Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolnék se veled,  sem ellened, oktatnám amit feltaláltam, a lehetőségét keresem ezáltal is.

Valószínűleg elszakadt a fék és már réges rég,

ott ahol azt gondolják mindent megtehetnek,

észre sem vették, mennyit ártanak az övéiknek.

Ha nem működik a belső kontroll, bizony gond

lehet belőle, ha nem néz még időben a tükörbe,  pont a saját ártásába futhat kontroll nélkül bele.

Láttad-e az árva gyermek szemét, amikor rájött,  nem  róla szól és amit jó szándéknak vélt, azok üres mondatok, nem az életminőségéről szól.

Felfogtad-e, hogy amíg felnő kénytelen  elhinni,

mindazt amit mondanak, számára az a helyes.

Hol van a Haza, kinek  mit jelent a szó, felnőtt-e ahhoz,  felfogta-e, hogy mit jelent  oda bele teremteni  és azzal annak a kicsinyke részese  lenni. A valóságtól  távol, itt vagy máshol,

ahol a bölcsödet rángatták, ahol várták a születésedet, ahova születtél.

Ahol,  azzal  is jót akartak neked,

hogy gügyögtek hozzád,

a hétköznapi  mondatok helyett.

A szeretet jele volt ha azt is a kicsinykének  vélthez  igazították, mert egy méteren  belüliként kicsinek számítottál, azt a.  Fejlődés  az  is,

ki mikor volt kíváncsi arra, milyen az ahova született,  a másik  oldaláról is nézve, hát átfordult és onnan is  megnézte.

Azt tapasztalta onnan teljesen mást lát, ha nem is változott közben a  távolság. Aztán ha volt kedve

felült, vagy rögvest felfogta, van ott

valami amibe kapaszkodhatna,

ácsorgott kicsit még inogva.

Ah onnan már teljesen

más  volt az, amire

addig alacsonyról

nézhetett fel, az

a  talpán állva jobb.

Nagy volt az öröme,

amikor azt észlelte, hogy

el is mozdulhat onnan, ahol

négykézlábra ereszkedve,  ha magát

billegette,  az elmozdulására is késztette.

Egyik  mászó  lábát  a másik után,  a mászókának nevezett valamiben hamar rájött, kevés a helye.

Ah, ahhoz, hogy szabadon gyakorolja a mászást, nagyobb területre lenne szüksége. Hüppögött és amikor rájött, ha hangosabban  ereszti ki a  hangokat,  akkor jobban odafigyelnek.  Hát

rögtön  azzal  kezdte, hogy sok időt

ne  veszítsen el, minek ismételne.

Amikor rájött, ah, nem azonnal

 szeretnének tenni érte hát

sírva fakadt és hangosított.

A nedvessé vált az orrocskája,

az is lehet, hogy a pelenkája.

Ah, na meg a hang amit kiadott,

hatásos volt, jöttek  és kedvesen

önmaguk  szerint segíteni szerettek volna.

Belealudt a hüppögésbe, s vidáman ébredve, rájött,  csupán a lehetősége hiányzott a nagyobb mozgástérhez,  hát neki is látott és gondolkodott.

Rájött ha nem sír, hanem helyette kitalálja, mi  az  amivel segíthet magán,  jobban jár. Hiszen amire oda bömbölné őket, a legjobb gondolatai már el is illanhatnak. Na meg lehet, hogy  felidegesítené őket, mert nem tudnák, hogy mi  dolguk  lenne, ah, mit jelentene a segítség, mert nem úgy élnek. Hát azon igyekezett,  nőjön fel a sorsához és tágítsa az adott terét azzal, ami számára már szűknek bizonyult.  Nem vette zokon, használni kezdte az agyát. S abból egészen jól gyakorolható sportot csinált. Meglátta a Web-tenyér, magyarosan agyalósa honlapot,  ah, a sorsa  már érdekli.

Azáltal, megerősítheti a  belső tartását,  az Önismereti oktatás,  igényesen tájékozódhat. S bizony átvitte azt az időszakot, amin akkor nem változtathatott, online tanulásra adta a fejét.

Minden családban jól jönne egy ahhoz értő,

aki, hitelesen tudja olvasni a sorsokat.

Megértőkké válhatnának egymással,

rájönnének ah, milyen generációs

feladataik vannak megoldatlan.

Nem lennének viták, minek,

hiszen úgy is egy az érdek.