Ugyan miért nincs emberség próba, az egyszerű,  hétköznapi emberek  álmai  miért nem válhatnak valóra.  Miért csak azokat a divatosakat

mutatják, miért,  minek alapján

ők  a  jó minták.

A többiekről

a nagyközönség

miért nem  tudhat, hinnye.

Ki  mondja meg mit szabad és

mit nem,  neki miért lehet mégis,

ugyanazokat, amik mások számára tilosak.

Ki az ötletelő és ki írja a szabályokat és minek alapján,

ő maga betartja-e azokat, vagy számára csak szavak.

  Mindenki más feladatot hozott,

másban  tehetséges, akkor meg  ugyan, hogyan

lehetne jó  ugyanaz  mindenkinek.  Egyedül fájta meg

mindenki  amikor megszületett, levegőt egyedül vett.

Bár ha valaki levegőt nem vett, késztetésre már vett

és sírni kezdett,  ugyan miért a sírás  az első amikor az

ember  a világra  jön.Tán valami gond lehet azzal, 

hogy megszülettem,

gátakat  már kaptam eleget.  Nyugdíjam  helyett  csak

aprópénz lett,  pedig dolgoztam egész életemben, ah.  Hinnye talán ki kellene  próbálni a  próbababán  előtte, ha  nem pusztul bele, a bánásmódba,  a világot veszi a  nyakába. Hallom talán nem  is szükséges minden nap fürdeni,  na akkor biztosan olcsóbban ki lehet jönni.

Isten óvjon attól, hogy valakitől szívességet kapjak, ah.

Abból már volt   keserűségem  bőven, már tudom, a

a  pénz  fontos dolog, sokba  kerül  az ingyenes.  Azt is megtanultam,  ha sokat adtam, azért még nem jár, mert  megfizetni azt a sok jót  úgysem lehet. A pénz fontosabb mint az emberséges  lét. Mindenki attól várná a jó minőségű megoldást, mások tudása által,

hogy ne  kelljen a  nehezeket felvállalnia, könnyen  menjen  minden. Csupán annyit elárulhatnék, ha

megkérdeznék,  mindenki  megkapja a nehezeket.

Na  az nem mindegy hány évesen kerül abba  a  helyzetbe,  amikor elkezd dolgozni  a lelkiismerete.

Ezért talán túlságosan komolyan nem  szabadna venni

magatokat, hátha megmutatja a belső tükrötök,  az igazi arcotokat. Ha nem  tudtok nevetni a saját, emberi gyengeségeteken,  majd nevetnek mások. Amikor már

a valóságtól eltérésben térdig jártok és a tudás hiánya mögé nem bújhattok,  megjelenik az igaz valótok, ah.

Elveszítetek minden jó embert, minden barátból  letudott lesz, nem lesz hova fordulni  már, ej de kár.

Bocsánatot azért kérek,  hogy ne legyen gondom abból,

hogy nem  mások  szája íze szerint írom,  a gondolatom.

Szerkeszteni még mindig nem  tudok, össze – vissza megy mindenfelé, nem én irányítom  az írásom  formáját. Tetszik, nem  tetszik, ez van, nincs más.

Édes Hazám Csodaszép,  ide születtem, itt  élném  a jó minőségű életemet, nem adom fel, várom  már tíz éve.