, mindent, magáért, csinál,

nem zavarja, ha azzal árt, ah, így jártunk, azt a.

Bocsánat, hogy meg merem írni, a valóságot, a

 számlálóval, valami nagyon elromlott, leoldott.

Adj teret, a mának, a holnap a küszöbödön,

úgyis megvár majd, már, bocsánat.

Amikor én még kislány

voltam, nem tegnap

volt, az sem.

Kitaláltam

magamnak,

hogy mit

játszak.

A sokan,  még

gyermekekként,

megtervezték az életüket.

Engedéllyel, a még felnőttnyiek se,

gyermekekként is, férjhez

mehettek.

Születtek a gyermekek,

azt sem tudták mire, akik

meg tudták, hogy van nekik.

Nem tanulhatták megbecsülni,

mert ahhoz, hogy az meg lehessen,

pirkadattól – sötétedésig dolgoztak.

Az akkorra már fáradtan hazaérkezők,

mellett nőttek, a korán felnőtté lettek.

Fel sem fogták, jól vigyázzanak, azokra,

akikért a sok munkát felvállalták, hinnye.

Mit jelent nekem, a felnőttes mögöttes,

hát azt, hogy a saját tervei szerint élhet.

Tudja, hogy merre van az előre és hova

juthat el, ha azt meg a többi feladatát,

a maga idejében megoldja, megcsinálja.

A megcsináltam állapota, annak az érzése,

telített energia, nem téveszthető össze mással.

Persze lehet úgy is élni, hogy mindenki tudja azt,

ami az én gondolatom lenne, majd megtudom utána.

Akkor, ha egyszer csak észreveszem, amit teremtettem,

az már másképp van. Nem úgy, ahogy a gondolkodó agyam,

szívem, lelkem, belső kontrollom kíséretével elkészítettem.

Ha nincs tájékoztatás, akkor, megy mindenki, a saját, vagy,

a mások által jól kitaláltak után, mintha, az lenne, a valóság.

Átfordultunk, már ötödik éve abban élünk, ha kapod a féket,

a feladataidban rendesen, azért van. Persze csak szerintem,

hogy tapasztaljad azt, amit odatesz majd, a sorsod, tudjad.

Ne másokra, várjál, mert kinek, mikor, van az ideje ahhoz,

vagy teljesen mást él meg, a sorsa szerint, családon belül is.

A mögöttes, a hozzáértés, a belső késztetés, maga a tehetség.

Hozzuk mindannyian, ha átlátnák, akiknek azzal volna dolga.

 Akkor felelősen vállalnák fel, mindazt, az életminőségünket

érintő, hétköznapjainkra, jó hatást gyakorló, döntéseiket.

Mert már minőséget adva, bizonyítottak, a gyakorlatban.

  A rájukbízottakban jól boldogulnak, a tudásuk által, mindannyian.

A saját tehetségünk által is, átlátva, kihallva, megérezve, nem ártva,

nem bántva, magunkra is vigyázva, élnénk, a sors, beteljesedhetne.

Vagy, mikor éppen, kinek a sorsát élnénk, gondolat sorába lépnénk,

tennénk, azt, amit pont kitalálnak maguknak, ki nem teljesedhetünk.

A haza szó, nekem azt jelenti, van hova hazamenni, a hazaszeretet,

az a sok emberrel való, találkozás közben, érintett meg engemet.

Lelkes, szíves, gondolat, erősítő érzés volt, amikor átélve éreztem,

teljesen újat adott, telített érzés volt, jobbnak éreztem magamat.

Mintha, megnött volna bennem, valami ahhoz, hogy adjam a jót.

Na azért, utána sem, már, csak a jót, mondtam, hanem, inkább,

megelőzésként fogalmaztam, erősítve a szót, gondolkodjanak.

Még csak 25 évet, éltem a hivatásomat gyakorolva, bocsánat,

ha keresem a mögöttest, amikor látom, ki, mire, lenne, képes.

A gyakorlat teszi a mestert, mondják, ez így igaz, tanult lehet,

ha nem gyakorolja a hétköznapi életben a hivatásának hittet.

Bizony, a szavak is könnyűek lehetnek, új kifejezések jönnek,

akiket és amit megérintenek, biza, elindítanak gondolatokat.

Tovább pörögnek a szavak, érthetetlenné válhatnak, ha nem

tudják, közben, hasznosítani, a saját életükben. Mert, nem

kapnak válaszokat, a gyakorlatban. Hiszen az,

 valakiknek az elképzelése, nem az életünk, ah.

Emberismeretnek mondom, a gyakorlatban,

jött a hatása, a megtisztelő emberek által.

Nem keverhető össze, a divatossal, nem

könnyű az oktatásomon megtanulni ezt.

Viszont, ha hozzáteszik a saját hozott,

tehetségüket, az kiteljesítheti őket.

Legyen, szép napotok, emberiesek,

tisztelettel élni könnyebb, hinnye.

 

Amikor látom a sorsokban a határaikat, erősen

figyelmeztetem, ha elérte azt a pontot,

amitől fogva, magát már kiszolgáltatná.

Nem ismerek mást, csak a tiszta utat nézem.

A teremtő feltételezte, hogy nem mennek mellé

az emberek. Hiszen ellátta őket mindennel, ami

a saját határaikon belűl, jól működne, hinnye.

Felismerve a sorsomat, már jó érzésekkel

voltam tele, hogyha nehéz is, de már

haladhatok, a jó életminőség felé.

Persze nekem könnyű volt,

nem estem bele, a túlzás

bugyrába, kontrolláltam.

Ha visszanézek, látom,

hol voltak azok a pontok,

amikkel eltérhettem volna.

Ha elkényeztetett helyzetben

éltem volna, tehát jót tettek, azok

a nehézségek, amiket, megéltem, ah.

Igazából, minden arra mutat, hogy a pénz,

a legfontosabb, hiszen akkor, mindent lehetne.

Nem gondolnak bele, hogy a végkifejlet az, hogy

csak egy, ember, lehet, a leggazdagabb, hinnye.

Arról meg túl kevésszer esik szó, hogy van a,

lelkes, szíves, gondolkodók, gazdagsága.

Veleszületetten hozzák, az Isten adta,

tehetségük általi lehetőségeikkel, a

 másik gazdagodásuk is, létrejöhetne.

Ha nem ragadtatnák el magukat azok,

akik úgy gondolják, nekik mindent lehet.

Azt is hallottam, nem egyszer, hogy nálam,

mindenki, egyszerűen, tud önmaga lenni.

Gyakran láttam, az emberek szemében,

a felsőbbrendűségük is, jött velük.

Megalázóan viselkedve, észre

sem vette, kiszolgáltatta magát.

Szerencsém, hogy tudom, van

az Isten, rábízom, nincs dolgom,

azzal, hogyha mellémentek szóljak.

A saját, emberies minőségét rontja,

ha meg már, azzal sincsen gondja, ah.

Bántóan odatólva, el lehet dönteni, a

 belső kontrollja óvná, ne sérüljön, ő se.

Hiszen tudja, a másik, belőle gazdagodik,

 kivárjuk, beérve arra, tudja majd rendezni.

Felelősségtudattal születtünk meg, mind,

ha, valami által, kikopott, visszaállítható.

Sok mindenféle tapasztalat szükséges

ezekhez, viseljed és ne bántódj meg.

Óvatosan, halkan, de magabiztosan,

mondom, a jó minőségű élet, ha pénzes,

ha lelkes, szíves, gondolkodó, mindegy.

Az emberségén, a tiszta gondolatain,

az önmagához és másokhoz való,

alázatán múlik, minden ami minőségi.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

 harcolok, sem veled, se érted, sem ellened.

Óvatosan jelzem, vagy ha rámbízod,

erősen és többszőr is, kimondom.

Ami megmenthet még önmagadtól,

megtanulhatod, kontrollálni önmagad.

 Ha kontrollálatlan, nekem azzal nincs dolgom.

Ne vedd zokon, ha, azt, mondom, nincs szükséged,

a tudásomra, a tanácsomra, képes vagy és megoldod.

Hiszen, miért vállalnék fel olyat, amihez, nem értek jól.

A sorsok, a generációs jelek, a generációs feladatok,

azok, amik, a jótetteinkre, motiválnak bennünket.

Adok – kapok, egészséges körforgásban vagyon.

Magyarországról, Pakson, a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

 

 

Előző napon kaptam, az első végzettségemet adó oklevelemet,

másnap egy nemzetközi táborban, „szolgáltam” az érkezőket.

Meg is volt, a hírverés rögvest, hirdetni nem volt szükséges.

Voltam már nagyon népszerű, az első hét, kitűnő évemben,

H.Nagy Júliának hívtak. Julamami lett, a védjegyes nevem.

A feltőrt autóból, ellopott igazolványaim miatt, szükséges volt.

Reménykedem, nem szélhámoskodtak, az igazolványaimmal, ah,

viszont eszembe jut néha, lehet, hogy azért nem jutok előbbre.

Nem álltam be, a sorokba, mert, nem fértem, sehogyse bele.

Egyedül araszolok magamhoz képest, vannak, fékezők, ah.

Bocsánatot kérek, nem fontoskodok, se, nem, okoskodok,

mint tapasztalva oktató, nevelő, 10 éve, online is, vagyok.

A sorsokban és generációs feladatok ismeretében, szinte,

naponta, a gyakorlatban is tapasztalva fejlődök, adhatok.

Olyan generációs jeleket fedeztem fel, amit fontos tudnia,

minden emberiesnek, nem fölöslegesnek született, ő sem.

A magzati szakaszt felfedezve, sok információ jött belőle.

Ne várjatok tőlem, túlzott kedvességet, csak a valóságot,

fel és megerősödik az emberies, ha nem kényezteti az élete.

Visszakapja mindenki, azt a, saját energiát, ami átjött általa,

ha nincsen az túlzottan köntörfalazva, szerepjátékot játszva.

Ha, nagyon, meg akar felelni, a határait feszegeti, nem valós.

A teremtő erő bennünk van, a belső kontrollunk érezteti azt,

hol van, az emberiesen, segítő határunk, nem szerepkör az se.

Más az ha ismerjük a belső lelkes, szíves, gondolkodó énünknek,

az egészséges motivációját és egyben a kontrollunknak fékjék.

Amikor rájön az emberies, a miértekre, generációs jelekre,

megvigasztalódik szinte rögvest, mert segíti a lelkes énje.

Nem vele van gond, ha valami, a természetestől eltérő, az

nem egyenesnek is látszik, a generációs jelek, mutatják azt.

Hatalmas az Isten, megengedő a határainkat érezteti, hinnye.

Aki még nem ismeri a belső kontrollja figyelmeztetését, bele is

csúszhat a veszteségbe, amibe, mások, kényelmesen sikeresek.

A gyermek, csak kicsi nem gügye, ha ráfigyelve élhetnénk,

a hétköznapokban, gyakran lehetne, tanulni belőle.

Mutatja a játékaiban, miben tehetséges.

Mennyi időre lenne szüksége ahhoz,

hogy az egyéniségében, ki is

bontakozhasson, ne kapkodjon.

Ehhez, fordítókra lenne szükség.

Több időre lenne szükség, ahhoz,

hogy alapul lehessen, venni.

Nem egészséges az, ha

fordított a történet.

Miből lesznek a

sikerélményei,

ha nem

megfelelő,

a tudása oda,

a felnőtteknek.

Működőképes

emberismeret.

Generációs jelek.

Oktatni, fejleszteni,

használni a gondolkodó

agyat, sikerélményekkel,

mehetne haza a gyermek.

Vidáman időzhetne, ott,

ahova kénytelen menni,

ha tetszik neki, ha nem.

Jó korán megtanulja,

a kötelezőket és nem,

a választási lehetőséget.

Ha óriási a szintkülönbség,

az otthona és az, ahol időzik

napközben. Ugyan, hogyan,

várhatnák el tőle, azt,

ami nincs, mint, napi

tapasztalat benne.

Boldogulni tanulni,

a boldogság, az egy

rezgéssáv, ah, ahova,

vezet a sokféle tudás.

Sokáig mondták

és a Világban,

úgy ismertek,

bennünket.

Sok mindenben,

vagyunk tehetségesek.

Sok nagyember került ki,

a Világba, s lett, a helynek

az ő tudásuk, a hasznára.

Kibontakozhatott ott,

tartásosak lettünk,

amikor róluk tanultunk.

Na nem, a szerepkörökbe

beleillesztettekről írok.

A valóság mutatja azt,

alapban fontos lenne,

tisztelni, az emberi

méltóságot.

Segíts

magadon,

az Isten is,

megsegít.

Ezen a

módon,

élünk

sokan.

Akkor, ha

ismernénk

egymást,

könnyebben

boldogulhatnánk.

A megfelelő szinteken,

tervezettek, jó helyek is

lehetnének, mindezekre.

Adok  kapok, körforgásban

maradva, tisztelettel vagyok.

Vajon ismerik-e az emberek,

ahhoz, hogy adni tudjanak.

Fontos megkapni, a nekik

megjáró, tiszelet alapot.

Más az, ha segítőknek

születtek, mindegy mi

a hivatásuk, teszik azt.

Tisztelettel élj, hogy majd,

azt, meg is kapjad, te magad is.

 Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Heringes Árpádné = Julamami védjegy

Legalább, ne árts, magadra is úgy vigyázz,

hogy nem pótolhat, téged sem, senki más.

Tiszteled-e, magadat annyira, hogy ne tedd

ki a rádbízottakat felelősnek magad helyett.

Bekategóriázod a gondolkodókat, hinnye, ah,

ne tudjanak boldogulni se, tanulnod ne kelljen.

Úgy elhiszik majd, a többiek, hogy elég érett

vagy, a felvett szerepedhez, hiányosan is.

Az Isten adta nép, minden jóból, szépből,

kimarad, hisz honnan tudná, tájékozatlan.

Ha elérted, az egyik feladatodnak a legjét,

hát váltsál, menj tanuljad, a másik oldalt.

Bocsánat, bocsánat, bocsánat, írok és

mondom, amíg lehet, hátha van,

aki még ebből esetleg meríthet.

Nem lát, nem hall, nem beszél,

csak beleél, abba,

ami van.

Mindenkiből

gügyét csinál,

mert nincs más hatás,

csak amit, ő maga csinál.

Ne hidd azt, hogy vége, van

az Isten. Fordulj oda, ahol a

tisztát látod, a hétköznapok

lehetnek az ünnepek. Ha a

belső kontrollodat, időben

észleled, önmagad maradsz.

Ami természetes, az nem,

mondvacsinált, hinnye, ah.

Ki, mikor, huppan bele oda,

ahol, csak kapni szeretne.

Minden ugyanoda vezet,

mert ugyanaz találta ki.

Ha annyira egyszerűen

sablonszerűen élnénk,

az  életünk nagyszerűségét,

észre sem vennénk, beleélnénk.

Ki mikor jut el oda, hogy a látása által,

azt is tudja már, működik a belső határa.

Szélesedhet, a rálátása, mindazok által is,

akik azt hiszik, nincs már más, csak a pénz.

Nekem, még többlet pénzem, sosem volt,

nem szégyen, csak nagyon kellemetlen.

Hiszen mindenhez pénz kell, nem

adnak a tehetségért semmit,

lehetőségem nekem nincs.

Ha meg jó ember vagy,

akkor lenéznek,

nem létezik,

hogy ne

értsed,

pénz

nélkül,

nincs jó élet.

Van pénz nélkül

is élet, a dolgok ott

kezdődnek, amikor,

nem megfelelő,

nem hozzáértő,

teszi, maszatol, aki

belefutna, azzal jól kitol.

Emberismeretnek hívom azt,

emberies jelnyelvnek neveztem el.

Azt élem, mint korosodó felnőttnyi,

mintha, gazdag ember lennék, nincs,

hatalmam, sosem volt és ne is legyen.

Nem szimpatikus, ahogy kívűlről látom,

ugyanaz a sablon, ugyanoda vezet mind.

A tudásom, ami megtartó erőm nekem.

A lelkem, a szívem, a gondolkodó

agyam, na meg a hozzáadott,

anyóka körítés, hinnye.

Ami által, hülyét

csinálni

igyekeznek

belőlem is.

Mit tehetnék,

hát hagyom.

Hol vagy hát

tisztelet, mi lesz

így a szeretettel.

Nem volt jó,

előtte sem,

most sem az,

megszoktam.

Tartás, méltóság,

lett belőle, hinnye.

Amit elveszel az,

nem a tied, azért,

másoknál, sok

könny esett.

Mind, mind,

energia, ott

marad nálad.

Figyelj, ha jelez

a lelkiismereted,

tegyél magadért,

azzal, hogy teszel,

a megérdemeltekért.

Vedd meg a tudását és

ne vegyed el, mert

azt, ő találta fel.

Nála rezeg jól,

általa lehet csak,

fejlesztésre jó az.

Ami, engemet most,

kitesz, öregasszonyos

lettem, pedig a lábaimat

szedtem, rendesen.

Megélni igyekeztem,

úgy, hogy tartást kapjak.

Azok által, amit tapasztalva,

erősödött a lelkes, a gondolkodóm.

A szíves énem, magamtól, önmagamat,

el nem térítettem, bármilyen nehéz, még mindíg.

Ez a nehézség, nem a teremtőtől való, hinnye, azt a.

Ah, minden körülmények között, nem ártva, se bántva,

éltem meg, találtam fel, a generációs jelhalmazokat, eladom.

Ah, látom már, ezt én továbbvinni, nagyban oktatni, nem tudom,

nem, engedik, meg, nekem, úgy tesznek, mintha, nem is léteznék.

A játékossághoz szoktak, miért vennék komolyan, ha megtehetik,

majd, akik hozzászoktak, hogy nem fontosak, szenvednek tovább.

Nem találkoznak, a hétköznapokkal, ki és miért, várná el, azt tőlük.

Valahogy,  mi kimaradtunk, a lehetőségek nem találtak ránk, hinnye.

Nem mentünk, itt maradtunk, a Hazánkkal a nehézben kitartottunk.

A saját döntésünk, nem volt késztetésünk, nincsen könnyű dolgunk.

A nép gyermekeiként, nincs semmibe se beleszólásunk, van az Isten.

Két lábbal, fontos, a talajon maradnom, ezzel igyekszem, pótolni azt.

Amit nem adhattam és megérdemelnék, hisz kitartottak mellettem,

a csak nehezekben, nem hagytak el, megéltük, mindazt, közösen.

Generációsan fontos nekem, emberiesen, ne okozzak nekik,

csalódást, hogy most meg, beállnék, a nemlétező sorba.

Bocsánat, ha bennetek ilyen érzések nincsenek már.

Azért mert feltaláltam, megrajzoltam valami,

szerintem, nagyon fontosat, ah, legalább ne ártsatok.

Sorolhattok, ahova akartok, attól még önmagam vagyok.

Jó szerencsét, kellemes napot kívánok, tanulni, tudni, jó.

Az elkényeztetettségben, gyorsan kifogyhat, a motiváció.

Ha nem fejleszted magadat, alaposan lemaradsz, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés,

segítése, a legtalálóbb címe, a megrajzoltamnak.

Nem másokra várok, magam csinálom meg,

amióta megjött az eszem a sorsomhoz, ah.

Ki miben, hogy hozta és mire a feladatot.

Ha minden generáció megcsinálta,

amit, a jónak és a szépnek, az

 egészséges körforgásnak,

a teljesítésére hozott,

mindenki boldogulhatna.

Ha azon kell gondolkodnod,

eltarthatod-e a családodat, úgy, hogy jó

minőséget tudsz adni, amiből meríthetnek is.

Arról szól a saját életed, hogy megadod azt nekik.

Ha felismerted, a sorsod, haladni is tudsz, megoldod.

Ugyan, mikor vagyunk elég felnőttek a saját gyermekünk

érkezéséhez, szerintem akkor, ha megalapoztuk mindazt.

Amiben nevelődhet, nem azon rágódunk, miből lesz meg az

és amazért, mennyit szükséges, távol lenni tőlük, hogy azt is

megoldjuk. Nekik már, nálunknál jobb minőségű legyen, hinnye.

Ha, mire hazaérünk, már csak szinte, az árnyékunk maradt, ah.

Talán elfelejtettek valamit újra számolni, hozzá igazítani a jelen

állapotához, persze bocsánatot kérek, hogy jövök én ahhoz, ah.

Csupán úgy, hogy végigéltem, nincs ötvenezer a nyugdíjam, azt a.

Megfordult a világ, gyors pörgésben vagyunk, spirálisan körösen

 körbe forgunk, ha kibillenünk, vissza nem biztos, hogy találhatunk.

A belső tartásunkra, a jól boldogulásunkra fontos figyelnünk, ne,

másokhoz hasonlóan élve tudjuk meg, mi az amit nem csinálunk.

A minta ami előttünk van, az alkalmazkodás fontossága, hinnye.

Aki, azt gondolja, a világ csak róla és az elképzeléseiről szólna,

a valóságot valószínüleg nem látja, kívűlről szemlélődik, azt a.

Alázatot tanulni, egész életünkben gyakorolni, erről szól,

szinte minden, nem nagy ügy, ha belejöttél, könnyen megy.

Az összetett energiák, mint tudás, nagy, jó dolgokra képesek.

Ha sok embert, a hétköznapjaikban megérintenek, abban élnek.

Saját szintjükre segítik, azzal egymást úgy, hogy elköteleződniük,

nem szükséges, de beletehetik, a szépből, jóból, a fölöslegüket.

Ha tudnák, kihez miért fordulhatnának, hitelesítenék, a saját

hétköznapjaikkal, a munka minőségükkel is, önmagukat.

Hinnye, ha, azt gondolják, majd mások meggondolják

és róluk is szól majd, mindaz a jó és szép, amit látnak.

Hát egész életükben nyugodtan várhatnak, nekünk

fontos megvalósítanunk a saját sorsunkat, elsősorban.

Adni jól akkor lehet, ha már, nem a napi magukéból merítenek,

hanem jól átgondoltan, adnak oda, ahol arra, éppen szükség van.

Lehet, nagy dolgokat is megálmodni, másokkal megcsináltatni, azt,

hogy honnan ered, az a rávaló, el nem szabad felejteni, mint energiát.

Összerendeződik, ami összetartozhat, mert jót és szépet alkothatna.

A belső rended jelez, mikor, mibe, ne menj bele, hol a határod abban

neked. Meddig mehetsz úgy, hogy nem, a mások, szekereit pakolod,

közben azt feltételezed, hogy majd, neked is lesz jó és szép, abból is.

Nem vagyok, üzletasszony, csak botcsinálta, eladom a feltaláltamat.

Tegye naggyá azt, aki ért hozzá, nekem a vezetéknevem az, nem

vágyom, semmiféle, hírnévre, csak a jó minőségű életemre, ah.

A gazdagságom, a lelkes, szíves, gondolkodómban megvan.

Két lábbal állnék a földön, jól megérdemelten, ah, szerényen,

akkor is, ha a racionális oldalamat, megigazíthatnám végre.

Adjon az Isten, minfen földi jóból és szépből, működésűl,

annyit, ami mindenkinek éppen akkor van, a legjobbkor.

Ahhoz, amiben ő érte el, a jó minőségű szintjét, hinnye.

 

 

Bocsánat, kérem ne olvassa, ha nincs a valósághoz szokva.

Ki miben tehetséges és azon belül, hol van, neki, a felső

határa, meddig mehet el, hol jelzi, a belső kontrollja.

Ha feltételezné, valaki, hogy őt, az már nem értinti,

 csak halkan mondom, a körforgás azt is megoldhatja.

Aki kivűl marad, bizony azzal már le is maradt, hinye, a

 körforgás nem áll meg, az élet élni szeretne, megoldja.

Különböző, szinteken, mást és másképpen is értik.

Aki nem érti, az ő dolga, hogy időben megtanulja.

Az ugyanannak, tűnő, szavakra, mikor, lesznek,

érzékenyek úgy, hogy jelez a belső rendjük.

Ha, tudáshiányosan vállalták fel, akkor ah,

sok minden lehet annak a következménye.

Másban tehetségesen, beleadva azt, a

közösbe, szépet is teremthetnének.

Nem lehet képviselni érdekeket,

ha azt sem tudják, ki miért épp,

oda született, ahova, van-e hozzá alázata.

Egyik kézből, megy a másikba, tán, ugyanoda jut,

vissza, ha éled már, a lelkiismerete, hinnye.

Az összeadott, valóságos, tudásunkat,

összegezve, szintet is

emelhetnének,

sokan, most.

Ha mindent

magadnak

akarsz, a

már arra,

érettek

elől,

aratod, a

 sikerüket le.

Hinnye, még a

lehetőségét

sem hagyod.

Észlelni sem

tudják, ha

abban, nem

jártasak, ah.

Lekezelően,

kérdezés nélkül

intézkedik, hinnye.

A fontos részleteket,

sem, adhatja ki, azzal is,

magát fontos megtartani.

A sikered ugyanúgy, csak

látszatos, a mögöttes

meghozza.  Lehet az is,

hogy több

generáción

keresztűl,

megjön  ám,

annak is a súlya, azt a.

Ide születtünk, ide adtuk,

a sok jót és szépeket, azt a.

Vajon innen, várhatjuk-e,

azt, amit beletettünk.

A nesze semmi,

fogd meg jól,

azzal meg, mit kezdjünk.

A bennem lévő tapasztalat

mondja, nemcsak ki van találva.

Ha elvállalod, hogy másoknak

megmondod, akkor bizony,

neked azt, illik tudnod.

Beszél, beszél, nem

mond semmit,

erősen üresedik.

Észre sem veszik,

hiszen arra várnak,

mondják meg a biztosat.

Nem szeretnének tapasztalva

élni, inkább, a várható eredményét látni.

Mindenki hozott, tehetséget, valamiben, neki

 fontos lenne azt megélni. Azt is, nem fölöslegesen,

született pont ide, ha összevissza van minden. Arra is

várnak, majd valaki a hibákat is megoldja, hinnye, ah,

csak a kitalálóiknak, már, azzal, se, legyen gondja.

Szép napot kívánok, legyen ez a nap, hitelesen,

tiszteletet adóan is, eredményes, hinnye.