Kérem, ne olvassa el, a valóságról szóló írásomat, nem jönne

jól, nekem, megint, egy írásomnak a letörlése. Tíz éve annak,

hogy valaki azt mondta telefonban, költözzek el. mert megjött.

Itt születtem, neveltem magam, jártam el tanulni, apám felügyelt.

Megtiszteltetés volt az,  abban, az adott helyzetben, hinnye, ah.

Ha nagyon néha, megtisztelt és eljött, a városomból valaki, itt

élek, messziről jönnek, tisztelnek meg, az oktatásért engemet.

Azt nem tudhatom, van-e lejárató brigád és dolgozik-e éppen,

a Julamami Generációs Jelei című, letörölt oldalam által, ah.

Nem tudom kontrollálni, nem férek hozzá, segítség van-e.

Megelőzésben tükrözi a rajta megfogalmazott, hogy mi,

mind, úgy születtünk, sorsot hoztunk, hinnye, ah.

Kérem vissza, úgy, ahogy letörlés előtt volt.

Lehet tagadásban is lenni, ah, attól

az még, sorsszerűségként

ott van, a jeleket

magam

találtam

meg.

Amikor,

a jórészt,

emberiesek

jöttek, megtiszteltek.

Most már csak ők jönnek,

mások meg, ha igényük lenne,

másokhoz mennek és úgy helyes.

Különböző szintekre születtünk meg,

éljük ugyanott, ugyanabban az életünk.

Míg egyszer csak egy, lehetőséget kapunk,

arra, hogy fejlődni tudjunk, szintet váltsunk.

Vannak, akik vakmerően, belenyúlkálnak,

ebbe, abba, az ősökre hivatkozva, hogy

majd talán ők, átrendeznék a múltjukat.

Most, itt vagyunk már mindannyian,

ki látja, ki meg látni fogja, idejében.

Abban hiszek, amiről meggyőződtem,

az élet élni szeretne, „az elmentek pihenjenek”.

Belenyúlkálva, a még többet ácsingózva, hinnye.

Akkor is birtokolni akarja, ha nem ért hozzá, na

azt, úgy, generációs feladatként, nem hozhatta.

Nincs róla fogalma, már régen, a saját ötletének,

a körforgásának a kiszolgáltatottja, őt irányítja az.

Az egészséges körforgásban, minden benne van,

az emberies határaink különbözőek, generációsan.

Telített energiának mondom, ami irritálóan hathat,

akkor, ha az elbírtoklás, ad már csak, valakinek, ah.

A megcsináltam állapotot kevesen élik át, hinnye.

Mert, ha elértek valamit, a következőt nézegetik.

Így nem élik át, a sikernek az átható boldogulását.

Boldogságra vágynak, miközben már boldogulnak.

Ott van a csapda, ha nem önmagához viszonyítja.

Persze, ha azt sem tudja, honnan hova és meddig,

lehet úgy elmennie, hogy na ártson, generációsan.

A sajátjainak, ha túl viszi őket, a túlzások győznek,

hiszen, nem ismerik a belső kontrolljukat se, hinnye.

Megtaláltam, feltaláltam, kicsiben oktatom, eladnám.

Olyan emberiesnek, aki éppen váltani szeretne, mert az,

üzeleti oldalát már, kezelhető határokon belül teljesítette.

Alázatot tanulni, alázatot gyakorolni, a bocsánatot elnyerni,

úgy, hogy a lelkiismerete kontrollálva jelzi, megoldotta, ah.

Az üzleti érzékével, összefüggésében látást kap ezzel, ah.

Sok emberiest, lenne szükséges betanítanom, a jeleknek

az ismeretére, a családokon belül, hogy boldoguljanak.

Nem írtam meg, könyvben, se egyéb eszközön,

nincs rögzítve, fejből oktatok, nevelek, várom,

azt, az értőt, üzletileg hozzáértőt, vegye meg.

Páran próbálkoztak, az oktatásával, nem megy.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva, nevelek általa.

Ezt a tehetséget, nekem adta az Isten, hinnye.

Kivárom, az emberieseket, közben, oktatom.

A nagyon népszerű, úgy látszott jó arra, hogy lássák,

hogy létezünk, vagyunk, a fejlődésünkben, hol tartunk.

Ha valamit, nem lehet már, belülről kontrollálni, nincs is.

Aztán egy napon kaptam egy levelet a julamami@gmail.com,

sosem gondoltam, hogy ennyi jelentősége lenne, az írásomnak.

Letörölték ideiglenesen, kértem a levél íróját, aki csak az utónevét

írta a levélre, hogy én magam tehessem meg, hisz én alkottam meg.

Sablon válaszok jöttek, gépiesen lett eldöntve, letörölték, egyenlőre.

Most kértem, az ellenőrzését, a Julamami Generációs Jelek oldalam

nagyon kapós lehetett valami miatt. Reménykedem, nem használták,

semmi olyanra, ami helytelenkedő, hiszen nem láthatom, azóta, ah.

Kértem, küldjék át, hogy láthassam mi lett vele azóta, nem reagáltak.

Mennyivel jobban jött volna nekem, ha megkérdezik, eladó-e, azt a.

Bocsánat érte, de most, ide leírom, mivel, nem férek a védjegyet is,

„Julamami”, tartalmazó oldalamhoz és így nem tudom mi történik

rajta. Tudjanak róla, ugye, a felelősséget vállalja érte, aki eldöntötte.

Julamami Generációs Jelei videó, a sok közül egy, egy éven át,

minden nap csináltam egy ilyen szöveges videót, hátha megszeretik.

Nekem nem volt, más lehetőségem arra, hogy láttassam magamat az

írásaimmal, videóimmal, begbíztam, abban a lehetőségben. Várom,

mi lesz a végeredménye, nem tudom mennyi idő az, amíg ki tudja, mi

van, jól bánnak-e vele, a Julamami Generációs Jelek, oldalammal.

Maradjál emberies szoktam mondani, ha bármilyen magasságokat

értél el, minden körülmények között, a földön maradjál, a szinteden.

Nagyon óvatosan írom, ha úgy is tűnik, hogy mindent lehet, hinnye,

azért a belső tartásod jelez, ne tegyed, legalább ne ártsál magadnak.

Lehet, hogy nem hiszel a sorsszerűségben, én már sokat láttam, ah,

ha néhányan tudnák, hogy mindazt a nem jót, önmaguknak csinálják.

A sorsjelek olvasása közben, szoktam úgy fogalmazni, ha már elért,

valamit, a nép számára fontosat, emberiesnek lenni még fontosabb.

Generációkon keresztűl áthathat, egy jó vagy rossz döntés, hinnye.

Ha más nem tartja vissza, a hirtelen döntésétől, az emberiesek, mind

segítőknek is jöttek, ha bármilyen hivatást gyakorolnak, mind, azok.

A miértek a legfontosabbak, mit miért tenne, annak mi, várhatóan a

következménye, összefüggésében látás nélkül, nagyon nehéz lehet.

Az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” tréningem, 20 órás,

nem könnyű megtanulni, viszont látni, kikerekednek ám, a szemek,

amikor rájönnek, már látják összefügéssében, a „generációs jeleket”.

Julamami Generációs Jelei nevet azért adtam neki, mert tükrözi azt,

a saját találmányom, minden apró összefüggés, értelmezés, működik.

Kicsiben s nagyban ugyanaz a lenyomat van, tanuljad meg, idejében.

Bocsánat, de valahol le kell írjam, hogy a közösség tudjon róla, van az

úgy, hogy ideiglenesen, le van tiltva egy írásom, ki tudja, miért, kiért.

Bár elmondta valaki nekem, hogy most mindent lehet, nincs védjegy.

Attól még, hogy a látszat az, mindent, lehet, dolgozik, a lelkiismeret,

előszőr csak jelez, nem jól van az, aztán rádmordul, tedd jóvá magad.

Én a nép, korosodó gyermeke vagyok, apró pici fontos porszem, mint

mindenki más is, ha az alázatom gazdaggá tenne, hát, gazdag  lennék.

Az egyetlen reményem, az emberiesek és az, hogy tudom, van, Isten.

Bocsánat, most, remélem a valóság miatt, nem teszik ki a szűrömet.

Nézz a lelkes, szíves, gondolkodó énedben szét, látod milyen szép, a

lelked tiszta tükre, mindannyian így érkezünk le, maradj emberies.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami