Emberies jelnyelvnek  neveztem el, az oktatás  közben érthetővé  válik rögvest. Szerintem,  ha az ember már tudatában van, mit hozott sorsaként  és mit generációs  feladataként, hamarabb elfogadóvá  tud válni a rámaradt nehézségeket felfogja. Nem  másokat  fog hibáztatni, hozzálát és a  saját életritmusának megfelelően, akár napi sikerélményként  éli meg, nem fásul miközben törleszti, hanem fejlődni is tud általa. Julamami

 

Hiszek abban amit meg  és feltaláltam az engem megtisztelők

tenyereiben sorsolvasás közben, tíz éve már bizonyít naponta.

Szerintem nagyon fontos, hogy milyen lelkiállapotban vagyunk, a

saját lelkiismereti szintünknek megfelelően-e vagy alacsonyabb-e.

A racionális oldal jó ha csak a tehetségesek kezében van, nem

hiszem, hogy időtálló lehetne a hamiskás üzleteknek a látszatos

eredménye, a jó energiákban vagyunk 6. éve, átlátszik már minden.

A felvállaltjánál a tudás hiánya  mögé már senki sem bújhat, hinnye.

Megelőzésként teszek mióta felfogtam, alázatot gyakorlok naponta,

mások nem biztos, hogy értik, tisztelettel  élni  jó, szeretetben szép.

A belső egyensúlyt megtartó erő, mint tartás és emberi méltóság,

fontos lenne, az egészséges testi –  lelki jó körforgásunk miatt.

Nem várom, hogy állj ki mellettem,  hiszen nem ismerhetsz,

csupán annyit kérek, nézz rá a belső egyensúlyodra, van-e.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, érted van.

Ha majd elmúlik a káprázat, kitisztulnak a fejek, a tájak,

mi módon magyarázod majd meg, azt a

 szeretteidnek,  tiszteltjeidnek

a döntésednek mi az oka.

Hiszen érinti őket az.

Valóban

kellett-e,

az

általad

átláthatatlant,

felelősen tudod-e

majd a Hazaszerető népet

úgy  navigálni, hogy nem

kell attól  félniük, hogy teljesen

kiszolgáltatottjai lesznek, egy

átláthatatlan elképzelésnek, azt a.

Ha mindenki visszaadná mindazt  amit

nem tiszteletből, nem szeretettel kapott,

beállhatna egy kezelhetetlen állapot.

Látszik az, hogy nincs hozzá meg

az elméleti tudás,  a gyakorlati

 ah, tán  maga a kísérletezés.

Anya szült mindannyiunkat,

senkit sem fölöslegesnek.

Miért csak egy ügyhöz

járulnak hozzá a pénzek,

hová lesznek azok amik

már készen vannak. Tán

azon  vannak feszt, ah,

mi módon tudnának

le, vagy kiszorítani

végleg mindenből,

ami emberséges.

Ennyire nem számít

az, ebben kicsinyke

Hazánkban, hogy hány

emberséges jutott el

odáig, ennyi hátráltató

hozzá nem értővel  a

nyomában, mégis

jól működik, ah.

Bocsánatért

 se esedezem rögvest,

gondolkodj, gondolkodj,

gondolkodj, ne menjél

még az

óperenciás

határvonalon

 már túl, hinnye.

Vagy mondjad meg,

hány bocsánatot kérjél,

mindazok helyett akik azt

gondolod ártottak neked.

Pedig lehet, hogy  csak

biztosítani szerették

volna a fejlődésedet.

Van olyan az oktatási

anyagban,  az egyenes az

nem görbe, de a görbe még

kiegyenesíthető, ne told túl.

Ha bármilyen magasságokat is

érhettél  el, maradj emberséges, hinnye,

szerintem a valóságban másképp az nem szerepel.

Tisztelettel kérem, lehetne a jóhoz, a széphez is komolyabban venni a létezésünket, itt élünk mi is, akik nem politizálunk, mert ahhoz nem értünk,  hinnye.

Mert úgy tudjuk az egy külön hozzáértő emberségest kívánó, komoly  hivatás,  nekünk van saját hivatásunk, azt gyakoroljuk.

Apró pénz, a nyugdíjunk helyett, nem fordulhatunk sehova,  mert csak megfelelő időben emelik  kicsinyenként, mire abból meg lehetne élni, nekünk arra már nem lesz  igényünk, ah, hinnye.

Azért mondhatták volna ezt előre,  akkor másképp is dönthettünk volna, nem éreznénk  magunkat sehova tartozóként, azt a, hinnye.

Jó minőséget biztosító gondoskodó gondolkodóként is lehetne törődni velünk, megélnénk azt mi is, hogy gazdag a mi Hazánk.

Ide születtünk, kitartunk a Hazánk mellett a nehézben, lehetne, hogy jó minőségben, a  sok szépből  kapjunk mi is, rólunk is szóljon a jelen életünk.

Önállók lettünk, mert beértünk arra, nem kaptunk semmi olyat, amit

ha nem magunknak teremtjük a munkahelyünket megkapnánk, azt a.

Mondjuk nehezen tudom elképzelni, hogy mindezt amiben vagyunk, előtte valaki kipróbálta, hogy életszerűen lehet-e a jó sorsunkat így is  megélni.

Lehet mindenben a jelen helyzetre hivatkozni, csak hát, előtte is megvoltak már ezek, a jó irányba azóta sem változó  helyzetek.

Vagy, mivel úgysem így élnek, a saját jólétükről gondoskodtak időben,  teljesen mindegy, mit érzünk, mit gondolunk, maradjunk csendben.

Talán, legalább annyit, hogy hol vannak a megszabott határaink, meddig mehetünk el az online kommunikáció által, büntetés nélkül.

Ez itt a szeretett Hazánk, ide teremtettük a sok  jót és szépet, azt várjuk, hátha átlátják, hogy nekünk abból, úgy  még nem adtak vissza  eddig semmit jót se szépet, gondolom ezután már hiába várunk arra, hinnye.

Vagy tán csak régen volt olyan, hogy a jogukat naprakészen nem ismerők, oda  fordulhattak tájékoztatásért, ebben a helyzetben, van-e olyan online.

Ők grátisz, emberségből adták tanácsként a jogi tudásukat, hogy ne kerülhessünk magunkhoz képest méltatlan  helyzetekbe.

Hiszen az egész felépített életünk egy fel nem ismert döntésünk következtében odalenne, kérem ezt már ne  tegyék velünk,  hinnye.

Pedig adtunk amikor tehettünk, ha visszafelé is működött volna, nem lennénk most kiszolgáltatva, a remény az még megvan-e.

Hátha lenéznek a talajra, s meglátják azt, hogy a hétköznapi  életüket élőknél nincsenek még életszerűen az alap  dolgok megoldva, hinnye.

Feltaláltam valami nagyon fontosat, jöttek mindenhonnan és ők lettek a fontosak, megengedtek maguknak  olyat is, hogy gyakorolták rajtunk  a  hatalmukat, a szeretet szó miatt.

Nem azt láttam a sorsok olvasása közben, hogy valakik is fölöslegesnek születtek  volna, az Isten a jó sorsához a lehetőséget mindenkinek megadta.

Az igaz, hogy a nehezet választva csináltam végig eddig mindig, valamit nehezen értek  meg, valóban vannak, akik  a könnyű  feladatokkal is beérik, amikor emberesedhetnének  is, ah, hinnye.

Valóban nem vágynak arra az érzésre, hogy végigmentek  a sorsuk  lépcsőin, a saját életritmusukat betartva, igazi sikerélményekre se vágytak azt a.

Bocsánatot kérni is ideje már nekem, íme megtettem. Jó lelki egészséget kívánok ahhoz, amikor a lelkiismeretük  elkezd  dolgozni azért, hogy megmenthető legyen a lelkük, hinnye.

A feltaláltam 152 rajza, egy valódi tartást, méltóságot adó oktatási forma, minden apró jele  fejleszti a  lelket,  szívet, gondolkodást,  ah.

Azt nem tudom, mit jelent a pénzesedésben, de azt hallottam gyakran, hogy meggyőzőbb volt  az érzésük,  amikor a döntést meghozták végleg, jó eredménye lett, tisztán élhették azután meg.

Az élet, élni szeretne, ide jön és gyorsan,  a jól megszokottam, a  jó öreg bocsánatot kérek, teljes átéléssel,  hinnye.

Hiszen a napi aparócska és gyakori nagyobbacska sikeremet a tudásom, az emberségem,  az alázatom  által értem  el, köszönöm Isten.

Jó egészséget kívánok mindenkinek, szerintem, tisztelettel,  szeretetben élni könnyebb.

Mit is mondhatnék, köszönöm a sorsomnak, hogy tehetségként nekem adta  az Isten, hogy feltalálhattam.

Nagyon nehéz sorsot szánt nekem a teremtő, sokszor  volt szükségem a túléléshez komoly lelkierőre, nem a könnyebbet, sem a magyarázatokat választottam.

Van már alázatom ahhoz, hogy amit feltaláltam  a  gyakorlatban működik, oktathatom,  igény szerint, általa nevelhetek.

Nem tudott bekerülni a köztudatba, hogy van a Hazánkban egy asszony, aki segíthetne az emberségeseknek azzal, amit feltalált.

Az egyszerű élet nagyszerűségét láttattam meg, az oktatása által,

rájöttek az emberek,  hogy tisztelettel,  szeretetben élni könnyebb.

Mindenki hozott saját sorsot, ha tisztában van vele, azon igyekszik  elsősorban, hogy ne ártson,  senkit se  bántson, magára is vigyázzon.

A lelkes, szíves, gondolkodó énünk kontrollál bennünket, jelzi felénk,

hogy hol vannak a belső és külső határaink, azáltal nem megyünk túl.

Emberségesnek születtünk  mind, fontos azon lenni, hogy ki ne üresedjen belőlünk, maradjon meg az egészséges egyensúlyunk.

Amikor majd visszanézünk, legyen mit  úgy látnunk, megcsináltuk   a sorsunkat. Közben a kiteljesedésében senkit sem  gátoltunk, akarattal  nem  bántottunk, magunkra is jól vigyáztunk.

A tiszta kommunikáció jól működik, nem szabadna zokon  venni.

Szerintem ideje lenne mindenkinek önmagához felfejlődni lelkileg,

a saját sorsához, generációs  feladataihoz felzárkózni, tartást kapni.

Hiszen 26. éve a  hivatásomat  tapasztaló és oktató vagyok, aprópénzes nyugdíjasként szolgáltatok.

Nem tartozom se ide, sem  oda, aki engem megtisztel  az érkezésével akkor éppen csak ráfigyelek, a sorsának leolvasásával foglalkozom.

Sokféle emberrel  találkozhattam,  megtiszteltek érkeztek, nem kérdeztem mást, mint azt, hogy milyen irányból jönnek.

Hol hajtsanak  le és hogyan tudnak  egyszerűbben megérkezni hozzám.

Nem akartam tudni a nevüket  és egyéb mást sem, ami rám tartozott, az a tenyerükből a  sorsuk  leolvasása és semmi más.

Menjenek haza otthon várják őket, legyen hasznukra az, hogy tudják mit tehetnek a  szeretteikért,  hogy egy családként, könnyebben boldoguljanak.

Megtanulható az amit egy napon rajzoltam le,  bebizonyosodna minden  ahhoz már értő számára,  hogy mennyivel könnyebb a lelkének, ha van visszajelzése, hogy  az érzései nem  véletlenül vannak.

Ismerem mint a tenyeremet, mennyivel könnyebben kommunikálhatnának a különböző szinten élő emberek egymással.

Ha az apai és anyai generációs feladataikat ismerve értenék az emberies jelnyelvet,  hiszen ott nincsen másról szó, mint az emberségről.

A hozott feladataikról, a tehetségükről,  a generációsan teljesíthető jeleikről, amit addig nem  csinált meg még senki sem, felemelő érzés.

Két oldalunk, két talpunk, két  agyféltekénk, páros szerveink is vannak, ha ismerjük a működésüket, könnyebben teljesíthetjük az egészséges működésükhöz a jelzéseiket.

Nincs miről vitatkozni, érvek vannak és azt  tudja mindenki, mert pontos az, ahogy visszajelzi  érzésben a lelkes,  szíves,  gondolkodó énje.

Nem egy szintű az emberek lelkes, szíves, gondolkodó  énje, hinnye.

Tudja-e vállalni valaki azt, ha nem bírja el a lelkük, törődnek- e  velük.

Amiről nem tudni,  az attól  még lehet, csupán ahhoz értő emberek szükségesek, na meg azután, fel tudja-e vállalni a következményeket.

Aki csőlátásban van, nem lát annál többet, figyelmeztetni szükséges.

Az alkalmazkodni tudás fontos, amikor rájön az ember,  hát gyakorolja  az alázatot és naponta, megmarad az embersége  tőle.

Minden olyanhoz,  amit az Isten azért adott neki, mert már megtapasztalta azt, hogy feladatot  milyen széphez és jóhoz hozott.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, 152 rajzomat tanulja  meg, aki arra  érettnek érzi magát, hogy megismerje a saját sorsát.

Tisztelettel  várom azt az emberségest, aki szívesen, lelkesen, gondolkodóként megvenné,  ezt a tudást.

S  azután már nagy létszámú online oktatás is lehetséges  lenne, ha betaníthatnék az oktatására  sok  arra már beérett emberségest, aki annak az  igényesen tovább oktatását vállalná.

Annak  ismeretével,  segítségére lehet a szeretteinek, a  tiszteltjeinek, hogy felismerjék ők is,  a racionális oldaluk mellett van a lelkes, szíves gondolkodó.

Az egyensúly  miatt, aki arra már elég éretten, igényesen jelentkezik, meg tudja tanulni, nem bánja meg.

Bocsánatot kérek  viszont,  ha azt szükséges mondanom, nincs szüksége arra, mert más módon  már tapasztalt  lett és átlátja az egészet.

Tisztelettel  köszönünk el, hiszen a tisztelet, most alapja  lett mindennek.  Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona

 

 

Szerintem most éppen azt tapasztalhatjuk, hogy át

tudjuk látni, amit eddig elrontottunk, korrigálhatjuk.

Van úgy, hogy az idő az úr, hiába a sok kapkodás nem

hozhatta meg a végleges megoldást,  ne erőltesd hát.

Aki  nem tért el a valóságtól  tudja, kivárja azt amikor

ő maga nem képes dönteni, más döntése oldja meg.

Mindenki kapott fontos feladatot a tehetsége által

agyilag is hozott többletet  a megoldására, hinnye.

Amikor azt hitted, ha neked több pénzed van mint

bárki másnak, akkor pótolhatod azt, amire annyira

vágytál, mindenki neked hódol és csak brillírozol.

Rá kellett jönnöd, amit nem te teremtettél, nem

boldogíthat, csak irigyeket, rosszakarókat hozhat.

Amikor úgy döntöttél, hogy mindent megtartasz,

 érezted megfizetni úgyse lehet, meg se próbáltad.

Kérlek ne akarjad, hogy igazad legyen, hiszen most

nem arról szól az élet, alkalmazkodj, hogy túléljed.

Azon belül is úgy intézzed, hogy ne csorbuljon az

eddig felépült jó ember egyéniséged se, hinnye.

Látszik  ami már látható, a tekinteten átható,

az emberek látásmódja  különböző,

aki azt nem látja, ah, hinnye,

megmaradt a csőlátása.

Van az Isten, ki már

tudja, ki még nem,

tanulni, fejlődni

nem szégyen

semmiképpen.

A tudás mögött

ott vannak az érvek.

Ha az egyik  feladatod

elfogyott,  a következő

feladatod hozott,  már láthatod,

amit a sorsod a megoldására adott.

Jó  embernek  születtünk mindannyian,

aki eltért az egyenestől, kanyarogva  kavarog.

Az egyenes az nem  görbe,  keresd a fejlődésednek

a lehetőségét, mert egyébként csak  túléled a napod.

A fokozatosság  is megadatott, jóvá lehet válni ha  azt

már  látod,  nem azért vagyunk, hogy beleéljünk abba,

ami éppen adott, ahhoz alkalmazkodni tanulunk.

Úgy bizony, a lelkünk fejlődésére figyelni is a

saját dolgunk. Mert nem mindegy, ám

hogy magunk után majd mit

 hagyunk, eltakarítani  valót, vagy

valami jót és szépet, megoszthatót.

Nem született senki sem

fölöslegesnek,  ha

nem  találja

önmagát,

a hasonlóak

felé vonzódik.

Felelősek  vagyunk

a sorsunkért, a  generációsan

adott,  a mások  által  el nem

végzett, elénk tárt feladatért.

A gazdagság, az nem csak a pénz

 lelkes, szíves, gondolkodó énünknek

az egészsége nagyon fontos.  Bármikor

megunhatják, a túlzásokat felhalmozók azt,

amit a teremtő mindannyiunk számára adott oda.

Van aki tudja, van aki nem, gondoskodó ám az Isten.

Ha majd elmúlik a káprázat, kitisztulnak  a fejek  és a tájak,

az emberség az lényeges, maradandónak  adta az Isten, hinnye.

Ha nem  fejlődsz, nem haladsz, az amit felhalmozol  csak a látszat,

ha még  nem is vetted észre, attól az Isten már jól  láthatóvá tette.

Általános műveltséget  növelő “Tenyérolvasó” neked, aki ezt érted.

Jó minta lehetnél ott ahol vagy,  az online oktatás adott, tanuljál,

helyetted nem fejlődhetnek mások, építsed  a térlátásoddal az

emberséges felelősségtudatod,  emberesedj,  sóhajtja a lelked.

Ismered-e önmagadat,  vagy a sorsodat, tudod-e meddig mehetsz

úgy,  hogy nem ártasz,  se nem  bántasz azzal,  amit megengedhetsz

magadnak.  Tudod-e, ha teljesíted  a vágyaidat, az sok embert fékez

le önmagához, a saját sorsához, generációs feladataihoz képest,

 ha nem teljesíthet. Ha nem jól méred fel  a saját kényelmedet,

magadnak  és sokaknak okoz az kényelmetlen helyzeteket.

Jól gondold meg mit kívánsz, mert ha

megadatik, mindannyian abban fogunk élni.

Nem mindegy, boldogulni tanulnak-e, vagy félni.

Prevenciós 1999. évtől, a  megelőzésben már otthon.

Ha nem nettóból számolták  volna ki a nyugdíjamat, hinnye,

nem  lennék itt, hiszen nem hoz az oktatáshoz jelentkezőket.

Egyéni vállalkozó vagyok, van-e valami jóhoz nekem is jogom.

Jó vezető akkor vagy,  ha akiket érintenek a döntéseid, hinnye,

 nemcsak úgy boldogulnak, ha elég gyorsak a fordításában, ah.

Két oldalunk van, én a megelőzésben hiszek,

nagyon sok ember tisztelt  meg az érkezésével.

Amit felvállalok azt a legjobb tudásom  szerint

az emberségemből  eredően gyakorlom naponta.

Na azt már nem gondoltam volna,  hogy azt amit

feltaláltam és bizonyít sok éve, nem engedik be.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó” érted,

ha  már érted, a  miérteket, tán igazítsd meg a belső

tartásodat, hogy megmaradjon az emberséged, hinnye.

Nem siettem,  nem kapkodtam, megéltem a saját életritmusomban amit lehetett. Hiszen,  ha a mások ritmusának megfelelően éltem volna,  az életemnek az értelmes része, azóta lenne kiüresedett.

Sorsolvasás után a mentalhygiene volt a második, amit elvégeztem, a harmadik az akadémia, mint a megelőzésben az addigi sűrűn tapasztaló  éveimnek a gyümölcse.

Prevenciós lettem, most éppen online teljesedek, vagyok aki vagyok. Az egyszerű életemben nagyszerűt is gyakran tapasztalhatok.

Ah, tudom amit tudok, nem bántam meg semmit, amit adtam, van az Isten tudom,  ennek  megtartó ereje van, hogy összefüggésében láthatom, oktatom, igény szerint nevelek általa.

Igazíts meg a belső tartásodat, emberies  méltóságodat, az időt a várakozásban, ah, nem mindegy hasznosra fordítod-e.

Önismeretre oktatás, igényesen. 152 oldal csupán 20 óra a sok idődből, viszont megígérhetem, mire elvégzed másképp is látod a  saját életedet.

Családnak, párkapcsolatoknak, munkahelyi közösségeknek  is lehetséges az oktatás, a  közös,  megértő rezgésre  igazítás.

A garancia az, hogy utána jól érzi  magát a saját szintjén mindenki.

Az alázatod is megnő ahhoz, ami éppen van, tartalmas lesz az idő, ha megértve megéled a múltadban még nem teljesíthető feladatokat.

Ha látja a gyermeked, hogy emelkedik a lelkes, szíves, gondolkodó  kontrollodnak megfelelően az ő irányába  az érdeklődésed, hinnye.

Megoldódhatnak  közben,  az addig megoldhatatlannak látszó, se ki sem  meg nem  beszélt élethelyzetek. Hiszen hasonló életrezgést generálnak a sorsotokban lévő éppen adott,  közös feladatok.

Az együtt eltöltött időt, még az is lehet,  hogy a legjobb közös időzéseteknek nyugtázzátok majd, ha elmúlik az ami most van.

Minden hat mindenre és mindenkire hathat ugyanaz az érzés, amit most fontos lenne átélni, úgy, hogy jó irányt vegyenek a történések.

Megértőek lehetnétek  egymás iránt, ha át és megélnétek azokat az élethelyzeteket  most úgy,  hogy már értitek a miérteket.

Megoldódhatna vidáman is az,  ami addig a  távolságot tartotta köztetek, jól óvatosan haladva, mindenkire tekintettel, hiszen mindenki más sorsot hozott.

Másképp látja, más szinten  éli meg, akkor is ha ugyanolyannak  látszik a  megoldandó feladata, azt csak  ő tudja azzal éppen akkor mi a dolga.

Családon belül  is más a feladatunk, na meg mindannyian különböző sorsot  hoztunk, generációsan is lenne  dolgunk, ha jó minőségű életet szeretnénk  élni,  azért nekünk magunknak  szükséges tenni.

Megtanulni jól kommunikálni, egymás felé a türelmet,  az alázatot gyakorolni, hiszen egyenként és családon belül  is fontos, az adott feladatot  jó minőségben megoldani.

A következőknek  a jót és a szépet megalapozni, önmagunk felé meg,  jó érzéssel nyugtázni azt, nem fölöslegesen  telt  az idő, sőt megoldódtak közben, az addig megoldatlannak  tűnők.

Tíz éve fedeztem fel, hogy a generációs feladataimban amit lehetett elvégeztem. Nem tudom, ki, hogy van azzal,  mit jelent számára az életminősége, vagy éppen csak megéli-e azt, amit lehet.

Mihez méri, hogy hol tart, vagy van-e az elvégzett feladatai között  olyan, amit egy családtagja helyett végzett el.

Mert ő már látta  annak az elvégzésre várónak a szükségét a továbblépéshez, az akinek meg feladata  lett volna azzal, észre sem vette, elment mellette.

Nagyon nagy különbségek  vannak  az emberek között  minden szinten, nehezen értik meg, ha figyelmeztetnék  őket, lenne dolguk.

Kiment az egészséges körforgás a divatból, más lett a divat helyette, ami alaposan mellé is vitt a valóságtól eltérő lett sok minden.

Nagyon sok tapasztalatom van  ahhoz, hogy ezt a  tudást magamban tudnám tartani, ezért szeretném  az erre már beérett intelligenseket oktatni.

Hiszen látom a keresgélésüket, a szenvedésüket az ürességtől  való félelmüket, csupán a meggyőzésükre alkalmas szavaim hiányoznak.

Hiszen nem szeretnék senkit sem  meggyőzni, ő maga szükséges rájöjjön,  hol  találja azokat az információkat, amik által megkapja a magyarázatokat.

Hazaszerető lettem, a hivatásom által emberesedtem, feltaláltam valamit, a legnehezebb tíz évünkben, adta a  sorsom  vigaszul, van az Isten.

Amit egy napon rajzoltam meg, oktatom,  akiknek igényük van rá, nevelek  is általa, jól működik.

Húsz fő alatti annak a száma, viszont férfiak  is eljöttek az oktatásomra és megtanulták.

Megelőzésként jól működik, nem lehet elmenni mellé vele, a belső kontrollja mindenkinek jelez már utána.

Merre,  meddig mehet a jóban és  a széphez mennyit adjon hozzá, hogy túlzásba azáltal se essen. Aki eltérne az egyensúlyától, időben visszarendezi, még megelőzésben.

Belső tartást megtartó, megigazító az eredménye, emberséges marad akkor is, ha sorsszerűen, generációs feladata által, bármilyen magasságokat érhet is el.

Tisztelettel legyél,  hogy azt is kapjad, a szeretet a következő fokozat. Julamami

 

 

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,  nem harcolnék se veled, de

ellened sem,  betanítva az oktatását, a neveléshez segítését is

átadom, ha megjön a vevője, annak amit

feltaláltam,  6.  éve ideje lenne, hogy ismerjék a

  Hazánkban. Tíz év nagyon hosszú idő a nehezek

nehezében éltünk mások szerint, ah, megtettem

mindent, amit a magamhoz képest úgy megtehettem.

Egy időben azzal, feltaláltam valami nagyon fontosat.

Azért írom le  a valóságnak a lényegét, mert azáltal is,

a fokozatosságban éltünk,  akkor is, ha

nem sorsszerű volt, vittük a ránk rakottakat.

Teljesíts a  múltadhoz mérten, ha eléd tárja azt

a  sorsod, mint a most megoldhatót  láthatod.

Eljutottunk hát önmagukhoz képest, mégis

generációsan is a megtapasztalhatót éltük.

Annyira más és mindenkitől eltérő amit,

mint a saját matematikai

generációs képletünket

megelőzésként

összeállni,

igazolni

láthattam.

Megcsináltam.

Minden értőnek

fontos lenne

megcsinálnia,

a saját sorsáról

a lényeget tudnia.

Szinte minden ami

a hétköznapokat

adja, a nő dolga volna,

jó lenne ha tudna  róla.

Vissza az eredőhöz, ezt

ismerik akiket oktathattam.

Azt jelenti, a  belső  kontrollja

mutatja  az utat  oda,  ahol  azt

akkor idejében meg nem oldotta.

Ha eljött az ideje, megoldhatja,

hogy a lelkiismeretét időben

meg tudja nyugtatni, ah.

Megerősített

az engemet

megtisztelőknek a

tenyereiben a megelőzés

lehetőségét láttam, értően élik.

Mindenki más  feladatot hozott,

mind más úton teljesítettek,

viszont látható az is,

amikor a sorsok,

a  saját

idejükben

körbeértek.

Prevenciósként

megadatott az,

ami másoknak

is a tudásává

válhatna, ah.

Belső tartást,

méltóságot hoztunk,

megtartó ereje van annak,

ha az ember önmagához képest,

akkor,  amikor arra már beérett, ad.

Mit tehetnék érted, ilyen nótát írt egy híresünk.

Sokan tudnának válaszolni rá, ha már adtak előtte,

segíteni csak úgy lehet, ha arra már érett valaki.

Egyenként születtünk,  nem mindenkit

vártak, s vannak  akik generációsan már

jó sorsot hoztak. Az elődeik megszenvedték,

van mire figyelniük, hogy ők azt ne ismételjék  meg.

Az ismétléssel sincs semmi gond,  ha van értelme úgy,

hogy közben már kontrollálja, az előző megéléseit is.

Óvatosságra intek most a magam egyszerűségével,

azokat akik kihallják, egyenként születtünk mind

más  sorsot hoztunk, a generációs feladatunk

nagyon fontos lenne elsimogatnunk  most.

A most az én olvasatomban 3-9 hónap.

Mint a magzati szakasz,  ahol fontos

információkat tapasztaltam  meg,

rögzítünk mindent, ott akkor.

Azok az érzések igazolva

lettek  számomra, amikor

visszaköszönnek  és nem

tudják az emberek  hova

tenni.  Keresik rá azokat

a magyarázatokat, ami

át is megy információként.

A belső kontrollunk mindent

jelez számunkra, hogy amit

hallunk, látunk, érzünk, az

a valóság-e, élhető -e az.

Készen vagyok tíz éve arra,

hogy átadjam, ezt a tapasztalt,

általam egy napon lerajzolt  tudást.

Megelőzésben gyakorlom a hivatásomat,

így hát, nem  beszélnék  rá senkit sem arra,

amit még nem  érez számára fontosnak…

Skype Árpádné Heringes ma 13-14 között,

várom a hívásokat, ennyit tehetek, adom az

 időmből  grátisz,  azt ami nincs  beosztva.

Segítőként ennyit adok, ennyit tudok,

aki ismer tudja, a valóságról írok.

A nyugdíjam aprócska ahhoz,

hogy égész életemben dolgoztam,

nettóból  számolták, hát továbbra is

 gyakorlom a hivatásomat,  hinnye.

Tisztelettel élj,  hogy szerethető legyél.

youtube.com  Julamami Magyaros Agyalósa

 

Skype Árpádné Heringes

 

Mond, te tudod,  mit szabad és mit nem, én a kötelességemet

ismerem, csupán azt nem tudom,

hova fordulhatnék,

úgy,  hogy a,

kimagyarázkodásukban

lévő visszautasításukkor,

ne érezzem,  milyen

méltatlan  az,

ahhoz

amit az

oktatással

adni

szeretnék.

A feltaláltamat

méltatnám, hiszen

helyettem azt nem

tudja úgy senki más.

Nekem fontos csak,

onnan  tudnák,

milyen jót

tenne,

ha

ők is

tudnák,

van sorsuk.

A sorsot nem

ismerve, ugyan,

hogyan és mire,

meg mit építenek.

Én hálás vagyok és

mindazoknak,  akik

velem  voltak akkor,

amikor nagyon nagy

bajban voltam, nem

kérdeztek tették

azt, amihez ők

értettek, ah.

Köszönöm!

Valószínűleg,

azért is írok,

mert amíg tudtam

adtam, jó érzés volt.

Ha nem lett volna olyan

erőteljes jó hatása a lelkemre,

nem biztos, annyit tudok adni.

Adok  – kapok körforgásban vagyok.

Egy ideje már mást én adni nem

tudok, mint, hogy ide és ahova

lehet, felrakom a hivatásom általi

 kisebb, vagy nagyobb tapasztalást.

Julamami Magyaros Agyalósa YouTube,

amiatt csináltuk meg,  hátha kiegészíti a

 nyugdíjamat, mert, hogy aprópénz az.

Hozzászoktam, hogy adok, nem tudok

 másképp jót tenni, hát szolgálatok,

8 éve nem emeltem fel a díját.

Ne várja senki sem, hogy azt amit

26. éve hivatásként gyakorlok, úgy

gyakoroljam  a jövőben, hogy naponta

meg kelljen kérdeznem, mit szabad  és

mit nem szabad, ide teremtettem, hinnye.

Akik felvállalták a Hazánkat, tudniuk fontos,

sokfélék vagyunk itt élünk, azt várnánk, amit

megteremtettünk ide, szépeket és jókat, ah.

Tán nem tudják, hogy mit vállaltak azzal,

hogy a döntéseik által,  ah, hinnye, az

emberségesek is érintettek, azt a.

Ha a  sok általunk megoldott

mind oda vetülne, hinnye.

Nem gondolom, hogy azzal

tisztában lennének,

mennyivel többet

tudnak náluk,

akik maradtak a

 tudásukhoz alázatban.

Remélem nem gond,

ha nem  értem, ugyan,

hogyan lehet megtartó

ereje annak, amit naponta

változtathatnak, anélkül, hogy

abból tanulságot merítenének, hinnye.

Van egy nótája két humoros

embernek, ha nagyon nagy a

szükség a vidámságra, rákattintok

 és a sejtjeim éreztetik velem,

hogy jól gondoskodom róluk.

Maradok azon a szinten,

amit feltaláltam és általa

elértem, adni születtem.

Ha szintjük alá kerülnek  az

emberségesek, azon  igyekeznek,

hogy valamilyen módon visszakerüljenek.

Csupán azt nem tudják még,  hogy csak akkor

oldódhat az meg, ha valamit tesznek magukért,

megkeresik azt amit nem teljesítettek időben.

Kerek egésznek alkotott meg a teremtő, hát

ha  eltér tőle bárki, nem tudom,  azon

kívül, hogy felfejleszti magát oda,

ahol a következő lehetősége,

mivel oldhatja meg időben.

Ugye nem más oldja meg.

Kapkodni akkor szoktak

az emberek, amikor azt

veszik észre, lemaradtak,

vagy valamit nem tudnak

a saját tudásukkal megoldani.

Tanulni,  fejlődni, tiszta forrásból

jól megfizetve jól  megélni, ez tiszta.

Ha nem adod azt vissza amit kaptál,

olyan módon, hogy a másiknak az

annyit  adjon, mint amekkorát

előreléptél mindazzal, ah.

Hát a gyakorlat az, egy

idő után, megszólít

a lelkiismereted.

Háromszor jelez,

utána érted van

az is, ah, amikor,

esetleg lefékez.

Az is azért van,

hogy ne  kerüljél

annál feljebb, mint

amit a  belső kontrollod

még időben jelezne, hinnye.

Megelőzés, megelőzés,

megelőzés, megelőzés,

megelőzés időben, hozzáértően, hinnye.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

érted, neked, de  csak ha már beértél rá és megérted.

Figyelj, ha a lelked jelez, ne várd meg, amíg megszólít,

eljön az idő amikor az egészséges körforgás hiányzik.

Az  nem mindegy, ah,  a jó energiák segítenek-e  fel,

vagy csak  innen – onnan csipegeted, mert nem

tudod még, mi lenne jó, mi tartana ott meg.

H. Nagy Júliának hívtatok sokan,

az ellopott igazolványaim

miatt, Julamami védjegy,

amivel megismertetek többen.

Otthon vagy,  amikor a kicsiben már

látod magad. Nem mentem sehova, a

Világ mégis megtisztel,

időt szán rá, elolvassa,

amiért felébredtem ma.

Tisztelettel élni szép,

szeretettel  élni jó, hát, hinnye, ah,

vigyázzunk rá, ki ne üresedjen a szó.

 

 

Megunta a faragója, mert hiába minden megszokott

pörgető mozdulata, a kezeit felhólyagosította.

Félretette egy polcra, másnap jöttek a polcért,

megvették, elvitték egy fajáték boltba.

Nem tűnt fel senkinek sem addig,

egy ugyanabból a fából faragott lapul ott.

Nagyokat álmodott,  de azt nem gondolta

volna, pont a könnyű pörgésért csodálják, ah.

Éjszakánként álmában is pörgött a pörgettyű,

fokozatosan egyre több sikere lett belőle, nem

 értett máshoz, na meg  nem is volt más dolga se.

Az emberek, hogy magukat óvják, kitérek előle,

 csodálják azt feltételezte, boldogabb lett tőle.

Hát, pörgette magát egyre elégedettebb

 lett, amíg önmagát alaposan

bepörgette.

Önmagával

elégedetten,

másokra nem

figyelve, szinte

beleszédülve.

Pörög körbe,

forog körbe,

a saját

elégedettségében is,

már régen körbeérve.

Észre sem  vette,

már se nem

önmagáért,

se az elvárásokért, a

pörgése által van pörgetve,

eltért a körtől, szabadon forog.

Az emberek távolodnak elkerülik,

mert nem értik,  ha egyszer nincs

semmi értelme, időnként miért

csapódik,  hol oda, hol meg

teljesen máshova, csak

a  saját ritmusába

bonyolódva, azt a.

Ah, nagy vágtában,

a nyitott ajtaján

a régi boltnak

  a polcába,

teljes

sebességgel

belefúródva

került a helyére.

Azután már a boltosnak

a hasznát szolgálja, ah,  hinnye.

Régi biztos eredeti darab, örül neki a

a bolt gazdája, az egész polcrendszert tartja.

Odajárnak messze  földről a csodájára,  a

történetét mesélik, világszerte, volt

egyszer egy jó erős fa, s amikor

azt egy favágó indulatból

kivágta, az erejét is

átadta, a fából,

sok minden

készült.

Egy szegény

ember lehajolt érte,

mások nem vették észre,

a gyermekének  megfaragta.

Nem tudhatta, nem  marad az

a kicsi házukban, erős erő

hajtja, a favágó akarata,

lett a mozgató  ereje.

Jó  egészséget,

minden földi jót, a

saját idejében mindenkinek.

Műhely, a megelőzésért ev.

2020.03.24., 25., 26., 27.-én , 13 –  14 -ig.

Skype Árpádné Heringes

Jó egészséget,  szép reggelt, kellemes időtöltést, kinek  mi esik  jól.

Bocsánatot én magam kérek, ma ezek jöttek  felszínre megélésben.

Két oldalunk van,  páros szerveink, lábunk, kezünk, agyféltekénk, ah.

Ugyan, hogy lehetne csak az egyikkel elérni, amit lehetetlen, hinnye,

vannak élethelyzetek, amik az összefüggésekre vannak  alapozva ah.

Mára ugyan óvatosan, de azt mondom, rendelkezem már olyan sok

tapasztalattal,  hogy emberismerőnek tudhatom  magam.

Jó emberismerő, talán azért nem mindig vagyok,

mert a  lelkes,  szíves, gondolkodó énem,

óvatosságra gyakran int engem.

Nem túlzott óvatosság  az,

csupán ismerem a

belső kontrollom

jelzését, hinnye.

Ezért azt gondolom,

nem szükséges pontosnak

lennem annyira, hogy másoknak

megmondjam, anélkül, hogy kérdeznék,

 mit miért tehetnek és miért nem tehetik  azt.

Van a szabad akarat, amivel  születtünk, mindenben

megtalálhatjuk  azt az érzést, hogy akkor jól  döntöttünk.

Viszont dönteni mások helyett, odáig juthatnak el azzal,  ha

nem  teszik meg azt az érintettek, hát testileg is bántják őket, ah.

Ha valaki úgy gondolja szeretné azt a többieken gyakorolni, talán

fel kellene hívni a figyelmüket, a megélésben fájdalom is lesz bőven.

Vagy talán megkérdezné, ha kiemelt jólétet biztosít vállalják-e azt,

hogy az emberies normáktól eltérően, őket nem kérdezve eldönti.

Mielőtt valaki jelentkezik egy kísérlethez alanynak, elmondják neki,

mit alkalmaznak rajta, milyen következményekkel járhat mindaz és

úgy tudom, nem várják csak úgy el, megfizetik őket azért, hinnye.

Az tükrözné azt is mi várható még, emberségesnek születtünk mind,

mindannyian más sorsot és feladatokat hoztunk, teljesítenénk mi is.

Ah, lelkes, szíves, gondolkodók vagyunk, összefüggésében látjuk,

amit mások nem úgy látnak,  belefér-e a fölösleges az életünkbe.

Talán éppen olyan szándékú az, hogy tudatosítva legyen, igazuk van.

Megtanultunk érvelni, a tehetségünkből, így vagy úgy de megélünk,

a hétköznapokban megéljük azt, ami nekünk ünnepnek  számít,  ah.

Megtartjuk a tartásukat, az emberi méltóságunkat, fontos nekünk.

Nem  vágyunk  semmiféle túlzásra, csak  ami emberileg megjárhat,

itt a Hazánkban, ide teremtettük a sok szépet és  jót, azt várjuk csak.

Igen az gyakran megtörténik az emberekkel, hogy követik azt, amitől

ők  maguk is szenvedtek, nem  láttak másik mintát, hát leutánozzák.

Oktatáshoz társul a nevelés, ha igénylik azt, a megérkező felnőttek,

ahol van egy általam felajánlott mód, amivel levezethetik  helyben.

Biztosítva azzal, a telített energiájuknak, még időben megnyitását,

ezen még dolgozom, szeretném, ha fordítva is kerekké válhatna.

Nem jó az, ha feldolgozatlan maradnak, a gyermekkori sérelmek,

ha a megoldása lehetséges, sok  család maradhatna jól működően.

Prevenciósként a megelőzésben megtaláltam magamat, a helyem.

Kire mi hat úgy, hogy megjegyzi  amit hallott, tudom, a hangomban

benne van, megadja azt, ami  által átmegy úgy, ahogy azt szántam.

Felelősen mondom amit akkor hallania  szükséges, azért jött.

Nem tudtam senkitől megtanulni semmit, viszont jó volt

arra,  hogy milyen irányba ne menjek el, minta volt  az.

A  magzati szakaszban  látom, ott vannak a  megélések,

együtt szenvedik meg a magzat és az anya  a születést.

Az is igaz, hogy amikor nem sírnak fel a gyermekek,

kicsit elpáholják az alsó párnásabb részüket, ah.

Háromszor történt meg velem, viszont nem

emlékszem más megoldást nem láttam, a

 tapasztaltaim kapcsán lenne ötletem  rá.

Láthatja az anya, mit csinálnak akkor, hogy

tisztítják le és ki, miután megszületett a

 gyermeke,  akivel együtt időztek.

   Megmutatják őket egymásnak,  van ahol

kicsit rárakják az anyára, tán azért, hogy az

anya és a gyermeke érintéssel is

emlékezzenek. Megtaláltam a

magzati szakaszt a tenyerekben,

megjegyezzük a jót  és a rosszat.

Az sem mindegy, hogyan adják rá,

először ki és milyen módon érinti, hogyan

 találkozik a baba, a tőle idegen ruházattal.

Ah, ami azután már a testének a

megfelelő meleget biztosíthatja.

Nem tudom, kérnek-e olyankor

elnézést, bocsánatot az apróságtól,

mert az ami akkor történik vele, ah,

neki nem biztos, hogy jó emlék marad.

Csupán a magam módján, azt szeretném,

átadni ezzel, hogy minden  ember más, különbözők vagyunk.

Így hát, másképp éljük át, az első érintést, a jó  bánásmódot, vagy a

rutint, hogy minél előbb melegben tudjanak bennünket, ne fázzunk.

Hiszen az elválás első pillanata is adott ott akkor, hát nem mindegy,

kit mi  ér  a születése utáni első, bánásmóddal, anélkül, hogy kérné.

Valószínűleg akikkel  nem jól, inkább elbántak gyermekkorában, ah,

nem  szereti ha megérintik a lelkét, hiszen számára ismeretlen az.

Ha mindenki tisztában lehetne a belső kontrolljának a  jelzésével,

megmaradhatna tartásosnak,  emberségesnek, nem venné azt, ah

természetesnek, ha a jóban nem élte át az adni tudást, az nincs is…

Az egyensúly a két oldalunk között fontos, körforgásban vannak.

Hatnak egymásra,  a testre ható s a lelkes, szíves, gondolkodó.

Belőlünk indul minden bennünket érintő és ránk visszaható.

 Nagy embereknek mondom,  a tehetségükkel jót és szépet,

teremtőket,  akik nem csak a saját érdekeiket látják meg.

Szerencsések vagyunk, sok az intelligens, a tehetségük

által a Hazánkhoz hozzáadó, az emberséges, ah, hinnye.

A jó öreg  bocsánatot  kérem, ide leírom, így olyan mintha elhagyná a

számat, szeretném elhinni, hogy elég lesz, mindazokhoz amit írtam.

Ne vegye zokon, mindezt megszoktam, ez az én alázatom, hinnye.

 

 

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, íme,

mindenkinél lenne mit pótolni, másképp is látni.

Ismerős-e ?  Ismerem  mint a tenyeremet, ah.

Tájékoztatóként, Webtenyeres önismeretre

nevelés, igényesen, ah, téged megérint-e.

Julamami Magyaros Agyalósa YouTube.

Ha csak  az egyik oldalunknak teljesítünk,

ahogy távolodunk a sorsunktól kiüresedünk.

A jobb oldalunkon lévő feladatokról van szó,

a  lelkes, szíves,  gondolkodó éned jelzi azt időben.

Ah, 26. éve van  sorsolvasó tapasztalatom, nem láttam,

olyat, hogy minden generáció egyszerre sikeres lenne.

A tehetségemet ebben hoztam, igen teljesítettem,

a következőknek igyekszem  az alapot biztosítani.

Szintünk alatt, mások szerint nem sorsszerű élni,

családon belül az anya dolga lenne, mindezt érteni.

Kevesen nevelődnek életszerűen, inkább az előzők

mintáit követik, azt gondolva másképp nem lehet.

Van ami ránk rakódik nehezít, amit az elődeink,

nem értettek meg, dolguk lett volna mindazokkal.

Annak tudatában tettem a dolgomat, hogy láttam,

más nem végzi el, rám maradt  mint a sokadikra,

akinek a hivatása megadta a válaszokat mindarra.

Eleinte megdöbbentem a szembesüléseket átélve,

aztán elhittem  van az Isten, más kapaszkodóm

nem  volt, ami az egyszerűben hiteles lett volna.

Egyedül araszoltam, úgy sem értették volna azt,

amiket megtapasztalhattam, haladni igyekeztem.

Minden nehézséget megkaptam a családom is, azt a,

viszont tudtam, meg  van oldva, hátráltatásban is.

Hát néha kínomban, máskor meg örömömben, ah,

megtaláltam a körbeérésekben a miérteket, hinnye.

Egy napon lerajzoltam, oktatom,  nevelek is általa, a

nőknek szólna, ha tudnák minden az ő dolguk lehetne,

hiszen a férfiaknak egészen más feladatokat adott az Isten.

Ah óvatosan fogalmazva, az Isten ezt nekem adta, hinnye,

adjam tovább, tanítsak meg rá sokadikként sokakat, ah.

Hiába minden próbálkozás,  nem  tudja oktatni más, az

én vagyonom ez a tudás, eladom, tán túl sokat adtam,

akkor is amikor, kettőből egyet odaadtam, hinnye.

Tán, nem velem volt a gond, csak nem értették  még,

adni születtünk mindannyian, anélkül nem megy.

Figyelj  ha a lelked jelez, nem jól van amit mások

helyett éltél meg, ah, nem neked adta a sorsod.

Másokra rakottan elvárod a túlteljesítést, ah,

nem teljesítesz, megálltál a lelkesedésnél.

Mivel a gyakorlati részét nem  élted meg,

a működésében, át sem látod, elvárod.

Az egészséges körforgástól eltérni,

szerintem  azt is jelenti, hogy

hiába az erőlködése, ah, ha

 körbeért az, amivel sorsától  eltért,

ugyanoda viszi vissza, azt a, hinnye, ah,

ha egészségtelen körforgásba bonyolódott.

Jelezné felé, ah, szükséges  szintet váltania,

viszont,  ha a könnyűt élte meg, ahelyett,

hogy a nehezet felvállalta volna, hinnye.

A belső kontrollja azt időben jelezte,

figyelmeztette a  lelkes,  a szíves,

a gondolkodó énje,  mit ne.

Aki a sorsától  eltérve,

mások helyett éli meg

a nekik járó jókat, ah.

Az átfodulás  után, az

 egészséges körforgás,

szembesíti önmagával.

Valami erősebb hatás által

megmutatja mi lenne a  helyes.

Arról szólna,  a sorsszerű jelzése,

túlment a lehetőségein, vállalja  fel és

rendezze  az egészséges körforgáshoz vissza.

Ha időben észleli a lehetőségét és rálép az útjára,

azzal felemelkedhet a saját sorsa, a jól  élhető szintjére.

Szerintem ezt jelenti  az egészséges körforgás  sorsszerűen.

Amikor már átlátja, kihallja, megérzi  a számára  fontos  jelzést,

generációsan alapot szükséges adnia, az arra már beéretteknek,

  a következő  generációnak, ha jó a minta, annak megtartó ereje van.

Amikor az egészséges, lelkes, szíves, gondolkodó szintjére  ért, látja,

nem  egyedül van, nem ártva, se bántva, magára  is vigyázva élhet.

Tanulni, fejlődni azt jelenti, a  saját sorsszerű minőségedet élni, ah.

Nem viccesen, mondanám, ha nem figyelsz időben a lelkiismereted

jelzéseire,  rovod az utat fölösleges körben, kitaposódik  az  mélyebb

lesz mint a saját sorsszerű életed. A mások  elért  szintje az látszatra,

egy időre, lehet olyan mintha a  tied lenne, 5 éve átfordultunk, már a

lelkes, szíves, gondolkodó énünket lenne szükséges  élnünk, hinnye.

Ha nem figyelsz a lelked jelzésére,  odáig elérhetsz, hogy egy  napon

rád mordul a lelkiismereted, tanulj, fejlődj, éld meg a saját sorsodat.

2020.03.24., 25., 26., 27.,13-14  között.  Skype Árpádné Heringes.

Bejelentkezni  a heringesarpadne@gmail.com által írásban is lehet.

 

Sok emberrel találkozva, jöttem rá, hogy milyen szép lenne,

ha  az emberek tudnának sorsszerűen élni.

Kérem szépen ne vegye senki  sem

zokon, aki nagynak tartja magát.

Igen apró porszemként élek,

mint mindazok, akik alázattal

gyakorolják a hivatásukat,  ah.

Összefüggésében látom  azt,

amiből esetleg meríthetne,

ha itt a porban elvegyülve,

kihallaná a mondatainkból.

Felismerné azokat a kicsi

és nagy problémákat, amiket

okoz most, a maradj otthon.

A Hazánk egy nagy család is

lehetne,  ha felismernék azt

időben, mit adott most a

sorsuk a törlesztéshez.

Bocsánatot is kérek

és rögvest, hiszen még

nem  felejtettem el, az

első  hét, nagyon nehéz

szolgáltató évem, hinnye.

Amikor az  átrezgésekkel

ott maradt benne a lelkemben,

ami átrezgett és takarításra

éretten,  ah, mert a hivatásom

adta módon őt segítettem.

Aki már járt nálam,  ah,

tudja miről írok,

egészségére lett az.

Kérem ne vegye zokon,

a hétköznapokat nem

hagytam  el,  itt élek benne,

az egyszerűben is nagyszerűen.

Most, van akiknek a kevéske

félretett pénze lesz oda, ah.

Mások meg nem tudnak

online szolgáltatni.

a két kezükkel csak az

adott helyszínen dolgozhatnak.

Azzal az embereket szolgálják ki, hogy

 ők is tovább tudjanak tevékenykedni, azt a.

Nem szégyen ám az se számomra, hiszen, nem

tartozom se ide, sem  oda, Hazaszerető lettem,

nem adták azt nekem ingyen, hinnye.

A sokféle tapasztalásom közben,

sokan toltak maguk előtt, hogy az

ami nekik már elveszett, hitelesítsem.

Hagytam azt is, nem tehettem semmit se,

ellene megelégedettek lettek vele, hogy belőlem is

gügyét tudtak csinálni, attól még nem azonosultam.

Bizalommal voltam, hiszen nem  tudnám gyakorolni

a  hivatásomat  anélkül, hinnye, nem jártam még

akkora magasságokban, nem  gondoltam azt,

hogy a jelenlétemmel előre juthatnak.

Az internet megengedő, sokszor,

inkább, mint védelmező, ah.

Volna jó ötletem most,  hogy

mivel lehetne, a kénytelen kelletlen

otthon időzőket tájékoztató jelleggel

megismertetni, a saját sorsuk feladatával.

Sőt, ha lenne olyan “nagyember”, akinek nem

jelentene gondot, megfinanszírozni az oktatását,

annak amit feltaláltam, ah, a nyugdíjamat kiegészítve,

szívesen lennék facebookon, Skypen, a megbeszélt időkben.

Egy jó nagy csoport lehetőségét kapnám meg, kontrolláltan.

Ennyi tapasztalattal  a hivatásomat megélve, a gyakorlatban,

ne várja el senki sem kérem szépen, hogy megalázódjak, amikor

a számára feltett kérésemet élből visszautasítaná, ah, hinnye, azt a.

Hiszen adni születtem, meg is tettem amit tudtam,  most csupán azt

a jóérzésű, emberséges Nagyembert szólítom, aki veszi az üzenetét.

Ebben a várakozási időben, türelemmel,  szépen,  szívesen, lelkesen,

gondolkodva

tevékenyen,

élnének a

saját

sorsuknak

megfelelően.

Prevenciós vagyok.

Ah, milyen szép rend

lehetne bennük is, a belső

tartásukra,  emberies méltóságukra

figyelve megélnék azt, amit hoztak feladatnak.

Nem vennék el a mások lehetőségét, nem vágynának

többre se másra,  mint ami megadatik nekik , hinnye.

Tudnák honnan jöttek, mi az ami által motiválva

haladhatnak. S mi az amit, ha netalántán, ah,

valamelyik elődjük nem tudott elvégezni,

megmaradt számukra elvégzendőnek.

S mit nem  szabadna megélniük se.

Tartást, méltóságot megőrzően,

tisztán kommunikálva kivárnák,

fokozatosan fejlődve, tanulva, ah.

Nem rugaszkodnának el a földtől,

az alázatot nem tennék a múltba,

azt mutatva mintha meg is volna.

Tán, tisztán kommunikálhatnának,

nem az irigység, az önzés lenne az

ami természetes, nem egymás,

legyőzését igyekeznének elérni.

Hiszen rájönnének, nem mindenki

vezetni született. A legtöbb ember

pont azzal jó minta, hogy nem vállal fel

olyat amihez nem ért és nem fogad el olyan

szerepet, amihez köze nem lehetne az ő szintjén.

Az alázat, az adni tudás velünk  született, emberséges.

Ki mikor végzi el  az oda vezető nehezeket, hinnye, mivel

ér el oda, ami a saját tehetsége általi sorsa. S nem arra figyelne,

hogyan juthatna elé  annak, akinek az Isten, éppen a sikert adta.

Ahogy látom, mindenki hozott saját tehetséget, ha arra figyelve

élne, sok sikeres emberséges érne el abba a magasságba, ah,

hogy a vezetést felvállalva, igazi vezető  lehetne  belőle.

Jó vezető akkor  lesz, ha  ők, akiket érint a döntése,

jó minőségű életet élhetnek a vezetése alatt.

Ha az összefüggésében látása annak amit

felvállalt nincs meg benne tudásként,

bizony, sok embert vezethet meg.

Anélkül,  hogy ő maga azzal

tisztában lenne, talán

csak annyi, hogy

amit nem lát át,

az váratlanul érte.

Van az Isten, ki már tudja,

ki meg megtudja a saját idejében.

Szerintem  azt amit igyekeztek  átvenni

földi síkon, már visszavette, ötödik éve, ah.

Most jön, a jó öreg bocsánatot kérek, hinnye.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

ne mástól kérdezd, mi várható, tanuld meg,

mit mutatnak a saját tenyereid, hinnye.

Nem véletlenül rajzolta oda bele a

teremtő mindenkinek másképp.

Ismerem  mint a tenyeremet,

hallhattad elégszer. Nem

szabadna a felfedezőjét

igyekezni legyőzni, ah.

Azt neki adta  az Isten

tehetségnek, másnak

az jól nem működhet.

A tudás adja az érveket,

ha rájönnek, hogy a sorsuk  mellé

mentek, mert másokat követtek, hát az is tudást

kívánna. Azt mi módon magyarázza, másoktól összeollózva,

leutánozva, kilátszik majd az amit másoktól vett el  és nem kérte.

Tisztelet, szeretet, legyen ottan bőven, hogy vihessenek kimenőben.

 

2009. évtől írom le, amiért felébredek.

” Kélek szépen

ha lehetséges,

megkérnélek erre.

Vedd észre,

mindenki másképp életrezeg.

Más sorsot, feladatot hozott,

sőt generációsan is lenne dolga”.

Ugyanaz a szöveg  teljesen

mást jelent, a különböző,

racionális,

vagy lelkes, szíves,

gondolkodó embernél.

A tapasztalatom szerint,

ha nem tudja kimondani,

különböző gondokat okozhat.

Keresi az igazát

és mindenáron,  ha nem

érti, mit mond a másik,

feltételezi ellene van a szövege.

Blokkoló lehet rá  és másokra, már

nagyon időszerű lenne megtanulni a két

oldalunk közötti különbségeket.

Értelmezni lehetne azzal,

amit emberies jelnyelvnek

mondok,  amivel oktatok.

Összefüggésében látni

tanulunk általa,

betanítom  rá.

Julamami  védjegy.

A régi módon már nem

működik, a lehetősége adott,

az online oktatásom, igény szerint

a sorsára  neveléssel,  igényesen.

Amíg úgy mondja a szád,

bizony, nem megy át,

aminek nincs a másiknál helye.

Hiszen nem ő kapta törlesztésül,

nem tudna mit kezdeni vele.

Törlesztés = megoldandó.

Mindenkinek,

a saját szintjén van a törlesztése.

A legnehezebb a megélés,

a  kivárás, az alázat.

Küzd az ember kitartóan,

de megbirkózik vele.

Hiszen mindenkinek van megához való esze.

Egyedül mit kezdhetne, ah,

az összes felelősséget magára véve.

Türelem, alázat, önismeret és lelkiismeret,

tisztelettel önmagához és a többi ember fele.

Ha nagyobb a felelősség mint a tudás,

köré rakodhat, a sok hiányossága,

nevetségessé válhat, ah,

mielőtt ráébredne.

A másik oldal törlesztésével van dolgunk,

a régihez képest pont fordítva működünk,

az alázatos tudással jól átmegy, egy idő

után mindenhova elérhet, átfordultunk.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

önismeret, emberismeret mint megelőzés, hinnye.

Tíz éve igyekszem bevinni a köztudatba, feltaláltam,

eladnám, hogy kerüljön be, az értőknek tanítanám meg.

A tovább oktatása, a nevelésben is jól hat, tartást, méltóságot ad.

A belső tartást megtartó, megigazító, visszaigazító hatása is  van.

Ha már látod, hogy nem a megszokott módokban van a megoldás,

ha nem fejlődsz, lemaradsz, a saját szinted alá kerülhetsz. Tanuljál,

fejlődjél a saját szintedre, ne gyengélkedj a szinted alatt, hinnye.

Online szolgáltatás, oktatás, már tíz éve gyakorlom.

Webtenyeres önismeretre nevelés, igényesen,

a tájékoztatás miatt, raktam oda fel,

ha kérdezel, válaszolni is fogok ott.

Ismerd meg azt, ami a  hivatásom.

Egyéb módja is van a kérdezésnek,

heringesarpadne@gmail.com

 

 

 

 

Egy Haza ez csak egy, mind ide bele teremtettük, a jót és a szépet.

Azt kérdezik, mi lesz,  az lesz amit a saját sorsodban megcsinálsz.

Gondolkodjon mindenki el,  mit vállalt  fel, tudja-e olyan szinten

gyakorolni azt, ami nem tehetsége, se a hivatása, ahogy most jó,

minden érintettnek,  a maga szintjén  jó életminőséget biztosít-e.

Segítségére legyél  azoknak akik tesznek mindenkiért akiért lehet,

úgy, ahogy azt elvárja a mostani életminőségük ne csorbuljon, ah.

Ah, várhatod  azt is, hogy mások majd megmondják, akkor aszerint

fogsz élni, ahogy mások gondolják. Abba lehet  belehelyezkedni  ami

éppen most van, vagy elvárt. Azon belül is úgy élni, hogy az jó legyen

neked és figyelj  arra, ne zavard a többieket se abban ami nekik jó.

Tulajdonképpen az alázatot gyakorlod akkor, ha azon belül adsz is,

amin belül neked van többleted, magadra is gondolva persze, ah.

A most, a lenni, a vanni, a  régi dolgok elmúltak,  tudom a birtoklás

sokaknak még  fontos. Próbáld megfogni a pénzt, megtartani mint,

amikor irányíthattad azt is, hogy mások milyen irányt vegyenek. Mi

legyen az amit szeressenek, az élet élni  szeretne, meg is tesz érte

mindent, amit a szépben és a jóban lehetséges. Akkor lehet

eredményes,  ha másoknak is jó, adni születtünk mind.

Nekem  könnyű volt, mert tudtam azt, hogy adni

születtem,  meg is tettem mindent, amire akkor

képes  voltam, letörlesztettem generációsan.

Sokan néztek gügyének és én nem bántam,

az érzést abban én felismertem, megcsináltam.

Minden családban lehetne, legalább egy emberséges,

aki elláthatná  a kérdéseikre a válaszával a szeretteit.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.

Jól leköti az agysejteket, azzal felfejlődik oda,

ahol  már régóta lehetne, ugyanazt éli és

mégis  másképp látja a múltját és a sorsát.

Mindannyiunknak törleszteni szükséges,

ki miben, hogyan és mit hozott teherként.

Ha már tudjuk, honnan és hova, teljesítünk.

Sokan sokfélét  hoztunk  tudásként,  online  is

jól  működik tíz éve vagyok fent  és szolgáltatok.

Ha össze tudnánk hasonlítani azt amit feltaláltunk,

még  az is lehet, hogy nagy dolgok lehetnének belőle.

Bocsánat,  persze lehet  várni a semmit is lehet élni,

viszont az értékes idő,  nem mindegy mire megy el.

Sokszor írtam már le, hogy rugaszkodjál el attól,

ami nem működik, emeld a saját szintedre a

lelkes,  szíves, gondolkodó éned.

Az azt jelenteti, hogy ismerjed

meg a saját sorsodat. Éld meg azt

ami  számodra is fontos,  hogy érezzed,

honnan indultál, hol tartasz, mit lenne szükséges

még teljesítened, ahhoz, ah,  átérezzed,  megcsináltad.

Miközben lassan, fokozatosan, átéled mindazt amit már

megcsináltál, az életedről magadnak mérleget csinálhatsz.

Az adni tudás, az egyik legerősebb érzés, a gondolkodó, lelkes,

szíves éned közvetíti  benned. Érintett lesz minden arra alkalmas

sejted, érzi, hogy  gondolkodva gondoskodsz magadról, ah, hinnye.

Érzed a belső egyensúlyod, megmaradt, mert abból ered minden.

Egy reggelen nekiláttam és estére megrajzoltam,  152 oldal lett.

Nem kerültem be a köztudatba, azzal, hogy jól megcsináltam.

Akik az oktatásomon teljes egészében jelen voltak, tudják  azt.

Nem kereshetem meg  őket, de nagyon  jó néven venném,  ha

elmondanák  ott ahol  élnek, az értő füleknek. Mit jelentett

számukra az, amikor rájöttek az oktatásom közben arra,

hol mentek el a fontos dolgaik mellett és mit tudnak,

úgy korrigálni, hogy nem  sérült meg attól senki se.

A sorsunk  a  tenyerünk közepén, vagy egy másik

irányt véve, attól eltérve van a tenyerünkben.

Igen, tudom, sokan fintorognak, hogy már

megint valami erőlködés, a  lelkes, szíves,

gondolkodó énről beszélek, de minek.

Csupán azt szeretném  megismertetni,

amit tíz éve oktatok és  jól működik, az

 emberségesek hasznára van naponta.

Az, hogy valaki elhatározza és mások jól

megtolják a  szekerét, nem  elég ahhoz, ah,

hogy összefüggésében átlássa mit vállalt.

Amikor a teremtő megalkotta a  művét

és szívesen adta át az embereknek,

éljenek  rajta,  tisztán, szépen.

Használják mindazt a jót,

amit mind nekik szánt.

Éljék  meg a  szíves,

lelkes,  gondolkodó

énjüket, a sorsukat.

A tapasztalatom szerint,

mindannyian más  sorsot hoztunk,

az egypetéjű ikreknél  is úgy tapasztaltam,

a feladatunkat jól osztotta el, az Isten, úgy gondolom.

Senki sem született fölöslegesen, apró pici  fontos  porszemként,

alkotunk egy teljes Világot. Ha egy porszem  elmozdul, egy hegy is

leomolhat, ha eltérsz a sorsodtól,  az igyekszik és visszaigazgat, ah.

A belső kontrollunkra úgy jöttem rá, hogy az ész jelzésének vettem.

Mondjuk, a lélek a jobb oldalon van, az anyai generációs jelek ugyan

csak, a jobb oldalon láthatók, a magzati szakasz és az anya vonala.

Mindenki hozott valami fontos  feladatot, az  apai, vagy anyai

ágáról.  Ha nem csinálja  meg, ott  akkor, amikor elért

a  sorsának egy állomásához, az hiányozni fog.

Ha vezetni  született és nem tud odáig

eljutni, mert a nem egyenes miatt

nem valósulhatott az meg, hinnye.

Lehet,  hogy pont azzal  tért el az

 egyensúlytól, ah, amit összetett

tudással jól kezelhettek volna.

Tanulj, hogy fejlődhess, lekötöd

vele a gondolkodó agyadat,

feladatokat adsz az arra

alkalmas sejtjeidnek.

Tiszteletem, ezek által érhet el.

Skype Árpádné Heringes, vagy

heringesarpadne@gmail.com,  írni,

a +36302470589 telefonszám által,

online időpontot beszélhetünk meg.

Nagy élmény volt számomra, átélve azt,

milyen Hazaszeretet érzése, nem lehetett az

másképp, azzá váltam, hiszen nagyon sokan

tiszteltek amíg lehetett az érkezésükkel meg.

Ez jól bevált, nem tartozom se ide, sem oda,

tartozom az online bejelentkezésükkel

megtisztelőkhöz, akkor pont oda.

Nem mutatkoznak be, ez a

jól bevált gyakorlat, csak azt

tudom, amit a sorsuk, az

 általam leolvasással mutat.

Örültem,  amikor megéltem

a hatását az átható imának,

egyensúlyt adott, jobban

el tudtam viselni, a

rám rakott nehezeket.

Így tudtam segíteni  őket,

akik  hasonló helyzetbe

kerültek, átéltem velük,

de nem helyettük.

Emberies jelnyelvnek,

neveztem el azt, ahogy a

 találkozáskor kommunikálok, a

tudásomat védem vele, hát eladnám.

Hiszen, annak a birtokában akinek jó

az üzleti érzéke, kitűnő üzlet is lehetne.

Betaníthatnék sokakat az oktatására,

hogy legyen benne a köztudatban.

Magyarországon találtam fel,

nevesíthetném a tudásomat, a

 szeretett Hazánkat, eldöntenék és

beengednének, hisz,  ilyen nincs több.

Magam találtam fel, rajzoltam meg

és oktatom, Julamami a védjegye.

Akár egy új hivatásává is lehetne

sokaknak, tíz éve jól  működik.

Ebben a helyzetben, lenne olyan

elfoglaltsága az embereknek, ami

hasznukra válna, megelőzésben.

Online sorsolvasásnál ugyan

nem látja a koromnak  megfelelő

arcomat. Viszont a tudás bennem,

átmegy ah, ha azon a szinten  van,

ahol  már van igénye a tanulásra.

Tán már nem kellene halogatni,

mindennek megvan a maga

ideje, a  sorsa adja a jeleket.

Generációs feladataink  is

vannak, egyszer már körbeértem.

Ha az egyenestől eltérő, amit

fontosnak mutatnak, felelősek,

önmagukért  és a generációsan

megpakoltak punnyadásaiért.

Itt a jó öreg bocsánatot kérek.

Sokszor lett volna nagy gondom,  ha

 nem ismertem volna fel az adott helyzetben,

hogy mivel  van dolgom  és  mi az amivel már nincsen.

Nagyon sokat jelentett, amikor  meg és feltaláltam, azokat a

 tenyerekbe rajzolt jeleket. Amik  az előzőleg fel és megtaláltakkal,

egy összefüggő élethelyzetet tártak fel és olvashattam össze őket.

A felfedezések  annyira megérintették a lelkes, szíves, gondolkodó

énemet, hogy amikor újabb és más módon is megmagyarázó jeleket

láthattam  már tudtam,  minden összefügg mindennel, a addigiakban.

Amit tudok a saját sorsomról, rendeződtek az információk. Mintegy

matematikai  képletben kerültek a helyükre azok a történetek  is,

amiket addig nem értettem meg, mert nem tudtam hova sorolni.

Amíg mások élték az életüket, én a hivatásomban megtaláltam,

mindazt, ami naponta adott apró, pici, nagyobb sikereket.

Ami  igazán a helyére került bennem, rend a  lelke

és  az eredője  mindennek. Amíg nem  ismeri

fel a sorsát bárki  is, mindenféle hatások

szerint szedi a lábát, vagy kullog csak.

Az adni tudás mindenkiben ott van,

hozzuk a születésünkkel mindannyian.

Ezt azért így gondolom, mert már sokszor

láttam ugyanolyan megoldásban, csak más

időben megélve, az emberek sorsát leolvasva.

Ez a három rajzom is mutatja,  mindannyian más sorsot

hoztunk. Ahogy tudjuk amennyire van hozzá  ismeretünk,

úgy fogjuk fel és oldjuk meg.  Minden helyzetben, nekünk

szükséges alkalmazkodnunk. Aki még nem veszi ezt a saját

idejében tudomásul, mert ahhoz szokott, hogy neki igaza van,

bizony gyakran fogja megjárni, fölöslegesen is ugyanazt az utat.

Van aki  a pénzben hozza a  gazdagságát,  mások meg lelkesedni

képesek csak és ott meg is állnak, mert nincs több információjuk.

Nem tudják számukra mi lenne  a helyes útjuk, döntésük, hozzá

szoktak,  hogy mindent el  tudnak intézni,  meg  tudnak venni.

Nem addig ah, a másik oldalon ugyanolyan erő a gazdagság.

S nemcsak  lelkesednek, hanem  tudják, hogy a  szíves

énjükhöz szükséges, a  gondolkodó énjüknek van

magabiztos, már kontrollált belső jelzése.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

Julamami védjegy,  ez volt az első megfogalmazása,

 akkor azt még, tanfolyam  elnevezéssel, oktathattam.

26.  éve gyakorlom a hivatásom, ez már, óriási kegyem

  lett, hogy ennyi emberséges tisztelt meg, jött hozzám el.

Hiszen, másoknak nem  tudtam  volna tanácsot

adni, én nem ismerem a sok pénz rezgését.

Annak a hatásai viszont, ahogy látszik,

megváltoztatja az emberek tartását.

A két oldal egymás nélkül nem ad jó

minőségű  életet, ezt már felismerték sokan,

 hát megtiszteltek és megtanulták  az oktatásom által.

A sorsukban felismerni,  annak az oldaluknak az elvárásait,

amivel viszont  naponta,  hiányérzetként már találkoznak, hinnye.

Itt a születési helyem, itt éltem sokáig  életszerűen jól, az életemet.

A tudás hatalom sokszor hallottam és  nem értettem, miért mondják.

Bennem ezen érzés nem volt és minél többet tapasztalhattam, annál

inkább éreztem, az alázat megnyugtató az életemet átható érzését.

Adni születtünk mindannyian, amennyit csak lehetett megtettem.

Hiszen  szolgáltató vagyok, már 26.  éve annak  is,  jó érzéssel

tölt el az érzés, amikor meggazdagodhattam volna, adtam.

Voltam grátisz sokaknak, volt akinek nem fogadtam el a

pénzét, másoknak meg, az utolsó pénze nem kellett.

Megszokták az emberek, hogy ilyen vagyok, így

hát voltak akik, csalafinta módokon, úgy

intézték, hogy a lelkiismeretüket,

megnyugtatták egy mondattal.

Úgy rendezték, hogy az nekik

jó legyen, nem tudták azt,

valószínűleg, hogy akkor,

elvettek egy darabot az

emberies méltóságomból.

Azt láttam a  sok gyakorló évem

alatt, hogy a pénz az, amihez nagyon

sokan még túlzottan ragaszkodnak.

Persze már tudom, hogy az azért van,

mert nem tudják, miben tehetségesek.

Vannak generációsan feladatok a pénzzel,

amikor az elődeik sokat tettek azért, hogy legyen,

megfelelő mennyiségben, számukra  megalapozták a

pénzbeni jólétüket, nem az a dolguk, hogy topicskoljanak.

A maguk tehetségében lenne szükséges kibontakozzanak, ha

már az anyagi jólétük biztosított. A lelkes, szíves, gondolkodó énjük

szerint  lenne szükség a másik oldaluknak a megerősítésére, hinnye.

Győzz meg,  legyőzni könnyű engem, nem harcolok, inkább oktatnék.

Webtenyeres  önismeretre nevelés,  igényesen, hátha érdekel, amit

a sok év kihozott belőlem,  tisztelj meg,  hallgass rá,  a videóimra.

Adjon az Isten, mindenkinek minden földi jóból neki megfelelően.

 

 

Tíz éve vagyok fent az online világában, sorsot olvasok, oktatok.

Magam  szoktam bocsánatot kérni,  akkor,  ha mások még nem

tudnak. Vedd komolyan azt ami éppen aktuálisan van, hinnye.

Ha magadhoz képest túlságosan magabiztos vagy,

ha nem észleled a  belső kontrollodnak a

jelzését időben,

akkor is

felelőse

vagy.

Annak, amit

lehetőségként

adsz azoknak,

amiben mások

is fognak

élni,

amit

így vagy úgy,

teremtenek  meg.

Ha nyitott szemmel

élsz, látni fogod azt,

a  következő

generációk már

abban élhetnének jól,

amit képesek lennének

az intelligens agyukkal

jól látva, megoldani.

Mondják átlátják-e,

érintettek vagyunk mi mind,

úgy élünk, ahogy megszabják azt.

Hinnye, ah, hiszen nem is ebben élnek,

s helyettünk hozzák meg, azokat,

amiben mi fogunk majd élni, ah.

Rend a lelke mindennek, kinek

mi a rend, másoknak az nem

hiszen különböző gondolkodó,

lelkes, szíves szinten vagyunk.

Kinek mit jelent, ah,

a megcsináltam,

egészséges jó érzése.

Emberismeret

nélkül, ah, hinnye,

esetleg megtanulni,

hogy érezzék, van ott

igyekezet az emberekért.

Gondolom tud róla, ah,

hogy átlátható mindaz.

Ki milyen tehetséget

hozott, a sorsa megélése

fontos-e neki. Vagy azzal,

hogy a  helyzetet viccesen

intézi a tehetségét megéli.

A hozott tehetségek,

feladatok mind olyanok,

amit azért kapunk, hogy

úgy rendezzük, ahogy

a  legjobb nekünk.

Meg se bántsunk,

sem ne ártsunk,

senki másnak,

aki

érintett

a döntésünk

következtében.

Amikor felfogja az

agyunk a feladatot,

már abban a rezgésben

vagyunk, hasonlókat hoz,

ahhoz, amit  megoldottunk.

A fokozatosság nagyon fontos,

hogy legalább ne ártsunk, hinnye.

S tisztelettel legyünk mindenki

iránt, akivel azt lehet, nem

akarunk meggyőzni,

arról másokat,

amit a saját

megélésünkért

feladatként kaptunk.

A tapasztalatom az,

mindenki másban jó,

családokon belül  is.

Van aki képes azt

amit hozott

megoldani,

mások meg,

a felelősséget

igyekeznek  hárítani.

Tisztelettel élni szép,

szeretetben élni jó.

Amihez nincsen

benned egyik sem,

add annak a döntést,

akinek fontos még

az emberséges.

Aki ért a

pénzhez,

jó lenne,

ha tudná, a

két  oldalunk

megoldandó feladataihoz

arra szükségünk lenne, ah.

Ne hagyjanak ki bennünket

a szépből és a jóból, hiszen

azokat teremettük ide.

Hetvenhez közel,

nem hetvenkedi el azt

az ember, amit az olyan

döntések hoztak, amiket

nem a felismerés okozhat.

Kérem szépen lehetne-e azt

komolyan venni,  hogy mi is itt

élünk, ez a szeretett Hazánk,

heringesarpadne@gmail.com.

Szeretnénk kiteljesíteni azt,

amit tehetségként hoztunk,

 ész érveink lennének  arról,

amit az Isten által, feltaláltunk.

Ha nem  adhatom  át a  tudást,

hiába volt  minden tapasztalás,

amit azért itt élve kaptam,  mert

itt lenne  szükséges megélnie sokaknak.

Íme,  jön a jó öreg bocsánat, hátha valakinek

éppen érintettsége lesz tőle a  lelkes énjében.

S nevessé válhatna azáltal,  hogy összefüggésében

meglátta, a lényegét a feltaláltamnak. Az emberies

tartást,  emberséges méltóságot fontosnak tartaná,

megvenné és a saját emberi nagyságát növelné vele.

Ha csak az egyik oldalunknak teljesítünk, hiányzik, a

 másik oldalunknak a megerősítő, összetett energiája.

Otthon vagy, amikor a  kicsiben már megláttad

magadat, nem mentél sehova, a Világ

mégis ott időzik, jól érzi magát nálad.

Mire a kontroll  nélküli, a túlzás,

ha nem  hagysz magad  mögött

olyat, amiről  felemlegetnek

mind,  akiket az Isten,  a

tudásod miatt rád bízott.

Van aki az emberséges

léte, mások meg a pénzük

által, alkothatnak nagyot.

 

 

Oktatnám  már, ha beengednének, átadhatnám az igényes  oktatásba, nevelésbe bevinni képeseknek, ha egy értő megvenné.

Kérem ne várják tőlem, hogy abba helyezzem bele az életemet, amit szántak nekünk  a hetvenkörülieknek.

Igen azt is tudom, nagyon nagy hibám, hogy nem  gazdagodtam meg,  de hiszen én lelkes, szíves,  gondolkodóként gazdagon születtem.

Szerintem, nem az én hibám, hogy csak az egyik oldal  mellé álltak és az csak, a birtoklás és a test, az apai ágat törleszteni születettek sajátja.

Óvatosan, de mondom azon belül is minden ember sorsa teljesen más. Az emberséges az alapja mindegyik oldalnak, a túlzások ebből kibillentik, az azt felvállalókat.

A valami fontosnak a nem tudása nem mentesít, van egy ilyen megfogalmazás, esetleg erre is lehetne érvényes az.  Lehetne,  hogy legalább ne úgy viselkedjenek, mintha az a tájékozottság szintje lenne.

Igen fura azt látni, a gyermekeknek  lehet faramuci  helyzet,  akkor nekik miért nem lehet, ha azon a  szinten meg igen.  Hiszen a gyermekeket, ugyan hogyan lehet felnőttként kezelni, egy gyermekes, megszeppent döntésükben, hinnye.

Nem tartozom se ide,  sem  oda, az oktatás  lehetőségét keresem  tíz éve, de nem lelem, nincs segítségem a saját Hazámban.  Már néha azt sem bánnám, ha örökbe fogadnák a feltaláltamat, valahol, ahol értik  mit találtam fel.

Tán, valószínűleg nincs olyan ember,  aki ennek érdemben,  a felelőse  lenne, hogyha valamit a Hazánkban feltaláltak,  azt vegye meg a Hazánk és adják közre, tanulhassák meg azok akiknek erre lenne igénye.

Nem tudok mást tenni, kiírom, segítőnek születtem,  adják meg a lehetőséget ahhoz, hogy tovább adhassam  a tudásomat, vegyék meg az oktatási anyagomat.

S én betanítok megfelelő létszámú emberségest,  akik majd tovább oktatják, hogy alapjuk legyen emberileg a most még nem a ténfergést választóknak, megelőzésként.

Az igényeseknek pedig a  tudásuk kiszélesítéseként,  mellé véve,  egy más megközelítésből  rálátást, összefüggésében látást. Egy Haza ez csak egy,  tettünk  bele bőven, aprópénz lett a nyugdíjunk helyett, amiből megélni nem lehet, hinnye…

Vagyunk  gondolom, nem  egyedül vagyok,  akik tudják mi a dolguk az emberségesek és a Hazájuk felé, felnőttünk a feladatunkhoz.

Ne alázzanak azzal, hogy a felelősséget a szeretteinkre hárítanák, ez a Haza  általunk is teremtődött, hinnye, abból élnénk jól, amit  beletettünk.

Ezt a sok emberséges megtisztelő érkezése és az  oktatásomon,  az ő szintjüknek megfelelően igényesen nevelődni igyekvők  igazolni tudják, a megváltozott jó minőségű életükkel. Mindenbe bele  fogok  kapaszkodni,  amit úgy érzek, hogy előre vinne  és másokon is segítene még megelőzésben.

Kérem ne várják tőlem, hogy ide vagy oda kötelezzem  el  magamat, öreg vagyok már ahhoz, ne tereljenek, megtaláltam a saját utamat, a  sorsomat élem, generációsan most teljesíteni nem tudok.

Mindent igyekszem megosztani, amiben a jót és szépet,  élhetően jó életminőséget látom megfogalmazva.

Nincs lehetőségem  ahhoz, hogy bevigyem a köztudatba mit találtam  fel, mennyire fontos lenne  tudnia róla az embereknek, hogy van saját  sorsuk.

Sőt hátrányt generál az,  ha nem oldják meg időben a generációs feladataikat, ráhagyják a következőkre, akik azzal kezdeni semmit sem tudnak majd.

Örültem,  amikor egy – egy tenyérvonalat be tudtam helyettesíteni, még jobban amikor össze tudtam  olvasni, mint egy matematikai képletet, a teljes érzésem akkor volt, amikor rájöttem az összefüggésekre.

Napi szinten találkoztam  az emberekkel, az első időszakban rengetegen jöttek, meg kellett tanulnom, hogyan tudunk  úgy élni, hogy a gyakori csengetés ne gátoljon bennünket a megszokott életminőségünkben.

Felnőttünk a feladatokhoz, csupán azzal nem számoltunk,  hogy mennyi irigyet hoz az egyre nagyobb sikerem.  Keresték a réseket, a  siker teljes embert kívánt, együtt nőttűnk, a problémák neveltek bennünket  fel.

Ott ártottak, ahol csak akartak, senki sem gondolta  volna, megtörténtek olyanok, amivel soha semmi dolgunk nem  lett volna.

Amikor több száz ember ült és hallgatta az előadásomat, miközben rajzoltam a tenyér formájú táblára és töröltem és rajzoltam.

Adtam át az általam megtapasztalt információkat ott, nagyon ismertté váltam és egyre többen tiszteltek meg amiatt amit akkor éppen tudtam.

Az irigyeim megtettek mindent amire képesek  voltak, gátoltak, sároztak,  ahogy szokták olyankor amikor valaki náluk  többet tudhatott és a  tudása által, az addigi önmagához képest, nagyon sikeres lett.

Igen megtaláltam a tehetségemet, amikor rájöttem, hogy vannak hiányosságaim, tanultam, képezni igyekeztem magamat. Nem volt nagy választék a hiteles hazai választékban, ebben az irányban, amit tehetségként kaptam.

Egy kitűnő szakember által nevelődtem, heti több órás távoktatásban, remélem jól van ott ahol van.

A más módon sikeresekké letteknek, a hiányoknak  köszönhetem most azt, amit én tapasztaltam és nem másoktól tanultam.  Így hát újra a könyvekhez, fordultam, mint régen amikor azzal túl tudtam élni a több évig tartó hiányokat.

Most éppen azzal is foglalatoskodom, hogy összerakjam  azt a tudás halmazt, amit a  26. év alatt megtapasztaltam. Egy, míves, örökölhető könyv formájába adjam ki, mert a nevesek, nem vállalták fel  az eddigieket nekem.

Segíts magadon,  az Isten is megsegít, a fokozatosság fontos, mert közben összefüggésében megláthatja az ember, a következő lépcsőfokot,  ami oda vezeti,  ahol a  sorsát kiteljesítheti.

Sokan nem tudhatják ezt, mindenhez fontos beérni, mert ha azt úgy vállalják  fel, hogy majd menet közben megtanulja,  annak sok a hátránya. Mert, hogy emberekről van szó és  nem  élettelen, érzéketlen tárgyakról. Várja az embernek  a lánya, magából indul ki,  hogy a lehető legjobb tudása szerint teszi a dolgát, gyakorolja a hivatását.

Aztán rájön, még a részleteket sem látják, az összefüggéseket meg minden tanulnák, ha nem mondja senki sem, hogy nem lehet abban jól élni, akkor elhiszik, hogy amit csinálnak az elmélet szerint jól működik. Az emberies  részét nem ismerik,  ez bizony látszik, itt élünk már majdnem kiteljesedett a tudásom, kész volt arra, hogy át tudjam  adni.

Hirtelen megváltozott minden, ahhoz  szoktam, hogy csináld magad,  az Isten is megsegít, de a régi már nem volt sehol.  Az új meg nem adott semmit ami jó életminőséget biztosított volna, megtartva az addigi alapokat, amihez sok év kellett.

Megváltozott minden, nem tudtam mást tenni,  mint folytatni  azt amiért addigra már sokat tettem. Hát készen lett, már csak össze kell jól rendeznem, most meg itt van a vírus, nekem  meg nincs annyi nyugdíjam  amiből meg  lehetne élni.

Nem az én szégyenem az, hogy nem akarják tudomásul venni, itt vagyunk mi is, akiknek nincs rendezve a helyzete. Pedig dolgoztunk egész életünkben, teremtettük  ide a jót és szépet,  azt várnánk vissza, amit beletettünk, hinnye.

Nem lehetek ezzel egyedül,  mindenkinek van most olyan gondja,  amiről nem tudhatnak azok,  akiknek  nincs olyan  gondjuk. Nem gazdagodni születtünk, a  gazdagságot az Isten a lelkes,  szíves, gondolkodó énünkben helyezte el.

Ha nem vesznek tudomást  arról, hogy mi is létezünk  és nem gondoskodnak arról,   hogy jól megérdemelten éljünk, majd csak ők maradnak egymásnak. Bizony én értem a miérteket  összefüggésében, akikre bíztak  bennünket miért nem veszik a fáradtságot és tanulják meg, azt ami nélkül láttak  hozzá,  ahhoz, amin sok emberséges, tehetséges sorsa múlik, hinnye.

Emberismeret, amit oktatok, amikor ülnek velem szemben  az át is megy rendesen. Miért gondolják, hogy ami jó nekik,  az jó mindenkinek. Azt mondják vigyázzanak az idős hozzátartozóikra, ugyan,  hogyan vigyázzanak, amikor mindent ráhárítanak a családokra.

Egy Haza ez csak egy, ha ide teremtettünk egész életünkben sokat  adva, a  tehetségünkből,  az emberségünket gyakorolva, mi  vagyunk a nép és a  Haza. Bánjanak jól velünk,  ha már egy alacsony szinten lehet csak élnünk.

Azt kérem szépen, hogy legyen nyugdíjam amiből  megélni tudok,  mert mi lesz, ha már a hivatásomat gyakorolni nem tudom. Ne hárítsák a családokra azt,  ami alapban nincs megoldva, mások a szintek  amiket a családok elértek, mert a szülők felnőttek a feladatukhoz.

Azt mondják gazdag az országunk, biztosan van, akik élvezik  azt a részét. Mi nagyon sokan, nem észleljük a saját életünkben,  de ha mi generációsan nem  tudunk megfelelően fejlődni, maguk szerint lehet majd csak élnünk.

Akkor megnyugodnánk,  ha látnánk némi rálátást az emberséges énjükből,  valamennyit megmutatva egy – egy helyeztet számunkra is jól megoldva. Ha csak nálunk van meghúzva a kiadás, mintha a jóból, szépből, jó életminőségből nekünk  nem járna, gondolkodjanak el rajta,  hátha eszükbe jutna esetleg most az egyszer azt előbb, önmagukon gyakorolva.

Hiszen, önmagunkká nevelődtünk fel sokan, a hivatásunkhoz taníttattuk  is felnőttként magunkat. Megtanultuk  a gyakorlati életünk által a boldogulást, feltaláltunk valami nagyon fontosat,  ami alapot adhat  az emberségeseknek, a további útjukhoz, a sorsuk kiteljesítéséhez.

Nem tolakodtunk előre sehol, kivártuk azt ami megadatott akkor éppen ott, adni, segíteni szült az anyánk bennünket, nem vagyunk fölöslegesek, akkor sem, ha nem gazdagodtunk  meg.

Csupán annyit, ha mi is arra születtünk volna, ami által, rajtunk gyakorolnak a hétköznapokban, nem így bánnánk az emberségesekkel,  de a  gazdagodni,  birtokolni vágyókkal sem.

Az emberek legalább ott legyenek otthon, ahol  a Hazájuk van.

Azért oda születtünk ahova, mert fontos az életrezgésünk azon a helyen emberségesen, ki miben tehetséges, azt fontos lenne ott gyakorolja, a saját sikereit megélve, a születési helyén, a  Hazájában.

Az egyensúlyt keresi mindenki a két oldala közöttit, jó lenne  ha tudnának róla, otthon szükséges lenni mind a két hozott oldalunkon, ahhoz, hogy az egyensúlyunk meglegyen a sorsunkban hozottban.

Kérem ne erőltessenek ránk  semmi olyat, ami nem a  sajátunk mint érzés, az adott aktuálisan oda rezgő  sejtünktől  eltérő rezgést ad az.

Ha ennyire csak a pénzben, a gazdagságban hisznek, hogy nem  látják, összefügg minden mindennel, jó szerencsét is kívánjanak maguknak.

Erősek a figyelmeztető jelek, adni születtünk mindannyian!

Ki mit tud adni és mire képes figyelni,  hogy ne ártson másoknak, de önmagának sem, hinnye.

Szerintem, csak a két oldal egyensúlyban tartásával lehetséges jó minőségű életet élni. A racionális oldal,  az apai ágról  hozott halmazok, amire épülhetnek a generációs feladatok.

Ha előre szaladnak generációsan, hiányozni fog az  alapja, megalapozottan stabil talp alatti talaj rezgése.

Ah, ha meg a múltba teremtenek, annak se vége se hossza nem  lehet,  hiszen nincs megalapozva  az, sem nem sorsszerű, se generációsan  nem hozott, hinnye,  azt a.

A kitalált, a mondvacsinált,  a semmire tervezett, életszerű nem lehet, mert fordítva van a működőképes tekintetében.

Ugyan mit szántak hát nekünk, felépítettünk valamit a sorsunk szerint, a nagyon nehezeket sem kerülve ki, uram  Isten, van némi maradék tán, amit odalöknek, ez van nincs más,  hinnye.

Ahogy haladtam  a felfedezésemmel, jöttem  rá, hogy a középső ujj

valami jót jelent a sors vonatkozásában,

tolerancia, vagy  jó ember ujjnak

neveztem  el.

Megmutatja,

ki mikortól

észleli,

 hogy

jóra,

szépre

született.

Óhatatlanul

megérinti a másik

oldal, viszont figyelmeztetésnek

veszi azt és nem téved végleg el.

Szerintem,  a bal  oldalunk,

a materiával, a testtel

kapcsolatos oldalunkat  jelzi,

az apai generációs jeleket.

A jobb oldal, a lelkes,

a szíves, a gondolkodó

oldalunk, a jó akarat oldalunk,

a magzati szakaszon túl az anyai

generációs  feladatainkat jelenti.

Ki az egyik, mások meg  a másik

oldalról hozzák a sorsukat,

a generációs feladataikat.

Aki a legmagasabb

rezgésű a családban,

ő kapja a macerásat.

Tisztelni lehetne érte,

de leginkább bántják.

Ha nem is tudnak

róla, hogy

létezik,

az

attól

még

adott.

Ha eltérsz

a  hozottól,

ott nem vagy

jó helyzetben,

mások viszont igen.

Hozzálátni lelkesedve

anélkül, hogy a másik oldal

jelzéseit ismernénk, vakmerőség.

Feltaláltam valami nagyon fontosat.

Tíz éve annak, hogy a magam szűkre

szabott lehetőségeit  igénybe véve,

írom, ahol  lehet,  mondom,  ha

megtisztelve hozzám  érkeznek.

Mivel nem értek az anyagi síkhoz,

csak vegetálok,  ahhoz képest, ah,

amennyire erre  a tudásra már nagy

szüksége lenne sokaknak,  hogy el ne

térjenek  nagyon a saját sorsuktól, hinnye.

Nincs hova forduljak, a szükségét már élik,

csupán azt nem tudják elfogadni még, hogy

miért nem a berkeiken belül találta fel valaki.

Nem tartozom se ide, sem  oda, tartozom az

engem megtisztelőhöz és akkor éppen oda.

Szeretném ha kérdeznétek, ha a szolgáltatásom

által megtapasztalnátok,  hogy mennyivel könnyebb,

értően megélni a sorsotokat, a generációs feladatotokat.

Ha megtehetném, adnám  ezt grátisz, de nem tehetem,  az

életkorom  már nem engedi meg, aprócska a nettóból számolt.

Sokáig megállni nem tudtam, magamhoz képest túl sokat adtam.

Nem  hagytam el  a Hazámat, amikor arra lehetőségem volt sem,

nem  számítottam arra, hogy ennyire kifordul minden és elfordul

a középpontjától, az egyensúlytól aki csak önmagára gondolva él.

Maradtam a sorsomban, a generációs  feladataimat  teljesítem.

Nagyon sok dolgom volt, amíg mindent teljesítettem, hát  arra

kérem a szeretteimet, tiszteljenek meg vele, ne ismételjenek.

Hiszen pontosan tudom, alapok nélkül nincs a következőknek

jövő  képe, minden természetes, a sors, a  generációs feladat,

arra mutat, utal, felelőse mindenki annak, amit megteremtett.

A sors végig vezet bennünket, hogy miért nem lettem gazdag,

mert a következők dolga az, nem  azt hoztam  feladatnak, ah.

Viszont amit feltaláltam abból  önmagamhoz, a sorsomhoz

képest jólétben élhetnénk, hiszen az maga a gazdagságom.

Ha tisztelettel értő vevője érkezik, betanítom a jelöltjeit hát, a

megfelelő szintjükre igazítva magukat, majd ott adják tovább.

Többekre lenne szükség ahhoz, hogy ezt a jót tudatosítsák.

Igen,  valóban ébresztőnek szánom,  ha az egyik oldalon

hozott feladatunk elfogyott, a tehetségünk az adott,

azzal végig tudjuk vinni a sikerbe a jó sorsunkat.

A megcsináltam érzését a jóban, éljék át mind.

Egy Hazán belül, egymás mellett, a szépben, a

jóban, egymást segítve, egy Haza ez csak egy.

El ne tévedj végleg, a könnyűnek véltben, ah.

A sors nem hagyja magát, eléd tárja megint,

na  az nem mindegy,  hány  évesen éled meg.

Minden ember adni született, ha nem jön rá

időben, akkor is kap majd, ha  nem szeretne, hinnye.

Megtettem  időben, nem  hagytam  rá a következőkre.

Jó reggelt kívánok, ugye nem gondolnátok, hogy én egy

ideje tanulom azt,  amit nem hoztam tehetségnek, azt a.

Így a földön már két lábbal állok, nem másra várok, hinnye.

Otthon vagy, amikor már érzed, hogy mi a sorsodban az adni tudás.

Megkínált minden lehetőséget feltárt a sorsod neked,

ahhoz, hogy úgy nyugtázzad az életedet, ha neked jutott

generációsan az a feladat,

hogy a túl  sokból  adj, ha be vagy már érve arra, hinnye.

Akkor is kérdezd meg a hozzáértőt, hogy bele ne nyúljál valami

kezelhetetlenbe,  ah.  Mondjad, számodra mihez képest hol van a jó,

ki szerint éled a

sorsod,

vagy rájöttél-e,

mindenki más tehetséget,

feladatot

hozott.

Máskor éri el

azt amit mások.

Vagy számára az

nem  is tervezhető,

hiszen nem  hiteles az,

nem a tehetségükkel

érték el egy se, hinnye.

Észleled-e már,

kit utánoztál

és  lettél

azáltal,

akinek

látszol.

Hol

érzed

jól magad

itt vagy

máshol.

Kinek

tartod

magadat,

ha a többiek

elé szaladsz,

miközben ők

haladni  nem

tudnak.

Mi

késztet

arra, hogy

jobbnak,

szebbnek

láttasd azt

amit így értél el.

Miközben azzal

voltál elfoglalva,

hogy mindenkit

lehagyjál, ott

belül

magadban

mindazt

már

nyugtáztad-e.

Hol van számodra

a sorsodnak  az eleje,

mi szükséges még ahhoz,

hogy azt érezzed, megcsináltad.

Jó szerencsét kívánok,

akinek arra van

szüksége a,

 széphez,

jóhoz.

A lelkes,

a szíves, a

 gondolkodóknak,

a másokkal is  jól

foglalkozóknak

elég az amit

meglátnak,

hiszen

ismerik a

sorsukat,

tudják a

hétköznapon

is ünnepi dolgaikat.

Köszönet, hogy vannak.

 

 

Tisztelettel köszöntelek!

Több száz videót készítettem,  a legnehezebb időszakomban,

amikor

kizuhant belőlem a

mondandóm,  mert telített lett az energiája a nehézben.

Közreadom  hátha jól

jön az arra igényes érdeklődőknek.

Ez így  sikerült,  vannak  ennél

jobb minőségűek, kérlek ne azt nézzed, ha van türelmed kivárni,

hátha megéri, mert van mondanivalója számodra.

Íme egy nem szép rajzolatú  tenyér, összefüggésében rajzoltam meg,

az oktatásomon, van  úgy,  hogy későbbre soroljuk az leolvasását.

Nem könnyű élet látszik rajta, ha tisztában van az ember a maga

sorsával,  akkor könnyebb elfogadnia,  hiszen tudja,  hiába minden,

tanulni, fejlődni születtünk. Lehet úgy is élni, hogy hagyja magát

sodródni azzal, ki mikor,  hogyan hat rá  erősebben.

Viszont a tapasztalatom az, hogy jobb ha idejében éli meg a hozott

feladatait. Hiszen akkor a saját döntésén is  múlik, ha idejében éli

meg a hozott és nem magának generált nehezet, akkor erősebb lelkű

lesz. Generációsan fontos feladatokat oldhat meg, alapot adva azzal

a  következőknek.  Ezekből sok kicsi és néha nagy sikerélményei is

lesznek, amelyekből táplálkozik a fejlődésre kész agy, ez a

tapasztalatom. Webtenyeres önismeretre nevelés, igényesen,

egy facebook oldal, ahol több rajzom is látható.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem tartozom

se ide, sem oda, aki megtisztel az érkezésével hozzá tartozom és

akkor éppen oda.