Álltam és megláttam benne a jót, nem a kritizálhatót kerestem,

még megelőzésként felsoroltam, mik azok, amiket elkerülhetne.

Lehet úgy is élni, hogy széthajtod magadat, a nagy igyekezetben,

az meg már a saját szinted, amikor jól érzed magadat boldogulva.

Akkor tudsz érdemben segíteni, ha megkérnek mert már elég sok

tudás van benned, ahhoz, hogy vállalhatod, tudod képes vagy rá.

Kicsi volt és törékeny, állt, nézte a nugát csokit a kezében.

Hátha neki is jut belőle, amikor odaért elé,

csak lenézett és azt mondta,

nem kapsz, menj innen.

Nem adhattok belőle

neki, még odavetette.

Sokáig ismétlődött ez,

a felnőtt életében.

Neki nem járt a

 jóból, szépből.

Megtanulta,

ne álljon be

fölöslegesen

egy sorba se.

Mindezt azért,

mert

nem

akarta,

hogy

megszülessen.

Neki nem lehetett

sajátja, hát fogta és

elhúzgálta az árvát.

Jár az neki, vér szerinti,

mások csak örökbe tudták

volna fogadni, neki járt, mert

le volt írva, ha akarja viheti.

Senki nem gondolt még arra,

ha nem ad az Isten neki valamit,

annak oka lenne, ne erőltesse.

Leutánozzák azt amit látnak

sokan, talán nincs senki se,

aki elmondaná, ne tegye.

Ugyanazt a hibát követik

el, mint ami velük történt.

Egészségtelen körforgás,

ameddig egyszer csak ott

a fék, sorsszerűen változik.

Hozzászokik, hogy ami másnak

jár úgymond, neki nem adatik meg.

Még gyermekként rájön adni született.

Utána már csupán a határait egyengeti,

nem megy túl rajta, az Isten adta szavakat

használja a megoldásra, aki hallja tudja.

Egy idő után már azt is pontosan látja,

nem az ő dolga, figyelmeztetni, de

érzékelteti, elég, ne tovább.

Tanulnia szükséges, ha

megrekedt volna,

a sanyargató

szint, már

nem a

sajátja.

Előre és

nem hátra.

Átélve tudja,

erősebb lett,

nem róla szól az sem,

csak a féltékenység okozza.

Nem kapott a kérdéseire

válaszokat időben, másra

hagyták, kiszolgáltatva, ah.

Ha a szeretetet elégszer nem

kapta, elindul az egészséges útjára,

önmagában a jót és szépet generálja.

Nézz magadban szét, fontos legyen az,

honnan a hova, merre van a most, ahhoz

képest, ahonnan indultál. Az pont elég,

amire képes vagy a jóban és szépben.

Ne menj túl magadon sem, ne akarjál

legyőzni mindenkit és sürgősen.

Az élet megadja anélkül a

megoldást, hogy gondolnád.

Ha másképp nem, hát látod

majd a mások tükrében magad.

Miért gondolod, hogy másoknak

nincsen saját törleszteni valója.

Hallgat nem beszél, megtanultam

időben, az is minősített engem.

Nem értik egymást még akkor,

ha különböző a sorsuk szintje.

Van aki már elérte, azt amitől

a másik még szenved, nem

adták neki sem ajándékba.

Alkalmazkodni tanultam meg

talán legelőszőr, alapnak jó lett.

Ahhoz, hogy ne ártsak, ne bántsak,

magamra is jól vigyázzak, mert ezt,

nem teheti meg senki se helyettem.

Figyelj, ha a lelked jelez, gondolkodj el,

mit szükséges változtatnod, azt vedd számba,

hogy mekkora utat tettél meg azóta, a rossz döntés óta.

Emberséges maradj, ne akarjál különb lenni másoknál, mert

két egyforma sorsot még nem láttam, egyszer, hasonlót igen.

Ugyanazt az utat tesszük meg a tapasztalatom azt mutatja,

máshonnan indulva, más sorsot, generációs feladatot hozva.

Senki sem különb másoknál, csupán azon múlik, hogy ki mikor

hajlandó megállni és elgondolkodni. Julamami védjegy,

Heringes Árpádné tulajdona, julamami@gmail.com,

ne használjad nem a tied, nem engedtem meg.

Nem kapom meg, az oda

küldött leveleimet.

Gondolkodjon el mindenki azon, ha másoknak ártva élt,

ott lesz idejében neki mindaz, amit akkor cselekedett, ah. Amikor

már a jó irányba is változhatott volna, a sors úgyis megoldja azt is,

odateszi tükörként. S ha már tud legalább befele mosolyogni rajta,

megoldotta, mert helyette más megoldani nem tudja, az ő dolga az.

Rájön, senki nem különb, annál a feladatnál, mint amit a sorsa rámér.

Ha nem kaptál időben, tanuljál belőle, akkor adj, amikor hasznos az.

Ne másoktól várjad, magadért, magadnak csináljad, vállaljad fel

magadban rendezd el, senki sem tökéletes, csak az Isten.

Mások nem tudnak magadnak megbocsátani helyetted.

Emberesedsz, ki így, mások meg másképp, nem

adja a sors csak úgy, a feloldást sem meg.

A nagy lelkek, nagy jót alkotnak,

mások meg sűrűn sok kicsit.

Ne versenyezz, éljed meg,

ha bármilyen magasságokat

érhetsz is el, maradj emberséges.

Bocsánat így korán reggel, ez ébresztett fel.

 

Van aki úgy éli le az életét, hogy azt sem tudja miben lenne sikeres,

mit hozott a születésével tehetségnek, belekeseredve éli a semmit.

Nem tájékozódik, elhiszi azt amit láttatnak vele, nincs másra pénze.

Mások meg, a túlzó pénzük által nem kíváncsiak másra van minden.

Oktatom, a racionális oldallal összeköti a szíves, lelkes, gondolkodót.

A tudás hatalom, na nem úgy hivatástudatosan, megtanítva mindazt,

amit minden ember megérdemel, mert nem fölöslegesnek született.

Követelőző addig leszel, amíg nem találod meg a saját tudásodnak a

 megfelelő, jó minőséget adó,  jól működő szintjét, s kontrollálod azt.

Ha mások tudására szeretnéd alapozni a magad fölötti posztodat,

alaposan elkötelezheted magadat, kiszolgáltatottja leszel, azt a.

Szenvedhetsz az elvárásaikban, miközben a tudás nálad van.

Lehetsz tanult, akár túlképzett, az intelligencia veleszületett,

léteznek és nem kevesen, hála a magasságos Istennek, hinnye.

Összefüggésében látni az egészet, megtanulható, oktathatnám,

nagyobb csoportoknak, ha felkérnének és megfelelő lenne arra.

Bocsánatot is kérek rögvest, hiszen tudom, nem az én dolgom.

Nem hatalmazott fel rá senki fontos ember, hogy tegyem.

Az ember, tisztel, szeret, tisztelettel van a többiek felé.

Alap dolgok ezek, nem nagyon szerencsés eltérni tőle,

hinnye, belekerülhet bárki a szintje alatti förgetegbe.

Tartás, méltóság, tudás, tapasztalás, dolgos, munkás,

teremteni született, a szorgalmas segítene, ha lehet.

A múlt elmúlt, a jó minőségű, életszerű, most fontos.

Az adja a következőknek, az élhető minőségű alapot.

A magam kínján nevelődtem, sokat segített az nekem,

amikor a könyvtárból, úgy 5 kilóméternyit gyalogoltam.

Necchálókkal, az életben tartó könyveket hazahordtam.

Gyermekként kétszer is felvállaltam, a mások hibáit,

mert én elbírtam, hogy tudtam, megvédem azzal őket.

Az egyiküket verték, másikukat meg, eltanácsolták volna.

Ő otthon volt a hivatásában, mondta, tudta miért vállaltam,

így, nyilván, büntetést nem kaptam, dicséretet se vártam.

Az életrajzi regényeket faltam, sokat adott a semmiben az.

Ah, mint most, a csodálatos helyszíneken játszódó filmek,

még vannak, aggódom, a “hozzáértő nélkül”, meddig láthatók.

Kevés a széles látókörűeknek való, minden ugyanarról szól.

Bátortalanul evickéltem, mindent komolyan vettem, mert

nem akartam elhinni, hogy a hazugságok ugyanúgy léteznek.

Gyermek szerettem volna lenni sokáig, nehezen nőttem fel.

Nem volt, aki megmondja, megmutatná nekem mi a jó és

mi az, amit kerüljek nagy ívben el, így tapasztalt lettem.

Ahhoz szoktam, hogy mindenért meg kell dolgoznom.

Ne várjak senkitől se jót és szépet, pedig sokáig  azt

is elhittem, jót akarnak egymásnak az emberek.

Nemcsak, az igazságérzetüket pátyolgatják,

az ártó energiákat meg hazahordják, hinnye.

Nem ártani, senkit se bántani, magamra is

jól vigyázni. Magamnak is jót akarni,

csak később jöttem rá, hogy nincs

másom, mint az, amit adni tudok.

Azután már nem szenvedtem,

rájöttem tengernyi a szeretet

bennem, adtam ahova lehetett.

Nemsokára aztán elfogyott a türelme

azoknak, akik csak kapni akarnak és

irritálta az, hogy vagyok, létezem.

Megtudtam, mit jelent az, ha

olyan ember dönt mások

felett, aki nem arra

született, de teheti.

Miközben egyre több

intelligens ember tisztelt

meg, annál nehezebb lett a

hétköznapi életem. Hiszen nem

tudom eladni a tudásomat, nincs

bennem a kódja az üzletelésnek.

Volt, egy időszak, amikor azt

gondoltam, vannak ebben

az országban, a Hazánkban,

“nagyembereknek” tartottak.

Azokról írok, akik láthatóak.

Megszólítanám őket, persze a

negatív tapasztalataimmal mögöttem,

óvatosabb vagyok. Keresem az olyan

megközelítési módokat, ahol nem

alázódnék meg fölöslegesen.

Eladnám a feltaláltamat,

olyan embernek, aki

értően venné meg.

69 évesen mire várjak.

Most vagyok abban az

életkoromhoz megkapott

lelkes, szíves, gondolkodó

életszakaszomban, amikor

már ideje lenne átadnom.

Felelős vagyok azért,

ami tudást az Isten

nekem szánt, van, adott.

Szerencsés napot kívánok.

Át nem láthatja, ah, mert nem a sajátja.

Nem belőle való, összehordott,

nem odaadó,

folyamatosan

változtató,

nem ad, visz,

hát, nem maradandó.

Eltérő az életspiráljától,

olyan magasságot tol,

amit nem érhetett

volna el, nem

a sajátja.

Nem

elengedő

se megengedő,

erősen elvárásokra

késztető, elerőtlenedő.

Sajátjaként önmagába zárva,

megrekedt a túlzó energia, ah, azt a.

Nem áradó, ácsorgó, a szükség ereje kopott,

telített az energia, a túlzása, önmagát meghaladó.

Sok helyen hiányzik már, a szintek közötti fordító.

Nem vette észre, régen megcsináltatta készre, ah,

átfordulni nem hagyja, mindenki látja mekkora.

Kilátszik a motiválatlanul hömpölygő, nem

ad neki a gondja, egyedül nem bírja, hinnye.

Nem kérdezett, mások szerint cselekedett,

nem hallotta ki, nem látta át, nem gondolta.

Amivel nem bír el, az nem is érte szólna.

Ha már mindent végigjárt és nem kap,

tudás nélkül, nem profitálhat, ott sokat

tanulhatott volna, a hasznát se látja.

Már küszködik a tudás hiányával,

ha már mindene van, semmije sincs.

Amivel és amiért előre haladhatna,

amiből erőre kaphatna, motiválatlanul

araszol, oda vissza ahonnan elindult, azt a.

Emberségesnek születtünk, emberesedünk,

ha a megfelelő szintet elérjük, hazaértünk.

Generációsan is teljesíteni születtünk,

a következőknek a lehetősége legyen

meg, mert már többet átlátnak belőle,

a születésüknél, mint akik időztek előttük.

Nyisd ki a szemed, megláthatod a nyilvánvalót,

a lényeget, keresd meg a talpad alatt a talajt, a

jövőt is adja, ha a tudás ahhoz megvan, mutatja.

Ahol az út, ott menjél rajta, ne mások szerint lássad,

tudjál róla, a hasznodra válhat mindenkinek a látása.

A belső kontrollod pontos, lépésről lépésre segít téged.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, a különböző szinten

hazaértek, már nincsenek mozgásban, megélik azt, ami van.

Ha a körforgásban nem volt benne akitől kapta, megrekedhet.

Az összetett tudás, összetett energia, az értő azt át is láthatja.

Alázatból legyen bőven, minden értő tudja, mennyi a feladata.

Amennyivel boldogul, az erőt ad a holnapra, ha kicsi is a siker,

az minden lépésben már éltető erő, a feladatát átláthatja.

Adjon az Isten, minden földi jóból annyit amivel elbírsz.

Ne vedd el másokét, nem lehet energia szinten a tied,

viszont a túlzás, erős taszító energiát generálhat.

Tisztelettel élj, hogy majd meg is kapjad azt.

 

 

 

Minden és mindenki hat, mindenre és mindenkire.

Igazítsd meg a belső tartásodat,

amikor elérted, a

saját szintedet.

Időzzél

kicsit

benne.

Annak a

rezgését

átélve

érzed

meg

azt,

ami a többi

rezgéstől eltérő.

Tapasztaltabb lettél,

fejlődtél, ha a gyakorlat,

 az elmélet után van, be

tudod azonosítani azt.

Szokták emlegetni,

a visszaköszönő

érzéseket.

Amikor

mintha,

de mégsem.

Miközben újra érezték,

aközben elteltek már évek.

Az életben sok minden érintett

azóta, az ismétlés nem árthat.

A lelkes, szíves, gondolkodó

éned, a belső kontrollod.

Kölcsönös tiszteletre

nevelődés segítése,

önismereti oktatás.

Egy általam feltalált,

papírra vetett, száznál

több oldal, rajzos oktatásom.

Tíz éve, már online is oktatom.

Szeptemberre terveztem be, várom

a jelentkezőket, alkalmanként 40 percre.

Önismereti oktatás címszó mögött találod meg, a

 tájékoztatást erről, ha van kérdésed, bővebben telefonon.

Sok mindent átértékelsz menet közben, amikor átéled azt,

ami éppen megmagyarázatlanul nyomasztott, megoldhatod.

Hallgat, nem beszél, egyedül dolgozza fel, elhangzik néhányszor,

amikor éppen ideje annak, azt az energiát megtartsad magadnak.

Az impulzusa átmegy, a megfelelő sejtedben ott hagyja a nyomát.

Számodra az már nem ismeretlen legközelebb, azonos lett veled.

Megérted, a miértekre megkapod a válaszaidat, kontrolláltan.

Mint egy matematikai képlet megoldásánál, minden ott van.

Emberies jelnyelvnek neveztem el, ne aggódj, érteni fogod.

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit és akkor, amikor

az a legjobbkor jön mindenkinek, éljünk a tisztelettel.

Bocsánat, ha a sok tapasztalatom által megláttam ezt.

Az emberséges igényes, nem a mások kultúrájában,

jártasabb, leginkább a sajátjában él. Tudatában van,

hogy az irigységben megrekedtek, nem boldogulnak.

Kitalálnak mindenféléket, hogy nekik ne kelljen, semmit

se tenniük azért, hogy előbbre jussanak, punnyadhassanak.

Jól bevált módszerek, ezeket alkalmazzák, régóta működik.

Ha elhiszed amit felerősíteni igyekeznek a hiszékenyekben,

megrekesztő élményekben lehet, hosszasan majd részed.

Ha sikeresen beválik és felkészületlenül kerülsz bele,

abba ami jól ki van találva, mint óriás csapda, hinnye.

A lelkes, szíves, gondolkodó kontroll nem fölösleges,

az emberek egyenként születtek, s nem gépeknek.

Hasonló szinteken értik egymást, különbözőkben

meg, a szintek közötti fordítók, jókor jönnének.

Várom azt a döntő embert, aki átlátja, kihallja,

megérzi, kontrollálni tudja, van új a palettámon.

Amit megtanulva, az emberek érthetnék egymást.

Megelőzéshez segítség, a segítő emberségeseknek,

nem tudják a túlzók kifordítani őket, hivatásukká lett.

Az emberiesek lelke, szép, szíves, színes, gondolkodnak,

nem tucatosítottan kopnak, értelmezve alkalmazkodnak.

Az intelligensek, összefüggésében látnak, még fejlődnek.

Az élet élni szeretne, megkeresi a lehetőséget, hinnye.

Van kalapom, nincs kalapom, földhöz vágom,

ha akarom. Ha poros lett, leporolom,

megtaposom, ha akarom,

a fejemre rakom,

ha úgy akarom.

Megtehetem,

hiszen csak,

a kalapom.

Férfinak

se attól

tartják ám,

hogy csak elvár.

Az “Úriember”

megszólítás, egy

 megtisztelő

folyamatnak,

az eredménye.

Vannak akik nem

értik még, fontosak,

az életszakaszok, hinnye.

Emberségesnek születtünk

mindannyian, kérem, lehetne,

hogy ne térjen el, senki se tőle, ah.

Mindennek az eleje, a folytatásnál jön

mondjuk a közepe, s van az eredményes

része, ami a legfontosabb is lehetne, a “sikere”.

Hát ne maradjon egyetlen generáció se ki belőle.

Mert megszakadhatnak a következők, a sok hiánynak

a pótolásában. Rá mehet az életük jó része, a teljesítés

nélküliek, az értelmetlenül lébecolóknak a lazaságára.

Ők, a meg nem értettek, az irigyeltek, a lefékezettek.

Nem értik őket csak kevesen még, hogy miért sietnek.

Tisztelhetők, de kevésszer kapják meg, a dicséreteket.

Végigvisszük az életünket, hol olyan, hol meg másabb

emberek mondják meg, higgyük el, hogyan jó nekünk.

Pedig milyen egyszerű lenne, ha átlátva, kihallva, együtt és

megérezve, teljesítenék azokat, ami életszerű. S működőképesen,

eredményesen boldogulhatnánk benne. Vagy valami jó és szép által,

amiért tettünk egész életünkben, elmondhatnánk, megcsináltuk hát.

Aki nem tudja, mi a sorsa, azt sem mit hozott generációs feladatnak,

miért tervezne. Miért alkotna életszerű dolgokat, ah, amikor nincsen

még sikerélménye, semmi olyanban, amivel elégedett a környezete.

Nem jött rá, ha tervez, akkor sok – sok munkával, alkotással, na

meg szorgalommal, a belső kontrolljával eredményes lehet.

Ha nem hajtja túl magát semmiben sem, elérheti a saját,

életritmusát, meg hát, az elégedettség életérzését.

Ha meg, másoknak az elvárása által végzi el azt,

ami a sikerélményét hozhatná, belefáradhat.

Mielőtt még önmagának bizonyíthatná,

hogy mi mindenre képes és sikeres lehet.

Persze csak addig, amíg van motiváció,

a lelkes, szíves, gondolkodó énje által.

Hiszen az pénzzel nem pótolható, az

lehetne az eredményének a jutalma.

Vannak akik azt fordítva gondolják,

előbb az eredményes életszínvonal.

Nem is gondolnak rá, hogy az életnek

van egy valós fricskája, az Isten alkotta.

Ha nagyon eltérne tőle bárki, időben lehetne

korrigálni. Ha felismerné, hogy mi a kezdete az

életének, mikor teljesített már, a sorsa szerintiben.

S hol ne menjen bele semmibe, mert az már ismétlés.

Ami nem viszi előre, nem fejlődhet tőle, sértődés lehet

belőle, mert méltatlan tükröt kaphat az elődje, hinnye.

Vannak akik vezetni születtek, gyermekként is tették

volna, ha a környezetük azt időben észleli, dicséri.

Vannak, akik “nagy emberek” lesznek, mert nagy

lélekkel születtek, jól bánnak a rájuk bízottakkal.

Akkor érzik jól magukat, ha az érintettek jól vannak,

a saját sorsukat élik, nem a már nincs is sablon szerint.

Mindenki hozott valami fontos feladatot, tehetséget.

Az emberek nem kallódni születtek, az életüknek a

gyümölcsét leszednék, hisz azt oda ők teremtették.

Az önbecsülés abból is ered, ha tisztelettel vannak

oda és akkor is, ha nem ugyanaz amiben hisznek.

Nem azonos úton járva fejlődnek, az eredménye

legyen meg, ne legyenek, félbemaradt sorsok.

Félrevitt emberek, akik megrekedten élnek.

Szanaszét, csak néha találkozó családtagok,

a család a legfontosabb biztos pont, hinnye.

Vigyázz mit kívánsz, mert ha úgy megadatik, jól

csak szerinted éled, vagy megszenveded, magad is.

 

Megnyugtatott, amikor rájöttem, nekem szükséges megoldanom,

minden olyat, aminek a hiányáról fogalma sincs még másoknak.

Nem másoktól várom, magam szerint, magamért megcsinálom.

Nem ártok, se bántok, magamra is vigyázok, megelőző vagyok.

Ki mikor érik be, a saját sorsához, generációs feladataihoz, ah.

Magadból kiindulva, figyelj a belső tartásodra, méltóságodra,

 visszavonhatatlanul megtörténhet, másik szintre raknak.

Úgy könnyebben látják át, a kívülről jól mutató számokat.

Elveszítheted az addigi tartásodat, méltóságodat, hinnye,

ha nem lesz annyi pénzed, hogy az alapvetőt megfizessed.

A végigdolgozott életek után, mintha kegyet gyakorolnának,

intézik a sorsunkat, ah. Pedig mi is szeretnénk, megélni azt a

jót és szépet, amit ide bele teremtettünk, nem mást várunk.

Emberséges életet élünk, azt várjuk, amit beletettünk, a

 saját Hazánkba. Hazaszeretők lettünk, a profitot nem is

ismerjük, elhittük mindazt, amit hitelesnek mutattak.

Ha láthatnánk a nyugdíjunkban, tisztelhetnénk is azt.

Ha a jól megérdemelteknek se adsz tiszteletet, hinnye,

azzá leszel amit irigyelni fognak tőled, a “legeslegesleg”.

Gyorsan bocsánatot is kérek, hogy még időben legyen.

Egyedül születtünk, sorsunkat építő magányban élünk,

megkeressük, hogy a többieket, miért tisztelhetjük.

Amikor megtisztelnek, a valóságról beszélünk.

Van hozzá érvünk, az a vagyonunk nekünk, a

tudásunkkal, a semmiből valamiben élünk.

Ami jót és szépet teszünk másokért,

teszik majd,

mások is, a

 többiekért.

Ha bennük

is beérett.

A jóra és

a szépre

való igény.

Az életedet,

alkalmazkodva,

a jóhoz, széphez, jól

teljesítve, magadért is éljed.

A belső kontrollod, a lelkes, szíves,

gondolkodó éned, adja a minőséget.

Ha a könnyűt járod, a nehézben, sem

magadat, se a megoldást nem találod.

Ha nem szívleled, a tükröt, amit feléd

tartanak, akkor, még időben, hogyan

változnál. Generációsan mi az alap,

nagyszerűen, az egyszerűben,

hogyan érzed jól magadat.

Engedd el azt, akitől,

kellő tiszteletet nem

kapsz, ott ne várjad.

Ha még többre vágysz.

Ha elérhetted a legedet,

éljed meg, a tisztelhetőt,

ami feléd árad majd.

Jelez a kontrollod,

ah, túl ne menjél.

Ha érinti, a talpad, a

 talajt, biztonságot sugall.

A valóságból megtudhatod,

milyen emberséges vagy.

Ő kívülről lát engemet,

őszinte tükröt tart.

Amit megteszek,

érte, magam is.

Tisztelettel,

szeretettel

nézem.

Életre

szóló,

igaz

barátság az.

Megbecsüljük

hát egymást.

Nekünk, ez lett

a gazdagságunk.

Figyelj, ha megszólít

a lelkes, szíves, éned, örülj majd,

ha lefékez a sorsod még időben téged.

Nem fordultál ki önmagadból, ah, amíg,

rád mordulhat a lelkiismereted, hinnye.

A gondolkodó agyad éhes az emberségesre,

lásd be, felelőse vagy minden döntésednek, ah.

 

 

Bocsánat, ah, a valóságról írok, kérem ne olvassa, ha nem tiszteli.

Nem ártok, se nem bántok, magamra is megelőzőként vigyázok.

Ismered-e, a másik oldaladat, vagy még, tagadásban vagy, ah.

Tudod-e, ha elérted már, a legfelső szintedet, megérdemled.

Ha, nem élted meg, azt a szakaszát, az életednek, hinnye,

ah, bizony, elveszítheted a tartásodat, méltóságodat.

Ha a mások szerinti szintet ismeretlenként vállalod,

mert téged, a legfelső szintre alkalmasnak találnak.

Letudnak, miután, beleadtad minden tehetséged.

Az azonos szinten lévők, tudják, erősíteni, a tudást,

átvinni, átcsoportosítani, azokra a szintekre, hinnye.

Ami hasznára van, mindazoknak, akik értően élnek.

Önmagukat ismerve, mindkét oldalukkal döntenek.

Nem harcolok, mert ahhoz, nem értek, érvelek hát,

mert elértem, a saját tehetségemben, azt a tudást.

Adhatnám érdemben át, oda, ahol ez még nincsen.

Segítőnek születtem, megelőző lettem, tiszteletem.

Ah, amikor felfedeztem, hogy a két oldalunk, nem

véletlenül adatott meg, mindannyiunknak.

Bebizonyosodott,

miért két lábbal

szükséges állnunk,

 s a talajon maradnunk.

Az egyik oldalunkkal, hozzuk,

a többletünket, a tehetségünket.

A másikat szükséges megtanulnunk, ah.

 Tudjuk majd, úgy működtetni azt is, hogy

a hasznunkra váljon. Tapasztaljunk,

tanuljunk, fejlődjünk,

amíg élünk.

Ki ne

üresedjünk,

ahelyett, hogy

hasznára lehetnénk.

Annak, a földnek, ahova

megszülettünk, a Hazánknak.

Emberismeret és egyéb ismeretek,

hogy ne csak nőjünk mint a dudva, ah.

Ha valaki, vezetésre adja a fejét, tudnia

fontos, különböző lelkes, szíves, szinteken,

élnek az emberek, gondolkodva döntenek.

A saját életüket, nekik fontos megtervezni.

Mert helyettük, nem tudhatja senki más azt,

mi a legjobb nekik, az, ami szerintük fontos.

Különböző irányzatok, felfogások szerint

élnek az emberek. Vannak akik segíteni

születtek, bármit csinálnak, segítve

gondolkodnak, azon vannak.

Helyettük nem tehetik,

megszólítva őket,

a tudás tárát

tálalva,

teszik.

Akik

vezetni

születtek,

tegyék azt.

Felkészültek

legyenek arra,

hogy különböző

szinteken értik,

értelmezik azt.

A jó szándék

fontos, a

tudás meg,

szükséges.

Emberies

jelnyelvnek

mondom azt.

Amit értelmezni,

mindenki tanulhatna.

A fordítók meg, tudnának,

segíteni. Az érzések, kilátások,

meghallások, gondolkodóként való

döntések értelmezéseinél, hinnye.

Előre haladunk, az orrunk után megyünk,

nem hátra fele, bár én azt, gyakorlom naponta.

Megteszek mindent azért, hogy azt tudjam átadni,

ami, neki érthetően átmegy, ha a tanácsaimért jön.

Nem elvárom, hogy értse, alázattal alkalmazkodom,

értelmezzük ketten. Azt, ami átment, megérintette-e,

a lelkes, szíves, gondolkodó énje, kontrollálásával érti.

Ezt tudom, tíz éve úgy oktatni, általa nevelni, sikeres.

Mindenki hozott, valamit, ami a tehetségéből eredő.

Azzal tudná időben elérni, a sikeres életét, a sorsát,

úgy megcsinálni, hogy alapja legyen a következőknek.

Ugyanúgy, csak mégis fejlettebben, megértően, értve.

Legyen, lelkes, szíves, gondolkodó napja mindenkinek.

A tisztelet szép, a szeretet jó, ki ne üresedjetek, hahó.

 

A kívülről jövő, jól a sajátjaként rezeg, megtéveszthet,

ha a magadéban, igyekszel rendet tenni, általa.

Ha még, nem látod át, a másik kultúráját,  talán,

a sajátodban felismered, a magyaros a virtust.

Magyarosan, belül éljük, nem kifele mutatva.

A szíves, lelkes, gondolkodó agyad, helyett, azt

 növeled vele, aki abban tehetségesebb, hinnye.

Ismerjed meg, a saját sorsod, generációs jeled,

ha végleg elhagyod a Hazádat, betöltik a helyed.

Mindenki úgy rezeg, mint a saját Hazája vonzása, a

 mások Hazája azért a sajátjuk, mert ők teremtették.

A tartásod, méltóságod, az, ami a fontos feladatod,

ha kénytelen vagy tenni, azért még emberies maradj.

Ne másokat utánozz, maradjál hű, önmagadhoz, ah,

mondta, egy nagyon nagyot alkotott, tapasztaltan.

Embernek születtél, emberesedj, ember maradj.

Kinek, mikor, milyen feladatot adott, az Isten.

Ne csak kapni akarjál, adni tanuljál.

Ne nyúlkáljál bele,

olyanba, ami

nem

lenne,

a dolgod, ah,

fogod és megoldod.

Tanuljál boldogulni.

Túl sokan szóltak bele,

hát, nem értem el, azt

amit fontos lett volna.

Más nem csinálhatja,

majd rájön, nincsen

olyan dolga.

Kivárom.

Ha nem

fejlődsz,

lemaradsz.

Tartás,

méltóság

nélkül,

tisztelhető

ugyan, hogyan lennél.

Szerintem, jókedvében

volt a teremtő, nem

ismételte meg

ugyanazt.

Ha nem

tudod jól

elfoglalni

magadat,

tanuljad.

Azt ami talajt ad,

az embernek talpa van.

Emberesedj, ne szálldossál,

keresd meg, a tartásodat.

Tiszteletet adj, hogy

azt is kapjad.

Az Isten,

csak  egy.

Ne vállaljál

olyat, amivel

elhagyod a talajt.

S nem tudod, hogyan

és hol landolsz, majd.

Megtanítod a gyermekeket,

arra, amiből nekik, lehet, hogy

nem lesz, annyi, ami, külön,

gondot okozhatna.

Kikapni egy

részletet,

valamiből,

eladni

felnagyítva.

Ugyan, hogyan,

helyezze magát,

 a szülei nélkül,

a számára

valótlan

útra.

Talajt

adjál,

a talpa alá.

Tanítsd meg járni,

minden amivel, elhagyja,

a biztosat, bizonytalanná teszi.

Uram Isten, hogy tudsz olyanhoz

partner lenni, amiről tudod, hogy

csak nagyon keveseknek engedik.

Boldogulni tanulni, a saját szintjén,

a tartásában maradni, s onnan majd,

akkor feljebb kerülni, ha a tudás benne.

Ahhoz, hogy tudása legyen, benne kellene élnie.

Talajtalanságot, irigységet generál, a bizonytalan.

Azt gondolja benne van a hiba, miközben az jól, ki

van találva, karácsonyi ajándék helyett, veszteség.

Keresd meg magadban, a jót és a szépet, boldogulni

tanuljál abban, ami számodra nem volt ott, jó mintának.

A hiteles emberektől tanuljad, a gyorstalpalós is tanulja.

Ugyan milyen biztosítékod van arra, hogy boldogul benne.

Az intelligensek nem ártanak, sem bántanak, boldogulni

tanulnak, minden olyan helyzetben, amit odatesz a sors.

Azért teszi oda, mert elérték azt a szintet, arra is képesek.

A gyakorlati tudás nélkül, féligazság a tanultság, az emberies,

hozza magával a tudást, ahhoz, hogy emberekkel foglalkozzon.

Veszi magához, folyamatosan azt, ami még szükséges tudásként.

Beszél, beszél, nem mond semmi olyat, ami bizonyossá tenné arról,

hogy tudja, amiről beszél, inkább csak valaki megoldja helyette, ah.

Megfelelően jó táplálékot biztosítani, a gondolkodó agynak, a siker.

Becsüld meg azt, amiért megszenvedtél, nem adták ajándékba azt.

Bekerült a tartásodba, többféle megközelítésből látod, ugyanazt.

Így jöttem rá, hogy megtaláltam, felfedeztem, valami fontosat.

Mindenkinek, ott van a tartásában, méltóságában, a valóság.

Persze, magánügye, hogy mennyire akarná elfedni mindazt.

Minél jobban igyekszik elfedni, annál inkább felszínre jön.

Nézz magad körül szét, látod milyen szép a lelked tükre.

Magadnak, érted, valósítottad meg, nem lett könnyebb.

Legfeljebb most már, kénytelen leszel megoldani, azt,

amit gondolatban igen, a valóságban, nem adtál oda.

Minden apró részlet fontos, ha kimarad, ingatag az,

az érintettek nem kerülhettek a helyükre, nem valós.

Hát, hiányt generáltál magadnak, egy megoldatlan

helyzet, megrekeszthet bárkit, mindegy miben.

Emberesedj, engedd el a múltat, hogy a

jövőd is, megformálódjon benned.

Ah, csak a pénzhez ragaszkodsz,

pedig más által lelkesedhetnél,

a szíves, gondolkodó éneddel.

Mindent a helyén, kinek így,

másnak, másképpen, idejében.

A szintet időben fontos váltani,

ha elodázod, behozhat olyat,

amivel, nem lenne dolgod.

Felelős vagy minden

olyanért, amivel

dolgod van.

Hiszen,

adok-

kapok,

körforgásban

úgy maradhatok.

A valóságban élni,

boldogulást is jelent.

A saját idődben elérheted,

a másokéhoz alkalmazkodni,

van aki tudja, van aki még nem.

Tanulni nem késő és nem szégyen,

semmiképpen, magadért tegyed.

Ne mások után kullogva éljed,

az értékes életedet, hinnye.

Igazítsd meg a tartásod,

megtalálod a méltóságod,

ha a sorsodat, megcsinálod.

Ez maga a valóságod, hinnye.

 

 

 

 

 

Bocsánat, a valóságról írok, saját tapasztalatom ez.

Komoly, tájékozatlanságra utal, ha valaki azt hiszi,

életszerű lehet. A 2020 előtti évben, hogy magára, s

a sokhoz, a néphez képest, csak, kevesekre gondolva,

megélheti a szépeket és jókat és magáénak tudhatja.

Összetett energiákból keletkeztek, mindazok, nem

lehet, csak, kevesekre fordítani, mindenkiről szól az.

Csináltál- e már, mérleget, az életedben, a sorsodért,

megalapozva azt, amiért az elődeid megszenvedtek.

Mit hoztál tehetségnek, abból mit ismersz már fel.

Hol tartasz a sorsodban, mit csinálsz,

magadért és mit másokért,

legalább, ne ártsál.

Mit tettek érted,

az elődeid meg,

s mit fontos

megtenned.

Azért, hogy

értelmes

életet

éljél.

Ne

feléljed,

teremtsél.

Az egészséges

körforgásért,

mint, egy

lelkes, szíves,

gondolkodó,

a következő

generációkért.

Átlátod-e,

kihallod-e,

megérzed-e.

Összefüggésében

úgy intézni, hogy ne

ártsál, a jövőképeknek se. Van,

aki remekül ráhangolódik arra,

amit, az elődeink megcsináltak.

Jól kihasználva, a hasznos szelet,

szed magának egy jó nagy szeletet.

Mások tudása által lavírozva, csak,

azt vállalja, ami a könnyűben tartja.

Úszik azzal, ami éppen jó neki, hogy

milyen, lehetőségei, lettek volna,

a döntései következményeiben

érintetteknek, nem látja át.

Észre sem veszi, a szintje alá

kerülve, sorstalanná lehetnek.

Vannak, akikből nem nevelődött ki,

az, amit, szükséges, a közösbe beletenni.

A nép egyszerű gyermekeként tudom, mi a

feladatom, azzal a tehetséggel, amit hoztam.

Nem másoktól várom, a megoldását a nehéznek,

felvállalva viszem, megoldom. Olyan ritmusban, ami

nem árthat másoknak, akik a saját tehetségükben vannak.

Miért és ki dicsérne meg érte, hiszen magamért is csinálom.

Mondom, ha megtisztelnek, kihallják a saját sorsukat, mind.

Nem lehet mellé menni, mert átmegy a szó, a lehetőségek,

adottak, csupán az számít, ami hiteles, a többi az látszatos.

A különböző szintek, elválasztanák az embereket egymástól.

Pedig a Haza az egy, mindannyiunkról szól és tesz arról, hogy

jól érezzük magunkat, a születésünktől fogva benne. A hasonló

gondolkodású, sorsszintű, lelkes, szíves, gondolkodó emberek,

segíthetik a többieket, azzal, hogy elmondják, mik a lehetőségeik.

Élünk, mint a mostoha gyerekek, pedig mi teremtettük a jókat meg.

Hát, nem mondta senki sem, ne faljátok a minőséget, teremtsétek.

Jóról és szépről szóljon, a hétköznapokban, emberközpontú legyen.

Ne helyettesítsék be mással, ami a sokból, csak néhányakat érinthet.

Ami éppen adott, abban fel és meg fontos találnia, mindenkinek, azt,

amit tennie szükséges, a jó minőségű életéért. Kinek mi a fontos és ki

mit tett bele a közösbe, adja a tartását, méltóságát, életminőségét is.

Van az Isten, ki hol tart már ebben, van aki csak magában bízik, van,

aki átlátja a történését, az emberséges létünk értelmében, hinnye.

Ki, mit hozott életfeladatnak, ki és kikben bízik meg, mert hasonló,

a sorsa, a gondolkodása, életvezetése, mint az övék, emberséges.

Beleélni, vagy megélni, a szépet és jót, amit az Isten megadott.

Mindenkinek, aki megszületett, adott tehetségéhez jó életet,

viszont az élete arra való, hogy tegyen a megvalósításáért.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, élj közelebb a sorsodhoz.

Haladni, fejlődni, összefüggésében látva, már nem másoktól várni.

Megköszönni a teremtőnek, hisz mindent megadott a jó minőséghez.

Nem ártok, nem bántok, magamra is jól vigyázok, jövőt is alapozok,

hiszen mindezekben van, tisztelet, szeretet, emberséges energia.

 

Óvatos vagyok, legalább ne ártsak, a sértődősöket se bántsam meg.

Viszont, magamra is, nekem fontos vigyáznom, hát így jártam, ah.

Miért, az igazságodat keresed, tán a megoldást meglelhetnéd.

Ha nem magadat sajnálva élsz, a családod, legyen fontos.

Nem várhattam, életem során, hogy megvédjenek,

mindenkit és nemcsak, magamat védtem.

Nem gondoltam volna,

hogy a megszületetteknek,

mind, van, egy

egészséges

kontrollja.

Azért kaptuk,

hogy ne menjünk

mellé annak, ami

a saját sorsunk.

Ne ugyanazt, a

hibásat kövessük,

ami velünk történt.

Nem tud kialakulni,

ha nem hagyják felnőni.

A saját akaratukat viszik bele,

a nevelésébe. Pedig mennyivel

könnyebb lenne, ha hagynák,

megmutathatná, mi jó neki.

Idejében kibontakozhatna,

a legjobb énje, nem utánozná

le azt, amit, mások is elrontottak.

Sok könyvet hazacipeltem, kölökként.

Necchálókban, húzta le a karjaimat.

négy, kilóméteren túl volt, a könyvtár. Faltam

a könyveket, mintha, a saját életem lett volna bennük.

Az életrajzi regényekből, ami ott volt, sokat elolvastam.

Hát, nem lett ingerszegény az életem, mert volt a jóra,

szépre, igényem, tán, a reményt találtam meg bennük.

Felelőse lettem, az életemnek, amikor már felfogtam,

nem számíthatok senki másra, csak egyedül magamra.

Szeretetigényes lettem, amikor rájöttem, úgy, ahogy

én szeretném, nem lehet kapnom, hát adni kezdtem.

Aztán már csak adtam, adtam, adtam, ameddig azt,

megtehettem, egyszer csak, a hivatásommá lett mindez.

Akik másképp nevelődtek, élnek, nem értik tán, ezt még.

Ragaszkodó lettem, amíg lehetett, mindent megtettem.

Az elvesztésétől félve, sokára mondtam ki a nemet, ah.

Tapasztalok naponta, mellette oktatok, azzal nevelek.

Sokan, nem vették még észre, miben tehetségesek.

Az oktatás, nevelés közben, kibontakozik a többlet,

vagy éppen, a hiányos időszak, mutatja meg magát.

Tisztelettel mondom, a múlt elsimogatható, tudom.

Szembesülve a lelkes, szíves, gondolkodó tükröddel.

Ne másoktól várjad, magadért, magadnak csináljad.

Aki még mindig megmondja, mit lehet és mit nem,

az talán már soha nem is nő fel, csak elvár, nem ad.

Rájön mindenki, egy idő után, mi a feladata a sorsát

tekintve, nem utánozni semmiképpen. Erősnek lenni,

ahhoz, hogy ne csúszhasson bele, ő is, az ismétlésekbe.

A megcsináltam állapot, az, amikor letudtam mondani,

a könnyűnek az erős vonzásáról, nem üresedtem ki.

Inkább töltött már, mint vitt, felismertem a saját

határaimat, nem mentem el, a sérülésekig.

Nem vonzó, az, amit feltaláltam és

így van jól. Nem mindenki

alkalmas arra még, hogy

 most megváltozzon, ah.

A tiszteletnek tartást adó

hatásával, a szeretet erejével.

Sok jót és szépet tapasztalhattam.

Ha a gyermekeket tisztelnék, csak azért,

mert az Isten rájuk bízta, megtiszteltetés lenne.

Lehet, pont az hiányzott, a gyermekkorunkban, hogy ne,

 fölöslegeseknek, nyűgnek, gügyének nézzenek bennünket.

A gyermekedet, akkor is szeresd, ha másképp tapasztalna,

mint egykor te tetted, lehet, hogy kicsi, de tanulni lehetne tőle.

A sikerélmény, a kulcsa a lelkekben lévő jó érzéseknek, hinnye.

Ne az üresedés felé menjetek, mindenben van jó és szép, hinnye.

Keresd meg, az adni tudás, bölcsességének erejét, ne legyél önző, ah.

Mert az bizony, generációkon keresztül, termeli, a fölösleges terhet.

Túl nagy batyut cipelnek tán a következők, amit nem köszönnek meg.

Telített energiáknak, hívom, ah, amit, fontos lenne lepakolva is bízni.

Akinek, megmarad a tartása, méltósága, bármi is most a dolga, siker.

Nehéz, félelem nélkül, kimondani, az első jóízű, felnőttes nemet, ah.

Jól kommunikálni, utalva arra, amit, másnak nincs joga kimondani.

Viszont, elhangzott, hát megjön időben, a megoldására is késztet.

Ne várd a csodát, a csoda ott van mindenkiben, rajtunk múlik,

mikor jöhet elő, mennyit bír el, a lelkes énünk, gondolkodva.

 

A múlt, elmúlt, hiába hozod fel, energiája már nincsen, a

 most, fontos, jól megélni tanulni, azt ami van, hinnye.

A jót, a szépet, a működőképest, jól erősíteni, színes

a paletta, érezze benne magához képest jól, mindenki.

Lehet akaratoskodva erőlködni, semmiig el lehet jutni.

Felszínen már minden, van aki látja, van aki majd fogja.

Belülről jön a kontrollált tudásod, nem másoktól várod.

Kihallani, átlátni, megérezni, összefüggésében kezelni,

nem ártani, sem nem bántani, magunkra is jól vigyázni.

Megérzed-e, mikor vagy érett, egy következő lépésre.

Váltasz-e szintet, amikor eljött, a sorsodban az ideje.

Szívesen, lelkesedsz-e, vagy gondolkodva döntesz,

a belső kontrollod szerint, mellé nem mehetsz.

Tapasztalatom szerint, mindenki hozott,

tehetséget valamire,

amikor megszületett.

Ha nem vállalod fel,

a nehezeket,

a könnyebb

utat

választod.

A fejlődésedet,

ugyan, mitől, várod.

Szerintem, 5. éve annak,

hogy szilveszter éjjelén

átfordultunk és a jó

energiákban

vagyunk.

Aki

el volt

foglalva

azzal, hogy

a betervezettet

sietve átnyomja.

Áttolta a célon és

észre sem vették, az

 érintettek, hinnye.

Amit szeretett volna,

akkor, már, el is érte.

Ha magadból indulsz ki,

felismerve a tehetségedet,

haladsz előre. Ahogy az Isten,

megengedően odateszi neked.

Vezetőnek születtél, szoktam

mondani, amikor a sorsokat

leolvasom, a tenyerekből.

Akkor is vezetsz, ha

nem ülsz bele,

az arra,

szánt

székbe.

A teremtő,

jól megalkotta

mindannyiunkat.

El lehet térni a sorstól,

de mindig odateszi, a féket,

ha nagyon mellé menne, az ember.

A vezetés nemcsak érted szól, hanem

mindannyiunkról, akiket az valamiben

érint. Az emberismeret fontos része,

mindennek, nem életkor függvénye.

Hiszen, hozzuk, a születésünkkel,

kiből kinevelődik, az erős hatások

által. Kiben meg, felerősödik, a

sűrűn tapasztaltjai, által.

Konokul egy dolgot akar,

csak róla szól majd.

Ha másoktól tanulja

és nem tapasztalja,

csak elmélet marad.

Egy elméleti, meg egy

tapasztalt, egymást

nem segíthetik.

Ha nem, egy

lélekszinten

vannak.

Lehet

tagadásban

is lenni, csak

azzal, nem

lehet

fejlődni.

Ha csak maga

köré nézelődve él,

ott mindenki úgy

intézi, hogy rendben

legyen, amit ott lát.

Elhiszi ami ott áll,

hiszen nincsen rá,

másik hatás.

Ha ahhoz

szokott,

hogy

mindenki

arra vár, hogy

mit szeretne.

Nem azt várja,

hogy meghallja,

mi a többieknek

a véleménye.

Az nem

valóságos,

 mondvacsinált,

álságos, ah, viszont,

lehet, nagyon hatásos.

Tiszta úton, maradni,

a nehézben is,

tapasztalva haladni, hinnye.

Tehetségesen, átlátva vezetni,

minden körülmények

között, emberségesnek maradni.

A semmiből valamibe, úgy jutni, hogy

szorgalmasan teremteni, alkotni, azt jól kommunikálni.

A valóságból meríteni, alázattal, a lehetőségekhez igazítani.

Boldogulhasson, minden jóban, szépben, aki szeretne, mindenki.

Az én tapasztalatom ennyi, nem vezetni születtem, megelőző lettem.

Adjon az Isten minden földi jóból, amikor az a legjobb, mindenkinek.

 

 

 

Szigorúnak tartanak, magamhoz is az vagyok.

Nem csinálok mást, megélem a valóságot.

Ahhoz vagyok szokva,

ha valamit

elkezdek,

nem

hagyom

félbe, hinnye.

Végig viszem,

megcsinálom, a

 jót és szépet.

Ezzel a belső

kontrollomnak

teszek eleget.

Legalább

nem ártok.

A lelkes, szíves,

gondolkodó agyam

által, megélem a sikereimet.

Olyanokat, amiket valószínűleg,

sokan, észre sem, vennének, nem, hogy

sikerükként élnének meg, csak porszemek.

Felfogtam hát amit látok, amihez meg értek,

azt Isten kegyének tartom, jól vigyázom.

Nem kapkodva, megadva a módját,

a hivatásomat gyakorolva, élek.

Látom, nincsen esélyem rá,

hogy a nyugdíjam olyan,

összegű legyen, hogy

abból megélhessek.

Óvatosabban élek,

és megy tovább,

a maga útján minden.

Nem én terveztem így, de a

terveimet nem feladva, fejlődök.

Mások, gyűjtenek és mindenféléket,

nekem az emberek azok, akik megtisztelnek, a

 tanácsaimat, a számukra érdemesnek tartják, felhívnak.

Adja a tartásomat, az emberi méltóságomat, köszönöm.

Erre születtem, ez a dolgom, hivatásommá lett,

amikor megéreztem. A lelkem, szívem, gondolkodó

agyam, megerősített, Hazaértem, Hazaszerető lettem.

Volt amikor, grátisz is lehettem, ma már a nyugdíjamat

egyenlítem ki, a pénzt, még nem tudtam megszeretni.

A valóság az, hogy nem volt annyim belőle, hogy átéljem,

nem tudott hatni rám, a birtoklásnak az érzése, ne ártsatok hát.

Egyszerű maradtam és nagyszerűeknek élem meg, mindezeket. Nem

az én dolgom hát ez sem, hiszen nem vezetőnek születtem, hinnye.

Nem vonzom be, a tudásom által azokat, akik a teremtés helyett, a

 “furfangos szerzésre” adták a fejüket. Nem kíváncsiak valószínűleg

arra, hogy hol, mikor mentek mellé, a saját sorsuknak, generációsan.

Gondolom, oda mennek, akiket, jól meg lehet fizetni azért, hogy azt

hallják, amit hallani akarnak, ez mindenkinek, a saját dolga, hinnye.

Tudom, nem engedik meg az oktatását, a meg és feltaláltamnak,

rálátást, kihallást, megérzést, összefüggésében látást, kaphatnának.

Vannak arra, a jól kitaláltak, számukra van, a bőség, tálalva, hinnye.

Csak megunják egyszer, s megengedőek lesznek, a “tudástáraknak”.

Várom hát, azt az emberségeset, aki összefüggésében látja, tudja.

Mit venne ezzel meg, mire jó az, ha belső tartás, méltóság van.

Egy felső sávban, ahol már nem számít más, mint az emberség.

Amire lent és fent, vágynak az emberek, az adni tudás érzése.

Persze ez, csak szerintem van így, mások másképp látják, biza.

Nem tartozom sem ide, se oda, tartozom az érkezőkhöz, oda.

Az alázatomért megszenvedtem rendesen, nem ajándék volt.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolni jöttem.

Segítőként születtem, a születésemmel már megoldottam azt,

amiért úgy döntöttek, hogy szülessek, azóta is hasonlóan élek.

Nem tudok csak magamra gondolva dönteni, nem szeretnék,

közben senkinek sem ártani, se azzal másokat, megbántani.

Legyen szép ez a nap is, a jóban, szépben, érdemben.

 

 

 

 

 

Látszik, ami látható, a tekinteten átható, amit magadnak hittél,

bekebelezte, a mindent felfaló. Hahó, tisztelettel élni szép,

szeretetben élni jó, ha megérzed,

az üresedést,

segítségül

fejleszd

magadat.

Az Isten is

megsegít,

ha már

látod,

a

saját

sorsodat.

Kapaszkodó

nélkül nem megy.

Ismerem, mint a

tenyeremet,

ami csak

a tied.

Másé

másmilyen.

Belerajzolt a

teremtő neked,

minden fontosat.

Megelőzésben van.

Ha másokra bízod,

legalább, azt nézd

meg, egy szinten

vagytok-e, hinnye.

A lelkes, szíves,

gondolkodó

éned jelez.

Nem

lehetne,

becsapni se,

de magaddal

megteheted.

Önismereti oktatás,

Műhely, a megelőzésért.

Emberies jelnyelvnek mondom.

Megtanulható, nincs hozzá másik

szótár és csak általad fordítható.

A lelked, szíved, gondolkodó agyad,

tudja mit hallasz mit mond a szó, hahó.

Prevenciós vagyok, az lenne a dolgom,

hogy aki, már tudja azt, mi hiányzik,

most az életéből, lám megtanulhatja.

Megengedő volt a teremtő, a sok

küszködésnek lett az eredménye.

A párhuzamosokból meglátható,

 a saját szintje, mindenkinek adott.

Aki nem fejlődik, benne maradhat,

az Isten fejlődésre szánta, az agyat.

A tehetségedet hoztad, várakozhatsz,

nem vagy szegény, a tudás ott van nálad.

Nem ingyen kapod, megszenveded, van.

Látszik, ami látható, a tekinteten átható,

engedd el, a múltat, éld meg a jelenben, a jót.

Azt, amit, neked szánt, a sorsod, ha mellé mentél,

vagy a könnyűt választottad, hát, abban fogsz élni.

Figyelj, ha jelez a lelkes, szíves, gondolkodó éned,

tanuld meg, amit nem tudtál, van belső kontrollod.

Megtaláltam, feltaláltam, megtanulható, működik.

Ez is egy szép nap, megláthatod magadban a jót,

tisztelettel legyél, hiszen, szeretetből vagy.

Legyen a szótáradban, elnézést, bocsánat.

 

Julamami

Bocsánatot kérek, mert, a mai írásom ilyen életszerű lett.

Mindenki hozott, a születésével, fontos feladatokat,

ha nem elég tájékozott, sose tudja meg mit hozott.

Ah, a hozott tudás mögött, ott vannak az érvek,

 magyarázkodás helyett, használjad, mindet.

Tapasztalva, tudom, egy szintre értek, mind.

Az intelligensek, okosak, gondolkodva élők,

a szorgalmasak, emberségesek, a segítők,…

Őszinte, feltisztult kommunikáció, azt a.

A tudás, nem lehet szitokszó, hinnye.

Nem hozható létre mondvacsináltan,

mögötte, értékes tartalmak vannak.

Ah, ha ennyire felszabadultan,

elszabadult az,

ami nem

hoz,

csak

visz,

hinnye.

A felszín

jól mutatja,

felfordult, a

 lent, a fentet

mutatja.

Egy

nagyot

bucskázva,

ki is látszik az mára.

Meg tudja-e, azt valaki,

állapítani, “kié “, ahol időzünk,

amikor esetleg gombát szedünk.

Maradt-e hely, arra, hogy a nép is

érezhesse, ez meg itt, a saját Hazája.

Meghívhatná gombászásra a földnek a

birtokosa, azokat. Akiknek igénye lenne,

de időben, nem voltak, elég tájékozottak.

Nem szeretnének, szabálytalankodni,

sem kíváncsiskodni. Viszont,

 lenne térkép, ahol lehetne,

jól tájékozódni, engedélyt kérni.

“Urambocsá”, napijegyet venni.

Ugye maradt még, ah, két talpalatnyi hely,

ami használható, ahonnan nem küldhetnek el.

Így, nem alázódnék a kéréssel, gombát szedhetnék-e.

Ah, innen várnám azt a nyugdíjat, amiből meg lehetne élni.

Vajon, mi motiválhatja, miért szerezné meg, az összeset, ami,

másoknak is érték lehetne, de nem a birtoklás a legfontosabb.

Túlbillenve, már, nem lenne meg, az egészséges tartása sem.

A tapasztalatom az, hogy adni születtünk mindannyian,

ki mikor érik be arra, ah ne legyen általa kiszolgáltatva.

Ha netán, a lelkiismerete megszólítja, sok idő telhet el,

mire elengedő is lehet, a valósággal kell megbékélnie.

A lelkes, szíves, gondolkodó énünk, kontrollja, jelez,

a saját életritmusunkat, érzékelteti és mindenkivel.

Kérem lehetne, hogy ne szabják meg, mikor vagyok,

magyar, ide születtem, itt lakom. A hivatásommal, a

gondolkodó embereket szolgálom, van Isten, létezem.

Teljesíteni szeretném, az Isten adta, generációs dolgom,

lenne még, feladatom, mondhassam el, egy értőnek, ah.

Voltam szomorú, sírtam eleget, mosoly ráncot növelnék.

Hova és milyen feladattal pottyantam, alázattal tenném.

Lehet, pont azzal, törlesztene ő maga is, generációsan.

A sorsa adott, az ahhoz vezető életútja kikerülhető,

azután ugyanoda, visszavezeti, ha nem fejlődött.

A felszínen, jól látható a könnyű, a nehéznek,

építő a súlya, értékelhető, megmarad a jövőnek.

Ne csak magára, gondoljon, mi is itt vagyunk, a nép,

nem leépülve, se igénytelenül, várjuk a lehetőségeinket.

Egy Hazánk van, csak egy, amivel megegyezik a rezgésünk,

itt jól is élhetnénk, nemcsak laknánk. S amikor, a “Hazaértem”

érzése megvan, már sok, “megcsináltam” helyzetben volt részünk.

Adjon az Isten, minden földi jóból, mindenkinek, jól megérdemelten.

Bocsánatot kérek a valóságról írok,

kérem ne olvassa,

ha a nehézhez

nincsen

szokva.

Nem

irritálónak

szántam.

Házhoz

megy,

beengeded,

megkéri az árát,

nem bánod, kifizeted.

Arra nem gondolsz, hogy

utána mi jön, ha ott marad,

annak az energiája, hinnye.

Teljesülhet ám a kívánságod,

nem szeretnél, a nehézben,

hétköznapi szinten élni, ah.

Az meg eszedbe sem jut,

ha még jobban megfizetik,

arra fordul, amerre jó neki.

Nem kértél garanciát sem,

csak a gondjaid, tűnjenek el.

Amit hoztunk feladatnak,

bennünket erősít, lelkileg.

Ha nem is szíves a nehéz,

gondolkodásra késztető.

Gyöngíti a könnyűnek tűnő,

másban jön meg, az a feladat.

Fejlődve törlesztünk, minden

olyat, amit, nem, oldott meg,

az elődeink közül senki se.

Nem sorstalanságra,

születettünk meg, ah.

Ha boldogulhatnánk abban,

ami jóban, szépben tehetségünk

van, irigység helyett, öröm lenne.

Különb akarsz lenni mindazoknál,

akik a tehetségükkel, vagy a tudásukkal,

érték el, mert időben kaptak lehetőséget.

Vigyázz a lelkedre, szívedre, emberséges.

Nehéz megtartani az életnek a jó ízét, ha

kavarognak, körülötted, a szél fújta mindenfélék.

Meggyengíthet egy időre, ámde, erősebb leszel tőle,

hiszen, időleges az is csak, a jóban vagyunk, már 5. éve.

Látva látni, már átlátni, rég nem fájni, ami árt, sutba vágni.

Ó, ha látnátok, kívülről magatok, földbe gyökerezne, egy

körben pörögve a lábatok, ah. Mondjátok, most éppen mit,

fednétek le, beburkolózva. A szózuhatagos, körbe udvarlós,

mindent széppé, jóvá, álságossá tevő, varázslós köpönyegbe.

Az, hogy hányan sanyarognak mögötte, miért lenne, fontos,

nektek, nem teljesíteni jöttök ám, csak beszéltek, beszéltek.

Nem tartozom, se ide, sem oda, tartozom, az érkezőkhöz, az

engemet megtisztelőkhöz, hivatásom, hát akkor, éppen oda.

Ne várja el tőlem senki, hogy ilyen vagy olyan legyek, hiszen,

mindannyian, mást hoztunk, tehetségnek, 25. éve, abból élek.

Nettót számolt, aprópénz a nyugdíjam hinnye. Akiknek az elődei,

már megszenvedték, meg is alapozták számukra a lehetőségeiket.

Nem szerez, megteremt, gondolkodva lelkes és szíves, emberséges.

Nem tér el a látványos, álságos, ígérgetései szerintibe. Tevékenyen,

megéli a hétköznapjait, az egyszerűben is érzi, a nagyszerűt, azt a.

Teljesíteni igyekszik a sorsát, akkor is ha gátolják, tudja, fontos,

a tevékeny életével, megmutatni, azoknak, akik már értően élnek.

Van, hozott tehetségük, a lehetőségeket késleltethetik, de végleg,

nem vehetik el tőlük sem, mint senki mástól, alázatot gyakorolnak.

Erősödnek mindazok által, amit átélnek, megtapasztalnak, a tudás,

ott van bennük, a gyakorlati életükben, a vállaltjukhoz értően élnek.

Nézd, látod milyen szép, a lelkednek, szívednek, gondolkodásodnak,

a gyümölcse, mind, tehetséggel, születtünk, ki miben, el ne felejtsed.

Különböző szinteken élünk, egy dologról is mást gondolunk, mások

vagyunk mindannyian, egyedül születtünk, az emberismeret fontos.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre neveléshez segítés.

heringesarpadne@gmail.com tájékoztatás, bejelentkezés.

Lehet álomvilágról mesélni,

vagy a valóságot most is megélni.

Mi a lényeg neked, csak gazdagon élni és

magadhoz idegenként, punnyadásban lebegni.

Vagy megtalálva az utad, a sorsodban haladni.

A következő generációknak, alapokat adni.

Gondolkodva, lelkesen, szívesen, fejlődni,

jó érzéssel, valami jót és szépet, átadni.

A magukhoz képest túlzók, elronthatják őket,

a lehetőségeiket, nem láthatják meg.

Fejlődés helyett, vegetálnak, nincs miért

gondolkodjanak, szívesen lelkesedjenek.

Esetleg már, a “határ nincsbe” születnek.

Viszont, a hétköznapokat nem tanulták meg.

Ugyan, hogyan látnák át, a lenteket, ott fent,

összefüggésében nem tudnák kezelni sem.

Mi a motivációd, van-e még benned,

jó érzés, vagy csak tolod,

nyomod,

hogy

elérjed.

Amit,

arra a

napra,

kitűztél.

Azután,

van-e még

benned, annyi,

hogy a vállaidat,

megveregethesd.

Amikor a tehetséged,

már boldogulást hoz.

Ah, rájöttél, lélekből,

szívből működsz, a

gondolkodó agyad,

időben meghozza

a döntéseidet.

Ám, ha nagyon

erős a

külső

hatás,

az

elvárásos.

Időben jelez

a belső kontrollod,

ah, állítsad, magadat

lejjebb, ki ne üresedjél.

Talán, a körbenjárás

helyett, szintváltás, ah.

Ha nem veszed, a belső

jelzésedet és már az

elvárásokért

teszel,

meg

is

keseredhetsz.

Ne aggódjál,

jót tesz az is.

Ha túl vagy

rajta, kiment

belőled, a

fölöslegesen

rád rakódott.

Megtalálhatod,

a másik lelkes, szíves,

gondolkodásra késztetőt.

Ha meg már, mindent át és

megéltél mindazok által,

a hatásokkal, ami

nem belőled

motivált.

Ne

erőltesd,

mert, ha

átbillensz,

nem

tölt az,

csak visz.

Kommunikáljál,

rájöttök, mit lehet

letenned. Hiszen,

a többiek, nem

akarták azt.

Véleménye

lehessen

mindenkinek.

Összetett

energia,

kevesebb

feladat

jut, egyre.

Felettük

ne döntsél,

tanuljanak

meg dönteni.

Óvatosan,

lassan,

felelőssé

is, lenni.

Győzz meg,

legyőzni könnyű

engemet. Nem

harcolni, a

feltaláltamat

oktatni, általa

nevelésre

késztetni is,

vagyok itt.

Előbb utóbb,

mindenki rájön,

tehetségül, mit

hozott a

születésével.

Ha elért odáig,

benne tevékeny,

ki nem merül, ha adni

jól tud, az érzés visszahat.

Tapasztaltan mondom,

nem másokról másolom.

Teljesítettem, amit hoztam,

jól működik, megoldottam.

Ismerem, a sikernek, a naponta,

érintő jó érzését, benne abban amit

felvállaltam, többször szintet váltottam.

Most megint, előröl kezdem, benne vagyok,

ugyanabban, csak közben, újra fejlődésben.

Nem kergetek álmokat, teljesítem azt,

amit az Isten naponta, feladatnak ad.

Nem tartom nagyra magamat,

jól vagyok, az egyszerűben,

nagyszerű, hogy megélhetem.

Műhely, a megelőzésért, idáig

értem el, jelezve, hogy fejlődtem.

Hiszen, az önismereti, az gyűjtőnév.

Kinyitom, újra és megint, magamat,

jól kitöltöm, a hétköznapjaimat.

Betöltöm, a hozott feladatomat,

megbecsülök másokat, mint magamat.

Lehet, hogy másokhoz képest, nincs semmim,

amim van, azért, a nehézben, tapasztalva, teszek.

Nem várok semmi másra, mint a belső kontrollom

által, naponta jó érzéses hatásokra. Az pont elég,

ahhoz, hogy boldogulni tudjak, abban is, hogy

jelezzem időben, mások fele, túl ne menjenek.

Még megelőzésben teszem a dolgomat, hinnye.

Ne gátoljatok hát, hagyjatok haladni, mert

nem tudhatjátok, nálatok a családban,

hoz-e ilyen tehetséget majd valaki.

 

 

 

 

 

 

Jól kommunikálni tanuljatok, ha nem ti hoztátok, generációsan

és másképp se adott. Nem megy, egyik szintről, a másikra jól,

 át, mert nem tudják, nem illik ám, kijátszani a többieket se.

Belső kontroll nélkül, majd, nem érzitek jól magatokat,

a bőrötökben, hiába van meg minden, körforgás nincs.

Adni tanultunk és nem elvenni, a lehetőségeiket, ah a

többi érintettnek, visszaszáll ám, hamar, a tudatos is.

Örülj, ha a szintedre találsz, ne menj túl,

azon, mert

megismétli, a nehezítettet,

a következő generációd.

Ha odateszi,

a változás lehetőségét,

az Isten,

boldogulni tanulj általa is.

Előzd meg, ne menj, a

 könnyűnek látszók fele, ah.

Tedd rendbe a múltadban,

amit csak lehet.

A következő években, minden,

úgyis a felszínen lesz és kiderül, azt a, hinnye.

Emberesedj, ne használd ki azt ami a kiskaput jelenti.

A következő generációdra rávetíteni, gusztustalan.

Miért gondolod, hogy a tökéletesig el kell menned, ah.

Ha túlerőlteted magadat, közben nem oldod a lelkedet,

felkészületlenül is érhet, telített energiában, sérülhetsz.

Van az Isten, ha hiszitek, ha nem hiszitek, dönt felettetek.

A semmit döngetik, akik még tehetik, de kár fogy a nyáj.

Szét is sokan, széledtek már, az otthonod, hazavár.

Azt amid van, megbecsülni tudod-e már, hinnye.

A nő, az asszony, az anyaságot is, az Isten adta.

A megfelelő helyzetekhez, a megoldást is kapod,

ha nem beszéled ki mindenkinek, azzal megoldod,

a lelkierőd adott, gyakorlod az alázatot, hinnye.

Egyedül születtünk és dolgozzuk fel mindannyian.

A feladathoz kapott energiával, meg tudjuk oldani.

Anyák megtanítottátok-e a vezetni vágyó gyerekeiteket,

hogy rajtuk, a feladataikon kívül, még vannak, az emberek.

Jó akkor vagy, ha az érintettek, a vezetésed alatt boldogulnak.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó” tréning, hinnye.

Ha szeretnéd megtanulni, a velem szemben ülők, tenyereiben,

összefüggésében, körbeértek, láthatóak, a generációs jelek.

Ha nem váltanak, szintet időben, le is épülhetnek, azt a.

A legtöbben, elválnak, szétválnak, a megoldás nem az.

Mert attól még, a megoldatlan helyzet, megmarad.

A sorsunk adott, a generációs feladataink vannak,

ha, nem, oldjuk meg időben, rávetül a következőkre.

A napi gyakorlatom, tapasztalok, oktatok, nevelek.

Tisztelettel várom a bejelentkezését, a személyes,

vagy az online oktatáshoz, neveléshez, lakjon

a Világban bárhol. Kölcsönös tisztelet.

Az agg is lehet gyermeklélek, a

gyermekek lelke, egy ártó,

pillanatba, bele is öregedhetnek.

“Aztán meg, ha már itthon maradt,

jól ki kellene használnia az időt.

Behozza a kelesztő teknőt, a

“bubos” jó meleg süthetnek

kenyeret. Fölteszi hát, a

fazékba melegedni a vizet.

Megkönnyítve mindent, amihez

a melegvíz, azután is szükséges.

Mindig pótolva, estére a fürdővíz is,

abból lesz. Mocorognak a bentiek.

Óvatosan nyit egy kis rést, az ajtón.

Hátha kiszól a kisgyermek, megszólítva őt,

várna tőle egy szót, amit még, ki nem mondott.

Hát csak benéz, szeretné már látni, hogy kipihent.

Benéz, lassan emeli fel, a nagy dunnát, levenni nem

akarja, nehogy kitakarva, a hirtelentől, megijedjen a kicsi.

Ijedten mozdul a keze, körbe nyúlkál a két keze, üres minden.

Megszokták már a félhomályt a szemei, felkacag, nem tudja

visszafojtani. A “bubos” mellett, a nagykabát alatt, hinnye,

ketten vannak. Magára húzva a belül bundás kabátot,

a kicsinyke, alóla kipislog. A fekete gubanc meg,

olyan aprócska, hogy be tudott bújni, a

 kabátnak az ujjába. Motoszkál már,

éppen csak, a csillogó fekete,

orra hegye  jelzi, van

ám még ott valaki.

A barátját védi”.

 

 

Egy generáció, nem vitte még végig, nem látják,

aprócska nyugdíjjal, nincs megoldva a létünk,

telített energiákban élve,

sorstalan maradtunk a semmiben.

Elvárják, alkalmazkodjon, mindenki,

 a nép létezéséről el tetszett feledkezni.

A következők, ott vannak a sarkukban,

siettetnék őket, nincs a tehetségükhöz

tervezhető lehetőségük, nekik sem.

Mintha egy tervek nélküli valamibe

pottyantunk volna bele és lehet,

hogy van aki, még nem is észlelte.

Van akit föltoltak, a nem láthatóra,

hátha nincs türelme kibogozni azt,

senkinek se hoz, vonzó az üresnek.

Ha, nem alapozzuk meg, a sajátjainknak,

az igényes, emberséges létüket se, azt a.

Az Isten, minden teremtményébe adott,

a tehetségéhez, feladatokat is, hinnye.

A várakozás, nem old meg, semmit se,

ha nem tudja, az érintettektől kérdezze.

A lelkiismeretünk, a létünk fontos része,

egy idő után, megkéri a magáét, hinnye.

Ahogy látom, jobb azt, idejében, hiszen,

halogatva, nem múlik, csak nő a sűrűje.

Nem  csinálja, amire képes, amihez

értőnek, tudja magát, vegetál.

Önmagáért és minden,

érintettért, felelősen élne.

Nem halad előre, hiszen

nem ezt tervezte,

aki, azt hitte,

hogy olyat

is lehet.

Nem

tudták,

hát nem

mondták.

Fölöslegesen

ne tegyenek bele

energiát, nem hoz,

az, mindent elvihet.

Vannak, akik még

valamire várnak.

Terveket nem

dédelgettek,

csak gyermekeket.

Átvették, elhitték a

szerepüket, hogy nem

teljesítésre születtek.

Akiket meg, túlpörgettek,

nem találták, még, meg, a helyüket.

Egymás mellett, mégis, jól, meglehetnek,

nem számítanak semmiféle szintkülönbségek.

Az emberséges hozzáállás, se nem veszett ki,

sem, nem ment ki, a divatból, bennünk van.

A hétköznapjaink, egyszerűségében éljük,

adunk-kapunk, körforgásban maradunk.

A miérteket ismerjük, ki nem beszéljük,

egymás mellett, ha úgy esik, elbeszélünk.

Nem kritikusan, inkább megélve, a napi

aprónak látszó, sikereinkben vagyunk.

S ha a határaink jelzik, ne tovább, hát

visszaterelődünk, köszönjük azt is.

Apró, fontos, porszemekként,

mint, mindenki más, létezünk.

Nem lehet kiradírozni bennünk,

nem papírra vetettek vagyunk,

mindannyian, alkalmazkodunk.

Nem kérdeznek, nem válaszolunk.

Naponta, kommunikálni is, tanulunk.

Megbecsüljük egymást, s minden napunk.

 

 

 

 

 

 

Juliskának hívtak, mint azt, aki nem szeretett.

Nem örült a megszületésemnek,

sokadiknak születtem,

nem örült nekem,

senki sem.

Ehhez

szoktam,

ebben neveltem

magamat fel. Amikor

már megjött az eszem

a sorsomhoz, tanultam.

Azt, ami hiányzott még ahhoz,

hogy átlássam, honnan van a merre.

Ahhoz képest meddig jutottam, mikor

értem el, hogy a tudásomat, átadhassam.

Megcsináltam, Hazaértem, Hazaszerető lettem.

Aprócskaként, a tánclépéseimet, egy ünnepen,

anyám kézzel varrta, pöttyös szoknyámban jártam.

Könyökkel jelezték egymásnak a nézők, hogy nézd azt a

kicsinykét, hogy ropja a táncot. Ez volt az első dicséret, ah,

ami, megesett velem. Felsőben írtam egy történetet, a

 faliújságra került, riporter leszek, az utolsó mondata.

Elküldtem egy rajzot, egy újságban meghirdetett

rajzpályázaton nyert. Megfeleztem a csokit,

amit azért kaptam, úgy is degeszre ettem

magam. Kitűnő, megajánlott diplomát

kaptam, egy nemzetközi akadémián.

Hát ennyi esett, azóta is várom, a

 bennem lévő hiányt, a lehetőséget,

adni tanultam meg, kapni nem tudok.

Nem szerettem, ha szomorúak az,

emberek, hát segítettem sokukat.

Az emberekből sokan kihasználtak.

Hagytam, tudtam révbe érnek vele.

Szerettem látni,hogy boldogulnak.

Lassan el kell engedjem, hogy

át lehet adnom, a tudásomat.

Az emberek úgy tudják, hogy

tudnak mindent, hát szenvednek,

inkább, miközben, kiüresednek.

Várják, majd valaki megoldja azt,

hogy ne kelljen szenvedniük, ah.

Nem értik, miért fontos, hogy

tenniük szükséges önmagukért.

Nem helyettük gondolkodom,

megtanítanám a gondolkodásra.

Földből jövünk, porrá leszünk, így

látszik. A kezdet és a vég között,

van az élettörténete mindenkinek.

Amit nyugtáznak a generációs jelek,

miért ne esne meg, ha egyszer ott van.

Nem arra születtünk, hogy a semmiből,

a “nincsbe” menjen az életünk, csak bele.

Persze, értem, ha nincs tisztában azzal sem,

hogy mi a sorsa, már megvan, a magyarázata.

Ha magához képest túl magasra vágyik, ah, mert

nem akar azonosulni vele, hogy tennie fontos érte.

Akkor, csak, elvárja másoktól, amihez, neki nincs

alázata, nem látta, nem tanulta, nem is gyakorolja.

Éljen mindenki hozzá igazodva, se eleje se közepe,

annak bizony nem lesz sikerélmény a befejezése se.

Így aztán, igyekszik felfele, lefele nézve könnyebb,

felszabadult lesz az érzése, lehagyta a többieket.

Vezetőnek állt, majd belejön, miért is érdekelné,

a hozzáértők, az intelligensek szenvedik, azt meg.

Addig forgatja, addig pörgeti, igaza lesz, csak neki,

így aztán, a tapasztalásból, magát, megint kirekeszti.

Éli a sajátos világát, a többiek szenvedik annak az árát.

Van az Isten, ebben van ám, remény, bőven, hátha,

valaki unatkozva, tévedésből, lenéz a földre.

Meglátja, azt ami a valóság, ami nincs, az

már vergődik, nem terveztek vele se.

Eltévedtek, a számok vonzásában,

a kiemelkedésért tolongásban.

Észre sem veszik ki alkalmas,

ki meg, csak merít abból is.

Kérem, megállna egy tört

pillanatra, hogy meglássa,

fájdalmas a valóság, hinnye.

Itt vagyunk, még sokan, nem

értünk révbe. Mire elértük volna,

megváltozott, megint távolabbra került.

Megtettünk érte mindent, nem változott,

számunkra jó nem lett. Hiszen csak számok

vagyunk, bele kell férjünk, valamibe, hinnye.

A gyermekedet akkor is szeresd, ha más úton

tapasztal, mint te magad tetted. Az öregjeidet

tiszteld, mert általuk vagy, engedd el a múltat.

Semmi máshoz, ne ragaszkodj túlzottan, mint,

hogy összetartsad a családodat, adni jöttünk.

A legmagasabb lélekrezgésű, mutatja az utat,

 tudatja, mi a hozott, mi a teljesíthető feladat.

Ha nem tervezel, nem teljesítheted, ugyan,

hogy gyűjthetnéd be a sikereidet, hinnye.

A másoktól elvett, nem vihet előre, csak

látszatra többlet az, hiányokat hozhat.

Ne kifele hordjad a jó energiákat, adj.

Az “öreglélek”, nem életkor függvénye,

halljad meg, mit mond. A megértése

az a hallottaknak, a legfontosabb.

Nincs másom, mint a talpalatnyi

föld, ahol éppen járok. Nem

tartozom, se ide, sem oda.

Tartozom, az engemet

megtisztelőkhöz, az

érkezőkhöz.

Akkor,

éppen oda.

Hivatásom van,

teljesítenem fontos.

Megadni az alapokat,

másoknak, hogy időben

tudjanak, kiteljesedni, ah.

Nem szenvedni születtünk.

Az embereknek a jobbítására

szült, az anyám, nincs már

bennem, keserűség sem.

Arra tartok, amerre lehet,

ahol, fejlődni, még szeretnének.

Túl sok az elvárás, gátaknak halmaza,

a fejlődés fontos, ah. Ha nem kap, az agyad,

elég napi sikertáplálékot, leépülhetsz, hinnye.

Akkor, ha a jól kitaláltak szekerét, naponta tolod.

Nem az vezet ám ki a kátyúból, akinek, hangos a

hangja, hanem, aki érvelni tud, azt a, hinnye.

A tudás hatalom, szokták mondani, most

egy ideje már, ezt nem hallani, pedig nincs

más értéked, mint még az emberséged.

A könnyen jött mögött, nincsen tartás,

nem adja a sors, csak, ha, emberesedsz.

Van, aki érti, van aki még nem, tanulni,

tapasztalva élni, még nem késő.

Ne hidd azt, hogyha valamit

csináltál, már kész a műved,

a kiteljesedéshez van az élet.

Újratervezés, mondja a kütyü.

Na meg van a sorsszerűség,

ami tartást, méltóságot ad.

Az ember, emberséges marad,

hogy el tudjon számolni magával.

Ha kikopott alóla, az elődei általi.

önmagáért, a sarjaiért is fontos, a

 generációs feladatait megoldani.

A sarjainak, legyen mire építkezni,

ha saját családja van, értük is élni már.

Hagyja őket is kiteljesedni, boldogulva nézi,

belőle szakadtak, általa is lettek, értelmes az élet.

 

 

Mi az egyenes, tartásos, neked és mi egyenként mindenkinek.

Más és másabb, az a helyzet, ami motiválja, a lelkes

éned által. A szíved ritmusára hatva,

de mindenképpen,

összegezve,

átgondolva.

Mitől marad,

az emberséges,

méltóságod,

a helyén.

Adni

születtünk,

boldogulni

tanulunk.

Fölösleges

köröket

futunk, ha

az Isten

helyett,

ember igazgat.

Különösen

akkor, ha azt

sem tudja,

mit vállalt.

Nem tudja,

mit jelent

az alázat.

Az egyszerű,

elégedettséget

áraszt, az arra

alkalmas

sejtjeidnek.

A rád ható kultúra,

a neveltetésed, talán

tartást ad még neked.

A Hazaértem és a

Hazaszeretet

érzése,

külön és

összefüggésében.

 Kezdetben nehéz, az

alázat, a gyümölcsei,

mindezek, hinnye.

Azután rájössz az

igaz és a valós ízére.

A körbeértem,

érzése is, egy,

részlete,

a teljes

érzésnek.

Hát ilyen, a

szóhasználata,

az “emberies jelnyelvnek”.

A tengernyi tapasztalataimnak, a

gyümölcsei mindezek, megtanulhatók.

Nincs kisebb, vagy nagyobb értéke a szónak,

viszont, hozzájuk, az érzések is társulnak.

Legyen, szerencsésen is szép, ez a nap.

Tisztelettel legyél, hogy majd, amikor

 eljön az ideje, azt is kapjad.