Ah, a bocsánat, apróbb, nagyobb, bocsánatokkal átfűszerezve.
Az nem jár, hát nem kesergünk miatta, hogy nem láthatjuk
azt a kilátást, amit a kiváltságosok és a vendégek látnak.
Aki hallgatta a kezdetnél a mondatokat, tudja, ha nem
tartozik oda, nincs a jóra szépre kilátása, megmondta.
Ha nem hiszel magadban, a sorsodban, generációsan
nem látod át, a múltját a családodnak, honnan a hova.
Ha önmagadhoz képest a könnyűt választod, hamarosan
tapasztalhatod, magadhoz képest is könnyű lettél, hinnye.
Hiába ám az okosság, a tanultság, az emberség az fontos.
Tájékozatlanul, távol a valóságtól, csak megy és tolja,
pedig már, amikor elkezdte is, alaposan túltolta.
Működik a belső kontrollja mindenkinek,
amikor megszületik, van akiben még most
is jól működik, van akiből kinevelődött,
vannak akikben feleveleníthető lenne.
Nem figyelmeztette buksit simogatva
senki, nem lehet csak úgy, mások
érdekeivel nem törődve élni.
Vagyis lehet, csak nem jóra
vezet, mások oda igyekeznek,
a jót és a szépet beleteremteni.
Kérem szépen, miért nem tetszett
időben szólni, hogy ezt, meg azt nem
lehet cselekedni, mert nem fogja hagyni.
Miért, tetszett, hagyni, hogy tegyék a jókat
és a szépeket, emberségesen emberesedjenek.
Azok, akik arra születtek, adjanak a tudásukból,
oda, ahol arra szükség van, akkor éppen, hinnye.
A gyermekek szerintem nem azért
születtek, hogy kiszolgálják az
igényeit a felnőtteknek, azt a.
Ah, nem értendő ám félre, az
eltúlzott szabadságra,
a hozzáértők időben,
rá kell tegyék a féket.
Mindenkinek van jó sorsa,
a kérdezz – felelek, jó mód arra.
Ha hagyják bebizonyosodni azt,
ami természetes is lehetne, ah.
Ha különböző a nézet, azért
még kötelező lehetne az
alap tisztelet, hinnye.
Ne térjél nagyon el tőle,
mert visszarak a sorsod,
az eredődhöz, ismétlésre.
Ha nem teszel eleget annak,
amit az Isten hivatásul adna,
jön a, kezd el még egyszer.
Annyi lehetőséget kaphatsz,
amennyire szükséged van,
ahhoz, tudjad, mit tudsz jól.
A hivatásukat jól gyakorlók tudják,
adni születtek. Abból ami, mint a többletük,
jól jönne oda, ahol az megfelelő mennyiségben
nincsen jelen, mert nem ahhoz értenek.
Valamit nem értek, mert ahhoz
egyáltalán nem értek. Nem
volt még belőle annyi,
hogy meg tudnám
tanulni tartani,
sőt forgatni.
Segítőnek
születtem.
Ismerek remek
emberségeseket, pedig
morózusnak tűnnek, hinnye.
Értenek ahhoz, amit felvállaltak,
tudják merre menjenek, arra viszik a
lábaik őket. Aztán miért nincsenek,
úgy megfizetve, hogy ketté álljon a
fülük tőle, pedig remekelnek.
Pont láttam és nem hittem
el addig, amíg már benne
élek, úgy tíz éve, annak is.
Nem értik miért vagyok
őszinte, mert nem az én
takargatni valóm az, amitől
a tudásszintünk alatt élünk.
Ha a tudásnak, lehetne hatalma,
sok emberségesnek az életvitele, jóra
fordulhatna. Látom, amit látok, amikor
megtisztelve vagyok és tenyereket olvasok.
Kaptam egy oklevelet, ami lehetőséget adott,
sorsolvasó van ráírva, 25. éve annak, hinnye.
Tengernyi emberrel való találkozás után,
tapasztalom, már sorsolvasó vagyok.
Nagy megtiszteltetés ez nekem,
miért tagadnám, a hivatásom.
Negyvenen túl jöttem rá,
nem elég, a tudásom,
végzettség is szükséges.
Azért, hogy ne halogassam azt,
amivel az irigységüket fejtegették.
Kitűnő, megajánlottat adtak át ott,
ahol éppen szétváltak. Egyből kettő
lett, a másikban oktathattam, azt a.
Nagyon óvatos, visszafogott volt
minden azon a helyen, volt annak
a nagy tudásnak méltósága, ah.
A tudásnak a méltósága fontos.
Nem tudom mi lett velük azóta.
Megtanultam már gyermekként,
ha nem várom meg, amíg maguktól
adnak, teszik, mert megérdemlem.
Belefuthatok olyanba, ahol azok
akikben a szeretett helyett ott
az irigységnek a halmaza, ah.
Ismeretlen terület, inkább nem
kísérletezek vele, mert bennük
olyan energiák halmozódtak fel,
amit az irigységük által oldanak.
Abban van örömük, gáncsoskodnak,
nem szeretik látni a többieknek a sikereit.
Nem láttam még sok mindent, olyat sem, aki
legalább azt közreadta volna, ah, ami a túlzása.
Mert lehet, hogy nem tudják, tapasztaltam hát
tudom, hiába van bőség, az egyik oldalukon.
A lelkes, szíves, gondolkodó énjük, bizony
megszenvedi, ha nem tudnak időben adni.
Mostanra már, sok a tapasztalatom, ah,
nem boldogít, az sem senkit, hinnye,
ha degeszig telített energiában van.
Adni születtünk mindannyian, ki
mikor érik be rá és becsüli meg,
azokat, akik által gazdagodott.
Akikkel nem bánik megfelelően,
hát, hogy várhatja a minőséget el.
Tehát szerintem, a megoldás az
is lehetne, hogy a tudás
bekerülhet egy olyan
helyre, ahol tisztelik.
Az értékét elismerik,
lehetne egy kerete,
ami kiszolgálná, az
arra érdemeseket.
Nem szükséges
elismernie, de a
hiányosoktól ne
várja a többletet.
Annak az energiáját
veszi magához, viszi
bele a saját életébe, ah,
Odaadó is lehetne és jól is
működhetne, ha egyértelműen
fogalmazna, nem vetné ki a sajátja.
Nagy lélekkel születni, nagy emberré
lenni, hűséges lehet, a tehetségéhez, a
sikerei mindennaposak, megmaradnak.
Viszont pénzzel nem lett elismerve,
sanyarog csak, azáltal, hogy úgy
néz ki, már csak a pénzes fontos.
Egyik se lesz önmaga, az biztos.
Megtaláltam a két oldalunk között,
a jól járható utat, a racionális az alap.
A lelkes, szíves, gondolkodó, szükséges
ahhoz, hogy mindkét oldalunk működjön.
Mert, csak reménykedni tudok, hiszen nem
láthattam működésében még, beszélni már
hallottam róla, az ígérgetőket hárítom, ah.
Ne okozzak csalódást önmagához képest,
úgy sem tudja elengedni, birtokolja hát.
Más tanácsadókra van szüksége már.
Isten óvjon mindenkit, az olyantól,
ami irigységből fakadóan van.
Fogadd el magadat olyannak
amilyen vagy és ne gátoljál
másokat azért, hogy úgy
nézzen ki, a tudás nálad.
Már öt éve a jó energiákban
vagyunk, van aki tudja, van aki
még a régen megszokottat nyomja.
Tanulj, fejlődj, haladj, más nem tudhat
alkalmazkodni helyetted, lemaradhatsz.
Az igazi nagy emberek nem romlanak el,
akkor sem, ha nagyon megpénzesedtek.
Azt mondják, most a hála hónapja van,
én anélkül is hálás vagyok az Istennek,
az engemet megtisztelő embereknek.
Mivel az üzlethez nem értek, eladnám,
azt a tudásomat, ami már sok gondot
okozott, működtetni tudnák a nagyok.
Egyszerű hétköznapi módon tapasztaló
vagyok. Nem tudom, hogy csinálják a magukat
nagyoknak tartók, de minden jókhoz és széphez,
életszerűen működőképeshez, jó szerencsét kívánok.
