Nézz szét a gyertya lángja tiszta.
Figyelj a mára a most pillanatára.
A sok ember megható, imádkozó áramlatára, a jó sorsukra várva.
Megbocsátásra,tisztulásra várás helyett, felkészületlenül mennek el sorba.
Miért sietnél, hova mennél, hiszen a jót és szépet,
még ott ahova teremtettél meg sem élhetted.
Jól kommunikálni tanuljál meg időben,
addig mondjad,amíg értelme van, honnan tudnák mi bajod van, hinnye.
Ki becsülne meg téged,ha magadat nem becsülöd meg kellőképpen.
Emberséges tartásos, emberi méltósággal, lelkes,szíves, gondolkodóként.
Lelkünk tiszta tükre, mind így születtünk,
mások meg elfelejtették a túlzott jóban, hogy mi is létezünk, hinnye.
Azzal, hogy feljebb kerültek a saját szintjüknél,
még felelősen is megoldhatnák, amit felvállaltak.
Ha nincs a felvállaltjukhoz meg, bennük a tudás,
hát tanuljanak emberismeretet, tudás nélkül jó minőségben nem megy.
El ne felejtsd, a lelked az életednek a tükre.
Ha azt sem becsülöd meg, aki által eljuthattál oda ahova,
már csak a hasonlókhoz fordulhatsz, mint te magad.
Engedd el a múltat,figyelj a mára, a most megélhetőkre.
Fokozottan figyelj a tieidre, a többi lelkes, szíves, gondolkodóra.
Érezd át a hangulatot, legyen alázatod,elengedő, másokra figyelő napod.
Becsüld meg amit az Isten sorsodul adott, igyekezz megoldani a generációs feladatod.
Ne hagyjad hátra a sok megoldatlant,amit neked könnyű lett volna, a következők meg,
majd úgy emlegetnek, meghagytad nekik a számukra szenvedést okozó kezelhetetlent.
Adjon az Isten minden földi jóból, annyit amiért tettél és amit azért megérdemelsz.